Where joy hides and how to find it | Ingrid Fetell Lee

Fordító: Gabriella Furik Lektor: Reka Lorinczy

It's 2008,

2008–ban

and I'm just finishing my first year of design school.

fejeztem be a dizájn tanulmányaim első évét.

And I'm at my first year-end review,

Sor került az első év végi értékelésemre,

which is a form of ritual torture for design students,

ami a dizájnhallgatók egyfajta rituális kínzása,

where they make you take everything you made over the course of the year

ahol az év során elkészített munkáinkat

and lay it out on a table

asztalra helyezzük,

and stand next to it while a bunch of professors,

és mellette állunk, amíg rengeteg tanár,

most of whom you've never seen before,

akiknek a többségét soha nem láttuk,

give you their unfiltered opinions of it.

elmondja róluk a kendőzetlen véleményét.

So it's my turn and I'm standing next to my table,

Rám került a sor, ott álltam az asztal mellett,

everything neatly lined up,

amin minden katonás rendben sorakozott,

and I'm just hoping that my professors can see

és reméltem, hogy a tanáraim látják majd,

how much effort I've put into making my designs practical

mennyi erőfeszítésbe került

praktikus, ergonomikus és fenntartható terveket készítenem.

and ergonomic and sustainable.

And I'm starting to get really nervous,

Egyre idegesebb lettem,

because for a long time, no one says anything.

mert sokáig senki nem szólt egy szót sem.

It's just completely silent.

Néma csönd volt.

And then one of the professors starts to speak, and he says,

Majd az egyik tanár megszólalt, és azt mondta:

"Your work gives me a feeling of joy."

"A munkád örömmel tölt el."

Joy?

Örömmel?

I wanted to be a designer because I wanted to solve real problems.

Azért akartam dizájner lenni, hogy valódi problémákat oldjak meg.

Joy is nice, I guess, but it's kind of light --

Bár az öröm jó dolog, mégis túl elvont,

not substantial.

nem elég megfogható.

But I was also kind of intrigued,

Ugyanakkor kíváncsi is lettem,

because joy is this intangible feeling,

mert az öröm megfoghatatlan érzés,

and how does that come from the stuff on the table next to me?

s mégis hogyan szerezhetnek örömet az asztalomon fekvő tárgyak?

I asked the professors,

Megkérdeztem a tanárokat:

"How do things make us feel joy?

"Hogyan okoznak örömet tárgyak?

How do tangible things make us feel intangible joy?"

Miért érzünk megfoghatatlan örömet kézzelfogható tárgyaktól?"

They hemmed and hawed and gestured a lot with their hands.

Hebegtek-habogtak, hadonásztak.

"They just do," they said.

"Csak úgy" – mondták.

I packed up my things for the summer,

Összepakoltam a nyárra,

but I couldn't stop thinking about this question ...

de nem tudtam elfelejteni ezt a kérdést...

and this launched a journey --

ami elindított egy úton –

one that I didn't know at the time would take me 10 years --

akkor még nem tudtam, hogy 10 évig tart majd,

to understand the relationship between the physical world

hogy megértsem a kapcsolatot a fizikai világ

and the mysterious, quixotic emotion we call "joy."

és az öröm nevű rejtélyes, fennkölt érzés között.

And what I discovered is that not only are they linked,

Rájöttem, hogy nem csupán összefüggenek,

but that the physical world can be a powerful resource to us

hanem a fizikai világ lehet az igazi forrása

in creating happier, healthier lives.

a boldogabb, egészségesebb életünk megvalósításának.

After my review,

Értékelésem után azt gondoltam:

I thought, "I know what joy feels like,

"Tudom, milyen érzés örülni valaminek,

but what is it, exactly?"

de mi is az öröm valójában?"

And I found that even scientists don't always agree,

Rájöttem, hogy még a tudósok sem mindig értenek egyet,

and they sometimes use the words "joy" and "happiness" and "positivity"

és néha örömön boldogságot és pozitivizmust értenek,

more or less interchangeably.

többé-kevésbé ugyanolyan értelemben.

But broadly speaking, when psychologists use the word joy,

De általánosságban, ha egy pszichológus örömről beszél,

what they mean is an intense, momentary experience

valamely pozitív érzelem erőteljes,

pillanatnyi megtapasztalására gondol,

of positive emotion --

one that makes us smile and laugh and feel like we want to jump up and down.

amely megmosolyogtat, megnevettet, amelytől fel-alá ugrándoznánk.

And this is actually a technical thing.

Ez valójában csak egyik kifejezésmódja.

That feeling of wanting to jump up and down

Ezt a késztetést, hogy fel-alá ugráljunk,

is one of the ways that scientists measure joy.

tudósok öröm mértékének kifejezésére használják.

It's different than happiness,

Az öröm más, mint a boldogság,

which measures how good we feel over time.

amely az általános jólétünkre utal.

Joy is about feeling good in the moment,

Öröm az, amikor jól érezzük magunkat,

right now.

itt és most.

And this was interesting to me

Ezt érdekesnek találtam,

because as a culture, we are obsessed with the pursuit of happiness,

mert a kultúránk rögeszmésen hajszolja a boldogságot,

and yet in the process, we kind of overlook joy.

de közben valahogy megfeledkezik az örömről.

So this got me thinking:

Úgyhogy elgondolkodtam:

Where does joy come from?

mi az öröm forrása?

I started asking everyone I knew,

Megkérdeztem minden ismerősömet,

and even people I just met on the street,

még idegeneket is az utcán,

about the things that brought them joy.

hogy minek örülnek.

On the subway, in a café, on an airplane,

Kérdeztem a metrón, kávézóban, repülőn:

it was, "Hi, nice to meet you. What brings you joy?"

"Szia, örülök, hogy találkoztunk, neked mi okoz örömet?"

I felt like a detective.

Nyomozónak éreztem magam.

I was like, "When did you last see it?

Megkérdeztem, mikor látták utoljára,

Who were you with? What color was it?

kivel voltak, milyen színű volt,

Did anyone else see it?"

más is látta-e?

I was the Nancy Drew of joy.

Én voltam az öröm nyomozója, Nancy Drew-hoz hasonlóan.

(Laughter)

(Nevetés)

And after a few months of this, I noticed that there were certain things

Pár hónappal később észrevettem,

that started to come up again and again and again.

hogy bizonyos dolgok újra és újra és újra felmerülnek.

They were things like cherry blossoms

Olyan dolgok, mint a cseresznyevirágok,

and bubbles ...

és buborékok...

swimming pools and tree houses ...

úszómedencék és faházak...

hot air balloons and googly eyes --

hőlégballonok és mozgó szemecskék,

(Laughter)

(Nevetés)

and ice cream cones, especially the ones with the sprinkles.

és fagylaltkelyhek, főleg a cukrosak.

These things seemed to cut across lines of age and gender and ethnicity.

Ezek áthágták a kor, nem és nemzetiség határait,

I mean, if you think about it,

ha belegondolunk,

we all stop and turn our heads to the sky

mind megállunk, és felnézünk az égre,

when the multicolored arc of a rainbow streaks across it.

ha sokszínű szivárvány átszeli azt.

And fireworks --

És ha tűzijátékot látunk –

we don't even need to know what they're for,

nem is kell tudnunk, mi az alkalom,

and we feel like we're celebrating, too.

ahhoz hogy úgy érezzük, mi is ünnepelünk.

These things aren't joyful for just a few people;

Ezeknek nem csak páran örülnek,

they're joyful for nearly everyone.

hanem szinte mindenki.

They're universally joyful.

Általánosan örömtelik.

And seeing them all together,

Együtt látni őket

it gave me this indescribably hopeful feeling.

leírhatatlan reménnyel töltött el.

The sharply divided, politically polarized world we live in

Az élesen felosztott és politikailag sarkított világunk

sometimes has the effect of making our differences feel so vast

néha azt érezteti, hogy a köztünk lévő különbségek túl hatalmasak,

as to be insurmountable.

áthághatatlanok.

And yet underneath it all,

De legbelül van bennünk valami közös,

there's a part of each of us that finds joy in the same things.

mindannyian ugyanattól érezünk örömöt.

And though we're often told that these are just passing pleasures,

És bár sokan mondják, hogy ezek múló örömök,

in fact, they're really important,

valójában nagyon is fontosak,

because they remind us of the shared humanity we find

mert az emberségre emlékeztetnek,

in our common experience of the physical world.

amelyet a közösen megtapasztalt fizikai világban érzünk.

But I still needed to know:

De még mindig tudnom kellett:

What is it about these things that makes them so joyful?

Miért annyira örömteliek ezek a dolgok?

I had pictures of them up on my studio wall,

Fényképeket ragasztottam róluk a stúdióm falára,

and every day, I would come in and try to make sense of it.

és mindennap értelmezni próbáltam őket.

And then one day, something just clicked.

Aztán egy nap egyszer csak összeállt a kép.

I saw all these patterns:

Láttam ezeket a mintákat:

round things ...

gömbölyű formák...

pops of bright color ...

világos színek...

symmetrical shapes ...

szimmetrikus alakzatok...

a sense of abundance and multiplicity ...

a bőség és sokszínűség érzékelése...

a feeling of lightness or elevation.

a könnyűség vagy felemelkedés érzése...

When I saw it this way,

Amikor így néztem rájuk,

I realized that though the feeling of joy is mysterious and elusive,

rájöttem, hogy bár az öröm rejtélyes és nehezen azonosítható,

we can access it through tangible, physical attributes,

elérhető kézzelfogható, fizikai tulajdonságok által,

or what designers call aesthetics,

amit a dizájnerek esztétikának hívnak.

a word that comes from the same root as the Greek word "aísthomai,"

A görög "aísthomai" szóval közös a szótöve,

which means, "I feel," "I sense," "I perceive."

jelentésük "érzek", "érzékelek", "megtapasztalok".

And since these patterns were telling me that joy begins with the senses,

A minták azt sugallták, hogy az öröm az érzékeknél kezdődik,

I began calling them "Aesthetics of Joy";

úgyhogy elneveztem őket "az öröm esztétikájának";

the sensations of joy.

az öröm érzéseinek.

And in the wake of this discovery,

Miután erre rádöbbentem,

I noticed something that as I walked around,

észrevettem, hogy miközben sétálok,

I began spotting little moments of joy everywhere I went --

mindenhol apró örömre bukkanok:

a vintage yellow car

egy klasszikus sárga autóra,

or a clever piece of street art.

vagy egy kreatív alkotásra az utcán.

It was like I had a pair of rose-colored glasses,

Mintha rózsaszín szemüveget viselnék,

and now that I knew what to look for,

és most, hogy tudtam, mit kell keresnem,

I was seeing it everywhere.

mindenhol rábukkantam.

It was like these little moments of joy were hidden in plain sight.

Mintha ezek a kis örömök el lennének rejtve szem elől.

And at the same time,

Ugyanakkor

I had another realization,

arra is rájöttem,

that if these are the things that bring us joy,

hogy ha ezek a dolgok örömet okoznak,

then why does so much of the world look like this?

akkor miért így néz ki a világunk?

(Laughter)

(Nevetés)

Why do we go to work here?

Miért ide járunk dolgozni?

Why do we send our kids to schools that look like this?

Miért ilyen iskolába járnak a gyerekeink?

Why do our cities look like this?

Miért így néznek ki a városaink?

And this is most acute for the places that house the people

Főleg azokra a helyekre jellemző,

that are most vulnerable among us:

ahol a legelesettebbek vannak:

nursing homes,

szanatóriumok,

hospitals,

kórházak,

homeless shelters,

hajléktalanszállók,

housing projects.

lakóházak.

How did we end up in a world that looks like this?

Hogyan kerültünk ilyen világba?

We all start out joyful,

Mindannyian örömtelien indulunk,

but as we get older,

de ahogy öregszünk,

being colorful or exuberant opens us up to judgment.

elítélnek, ha sokszínűek és kirívóak vagyunk.

Adults who exhibit genuine joy are often dismissed as childish

A felnőtteket, akik őszinte örömet éreznek, gyakran gyerekesnek

or too feminine

vagy túl nőiesnek

or unserious

vagy komolytalannak

or self-indulgent,

vagy önzőnek tekintik,

and so we hold ourselves back from joy,

ezért megtagadjuk magunktól az örömet,

and we end up in a world that looks like this.

és ilyen világban találjuk magunkat.

But if the aesthetics of joy can be used

De ha az öröm esztétikáját felhasználhatjuk,

to help us find more joy in the world around us,

hogy több örömre bukkanjunk a világban,

then couldn't they also be used to create more joy?

akkor arra is használhatjuk, hogy több örömet okozzunk?

I spent that last two years scouring the planet,

Az utóbbi két évben a világot jártam,

looking for different ways that people have answered this question.

kutattam, hogyan válaszolják meg emberek a kérdésemet.

And this led me to the work of the artist Arakawa

Így találtam rá Arakawa művész

and the poet Madeline Gins,

és Madeline Gins költő munkáira,

who believed that these kinds of environments are literally killing us.

akik szerint ez a fajta környezet szó szerint meggyilkol bennünket.

And so they set out the create an apartment building

Úgyhogy lakóház építéséhez fogtak,

that they believed would reverse aging.

amelyről hitték, hogy visszafordítja az öregedést.

And this is it.

Ez lenne az.

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause)

(Taps)

It's a real place, just outside Tokyo.

Ez valódi hely Tokió mellett.

I spent a night there, and it's a lot.

Ott töltöttem egy éjszakát, sok is volt.

(Laughter)

(Nevetés)

The floors undulate,

A padló buckái

so you don't end up walking around

nem engednek sétálni,

so much as kind of bouncing around the apartment,

inkább ugrándozol a lakásban,

and there are bright colors in every direction.

és minden irányban színek pompáznak.

I'm not sure I left any younger,

Nem tudom, fiatalabb lettem-e,

but it's as if, by trying to create an apartment

de mintha olyan lakás építése közben,

that would make us feel youthful,

amely fiatalabbá varázsol minket,

they ended up creating one that was joyful.

olyat hoztak létre, ami örömet okoz.

And yes, this is a bit much for everyday life,

És igen, ez kicsit túlzás lenne a mindennapi életben,

but it made me wonder: What about the rest of us?

de elgondolkodtam: mi van a többiekkel?

How do we bring these ideas back into the real world?

Hogyan közvetíthetjük ezeket a gondolatokat a világ felé?

So I started finding people who were doing just that.

Úgyhogy megkerestem azokat, akik megtették ezt.

For example, this hospital, designed by the Danish artist Poul Gernes.

Például ezt a kórházat, melyet Poul Gernes dán művész tervezett.

Or these schools,

Vagy ezeket az iskolákat,

transformed by the non-profit Publicolor.

a non-profit Publicolor alakította át őket.

What's interesting is that Publicolor has heard from school administrators

Az iskolai ügyintézők jelezték a Publicolornak,

who say that attendance improves,

hogy az órák látogatottsága javult,

graffiti disappears

eltűntek a graffitik,

and kids actually say they feel safer in these painted schools.

és a gyerekek azt mondják, biztonságban érzik magukat ezekben az iskolákban.

And this aligns with research conducted in four countries,

Ezt bizonyítja négy másik országban végzett kutatás is,

which shows that people working in more colorful offices

amely szerint a színes irodákban dolgozók

are actually more alert,

éberebbek,

more confident

magabiztosabbak

and friendlier than those working in drab spaces.

és barátságosabbak, mint azok, akik szürke környezetben dolgoznak.

Why would this be the case?

Miért van ez így?

Well, as I started to trace back our love of color,

Utánajártam a színek iránti szeretetünknek,

I found that some researchers see a connection to our evolution.

amit néhány kutató az evolúcióra vezet vissza.

Color, in a very primal way, is a sign of life, a sign of energy.

A színek ösztönösen az életet, az energiát jelölik.

And the same is true of abundance.

Akárcsak a bőséget.

We evolved in a world where scarcity is dangerous,

Olyan világban fejlődtünk, ahol a hiány veszélyes,

and abundance meant survival.

és a bőség a túlélést jelentette.

So, one confetto --

Tehát egy konfetto –

which happens to be the singular of confetti,

amely a konfetti egyes száma,

in case you were wondering --

ha esetleg tudni szeretnéd –,

(Laughter)

(Nevetés)

isn't very joyful,

nem okoz túl sok örömet,

but multiply it,

de ha sokszorozódik,

and you have a handful of one of the most joyful substances

egy maréknyi örömet kapunk a leginkább örömet okozó anyagból

on the planet.

ezen a bolygón.

The architect Emmanuelle Moureaux uses this idea in her work a lot.

Emanuelle Moureaux építész sokszor használja fel ezt a munkájában.

This is a nursing home she designed,

Ő tervezte ezt a szanatóriumot,

where she uses these multicolored spheres to create a feeling of abundance.

ahol a bőség érzését többszínű gömbökkel éri el.

And what about all those round things I noticed?

Mi a helyzet a gömbölyű dolgokkal?

Well, it turns out neuroscientists have studied this, too.

Kiderült, hogy az idegtudósok ezt is kutatták.

They put people into fMRI machines,

fMRI gépekkel figyeltek meg embereket,

and they showed them pictures of angular objects and round ones.

amikor szögletes, illetve gömbölyű tárgyakat ábrázoló képeket láttak.

And what they found is that the amygdala,

Rájöttek, hogy az amigdala,

a part of the brain associated in part with fear and anxiety,

az agy egy része, ahol a félelem és szorongás lakozik,

szögletes tárgyak látásakor aktiválódik,

lit up when people looked at angular objects,

but not when they looked at the round ones.

de akkor nem, amikor gömbölyűeket.

They speculate that because angles in nature

Úgy gondolták, hogy a természetben a szögeket

are often associated with objects that might be dangerous to us,

gyakran azonosítjuk tárgyakkal, melyek veszélyesek lehetnek ránk nézve,

that we evolved an unconscious sense of caution around these shapes,

ezért tudat alatt elővigyázatosak vagyunk a szögletes tárgyak közelében,

whereas curves set us at ease.

míg a görbék ellazítanak minket.

You can see this in action in the new Sandy Hook Elementary School.

Ennek példája az új Sandy Hook általános iskola.

After the mass shooting there in 2012,

A 2012–es lövöldözés után

the architects Svigals + Partners

Svigal + Partners építészek tudták,

knew that they needed to create a building that was secure,

hogy egy biztonságos,

but they wanted to create one that was joyful,

egyben örömteli épületet kell építeniük,

and so they filled it with curves.

ezért görbékkel töltötték meg.

There are waves running along the side of the building,

Az épület oldalán hullámok futnak végig,

and these squiggly canopies over the entryway,

és dimbes-dombos tetők vannak a bejárat felett,

and the whole building bends toward the entrance

és az egész épület a bejárat felé hajlik,

in a welcoming gesture.

egyfajta üdvözlésképpen.

Each moment of joy is small,

Az öröm apró pillanatai

but over time, they add up to more than the sum of their parts.

idővel összeadódnak, és az eredmény több mint csupán részek összessége.

And so maybe instead of chasing after happiness,

Talán a boldogság hajszolása helyett

what we should be doing is embracing joy

be kéne fogadnunk az örömet,

and finding ways to put ourselves in the path of it more often.

és megtalálnunk a módját, hogy minél többször megtapasztalhassuk.

Deep within us,

Mélyen legbelül

we all have this impulse to seek out joy in our surroundings.

mindannyian ösztönösen örömet szeretnénk lelni a környezetünkben.

And we have it for a reason.

És okkal teszünk így.

Joy isn't some superfluous extra.

Öröm nem egy felesleges többlet,

It's directly connected to our fundamental instinct for survival.

közvetlenül kapcsolódik az alapvető túlélési ösztönünkhöz.

On the most basic level,

A legalapvetőbb szinten

the drive toward joy is the drive toward life.

az öröm keresése az élet keresése is.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)

Thank you.

Köszönöm.

Thank you,

Köszönöm.

thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)