The stories behind The New Yorker's iconic covers | Françoise Mouly

Fordító: Beatrix Turán Lektor: Hédi Császár

So 24 years ago,

24 évvel ezelőtt

I was brought to The New Yorker

művészeti szerkesztőnek hívtak

as art editor

a The New Yorker magazinhoz,

to rejuvenate

hogy megújítsak

what had by then become a somewhat staid institution

egy akkorra már kissé begyepesedett intézményt,

and to bring in new artists

új művészeket hozzak a laphoz,

and to try to bring the magazine from its ivory tower

és hogy megpróbáljam lehozni a magazint az elefántcsont-tornyából,

into engaging with its time.

hogy közvetlenebb kapcsolatba kerüljön a jelennel.

And it was just the right thing for me to do

Testhezálló feladat volt ez,

because I've always been captivated by how an image can --

mert mindig is lenyűgözött, ahogy egy kép

a simple drawing --

– egy egyszerű rajz –

can cut through the torrent of images that we see every single day.

képes villámként keresztülvágni a nap mint nap látott a képek sokaságán,

How it can capture a moment,

ahogy képes megragadni a pillanatot,

how it can crystallize a social trend or a complex event

ahogy kristálytisztán össze tud foglalni egy társadalmi folyamatot vagy eseményt,

in a way that a lot of words wouldn't be able to do --

oly módon, ahogy arra a szavak nem képesek –

and reduce it to its essence and turn it into a cartoon.

s ahogy mindezt a lényegére csupaszítva ábrázolhatja.

So I went to the library

Úgyhogy elmentem a könyvtárba,

and I looked at the first cover drawn by Rea Irvin in 1925 --

és megnéztem az első borítót, amelyet Rea Irvin rajzolt 1925-ben –

a dandy looking at a butterfly through his monocle,

a rajzon egy piperkőc vizsgál egy lepkét a monokliján át.

and we call it Eustace Tilley.

Ezt a figurát Eustace Tilley néven emlegetjük.

And I realized that as the magazine had become known

S akkor rájöttem, hogy mialatt a magazin hírnevet szerzett

for its in-depth research and long reports,

alapos kutatásaiért és hosszú riportjaiért,

some of the humor had gotten lost along the way,

a humor egy része valahol menet közben elveszett,

because now often Eustace Tilley was seen as a haughty dandy,

mert bár ma gyakran az orrát fennhordó piperkőcnek látjuk Eustace Tilleyt,

but in fact, in 1925,

1925-ben,

when Rea Irvin first drew this image,

amikor Rea Irvin először megrajzolta az alakját,

he did it as part of a humor magazine

ezt egy humoros magazin keretein belül tette,

to amuse the youth of the era,

hogy szórakoztassa a korabeli fiatalokat,

which was the flappers of the roaring twenties.

vagyis a dübörgő húszas évek flapperjeit.

And in the library,

A könyvtárban

I found the images that really captured the zeitgeist

olyan képeket találtam, amelyek pontosan megragadták a korszellemet

of the Great Depression.

a nagy gazdasági világválság idején.

And it showed us not just how people dressed

A képek nemcsak azt mutatták meg, hogyan öltöztek az emberek,

or what their cars looked like,

vagy hogy milyen autót vezettek,

but also what made them laugh,

de azt is, hogy min mulattak,

what their prejudices were.

miféle előítéleteik voltak.

And you really got a sense

S mindebből tényleg kirajzolódott,

of what it felt like to be alive in the '30s.

milyen érzés lehetett az 1930-as években élni.

So I called on contemporary artists,

Megkerestem tehát néhány kortárs művészt,

such as Adrian Tomine here.

például Adrian Tomine-t.

I often call on narrative artists --

Gyakran keresek meg írókat –

cartoonists, children's book authors --

képregényrajzolókat, gyerekkönyvírókat –

and I give them themes such as,

olyan témákkal, hogy például

you know, what it's like to be in the subway,

milyen érzés a metrón utazni,

or Valentine's Day,

vagy milyen a Valentin-nap,

and they send me sketches.

mire ők vázlatokat küldenek.

And once the sketches are approved by the editor,

Amint a vázlatot jóváhagyja a főszerkesztő,

David Remnick,

David Remnick,

it's a go.

sínen van az ügy.

And I love the way

Nagyon szeretem,

those images are actually not telling you what to think.

hogy a rajzok nem mondják meg, mit gondoljunk.

But they do make you think,

Viszont elgondolkodtatnak,

because the artist is actually --

mert a művész valójában –

it's almost a puzzle;

ez szinte kirakósjáték;

the artist is drawing the dots,

ő tehát megrajzolja a pontokat,

and you, the reader, have to complete the picture.

de a képnek az olvasó fejében kell összeállnia.

So to get this image on the left by Anita Kunz,

Hogy megértse Anita Kunz rajzát, itt balra,

or the one on right by Tomer Hanuka,

vagy ezt itt jobbra, Tomer Hanukától,

you have to play spot the differences.

az olvasónak fel kell fedeznie az apró különbségeket.

And it is something that ...

És mindez...

It's really exciting to see

Nagyon izgalmas látni,

how the engagement with the reader ...

ahogy az olvasó bevonódik...,

how those images really capture --

ahogy ezek a képek tényleg megragadják a sztereotípiákat –

play with the stereotypes.

játszanak velük.

But when you get it,

Amikor megértjük a képet,

it rearranges the stereotypes that are in your head.

a sztereotípiák újrarendeződnek a fejünkben.

But the images don't just have to show people,

A képek nem feltétlenül embereket ábrázolnak,

sometimes it can be a feeling.

néha érzéseket.

Right after September 11,

Szeptember 11. után

I was at a point,

azon a ponton voltam,

like everybody else,

mint mindenki más,

where I really didn't know how to deal with what we were going through,

hogy nem tudtam, hogyan kezeljem, amin épp keresztülmegyünk.

and I felt that no image could capture this moment,

Úgy éreztem, egyetlen kép sem ragadhatja meg a pillanatot,

and I wanted to just do a black cover,

és egy teljesen fekete borítót terveztem,

like no cover.

mintha nem is lett volna címlap.

And I talked to my husband, cartoonist Art Spiegelman,

Beszéltem erről a férjemmel, a képregényíró Art Spiegelmannal.

and mentioned to him that I was going to propose that,

Megemlítettem, hogy fekete címlapot szeretnék javasolni,

and he said, "Oh, if you're going to do a black cover,

mire azt mondta: "Ha fekete címlapot akarsz,

then why don't you do the silhouette of the Twin Towers,

miért nem csinálsz egy borítót az ikertornyok sziluettjével,

black on black?"

feketével fekete háttéren?"

And I sat down to draw this,

Leültem tehát rajzolni,

and as soon as I saw it,

és amint megláttam a rajzot,

a shiver ran down my spine

végigfutott a hideg a hátamon,

and I realized

és rájöttem,

that in this refusal to make an image,

azzal, hogy megtagadjuk a képkészítést,

we had found a way to capture loss

módot találtunk arra, hogy megragadjuk a veszteséget,

and mourning

a gyászt

and absence.

és a hiányt.

And it's been a profound thing that I learned in the process --

Fontos tanulságot vontam le a folyamat közben:

that sometimes some of the images that say the most

néha a leginkább sokatmondó képek

do it with the most spare means.

a lehető legkevesebb eszközzel érik el a hatást.

And a simple image can speak volumes.

Egyetlen kép ezer szóval felér.

So this is the image that we published by Bob Staake

Ez itt Bob Staake rajza,

right after the election of Barack Obama,

amely rögtön Barack Obama elnökké választása után jelent meg,

and captured a historic moment.

és történelmi pillanatot ragadott meg.

But we can't really plan for this,

Ám az ilyesmit nem lehet előre tervezni,

because in order to do this,

egy ilyen rajzhoz az kell,

we have to let the artist experience the emotions that we all feel

hogy hagyjuk a művészt átélni az érzést, amelyet mindannyian érzünk

when that is happening.

az események közepette.

So back in November 2016,

2016 novemberében,

during the election last year,

az elnökválasztás idején,

the only image that we could publish was this,

ezzel a rajzzal álltunk elő,

which was on the stand on the week that everybody voted.

ez a lapszám a választás hetében került a standokra.

(Laughter)

(Nevetés)

Because we knew somebody would feel this --

Tudtuk, hogy lesznek, akik így éreznek majd,

(Laughter)

(Nevetés)

when the result of the election was announced.

amikor bejelentik a választási eredményt.

And when we found out the result,

Amikor megtudtuk a végeredményt,

we really were at a loss,

fogalmunk sem volt, mihez kezdjünk.

and this is the image that was sent by Bob Staake again,

Bob Staake akkor ezt a rajzot küldte be,

and that really hit a chord.

s ezzel rátapintott valamire.

And again,

Megint az volt a helyzet,

we can't really figure out what's going to come next,

hogy nem tudtuk, mi következik.

but here it felt like we didn't know how to move forward,

Úgy éreztük, nem tudjuk, hogyan tovább,

but we did move forward,

de mégis továbbmentünk,

and this is the image that we published after Donald Trump's election

és ezzel a címlappal jelentünk meg Donald Trump megválasztása után,

and at the time of the Women's March

a Women's March idején

all over the US.

szerte az USA-ban.

So over those 24 years,

Ez alatt a 24 év alatt

I have seen over 1,000 images come to life week after week,

több mint 1000 címlapot láttam életre kelni hétről hétre,

and I'm often asked which one is my favorite,

és gyakran kérdik, melyik a kedvencem,

but I can't pick one

de nem tudnék egyet kiválasztani,

because what I'm most proud of is how different every image is,

mert leginkább arra vagyok büszke, mennyire különbözik

one from the other.

egyik címlap a másiktól.

And that's due to the talent and the diversity

Ez a közreműködő művészek változatos tehetségének

of all of the artists that contribute.

és hátterének köszönhető.

And now, well,

Most pedig

now, we're owned by Russia,

már Oroszország kezében vagyunk,

so --

úgyhogy –

(Laughter)

(Nevetés)

In a rendering by Barry Blitt here,

Barry Blitt értelmezésében

Eustace has become Eustace Vladimirovich Tilley.

Eustace-ból Eustace Vlagyimirovics Tilley lett.

And the butterfly is none other than a flabbergasted Donald Trump

A lepke pedig nem más, mint a döbbent Donald Trump,

flapping his wings,

ahogy a szárnyait verdesi

trying to figure out how to control the butterfly effect,

és próbálja kitalálni, hogyan tartsa kordában a pillangóhatást.

and the famed logo that was drawn by Rae Irvin in 1925

Rea Irvin 1925-ös híres logóját

is now in Cyrillic.

pedig cirill betűkkel írtuk.

So, what makes me really excited about this moment

Amit a jelenlegi helyzetben igazán izgalmasnak tartok,

is the way that ...

az az, ahogy...

You know, free press is essential to our democracy.

Tudják, a sajtószabadság demokráciánk nélkülözhetetlen összetevője.

And we can see from the sublime to the ridiculous

És az átszellemült vagy épp humoros rajzokból kitűnik,

that artists can capture what is going on

hogy a művészek képesek megragadni az eseményeket

in a way that an artist

úgy, ahogy azt csak egy művész teheti;

armed with just India ink and watercolor

kezében mindössze tussal és vízfestékkel,

can capture and enter into the cultural dialogue.

hogy ily módon a kulturális párbeszéd részesévé váljon.

It puts those artists at the center of that culture,

Mindez a kultúra középpontjába helyezi a művészeket,

and that's exactly where I think they should be.

vagyis pont oda, ahol szerintem lenniük kell.

Because the main thing we need right now is a good cartoon.

Mert a jelen pillanatban leginkább egy jó karikatúrára van szükségünk.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)