Colin Grant: The son of a difficult father

Fordító: Zsófia Kaszab Lektor: Dénes Sebestyén

This is a photograph

Ez egy fénykép

of a man whom for many years

arról a férfiről, akit sok éven át

I plotted to kill.

terveztem, hogy megölök.

This is my father,

Ő az apám,

Clinton George "Bageye" Grant.

Clinton George "Táskásszem" Grant

He's called Bageye because he has

Azért hívják Táskásszeműnek,

permanent bags under his eyes.

mert állandóan táskás a szeme alja.

As a 10-year-old, along with my siblings,

Tízévesen a testvéreimmel együtt

I dreamt of scraping off the poison

arról álmodtam, hogy belekaparom a mérget

from fly-killer paper into his coffee,

a légyirtó papírról a kávéjába,

grounded down glass and sprinkling it

vagy porrá tört üveget szórok

over his breakfast,

a reggelijére,

loosening the carpet on the stairs

meglazítom a szőnyeget a lépcsőkön,

so he would trip and break his neck.

hogy elessen és kitörje a nyakát.

But come the day, he would always

De mikor eljött a nap, ő mindig

skip that loose step,

kihagyta a meglazított lépcsőfokot,

he would always bow out of the house

mindig úgy ment el itthonról,

without so much as a swig of coffee

hogy még egy kortynyi kávét sem ivott

or a bite to eat.

vagy egy falatot se evett.

And so for many years,

És sok éven át

I feared that my father would die

féltem, hogy az apám meg fog halni,

before I had a chance to kill him.

még mielőtt én megölhetném.

(Laughter)

(Nevetés)

Up until our mother asked him to leave

Addig, amíg anyám meg nem kérte, hogy menjen el

and not come back,

és sose jöjjön vissza,

Bageye had been a terrifying ogre.

Táskásszem egy rémisztő ogre volt.

He teetered permanently on the verge of rage,

Aki a düh határán ingadozott,

rather like me, as you see.

épp úgy mint én, ahogy látják.

He worked nights at Vauxhall Motors in Luton

Esténként a Vauxhall Motors-nál dolgozott Lutonban

and demanded total silence throughout the house,

és teljes csöndet követelt az egész házban,

so that when we came home from school

így mikor hazajöttünk az iskolából

at 3:30 in the afternoon, we would huddle

délután fél négykor, összekuporodtunk

beside the TV, and rather like safe-crackers,

a TV előtt és mint a széfrablók,

we would twiddle with the volume control knob

úgy babráltunk a hangerőszabályozó gombbal

on the TV so it was almost inaudible.

a TV-n, hogy az majdnem hallhatatlan volt.

And at times, when we were like this,

És időként, amikor így voltunk,

so much "Shhh," so much "Shhh"

annyira sok Shhh, olyan sok Shhh

going on in the house

hallatszott a házban,

that I imagined us to be like

hogy azt képzeltem

the German crew of a U-boat

egy német tengeralattjáró legénysége vagyunk

creeping along the edge of the ocean

akik az óceán szélén osonnak,

whilst up above, on the surface,

amíg fent, a felszínen

HMS Bageye patrolled

Őfelsége Táskásszeme őrködött,

ready to drop death charges

készen a halálos ítéletek kimondására

at the first sound of any disturbance.

a zavar első jelére.

So that lesson was the lesson that

Ez a lecke azt tanította meg, hogy

"Do not draw attention to yourself

"Ne vond magadra a figyelmet

either in the home or outside of the home."

se a házban, se a házon kívül"

Maybe it's a migrant lesson.

Ez lehet, hogy egy bevándorló lecke.

We were to be below the radar,

Úgy éltünk, hogy ne keltsünk figyelmet,

so there was no communication, really,

így nem is volt semmi kommunikáció

between Bageye and us and us and Bageye,

köztünk és Táskásszem között, Táskásszem és köztünk,

and the sound that we most looked forward to,

és a hang amire leginkább vágytunk,

you know when you're a child and you want

tudják, mikor még gyerek vagy és várod

your father to come home and it's all going to be happy

hogy apád hazajöjjön és minden vidám lesz,

and you're waiting for that sound of the door opening.

és várod, hogy nyíljon az ajtó.

Well the sound that we looked forward to

Nos, mi arra a hangra vártunk,

was the click of the door closing,

hogy becsukódjon a bejárati ajtó,

which meant he'd gone and would not come back.

ami azt jelentette, hogy elment és nem jön vissza.

So for three decades,

Három évtizeden keresztül

I never laid eyes on my father, nor he on me.

rá sem néztem az apámra és ő sem nézett énrám.

We never spoke to each other for three decades,

Nem szóltunk egymáshoz három évtizedig,

and then a couple of years ago, I decided

majd pár éve, úgy döntöttem

to turn the spotlight on him.

ráirányítom a reflektort.

"You are being watched.

"Figyelnek benneteket.

Actually, you are.

Tényleg.

You are being watched."

Figyelnek benneteket."

That was his mantra to us, his children.

Ez volt az ő mantrája felénk, a gyerekei felé.

Time and time again he would say this to us.

Időről-időre ezt mondogatta nekünk.

And this was the 1970s, it was Luton,

És ezek voltak a 70-es évek, ez volt Luton,

where he worked at Vauxhall Motors,

ahol ő a Vauxhall Motors-nak dolgozott

and he was a Jamaican.

és jamaikai volt.

And what he meant was,

Azt értette ez alatt, hogy

you as a child of a Jamaican immigrant

téged, a jamaikai emigráns gyermekét,

are being watched

figyelnek,

to see which way you turn, to see whether

hogy lássák, merre jársz, hogy vajon

you conform to the host nation's stereotype of you,

beleférsz-e a befogadó ország rólad alkotott sztereotípiájába,

of being feckless, work-shy,

hogy haszontalan, munkakerülő vagy-e,

destined for a life of crime.

akire egy egész életnyi bűnözés vár.

You are being watched,

Figyelnek,

so confound their expectations of you.

így hiúsítsd meg azt amire tőled számítanak.

To that end, Bageye and his friends,

Ennek érdekében, Táskásszem és barátai,

mostly Jamaican,

többnyire jamaikaiak,

exhibited a kind of Jamaican bella figura:

előrukkoltak egyfajta jamaikai "bella figurával":

Turn your best side to the world,

Fordítsd a világ felé a legjobb feled,

show your best face to the world.

mutasd a világnak a legjobb arcodat.

If you have seen some of the images

Ha láttatok már képeket

of the Caribbean people arriving

karibi emberekről, akik

in the '40s and '50s,

a '40-es, '50-es években érkeztek,

you might have noticed that a lot of the men

talán láttátok, hogy sok férfi

wear trilbies.

trilby kalapot viselt.

Now, there was no tradition of wearing trilbies in Jamaica.

Nos, semmi hagyománya nem volt a trilby-k viselésének Jamaikában.

They invented that tradition for their arrival here.

Akkor találták ezt ki, amikor megérkeztek.

They wanted to project themselves in a way

Oly módon akarták láttatni magukat,

that they wanted to be perceived,

ahogy szerették volna, hogy lássák őket,

so that the way they looked

így az, ahogy kinéztek

and the names that they gave themselves

és a nevek, amiket maguknak adtak

defined them.

meghatározta őket.

So Bageye is bald and has baggy eyes.

Táskásszem kopasz és táskás szemei vannak.

Tidy Boots is very fussy about his footwear.

Tiszta Csizma pedig nagyon kényes a lábbelijeire.

Anxious is always anxious.

Izgi, folyton izgatott.

Clock has one arm longer than the other.

Órának az egyik karja hosszabb, mit a másik.

(Laughter)

(Nevetés)

And my all-time favorite was the guy they called Summerwear.

És az örök kedvencem a fickó, akit Nyári Rucinak hívtak.

When Summerwear came to this country

Amikor Nyári Ruci ebbe az országba jött

from Jamaica in the early '60s, he insisted

Jamaicából a 60-as évek elején, ragaszkodott hozzá,

on wearing light summer suits,

hogy könnyű, nyári ruhákat viseljen,

no matter the weather,

az időjárástól függetlenül,

and in the course of researching their lives,

és amikor az életüket kutattam,

I asked my mom, "Whatever became of Summerwear?"

megkérdeztem anyámat: "Mi lett Nyári Rucival?"

And she said, "He caught a cold and died." (Laughter)

Azt mondta: "Megfázott és meghalt." (Nevetés)

But men like Summerwear

De az olyan férfiak, mint Nyári Ruci

taught us the importance of style.

megtanították a stílus fontosságát.

Maybe they exaggerated their style

Talán kicsit eltúlozták a stílusukat,

because they thought that they were not considered

mert úgy gondolták nem tartják őket

to be quite civilized,

elég civilizáltnak,

and they transferred that generational attitude

és átadták ezt generációs hozzáállást

or anxiety onto us, the next generation,

illetve izgatottságot nekünk, a következő generációnak,

so much so that when I was growing up,

méghozzá annyira, hogy amikor cseperedtem,

if ever on the television news or radio

bármikor a TV vagy rádió híreiben

a report came up about a black person

riportot közöltek egy feketéről,

committing some crime —

aki elkövetett valami bűnt -

a mugging, a murder, a burglary —

csempészést, gyilkosságot, betörést -

we winced along with our parents,

összerezzentünk a szüleinkkel együtt,

because they were letting the side down.

mert ők lerombolták ezt az oldalt.

You did not just represent yourself.

Te nem csak magadat képviselted,

You represented the group,

hanem egy csoportot is,

and it was a terrifying thing to come to terms with,

és szörnyű volt azt megemészteni,

in a way, that maybe you were going

hogy egy bizonyos szintig, ez talán rád is

to be perceived in the same light.

ugyanolyan fényt fog vetni.

So that was what needed to be challenged.

Szóval ez volt az, amit meg kellett oldani.

Our father and many of his colleagues

Az apánk és sok munkatársa

exhibited a kind of transmission but not receiving.

mutatott egyfajta átvitelt, de nem fogadott be.

They were built to transmit but not receive.

Arra teremttettek, hogy átadjanak, de ne fogadjanak be.

We were to keep quiet.

Nekünk csendben kellett maradnunk.

When our father did speak to us,

Amikor az apánk mégis beszélt hozzánk,

it was from the pulpit of his mind.

azt a fejében lévő szószékről tette.

They clung to certainty in the belief

Ők abba a biztos hitbe kapaszkodtak,

that doubt would undermine them.

hogy a kétkedés aláásná őket.

But when I am working in my house

De amikor otthon dolgozom és írok

and writing, after a day's writing, I rush downstairs

és egy napnyi írás után leszaladok a lépcsőn

and I'm very excited to talk about Marcus Garvey or Bob Marley

és izgalommal beszélek Marcus Garvey-ról vagy Bob Marley-ról

and words are tripping out of my mouth like butterflies

és a szavak úgy ömlenek belőlem, mint víz a csapból,

and I'm so excited that my children stop me,

és annyira beleélem magam, hogy a gyerekeim megállítanak

and they say, "Dad, nobody cares."

és azt mondják: " Apa, senkit nem érdekel"

(Laughter)

(Nevetés)

But they do care, actually.

De valójában persze érdekli őket.

They cross over.

Csatlakoznak.

Somehow they find their way to you.

Valahogy megtalálják az utat hozzád.

They shape their lives according to the narrative of your life,

Életed elbeszéléséhez képest alakítják az életüket,

as I did with my father and my mother, perhaps,

ahogy én is tettem azt apámmal, s anyámmal és talán,

and maybe Bageye did with his father.

ahogy Táskásszem is tette az apjával.

And that was clearer to me

És ez egyre világosabbá vált számomra,

in the course of looking at his life

ahogy néztem az életét

és megértettem, amit

and understanding, as they say,

az amerikai őslakosok is mondanak,

the Native Americans say,

"Do not criticize the man until you can walk

"Ne kritizálj egy embert, amíg

in his moccasins."

nem jártál a mokaszinjában."

But in conjuring his life, it was okay

De megidézve az életét, rendben volt

and very straightforward to portray

és nagyon is őszinte bemutatni

a karibi életet Angliában az 1970-es években,

a Caribbean life in England in the 1970s

with bowls of plastic fruit,

a műanyag gyümölcsökkel teli tálaktól,

polystyrene ceiling tiles,

a polisztirol álmennyezeti lapokon át,

settees permanently sheathed

a kanapékig, amiket folyton

in their transparent covers that they were delivered in.

abban az átlátszó csomagolásban hagytak, amiben hozták őket.

But what's more difficult to navigate

De a nehezebb volt eligazodni

is the emotional landscape

az érzelmi térképen,

between the generations,

a generációk között,

and the old adage that with age comes wisdom

és a régi mondás, hogy a kor előrehaladtával jön a bölcsesség,

is not true.

nem igaz.

With age comes the veneer of respectability

A kor előrehaladtával együtt jár a tisztesség látszata,

and a veneer of uncomfortable truths.

és a kellemetlen igazságok elfedése.

But what was true was that my parents,

De ami igaz volt, az az, hogy a szüleim,

my mother, and my father went along with it,

az anyám és az apám sem

did not trust the state to educate me.

bízott abban, ahogy az állam oktatott engem.

So listen to how I sound.

Hallgassátok, hogyan beszélek.

They determined that they would send me to a private school,

Eldöntötték, hogy magán iskolába iratnak,

but my father worked at Vauxhall Motors.

de az apám a Vauxhall Motors-nál dolgozott.

It's quite difficult to fund a private school education

Elég nehéz magániskolát fizetni

and feed his army of children.

és etetni a rakás gyerekét.

I remember going on to the school

Emlékszem mentem az iskolába

for the entrance exam, and my father said

a felvételire és apám azt mondta

to the priest — it was a Catholic school —

a papnak - katolikus iskola volt -, hogy

he wanted a better "heducation" for the boy,

jobb "nevelészt" szeretne a fiúnak,

but also, he, my father,

ugyanakkor ő, az apám

never even managed to pass worms,

meg se próbált kitörni,

never mind entrance exams.

nem törődött a felvételi vizsgákkal.

But in order to fund my education,

Azért viszont, hogy fizesse a tanulmányaim,

he was going to have to do some dodgy stuff,

kész volt arra, hogy néhány agyafúrt dologhoz nyúljon,

so my father would fund my education

így apám tanulmányaimat abból fizette, hogy

by trading in illicit goods from the back of his car,

tiltott dolgokat árult a kocsija hátsóülésén,

and that was made even more tricky because

és ezt még trükkösebbé tette,

my father, that's not his car by the way.

hogy apámnak - ez nem az ő autója,

My father aspired to have a car like that,

mindig is akart egy ilyen kocsit,

but my father had a beaten-up Mini,

de neki egy toldozott Minije volt,

and he never, being a Jamaican coming to this country,

jamaikaiként érkezve ebbe az országba,

he never had a driving license,

sosem volt jogosítványa -,

he never had any insurance or road tax or MOT.

nem volt biztosítása és nem fizetett útadót vagy tett le a MOT tesztet.

He thought, "I know how to drive;

Azt gondolta: "Tudok vezetni,

why do I need the state's validation?"

minek lenne ehhez szükségem az állam engedélyére?"

De az volt a csavar, mikor megállítottak minket a rendőrök,

But it became a little tricky when we were stopped by the police,

and we were stopped a lot by the police,

és minket sokszor megállítottak,

and I was impressed by the way

engem pedig lenyűgözött,

that my father dealt with the police.

ahogy apám kezelte a rendőröket.

He would promote the policeman immediately,

Ő azonnal előléptette a rendőröket,

so that P.C. Bloggs became Detective Inspector Bloggs

így lett P. C Bloggs-ból, Bloggs Detektívfelügyelő

in the course of the conversation

a beszélgetés során,

and wave us on merrily.

aki boldogan integetett utánunk.

So my father was exhibiting what we in Jamaica

Apám azt mutatta be, amit mi Jamaicában

called "playing fool to catch wise."

úgy hívunk, hogy " játszd a bolondot, hogy elkapd bölcset".

But it lent also an idea

De ez ugyanakkor azt az látszatot is kölcsönözte,

that actually he was being diminished

hogy őt valójában lealacsonyította

or belittled by the policeman —

vagy lebecsülte a rendőr,

as a 10-year-old boy, I saw that —

- 10 évesen én ezt láttam -

but also there was an ambivalence towards authority.

de volt ebben egyfajta kettősség is a hatósággal szemben.

So on the one hand, there was

Így egyfelől, ott volt

a mocking of authority,

a hatóság kigúnyolása,

but on the other hand, there was a deference

másfelől, ott volt a tisztelet

towards authority,

a hatósággal szemben,

and these Caribbean people

és ezek a karibi emberek

had an overbearing obedience towards authority,

hatalmas engedelmességgel fordultak a hatóság felé,

which is very striking, very strange in a way,

ami nagyon meglepőnek és furcsának hathat,

because migrants are very courageous people.

hiszen a bevándorlók nagyon bátor emberek.

They leave their homes. My father and my mother

Elhagyják az otthonaikat. Az apám és az anyám

left Jamaica and they traveled 4,000 miles,

elhagyták Jamaicát és 6500 km-t utaztak,

and yet they were infantilized by travel.

és mégis infantilizálta őket az utazás.

They were timid,

Félénkek voltak,

and somewhere along the line,

és valahol útközben,

the natural order was reversed.

a természet rendje megfordult.

The children became the parents to the parent.

A gyerekek váltak a szülők szüleivé.

The Caribbean people came to this country with a five-year plan:

A karibi emberek öt éves tervvel jöttek az országba:

they would work, some money, and then go back,

dolgoznak, spórolnak és visszamennek

but the five years became 10, the 10 became 15,

de az ötből 10, a 10-ből pedig 15 év lett,

and before you know it, you're changing the wallpaper,

és mielőtt ráeszmélsz, már újratapétázol,

and at that point, you know you're here to stay.

és azon a ponton, tudod, hogy itt fogsz maradni.

Although there's still the kind of temporariness

Mégis van egyfajta ideiglenesség

that our parents felt about being here,

amit a szüleink az itt tartózkodással kapcsolatban éreztek,

but we children knew that the game was up.

de mi gyerekek már tudtuk, hogy vége van a játéknak.

I think there was a feeling that

Azt hiszem volt egy olyan érzület,

they would not be able to continue with the ideals

hogy nem tudnának lépést tartani azokkal az élet ideálokkal,

of the life that they expected.

amiket vártak.

The reality was very much different.

Hiszen a valóságuk teljesen más volt.

And also, that was true of the reality

És az is igaz volt a valóságról,

of trying to educate me.

hogy engem próbáltak meg taníttatni.

Having started the process, my father did not continue.

A folyamat beindításán kívül, az apám nem csinált semmi többet.

It was left to my mother to educate me,

Az anyámra maradt hát, hogy taníthasson engem,

and as George Lamming would say,

és ahogy George Lamming mondaná,

it was my mother who fathered me.

az anyám apáskodott felettem.

Even in his absence, that old mantra remained:

A hiánya ellenére is megmaradt a régi mantra:

You are being watched.

Figyelnek benneteket.

But such ardent watchfulness can lead to anxiety,

De az ilyen buzgó éberség szorongáshoz vezethet,

so much so that years later, when I was investigating

annyira, hogy évekkel később, amikor azt kutattam,

why so many young black men

miért diagnosztizálnak

were diagnosed with schizophrenia,

ennyi fekete férfit skizofréniával,

six times more than they ought to be,

ami hatszor több, mint aminek lennie kellene,

I was not surprised to hear the psychiatrist say,

nem lepett meg amit a pszichiáter mondott,

"Black people are schooled in paranoia."

"A feketékbe belenevelik a paranoiát".

And I wonder what Bageye would make of that.

Kíváncsi vagyok Táskásszem mit kezdene ezzel.

Now I also had a 10-year-old son,

Most már nekem is volt egy 10 éves fiam,

and turned my attention to Bageye

és a gondolataim Táskásszem felé fordultak,

and I went in search of him.

így nekiindultam megkeresni.

He was back in Luton, he was now 82,

Visszament Lutonba, 82 éves volt

and I hadn't seen him for 30-odd years,

és nem láttam őt 30 éve,

and when he opened the door,

amikor kinyitotta az ajtót,

I saw this tiny little man with lambent, smiling eyes,

megláttam ezt az kis embert, csillogó, mosolygó szemekkel,

and he was smiling, and I'd never seen him smile.

és ő is mosolygott, amit soha nem láttam azelőtt.

I was very disconcerted by that.

Ettől nagyon zavarba jöttem.

But we sat down, and he had a Caribbean friend with him,

De leültünk, ott volt vele egy karibi barátja is,

talking some old time talk,

a régi időkről beszélgettek,

and my father would look at me,

és apám néha rámnézett,

and he looked at me as if I would

úgy vizslatott, mintha varázslatos módon,

miraculously disappear as I had arisen.

bármelyik percben eltűnhetnék, ahogy jöttem.

And he turned to his friend, and he said,

Odafordult a barátjához és azt mondta

"This boy and me have a deep, deep connection,

"E fiú és köztem mély, nagyon mély kapcsolat van,

deep, deep connection."

mély, nagyon mély kapcsolat."

But I never felt that connection.

Én sosem éreztem a kapcsolatot.

If there was a pulse, it was very weak

Ha volt is benne lüktetés, az is nagyon gyenge volt,

or hardly at all.

ha volt egyáltalán.

And I almost felt in the course of that reunion

Egyből azt éreztem az egymásra találás során,

that I was auditioning to be my father's son.

mintha meghallgatáson lennék, apám fiának a szerepére.

When the book came out,

Amikor a könyv megjelent,

it had fair reviews in the national papers,

jó kritikákat kapott a nemzeti lapokban,

but the paper of choice in Luton is not The Guardian,

de legfőbb lap Lutonban nem a The Guardian,

it's the Luton News,

hanem a Luton News,

and the Luton News ran the headline about the book,

és a Luton News a könyvről megjelent szalagcíme:

"The Book That May Heal a 32-Year-Old Rift."

"A könyv, amely begyógyíthatja a 32 éves szakadékot"

And I understood that could also represent

Én pedig megértettem, hogy ez szimbolizálhatja

the rift between one generation and the next,

a generációk közötti szakadékot,

between people like me and my father's generation,

az olyan emberek között, mint az én és az apám generációja,

but there's no tradition in Caribbean life

de a karibi életben nincs hagyománya

of memoirs or biographies.

a memoároknak és életrajzoknak.

It was a tradition that you didn't chat about your business in public.

Az volt a szokás, hogy nem beszéltek a dolgaikról a nyilvánosság előtt.

But I welcomed that title, and I thought actually, yes,

De én örültem a címnek és azt gondoltam, igen

there is a possibility that this

van arra lehetőség, hogy ez

will open up conversations that we'd never had before.

olyan beszélgetéseket indít be, ami soha nem volt korábban.

This will close the generation gap, perhaps.

Talán bezárja a generációs szakadékot.

This could be an instrument of repair.

Talán ez lehet a javítás eszköze.

And I even began to feel that this book

Azt kezdtem el érezni a könyvvel kapcsolatban,

may be perceived by my father

hogy apám úgy foghatja ezt fel,

as an act of filial devotion.

mint a gyermeki odaadás megnyilvánulását.

Poor, deluded fool.

Szegény, elvakult bolond.

Bageye was stung by what he perceived to be

Táskásszemet inkább darázscsípésként érte az, amit ő úgy fogott fel,

the public airing of his shortcomings.

mint a hibái nyílvános megszellőztetése.

He was stung by my betrayal,

Számára fájdalmas volt az árulásom

and he went to the newspapers the next day

és másnap bement az újsághoz,

and demanded a right of reply,

válaszlehetőséget követelve

and he got it with the headline

és meg is kapta azzal a főcímmel:

"Bageye Bites Back."

"Táskásszem visszavág".

And it was a coruscating account of my betrayal.

Ez árulásom ragyogó elmesélése volt.

I was no son of his.

Nem voltam a fia.

He recognized in his mind that his colors

Ő úgy fogta fel, hogy az ő személyét,

had been dragged through the mud, and he couldn't allow that.

sárban hurcolták meg és ő ezt nem engedhette.

He had to restore his dignity, and he did so,

Vissza kellett állítania a becsületét és így is tett,

and initially, although I was disappointed,

és eleinte, bár csalódott voltam,

I grew to admire that stance.

elkezdtem tisztelni az ellenállását.

There was still fire bubbling through his veins,

Még mindig forrt a tűz az ereiben,

even though he was 82 years old.

noha már 82 éves volt.

And if it meant that we would now return

És ha ez azt jelentette, hogy visszatérünk

to 30 years of silence,

a 30 éves csendhez,

my father would say, "If it's so, then it's so."

akkor az apám azt mondaná: "Ha így kell lennie, így lesz"

Jamaicans will tell you that there's no such thing as facts,

A jamaikaiak azt mondják nincsenek tények,

there are only versions.

csak változatok.

We all tell ourselves the versions of the story

Mi mind azokat a változatokat beszéljük be magunknak,

that we can best live with.

amelyekkel a legkönnyebben együtt tudunk élni.

Each generation builds up an edifice

Minden generáció felépít magának valamit,

which they are reluctant or sometimes unable

amit nem akarnak vagy nem képesek

to disassemble,

szétszedni,

but in the writing, my version of the story

de írás közben, az én verzióm

began to change,

elkezdett változni,

and it was detached from me.

és levált rólam.

I lost my hatred of my father.

Elvesztettem az apámmal szemben érzett dühömet.

I did no longer want him to die or to murder him,

Már nem akartam megölni vagy azt, hogy meghaljon,

and I felt free,

és szabadnak éreztem magam,

much freer than I'd ever felt before.

szabadabbnak, mint valaha.

And I wonder whether that freedness

Azon töprengtem, vajon át lehetne-e

could be transferred to him.

neki is adni ezt a felszabadultságot.

In that initial reunion,

Az újra egymásrataláláskor

I was struck by an idea that I had

az ötlött fel bennem,

very few photographs of myself

milyen kevés kép van rólam

as a young child.

kissrácként.

This is a photograph of me,

Ez egy fénykép, amelyen

nine months old.

9 hónapos vagyok.

In the original photograph,

Az eredeti képen,

I'm being held up by my father, Bageye,

az apám Táskásszem tart fel,

but when my parents separated, my mother

de, amikor a szüleim külön váltak, az anyám

excised him from all aspects of our lives.

kitörölte őt az életünk minden részéből.

She took a pair of scissors and cut him out of every photograph,

Fogott egy ollót és kivágta őt a fényképekről,

and for years, I told myself the truth of this photograph

és évekig azt mondogattam magamnak, hogy a kép alapigazsága az,

was that you are alone,

hogy egyedül vagy,

you are unsupported.

támasz nélkül.

But there's another way of looking at this photograph.

De van más módja is annak, ahogy ezt a képet nézünk.

This is a photograph that has the potential

Ez a kép magában hordozza

for a reunion,

az egymásra találás lehetőségét.

a potential to be reunited with my father,

lehetőséget arra, hogy újra együtt legyek az apámmal,

and in my yearning to be held up by my father,

és miközben arra vágytam, hogy az apám a magasba tartson,

I held him up to the light.

én tartottam őt fel a fény felé.

In that first reunion,

Az első egymásra találás pillanatai

it was very awkward and tense moments,

nagyon furcsák feszültek voltak,

and to lessen the tension,

enyhítve a feszültséget,

we decided to go for a walk.

úgy döntöttük elmegyünk sétálni.

And as we walked, I was struck

Ahogy sétáltunk, hirtelen ráeszméltem,

that I had reverted to being the child

hogy újra gyermekké váltam,

even though I was now towering above my father.

noha már az apám fölé magasodtam.

I was almost a foot taller than my father.

Majdnem egy lábbal voltam magasabb az apámnál.

He was still the big man,

De még mindig ő volt a nagy ember,

and I tried to match his step.

és én próbáltam tartani vele a lépést.

And I realized that he was walking

És rájöttem éppen úgy sétál

as if he was still under observation,

mintha még mindig megfigyelnék,

but I admired his walk.

de csodáltam a lépéseit.

He walked like a man

Úgy sétált, mint

on the losing side of the F.A. Cup Final

az F.A. Kupa döntőjének vesztese,

mounting the steps to collect his condolence medal.

egymás után emelve lábait, hogy átvegye a vigaszdíjat.

There was dignity in defeat.

Büszkeség volt a legyőzöttségben.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)