Luke Syson: How I learned to stop worrying and love "useless" art

Fordító: Eszter Fekete Lektor: Barnabás Kanik

Two years ago, I have to say there was no problem.

Azt kell mondjam, hogy két évvel ezelőtt nem volt problémám.

Two years ago, I knew exactly what an icon looked like.

Két évvel ezelőtt pontosan tudtam, hogy hogy néz ki egy ikon.

It looks like this.

Mégpedig így.

Everybody's icon, but also the default position

Mindenki ikonja, de egyben a kiindulási alapja is

of a curator of Italian Renaissance paintings, which I was then.

az olaszországi reneszánsz festményekkel foglalkozó kurátornak, aki akkor voltam.

And in a way, this is also another default selection.

Bizonyos szempontból ez is egy alapvető választás.

Leonardo da Vinci's exquisitely soulful image

Leonardo da Vinci hihetetlenül kifejező festménye

of the "Lady with an Ermine."

a Hölgy hermelinnel.

And I use that word, soulful, deliberately.

És szándékosan mondom azt, hogy kifejező.

Or then there's this, or rather these:

Aztán itt van ez, vagy inkább ezek:

the two versions of Leonardo's "Virgin of the Rocks"

Leonardo Sziklás Madonnájának két változata,

that were about to come together in London for the very first time.

amelyek első alkalommal kerültek egy kiállítótérbe Londonban.

In the exhibition that I was then in the absolute throes of organizing.

A szervezés hevében égtem a kiállítás előtt.

I was literally up to my eyes in Leonardo,

Belevetettem magam Leonardo műveibe,

and I had been for three years.

és ez így ment már három éve.

So, he was occupying every part of my brain.

Minden gondolatom vele volt elfoglalva.

Leonardo had taught me, during that three years,

Leonardo megtanított arra a három év alatt,

about what a picture can do.

hogy mire képes egy kép.

About taking you from your own material world into a spiritual world.

Elrepít a saját kis anyagi világodból egy spirituális világba.

He said, actually, that he believed the job of the painter

Azt mondta, hogy a festő dolga az,

was to paint everything that was visible and invisible in the universe.

hogy megfesse mindazt, ami látható és láthatatlan az univerzumban.

That's a huge task. And yet, somehow he achieves it.

Ez egy hatalmas feladat. Valahogy mégis képes rá.

He shows us, I think, the human soul.

Úgy vélem feltárja előttünk az emberi lelket.

He shows us the capacity of ourselves

Megmutatja, hogy képesek vagyunk

to move into a spiritual realm.

belépni a spirituális világba.

To see a vision of the universe that's more perfect than our own.

Egy sajátunknál tökéletesebb univerzum vízióját láttatja.

To see God's own plan, in some sense.

Az isteni tervet, ha tetszik.

So this, in a sense, was really what I believed an icon was.

Tehát ez volt számomra az ikon megfelelője.

At about that time, I started talking to Tom Campbell,

Akkoriban kezdtem el egyeztetni Tom Campbell-lel,

director here of the Metropolitan Museum,

az itteni Metropolitan Múzeum igazgatójával

about what my next move might be.

arról, hogy mi legyen a következő lépés.

The move, in fact, back to an earlier life,

Visszatérni az életem egy korábbi fejezetébe,

one I'd begun at the British Museum,

melyet a British Múzeumban kezdtem,

back to the world of three dimensions --

vissza a három dimenzió világába,

of sculpture and of decorative arts --

a szobrászat és a dekoratív művészetek világába,

to take over the department of European sculpture and decorative arts, here at the Met.

az európai szobrászat és dekoratív művészetek osztályának átvétele, itt a Met-ben.

But it was an incredibly busy time.

Nagyon sűrű időszak volt.

All the conversations were done at very peculiar times of the day --

A beszélgetéseink mindig szokatlan napszakokban folytak

over the phone.

telefonon keresztül.

In the end, I accepted the job

Végül elfogadtam az állást

without actually having been here.

anélkül, hogy idejöttem volna.

Again, I'd been there a couple of years before,

Mint említettem, jártam már ott pár évvel azelőtt,

but on that particular visit.

azon a bizonyos találkozón.

So, it was just before the time that the Leonardo show was due to open

A Leonardo-kiállítás megnyitója előtt álltunk,

when I finally made it back to the Met, to New York,

amikor végre visszajöttem a New York-i Metbe,

to see my new domain.

hogy megnézzem magamnak az új munkahelyet.

To see what European sculpture and decorative arts looked like,

Hogy megnézzem, milyen az európai szobrászat és dekoratív művészet,

beyond those Renaissance collections with which I was so already familiar.

azon reneszánsz gyűjteményeken túl, amelyeket jól ismertem.

And I thought, on that very first day, I better tour the galleries.

Úgy gondoltam a legelső nap, hogy körül kellene járni a képtárakat.

Fifty-seven of these galleries --

Ötvenhét ilyen képtár volt,

like 57 varieties of baked beans, I believe.

akár egy 57 féleképpen elkészített paradicsomos bab.

I walked through and I started in my comfort zone in the Italian Renaissance.

A körüljárást a hazai terepen, az olasz reneszánsznál kezdtem.

And then I moved gradually around,

Aztán fokozatosan haladtam tovább,

feeling a little lost sometimes.

és néha kissé elveszettnek éreztem magam.

My head, also still full of the Leonardo exhibition

A fejem még tele volt a Leonardo-kiállítással, amit megnyitni készültünk

that was about to open, and I came across this.

amikor megpillantottam ezt.

And I thought to myself: What the hell have I done?

És arra gondoltam: Úristen, mit tettem?

There was absolutely no connection in my mind

A fejemben megszűnt a kapcsolat,

at all and, in fact, if there was any emotion going on,

és ha éreztem is valamit,

it was a kind of repulsion.

az az undor volt.

This object felt utterly and completely alien.

Ez a tárgy teljesen idegenként hatott rám.

Silly at a level that I hadn't yet understood silliness to be.

Olyan szinten volt nevetséges, amilyet még sose láttam.

And then it was made worse --

Aztán súlyosbodott a helyzet,

there were two of them.

mert kettő volt belőle.

(Laughter)

(Nevetés)

So, I started thinking about why it was, in fact,

Ezért elkezdtem azon gondolkodni,

that I disliked this object so much.

hogy miért taszít ez a tárgy annyira.

What was the anatomy of my distaste?

Miért nem tetszik nekem?

Well, so much gold, so vulgar.

Túl sok az arany, túl közönséges.

You know, so nouveau riche, frankly.

Egyszóval: túl giccses.

Leonardo himself had preached against the use of gold,

Leonardo maga is az arany használata ellen volt,

so it was absolutely anathema at that moment.

tehát akkor ez volt az "abszolút nem" kategória számomra.

And then there's little pretty sprigs of flowers everywhere. (Laughter)

Még teli is van kis virágokkal. (Nevetés)

And finally, that pink. That damned pink.

És még rózsaszín is. Az a rohadt rózsaszín.

It's such an extraordinarily artificial color.

Annyira mesterséges szín.

I mean, it's a color that I can't think of anything that you actually see in nature,

Olyan színű, amilyet soha nem látni a természetben,

that looks that shade.

semmi ilyen árnyalatút.

The object even has its own tutu. (Laughter)

És még tütü is van rajta. (Nevetés)

This little flouncy, spangly, bottomy bit

Az az apró kis csillámló förtelem,

that sits at the bottom of the vase.

ami a váza alján van.

It reminded me, in an odd kind of way,

Furcsa mód

of my niece's fifth birthday party.

az unokahúgom ötödik születésnapi bulijára emlékeztetett.

Where all the little girls would come either as a princess or a fairy.

Amikor minden kislány királykisasszonynak vagy tündérkének öltözött.

There was one who would come as a fairy princess.

És volt egy kislány, aki tündérkirálykisasszonyként jött.

You should have seen the looks.

Látniuk kellett volna a fejüket.

(Laughter)

(Nevetés)

And I realize that this object was in my mind,

És akkor rájöttem, hogy az a tárgy jár a fejemben,

born from the same mind, from the same womb,

amit ugyanaz az elme szült,

practically, as Barbie Ballerina. (Laughter)

mint a ballerina Barbie-t. (Nevetés)

And then there's the elephants. (Laughter)

Aztán ott vannak az elefántok. (Nevetés)

Those extraordinary elephants

Azok a furcsa elefántok

with their little, sort of strange, sinister expressions

szokatlan, vészjósló kis tekintetükkel

and Greta Garbo eyelashes, with these golden tusks and so on.

Greta Garbo szempillákkal, arany agyarakkal és így tovább.

I realized this was an elephant that had

Rájöttem, hogy ennek az elefántnak

absolutely nothing to do with a majestic march across the Serengeti.

abszolút semmi köze a Szerengetin át masírozó, előkelő társaihoz.

It was a Dumbo nightmare. (Laughter)

Olyan volt, mint rémálmaink Dumbója. (Nevetés)

But something more profound was happening as well.

De ugyanakkor volt mögötte valami jelentés is.

These objects, it seemed to me,

Tipikusan olyannak tűntek ezek a tárgyak,

were quintessentially the kind that I and my liberal left friends in London

mint amilyenekben én és a Londonban élő balliberális barátaim

had always seen as summing up

mindig is a 18. századi

something deplorable about the French aristocracy

francia arisztokrácia

in the 18th century.

szörnyűségét láttuk.

The label had told me that these pieces were made

A hozzájuk tartozó feliraton az állt,

by the Sèvres Manufactory,

hogy a sèvres-i porcelángyárban készültek

made of porcelain in the late 1750s,

az 1750-es évek végén

and designed by a designer called Jean-Claude Duplessis,

és egy Jean-Claude Duplessis nevű dizájner munkái,

actually somebody of extraordinary distinction

aki egy kifejezetten neves művész volt,

as I later learned.

mint később megtudtam.

But for me, they summed up a kind of,

Számomra mégis

that sort of sheer uselessness of the aristocracy

azt a haszontalanságot testesítették meg,

in the 18th century.

amit a 18. századi arisztokrácia képviselt.

I and my colleagues had always thought

Kollégáimmal mindig arra gondoltunk,

that these objects, in way, summed up the idea of,

hogy ezek a tárgyak voltak a megtestesítői ... tudják ...

you know -- no wonder there was a revolution.

Nem csoda, hogy kitört a forradalom.

Or, indeed, thank God there was a revolution.

Vagy inkább: hála az égnek, hogy kitört a forradalom.

There was a sort of idea really, that,

És arra gondoltunk,

if you owned a vase like this,

hogy ha valakinek ilyen vázája volt,

then there was really only one fate possible.

akkor annak megpecsételődött a sorsa.

(Laughter)

(Nevetés)

So, there I was -- in a sort of paroxysm of horror.

Tehát álltam ott, az iszonyattól lebénulva.

But I took the job and I went on looking at these vases.

De elfogadtam az állást, és továbbra is ezeket a vázákat nézegettem.

I sort of had to because they're on a through route in the Met.

Muszáj volt, mert a fő útvonal mentén voltak a Metben.

So, almost anywhere I went, there they were.

Tehát gyakorlatilag akárhova mentem, ott voltak.

They had this kind of odd sort of fascination,

Furcsa mód a bűvöletükbe kerítettek,

like a car accident.

akár egy autóbaleset.

Where I couldn't stop looking.

Amikor az ember nem tudja levenni róla a szemét.

And as I did so, I started thinking:

És ahogy néztem, arra gondoltam:

Well, what are we actually looking at here?

Tulajdonképpen mit is látunk itt?

And what I started with was understanding this

Elkezdtem úgy tekinteni rá,

as really a supreme piece of design.

mint a dizájn magasiskolájára.

It took me a little time.

Eltartott egy ideig.

But, that tutu for example --

De az a tütü például

actually, this is a piece that does dance in its own way.

a maga módján táncra is kel.

It has an extraordinary lightness

Van benne valami könnyedség,

and yet, it is also amazing balanced.

és mégis tökéletes egyensúlyban van.

It has these kinds of sculptural ingredients.

Megvannak benne a szobrászati alkotóelemek

And then the play between --

És az összjátéka...

actually really quite carefully disposed color and gilding, and the sculptural surface,

a hihetetlenül pontosan kivitelezett festésnek, aranyozásnak és a felületeknek,

is really rather remarkable.

ami igazán rendkívüli.

And then I realized that this piece went into the kiln

Aztán belegondoltam, hogy ezt a vázát

four times, at least four times in order to arrive at this.

legalább négyszer kellett kiégetni ahhoz, hogy így nézzen ki.

How many moments for accident can you think of

Hányszor és hányféle baleset

that could have happened to this piece?

történhetett volna ezzel a vázával?

And then remember, not just one, but two.

És nem csak egy, hanem két darab volt belőle.

So he's having to arrive at two exactly matched

Tehát a művésznek két pontosan megegyező

vases of this kind.

ilyen vázát kellett készítenie.

And then this question of uselessness.

Aztán a haszontalanság kérdése.

Well actually, the end of the trunks were originally candle holders.

Eredetileg az ormányok végei gyertyatartókként funkcionáltak

So what you would have had were candles on either side.

Tehát mindkét oldalán gyertyák voltak.

Imagine that effect of candlelight on that surface.

Képzeljük el, hogy a gyertyafény milyen hatással volt erre a felületre.

On the slightly uneven pink, on the beautiful gold.

A kissé egyenetlen rózsaszínekre, a gyönyörű aranyra.

It would have glittered in an interior,

Egy belső térben úgy szikrázhatott,

a little like a little firework.

mint egy kisebb tűzijáték.

And at that point, actually, a firework went off in my brain.

És akkor odabent is megvilágosodtam.

Somebody reminded me that, that word 'fancy' --

Valaki eszembe juttatta, hogy a "fantasztikus" szó,

which in a sense for me, encapsulated this object --

mely számomra ezzel a tárggyal volt egyenlő,

actually comes from the same root as the word 'fantasy.'

ugyanabból a tőből ered, mint a "fantázia".

And that what this object was just as much in a way,

És hogy ez a tárgy is annyit ér a maga módján,

in its own way, as a Leonardo da Vinci painting,

mint egy Leonardo da Vinci festmény,

is a portal to somewhere else.

egy átjáró egy másik világba.

This is an object of the imagination.

A képzelet szüleménye.

If you think about the mad 18th-century operas of the time -- set in the Orient.

Ha csak azokra az őrült 18. századi operákra gondolunk, melyek a keleten játszódtak.

If you think about divans and perhaps even opium-induced visions of pink elephants,

A kerevetekre, és az ópium okozta víziókra rózsaszín elefántokról,

then at that point, this object starts to make sense.

abban a pillanatban értelmet nyer ez a mű.

This is an object which is all about escapism.

A valóságból való menekülést mutatja.

It's about an escapism that happens --

Egy olyan menekülésről szól,

that the aristocracy in France sought

melyet a francia arisztokrácia

very deliberately

tudatosan keresett,

to distinguish themselves from ordinary people.

hogy ezáltal is elkülönítse magát a közemberektől.

It's not an escapism that

Azonban ezzel a fajta meneküléssel,

we feel particularly happy with today, however.

nem igazán tudunk manapság azonosulni.

And again, going on thinking about this,

És továbbgondolva rájöttem,

I realize that in a way we're all victims

hogy tulajdonképpen mindannyian az áldozatai vagyunk

of a certain kind of tyranny

egy önkényuralomnak:

of the triumph of modernism

a modernizmus diadalának,

whereby form and function in an object

melyben a tárgy formájának és rendeltetésének

have to follow one another, or are deemed to do so.

egyeznie kell, vagy legalábbis kellene.

And the extraneous ornament is seen as really,

A túldíszítettséget pedig egyenesen

essentially, criminal.

botrányosnak találjuk.

It's a triumph, in a way, of bourgeois values rather than aristocratic ones.

Ennek oka a polgári értékek diadala az arisztokratikus értékek felett.

And that seems fine.

És ez így is van rendjén.

Except for the fact that it becomes a kind of sequestration of imagination.

Kivéve, hogy ez korlátozza a képzeletünket.

So just as in the 20th century, so many people

A 20. századhoz hasonlóan,

had the idea that their faith

amikor sokan tartották

took place on the Sabbath day,

hitük szerint a Sabbathot,

and the rest of their lives --

az életük többi része pedig,

their lives of washing machines and orthodontics --

mely a mosógépekről és a fogszabályzókról szólt,

took place on another day.

más napokon folyt.

Then, I think we've started doing the same.

Úgy érzem mi is így kezdünk viselkedni.

We've allowed ourselves to

Oda jutottunk,

lead our fantasy lives in front of screens.

hogy a képernyők előtt éljük ki a fantáziánkat

In the dark of the cinema, with the television in the corner of the room.

A moziterem sötétjében, a szobánk sarkában lévő televízióban.

We've eliminated, in a sense, that constant

Bizonyos szempontból eltöröltük azt a fajta

of the imagination that these vases represented in people's lives.

állandó képzelgést, amit ezek a vázák töltöttek be az emberek életében.

So maybe it's time we got this back a little.

Talán ideje, hogy visszatérjünk ehhez a szokásunkhoz.

I think it's beginning to happen.

Úgy érzem már érezhető a változás szele.

In London, for example,

Londonban például

with these extraordinary buildings

megjelentek ezek a különleges építmények

that have been appearing over the last few years.

az utóbbi pár év folyamán.

Redolent, in a sense, of science fiction,

Sci-fi-szerűek,

turning London into a kind of fantasy playground.

és Londont egyfajta fantázia-játszótérré változtatják.

It's actually amazing to look out of a high building nowadays there.

Lenyűgöző látványban van része annak, aki manapság lenéz egy ilyen magas épületről.

But even then, there's a resistance.

De nem mindenkinek nyerték el a tetszését.

London has called these buildings the Gherkin, the Shard, the Walkie Talkie --

Londonban Uborkának, Üvegszilánknak és Walkie Talkie-nak hívják őket,

bringing these soaring buildings down to Earth.

amivel le is degradálják ezeket az épületeket.

There's an idea that we don't want these

Sokan gondolják úgy, hogy nem hiányoznak

anxious-making, imaginative journeys to happen in our daily lives.

ezek a nyugtalanító, képzeletbeli utazások a mindennapjainkba.

I feel lucky in a way,

Szerencsésnek érzem magam.

I've encountered this object.

Mert rátaláltam erre.

(Laughter)

(Nevetés)

I found him on the Internet when I was looking up a reference.

Az interneten találtam, amikor referenciát kerestem.

And there he was.

És akkor megláttam.

And unlike the pink elephant vase,

És a rózsaszín elefántos vázával ellentétben

this was a kind of love at first sight.

első látásra beleszerettem.

In fact, reader, I married him. I bought him.

Megvettem mindenestől.

And he now adorns my office.

És most az irodámban díszeleg.

He's a Staffordshire figure made in the middle of the 19th century.

A 19. század közepén készült Staffordshire-ben.

He represents the actor, Edmund Kean, playing Shakespeare's Richard III.

Edmund Kean színészt ábrázolja, aki Shakespeare III. Richárdját játszotta.

And it's based, actually, on a more elevated piece of porcelain.

Tulajdonképpen egy magasabb porcelántalpazaton áll.

So I loved, on an art historical level,

Tetszett, mint művészettörténésznek,

I loved that layered quality that he has.

szerettem, hogy több rétegből áll.

But more than that, I love him.

Sőt mi több, imádom őt.

In a way that I think would have been impossible

Elképzelhetetlen lett volna ez az érzés,

without the pink Sèvres vase in my Leonardo days.

ha nem találkozom a rózsaszín Sèvres-vázával a Leonardo-s korszakomban.

I love his orange and pink breeches.

Imádom a narancs és rózsaszín gatyáját.

I love the fact that he seems to be going off to war,

Tetszik, hogy olyan, mintha háborúba készülne,

having just finished the washing up. (Laughter)

de épp most fejezte volna be a mosogatást. (Nevetés)

He seems also to have forgotten his sword.

Úgy tűnik elfelejtette elhozni a kardját.

I love his pink little cheeks, his munchkin energy.

Imádom a kis piros pofiját, az energiát, ami árad belőle.

In a way, he's become my sort of alter ego.

Bizonyos szempontból az alteregómmá vált.

He's, I hope, a little bit dignified,

Remélhetőleg valahol mélyen van benne egy kis méltóság,

but mostly rather vulgar. (Laughter)

de többnyire csak közönséges. (Nevetés)

And energetic, I hope, too.

És remélem, energikus is.

I let him into my life because the Sèvres pink elephant vase allowed me to do so.

A rózsaszín elefántos váza hatására engedtem, hogy az életem részévé váljon ez a figura.

And before that Leonardo,

És Leonardo hatására megértettem,

I understood that this object could become part of a journey for me every day,

hogy ez a tárgy a mindennapjaim szellemi utazásának részévé válhat,

sitting in my office.

azzal, hogy ott van az irodámban.

I really hope that others, all of you,

Őszintén remélem, hogy mindannyiukkal előfordul,

visiting objects in the museum,

hogy meglátnak egy-egy művet a múzeumban,

and taking them home and finding them for yourselves,

és hazaviszik, értelmet nyer az Önök számára,

will allow those objects to flourish in your imaginative lives.

ami biztosítja, hogy ezek a tárgyak a képzeletüket színesítsék nap mint nap.

Thank you very much.

Nagyon szépen köszönöm.

(Applause)

(Taps)