Why we must confront the painful parts of US history | Hasan Kwame Jeffries

Fordító: Vivien Farkas Lektor: Peter Pallós

Not that long ago,

Nem olyan régen,

I received an invitation

meghívást kaptam,

to spend a few days at the historic home of James Madison.

hogy töltsek pár napot James Madison egykori otthonában.

James Madison, of course,

James Madison

was the fourth president of the United States,

az USA negyedik elnöke volt,

the father of the Constitution,

az ország alkotmányának atyja,

the architect of the Bill of Rights.

a Jognyilatkozat megalkotója.

And as a historian,

Történészként lázba hozott

I was really excited to go to this historic site,

e történelmi hely meglátogatása,

because I understand and appreciate the power of place.

mert értem és értékelem a hely erejét.

Now, Madison called his estate Montpelier.

Madison a birtokot Montpelier-nek hívta.

And Montpelier is absolutely beautiful.

Montpelier vitathatatlanul gyönyörű.

It's several thousand acres of rolling hills,

Több ezer hold hullámzó dombból,

farmland and forest,

szántóföldből és erdőből áll,

with absolutely breathtaking views of the Blue Ridge Mountains.

a Blue Ridge Mountains lélegzetelállító látványával.

But it's a haunting beauty,

De ez szívszaggató szépség,

because Montpelier was also a slave labor camp.

mivel Montpelier rabszolga-munkatábor is volt.

You see, James Madison enslaved more than 100 people

James Madison az élete során

több mint 100 embert tett rabszolgává.

over the course of his lifetime.

And he never freed a single soul,

Soha nem szabadított fel egy lelket sem,

not even upon his death.

még halálakor sem.

The centerpiece of Montpelier is Madison's mansion.

Montpelier fő dísze Madison kúriája.

Now this is where James Madison grew up,

Ez az a hely, ahol James Madison felnőtt,

this is where he returned to after his presidency,

ahová visszatért elnöksége után,

this is where he eventually died.

ahol végül meghalt.

And the centerpiece of Madison's mansion is his library.

Madison kúriájának központja a könyvtár.

This room on the second floor,

E második emeleti teremben gondolta ki

where Madison conceived and conceptualized the Bill of Rights.

és alkotta meg a Jognyilatkozatot.

When I visited for the first time,

Első látogatásomkor

the director of education, Christian Cotz --

az oktatási igazgató, Christian Cotz –

cool white dude --

egy laza fehér fószer –

(Laughter)

(Nevetés)

took me almost immediately to the library.

szinte azonnal a könyvtárba vitt.

And it was amazing, being able to stand in this place

Elképesztő volt azon a helyen állni,

where such an important moment in American history happened.

ahol az amerikai történelem olyan fontos pillanata történt.

But then after a little while there,

De egy kis idő múlva

Christian actually took me downstairs to the cellars of the mansion.

Christian még a kúria pincéjébe is levitt.

Now, in the cellars of the mansion,

A kúria pincéje volt az a hely,

that's where the enslaved African Americans who managed the house

ahol a háztartást vezető afroamerikai rabszolgák

spent most of their time.

a legtöbb idejüket töltötték.

It's also where they were installing a new exhibition on slavery in America.

Szintén ezen a helyen hoztak létre kiállítást az amerikai rabszolgaságról.

And while we were there,

Ottlétünkkor Christian megkért valamire,

Christian instructed me to do something I thought was a little bit strange.

amit kissé furának véltem.

He told me to take my hand

Azt mondta, hogy tegyem a kezem a pince téglafalára,

and place it on the brick walls of the cellar and to slide it along,

és simítsam végig,

until I felt these impressions or ridges in the face of the brick.

amíg vájatokat vagy kiemelkedéseket nem érzek a tégla felszínén.

Now look,

Arra készültem,

I was going to be staying on-site on this former slave plantation

hogy ezen az egykori rabszolgatartó ültetvényen maradok

for a couple of days,

pár napig,

so I wasn't trying to upset any white people.

nem akartam felbosszantani egy fehér embert sem.

(Laughter)

(Nevetés)

Because when this was over,

Mert biztos akartam lenni,

I wanted to make sure that I could get out.

hogy amikor ennek vége, kijutok.

(Laughter)

(Nevetés)

But as I'm actually sliding my hand along the cellar wall,

De ahogy végigsimítottam a kezem a pince falán,

I couldn't help but think about my daughters,

nem tudtam nem gondolni a lányaimra,

and my youngest one in particular,

különösen a legfiatalabbra,

who was only about two or three years old at the time,

aki akkor olyan 2-3 éves lehetett,

because every time she hopped out of our car,

mert mindig, amikor kiugrott az autónkból,

she would take her hand and slide it along the outside,

végighúzta a kezét a külsején,

which is absolutely disgusting.

ami nagyon undorító.

And then --

Aztán,

and then, if I couldn't get to her in time,

ha nem érek oda idejében,

she would take her fingers and pop them in her mouth,

a szájába veszi a kezét,

which would drive me absolutely crazy.

ami teljesen megőrjít.

So this is what I'm thinking about while I'm supposed to be a historian.

Ez jár a fejemben, mikor épp történésznek kellene lennem.

(Nevetés)

(Laughter)

But then, I actually do feel these impressions in the brick.

De aztán határozottan érzem ezeket a vájatokat a téglában.

I feel these ridges in the brick.

Érzem ezeket a kiemelkedéseket a téglában.

And it takes a second to realize what they are.

Egy pillanat alatt rájövök, mik ezek.

What they are

Ezek

are tiny hand prints.

apró kéznyomok.

Because all of the bricks at James Madison's estate

Mivel az összes téglát James Madison birtokán

were made by the children that he enslaved.

rabszolgagyerekek készítették.

And that's when it hit me

Ekkor ébredtem rá,

that the library

hogy a könyvtár,

in which James Madison conceives and conceptualizes the Bill of Rights

ahol James Madison kigondolta és megalkotta a Jognyilatkozatot,

rests on a foundation of bricks

azon az alapzaton nyugszik,

made by the children that he enslaved.

melynek tégláit a rabszolgagyerekek készítették.

And this is hard history.

Ez kegyetlen történelem.

It's hard history, because it's difficult to imagine

Kegyetlen történelem,

mert nehéz elképzelni azt a fajta embertelenséget,

the kind of inhumanity

that leads one to enslave children

amely gyerekeket tesz rabszolgává azért,

to make bricks for your comfort and convenience.

hogy téglát készítsenek másvalaki jólétéért és kényelméért.

It's hard history,

Kegyetlen történelem,

because it's hard to talk about the violence of slavery,

mert nehéz a rabszolgaság kegyetlenségéről beszélni:

the beatings, the whippings, the kidnappings,

a verésről, a korbácsolásról, emberrablásról,

the forced family separations.

a családok erőszakos elválasztásáról.

It's hard history, because it's hard to teach white supremacy,

Kegyetlen történelem, mert nehéz a fehérek felsőbbrendűségét,

which is the ideology that justified slavery.

a rabszolgaságot igazoló ideológiát tanítani.

And so rather than confront hard history,

A kegyetlen történelemmel való szembenézés helyett

we tend to avoid it.

hajlamosak vagyunk a témát inkább kerülni.

Now, sometimes that means just making stuff up.

Ez néha azt jelenti, hogy csak mindenfélét kitalálnak az emberek.

I can't tell you how many times I've heard people say

Annyiszor hallottam: a polgárháború fő oka az volt,

that "states' rights" was the primary cause of the Civil War.

hogy az USA-államoknak önálló jogaik voltak.

That would actually come as a surprise

Ez igazán meglepő lehet azoknak,

to the people who fought in the Civil War.

akik a polgárháborúban harcoltak.

(Laughter)

(Nevetés)

Sometimes, we try to rationalize hard history.

Néha megpróbáljuk racionalizálni a kegyetlen történelmet.

When people visit Montpelier --

Mikor valaki elmegy Montpelier-be –

and by "people," in this instance, I mean white people --

itt a "valaki"-n fehér embert értek –,

when they visit Montpelier

mikor elmegy Montpelier-be,

and learn about Madison enslaving people,

és megtudja, Madison rabszolgákat tartott,

they often ask,

gyakran felteszi a kérdést:

"But wasn't he a good master?"

"De nem volt jó gazdájuk?"

A "good master?"

Jó gazda?

There is no such thing as a good master.

Jó gazda nem létezik.

There is only worse and worser.

Csak rossz és még rosszabb van.

And sometimes,

Néha csak úgy teszünk,

we just pretend the past didn't happen.

mintha a múlt meg sem történt volna.

I can't tell you how many times I've heard people say,

Nem tudom elmondani, hányszor hallottam:

"It's hard to imagine slavery existing outside of the plantation South."

"Nehéz elképzelni a rabszolgaságot a déli ültetvényeken kívül."

No, it ain't.

Nem, nem az!

Slavery existed in every American colony,

A rabszolgaság létezett minden amerikai gyarmaton,

slavery existed in my home state of New York

létezett New York államban is, ahonnan jövök,

for 50 years after the American Revolution.

még 50 évig az amerikai forradalom után.

So why do we do this?

Miért is csináljuk ezt?

Why do we avoid confronting hard history?

Miért kerüljük a kegyetlen történelemmel való szembenézést?

Literary performer and educator Regie Gibson

Regie Gibson irodalmi előadóművésznek és pedagógusnak igaza van,

had the truth of it when he said

mikor azt mondja:

that our problem as Americans is we actually hate history.

nekünk, amerikaiknak az a bajunk, hogy utáljuk a történelmet.

What we love

Amit szeretünk,

is nostalgia.

az a nosztalgia.

Nostalgia.

Nosztalgia.

We love stories about the past

Szeretjük a múltbéli történeteket,

that make us feel comfortable about the present.

melyektől úgy érezzük, hogy kellemes a jelenünk.

But we can't keep doing this.

De nem csinálhatjuk ezt folyton.

George Santayana, the Spanish writer and philosopher,

George Santayana spanyol író és filozófus ezt mondta:

said that those who cannot remember the past

"Akik nem képesek emlékezni a múltra,

are condemned to repeat it.

a megismétlődésére ítéltetnek."

Now as a historian, I spend a lot of time thinking about this very statement,

Történészként sokat gondolkodom ezen az állításon,

and in a sense, it applies to us in America.

amely bizonyos értelemben ránk, amerikaiakra vonatkozik.

But in a way, it doesn't.

Bizonyos tekintetben pedig nem.

Because, inherent in this statement,

Mert hozzátartozik az állításhoz az a hiedelem,

is the notion that at some point,

hogy valamikor már

we stopped doing the things

felhagytunk azokkal a dolgokkal,

that have created inequality in the first place.

melyek leginkább egyenlőtlenséget okoznak.

And a harsh reality is,

De a nyers valóság az,

we haven't.

hogy nem hagytunk fel velük.

Consider the racial wealth gap.

Gondoljanak a faji vagyoni különbségekre!

Wealth is generated by accumulating resources in one generation

A vagyont erőforrások felhalmozásával termelik egy nemzedék alatt,

and transferring them to subsequent generations.

és a következő nemzedékeknek adják tovább.

Median white household wealth

Egy fehér háztartás vagyonának mediánja

is 147,000 dollars.

147 000 dollár.

Median Black household wealth

Egy fekete háztartás vagyonának mediánja

is four thousand dollars.

4000 dollár.

How do you explain this growing gap?

Hogyan magyarázható ez a növekvő különbség?

Hard history.

A kegyetlen történelemmel.

My great-great-grandfather was born enslaved

Az ükapám rabszolgaként született

in Jasper County, Georgia, in the 1850s.

Georgia államban, Jasper megyében az 1850-es években.

While enslaved, he was never allowed to accumulate anything,

Rabszolgasága alatt soha nem gyűjthetett össze semmit,

and he was emancipated with nothing.

és felszabadulásakor semmije sem volt.

He was never compensated for the bricks that he made.

Soha sem kárpótolták a téglákért, melyeket készített.

My great-grandfather was also born in Jasper County, Georgia, in the 1870s,

A dédapám is Georgia államban, Jasper megyében született az 1870-es években,

and he actually managed to accumulate a fair bit of land.

és elég szép darab földre tudott szert tenni.

But then, in nineteen-teens, Jim Crow took that land from him.

De aztán az 1910-es években a Jim Crow-törvények

elvették tőle ezt a földet, majd elvették az életét is.

And then Jim Crow took his life.

My grandfather, Leonard Jeffries Senior,

A nagyapám, idősebb Leonard Jeffries,

was born in Georgia,

Georgia államban született,

but there was nothing left for him there,

de semmi nem maradt ott számára,

so he actually grew up in Newark, New Jersey.

így tehát Newarkban, New Jersey államban nőtt fel.

And he spent most of his life working as a custodian.

Élete nagy részében gondnokként dolgozott.

Job discrimination, segregated education and redlining

Munkahelyi diszkrimináció, iskolai szegregáció

és egyéb korlátozások akadályozták, hogy betörjön a középosztályba.

kept him from ever breaking into the middle class.

And so when he passed away in the early 1990s,

Amikor a 90-es évek elején meghalt,

he left to his two sons

a két fiára nem hagyott mást,

nothing more than a life-insurance policy

mint egy életbiztosítási kötvényt,

that was barely enough to cover his funeral expenses.

melyből alig futotta a temetésre.

Now my parents, both social workers,

Jelenleg a szüleim szociális munkások,

they actually managed to purchase a home

a 80-as években sikerült lakást venniük

in the Crown Heights section of Brooklyn, New York, in 1980,

New York állam Brooklyn Crown Heights részében

for 55,000 dollars.

55 ezer dollárért.

Now Crown Heights, at the time, was an all-Black neighborhood,

Crown Heights akkoriban feketék lakta környék volt,

and it was kind of rough.

és durva hely.

My brother and I often went to sleep,

A fivérem és én gyakran feküdtünk le

by the mid-1980s,

a 80-as évek közepén

hearing gunshots.

lövések hangjára.

But my parents protected us,

De a szüleim megvédtek bennünket,

and my parents also held onto that home.

és 40 éve ragaszkodnak

For 40 years.

ahhoz a lakáshoz.

And they're still there.

Még mindig ott élnek.

But something quintessentially American happened

De valami jellemzően amerikai történt

about 20 years ago.

kb. 20 évvel ezelőtt.

About 20 years ago,

Kb. 20 évvel ezelőtt

they went to sleep one night in an all-Black neighborhood,

este lefeküdtek aludni a teljesen feketék lakta környéken,

and they woke up the next morning

és másnap reggel

in an all-white neighborhood.

fehérek lakta környéken ébredtek.

(Laughter)

(Nevetés)

And as a result of gentrification,

A dzsentrifikáció eredményeként

not only did all their neighbors mysteriously disappear,

nemcsak az összes szomszéd tűnt el rejtélyes módon,

but the value of their home

hanem a lakásaik ára is

skyrocketed.

az egekbe szökött.

So that home that they purchased for 55,000 dollars --

Az 55 ezer dollárért vett lakás –

at 29 percent interest, by the way --

egyébként 29%-os kamatra –

that home is now worth 30 times what they paid it for.

most harmincszor többet ér, mint amennyit fizettek érte.

Thirty times.

Harmincszor. Számoljanak velem!

Do the math with me.

55 ezerszer 30, tegyék a végére a nullákat!

That's 55,000 times 30, carry the zeros --

That's a lot of money.

Ez nagyon sok pénz!

(Laughter)

(Nevetés)

So that means,

Ez azt jelenti,

as their single and sole asset,

hogy az egyetlenegy vagyontárgyukként,

when the time comes for them to pass that asset on to my brother and I,

amikor eljön az idő, hogy a fivéremnek és nekem átadják a lakást,

that will be the first time in my family's history,

az lesz az első alkalom a családom történetében,

more than 150 years after the end of slavery,

több mint 150 évvel a rabszolgaság vége után,

that there will be a meaningful transfer of wealth in my family.

hogy jelentős vagyonátadás fog történni a családomban.

And it's not because family members haven't saved,

Nem azért, mintha a családtagok ne spóroltak volna,

haven't worked hard,

ne dolgoztak volna keményen,

haven't valued education.

ne becsülték volna a tanulást.

It's because of hard history.

A kegyetlen történelem miatt van.

So when I think about the past,

Amikor a múltra gondolok,

my concern about not remembering it

a felejtés miatti aggodalmam oka nem az,

is not that we will repeat it if we don't remember it.

hogy megismételjük, ha nem emlékezünk rá.

My concern, my fear is that if we don't remember the past,

Az aggodalmam, a félelmem oka az, hogy ha nem emlékezünk a múltra,

we will continue it.

folytatni fogjuk.

We will continue to do the things

Folytatni fogjuk azokat a dolgokat,

that created inequality and injustice in the first place.

melyek egyenlőtlenséget és elsősorban igazságtalanságot teremtettek.

So what we must do

Az a teendőnk,

is we must disrupt the continuum of hard history.

hogy megszakítsuk a kegyetlen történelem folytonosságát.

And we can do this by seeking truth.

Ezt az igazság keresésével tehetjük meg.

By confronting hard history directly.

A kegyetlen történelemmel való közvetlen szembenézéssel.

By magnifying hard history for all the world to see.

Felnagyítani a kegyetlen történelmet, hogy az egész világ láthassa.

We can do this by speaking truth.

Ezt igazmondással tehetjük meg.

Teachers teaching hard history to their students.

A kegyetlen történelmet tanító tanárokkal.

To do anything else is to commit educational malpractice.

Aki mást tesz, az visszaélést követ el az oktatásban.

And parents have to speak truth to their children,

A szülőknek igazat kell mondaniuk a gyerekeiknek,

so that they understand

hogy megértsék,

where we have come from as a nation.

nemzetként honnan származunk.

And finally, we must all act on truth.

Végül, mindannyiunknak az igazság szerint kell eljárnunk.

Individually and collectively,

Egyénileg és közösen,

publicly and privately,

nyilvánosan és személyesen,

in small ways and in large ways.

kicsiben és nagyban.

We must do the things that will bend the arc of the moral universe

Meg kell tennünk azokat a dolgokat,

melyek az erkölcsöt az igazságosság felé billentik.

towards justice.

To do nothing is to be complicit

A tétlenség cinkosság

in inequality.

az egyenlőtlenségben.

History reminds us

A történelem emlékeztet,

that we, as a nation,

hogy nemzetként,

stand on the shoulders of political giants

politikai óriások vállán állunk,

like James Madison.

olyanokén, mint James Madison.

But hard history reminds us that we, as a nation,

De a kegyetlen történelem emlékeztet, hogy nemzetként

also stand on the shoulders of enslaved African American children.

afroamerikai rabszolgagyerekek vállán is állunk.

Little Black boys and little Black girls

Fekete kisfiúkén és kislányokén,

who, with their bare hands, made the bricks

akik puszta kézzel gyártották a téglákat,

that serve as the foundation for this nation.

melyek e nemzet alapjául szolgálnak.

And if we are serious about creating a fair and just society,

Ha komolyan tisztességes és igaz társadalmat akarunk létrehozni,

then we would do well to remember that,

akkor jobb lenne emlékeznünk erre,

and we would do well to remember them.

és jobb lenne emlékeznünk rájuk.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps) (Ujjongás)