Daniel Libeskind's 17 words of architectural inspiration

Fordító: Emese Mandzák Lektor: Anna Patai

I'll start with my favorite muse, Emily Dickinson,

Legkedvesebb múzsámmal, Emily Dickinsonnal kezdem,

who said that wonder is not knowledge, neither is it ignorance.

aki azt mondta a csodálkozás nem tudás, s nem is érdektelenség.

It's something which is suspended

Ez valami ami a között húzódik

between what we believe we can be,

amivé hisszük, hogy válhatunk

and a tradition we may have forgotten.

s egy tradíció között amit már talán el is feledtünk.

And I think, when I listen to these incredible people here,

S mikor ezeket a fantasztikus embereket hallgatom,

I've been so inspired -- so many incredible ideas, so many visions.

inspirálva leszek a sok-sok fantasztikus ötlet, sok vízió által.

And yet, when I look at the environment outside,

S mégis, amikor körülnézek a környezetünkben,

you see how resistant architecture is to change.

láthatják, mennyire ellenálló az építészet a változásokra.

You see how resistant it is to those very ideas.

Láthatják, mennyire ellenálló azokra a nagy ötletekre.

We can think them out. We can create incredible things.

Kigondolhatjuk ezeket. Óriási dolgokat hozhatunk létre.

And yet, at the end,

S mégis, végül nagyon nehéz

it's so hard to change a wall.

akár egy falat is megváltoztatni.

We applaud the well-mannered box.

Megtapsoljuk a jólnevelt dobozt.

But to create a space that never existed is what interests me;

Ami igazán érdekel az olyan teret létrehozni, ami azelőtt nem létezett.

to create something that has never been,

Létrehozni valamit, ami sohasem létezett azelőtt.

a space that we have never entered except in our minds and our spirits.

Olyan teret ami sohasem volt, csak a képzeletünkben s a szellemünkben.

And I think that's really what architecture is based on.

S azt gondolom ez az ami valójában az építészet alapja.

Architecture is not based on concrete

Az építészet nem a betonon,

and steel and the elements of the soil.

acélon, s a föld alkotóelemein alapul.

It's based on wonder.

A rácsodálkozásra épül.

And that wonder is really what has created the greatest cities,

Ez a kíváncsiság építette meg a legnagyszerűbb városokat,

the greatest spaces that we have had.

a legnagyszerűbb tereket.

And I think that is indeed what architecture is. It is a story.

S azt gondolom, hogy ez az amiről az építészet szól. Ez egy történet.

By the way, it is a story that is told through

Egyébként ez egy történet, amit az anyagai

its hard materials.

mondanak el.

But it is a story of effort and struggle

De ez egy történet a próbálkozásról és a küzdelemről

against improbabilities.

a valószínűtlenségek ellen.

If you think of the great buildings, of the cathedrals, of the temples,

Hogyha a nagyszerű épületekre gondolnak, katedrálisokra, templomokra,

of the pyramids, of pagodas,

piramisokra, pagodákra,

of cities in India and beyond,

India városaira, s még tovább,

you think of how incredible this is that that was realized

arra gondolnak, hogy milyen hihetetlen, hogy ezek létrejöttek

not by some abstract idea, but by people.

nem valami absztrakt ötlet, hanem emberek által.

So, anything that has been made can be unmade.

Tehát minden, ami már meg lett csinálva, lehet nem meg csinált.

Anything that has been made can be made better.

Minden, ami már elkészült lehet még jobb.

There it is: the things that I really believe

Ez az: azok a dolgok, amiben hiszek,

are of important architecture.

hogy valójában fontosak az építészetben.

These are the dimensions that I like to work with.

Ezek azok az a dimenzók, amikkel szeretek dolgozni.

It's something very personal.

Ez valami nagyon személyes.

It's not, perhaps, the dimensions appreciated by art critics

Ezek talán nem azok a dimenziók, amiket a művészeti kritikusok,

or architecture critics or city planners.

építészeti kritikusok vagy városterezők értékelnek.

But I think these are the necessary oxygen

De azt gondolom, hogy ez az a szükséges oxigén,

for us to live in buildings, to live in cities,

hogy élhessünk az épületekben és városokban,

to connect ourselves in a social space.

hogy kapcsolatba kerülhessünk egymással köztereken.

And I therefore believe that optimism is what drives architecture forward.

Ezért hiszem, hogy az optimizmus az, ami előreviszi az építészetet.

It's the only profession where you have to believe in the future.

Ez az egyetlen szakma ahol hinned kell a jövőben.

You can be a general, a politician, an economist who is depressed,

Lehet valaki depressziós generális, politikus, közgazdász,

a musician in a minor key, a painter in dark colors.

zenész moll hangnemben, egy festő sötét színekkel.

But architecture is that complete ecstasy that the future can be better.

De az építészet az a teljes extázis, hogy a jövő jobb lehet.

And it is that belief that I think drives society.

S azt gondolom ez a hit az, ami előreviszi a társadalmat.

And today we have a kind of evangelical pessimism all around us.

S manapság van egyfajta evangelikus pesszimizmus körülöttünk.

And yet it is in times like this

S mégis, én azt gondolom,

that I think architecture can thrive with big ideas,

hogy ilyen időkben az építészet felvirágozhat nagy ötletekkel.

ideas that are not small. Think of the great cities.

Ötletekkel, melyek nem kicsik. Gondoljanak a nagyszerű városokra.

Think of the Empire State Building, the Rockefeller Center.

Gondoljanak az Empire State Buildingre, vagy a Rockefeller Centerre.

They were built in times that were

Akkoriban épültek, amikor

not really the best of times in a certain way.

egy bizonyos szempontból nem a legjobb idők jártak.

And yet that energy and power of architecture

S mégis ez az építészet energiája és ereje

has driven an entire social and political space that these buildings occupy.

egy teljes szociális és politikai teret formált, amit az épületek uralnak.

So again, I am a believer in the expressive.

Tehát megint, én a kifejezés híve vagyok.

I have never been a fan of the neutral.

Én sosem voltam a közömbösség rajongója.

I don't like neutrality in life, in anything.

Nem szeretem a közömbösséget az életben, vagy bármi másban.

I think expression.

A kifejezésre gondolok.

And it's like espresso coffee, you know, you take the essence of the coffee.

Ez olyan mint az eszpresszó kávé. A kávé esszenciája.

That's what expression is.

Ez a kifejezés.

It's been missing in much of the architecture,

Ez hiányzik az építészet nagy részéből,

because we think architecture is the realm of the neutered,

mert azt gonoljuk, hogy az építészet a semlegesség birodalma,

the realm of the kind of a state that has no opinion,

annak az állapotnak a birodalma, amelynek nincsen véleménye,

that has no value.

nincsenek értékei.

And yet, I believe it is the expression --

S mégis, azt gondolom, hogy a kifejezés az,

expression of the city, expression of our own space --

a város kifejezősége, a saját tereink kifejezősége,

that gives meaning to architecture.

ami az építészetnek értelmet ad.

And, of course, expressive spaces are not mute.

S természetesen a kifejező terek nem némák.

Expressive spaces are not spaces

A kifejező terek nem egyszerűen terek,

that simply confirm what we already know.

amik csak megerősítik, amit már úgyis tudunk.

Expressive spaces may disturb us.

A kifejező terek megzavarhatnak minket.

And I think that's also part of life.

S azt gondolom, ez is az élet része.

Life is not just an anesthetic to make us smile,

Az élet nem csak egy esztétikus dolog, ami megmosolyogtat minket.

but to reach out across the abyss of history,

De átívelni a történelem hasadékán,

to places we have never been,

olyan helyekre ahol sohasem voltunk,

and would have perhaps been, had we not been so lucky.

vagy talán lehettünk volna, ha nem vagyunk olyan szerencsések.

So again, radical versus conservative.

Tehát megint, a radikális a konzervatív ellen.

Radical, what does it mean? It's something which is rooted,

Radikális, mit jelent ez? Ez valami olyan, aminek gyökere van.

and something which is rooted deep in a tradition.

Valami, ami mélyen a tradíciókban gyökerezik.

And I think that is what architecture is, it's radical.

S azt gondolom, hogy ez az, ami maga az építészet, radikális.

It's not just a conservation in formaldehyde

Ez nem csak a halott formák

of dead forms.

tartósítása formaldehidben.

It is actually a living connection

Ez valójában egy élő kapcsolat

to the cosmic event that we are part of,

afelé a kozmikus esemény felé aminek részei vagyunk,

and a story that is certainly ongoing.

s egy olyan történet, ami biztosan folyamatos.

It's not something that has a good ending or a bad ending.

Ez nem valami, aminek jó vagy rossz vége van.

It's actually a story in which our acts themselves

Ez egy olyan történet, amiben a tetteink

are pushing the story in a particular way.

maguk alakítják a történetet egy bizonyos irányba.

So again I am a believer in the radical architecture.

Tehát megint, én a radikális építészet híve vagyok.

You know the Soviet architecture of that building

Tudják a szovjet építészet annak az épületnek

is the conservation.

az a megőrzés.

It's like the old Las Vegas used to be.

Olyan mint amilyen a régi Las Vegas volt.

It's about conserving emotions, conserving the traditions

Ez az érzelmek, tradíciók konzerválásáról szól,

that have obstructed the mind in moving forward

ami megakadályozta az agyat a továbblépésben

and of course what is radical is to confront them.

s természetesen ami radikális, az szembeállítani ezeket.

And I think our architecture is a confrontation

S azt gondolom a mi építészetünk az

with our own senses.

egy szembenállás az érzékeinkkel.

Therefore I believe it should not be cool.

Ezért azt gondolom, hogy nem kellene hogy hűvös legyen.

There is a lot of appreciation for the kind of cool architecture.

Nagyon sok megbecsülés éri ezt a fajta hűvös építészetet.

I've always been an opponent of it. I think emotion is needed.

Mindig is ellene voltam ennek. Szerintem az érzelem szükséges.

Life without emotion would really not be life.

Az élet érzelmek nélkül nem lenne valójában élet.

Even the mind is emotional.

Még az ész is emócionális.

There is no reason which does not take a position

Nincsen olyan ok, ami nem az etikai szférán belül

in the ethical sphere, in the philosophical mystery of what we are.

helyezkedik el, a filozófiai misztikumon belül arról, hogy mik vagyunk.

So I think emotion is a dimension

Tehát azt gondolom, hogy az érzelem egy dimenzió

that is important to introduce into city space, into city life.

amit fontos bevezetni a városi térbe, a városi életbe.

And of course, we are all about the struggle of emotions.

S természetesen mi mind az érzelemek küzdelme vagyunk.

And I think that is what makes the world a wondrous place.

S azt gondolom, ez az ami csodálatos hellyé teszi ezt a világot.

And of course, the confrontation of the cool, the unemotional with emotion,

S természetesen, a hűvös szembeállítása, az érzelmes az érzelemmentessel,

is a conversation that I think

egy párbeszéd amit azt gondolom,

cities themselves have fostered.

hogy maguk a városok szültek meg.

I think that is the progress of cities.

S azt gondolom, hogy ez a városok fejlődése.

It's not only the forms of cities,

S ez nem csak a városok formája,

but the fact that they incarnate emotions,

de a tény, hogy érzelmeket testesítenek meg,

not just of those who build them,

nem csak azokét, akik építik őket,

but of those who live there as well.

de azokét is, akik ott laknak.

Inexplicable versus understood. You know, too often we want to understand everything.

Az érthetetlen a megértettel szemben. Tudják, sokszor meg akarunk mindent érteni.

But architecture is not the language of words.

De az építészet nem a szavak nyelve.

It's a language. But it is not a language that can be reduced

Ez egy nyelv. De nem egy olyan nyelv, ami redukálható

to a series of programmatic notes that we can verbally write.

rendszerezett jegyzetek sorozatára amit mi szavakkal le tudunk írni.

Too many buildings that you see outside that are so banal

Túl sok épület amit kint látsz, amik olyan banálisak,

tell you a story, but the story is very short,

egy történetet mondanak el, de az a történet nagyon rövid.

which says, "We have no story to tell you."

Ami azt mondja "Nincs történetünk, amit elmondjunk neked."

(Laughter)

(Nevetés)

So the important thing actually,

Tehát valójában a fontos dolog az az,

is to introduce the actual architectural dimensions,

hogy bemutassuk a valós építészeti dimenziókat,

which might be totally inexplicable in words,

amik talán teljesen megmagyarázhatatlanok szavakkal.

because they operate in proportions,

Mert ezek arányokkal működnek,

in materials, in light.

anyagokkal, világítással.

They connect themselves into various sources,

Belekötik magukat különböző csatornákba,

into a kind of complex vector matrix

bele egy komplex hálóba

that isn't really frontal

ami nem igazán szembeni

but is really embedded in the lives,

de nagyon beágyzódott az életükbe,

and in the history of a city, and of a people.

s egy város történetébe, s az emberekébe.

So again, the notion that a building should just be explicit

Tehát az a hit, hogy egy épület szókimondó kell, hogy legyen,

I think is a false notion,

az egy tévhit,

which has reduced architecture into banality.

ami közhellyé tette az építészetet.

Hand versus the computer.

Kéz a számítógép ellen.

Of course, what would we be without computers?

Természetesen, mi lenne számítógépek nélkül?

Our whole practice depends on computing.

Az egész tevékenységünk függ a számítógépektől.

But the computer should not just be the glove of the hand;

De a számítógép nem csak a kesztyűje kellene legyen a kéznek,

the hand should really be the driver of the computing power.

a kéz valóban a számítógépes erő vezérlője kellene legyen.

Because I believe that the hand

Mert azt gondolom, hogy a kéz

in all its primitive, in all its physiological obscurity,

s annak egyszerűsége, s annak fiziológiai bizonytalansága,

has a source, though the source is unknown,

rendelkezik egy forrással, s habár ez a forrás ismeretlen,

though we don't have to be mystical about it.

nem kell misztikusnak lennünk ezzel kapcsolatban,

We realize that the hand has been given us

észrevesszük, hogy a kezet olyan erők adták nekünk

by forces that are beyond our own autonomy.

amik a saját autonómiánkon túl vannak.

And I think when I draw drawings

S azt gondolom, hogy mikor rajzokat készítek,

which may imitate the computer, but are not computer drawings --

amik talán utánozzák a számítógépet, de nem számítógépes rajzok,

drawings that can come from sources

olyan rajzok amik jöhetnek forrásokból

that are completely not known, not normal, not seen,

amik teljesen ismeretlenek, nem normálisak, nem láthatók,

yet the hand -- and that's what I really, to all of you who are working --

s mégis a kéz -- s ez az amit valójában, mindazoknak akik dolgoznak--

how can we make the computer respond to our hand

hogy érhetjük el, hogy a számítógép válaszoljon a kezünknek

rather than the hand responding to the computer.

ahelyett, hogy a kéz válaszol a számítógépnek.

I think that's part of what the complexity of architecture is.

Azt hiszem, hogy ez egy része az építészet összetettségének.

Because certainly we have gotten used to the propaganda

Mert biztos, hogy hozzászoktunk ahhoz a propagandához,

that the simple is the good. But I don't believe it.

hogy az egyszerű az jó. De én nem hiszek ebben.

Listening to all of you, the complexity of thought,

Hallgatni mindannyiójukat, a gondolatok összetettségét,

the complexity of layers of meaning is overwhelming.

a jelentések szintjeinek összetettségét, fantasztikus.

And I think we shouldn't shy away in architecture,

Azt gondolom, nem kellene az építészetben megriadnunk

You know, brain surgery, atomic theory,

Tudják, agysebészet, atomelmélet,

genetics, economics

genetika, közgazdaságtan,

are complex complex fields.

nagyon összetett területek.

There is no reason that architecture should shy away

Nincs ok, amiért az építészetnek meg kellene riadnia

and present this illusory world of the simple.

s ezt az egyszerű, látszólagos világot mutatnia.

It is complex. Space is complex.

Ez összetett. A tér összetett.

Space is something that folds out of itself into completely new worlds.

A tér olyan valami, ami kihajtja magát teljesen új világokba.

And as wondrous as it is,

S olyan csodálatos, amilyen

it cannot be reduced to a kind of simplification

nem csökkenthető le olyan egyszerűsítésre,

that we have often come to be admired.

amit gyakran csodálattal figyelünk.

And yet, our lives are complex.

Az életünk is összetett.

Our emotions are complex.

Az érzelmeink összetettek.

Our intellectual desires are complex.

Az érzelmi vágyaink komplexek.

So I do believe that architecture as I see it

Tehát azt hiszem, hogy az építészet, ahogy én látom

needs to mirror that complexity in every single space that we have,

le kell, hogy képezze az összetettséget minden térben amink van,

in every intimacy that we possess.

minden intimitásban amit birtoklunk.

Of course that means that architecture is political.

Természetesen ez azt jelenti, hogy az építészet politikai.

The political is not an enemy of architecture.

A politika nem az építészet egy ellensége.

The politeama is the city. It's all of us together.

A politeia azt jelenti, hogy város, mindannyiónk együttvéve.

And I've always believed that the act of architecture,

S mindig azt gondoltam, hogy az építészet "űzése",

even a private house, when somebody else will see it, is a political act,

még egy magánház is, mikor más látja azt, az egy politikai tevékenység.

because it will be visible to others.

Mert mások számára látható lesz.

And we live in a world which is connecting us more and more.

Mert egy olyan világban élünk, ami egyre jobban öszeköt minket.

So again, the evasion of that sphere,

Tehát megint, ennek a szférának az elkerülése

which has been so endemic to that sort of pure architecture,

ami annyira elterjedt abban a fajta tiszta építészetben,

the autonomous architecture that is just an abstract object

az autonóm építészet, ami csak egy absztrakt tárgy

has never appealed to me.

sohasem állt közel hozzám.

And I do believe that this interaction

S én valójában hiszem, hogy ez az interakció

with the history, with history that is often very difficult,

a történelemmel, a történelemmel ami sokszor nagyon bonyolult,

to grapple with it, to create

dulakodni vele, létrehozni

a position that is beyond our normal expectations and to create a critique.

egy helyzetet, ami a normális elvárásinkon túl van s alkotni egy kritikát.

Because architecture is also the asking of questions.

Mert az építészet a kérdések feltevése is.

It's not only the giving of answers.

Nem csak a válaszok adása.

It's also, just like life, the asking of questions.

Ez szintén, csakúgy mint az élet, a kérdések feltevése.

Therefore it is important that it be real.

Ezért fontos az is, hogy valós legyen.

You know we can simulate almost anything.

Tudják, majdnem mindent tudunk szimulálni.

But the one thing that can be ever simulated

De az egyetlen, ami sohasem szimulálható az az

is the human heart, the human soul.

emberi szív, az emberi lélek.

And architecture is so closely intertwined with it

Az építészet nagyon összefonódik vele,

because we are born somewhere and we die somewhere.

mert megszületünk valahol, s meghalunk valahol.

So the reality of architecture is visceral. It's not intellectual.

Tehát az építészet valósága zsigeri. Nem intellektuális.

It's not something that comes to us from books and theories.

Ez nem valami olyasmi, ami könyvekből s teóriákból jön elő.

It's the real that we touch -- the door, the window,

Ez a valóság, amit megérintünk, az ajtó, az ablak,

the threshold, the bed --

a küszöb, az ágy.

such prosaic objects. And yet,

Nagyon prózai tárgyaik. És mégis,

I try, in every building, to take that virtual world,

megpróbálom, minden épületben, venni azt a virtuális világot,

which is so enigmatic and so rich,

amely oly rejtélyes és gazdag,

and create something in the real world.

s létrehozni valamit a valódi világban.

Create a space for an office,

Létrehozni egy helyet egy iroda számára,

a space of sustainability

egy fenntartható helyet

that really works between that virtuality

ami valóban működik a virtuális között s mégis

and yet can be realized as something real.

meghatározható, mint valami valóságos.

Unexpected versus habitual.

Váratlan a megszokottal szemben.

What is a habit? It's just a shackle for ourselves.

Mi az a szokás? Ez csak egy bilincs magunknak.

It's a self-induced poison.

Ez egy magunk által okozott méreg.

So the unexpected is always unexpected.

Tehát a meglepetésszerű mindig meglepetésszerű.

You know, it's true, the cathedrals, as unexpected,

Igen, ez igaz, a katdrálisok, mint meglepetésszerűek,

will always be unexpected.

mindig meglepetésszerűek lesznek.

You know Frank Gehry's buildings, they will continue to be unexpected in the future.

Tudják, Frank Gehry épületei, a jövőben is meglepetésszerűek lesznek.

So not the habitual architecture that instills in us

Tehát nem a szokásos építészet, ami belénk neveli

the false sort of stability,

a hamis fajta stabilitást,

but an architecture that is full of tension,

de egy építészet, ami tele van feszültséggel,

an architecture that goes beyond itself

egy építészet, ami magán túllép

to reach a human soul and a human heart,

azért, hogy elérje az emberi lelket és szívet,

and that breaks out of the shackles of habits.

ami kitör a szokások korlátaiból.

And of course habits are enforced by architecture.

S természetesen az építészet megerősíti a szokásokat.

When we see the same kind of architecture

Mikor ugyanazt az építészetet látjuk

we become immured in that world of those angles,

hozzáedződünk azon szögek, fények,

of those lights, of those materials.

anyagok világához.

We think the world really looks like our buildings.

Azt gondoljuk, a világ tényleg úgy éz ki, mint az épületeink.

And yet our buildings are pretty much limited by the techniques and wonders

Pedig az épületeink eléggé be vannak határolva a technológiák és a rácsodálkozások által

that have been part of them.

amik a részeik.

So again, the unexpected which is also the raw.

Tehát megint, a meglepetésszerű, ami egyben a nyers is.

And I often think of the raw and the refined.

Gyakran gondolok a nyersre és a csiszoltra.

What is raw? The raw, I would say

Mi a nyers? A nyers, azt mondanám, hogy

is the naked experience, untouched by luxury,

a csupasz élmény, a luxus által érintetlen,

untouched by expensive materials,

drága anyagok által nem érintett,

untouched by the kind of refinement

olyan dolgok által nem érintett,

that we associate with high culture.

amit a magas kultúrával asszociálunk.

So the rawness, I think, in space,

Tehát a nyersesség, azt gondolom, a térben,

the fact that sustainability can actually, in the future

a tény, hogy a fentarthatóság valójában, a jövőben

translate into a raw space,

lefordítható egy nyers térre,

a space that isn't decorated,

egy térre, ami nincsen kidekorálva,

a space that is not mannered in any source,

egy térre, ami semmi által nem nevelt,

but a space that might be cool in terms of its temperature,

de egy tér, ami lehet hűvös a szó fizikai értelmében,

might be refractive to our desires.

lehet, hogy fénytörő a vágyainkhoz.

A space that doesn't always follow us

Egy tér, ami nem mindig követ minket

like a dog that has been trained to follow us,

mint egy kutya, ami be van idomítva, hogy kövessen minket,

but moves ahead into directions of demonstrating

de megy előre lehetséges más irányokba,

other possibilities, other experiences,

más lehetőségek felé, más élmények felé,

that have never been part of the vocabulary of architecture.

amik eddig sosem voltak az építészet szótárában.

And of course that juxtaposition is of great interest to me

S természetesen ez az ellentét nagyon érdekel,

because it creates a kind of a spark of new energy.

mert létrehoz egyfajta új energia-szikrázást.

And so I do like something which is pointed, not blunt,

Tehát én szeretek valamit akkor, ha az hegyes, nem tompa,

something which is focused on reality,

valami ami a valóságra koncentrál,

something that has the power, through its leverage,

valami aminek van ereje, a hatalma által,

to transform even a very small space.

hogy átalakítson akár egy nagyon kis teret.

So architecture maybe is not so big, like science,

Tehát az építészet talán nem olyan nagy, mint a tudomány,

but through its focal point

de a gyújtópontján keresztül

it can leverage in an Archimedian way

befolyásolhatja egy arkhimédeszi módon azt,

what we think the world is really about.

mit gondolunk, miről szól a világ.

And often it takes just a building

S gyakran csak egy épületbe kerül

to change our experience of what could be done, what has been done,

megváltoztatni az élményünket arról, hogy mi lenne megvalósítható, mi a már megvalósított,

how the world has remained both in between stability and instability.

maradt a világ mindkettő, a stabil s az instabil között.

And of course buildings have their shapes.

S természetesen az épületeknek megvannak a formái.

Those shapes are difficult to change.

Ezek a formák nehezen változtathatók.

And yet, I do believe that in every social space,

S mégis, hiszek abban, hogy minden szociális térben,

in every public space,

minden középületben,

there is a desire to communicate more

van egy vágy arra, hogy többet közöljünk

than just that blunt thought, that blunt technique,

egy buta gondolatnál, annál a buta technológiánál.

but something that pinpoints, and can point in various directions

Valami olyan ami rávilágít, s rá tud mutatni különböző útvonalakra

forward, backward, sideways and around.

előre, hátra, oldalra, s körbe.

So that is indeed what is memory.

És ez maga az emlékezet.

So I believe that my main interest is to memory.

Azt hiszem, hogy a leginkább az emlékezet érdekel.

Without memory we would be amnesiacs.

Emlékezés nélkül amnéziásak lennénk.

We would not know which way we were going,

Nem tudnánk, hogy melyik úton megyünk,

and why we are going where we're going.

s miért megyünk oda ahová megyünk.

So I've been never interested in the forgettable reuse,

Én sosem érdeklődtem a felejthető újrahasznosítás iránt,

rehashing of the same things over and over again,

újrafelhasználni ugyanazokat a dolgokat.

which, of course, get accolades of critics.

Amiket persze agyondicsérnek a kritikusok.

Critics like the performance to be repeated again and again the same way.

A kritikusok szeretik a műsort megismételve látni mindig ugyanúgy.

But I rather play something

De én szívesebben játszok olyat,

completely unheard of,

ami teljesen ismeretlen még,

and even with flaws,

akár hibákkal is,

than repeat the same thing over and over which has been hollowed

minthogy ugyanazt ismételgessem újra meg újra, amit

by its meaninglessness.

megenged a jelentéktelensége.

So again, memory is the city, memory is the world.

Tehát megint, az emlék a város, az emlék a világ.

Without the memory there would be no story to tell.

A emlék nélkül nem lenne történet, amit mesélhetnénk.

There would be nowhere to turn.

Nem lenne semmi, amihez fordulhatnánk.

The memorable, I think, is really our world, what we think the world is.

Az emlékezetes, az ami valóban a mi világunk, amiről azt gondoljuk, a mi világunk.

And it's not only our memory,

S ez nem csak a mi emlékezetünk,

but those who remember us,

de azok, akik emlékeznek ránk.

which means that architecture is not mute.

Ami azt jelenti, hogy az építészet nem néma.

It's an art of communication.

Ez egyfajta művészete a kommunikációnak.

It tells a story. The story can reach into obscure desires.

Egy történetet mond el. Egy történet elér homályos vágyakat is.

It can reach into sources that are not explicitly available.

El tud érni olyan forrásokat amik nem feltétlenül elérhetőek.

It can reach into millennia

Vissza tud nyúlni évezredekre,

that have been buried,

amik már el lettek temetve,

and return them in a just and unexpected equity.

s visszahozni őket egy váratlan méltányosságban.

So again, I think the notion that

Tehát megint, azt gondolom, hogy a gondolat

the best architecture is silent has never appealed to me.

hogy a legjobb építészet csöndes, soha sem állt közel hozzám.

Silence maybe is good for a cemetery but not for a city.

A csönd talán jó a temetőnek, de nem egy városnak.

Cities should be full of vibrations, full of sound, full of music.

A városok tele kell lennie vibrálással, hanggal, zenével.

And that indeed is the architectural mission

S ez valóban az építészeti küldetés,

that I believe is important,

amit azt gondolom, hogy fontos,

is to create spaces that are vibrant,

olyan tereket létrehozni, melyek vibrálóak,

that are pluralistic,

melyek sokoldalúak,

that can transform the most prosaic activities,

melyek át tudják alakítani a legprózaibb tevékenységeket,

and raise them to a completely different expectation.

s felnagyítják őket egy teljesen más elvárásra.

Create a shopping center, a swimming place

Létrehozni egy bavásárlóközpontot, egy uszodát,

that is more like a museum than like entertainment.

ami inkább egy múzeumra hasonlít, mint szórakoztatásra.

And these are our dreams.

S ezek a mi álmaink.

And of course risk. I think architecture should be risky.

S persze kockázat. Úgy gondolom, az építészet legyen kockázatos.

You know it costs a lot of money and so on, but yes,

Tudják ez sok pénzbe kerül, meg ilyesmi, de igen,

it should not play it safe.

nem biztonságos úton kellene haladnia.

It should not play it safe, because if it plays it safe

Nem kéne biztonságos úton haladnia, mert ha azon halad,

it's not moving us in a direction that we want to be.

nem olyan úton terel minket, amin haladni szeretnénk.

And I think, of course,

S persze úgy vélem a kockázat az,

risk is what underlies the world.

ami alátámasztja a világot.

World without risk would not be worth living.

Egy kockázatok nélküli világban nem érdemes élni.

So yes, I do believe that the risk we take in every building.

Tehát igen, hiszem, hogy a kockázat, amit minden épületnél elkövetünk.

Risks to create spaces that have never been cantilevered to that extent.

Kockáztatás, hogy létrehozzunk tereket amik sosem voltak ennyire meghosszabítva.

Risks of spaces that have never been

Megkozkáztatni tereket, amik

so dizzying,

soha nem voltak ilyen szédítőek,

as they should be, for a pioneering city.

amilyennek kellene lenniük, egy úttörő városban.

Risks that really move architecture

Kockázatok, amik valójában megmozgatják az építészetet

even with all its flaws, into a space which is much better

az összes hibájával együtt, egy térbe, ami sokkal jobb

that the ever again repeated

mint a mindig ismételgetett

hollowness of a ready-made thing.

üressége az előre elkészített dolgoknak.

And of course that is finally what I believe architecture to be.

S természetesen ez az végül, amit az építészetnek gondolok.

It's about space. It's not about fashion.

Ez a térről szól. Nem a divatról.

It's not about decoration.

Nem a dekorálásról szól.

It's about creating with minimal means

Arról szól, hogy létrehozzunk minimális eszközökkel

something which can not be repeated,

valami olyat, ami nem megismételhető,

cannot be simulated in any other sphere.

nem szimulálhatő semmilyen más közegben.

And there of course is the space that we need to breathe,

S ott van a hely, amire szükségünk van a lélegzéshez,

is the space we need to dream.

a hely az álmodozáshoz.

These are the spaces that are

Vannak azok a terek, amik nem csak

not just luxurious spaces for some of us,

luxus terek néhányunknak,

but are important for everybody in this world.

de fontosak mindenkinek ebben a világban.

So again, it's not about the changing fashions, changing theories.

Tehát megint, ez nem csak a változó divatról, változó teóriákról szól.

It's about carving out a space for trees.

Ez a fáknak való hely kialakításáról szól.

It's carving out a space where nature can enter

Ez arról szól, hogy helyet találjunk, ahol a természet

the domestic world of a city.

beléphet a város természetes terébe.

A space where something which has never seen a light of day

Egy hely ahol valami, ami soha nem látott nappali világosságot

can enter into the inner workings of a density.

beléphet a sűrűség belsejébe.

And I think that is really the nature of architecture.

S azt gondolom ez valójában az építészet természete.

Now I am a believer in democracy.

Én hiszek a demokráciában.

I don't like beautiful buildings

Nem szeretem a gyönyörű épületeket

built for totalitarian regimes.

amik diktatórikus rezsimeknek épültek.

Where people cannot speak, cannot vote, cannot do anything.

Ahol az emberek nem beszélhetnek, nem szavazhatnak, nem csinálhatnak semmit.

We too often admire those buildings. We think they are beautiful.

Túl gyakran csodáljuk azokat az épületeket. Gyönyörűnek gondoljuk őket.

And yet when I think of the poverty of society

S mégis mikor a társadalom nyomorúságára gondolok

which doesn't give freedom to its people,

ami nem ad semmiféle szabadságot az embereknek,

I don't admire those buildings.

nem csodálom azokat az épületeket.

So democracy, as difficult as it is, I believe in it.

Tehát a demokrácia, bármennyire is bonyolult, én hiszek benne.

And of course, at Ground Zero what else?

S természetesen, a Ground Zeronál, hol máshol?

It's such a complex project.

Ez egy nagyon összetett projekt.

It's emotional. There is so many interests.

Érzelmes. Sok érdekeltség van.

It's political. There is so many parties to this project.

Poltikai. Sok résztvevő van a projektben.

There is so many interests. There's money. There's political power.

Sok az érdekeltség. Pénz van. Politikai erő van.

There are emotions of the victims.

Áldozatok érzelmei vannak.

And yet, in all its messiness, in all its difficulties,

S mégis minden zavarosságával, minden problémájával,

I would not have liked somebody to say,

Nem szerettem volna, hogy valaki azt mondja,

"This is the tabula rasa, mister architect -- do whatever you want."

"Ez egy tabula rasa, építész úr. Csináljon amit akar."

I think nothing good will come out of that.

Szerintem semmi jó nem fog kisülni ebből.

I think architecture is about consensus.

Szerintem az építészet a megegyezésről szól.

And it is about the dirty word "compromise." Compromise is not bad.

A csúnya szóról, a kompromisszumról szól. A komprumisszum nem rossz.

Compromise, if it's artistic,

Kompromisszum, ha művészi,

if it is able to cope with its strategies --

hogyha képes a stratégiáival elbánni --

and there is my first sketch and the last rendering --

s itt van az első vázlatom és a balon a renderelés --

it's not that far away.

ez nincs túl messze egymástól.

And yet, compromise, consensus,

S mégis, kompromisszum, megegyezés,

that is what I believe in.

az amiben hiszek.

And Ground Zero, despite all its difficulties, it's moving forward.

És Ground Zero, minden nehézsége ellenére, halad előre.

It's difficult. 2011, 2013. Freedom Tower, the memorial.

Nehéz. 2011, 2013. Freedom Tower, az emlékmű.

And that is where I end.

S ez az ahol én abbahagyom.

I was inspired when I came here as an immigrant

Inspirálva voltam amikor immigránsként idejöttem

on a ship like millions of others,

egy hajón, mint millió másik ember,

looking at America from that point of view.

ebből a szemszögből nézve Amerikát.

This is America. This is liberty.

Ez Amerika. Ez a szabadság.

This is what we dream about. Its individuality,

Ez az amiről álmodunk. Az egyénisége,

demonstrated in the skyline. It's resilience.

a várossziluettben prezentálva. Az ellenállóképessége.

And finally, it's the freedom that America represents,

S végül, az a szabadság, amit Amerika képvisel,

not just to me, as an immigrant, but to everyone in the world. Thank you.

nem csak nekem, mint immigránsnak, de mindenkinek a világban. Köszönöm.

(Applause)

(Taps)

Chris Anderson: I've got a question.

Chris Anderson: Van egy kérdésem.

So have you come to peace

Tehát megbékélt már azzal,

with the process that happened at Ground Zero

a folyamattal, ami történt a Ground Zero-val

and the loss of the original, incredible design that you came up with?

és az eredeti, fantasztikus tervének elvesztésével?

Daniel Libeskind: Look. We have to cure ourselves

Daniel Libeskind: Nézze. Ki kell gyógyítanunk magunkat abból

of the notion that we are authoritarian,

a hitből, hogy tekintélyelvűek vagyunk,

that we can determine everything that happens.

hogy eldönthetünk mindent, ami történik.

We have to rely on others, and shape the process in the best way possible.

Meg kell bíznunk másokban, s a lehető legjobban alakítani a folyamatot.

I came from the Bronx. I was taught not to be a loser,

Én Bronx-ból jöttem. Arra tanítottak, hogy ne legyek vesztes,

not to be somebody who just gives up in a fight.

ne legyek olyan, aki feladja egy harcban.

You have to fight for what you believe. You don't always win

Harcolnod kell azért, amiben hiszel. Nem nyersz meg mindig mindent,

everything you want to win. But you can steer the process.

amit meg akarsz nyerni. De irányíthatod a folyamatot.

And I believe that what will be built at Ground Zero

S hiszek benne, hogy ami a Ground Zero-nál megépül

will be meaningful, will be inspiring,

jelentőségteljes lesz, inspiráló,

will tell other generations of the sacrifices,

mesélni fog a többi generációnak az áldozatokról,

of the meaning of this event.

ennek az eseménynek a jelentéséről.

Not just for New York, but for the world.

Nem csak New Yorknak, hanem az egész világnak.

Chris Anderson: Thank you so much, Daniel Libeskind.

Chris Anderson: Köszönjük.

(Applause)

(Taps)