The science of cells that never get old | Elizabeth Blackburn

Fordító: Péter Pallós Lektor: Orsolya Kiss

Where does the end begin?

Hol kezdődik a vég?

Well, for me, it all began with this little fellow.

Nekem ezzel a kis lénnyel kezdődött.

This adorable organism --

Eme elragadó szervezetet...

well, I think it's adorable --

igen, állítom, hogy elragadó...

is called Tetrahymena and it's a single-celled creature.

Tetrahymenának hívják; egysejtű csillós szervezet.

It's also been known as pond scum.

Pocsolyanyálkának is hívják.

So that's right, my career started with pond scum.

Így van, pályafutásom e pocsolyanyálkával kezdődött.

Now, it was no surprise I became a scientist.

Nem meglepő, hogy kutató lettem.

Growing up far away from here,

Jó messze innen nőttem föl,

as a little girl I was deadly curious

és kislányként borzasztóan érdekelt

about everything alive.

minden élőlény.

I used to pick up lethally poisonous stinging jellyfish and sing to them.

Halálosan mérgező, szúrós medúzákat fogdostam, és énekeltem nekik.

And so starting my career,

Pályafutásom elején

I was deadly curious about fundamental mysteries

borzasztóan érdekelt

az élet alapvető építőkockáinak rejtélye,

of the most basic building blocks of life,

and I was fortunate to live in a society where that curiosity was valued.

s szerencsémre e kíváncsiságot értékelő társadalomban éltem.

Now, for me, this little pond scum critter Tetrahymena

Nekem e kis lény, a Tetrahymena adta meg a lehetőséget,

was a great way to study the fundamental mystery

hogy tanulmányozhassam

I was most curious about:

az engem leginkább érdeklő dolog rejtélyét:

those bundles of DNA in our cells called chromosomes.

a sejtjeinkben lévő, kromoszómáknak nevezett DNS-kötegekét.

And it was because I was curious about the very ends of chromosomes,

Azért, mert a kromoszómák legvége érdekelt,

known as telomeres.

az ún. telomer.

Now, when I started my quest,

Kutatásaim kezdetén csak annyit tudtunk róla,

all we knew was that they helped protect the ends of chromosomes.

hogy védi a kromoszómavégeket.

It was important when cells divide.

Sejtosztódáskor ez fontos,

It was really important,

igen fontos,

but I wanted to find out what telomeres consisted of,

de én szerettem volna megismerni a telomer összetételét,

and for that, I needed a lot of them.

ezért sok telomerra volt szükségem.

And it so happens that cute little Tetrahymena

A derék kis Tetrahymenának

has a lot of short linear chromosomes,

történetesen sok rövid, egyenes kromoszómája van,

around 20,000,

kb. 20 000.

so lots of telomeres.

ezért sok telomerja is.

And I discovered that telomeres consisted of special segments

Fölfedeztem, hogy a telomerok a nem kódoló DNS különleges szekvenciáiból állnak

of noncoding DNA right at the very ends of chromosomes.

pont a kromoszómák végén.

But here's a problem.

De van itt egy probléma.

Now, we all start life as a single cell.

Mindnyájan egyetlen sejtként kezdjük életünket.

It multiples to two. Two becomes four. Four becomes eight,

A sejt kettéoszlik, a kettőből négy lesz, a négyből nyolc,

and on and on to form the 200 million billion cells

és így tovább, míg ki nem alakul 200 milliószor milliárd sejt;

that make up our adult body.

ezekből áll felnőtt testünk.

And some of those cells have to divide thousands of times.

Egyes sejteknek ezerszámra kell osztódniuk.

In fact, even as I stand here before you,

Miközben itt állok önök előtt,

all throughout my body, cells are furiously replenishing

testem sejtjei dühödten pótlódnak,

to, well, keep me standing here before you.

ezért továbbra is itt állhatok önök előtt.

So every time a cell divides, all of its DNA has to be copied,

Minden sejtosztódáskor minden DNS-nek le kell másolódnia,

all of the coding DNA inside of those chromosomes,

a kromoszómákban lévő összes kódoló DNS-nek is,

because that carries the vital operating instructions

mert az hordozza a létfontosságú használati utasítást,

that keep our cells in good working order,

amely működőképes állapotban tartja sejtjeinket;

so my heart cells can keep a steady beat,

hogy szívsejtjeim állandó ütemet tartsanak fönn.

which I assure you they're not doing right now,

de most biztos nem ez a helyzet;

and my immune cells

hogy immunsejtjeim visszaverhessék

can fight off bacteria and viruses,

a baktériumokat és vírusokat;

and our brain cells can save the memory of our first kiss

és hogy agysejtjeink megőrizhessék az első csók emlékét;

and keep on learning throughout life.

és hogy egész életünkben tanulhassunk

But there is a glitch in the way DNA is copied.

De a DNS másolása közben működési hiba keletkezik.

It is just one of those facts of life.

Ez csupán az élet egyik tényezője.

Every time the cell divides and the DNA is copied,

Minden sejtosztódáskor és DNS-másoláskor

some of that DNA from the ends gets worn down and shortened,

néhány a DNS telomerjai közül a végekről lekopik,

some of that telomere DNA.

And think about it

Ezek olyanok,

mint a cipőfűző végét védő erősítés.

like the protective caps at the ends of your shoelace.

And those keep the shoelace, or the chromosome, from fraying,

Védik a cipőfűzőt, illetve a kromoszómákat a kirojtosodástól,

and when that tip gets too short, it falls off,

és amikor a hegye túl rövid lesz, leesik,

and that worn down telomere sends a signal to the cells.

és az elkopott telomer jelez a sejteknek:

"The DNA is no longer being protected."

"A DNS már védtelen."

It sends a signal. Time to die.

Jelet küld. Ideje van az elmúlásnak.

So, end of story.

Úgyhogy, vége a dalnak.

Well, sorry, not so fast.

Bocs, lassan a testtel.

It can't be the end of the story,

Nem lehet ez a vég,

because life hasn't died off the face of the earth.

mert az élet nem halt ki a Földön.

So I was curious:

Kíváncsi voltam:

if such wear and tear is inevitable,

ha az elhasználódás sorsszerű,

how on earth does Mother Nature make sure

hogyan oldja meg az anyatermészet,

hogy kromoszómáink sértetlenek maradjanak?

we can keep our chromosomes intact?

Now, remember that little pond scum critter Tetrahymena?

Jusson eszünkbe a Tetrahymena, a kis pocsolyanyálka.

The craziest thing was, Tetrahymena cells never got old and died.

Őrület, hogy a Tetrahymena-sejtek nem öregszenek és nem halnak el.

Their telomeres weren't shortening as time marched on.

Telomerjaik az idő múlásával nem rövidülnek.

Sometimes they even got longer.

Néha még hosszabbodnak is.

Something else was at work,

Ott valami más működik,

and believe me, that something was not in any textbook.

és higgyék el, ezt a "más"-t nem említették a tankönyvek.

So working in my lab with my extraordinary student Carol Greider --

Laboromban Carol Greiderrel, kiváló diákommal együtt –

and Carol and I shared the Nobel Prize for this work --

Carol és én munkánkért megosztott Nobel-díjat kaptunk –

we began running experiments

kísérletekbe fogtunk,

and we discovered cells do have something else.

s újfajta sejteket fedeztünk föl.

It was a previously undreamed-of enzyme

Elképesztő ismeretlen enzimet,

that could replenish, make longer, telomeres,

amely képes kipótolni s meghosszabbítani a telomert,

and we named it telomerase.

és telomeráznak neveztük el.

And when we removed our pond scum's telomerase,

Amikor a pocsolyanyálka telomerázát eltávolítottuk,

their telomeres ran down and they died.

a telomerok leromlottak és elhaltak.

So it was thanks to their plentiful telomerase

A rengeteg telomeráznak hála,

that our pond scum critters never got old.

a pocsolyanyálka sosem öregszik.

OK, now, that's an incredibly hopeful message

A pocsolyanyálka velünk, emberekkel,

for us humans to be receiving from pond scum,

hihetetlenül jó hírt közöl,

because it turns out

mert kiderül, hogy mi,

that as we humans age, our telomeres do shorten,

emberek öregszünk, telomerjaink rövidülnek,

and remarkably, that shortening is aging us.

s észrevehető, hogy a rövidülés öregít.

Generally speaking, the longer your telomeres,

Általában minél hosszabbak telomerjaink,

the better off you are.

annál jobban vagyunk.

It's the overshortening of telomeres

A telomerok túlzott megrövidülése vezet ahhoz,

that leads us to feel and see signs of aging.

hogy érezzük s lássuk az öregedés jeleit.

My skin cells start to die

Bőrsejtjeim kezdenek elhalni,

and I start to see fine lines, wrinkles.

észreveszem a finom ráncokat.

Hair pigment cells die.

Hajam pigmentsejtjei elhalnak.

You start to see gray.

Őszülni kezdek.

Immune system cells die.

Immunrendszerem sejtjei elhalnak.

You increase your risks of getting sick.

Nő a megbetegedés kockázata.

In fact, the cumulative research from the last 20 years

Az utóbbi 20 év összesítő kutatásai tisztázták,

has made clear that telomere attrition

hogy a telomerok lemorzsolódása fokozza

is contributing to our risks of getting cardiovascular diseases,

a szív-érrendszeri betegségek,

Alzheimer's, some cancers and diabetes,

az Alzheimer-kór, egyes rákfajták és a cukorbetegség kockázatát,

the very conditions many of us die of.

és e betegségekbe sokan belehalnak.

And so we have to think about this.

El kell gondolkoznunk rajta.

What is going on?

Mi történik?

This attrition,

A lemorzsolódás,

idősebbnek nézünk ki, úgy is érezzük magunkat.

we look and we feel older, yeah.

Our telomeres are losing the war of attrition faster.

Telomerjaink hamarabb elvesztik a felőrlő háborút.

And those of us who feel youthful longer,

Akik tovább érzik magukat fiatalnak,

it turns out our telomeres are staying longer

azok telomerjai tovább,

hosszabb ideig maradnak épek,

for longer periods of time,

extending our feelings of youthfulness

elnyújtják a fiatalság érzetét,

and reducing the risks of all we most dread

s csökkentik a kockázatát annak, amitől mindannyian rettegünk,

as the birthdays go by.

ahogy egyre több születésnapot hagyunk magunk után.

OK,

Jó,

seems like a no-brainer.

ez elég egyszerű.

Now, if my telomeres are connected

Ha telomerjainktól függ,

to how quickly I'm going to feel and get old,

milyen hamar érzem magam idősnek és öregszem,

if my telomeres can be renewed by my telomerase,

ha telomerjaim megújíthatók a telomerázaimmal,

then all I have to do to reverse the signs and symptoms of aging

csak annyit kell-e tennem az öregedés jeleinek s tüneteinek visszafordítására,

is figure out where to buy that Costco-sized bottle

hogy megtudjam, hol kapható

egy jó nagy üveg első osztályú bio-telomeráz, ugye?

of grade A organic fair trade telomerase, right?

Great! Problem solved.

Pompás! A probléma megoldva!

(Applause)

(Taps)

Not so fast, I'm sorry.

Igazán sajnálom, de lassan a testtel!

Alas, that's not the case.

Sajnos, nem ez a helyzet.

OK. And why?

De miért?

It's because human genetics has taught us

Mert a humángenetika azt tanítja,

that when it comes to our telomerase,

hogy a telomeráz tekintetében mi,

we humans live on a knife edge.

emberek, borotvaélen táncolunk.

OK, simply put,

Egyszerűbben szólva,

yes, nudging up telomerase does decrease the risks of some diseases,

ha fölnyomjuk a telomerázt, igaz, hogy csökkenti egyes kórok kockázatát,

but it also increases the risks of certain and rather nasty cancers.

de egyben fokozza bizonyos nehezen kezelhető rákfajtákét.

So even if you could buy that Costco-sized bottle of telomerase,

Még ha lehetne is kapni egy jó nagy üveg telomerázt,

and there are many websites marketing such dubious products,

és sok weboldal hirdet efféle kétes termékeket,

the problem is you could nudge up your risks of cancers.

az a bökkenő, hogy fokozhatjuk vele a rák kockázatát.

And we don't want that.

Azt nem akarjuk.

Now, don't worry,

De nyugi,

and because, while I think it's kind of funny that right now,

mert közben arra gondolok: milyen furcsa, hogy közülünk

sokaknak az jár a fejében: "Bárcsak pocsolyanyálka lehetnék!"

you know, many of us may be thinking, "Well, I'd rather be like pond scum," ...

(Laughter)

(Nevetés)

there is something for us humans

Jut az embereknek is valami

in the story of telomeres and their maintenance.

a telomerok témájából és védelmükből.

But I want to get one thing clear.

De egy dolgot tisztázzunk:

It isn't about enormously extending human lifespan

ez nem az életkor végtelen kiterjesztése,

or immortality.

nem a halhatatlanság.

It's about health span.

Az élet egészséges időszakáról van szó.

Now, health span is the number of years of your life

Az egészséges időszak életünk azon része,

when you're free of disease, you're healthy, you're productive,

amikor nem vagyunk betegek,

szívvel-lélekkel élvezzük életünket.

you're zestfully enjoying life.

Disease span, the opposite of health span,

Ennek ellenkezője a betegségek időszaka,

is the time of your life spent feeling old and sick and dying.

amikor öregnek, betegnek érezzük magunkat, és haldoklunk.

So the real question becomes,

Az igazi kérdés:

OK, if I can't guzzle telomerase,

ha már nem habzsolhatjuk a telomerázt,

do I have control over my telomeres' length

szabályozhatjuk-e a telomer hosszát,

and hence my well-being, my health,

s így jólétünket, egészségünket,

without those downsides of cancer risks?

a rák kockázatának árnyoldala nélkül?

OK?

Világos?

So, it's the year 2000.

2000-et írunk.

Now, I've been minutely scrutinizing little teeny tiny telomeres

Aprólékosan vizsgálgatom az aranyos kis telomerokat,

very happily for many years,

boldogan, már évek óta,

when into my lab walks a psychologist named Elissa Epel.

amikor laboromba betér Elissa Epel pszichológus.

Now, Elissa's expertise is in the effects of severe, chronic psychological stress

Elissa a súlyos, krónikus, lelki stressz

elménkre s testünkre gyakorolt hatásának szakértője.

on our mind's and our body's health.

And there she was standing in my lab,

Ott áll a laboromban,

which ironically overlooked the entrance to a mortuary, and --

amely – milyen vicces – a hullaház bejáratával van szemben,

(Laughter)

(Nevetés)

And she had a life-and-death question for me.

és egy élet-halál-kérdéssel rukkol elő.

"What happens to telomeres in people who are chronically stressed?"

"Mi történik a krónikus stresszben szenvedők telomerjaival?" –

she asked me.

kérdezte.

You see, she'd been studying caregivers,

Elissa korábban gondozókat tanulmányozott,

and specifically mothers of children with a chronic condition,

különösen súlyos állapotú gyerekek mamáit,

be it gut disorder, be it autism, you name it --

legyen az bélrendellenesség, autizmus s í. t.,

a group obviously under enormous and prolonged psychological stress.

nyilvánvalóan tartós és szörnyű lelki stresszben élők csoportját.

I have to say, her question

Bevallom, kérdése

changed me profoundly.

alapvetően megváltoztatott.

See, all this time I had been thinking of telomeres

Korábban a telomerokra úgy gondoltam

as those miniscule molecular structures that they are,

mint parányi molekuláris szerkezetekre, minthogy azok,

and the genes that control telomeres.

és a telomerokat szabályozó génekre.

And when Elissa asked me about studying caregivers,

Amikor Elissa a gondozókról kérdezett,

I suddenly saw telomeres in a whole new light.

a telomerokat hirtelen új fényben láttam.

I saw beyond the genes and the chromosomes

A gének és kromoszómák mögé láttam,

into the lives of the real people we were studying.

beleláttam az általa tanulmányozottak életébe.

And I'm a mom myself,

Jómagam is anya vagyok,

and at that moment,

s akkor hirtelen

I was struck by the image of these women

szíven ütött e nők látványa,

dealing with a child with a condition

akik súlyos állapotú, sokoldalú törődést igénylő gyereket gondoznak,

very difficult to deal with, often without help.

gyakran segítség nélkül.

And such women, simply,

E nők néha

often look worn down.

egyszerűen elkopnak.

So was it possible their telomeres were worn down as well?

Lehetséges, hogy telomerjaik is elkopnak?

So our collective curiosity went into overdrive.

Közös kíváncsiságunk mindenkit fölvillanyozott.

Elissa selected for our first study a group of such caregiving mothers,

Első vizsgálatunkhoz Elissa ilyen gondozó anyákat jelölt ki,

and we wanted to ask: What's the length of their telomeres

s az érdekelt bennünket: telomerjaik milyen hosszúak

compared with the number of years that they have been caregiving

a gondozási idő függvényében,

for their child with a chronic condition?

amelyet krónikusan beteg gyerekeikkel töltenek.

So four years go by

Négy év telt el,

and the day comes when all the results are in,

s elkövetkezett a nap, amikorra meglettek az eredmények.

and Elissa looked down at our first scatterplot

Elissa ránézett első diagramunkra,

and literally gasped,

s szó szerint tátva maradt a szája,

because there was a pattern to the data,

mert kirajzolódott az adatok jellege:

and it was the exact gradient that we most feared might exist.

a görbe arra lejtett, amitől a legjobban tartottunk.

It was right there on the page.

Előttünk állt a papíron.

The longer, the more years that is,

Minél tovább volt az anya

the mother had been in this caregiving situation,

e gondozói helyzetben,

no matter her age,

függetlenül életkorától,

the shorter were her telomeres.

annál rövidebbek voltak telomerjai.

And the more she perceived

Helyzetét minél inkább

her situation as being more stressful,

stresszesnek érzékelte,

the lower was her telomerase and the shorter were her telomeres.

annál alacsonyabb a telomerázszintje, és annál rövidebbek a telomerjai.

So we had discovered something unheard of:

Hallatlan dolgot fedeztünk föl:

the more chronic stress you are under, the shorter your telomeres,

minél inkább állandó stresszben él valaki, annál rövidebbek a telomerjai,

meaning the more likely you were to fall victim to an early disease span

ezért valószínűbb, hogy korán betegség áldozatául esik,

and perhaps untimely death.

és idő előtt meghal.

Our findings meant that people's life events

Fölfedezésünk kimutatta, hogy életünk eseményei

and the way we respond to these events

és ahogy reagálunk rájuk,

can change how you maintain your telomeres.

befolyásolhatják, miként őrizzük meg telomerjainkat.

So telomere length wasn't just a matter of age counted in years.

A telomer hossza tehát nemcsak az években kifejezett kortól függ.

Elissa's question to me,

Elissa kérdése, amelyet akkor tett föl,

back when she first came to my lab, indeed had been a life-and-death question.

amikor betért laboromba, valóban élet-halál kérdése volt.

Now, luckily, hidden in that data there was hope.

Szerencsére, az adatok mélyén ott bújt meg a remény.

We noticed that some mothers,

Észrevettük, hogy egyes anyák,

despite having been carefully caring for their children for many years,

noha sok éven át figyelmesen gondozták gyermekeiket,

had been able to maintain their telomeres.

képesek voltak telomerjaikat megőrizni.

So studying these women closely revealed that they were resilient to stress.

E nőket jobban megvizsgálva kiderült, hogy ellenállók a stresszel szemben.

Somehow they were able to experience their circumstances

Valahogy képesek voltak

nem rendszeres fenyegetésként megélni körülményeiket,

not as a threat day in and day out

but as a challenge,

hanem erőpróbaként,

and this has led to a very important insight for all of us:

és ez nagyon fontos dologra mutatott rá:

we have control over the way we age

öregedésünket szabályozhatjuk

all the way down into our cells.

sejtszintig bezárólag.

OK, now our initial curiosity became infectious.

Kezdeti kíváncsiságunk fertőző lett.

Thousands of scientists from different fields

Különböző területekről tudósok ezrei

added their expertise to telomere research,

adták hozzá szakértelmüket a telomerok kutatásához.

and the findings have poured in.

Özönlöttek a fölfedezések.

It's up to over 10,000 scientific papers and counting.

Már több mint 10 000 tudományos cikk és számítás született.

So several studies rapidly confirmed our initial finding

Sok kutatás hamarosan megerősítette kezdeti fölfedezésünket:

that yes, chronic stress is bad for telomeres.

igen, a tartós stressz károsan hat a telomerokra.

And now many are revealing

Ma sokan mutatják ki,

that we have more control over this particular aging process

hogy jobban szabályozhatjuk az öregedés folyamatát,

than any of us could ever have imagined.

mint bármelyikünk gondolta volna.

A few examples:

Egy néhány példa:

a study from the University of California, Los Angeles

a Los Angeles-i University of California vizsgálta azokat az egyéneket,

of people who are caring for a relative with dementia, long-term,

akik tartósan gondozzák demenciában szenvedő rokonukat;

and looked at their caregiver's telomere maintenance capacity

megfigyelték a gondozó telomermegőrző képességét,

and found that it was improved

és kimutatták, hogy javult,

by them practicing a form of meditation

ha az egyének meditációban vettek részt,

for as little as 12 minutes a day for two months.

két hónapon keresztül, csupán napi 12 percig.

Attitude matters.

A hozzáállás számít.

If you're habitually a negative thinker,

Ha valaki természeténél fogva negatív,

you typically see a stressful situation with a threat stress response,

a stresszes helyzetre stresszfenyegetéses választ ad.

meaning if your boss wants to see you,

Pl. ha főnöke hívatja,

you automatically think, "I'm about to be fired,"

az illető rögtön arra gondol: "Ki fognak rúgni",

and your blood vessels constrict,

erei összeszűkülnek,

and your level of the stress hormone cortisol creeps up,

a kortizol, a stresszhormon szintje megemelkedik,

and then it stays up,

s szinten is marad,

and over time, that persistently high level of the cortisol

és idővel az állandóan magas kortizolszint

actually damps down your telomerase.

lefojtja a telomerázt.

Not good for your telomeres.

Káros a telomerjaikra.

On the other hand,

Másrészt,

if you typically see something stressful as a challenge to be tackled,

ha a stresszes dolgot megoldandó feladatnak tekintik,

then blood flows to your heart and to your brain,

akkor a vér eljut szívükbe és agyukba,

and you experience a brief but energizing spike of cortisol.

és rövid, de erőteljes kortizolimpulzus éri.

And thanks to that habitual "bring it on" attitude,

És az alkati "Hajrá!" hozzáállásnak hála,

your telomeres do just fine.

telomerjaink köszönik, jól vannak.

So ...

Úgyhogy...

What is all of this telling us?

Mi ebből a tanulság?

Your telomeres do just fine.

Telomerjaink jól vannak.

You really do have power to change what is happening

Van hatalmunk megváltoztatni,

ami telomerjainkkal történik.

to your own telomeres.

But our curiosity just got more and more intense,

De kíváncsiságunk még jobban fölcsigázódott,

because we started to wonder,

mert elgondolkoztunk:

what about factors outside our own skin?

és mi a helyzet a külső tényezőkkel?

Could they impact our telomere maintenance as well?

Azok is hatnak a telomerok megőrződésére?

You know, we humans are intensely social beings.

Mi, emberek erősen társadalmi lények vagyunk.

Was it even possible that our telomeres were social as well?

Lehetséges, hogy telomerjaink társadalmiak is voltak?

And the results have been startling.

Az eredmények elképesztők.

As early as childhood,

A gyerekkori érzelmi elhanyagoltság,

emotional neglect, exposure to violence,

a durva bánásmód,

bullying and racism

a zsarnokoskodás és rasszizmus

all impact your telomeres, and the effects are long-term.

mind hat telomerjainkra, s hatásuk tartós.

Can you imagine the impact on children

El tudják képzelni hatását éveken át

of living years in a war zone?

háborús övezetben élő gyerekekre?

People who can't trust their neighbors

Akik nem bízhatnak szomszédjaikban,

and who don't feel safe in their neighborhoods

és nem érzik lakóhelyükön biztonságban magukat,

consistently have shorter telomeres.

nekik rendszerint rövidebbek a telomerjaik.

So your home address matters for telomeres as well.

Így lakcímüknek jelentősége van telomerjaik szempontjából is.

On the flip side,

Másrészt,

tight-knit communities, being in a marriage long-term,

az összetartó közösségek, a tartós házasság

and lifelong friendships, even,

s az élethosszig tartó barátság

all improve telomere maintenance.

mind javítja a telomerek megőrződését.

So what is all this telling us?

Mi ebből a tanulság?

It's telling us that I have the power to impact my own telomeres,

Az, hogy hatalmamban áll befolyásolni telomerjaimat,

and I also have the power to impact yours.

ahogy társaimét is.

Telomere science has told us just how interconnected we all are.

A telomerok tudománya rámutatott, mennyire függünk egymástól.

But I'm still curious.

De kíváncsiságom még nem múlt el.

I do wonder

Azon morfondírozom,

what legacy all of us

milyen örökséget hagyunk

will leave for the next generation?

a következő nemzedékre?

Will we invest

Beruházunk-e

in the next young woman or man

a soron következő fiatal nőbe vagy férfiba,

peering through a microscope at the next little critter,

aki mikroszkópon át kémleli a következő kis lényt,

the next bit of pond scum,

a pocsolyanyálka újabb darabját,

curious about a question we don't even know today is a question?

mert érdekli a kérdés, amelyről ma azt sem tudjuk, hogy létezik?

It could be a great question that could impact all the world.

Ez oly nagy kérdés lehet, hogy befolyásolja a világ sorsát.

And maybe, maybe you're curious about you.

És meglehet, önök saját magukra is kíváncsiak.

Now that you know how to protect your telomeres,

Most, hogy tudják, miként védhetik meg telomerjaikat,

are you curious what are you going to do

kíváncsiak rá, mit fognak kezdeni

with all those decades of brimming good health?

kicsattanó egészségük évtizedeivel?

And now that you know you could impact the telomeres of others,

Most, hogy tudják, befolyásolhatják mások telomerjait,

are you curious

kíváncsiak rá,

how will you make a difference?

mit tegyenek másként?

And now that you know the power of curiosity to change the world,

Most, hogy ismerik a világot megváltoztató kíváncsiság hatalmát,

how will you make sure that the world invests in curiosity

miként biztosíthatják, hogy a világ be fog ruházni a kíváncsiságba –

for the sake of the generations that will come after us?

az utánunk következő nemzedék érdekében?

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)