How I climbed a 3,000-foot vertical cliff -- without ropes | Alex Honnold | TED

Fordító: Nora Hengsperger Lektor: Zsuzsa Vida

Hello. I'd like to show you guys 30 seconds of the best day of my life.

Hello. Szeretnék nektek megmutatni 30 másodpercet életem legjobb napjából.

(Applause)

(taps)

So that was El Capitan in California's Yosemite National Park,

Szóval ez volt az El Capitan, a californiai Yosemite Nemzeti Parkban

and in case you couldn't tell,

és ha nem látszódna,

I was climbing by myself without a rope,

egyedül másztam, kötél nélkül,

a style of a climbing known as free soloing.

"free solo"-ban (biztosítás nélküli szabad mászásban).

That was the culmination of a nearly decade-long dream,

Ezzel egy évtizedes álom vált valóra.

and in the video I'm over 2,500 feet off the ground.

A videón épp 762 méterrel vagyok a föld felett.

Seems scary? Yeah, it is,

Ijesztőnek tűnik? Igen, az.

which is why I spent so many years dreaming about soloing El Cap

Ezért töltöttem éveket az El Cap megmászásáról álmodozva

and not actually doing it.

a cselekvés helyett.

But on the day that that video was taken,

De azon a napon, amikor a videó készült,

it didn't feel scary at all.

egyáltalán nem tűnt ijesztőnek.

It felt as comfortable and natural as a walk in the park,

Oly kellemes volt, mint egy séta a parkban,

which is what most folks were doing in Yosemite that day.

amit a legtöbb ember a Yosemite-ban épp csinált.

Today I'd like to talk about how I was able to feel so comfortable

Ma arról szeretnék beszélni, hogyan maradtam nyugodt

és hogyan győztem le a félelmemet.

and how I overcame my fear.

I'll start with a very brief version of how I became a climber,

Először röviden elmondom, hogyan lettem hegymászó,

utána pedig elmesélem a két legjelentősebb mászásom történetét.

and then tell the story of my two most significant free solos.

Mindkettő sikeres volt, ezért állhatok ma itt.

They were both successful, which is why I'm here.

(nevetés)

(Laughter)

De az elsővel egyáltalán nem voltam elégedett.

But the first felt largely unsatisfying,

Míg a második, az El Cap, volt életem legsikeresebb napja.

whereas the second, El Cap, was by far the most fulfilling day of my life.

Through these two climbs, you'll see my process for managing fear.

A két mászásomon át látni fogjátok félelmem feldolgozásának folyamatát.

Egy tornateremben kezdtem mászni, körülbelül 10 éves koromban,

So I started climbing in a gym when I was around 10 years old,

which means that my life has been centered on climbing

ami azt jelenti, hogy az életem a mászás körül forog

több mint 20 éve.

for more than 20 years.

Egy évtizednyi, főleg beltéri mászás után

After nearly a decade of climbing mostly indoors,

váltottam kültérire és elkezdtem "free solo"-zni.

I made the transition to the outdoors and gradually started free soloing.

I built up my comfort over time

Idővel egyre nyugodtabb lettem,

and slowly took on bigger and more challenging walls.

egyre nagyobb és nehezebb falakat másztam meg.

And there have been many free soloists before me,

Számos "free solo" mászó volt előttem,

így volt honnan inspirációt meríteni.

so I had plenty of inspiration to draw from.

2008-ra megismételtem a legtöbb korábbi szólót a Yosemite-ban,

But by 2008, I'd repeated most of their previous solos in Yosemite

és elkezdtem egy új, korábban meg nem mászott falról gondolkodni.

and was starting to imagine breaking into new terrain.

The obvious first choice was Half Dome,

A magától értetődő első választás a Half Dome volt,

an iconic 2,000-foot wall that lords over the east end of the valley.

egy 610 m magas fal, a völgy keleti része fölött.

The problem, though also the allure,

Az volt benne a probléma és egyben a vonzó is,

was that it was too big.

hogy túl nagy volt.

I didn't really know how to prepare for a potential free solo.

Nem tudtam, hogy készüljek fel rá.

So I decided to skip the preparations

Ezért úgy döntöttem, hogy kihagyom a felkészülést,

and just go up there and have an adventure.

csak felmegyek, nekivágok a kalandnak.

I figured I would rise to the occasion,

Arra számítottam, hogy felnövök a feladathoz,

which, unsurprisingly, was not the best strategy.

ami nem bizonyult a legjobb stratégiának.

I did at least climb the route roped up with a friend two days before

Két nappal előtte egy barátommal megtettem az utat biztosítással,

hogy nagyjából tudjam, merre kell mennem,

just to make sure that I knew roughly where to go

és hogy lássam, fizikálisan képes vagyok-e rá.

and that I could physically do it.

But when I came back by myself two days later,

Két nap múlva visszatértem egyedül,

I decided that I didn't want to go that way.

majd úgy döntöttem, hogy nem akarok arra menni.

I knew that there was a 300-foot variation

Tudtam, hogy van egy 100 méteres kerülő

that circled around one of the hardest parts of the climb.

ami megkerüli az út legnehezebb pontját.

Hirtelen úgy döntöttem, hogy a kerülő úton megyek,

I suddenly decided to skip the hard part and take the variation,

még ha soha nem is másztam arra,

even though I'd never climbed it before,

de azonnal elkezdtem kételkedni magamban.

but I immediately began to doubt myself.

Imagine being by yourself in the dead center of a 2,000-foot face,

Képzeld el magad egyedül egy 600 m-es fal közepén,

wondering if you're lost.

tűnődve, hogy vajon eltévedtél-e.

(Laughter)

(nevetés)

Thankfully, it was pretty much the right way

Szerencsére a legjobb helyen jártam,

and I circled back to the route.

ami aztán visszavitt az útvonalra.

I was slightly rattled, I was pretty rattled,

Kicsit túl izgatott voltam, valójában nagyon,

but I tried not to let it bother me too much

de nem hagytam, hogy nagyon zavarjon,

because I knew that all the hardest climbing was up at the top.

mert tudtam, hogy a legnehezebb rész a tetején vár.

I needed to stay composed.

Higgadtnak kellett maradnom.

It was a beautiful September morning, and as I climbed higher,

Csodálatos szeptemberi reggel volt, ahogy másztam,

I could hear the sounds of tourists chatting and laughing on the summit.

hallottam a turisták beszélgetését és nevetését a csúcson.

Ők a normális ösvényen másztak fel a túloldalon,

They'd all hiked up the normal trail on the back,

which I was planning on using for my descent.

melyen leereszkedni terveztem.

But between me and the summit lay a blank slab of granite.

A csúcs és köztem egy kopár gránitdarab volt.

There were no cracks or edges to hold on to,

Nem voltak repedések amikbe kapaszkodhattam volna,

just small ripples of texture up a slightly less than vertical wall.

csak a felület hullámai egy majdnem függőleges falon.

A cipőm sima gránitfalhoz való tapadására

I had to trust my life to the friction between my climbing shoes

kellett bíznom az életem.

and the smooth granite.

Óvatosan felegyensúlyoztam,

I carefully balanced my way upward,

előre-hátra mozogva a kis foltok között.

shifting my weight back and forth between the small smears.

But then I reached a foothold that I didn't quite trust.

De aztán elértem egy lábtámaszt, amiben nem igazán bíztam.

Two days ago, I'd have just stepped right up on it,

Két nappal azelőtt simán ráléptem volna,

de akkor biztosítva lettem volna.

but that would have been with a rope on.

Now it felt too small and too slippery.

Most túl kicsinek és csúszósnak éreztem.

I doubted that my foot would stay on if I weighted it.

Nem hittem, hogy elbír, ha ránehezedek.

Megfontoltam egy lépést a széle felé, ami rosszabbnak tűnt.

I considered a foot further to the side, which seemed worse.

A lábaimat elfordítva, a távolabbival próbálkoztam.

I switched my feet and tried a foot further out.

It seemed even worse.

Még rosszabbnak tűnt.

I started to panic.

Elkezdtem pánikolni.

Hallottam az embereket nevetni a csúcson felettem.

I could hear people laughing on the summit just above me.

I wanted to be anywhere but on that slab.

Bárhol szívesebben lettem volna, mint ott.

My mind was racing in every direction.

Az elmém minden irányban pörgött.

I knew what I had to do, but I was too afraid to do it.

Tudtam, mit kell tennem, de túlságosan féltem megtenni.

I just had to stand up on my right foot.

Csak fel kellett állnom a jobb lábamra.

And so after what felt like an eternity, I accepted what I had to do

Egy örökkévalóság telt el, mire döntöttem, hogy megteszem.

and I stood up on the right foot,

Felálltam a jobb lábamra

and it didn't slip, and so I didn't die,

és nem csúsztam meg, nem haltam meg.

and that move marked the end of the hardest climbing.

Ez jelentette a végét a legnehezebb mászásnak.

And so I charged from there towards the summit.

Szóval így indultam onnan a csúcs felé.

And so normally when you summit Half Dome,

Általában, ha megmászod a Half Dome-ot,

you have a rope and a bunch of climbing gear on you,

van rajtad kötél és mászófelszerelés,

and tourists gasp and they flock around you for photos.

a turisták álmélkodnak és köréd sereglenek egy fotóra.

Én meg csak felbukkantam a szélén, félmeztelenül, lihegve.

This time I popped over the edge shirtless, panting, jacked.

Feszült voltam, de ügyet se vetettek rám.

I was amped, but nobody batted an eye.

(Laughter)

(Nevetés)

I looked like a lost hiker that was too close to the edge.

Elveszett túrázónak tűntem, aki túl közel ment a széléhez.

I was surrounded by people talking on cell phones and having picnics.

Körülöttem emberek, akik telefonáltak vagy piknikeztek.

I felt like I was in a mall.

Mintha egy boltban lennék.

(Laughter)

(Nevetés)

I took off my tight climbing shoes and started hiking back down,

Levettem a szűk mászócipőm és elkezdtem lefelé gyalogolni,

and that's when people stopped me.

amikor emberek megállítottak.

"Mezítláb túrázol? Ez nem semmi!"

"You're hiking barefoot? That's so hard-core."

(Laughter)

(Nevetés)

I didn't bother to explain,

Nem akartam elmagyarázni.

but that night in my climbing journal, I duly noted my free solo of Half Dome,

Akkor éjszaka bejegyeztem a mászó naplómba a Half Dome "free solo" megmászását,

but I included a frowny face and a comment, "Do better?"

de szomorú arcot vágva tettem egy megjegyzést: "Tudnád jobban?"

I'd succeeded in the solo

Sikeres volt a mászás,

and it was celebrated as a big first in climbing.

és első nagy mászásomként ünnepeltük.

Some friends later made a film about it.

Néhány barátom filmet is készített róla.

But I was unsatisfied.

De én nem voltam elégedett.

I was disappointed in my performance,

Csalódott voltam a véghezvitele miatt,

because I knew that I had gotten away with something.

mivel tudtam, hogy megúsztam valamit.

I didn't want to be a lucky climber. I wanted to be a great climber.

Nem szerencsés, hanem kiváló mászó akartam lenni.

I actually took the next year or so off from free soloing,

A következő évben nem gyakoroltam a "free solo"-zást.

Tudtam, hogy nem szabad megszoknom, hogy a szerencsére bízom magam.

because I knew that I shouldn't make a habit of relying on luck.

Bár még nem sokat "free solo"-ztam,

But even though I wasn't soloing very much,

már elkezdtem gondolkodni az El Cap-on.

I'd already started to think about El Cap.

Mindig ott motoszkált a fejemben, mint a szabad mászás koronaékszere.

It was always in the back of my mind as the obvious crown jewel of solos.

Ez a legtrükkösebb fal az egész világon.

It's the most striking wall in the world.

Each year, for the next seven years,

Az azt követő hét évben, minden évben arra gondoltam,

I'd think, "This is the year that I'm going to solo El Cap."

hogy megmászom az El Cap-ot.

And then I would drive into Yosemite, look up at the wall, and think,

Amikor beautóztam a Yosemite-be és felnéztem a falra, ezt gondoltam:

"No frickin' way."

Esélytelen.

(Laughter)

(Nevetés)

It's too big and too scary.

Túl magas és félelmetes.

But eventually I came to accept that I wanted to test myself against El Cap.

De végül elfogadtam, hogy én bizony le akarom tesztelni magam az El Cap-en.

It represented true mastery,

Ez mutatná meg igazán a kiválóságot,

but I needed it to feel different.

de másként kellett éreznem.

I didn't want to get away with anything or barely squeak by.

Nem akartam épphogy csak megcsinálni.

This time I wanted to do it right.

Most kiválóan akartam megcsinálni.

The thing that makes El Cap so intimidating

Megmászni az El Cap-et, mely oly félelmetes

is the sheer scale of the wall.

a fal puszta mérete miatt.

Most climbers take three to five days

A legtöbb mászónak 3-5 napba telik,

to ascend the 3,000 feet of vertical granite.

hogy felmenjen a 914 méteres függőleges grániton.

The idea of setting out up a wall of that size

Meghódítani egy ilyen méretű falat

with nothing but shoes and a chalk bag seemed impossible.

biztosítás nélkül, egy pár cipőben és ziazsákkal, lehetetlennek tűnt.

3,000 feet of climbing represents

914 méter mászás

thousands of distinct hand and foot movements,

több ezer kéz- és lábmozdulatot jelent,

amit nagyon sok memorizálni.

which is a lot to remember.

Many of the moves I knew through sheer repetition.

Rengeteg mozdulatot bevéstem puszta ismétléssel.

I'd climbed El Cap maybe 50 times over the previous decade with a rope.

Az előző évtizedben legalább 50-szer megmásztam az El Cap-ot biztosítással.

But this photo shows my preferred method of rehearsing the moves.

Egy fotó legkedveltebb módszeremről a mozdulatok gyakorlásához.

I'm on the summit,

A csúcson vagyok,

about to rappel down the face with over a thousand feet of rope

arccal előre hajolva 304 méter kötél fölött,

to spend the day practicing.

gyakorlással töltve a napot.

Once I found sequences that felt secure and repeatable,

Találtam egy utat, ami megismételhetőnek tűnt.

I had to memorize them.

Memorizálnom kellett.

Biztosnak kellett lennem, hogy mélyen belém ivódott,

I had to make sure that they were so deeply ingrained within me

mert nincs lehetőség hibázásra.

that there was no possibility of error.

Nem akartam kételkedni, hogy a jó úton haladok-e,

I didn't want to be wondering if I was going the right way

vagy a legjobb fogást használom-e.

or using the best holds.

Mindent automatikusan kellett tudnom.

I needed everything to feel automatic.

Kötéllel mászni főleg fizikai erőfeszítés.

Climbing with a rope is a largely physical effort.

You just have to be strong enough to hold on and make the movements upward.

Elég csak erősnek kell lenned és kitartani végig, amíg felfelé menetelsz.

A szabad mászás jobban elfárasztja az elmét.

But free soloing plays out more in the mind.

A fizikai erőfeszítés nagyjából ugyanakkora.

The physical effort is largely the same.

A test ugyanazt a falat mássza.

Your body is still climbing the same wall.

But staying calm and performing at your best

De nyugodtnak maradni, a legjobbat teljesíteni,

when you know that any mistake could mean death

tudva, hogy egy kis hiba is halált okozhat,

requires a certain kind of mindset.

egy bizonyos gondolkodásmódot igényel.

(Laughter)

(Nevetés)

That's not supposed to be funny, but if it is, it is.

Ezt nem szántam viccesnek, de végül is az.

(Laughter)

(Nevetés)

I worked to cultivate that mindset through visualization,

Gyakoroltam a gondolkodásmódot, vizualizáción keresztül,

which basically just means imagining the entire experience of soloing the wall.

ami alapvetően a szabad mászás teljes élményének elképzelését jelenti.

Partially, that was to help me remember all the holds,

Részben ez segített emlékezni a fogásokra,

but mostly visualization was about feeling the texture

de főleg arról szólt, hogy érezzem a kezemben

az összes fogás tapintását,

of each hold in my hand

and imagining the sensation of my leg reaching out and placing my foot just so.

és hogy érezzem ahogyan a lábammal a megfelelő helyre lépek.

Úgy képzeltem, mint egy megkoreografált táncot, ami több ezer lépésből áll.

I'd imagine it all like a choreographed dance thousands of feet up.

The most difficult part of the whole route was called the Boulder Problem.

Az egész út legnehezebb részét Vándorkő Problémának nevezik.

Kb 609 méterre volt a talajtól

It was about 2,000 feet off the ground

és az út legnehezebb fizikai mozdulataiból állt.

and consisted of the hardest physical moves on the whole route:

Hosszú húzás két gyenge fogás között, pici, csúszós lábakkal.

long pulls between poor handholds with very small, slippery feet.

This is what I mean by a poor handhold:

Ezt értem gyenge fogás alatt:

an edge smaller than the width of a pencil but facing downward

a szélessége kisebb mint egy ceruzáé és lefelé néz,

that I had to press up into with my thumb.

amin felfelé kellett tolni a hüvelykujjamat.

But that wasn't even the hardest part.

De nem ez volt a legnehezebb része.

The crux culminated in a karate kick

A legnehezebb egy karaterúgás volt

with my left foot over to the inside of an adjacent corner,

a bal lábammal a szomszédos sarok belseje felé.

a maneuver that required a high degree of precision and flexibility,

Egy manőver, amely nagyfokú precizitást és rugalmasságot igényelt.

enough so that I'd been doing a nightly stretching routine

Annyit, hogy minden este nyújtsak

for a full year ahead of time

egy éven keresztül

ezzel biztosítva, hogy biztonságosan meg tudjam csinálni.

to make sure that I could comfortably make the reach with my leg.

A mozdulatokat gyakorolva,

As I practiced the moves,

my visualization turned to the emotional component

a képzeletem egy lehetséges szóló

of a potential solo.

érzelmi oldalához fordult.

Basically, what if I got up there and it was too scary?

Főleg, hogy: Mi lesz, ha elindulok és túl félelmetes lesz?

What if I was too tired?

Ha épp túl fáradt leszek?

What if I couldn't quite make the kick?

Ha nem tudom megcsinálni azt a rúgást?

I had to consider every possibility while I was safely on the ground,

Átgondoltam minden lehetőséget, amíg biztonságban a földön voltam,

so that when the time came and I was actually making the moves without a rope,

így mikor eljött az idő, kötél nélkül meg tudtam csinálni a mozdulatot.

Nem volt helye kétségnek, meghátrálásnak.

there was no room for doubt to creep in.

A kétely a félelem előfutára.

Doubt is the precursor to fear,

and I knew that I couldn't experience my perfect moment if I was afraid.

és tudtam, hogy nem tudom átélni a tökéletes pillanatokat, ha félek.

Vizualizáció és a gyakorlás elég volt a kétely elűzéséhez.

I had to visualize and rehearse enough to remove all doubt.

But beyond that, I also visualized how it would feel

Továbbá elképzeltem, hogyan éreznék,

if it never seemed doable.

ha sosem tűnne elvégezhetőnek.

What if, after so much work, I was afraid to try?

Mi van, ha ennyi munka után is félek megpróbálni?

What if I was wasting my time

Ha csak pocsékoltam az időm,

and I would never feel comfortable in such an exposed position?

és sosem érezném biztonságban magam ilyen kiszolgáltatott helyzetben?

There were no easy answers,

A válasz nem volt könnyű,

but El Cap meant enough to me that I would put in the work and find out.

de az El Cap eleget jelentett nekem, hogy munkát tegyek bele és kitaláljam.

Some of my preparations were more mundane.

Néhány előkészület sokkal gyakorlatiasabb volt.

This is a photo of my friend Conrad Anker

Ez egy fotó Conrad Anker barátomról,

climbing up the bottom of El Cap with an empty backpack.

ahogy felmászik az El Cap aljáról üres hátizsákkal.

We spent the day climbing together

Együtt másztunk egy napig

egy speciális hasadékban a fal közepén,

to a specific crack in the middle of the wall

ami laza kövekkel volt tele,

that was choked with loose rocks

that made that section difficult and potentially dangerous,

nehézzé és veszélyessé téve azt a szakaszt.

because any missed step might knock a rock to the ground

Egy eltévesztett lépés szikladarabot lökhet le

és megölheti a mászókat, túrázókat.

and kill a passing climber or hiker.

Óvatosan mozgattuk a köveket, begyűjtöttük a hátizsákba

So we carefully removed the rocks, loaded them into the pack

és leereszkedtünk.

and rappelled back down.

Take a second to imagine how ridiculous it feels

Képzeljék el egy percre, milyen hihetetlen érzés

to climb 1,500 feet up a wall just to fill a backpack full of rocks.

457 métert mászni kövekkel teli hátizsákkal.

(Laughter)

(Nevetés)

It's never that easy to carry a pack full of rocks around.

Sosem könnyű egy kövekkel teli hátizsákot cipelni.

Még nehezebb ezt tenni egy szirt szélén.

It's even harder on the side of a cliff.

It may have felt silly, but it still had to get done.

Apróságnak tűnhet, de meg kellett tenni.

I needed everything to feel perfect

Mindent tökéletesnek kellett éreznem ahhoz,

if I was ever going to climb the route without a rope.

hogy meg tudjam mászni az utat kötél nélkül.

After two seasons of working specifically toward a potential free solo of El Cap,

Két szezonnyi speciális gyakorlás után a szabad mászáshoz az El Cap-ra,

I finally finished all my preparations.

végül befejeztem az előkészületeket.

I knew every handhold and foothold on the whole route,

Tudtam minden kéz- és lábtartást az egész útra.

Pontosan tudtam, mit kell tennem.

and I knew exactly what to do.

Basically, I was ready.

Készen álltam.

It was time to solo El Cap.

Eljött az idő megmászni az El Cap-et.

On June 3, 2017,

2017. június 3-án korán keltem,

I woke up early, ate my usual breakfast of muesli and fruit

megettem a szokásos müzlim gyümölccsel,

and made it to the base of the wall before sunrise.

és elértem a fal aljához, napfelkelte előtt.

I felt confident as I looked up the wall.

Magabiztosságot éreztem, a falra nézve.

I felt even better as I started climbing.

Jobban éreztem magam, amikor kezdtem mászni

About 500 feet up, I reached a slab

Kb. 152 m után elértem egy részt.

very similar to the one that had given me so much trouble on Half Dome,

Egy nagyon hasonlót ahhoz, ami sok bosszúságot okozott a Half Dome-on,

but this time was different.

de ez alkalommal más volt.

I'd scouted every option, including hundreds of feet of wall to either side.

Felderítettem minden lehetőséget, még a 30 méteres falat is a másik oldalon.

I knew exactly what to do and how to do it.

Pontosan tudtam, mit és hogyan kell tennem.

I had no doubts. I just climbed right through.

Nem kételkedtem. Csak másztam felfelé.

Even the difficult and strenuous sections passed by with ease.

Még a nehéz és kimerítő részeken is könnyedén jutottam át.

I was perfectly executing my routine.

Tökéletesen végrehajtottam a rutinommal.

I rested for a moment below the Boulder Problem

Egy kicsit megpihentem a vándorkő probléma előtt,

and then climbed it just as I had practiced so many times with the rope on.

aztán megmásztam úgy, ahogy azelőtt már sokszor begyakoroltam kötéllel.

My foot shot across to the wall on the left without hesitation,

A lábam hezitálás nélkül a megfelelő helyre rúgott ki

and I knew that I had done it.

és tudtam, hogy megtettem.

Climbing Half Dome had been a big goal

A Half Dome megmászása egy nagy cél volt,

and I did it,

és megcsináltam,

de nem kaptam meg, amit igazán akartam.

but I didn't get what I really wanted.

I didn't achieve mastery.

Nem teljesítettem mesterien.

I was hesitant and afraid, and it wasn't the experience that I wanted.

Féltem és hezitáltam, nem az az élmény volt, amit akartam.

But El Cap was different.

De az El Cap más volt.

With 600 feet to go, I felt like the mountain was offering me a victory lap.

183 méter felfelé és azt éreztem, hogy a hegy a győzelmet kínálja nekem.

I climbed with a smooth precision

Egyenletes pontossággal másztam,

and enjoyed the sounds of the birds swooping around the cliff.

és élveztem a szirt körül szálló madarak csiripelését.

It all felt like a celebration.

Minden egy ünneplésnek tűnt.

And then I reached the summit

Aztán elértem a csúcsot.

after three hours and 56 minutes of glorious climbing.

3 óra és 56 perc dicső mászás után.

It was the climb that I wanted, and it felt like mastery.

Ez volt az, amit akartam, és igazán tökéletesnek éreztem.

Köszönöm.

Thank you.

(Taps)

(Applause)