I grew up in the Westboro Baptist Church. Here's why I left | Megan Phelps-Roper

Fordító: Zsófia Farsang Lektor: Gábor Cseh

I was a blue-eyed, chubby-cheeked five-year-old

Pufók arcú, kék szemű ötéves voltam,

when I joined my family on the picket line for the first time.

amikor először tüntetni mentem a családommal.

My mom made me leave my dolls in the minivan.

Édesanyám kérésére a babáimat a kisbuszban hagytam.

I'd stand on a street corner in the heavy Kansas humidity,

Néhány tucatnyi rokon körében álltam

surrounded by a few dozen relatives,

egy utcasarkon, a párás kansas-i levegőben,

with my tiny fists clutching a sign that I couldn't read yet:

egy olyan táblát szorongatva, amit még nem tudtam elolvasni.

"Gays are worthy of death."

"Halál a melegekre."

This was the beginning.

Így kezdődött.

Our protests soon became a daily occurrence

A tiltakozásaink mindennapossá váltak,

and an international phenomenon,

nemzetközi jelenséggé,

and as a member of Westboro Baptist Church,

és a Westboro Baptista Egyház tagjaként

I became a fixture on picket lines across the country.

az egész országban a tüntetések szerves részévé váltam.

The end of my antigay picketing career

A melegellenes tüntetőkarrierem

and life as I knew it,

és az addigi életem vége

came 20 years later,

húsz év múlva jött el,

triggered in part by strangers on Twitter

részben azért, mert ismeretlenek a Twitteren

who showed me the power of engaging the other.

megmutatták az egymásra figyelés erejét.

In my home,

Otthon az élet

life was framed as an epic spiritual battle between good and evil.

a jó és a rossz között zajló spirituális harc volt.

The good was my church and its members,

A jó: az egyház és tagjai,

and the evil was everyone else.

a rossz pedig mindenki más.

My church's antics were such

Az egyházam bolondériái miatt

that we were constantly at odds with the world,

mindig szemben álltunk a világgal,

and that reinforced our otherness on a daily basis.

és ez nap mint nap megerősítette a kívülállásunkat.

"Make a difference between the unclean and the clean,"

"Tegyetek különbséget a tisztátalan és a tiszta között",

the verse says,

mondja a Biblia,

and so we did.

és ezt is tettük.

From baseball games to military funerals,

Baseball-meccsektől a katonai temetésekig

we trekked across the country with neon protest signs in hand

jártuk az országot neonszínű táblákkal a kezünkben,

to tell others exactly how "unclean" they were

hogy kifejezzük pontosan mennyire "tisztátalanok" is,

and exactly why they were headed for damnation.

és miért is vár rájuk örök kárhozat.

This was the focus of our whole lives.

Ez volt az életünk középpontja.

This was the only way for me to do good in a world that sits in Satan's lap.

Csak így tudtam jót tenni ezzel a Sátán markában lévő világgal.

And like the rest of my 10 siblings,

És csak úgy, mint mind a 10 testvérem,

I believed what I was taught with all my heart,

teljes szívemmel hittem mindabban, amire tanítottak,

and I pursued Westboro's agenda with a special sort of zeal.

és buzgón hajtottam a Westboro szekerét.

In 2009, that zeal brought me to Twitter.

2009-ben ez a hév a Twitterre vitt.

Initially, the people I encountered on the platform

Kezdetben az emberek, akikkel ott találkoztam

were just as hostile as I expected.

pont olyan ellenségesek voltak, mint vártam.

They were the digital version of the screaming hordes

Ők voltak a gyerekkoromban tüntetéseken látott

I'd been seeing at protests since I was a kid.

üvöltő tömeg digitális megtestesülései.

But in the midst of that digital brawl,

De az online civakodás közben

a strange pattern developed.

különös dologra figyeltem fel.

Someone would arrive at my profile with the usual rage and scorn,

Valaki rábukkant a profilomra a szokásos dühvel és megvetéssel,

I would respond with a custom mix of Bible verses, pop culture references

amire bibliai versek, popkulturális utalások és szmájlik

and smiley faces.

elegyével válaszoltam.

They would be understandably confused and caught off guard,

Ez érthetően váratlanul érte őket és összezavarodtak,

but then a conversation would ensue.

de kibontakozott egy beszélgetés.

And it was civil --

Egy civilizált beszélgetés --

full of genuine curiosity on both sides.

tele őszinte érdeklődéssel mindkét oldalon.

How had the other come to such outrageous conclusions about the world?

Hogy alakulhatott ki a másikban ennyi felháborító vélemény a világról?

Sometimes the conversation even bled into real life.

Néha a beszélgetés átszűrődött a valóságba is.

People I'd sparred with on Twitter

Emberek, akikkel Twitteren harcoltam

would come out to the picket line to see me

eljöttek találkozni velem,

when I protested in their city.

amikor a városukban tüntettünk.

A man named David was one such person.

Az egyik ilyen embert Davidnek hívták.

He ran a blog called "Jewlicious,"

Egy "Jewlicious" ["Finom Zsidó"] nevű blogot írt,

and after several months of heated but friendly arguments online,

és néhány hónapnyi heves, de barátságos online vita után

he came out to see me at a picket in New Orleans.

eljött megnézni engem egy new orleans-i tüntetésen.

He brought me a Middle Eastern dessert from Jerusalem, where he lives,

Hozott egy közel-keleti desszertet az otthonából, Jeruzsálemből,

and I brought him kosher chocolate

és én vittem neki kóser csokoládét

and held a "God hates Jews" sign.

miközben egy "Isten gyűlöli a zsidókat" táblát tartottam.

(Laughter)

(Nevetés)

There was no confusion about our positions,

Nem volt kétséges, melyik oldalon is állunk,

but the line between friend and foe was becoming blurred.

de a vonal barát és ellenség között kezdett elmosódni.

We'd started to see each other as human beings,

Emberként láttuk a másikat,

and it changed the way we spoke to one another.

és ez megváltoztatta, ahogyan egymással beszéltünk.

It took time,

Időbe telt,

but eventually these conversations planted seeds of doubt in me.

de végül ezek a beszélgetések ültették el bennem a kételyt.

My friends on Twitter took the time to understand Westboro's doctrines,

A barátaim a Twitteren időt szántak rá, hogy megértsék a Westboro doktrínát,

and in doing so,

és ezzel rátaláltak

they were able to find inconsistencies I'd missed my entire life.

azokra az inkonzisztenciákra, amikre én egész életemben nem.

Why did we advocate the death penalty for gays

Miért támogatjuk a melegek halálbüntetését,

when Jesus said, "Let he who is without sin cast the first stone?"

ha Jézus azt mondta, "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”

How could we claim to love our neighbor

Hogyan állíthatjuk, hogy szeretjük felebarátainkat,

while at the same time praying for God to destroy them?

ha közben arra kérjük Istent, hogy pusztítsa el őket?

The truth is that the care shown to me by these strangers on the internet

Az a törődés, amivel ezek az ismeretlenek az interneten felém fordultak,

was itself a contradiction.

már önmagában ellentmondásos volt.

It was growing evidence

Ez bizonyítéka volt annak,

that people on the other side were not the demons I'd been led to believe.

hogy az emberek a másik oldalon nem azok a démonok, aminek leírták őket.

These realizations were life-altering.

E felismerések megváltoztatták az életem.

Once I saw that we were not the ultimate arbiters of divine truth

Mikor láttam, hogy nem az isteni igazság döntőbírái vagyunk,

but flawed human beings,

hanem esendő emberi lények,

I couldn't pretend otherwise.

nem tudtam tovább úgy tenni.

I couldn't justify our actions --

Nem tudtam elfogadni a tetteinket --

especially our cruel practice of protesting funerals

különösen azt a kegyetlenséget, hogy temetéseken tüntetünk

and celebrating human tragedy.

és emberi tragédiákat ünneplünk.

These shifts in my perspective

A nézőpontom változása

contributed to a larger erosion of trust in my church,

hozzájárult az egyházba vetett bizalmam megrendüléséhez,

and eventually it made it impossible for me to stay.

és végső soron ellehetetlenítette, hogy maradjak.

In spite of overwhelming grief and terror, I left Westboro in 2012.

Hatalmas gyász és rettegés közepette 2012-ben otthagytam a Westborot.

In those days just after I left,

A kilépést követő napokban

the instinct to hide was almost paralyzing.

bénító kényszert éreztem a bujkálásra.

I wanted to hide from the judgement of my family,

El akartam bújni a családom bírálata elől,

who I knew would never speak to me again --

akikről tudtam, hogy többé nem állnak szóba velem --

people whose thoughts and opinions had meant everything to me.

akiknek a véleménye addig a mindenséget jelentette.

And I wanted to hide from the world I'd rejected for so long --

És el akartam bújni a világ elől, amit olyan sokáig elutasítottam --

people who had no reason at all to give me a second chance

akiknek nem volt rá okuk, hogy adjanak egy második esélyt

after a lifetime of antagonism.

az addigi életem ellenségessége után.

And yet, unbelievably,

És mégis, hihetetlen módon

they did.

megtették.

The world had access to my past because it was all over the internet --

A múltam fent volt az interneten, mindenki hozzáférhetett

thousands of tweets and hundreds of interviews,

több ezer tweethez és több száz interjúhoz,

everything from local TV news to "The Howard Stern Show" --

helyi TV-hírekben és a "Howard Stern Show"-ban,

but so many embraced me with open arms anyway.

de mégis annyian tárt karokkal fogadtak.

I wrote an apology for the harm I'd caused,

Bocsánatot kértem az általam okozott fájdalomért,

but I also knew that an apology could never undo any of it.

de tudtam, hogy semmilyen bocsánatkérés nem tudja visszacsinálni, amit tettem.

All I could do was try to build a new life

Annyit tehettem, hogy új életet kezdek,

and find a way somehow to repair some of the damage.

és megpróbálom valahogy csökkenteni a károkat.

People had every reason to doubt my sincerity,

Minden ok megvolt arra, hogy kételkedjenek az őszinteségemben,

but most of them didn't.

de a legtöbben nem tették.

And --

És --

given my history,

a korábbiak alapján

it was more than I could've hoped for --

több volt, mint amit várhattam --

forgiveness and the benefit of the doubt.

megbocsátottak, és nem kételkedtek.

It still amazes me.

A mai napig lenyűgöz.

I spent my first year away from home

Az első évemet az otthonomtól távol

adrift with my younger sister,

a húgommal töltöttem,

who had chosen to leave with me.

aki velem együtt lépett ki.

We walked into an abyss,

Mikor kisétáltunk semmibe,

but we were shocked to find the light and a way forward

csodálattal láttuk a fényt és az előttünk álló utat

in the same communities we'd targeted for so long.

azokban a közösségekben, amit olyan sokáig támadtunk.

David,

David,

my "Jewlicious" friend from Twitter,

a "Jewlicious" barátom a Twitterről

invited us to spend time among a Jewish community in Los Angeles.

meghívott minket, hogy látogassuk meg a los angeles-i zsidó közösséget.

We slept on couches in the home of a Hasidic rabbi and his wife

Egy hászid rabbi, a felesége és négy gyermekük otthonában

and their four kids --

aludtunk a kanapén --

the same rabbi that I'd protested three years earlier

azén a rabbién, aki ellen három éve tiltakoztam

with a sign that said, "Your rabbi is a whore."

azzal a táblával, hogy "A rabbid egy szajha."

We spent long hours talking about theology and Judaism and life

Órákat beszélgettünk mosogatás közben teológiáról, judaizmusról,

while we washed dishes in their kosher kitchen

és az életről a kóser konyhájukban,

and chopped vegetables for dinner.

és zöldségszeletelés közben.

They treated us like family.

Családtagként kezeltek minket.

They held nothing against us,

Nem haragudtak ránk,

and again I was astonished.

és ezzel ismét teljesen lenyűgöztek.

That period was full of turmoil,

Viharos időszak volt,

but one part I've returned to often

de mindig visszatértem ahhoz a

is a surprising realization I had during that time --

meglepő felfedezéshez, amire akkoriban jöttem rá --

that it was a relief and a privilege to let go of the harsh judgments

megkönnyebbülés és kiváltság volt megszabadulni a kemény előítéletektől

that instinctively ran through my mind about nearly every person I saw.

amik ösztönösen átfutottak az agyamon amikor találkoztam valakivel.

I realized that now I needed to learn.

Rájöttem, hogy tanulnom kell.

I needed to listen.

Meg kell hallgatnom másokat.

This has been at the front of my mind lately,

Mostanában sokszor eszembe jut,

because I can't help but see in our public discourse

mert nem tudom nem észrevenni hogyan enged

so many of the same destructive impulses that ruled my former church.

a közbeszéd a korábbi egyházam pusztító ösztöneinek.

We celebrate tolerance and diversity more than at any other time in memory,

Minden korábbinál jobban ünnepeljük a toleranciát és a sokféleséget,

and still we grow more and more divided.

és mégis egyre inkább táborokra oszlunk.

We want good things --

Vágyunk a jóra --

justice, equality, freedom, dignity, prosperity --

igazságra, egyenlőségre, szabadságra, méltóságra, jólétre --

but the path we've chosen

de az általunk választott út

looks so much like the one I walked away from four years ago.

egyre jobban hasonlít arra, amit négy éve elhagytam.

We've broken the world into us and them,

Vagyunk mi, és vannak ők,

only emerging from our bunkers long enough

és csak addig hagyjuk el a lövészárkainkat

to lob rhetorical grenades at the other camp.

amíg verbális gránátokat dobunk az ellenfelünkre.

We write off half the country as out-of-touch liberal elites

A fél országot leírjuk magunkban, mint tudatlan liberális elitet,

or racist misogynist bullies.

vagy mint erőszakos, rasszista nőgyűlölőket.

No nuance, no complexity, no humanity.

Nüansz, komplexitás vagy emberség nélkül.

Even when someone does call for empathy and understanding for the other side,

És ha valaki együttérzést és megértést kér a másik oldaltól,

the conversation nearly always devolves

a beszélgetés csak abba torkollik,

into a debate about who deserves more empathy.

hogy ki is érdemel belőle többet.

And just as I learned to do,

Mint ahogy nekem tanították,

we routinely refuse to acknowledge the flaws in our positions

ösztönösen elutasítjuk a saját álláspontunk hibáit,

or the merits in our opponent's.

vagy az ellenfelünk igazát.

Compromise is anathema.

A kompromisszum szitokszó.

We even target people on our own side when they dare to question the party line.

Megbélyegezzük, aki a mi oldalunkon áll, de meg meri kérdőjelezni az irányzatot.

This path has brought us cruel, sniping, deepening polarization,

Kegyetlen, sunyi, és egyre mélyebbé váló polarizációt látunk,

and even outbreaks of violence.

és fel-felbukkanó erőszakot.

I remember this path.

Emlékszem erre az útra.

It will not take us where we want to go.

Nem oda jutunk rajta, ahová szeretnénk.

What gives me hope is that we can do something about this.

De reményt ad az, hogy még tudunk rajta változtatni.

The good news is that it's simple,

A jó hír az, hogy a válasz egyszerű,

and the bad news is that it's hard.

a rossz pedig az, hogy nehéz megtenni.

We have to talk and listen to people we disagree with.

Beszélnünk kell és meghallgatni azokat, akikkel nem értünk egyet.

It's hard because we often can't fathom

Nehéz, mert sokszor nem tudjuk felfogni

how the other side came to their positions.

hogy gondolhatja a másik azt, amit.

It's hard because righteous indignation,

Nehéz, mert nagyon vonzó

that sense of certainty that ours is the right side,

a jogos felháborodás érzete, a tudat, hogy az igazság

is so seductive.

a mi oldalunkon van.

It's hard because it means extending empathy and compassion

Nehéz, mert együttérzéssel és empátiával kell fordulnunk

to people who show us hostility and contempt.

azokhoz, akik ellenségesek és megvetőek velünk.

The impulse to respond in kind is so tempting,

Nagy a kísértés, hogy mi is így reagáljunk,

but that isn't who we want to be.

de nem így akarunk élni.

We can resist.

Ellen tudunk állni neki.

And I will always be inspired to do so by those people I encountered on Twitter,

Mindig inspirálni fog az a sok ember, akivel a Twitteren találkoztam,

apparent enemies who became my beloved friends.

látszólagos ellenségek akik jó barátaimmá váltak.

And in the case of one particularly understanding and generous guy,

És egy különösen megértő és nagylelkű férfi képében

my husband.

a férjemmé is.

There was nothing special about the way I responded to him.

Semmi különös nem volt abban, ahogy neki válaszoltam.

What was special was their approach.

Az ő hozzáállásuk volt különleges.

I thought about it a lot over the past few years

Sokat gondolkodtam rajta az elmúlt pár évben,

and I found four things they did differently

és arra jutottam, hogy négy dolog tette lehetővé

that made real conversation possible.

a valós párbeszédet köztünk.

These four steps were small but powerful,

Négy apró, de hatásos lépés,

and I do everything I can to employ them in difficult conversations today.

amit ma is minden erőmmel próbálok bevetni nehéz beszélgetésekben.

The first is don't assume bad intent.

Az első: ne feltételezz rosszindulatot.

My friends on Twitter realized

A Twitteres barátaim rájöttek,

that even when my words were aggressive and offensive,

hogy hiába voltak a szavaim aggresszívek és sértőek,

I sincerely believed I was doing the right thing.

őszintén hittem benne, hogy jót cselekszem.

Assuming ill motives almost instantly cuts us off

A rosszindulat feltételezése azonnal ellehetetleníti,

from truly understanding why someone does and believes as they do.

hogy tényleg megértsük, miért hisz és cselekszik úgy a másik, ahogy.

We forget that they're a human being

Hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla,

with a lifetime of experience that shaped their mind,

hogy ők is emberek, saját élettapasztalattal a hátuk mögött,

and we get stuck on that first wave of anger,

és megelégszünk a düh első hullámaival,

and the conversation has a very hard time ever moving beyond it.

a beszélgetés pedig nem tud túljutni ezen a ponton.

But when we assume good or neutral intent,

De ha jóindulatot, vagy közömbösséget feltételezünk,

we give our minds a much stronger framework for dialogue.

jobban el tudjuk helyezni a másik mondanivalóját.

The second is ask questions.

A második: kérdezni kell.

When we engage people across ideological divides,

Ha ideológiai határvonalakon át beszélgetünk egymással,

asking questions helps us map the disconnect

akkor a kérdezés segít átlátni a nézőpontjaink

between our differing points of view.

közötti különbségeket.

That's important because we can't present effective arguments

Ez azért fontos, mert nem tudunk hatásosan érvelni

if we don't understand where the other side is actually coming from

ha nem értjük, hogy pontosan miért is gondolja ezt a másik,

and because it gives them an opportunity to point out flaws in our positions.

és mert lehetőséget ad a másik félnek a mi álláspontunk hibáira rámutatni.

But asking questions serves another purpose;

De a kérdéseknek más haszna is van;

it signals to someone that they're being heard.

azt mutatja, hogy meghallgatjuk a másikat.

When my friends on Twitter stopped accusing

Amikor a twitterezők abbahagyták a vádaskodást,

and started asking questions,

és elkezdtek faggatni,

I almost automatically mirrored them.

automatikusan így cselekedtem én is.

Their questions gave me room to speak,

A kérdéseik nem csak beszélni engedtek,

but they also gave me permission to ask them questions

de felhatalmaztak arra, hogy én is kérdezhessek tőlük

and to truly hear their responses.

és tényleg meghalljam a válaszaikat.

It fundamentally changed the dynamic of our conversation.

Alapjaiban változtatta meg a beszélgetéseink dinamikáját.

The third is stay calm.

A harmadik: maradj nyugodt.

This takes practice and patience,

Ehhez türelmesnek kell lenni, és gyakorolni,

but it's powerful.

de fontos dolog.

At Westboro, I learned not to care how my manner of speaking affected others.

A Westboronál nem figyeltem arra, hogy a beszédem módja hatással van másokra.

I thought my rightness justified my rudeness --

Úgy éreztem, a gorombaságomat -- az erős hangvételt, kiabálást,

harsh tones, raised voices, insults, interruptions --

sértegetést, közbeszólást -- igazolja, hogy a jó oldalon állok

but that strategy is ultimately counterproductive.

de ez a stratégia végső soron kontraproduktív.

Dialing up the volume and the snark is natural in stressful situations,

Természete, hogy stresszes helyzetben hangosabbá és cinikusabbá válnunk,

but it tends to bring the conversation to an unsatisfactory, explosive end.

de ez általában gyorsan, és nem túl kielégítően zárja le a beszélgetést.

When my husband was still just an anonymous Twitter acquaintance,

Mikor a férjem még csak egy ismeretlen twitterező volt,

our discussions frequently became hard and pointed,

a beszélgetéseink gyakran váltak szúróssá,

but we always refused to escalate.

de nem engedtük elfajulni.

Instead, he would change the subject.

A férjem inkább témát váltott.

He would tell a joke or recommend a book

Elmesélt egy viccet, ajánlott egy könyvet,

or gently excuse himself from the conversation.

vagy udvariasan lezárta a beszélgetést.

We knew the discussion wasn't over,

Tudtuk, hogy a vita még nem ért véget,

just paused for a time to bring us back to an even keel.

csak szünetet tartunk, amíg minden visszaáll a rendes kerékvágásba.

People often lament that digital communication makes us less civil,

Felmerül, hogy a digitális kommunikáció miatt udvariatlanok vagyunk,

but this is one advantage that online conversations have over in-person ones.

de van egy nagy előnye a személyes beszélgetéssel szemben.

We have a buffer of time and space

Időben és térben is

between us and the people whose ideas we find so frustrating.

távol vagyunk azoktól, akiknek az ötletei felkavarnak.

We can use that buffer.

Kihasználhatjuk ezt a távolságot.

Instead of lashing out, we can pause, breathe,

Felcsattanás helyett vehetünk egy nagy levegőt,

change the subject or walk away,

megváltoztathatjuk a témát, vagy kiléphetünk,

and then come back to it when we're ready.

hogy nyugodtan térjünk vissza.

And finally ...

És végül...

make the argument.

érvelni kell.

This might seem obvious,

Ez nyilvánvalónak tűnhet,

but one side effect of having strong beliefs

de az erős meggyőződés mellékhatása a feltételezés,

is that we sometimes assume

hogy az álláspontunk értéke

that the value of our position is or should be obvious and self-evident,

nyilvánvaló, vagy az kellene, hogy legyen,

that we shouldn't have to defend our positions

és nem szükséges megvédeni az egyértelműen

because they're so clearly right and good

helyes és jó álláspontunkat,

that if someone doesn't get it, it's their problem --

amit ha valaki nem ért meg, az az ő problémája --

that it's not my job to educate them.

nem a mi feladatunk felnyitni a szemüket.

But if it were that simple,

De ha ilyen egyszerűen menne,

we would all see things the same way.

mind ugyanúgy gondolkodnánk.

As kind as my friends on Twitter were,

Bármilyen kedvesek is voltak a twitterezők,

if they hadn't actually made their arguments,

ha nem kezdtek volna el érvelni,

it would've been so much harder for me to see the world in a different way.

nehezebb lett volna a világot más fényben látnom.

We are all a product of our upbringing,

A neveltetésünk termékei vagyunk,

and our beliefs reflect our experiences.

a meggyőződéseink élményekből fakadnak.

We can't expect others to spontaneously change their own minds.

Nem várhatjuk el, hogy a másik spontán megváltoztassa a véleményét.

If we want change,

Ha változást akarunk,

we have to make the case for it.

érvelni is tudnunk kell érte.

My friends on Twitter didn't abandon their beliefs or their principles --

A twitteres barátaim nem az elveiket vagy a hitüket adták fel --

only their scorn.

csak a megvetésüket.

They channeled their infinitely justifiable offense

A végletekig érthető megbántottságukat kedvességgel

and came to me with pointed questions tempered with kindness and humor.

és humorral enyhített, de szúrós kérdésekbe oltották.

They approached me as a human being,

Emberi lényként kezeltek,

and that was more transformative

és ez többet változtatott rajtam

than two full decades of outrage, disdain and violence.

mint két évtizednyi düh, lenézés és erőszak.

I know that some might not have the time or the energy or the patience

Tudom, hogy sokunknak nincs ideje, ereje, vagy türelme

for extensive engagement,

hosszasan érvelni,

but as difficult as it can be,

de bármilyen nehéz is tud lenni,

reaching out to someone we disagree with

mindannyiunknak adott a lehetőség,

is an option that is available to all of us.

hogy közelítsünk azokhoz, akikkel nem értünk egyet.

And I sincerely believe that we can do hard things,

És őszintén hiszek benne, hogy meg tudjuk lépni,

not just for them but for us and our future.

nem csak miattuk, hanem magunk és a jövőnk miatt is.

Escalating disgust and intractable conflict

Az undor és a konfliktusok makacs gerjesztése

are not what we want for ourselves,

nem az, amire vágyunk magunk felé,

or our country

az országunkban,

or our next generation.

vagy a következő generációban.

My mom said something to me a few weeks before I left Westboro,

Néhány héttel a kilépésem előtt mondott valamit édesanyám,

when I was desperately hoping

amikor kétségbeesetten

there was a way I could stay with my family.

a családommal szerettem volna maradni.

People I have loved with every pulse of my heart

Azzal a családommal, akiket minden szívdobbanásommal

since even before I was that chubby-cheeked five-year-old,

imádtam, pufók arcú és kék szemű ötéves korom óta,

standing on a picket line holding a sign I couldn't read.

táblával a kezemben a tüntetéseiken.

She said, "You're just a human being,

Azt mondta: Csak egy ember vagy,

my dear, sweet child."

drága gyermekem.

She was asking me to be humble --

Arra kért, hogy legyek alázatos,

not to question but to trust God and my elders.

ne kérdőjelezzem meg Istent és a nálam idősebbeket, hanem higgyek nekik.

But to me, she was missing the bigger picture --

De szerintem ő nem látta a teljes képet --

that we're all just human beings.

hogy mi mind csak emberek vagyunk.

That we should be guided by that most basic fact,

Hogy ez alapján kellene élnünk az életünket,

and approach one another with generosity and compassion.

és nagylelkűséggel, megértéssel közelíteni egymáshoz.

Each one of us contributes to the communities

Mindannyian hozzájárulunk a közösségeinkhez,

and the cultures and the societies that we make up.

kultúránkhoz, társadalmunkhoz.

The end of this spiral of rage and blame begins with one person

A düh és hibáztatás spiráljának megállítása egy emberrel kezdődik,

who refuses to indulge these destructive, seductive impulses.

aki nem hajlandó engedni ezeknek a vonzó, pusztító ösztönöknek.

We just have to decide that it's going to start with us.

Csak el kell döntenünk, hogy mi leszünk ez az egy ember.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)