A tribute to nurses | Carolyn Jones

Fordító: Beáta Szabó Lektor: Péter Pallós

As patients,

Betegként általában megjegyezzük az orvosaink nevét,

we usually remember the names of our doctors,

but often we forget the names of our nurses.

viszont a nővérekét gyakran elfelejtjük.

I remember one.

Én emlékszem egyre.

I had breast cancer a few years ago,

Néhány éve emlőrákom volt,

and somehow I managed to get through the surgeries

és valahogy sikerült egész jól átvészelnem a műtéteket

and the beginning of the treatment just fine.

és a kezelés elejét.

I could hide what was going on.

El tudtam rejteni, hogy mi történik.

Everybody didn't really have to know.

Igazából senkinek se kellett tudnia róla.

I could walk my daughter to school,

Elkísérhettem a lányom iskolába,

I could go out to dinner with my husband;

eljárhattam vacsorázni a férjemmel,

I could fool people.

átverhettem az embereket.

But then my chemo was scheduled to begin

Aztán beutaltak kemóra,

and that terrified me

és ez megijesztett,

because I knew that I was going to lose every single hair on my body

mert tudtam, hogy a testem minden egyes haj- és szőrszála ki fog hullani

because of the kind of chemo that I was going to have.

a kiírt kemoterápia fajtájából adódóan.

I wasn't going to be able to pretend anymore

Többé már nem tehettem úgy,

as though everything was normal.

mintha mi sem történt volna.

I was scared.

Féltem.

I knew what it felt like to have everybody treating me with kid gloves,

Tudtam, milyen, ha mindenki kesztyűs kézzel bánik az emberrel,

and I just wanted to feel normal.

és csak normálisnak akartam magam érezni.

I had a port installed in my chest.

Egy kanült ültettek a mellkasomba.

I went to my first day of chemotherapy,

Elmentem az első kemoterápiára,

and I was an emotional wreck.

és érzelmi roncs voltam.

My nurse, Joanne, walked in the door,

Joanne, az ápolónőm, belépett az ajtón,

and every bone in my body was telling me to get up out of that chair

nekem pedig minden porcikám azt súgta, hogy keljek fel abból a székből,

and take for the hills.

és oldjak kereket.

But Joanne looked at me and talked to me like we were old friends.

De Joanne teljesen úgy kezelt, mintha régi barátok lettünk volna.

And then she asked me,

Aztán megkérdezte:

"Where'd you get your highlights done?"

"Hol csináltattad a melírt?"

(Laughter)

(Nevetés)

And I was like, are you kidding me?

Én pedig azt gondoltam: szórakozol velem?

You're going to talk to me about my hair when I'm on the verge of losing it?

Tényleg a hajamról akarsz beszélgetni, amikor mindjárt kihullik az egész?

I was kind of angry,

Elég mérges voltam,

and I said, "Really? Hair?"

és azt kérdeztem: "Tényleg? Haj?"

And with a shrug of her shoulders she said,

Ő pedig vállat vont, és azt válaszolta:

"It's gonna grow back."

"Vissza fog nőni."

And in that moment she said the one thing I had overlooked,

Abban a pillanatban kimondta azt, ami felett én elsiklottam:

and that was that at some point, my life would get back to normal.

hogy egyszer az életem újra visszatér a normális kerékvágásba.

She really believed that.

Ő tényleg hitt benne.

And so I believed it, too.

Így hát, én is.

Now, worrying about losing your hair when you're fighting cancer

Amikor valaki a rákkal küzd,

a hajhullás miatt aggódni először butaságnak tűnhet,

may seem silly at first,

but it's not just that you're worried about how you're going to look.

de nem csak arról van szó, hogy az embert a kinézete zavarja.

It's that you're worried that everybody's going to treat you so carefully.

Attól tart, hogy mindenki kivételes tapintattal fog bánni vele.

Joanne made me feel normal for the first time in six months.

Joanne hat hónap után először éreztette velem, hogy normális vagyok.

We talked about her boyfriends,

Beszéltünk a pasiügyeiről,

we talked about looking for apartments in New York City,

beszéltünk a lakáskeresésről New Yorkban

and we talked about my reaction to the chemotherapy --

és a kemoterápiára való reakciómról,

all kind of mixed in together.

így ömlesztve.

And I always wondered,

Sokat tűnődtem rajta:

how did she so instinctively know just how to talk to me?

honnan tudta ennyire ösztönösen, hogyan szóljon hozzám?

Joanne Staha and my admiration for her

Joanne Staha és az iránta érzett csodálatom

marked the beginning of my journey into the world of nurses.

indított el az utamon az ápolók világába.

A few years later, I was asked to do a project

Néhány évvel később felkértek egy projektre,

that would celebrate the work that nurses do.

melynek célja az ápolók munkájának elismertetése.

I started with Joanne,

Joanne-nal kezdtem,

and I met over 100 nurses across the country.

és több mint száz ápolóval találkoztam országszerte.

I spent five years interviewing, photographing and filming nurses

Öt éven keresztül készítettem riportokat, fotókat és felvételeket ápolókról

for a book and a documentary film.

egy könyvhöz és egy dokumentumfilmhez.

With my team,

Amerikát átszelő utat terveztünk csapatommal,

we mapped a trip across America that would take us to places

amely olyan helyeket ejtett útba,

dealing with some of the biggest public health issues facing our nation --

ahol országunk legnagyobb közegészségügyi problémáival küzdenek:

aging, war, poverty, prisons.

elöregedés, háború, szegénység, börtön.

And then we went places

El is mentünk a helyekre,

where we would find the largest concentration of patients

ahol a legtöbb olyan beteget kezelik,

akik hasonló problémákkal küzdenek.

dealing with those issues.

Then we asked hospitals and facilities to nominate nurses

Majd megkértük a kórházakat és az intézményeket,

hogy jelöljenek olyan ápolókat, akik a legjobban képviselnék őket.

who would best represent them.

One of the first nurses I met was Bridget Kumbella.

Az egyik első nővér, akivel találkoztam, Bridget Kumbella volt.

Bridget was born in Cameroon,

Bridget Kamerunban született,

the oldest of four children.

négy gyermek közül ő volt a legidősebb.

Her father was at work when he had fallen from the fourth floor

Édesapja munka közben leesett a negyedik emeletről,

and really hurt his back.

és komoly hátsérülést szenvedett.

And he talked a lot about what it was like to be flat on your back

Sokat beszélt neki arról, milyen, amikor valaki ágyhoz van kötve,

and not get the kind of care that you need.

de nem részesül megfelelő ápolásban.

And that propelled Bridget to go into the profession of nursing.

Ez ösztönözte nővéri pályára Bridgetet.

Now, as a nurse in the Bronx,

Most Bronxban dolgozik,

she has a really diverse group of patients that she cares for,

és igazán sokféle beteggel törődik,

from all walks of life,

akik különböző helyzetűek

and from all different religions.

és eltérő vallásúak.

And she's devoted her career to understanding the impact

Annak szentelte a munkáját,

hogy megértse a kulturális különbségek fontosságát az egészségügyben.

of our cultural differences when it comes to our health.

She spoke of a patient --

Mesélt nekem egy betegéről, egy indián páciensről,

a Native American patient that she had --

that wanted to bring a bunch of feathers into the ICU.

aki egy rakás tollat akart bevinni az intenzívre.

That's how he found spiritual comfort.

Ő ebben talált spirituális megnyugvást.

And she spoke of advocating for him

Bridget kiállt mellette,

and said that patients come from all different religions

mert a betegek különböző vallásúak,

and use all different kinds of objects for comfort;

ebből kifolyólag eltérő tárgyak hoznak nekik megnyugvást.

whether it's a holy rosary or a symbolic feather,

Legyen az egy megszentelt rózsafüzér vagy egy szimbolikus toll,

it all needs to be supported.

mindet támogatni kell.

This is Jason Short.

Ő Jason Short.

Jason is a home health nurse in the Appalachian mountains,

Jason otthoni betegápolással foglalkozik az Appalache-hegységben,

and his dad had a gas station and a repair shop when he was growing up.

és az édesapja által működtetett benzinkút és szerelőműhely mellett nőtt fel.

So he worked on cars in the community that he now serves as a nurse.

Így autókat szerelt a közösségben, ahol most ápolóként dolgozik.

When he was in college,

Amikor főiskolára járt,

it was just not macho at all to become a nurse,

az ápolói munka egyáltalán nem számított férfiasnak,

so he avoided it for years.

ezért évekig kerülte.

He drove trucks for a little while,

Rövid ideig teherautókat vezetett,

but his life path was always pulling him back to nursing.

de az életútja mindig az ápolás felé terelte.

As a nurse in the Appalachian mountains,

Mivel az Appalache-hegységben dolgozik,

Jason goes places that an ambulance can't even get to.

Jason olyan helyekre jár, ahová mentőautó nem tudna eljutni.

In this photograph, he's standing in what used to be a road.

Ezen a képen tönkrement út mellett áll.

Top of the mountain mining flooded that road,

A hegytetőn lévő bánya elárasztotta az utat,

and now the only way for Jason to get to the patient

és az egyetlen mód, hogy Jason eljusson a tüdőbeteg pácienséhez,

living in that house with black lung disease

aki a fenti házban lakik,

is to drive his SUV against the current up that creek.

hogy terepjárójával árral szemben hajt át a patakon.

The day I was with him, we ripped the front fender off the car.

Aznap, amikor elkísértem, leszakadt a kocsi első lökhárítója.

The next morning he got up, put the car on the lift,

Másnap reggel felkelt, az emelőre tette a kocsit,

fixed the fender,

megjavította a lökhárítót,

and then headed out to meet his next patient.

és elindult a következő betegéhez.

I witnessed Jason caring for this gentleman

Láttam, hogy Jason hatalmas együttérzéssel

with such enormous compassion,

gondozta ezt a páciensét,

and I was struck again by how intimate the work of nursing really is.

és újra letaglózott, mennyire bensőséges az ápolók munkája.

When I met Brian McMillion, he was raw.

Amikor megismertem Brian McMilliont, még kezdő volt.

He had just come back from a deployment

Nem sokkal azelőtt tért vissza egy bevetésről,

and he hadn't really settled back in to life in San Diego yet.

és még nem szokott vissza a San Diegó-i életébe.

He talked about his experience of being a nurse in Germany

A németországi ápolói tapasztalatairól mesélt,

and taking care of the soldiers coming right off the battlefield.

és arról, milyen ellátni a közvetlenül a harctérről érkező katonákat.

Very often, he would be the first person they would see

Gyakran Brian volt az első, akit először megláttak,

when they opened their eyes in the hospital.

amikor kinyitották a szemüket a kórházban.

And they would look at him as they were lying there,

És amikor ránéztek az ágyon fekve,

missing limbs,

végtagok nélkül,

and the first thing they would say is,

elsőnek azt kérdezték:

"When can I go back? I left my brothers out there."

"Mikor mehetek vissza? Magukra hagytam a bajtársaimat."

And Brian would have to say,

Brian pedig azt válaszolta:

"You're not going anywhere.

"Nem mész sehová.

You've already given enough, brother."

Már eleget tettél, testvérem."

Brian is both a nurse and a soldier who's seen combat.

Brian nemcsak ápoló, hanem harcedzett katona is.

So that puts him in a unique position

Emiatt különlegesen alkalmas arra,

to be able to relate to and help heal the veterans in his care.

hogy azonosuljon a gondozott veteránokkal, és segítse őket a gyógyulásban.

This is Sister Stephen,

Ő Stephen nővér,

and she runs a nursing home in Wisconsin called Villa Loretto.

aki a Villa Loretto idősotthont működteti Wisconsinban.

And the entire circle of life can be found under her roof.

Az élet leforgásának minden állomását végigkövethetjük az otthonában.

She grew up wishing they lived on a farm,

Kiskorában farmon szeretett volna élni,

so given the opportunity to adopt local farm animals,

így amikor lehetőség nyílik rá, hogy állatokat fogadjon be helyi farmokról,

she enthusiastically brings them in.

lelkesen hazaviszi őket.

And in the springtime, those animals have babies.

Tavasszal pedig ezek az állatok kicsinyeket hoznak világra.

And Sister Stephen uses those baby ducks, goats and lambs

Stephen nővér állatterápiára használja a kiskacsákat, a gidákat és a bárányokat

as animal therapy for the residents at Villa Loretto

a Villa Loretto lakói számára,

who sometimes can't remember their own name,

akik noha néha nem emlékeznek a saját nevükre,

but they do rejoice in the holding of a baby lamb.

mégis örömöt lelnek benne, ha kisbárányt tarthatnak a kezükben.

The day I was with Sister Stephen,

Amikor Stephen nővérnél jártam,

I needed to take her away from Villa Loretto

el kellett hagynunk a Villa Lorettót,

to film part of her story.

hogy leforgathassuk története egy részét.

And before we left,

Mielőtt elindultunk,

she went into the room of a dying patient.

bement egy haldokló beteg szobájába.

And she leaned over and she said,

Föléhajolt, és azt mondta neki:

"I have to go away for the day,

"Mára el kell mennem itthonról,

but if Jesus calls you,

de ha Jézus hív téged,

you go.

kövesd őt.

You go straight home to Jesus."

Menj haza Jézushoz!"

I was standing there and thinking

Ott álltam, és arra gondoltam:

it was the first time in my life

ez volt életemben az első alkalom,

I witnessed that you could show someone you love them completely

hogy láttam, miként lehet kimutatni valakinek a feltétlen szeretünket azzal,

by letting go.

hogy útjára engedjük.

We don't have to hold on so tightly.

Nem kell annyira görcsösen ragaszkodni.

I saw more life rolled up at Villa Loretto

Több életet láttam a Villa Lorettóban,

than I have ever seen at any other time at any other place in my life.

mint bárhol máshol egész életemben.

We live in a complicated time when it comes to our health care.

Manapság bonyolult időket élünk, ami az egészségügyi ellátást illeti.

It's easy to lose sight of the need for quality of life,

Könnyű szem elől téveszteni, hogy nemcsak az számít, mennyit élünk,

not just quantity of life.

hanem az is, hogyan élünk.

As new life-saving technologies are created,

Az életmentő technológiák fejlődésével

we're going to have really complicated decisions to make.

egyre nehezebb döntéseket kell majd meghoznunk.

These technologies often save lives,

Ezek a technológiák sokszor életeket mentenek,

but they can also prolong pain and the dying process.

de van, amikor csak meghosszabbítják a fájdalmakat és a haláltusát.

How in the world are we supposed to navigate these waters?

Hogy kellene helyesen evezni ezeken a vizeken?

We're going to need all the help we can get.

Minden segítségre szükségünk lesz.

Nurses have a really unique relationship with us

A nővéreknek különleges kapcsolatuk van a betegekkel,

because of the time spent at bedside.

mert sok időt töltenek az ágyuk mellett.

During that time,

Ez idő alatt bensőséges viszony alakul ki.

a kind of emotional intimacy develops.

This past summer, on August 9,

Idén nyáron, augusztus 9-én,

my father died of a heart attack.

édesapám szívinfarktusban elhunyt.

My mother was devastated,

Édesanyámat ez nagyon lesújtotta:

and she couldn't imagine her world without him in it.

nem tudta elképzelni az életét nélküle.

Four days later she fell,

Négy nappal később elesett,

she broke her hip,

eltörte a medencecsontját,

she needed surgery

műtétre volt szüksége,

and she found herself fighting for her own life.

és az életéért kellett küzdenie.

Once again I found myself

Újra a másik oldalon,

on the receiving end of the care of nurses --

az ápolást kapók oldalán találtam magam,

this time for my mom.

ezúttal az édesanyám miatt.

My brother and my sister and I stayed by her side

A testvéreimmel mellette maradtunk az intenzíven

for the next three days in the ICU.

az elkövetkező három napban.

And as we tried to make the right decisions

Ahogy próbáltuk meghozni a helyes döntéseket,

and follow my mother's wishes,

és anyukám kívánságai szerint cselekedni,

we found that we were depending upon the guidance of nurses.

azt vettük észre, hogy a nővérek tanácsaira támaszkodunk.

And once again,

Ők pedig ez alkalommal sem

they didn't let us down.

hagytak cserben minket.

They had an amazing insight in terms of how to care for my mom

Hihetetlen módon megérezték, hogyan kellett gondozni anyukámat

in the last four days of her life.

az élete utolsó négy napjában.

They brought her comfort and relief from pain.

Megnyugvást hoztak neki, és enyhítették a fájdalmait.

They knew to encourage my sister and I to put a pretty nightgown on my mom,

Arra biztattak minket a testvéremmel, hogy adjunk rá egy szép hálóinget,

long after it mattered to her,

neki már rég nem számított,

but it sure meant a lot to us.

de nekünk mégis sokat jelentett.

And they knew to come and wake me up just in time for my mom's last breath.

Tudták, mikor ébresszenek fel, hogy ott lehessek az utolsó leheleténél.

And then they knew how long to leave me in the room

És tudták, meddig hagyjanak vele egyedül,

with my mother after she died.

miután meghalt.

I have no idea how they know these things,

Fogalmam sincs, honnan tudják az ilyesmit,

but I do know that I am eternally grateful

ezt viszont igen:

végtelenül hálás vagyok, hogy újra utat mutattak nekem.

that they've guided me once again.

Thank you so very much.

Nagyon szépen köszönöm.

(Applause)

(Taps)