Ugly History: Japanese American incarceration camps - Densho

Fordító: Zsófia Herczeg Lektor: Zsuzsanna Lőrincz

On December 7, 1941,

1941. december 7-én

16 year-old Aki Kurose shared in the horror of millions of Americans

a 16 éves Aki Kurosze több millió amerikaival együtt élte át

when Japanese planes attacked Pearl Harbor.

a Pearl Harbor elleni japán támadás borzalmát.

What she did not know,

Akkor még nem tudta,

was how that shared experience

hogy ez a közös tapasztalat

would soon leave her family and over 120,000 Japanese Americans

több mint 120 000 japán származású amerikait

alienated from their country,

távolít majd el új hazájától

both socially and physically.

mind társadalmi, mind fizikai értelemben.

As of 1941,

1941-ben már több mint 50 éve voltak jelen egyre népesebb japán közösségek

Japanese American communities had been growing in the US for over 50 years.

az Egyesült Államokban.

About one-third of them were immigrants,

Kb. kétharmaduk bevándorló volt.

many of whom settled on the West Coast and had lived there for decades.

Sokan már évtizedekkel korábban telepedtek le a nyugati parton,

és ott éltek azóta is.

The rest were born as American citizens, like Aki.

Mások pedig már ott születtek, és amerikai állampolgárok voltak, mint Aki,

Born Akiko Kato in Seattle,

teljes nevén Akiko Kato, aki Seattle-ben látta meg a napvilágot.

Aki grew up in a diverse neighborhood

Multikulturális közösségben nőtt fel,

where she never thought of herself as anything but American–

és mindig amerikainak tartotta magát.

until the day after the attack, when a teacher told her:

Egészen a támadás napjáig, amikor egyik tanára így szólt hozzá:

“You people bombed Pearl Harbor."

“Ti vagytok felelősek azért, ami Pearl Harborban történt!”

Amid racism, paranoia, and fears of sabotage,

A rasszizmus, a paranoia és a szabotázstól való félelem légkörében

people labelled Japanese Americans as potential traitors.

a japán-amerikaiakat potenciális árulónak tekintették.

FBI agents began to search homes, confiscate belongings

FBI-ügynökök tartottak náluk házkutatást, elkobozták az ingóságaikat,

and detain community leaders without trial.

és tárgyalás nélkül tartották fogva a közösségek vezetőit.

Aki’s family was not immediately subjected to these extreme measures,

Aki családjában csak akkor tudatosult, mi is történik körülöttük,

but on February 19, 1942, President Roosevelt issued Executive Order 9066.

mikor 1942. február 19-én

Roosevelt elnök kiadta a 9066-os elnöki rendeletet,

The order authorized the removal of any suspected enemies–

mely lehetővé tette bármely feltételezett ellenséges személy eltávolítását

including anyone of even partial Japanese heritage–

a kijelölt hadiövezetekből,

from designated ‘military areas.’

köztük a részben japán származásúakét is.

At first,

Kezdetben kötelezték a japán-amerikaiakat, hogy a megnevezett területekről

Japanese Americans were pushed to leave restricted areas and migrate inland.

az ország belsejébe költözzenek.

But as the government froze their bank accounts

De mivel a kormány befagyasztotta a bankszámláikat,

and imposed local restrictions such as curfews,

és helyi szigorításokat, például kijárási tilalmat vezettek be,

many were unable to leave– Aki’s family among them.

sokan nem tudtak költözni – így Aki családja sem.

In March, a proclamation forbid Japanese Americans from changing their residency,

Egy márciusi hirdetményben

megtiltották a japán-amerikaiaknak a lakhelyváltoztatást,

trapping them in military zones.

akik így a hadiövezetekben ragadtak.

In May, the army moved Aki and her family,

Májusban a hadsereg Akit és családját

along with over 7,000 Japanese Americans living in Seattle

7000 további Seattle-ben élő japán-amerikaival együtt

a Washington állambeli Puyallupban létesített

to "Camp Harmony" in Puyallup, Washington.

“Harmónia” táborba szállította,

This was one of several makeshift detention centers

mely egyike volt a hajdani vidámparkok és versenypályák helyén

at former fairgrounds and racetracks,

sebtében összetákolt elkülönítő táboroknak,

where entire families were packed into poorly converted stables and barracks.

ahol egész családokat zsúfoltak össze

igénytelenül átalakított istállókban és barakkokban.

Over the ensuing months,

Az ezt követő hónapokban a hadsereg

the army moved Japanese Americans into long-term camps

elhagyatott nyugati és déli vidékeken fekvő

in desolate areas of the West and South,

hosszú távú táborokba telepítette át a japán-amerikaiakat.

moving Aki and her family to Minidoka in southern Idaho.

Akit és családját az Idaho állam déli részén fekvő Minidokába vitték.

Guarded by armed soldiers,

A táborokat fegyveres őrök őrizték,

many of these camps were still being constructed when incarcerees moved in.

de sok még el sem készült, mikor a foglyok beköltöztek.

These hastily built prisons were overcrowded and unsanitary.

Ezek a sebtében felhúzott börtönök zsúfoltak voltak és egészségtelenek.

People frequently fell ill and were unable to receive proper medical care.

Gyakoriak voltak a megbetegedések,

és az emberek nem kaptak megfelelő orvosi ellátást sem.

The War Relocation Authority relied on incarcerees to keep the camps running.

A Háborús Kitelepítési Hatóság

a fogvatartottakra bízta a táborok működtetését.

Many worked in camp facilities or taught in poorly equipped classrooms,

Sokan a tábori létesítményekben dolgoztak,

voltak, akik az alig felszerelt tantermekben tanítottak,

while others raised crops and animals.

és voltak, akik gabonát termesztettek, állatot tenyésztettek.

Some Japanese Americans rebelled, organizing labor strikes and even rioting.

Néhány japán-amerikai fellázadt: sztrájkot vagy lázadást szervezett,

de sokan, ahogy Aki szülei is, némán tűrtek.

But many more, like Aki’s parents, endured.

They constantly sought to recreate some semblance of life outside the camps,

Folyamatosan próbálták megteremteni azt az életet, amit korábban éltek,

but the reality of their situation was unavoidable.

de szembe kellett nézniük valós helyzetükkel.

Like many younger incarcerees, Aki was determined to leave her camp.

Mint sok más fiatal fogvatartott,

Aki is megtett mindent, hogy kikerüljön a táborból.

She finished her final year of high school at Minidoka,

Miután Minidokában befejezte utolsó középiskolai évét,

and with the aid of an anti-racist Quaker organization,

egy antirasszista kvéker szervezet segítségével

she was able to enroll at Friends University in Kansas.

beiratkozott a kansasi Barátok Egyetemére.

For Aki’s family however, things wouldn’t begin to change until late 1944.

A család helyzetében azonban csak 1944 végén kezdődött változás.

A landmark Supreme Court case

Ekkor egy nagy horderejű ügyben a Legfelsőbb Bíróság

ruled that continued detention of American citizens without charges

az amerikai állampolgárok vádemelés nélküli tartós fogvatartását

was unconstitutional.

alkotmányellenesnek nyilvánította.

In the fall of 1945,

1945 őszén véget ért a háború,

the war ended and the camps closed down.

és az internáló táborok bezártak.

Remaining incarcerees were given a mere $25

A még akkor is ott élő foglyok mindössze 25 dollárt kaptak,

and a train ticket to their pre-war address,

valamint egy vonatjegyet a háború előtti lakóhelyükig.

but many no longer had a home or job to return to.

Sokuknak azonban már nem volt se munkájuk, se otthonuk, ahová visszatérhettek volna.

Akiék lakása viszont megmaradt,

Aki’s family had been able to keep their apartment,

and Aki eventually returned to Seattle after college.

így Aki a főiskola után visszatért Seattle-be.

However, post-war prejudice made finding work difficult.

A háború után azonban az előítéletek miatt nehéz volt munkát találni:

Incarcarees faced discrimination and resentment

az egykori foglyokat hátrányosan megkülönböztették

from workers and tenants who replaced them.

és megvetették azok a munkások és lakók, akik a helyüket elfoglalták.

Fortunately, Japanese Americans weren’t alone

Szerencsére a japán-amerikaiak nem voltak egyedül

in the fight against racial discrimination.

a faji alapú diszkrimináció elleni harcban.

Aki found work with one of Seattle’s first interracial labor unions

Aki Seattle első vegyes faji hátterű szakszervezetének köszönhetően

munkát talált,

and joined the Congress of Racial Equality.

és csatlakozott a Faji Egyenlőség Kongresszusa nevű szervezethez.

She became a teacher, and over the next several decades,

Tanár lett, és a következő évtizedekben

her advocacy for multicultural, socially conscious education

a multikulturális és a szociálisan érzékeny oktatásért végzett

odaadó munkássága

would impact thousands of students.

több ezer diák életére volt hatással.

However, many ex-incarcerees, particularly members of older generations,

Sok volt fogvatartott, különösen az idősebb generációkhoz tartozók,

were unable to rebuild their lives after the war.

a háború után már nem tudtak új életet kezdeni.

Children of incarcerees began a movement

A fogvatartottak gyermekei mozgalmat indítottak,

calling for the United States to atone for this historic injustice.

és felszólították az Egyesült Államokat,

kérjenek bocsánatot a történelmi igazságtalanságért.

In 1988, the US government officially apologized for the wartime incarceration–

1988-ban a kormány ezt hivatalosan meg is tette:

bocsánatot kértek a háborús fogvatartottaktól.

admitting it was the catastrophic result of racism, hysteria,

Elismerték, hogy a tragikus eseményekhez

az akkor uralkodó hisztéria és rasszista hangulat,

and failed political leadership.

valamint a politikai vezetés hibás döntései vezettek.

Three years after this apology,

A bocsánatkérés után három évvel

Aki Kurose was awarded the Human Rights Award

Aki Kurosze megkapta az ENSZ seattle-i szervezetének emberi jogi díját,

from the Seattle Chapter of the United Nations,

mellyel a béke és a minden embernek kijáró tisztelet

celebrating her vision of peace and respect for people of all backgrounds.

kivívásáért folyatott küzdelmét ismerték el.