How young Africans found a voice on Twitter | Siyanda Mohutsiwa

Fordító: Sarany Zsolt Lektor: Réka Barci

It began with one question:

Minden egy kérdéssel indult:

If Africa was a bar, what would your country be drinking or doing?

ha Afrika bár lenne, mit inna vagy tenne az országod?

I kicked it off with a guess about South Africa,

Egy tippel kezdtem el Dél-Afrikáról,

which wasn't exactly according to the rules

ami nem volt teljesen szabályszerű,

because South Africa's not my country.

mivel Dél-Afrika nem az én országom.

But alluding to the country's continual attempts

De az ország folytonos próbálkozásaira utalva,

to build a postracial society

hogy a faji megkülönböztetés utáni társadalmat építsenek

after being ravaged for decades by apartheid,

miután évtizedekig dúlt a szegregáció,

I tweeted, #ifafricawasabar South Africa would be drinking all kinds of alcohol

azt tweeteltem: #haafrikabárlenne Dél-Afrika mindenféle alkoholt fogyasztana

and begging them to get along in its stomach.

és könyörögne, hogy jöjjenek ki egymással a gyomrában.

And then I waited.

És aztán vártam.

And then I had that funny feeling where I wondered if I crossed the line.

Utána volt ez a vicces érzésem, hogy talán túl messzire mentem.

So, I sent out a few other tweets about my own country

Így aztán további tweeteket küldtem a saját országomról

and a few other African countries I'm familiar with.

és pár más afrikai országról, amelyeket ismerek.

And then I waited again,

És utána ismét vártam,

but this time

de ezúttal

I read through almost every tweet I had ever tweeted

átolvastam majdnem minden tweetet, amit valaha írtam,

to convince myself,

azért, hogy meggyőzzem magam,

no, to remind myself that I'm really funny

nem, hogy emlékeztessem magam, hogy nagyon vicces vagyok,

and that if nobody gets it, that's fine.

és ha senki sem érti, az rendben van.

But luckily,

De szerencsére

I didn't have to do that for very long.

nem kellett olyan sokat várnom.

Very soon, people were participating.

Hamarosan az emberek csatlakozni kezdtek.

In fact, by the end of that week in July,

Igazából, annak a júliusi hétnek a végére

the hashtag #ifafricawasabar

a #haafrikabárlenne hashtag

would have garnered around 60,000 tweets,

60 000 tweetet gyűjtött,

lit up the continent

felvillanyozta a kontinenst

and made its way to publications all over the world.

és eljutott a kiadványokba az egész világon.

People were using the hashtag to do many different things.

Az emberek a hashtaget sok mindenre használták.

To poke fun at their stereotypes:

Gúnyolódtak a sztereotípiákon:

[#IfAfricaWasABar Nigeria would be outside explaining

[#haafrikabárlenne Nigéria kint volna és azt magyarázná,

that he will pay the entrance fee,

hogy kifizeti a belépőt,

all he needs is the bouncer's account details.]

mindössze a kidobó számlaadataira van szüksége.]

(Laughter)

(nevetés)

To criticize government spending:

Kritizálták a kormányzati költéseket:

[#haafrikabárlenne Dél-Afrika rendelné az italokat, melyeket ki sem tud ejteni,

[#ifafricawasabar South Africa would be ordering bottles it can't pronounce

running a tab it won't be able to pay]

a számlájára, amit ki sem tud fizetni]

To make light of geopolitical tensions:

Fényt vetettek a geopolitikai feszültségekre:

[#IfAfricaWasABar South Sudan would be the new guy

[#haafrikabárlenne Dél-Szudán lenne az új fiú

with serious anger management issues.]

komoly dühkezelési problémákkal.]

To remind us that even in Africa

Emlékeztettek, hogy még Afrikában is

there are some countries we don't know exist:

vannak országok, melyeknek a létezéséről sem tudunk:

[#IfAfricaWasABar Lesotho would be that person

[#haafrikabárlenne Lesotho lenne az a személy,

who nobody really knows but is always in the pictures.]

akit senki sem ismer igazán, mégis minden képen rajta van.]

And also to make fun of the countries that don't think that they're in Africa:

Gúnyt űztek olyan országokból, amelyek nem hiszik, hogy Afrikához tartoznak:

[#IfAfricaWasABar Egypt, Libya, Tunisia, Algeria and Morocco

[#haafrikabárlenne Egyiptom, Líbia, Tunézia, Algéria és Marokkó

be like "What the hell are we doing here?!!"]

azt mondaná „Mi a fenét keresünk mi itt?”]

(Laughter)

(nevetés)

And to note the countries that had made a big turnaround:

Felhívták a figyelmet azokra az országokra, melyek nagy fordulatot vettek:

[#ifAfricawasabar Rwanda would be that girl

[#haafrikabárlenne Ruanda volna az a lány,

that comes with no money and no transport but leaves drunk, happy and rich]

aki pénz és fuvar nélkül jön, de részegen, boldogan és gazdagon távozik]

But most importantly,

De a legfontosabb,

people were using the hashtag to connect.

hogy az emberek a hashtag használatával kapcsolódtak egymáshoz.

People were connecting over their Africanness.

Az embereket összekötötte az afrikaiságuk.

So for one week in July,

Ezért egy hétig júliusban

Twitter became a real African bar.

a Twitter egy igazi afrikai bárrá vált.

And I was really thrilled,

És én nagyon izgatott lettem,

mainly because I realized that Pan-Africanism could work,

főként azért, mert rájöttem, hogy a pánafrikanizmus működhet,

that we had before us, between us, at our fingertips

hogy előttünk, köztünk, tőlünk karnyújtásnyira volt

a platform that just needed a small spark

egy felület, amelynek csak egy apró szikrára volt szüksége,

to light in us a hunger for each other.

hogy meggyújtsa bennünk az egymás iránti éhséget.

My name is Siyanda Mohutsiwa,

A nevem Siyanda Mohutsiwa,

I'm 22 years old

22 éves vagyok,

and I am Pan-Africanist by birth.

és születésemtől pánafrikanista vagyok.

Now, I say I'm Pan-Africanist by birth

Na most azt mondom születésemtől pánafrikanista vagyok,

because my parents are from two different African countries.

mivel a szüleim két különböző afrikai országból származnak.

My father's from a country called Botswana in southern Africa.

Apám Afrika déli részéből, a Botswana nevű államból származik.

It's only slightly bigger than Germany.

Csak egy kicsit nagyobb, mint Németország.

This year we celebrate our 50th year of stable democracy.

Idén ünnepeljük az 50. évét a stabil demokráciának.

And it has some very progressive social policies.

És nagyon progresszív szociálpolitikája van.

My mother's country is the Kingdom of Swaziland.

Anyám országa a Szváziföldi Királyság.

It's a very, very small country, also in southern Africa.

Az egy nagyon kicsi ország, csakugyan Afrika déli részében.

It is Africa's last complete monarchy.

Ez Afrika utolsó teljes monarchiája.

So it's been ruled by a king and a royal family

Szóval a király és a királyi család uralja

in line with their tradition,

összhangban a hagyományaikkal,

for a very long time.

nagyon hosszú ideje.

On paper, these countries seem very different.

Papíron a két ország nagyon különbözik.

And when I was a kid, I could see the difference.

És mikor gyerek voltam, láttam a különbséget.

It rained a lot in one country, it didn't rain quite as much in the other.

Sokat esett az egyik országban, és alig valamit a másikban.

But outside of that, I didn't really realize

De ezen kívül nem igazán jöttem rá,

why it mattered that my parents were from two different places.

miért is számított, hogy a szüleim két külön országból származnak.

But it would go on to have a very peculiar effect on me.

De ez továbbra is nagyon különös hatással volt rám.

You see, I was born in one country

Tudják, én az egyik országban születtem,

and raised in the other.

és a másikban nevelkedtem.

When we moved to Botswana,

Amikor Botswanába költöztünk,

I was a toddler who spoke fluent SiSwati

még kisgyerek voltam, folyékonyan beszéltem szvázi nyelven

and nothing else.

és sehogy máshogy.

So I was being introduced to my new home,

Szóval bemutattak az új otthonomnak,

my new cultural identity,

az új kulturális identitásomnak,

as a complete outsider,

mint egy teljesen kívülállót,

incapable of comprehending anything that was being said to me

aki képtelen megérteni, bármit is mond neki

by the family and country whose traditions I was meant to move forward.

a család és az ország, akiknek a hagyományait tovább kell majd vinnie.

But very soon, I would shed SiSwati.

De hamarosan elhagytam a szvázi nyelvet.

And when I would go back to Swaziland,

És mikor visszatértem Szváziföldre,

I would be constantly confronted by how very non-Swazi I was becoming.

folyton azzal szembesültem, hogy mennyire nem szvázivá válok.

Add to that my entry into Africa's private school system,

Add hozzá ehhez a belépésem Afrika magániskola-rendszerébe,

whose entire purpose is to beat the Africanness out of you,

– amelynek egyetlen célja, hogy kiölje az afrikaiságot belőlünk –,

and I would have a very peculiar adolescence.

és így nagyon sajátos kamaszkorom lett.

But I think that my interest in ideas of identity was born here,

De szerintem innen indult az érdeklődésem az identitás felé,

in the strange intersection of belonging to two places at once

a furcsa kereszmetszetben, ahol két helyhez kötődsz egyszerre,

but not really belonging to either one very well

de mégsem tartozol egyikhez sem igazán,

and belonging to this vast space in between and around simultaneously.

és része vagy ennek a nagy területnek közte és körülötte egyaránt.

I became obsessed with the idea of a shared African identity.

Megszállottja lettem ennek az ötletnek, a közös afrikai identitásnak.

Since then, I have continued to read about politics

Azóta tovább olvastam politikáról,

and geography and identity and what all those things mean.

földrajzról, identitásról, és hogy mit is jelentenek ezek.

I've also held on to a deep curiosity about African philosophies.

Ugyancsak mély kíváncsiságot tápláltam az afrikai filozófiák iránt.

When I began to read,

Mikor elkezdtem olvasni,

I gravitated towards the works of black intellectuals

vonzottak a fekete értelmiségiek munkái,

like Steve Biko and Frantz Fanon,

mint Steve Biko és Frantz Fanon,

who tackled complex ideas

akik komplex ötletekkel birkóztak meg,

like decolonization and black consciousness.

mint a dekolonizáció és a fekete öntudat.

And when I thought, at 14, that I had digested these grand ideas,

És mikor 14 évesen azt gondoltam, hogy megemésztettem ezeket a nagy ötleteket,

I moved on to the speeches of iconic African statesmen

áttértem az olyan ikonikus afrikai államférfiak beszédeire,

like Burkina Faso's Thomas Sankara

mint Burkina Faso Thomas Sankarája

and Congo's Patrice Lumumba.

és Kongó Patrice Lumumbája.

I read every piece of African fiction that I could get my hands on.

Minden egyes afrikai fikciót elolvastam, amit csak megszereztem.

So when Twitter came,

Szóval mikor megjelent a Twitter,

I hopped on with the enthusiasm of a teenage girl

egy tinédzser lány lelkesedésével szöktem neki,

whose friends are super, super bored of hearing about all this random stuff.

akinek a barátai nagyon, nagyon untak ilyen random dolgokról hallani.

The year was 2011

2011-et írtunk

and all over southern Africa and the whole continent,

és szerte Dél-Afrikában, meg az egész kontinensen

affordable data packages for smartphones and Internet surfing

a megfizethető adatcsomagok okostelefonhoz és internetes böngészéshez

became much easier to get.

sokkal könnyebben beszerezhetővé váltak.

So my generation, we were sending messages to each other on this platform

Szóval az én generációmban üzeneteket küldtünk egymásnak ezen a felületen,

that just needed 140 characters and a little bit of creativity.

amihez csupán 140 karakterre és egy kis kreativitásra volt szükség.

On long commutes to work,

A hosszú ingázásokkor munkába,

in lectures that some of us should have been paying attention to,

előadásokon, – ahol néhányunknak figyelni kellett volna –,

on our lunch breaks,

ebédszünetekben

we would communicate as much as we could

kommunikáltunk, amennyit csak tudtunk,

about the everyday realities of being young and African.

a fiatal afrikaiak életének mindennapi valóságáról.

But of course, this luxury was not available to everybody.

De persze ez a luxus nem volt elérhető mindenki számára.

So this meant that if you were a teenage girl in Botswana

Szóval ez azt jelentette, hogy ha tinédzser lány voltál Botswanából

and you wanted to have fun on the Internet,

és szórakozni szerettél volna az interneten,

one, you had to tweet in English.

egyrészt angolul kellett tweetelned.

Two, you had to follow more than just the three other people you knew online.

Másrészt, több személyt kellett követned azon a hármon kívül, akit ismertél.

You had to follow South Africans, Zimbabweans, Ghanaians, Nigerians.

Követned kellett dél-afrikaiakat, zimbabweieket, ghánaiakat, nigériaiakat.

And suddenly, your whole world opened up.

És hirtelenjében az egész világ megnyílt előtted.

And my whole world did open up.

És az én világom valóban megnyílt.

I followed vibrant Africans who were travelling around the continent,

Követtem az életvidám afrikaiakat, akik beutazták az egész kontinenst,

taking pictures of themselves

képeket csináltak magukról

and posting them under the hashtag #myafrica.

és megosztották az #énafrikám hashtaggel.

Because at that time,

Mivelhogy akkoriban

if you were to search Africa on Twitter or on Google

ha Afrikára kerestél volna Twitteren, vagy a Google-ön,

or any kind of social media,

vagy bármilyen más közösségi médiában,

you would think that the entire continent was just pictures of animals

azt képzelhetted volna, hogy az egész kontinens csak állatos képekből

and white guys drinking cocktails in hotel resorts.

és fehér emberekből áll, akik koktélokat isznak a szállodákban.

(Laughter)

(nevetés)

But Africans were using this platform

De az afrikaiak használták ezt a felületet,

to take some kind of ownership of the tourism sectors.

hogy bizonyos értelemben visszaszerezzék a turizmust.

It was Africans taking selfies on the beaches of Nigeria.

Afrikaiak csináltak szelfiket magukról Nigéria partjainál.

It was Africans in cocktail bars in Nairobi.

Afrikaiak voltak Nairobi koktélbárjaiban.

And these were the same Africans that I began to meet

És ugyanezekkel az afrikaiakkal kezdtem találkozni

in my own travels around the continent.

utazásaim során a kontinensen.

We would discuss African literature, politics, economic policy.

Megtárgyaltuk az afrikai irodalmat, politikát, gazdaságot.

But almost invariably, every single time,

De szinte kivétel nélkül, minden egyes alkalommal

we would end up discussing Twitter.

a Twitterről beszéltünk végül.

And that's when I realized what this was.

És akkor jöttem rá, hogy mi az is valójában.

We were standing in the middle of something amazing,

Valami csodálatos dolog közepén álltunk,

because for the first time ever

mivel akkor először

young Africans could discuss the future of our continent in real time,

fiatal afrikaiak beszélgethettek a kontinens jövőjéről valós időben,

without the restriction of borders, finances and watchful governments.

anélkül, hogy korlátoznák őket a határok, a pénzügyek és az éber kormányok.

Because the little known truth is

Mert a kevéssé ismert igazság az,

many Africans know a lot less about other African countries

hogy sok afrikai jóval kevesebbet tud más afrikai országokról,

than some Westerners might know about Africa as a whole.

mint amennyit néhány nyugati tud egész Afrikáról összesen.

This is by accident,

Ez véletlenül alakult így,

but sometimes, it's by design.

viszont néha szándékosan.

For example, in apartheid South Africa,

Például a szegregált Dél-Afrikában

black South Africans were constantly being bombarded

a fekete dél-afrikaiakat folyamatosan bombázták

with this message that any country ruled by black people

azzal az üzenettel, hogy bármely ország, amelyet feketék vezetnek,

was destined for failure.

bukásra van ítélve.

And this was done to convince them

És ezt azért tették, hogy meggyőzzék őket arról,

that they were much better off under crushing white rule

hogy sokkal jobban járnának a nyomasztó fehér uralom alatt,

than they were living in a black and free nation.

mintha fekete és szabad nemzetként élnének.

Add to that Africa's colonial, archaic education system,

Add hozzá Afrika elavult, gyarmati oktatási rendszerét,

which has been unthinkingly carried over from the 1920s --

amelyet meggondolás nélkül átvettek 1920-ból...

and at the age of 15, I could name all the various causes

és 15 évesen meg tudtam nevezi minden különböző okát

of the wars that had happened in Europe in the past 200 years,

a háborúknak, amelyek Európában történtek az utóbbi 200 évben,

but I couldn't name the president of my neighboring country.

de képtelen voltam megnevezni a szomszéd ország elnökét.

And to me, this doesn't make any sense

És számomra, ennek semmi értelme,

because whether we like it or not,

mert akár tetszik, akár nem,

the fates of African people are deeply intertwined.

az afrikai emberek sorsa szorosan összefonódik.

When disaster hits, when turmoil hits,

Amikor katasztrófa üt be, vagy nyugtalanság üt be,

we share the consequences.

mi osztozunk a következményeken.

When Burundians flee political turmoil,

Mikor a burundiak elmenekülnek a politikai nyugtalanság elől,

they go to us,

hozzánk jönnek,

to other African countries.

más afrikai országokhoz.

Africa has six of the world's largest refugee centers.

A világ legnagyobb menekültközpontjai közül hat Afrikában található.

What was once a Burundian problem

Ami egyszer burundi probléma volt,

becomes an African problem.

afrikai problémává válik.

So to me, there are no Sudanese problems

Szóval számomra nincsenek szudáni problémák,

or South African problems or Kenyan problems,

vagy dél-afrikai problémák, vagy kenyai problémák,

only African problems

csakis afrikai problémák,

because eventually, we share the turmoil.

mivel előbb-utóbb mind osztozunk a nyugtalanságon.

So if we share the problems,

Ezért ha osztozunk a problémákon,

why aren't we doing a better job of sharing the successes?

miért nem igyekszünk jobban, hogy osztozzunk a sikereken is?

How can we do that?

Hogyan tehetjük meg ezt?

Well, in the long term,

Nos, hosszú távon

we can shoot towards increasing inter-African trade,

megcélozhatjuk az Afrikán belüli kereskedelem növelését,

removing borders and putting pressure on leaders

eltávolíthatjuk a határokat, nyomást gyakorolhatunk a vezetőkre,

to fulfill regional agreements they've already signed.

hogy betartsák a helyi egyezményeket, amelyeket aláírtak.

But I think that the biggest way for Africa to share its successes

De szerintem a legjobb módja, hogy Afrika osztozzon a sikerein az,

is to foster something I like to call social Pan-Africanism.

ha táplál valamit, amit társadalmi pánafrikanizmusnak szeretek nevezni.

Now, political Pan-Africanism already exists,

Na most politikai pánafrikanizmus már létezik,

so I'm not inventing anything totally new here.

szóval ezzel nem hozok létre semmi újat.

But political Pan-Africanism

De a politikai pánafrikanizmus

is usually the African unity of the political elite.

általában a politikai elitek afrikai egysége.

And who does that benefit?

És ez kinek kedvez?

Well, African leaders, almost exclusively.

Nos, az afrikai vezetőknek, majdnem mindig.

No, what I'm talking about

Nem, amiről én beszélek,

is the Pan-Africanism of the ordinary African.

az a hétköznapi afrikaiak pánafrikanizmusa.

Young Africans like me,

Fiatal afrikaiak, mint én,

we are bursting with creative energy,

tele vagyunk kreatív energiával,

with innovative ideas.

innovatív ötletekkel.

But with bad governance and shaky institutions,

De rossz kormányzás és ingatag intézmények mellett

all of this potential could go to waste.

mindez a lehetőség kárba veszhet.

On a continent where more than a handful of leaders

Egy kontinensen, ahol több mint egy maroknyi vezető

have been in power longer

régebb óta van hatalmon,

than the majority of the populations has been alive,

mint amennyi a népesség nagyobb részének életkora,

we are in desperate need of something new,

kétségkívül szükségünk van valami újra,

something that works.

valamire, ami működik.

And I think that thing is social Pan-Africanism.

És szerintem ez a társadalmi pánafrikanizmus.

My dream is that young Africans

Az én álmom, hogy fiatal afrikaiak

stop allowing borders and circumstance to suffocate our innovation.

megszüntetik a határokat és körülményeket, amelyek fullasztják az innovációnkat.

My dream is that when a young African comes up with something brilliant,

Az álmom az, hogy amikor egy fiatal afrikai előáll egy brilliáns ötlettel,

they don't say, "Well, this wouldn't work in my country,"

nem mondja majd azt, hogy „hát, ez nem működne az országomban”,

and then give up.

és aztán feladja.

My dream is that young Africans begin to realize

Az álmom, hogy fiatal afrikaiak rájönnek arra,

that the entire continent is our canvas, is our home.

hogy az egész kontinens a mi vásznunk, a mi otthonunk.

Using the Internet, we can begin to think collaboratively,

Az internet használatával elkezdhetünk közösen gondolkodni,

we can begin to innovate together.

elkezdhetünk együtt újítani.

In Africa, we say, "If you want to go fast, you go alone,

Afrikában van egy mondás: „Ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül,

but if you want to go far, you go together."

de ha messzire akarsz jutni, menj másokkal együtt.”

And I believe that social Pan-Africanism is how we can go far together.

És hiszem, hogy messzire juthatunk el együtt, a társadalmi pánafrikanizmussal.

And this is already happening.

És ez már most történik.

Access to these online networks has given young Africans

Az online hálózatok lehetőséget adtak a fiatal afrikaiaknak

something we've always had to violently take: a voice.

valamihez, amit mindig erőszakkal kellet elvennünk: egy hanghoz.

We now have a platform.

Most már van egy felületünk.

Before now, if you wanted to hear from the youth in Africa,

Mostanáig, ha hallani szerettél volna az afrikai fiatalokról,

you waited for the 65-year-old minister of youth --

vártál a 65 éves ifjúsági miniszterre...

(Laughter)

(nevetés)

to wake up in the morning,

hogy felkeljen reggel,

take his heartburn medication

bevegye a szívfájás elleni gyógyszerét,

and then tell you the plans he has for your generation

és utána elmondja terveit a generációd számára,

in 20 years time.

20 éves távlatban.

Before now, if you wanted to be heard by your possibly tyrannical government,

Mostanáig, ha azt akartad, hogy meghalljon az esetleg zsarnok kormányod,

you were pushed to protest, suffer the consequences

rákényszerítettek a tiltakozásra, a következmények elszenvedésére,

and have your fingers crossed

és drukkolhattál,

that some Western paper somewhere might make someone care.

hogy egy nyugati újság valahol valakiben együttérzést keltsen.

But now we have opportunities to back each other up

De most van lehetőségünk egymást támogatni

in ways we never could before.

oly módon, ahogy eddig sosem voltunk képesek.

We support South African students

Támogatjuk a dél-afrikai diákokat,

who are marching against ridiculously high tertiary fees.

akik a nevetségesen magas felsőoktatási díjak ellen vonulnak.

We support Zimbabwean women who are marching to parliament.

Támogatjuk a zimbabwei nőket, akik a parlamenthez vonulnak.

We support Angolan journalists who are being illegally detained.

Támogatjuk az angolai újságírókat, akiket törvénytelen módon letartóztattak.

For the first time ever,

Most először

African pain and African aspiration

az afrikai fájdalmat és az afrikai törekvéseket

has the ability to be witnessed

szemtanúként megfigyelhetik azok,

by those who can empathize with it the most:

akik a leginkább együttéreznek vele:

other Africans.

más afrikaiak.

I believe that with a social Pan-Africanist thinking

Én hiszem, hogy a társadalmi pánafrikanista gondolkodással,

and using the Internet as a tool,

és az Internetet eszközként használva,

we can begin to rescue each other,

elkezdhetjük megmenteni egymást,

and ultimately, to rescue ourselves.

és végső soron megmenteni magunkat.

Thank you.

Köszönöm!

(Applause)

(taps)