What kids can teach adults about asking for help | YeYoon Kim

Transcriber: Leslie Gauthier Reviewer: Krystian Aparta

Fordító: Vida Krisztina Lektor: Peter Pallós

What can we learn from children about being better humans?

Mit tanulhatunk a gyerekektől, hogy jobb emberek legyünk?

They're fiercely loyal to their friends,

Kitartóan hűségesek a barátaikhoz,

fast to defend, quick to apologize

Megvédenek, ha kell, bocsánatot kérnek,

and swift to forgive.

és könnyen megbocsátanak.

But as a past kindergarten teacher --

De egykori óvónőként –

always a kindergarten teacher at heart --

a szívem mélyén mindig óvónő maradok –

I want to share with you

hadd osszam meg önökkel,

a surprising lesson I learned from them about being asked for help.

mit tanultam tőlük a segítségkérésről.

I love human behaviors --

Szeretem, hogy mi, emberek

how we act differently in different situations and environments --

más-más helyzetben és környezetben eltérően viselkedünk.

and these cute five-year-olds with their adorable cheeks

Ezek az aranyos, bájos arcú ötéves gyerekek,

and the perfect height to give warm, morning hugs to

akiket olyan jó reggelente megölelni,

and almost a competitive love for high fives,

és akik szinte versengenek a dicséretért,

were so interesting.

annyira érdekesek.

My first class was called a Mars class.

Az első csoportom egy előkészítő osztály volt.

I had 10 students,

Tíz tanítványom volt,

and each were so full of character.

mind izgalmas, különleges személyiség.

But there was this one kid I'll never forget.

De az egyik kisfiút sosem felejtem el.

Let's call him Sam.

Nevezzük most Samnek.

Sam behaved like he forgot he was only five.

Sam nem úgy viselkedett, mint egy átlagos ötéves.

He was so independent.

Roppant önálló volt.

Not only did he know how to tie his own shoelaces,

Nemcsak a saját cipőfűzőjét tudta megkötni,

but he knew how to tie other kids' shoelaces too.

hanem a többi gyerekét is.

He also never took home a dirty thermos,

Sosem vitte haza piszkosan a termoszát,

because he would clean it after his lunch.

mert ebéd után mindig kimosta.

And if something happened and he needed a change of clothes,

Ha valamiért át kellett öltöznie,

he would do so very quietly and discreetly by himself.

mindig egyedül oldotta meg.

He didn't ask for help much himself,

Nem nagyon kért segítséget,

but he was the one that his classmates went to for help --

de minden csoporttársa hozzá fordult segítségért.

help on things like,

Segített nekik például

can he help them finish their kimchi? Because it's too spicy.

megenni a kimcsit, ha túl csípős volt.

He didn't like showing any type of affection to teachers

Ritkán mutatta ki az érzelmeit,

and came across as "the cool kid."

általában közömbösnek tűnt.

If you gave him a good-morning hug,

Amikor reggelente megöleltük,

he would roll his eyes

a szemét forgatta,

and make a funny face as to show discontent,

és elégedetlen arcot vágott,

but also stand there and wait if he didn't get his morning hug.

de mégis mindig elvárta a reggeli ölelést.

He was so smart and reliable

Olyan okos és megbízható volt,

that even I would forget that he was only five.

hogy néha én is elfelejtettem, hogy csak ötéves.

As a novice teacher,

Kezdő óvónőként

I spent a lot of time observing

sokat figyeltem,

how more experienced teachers interacted with their students.

hogy bánnak a gyerekekkel a tapasztaltabb kollégáim.

And I noticed something very peculiar.

Különös dolgot vettem észre.

Oftentimes when kids fall,

Amikor a gyerekek elesnek,

they don't start crying immediately.

nem azonnal sírják el magukat.

They would stand up, puzzled,

Zavarodottan felállnak,

as if trying to make up their mind --

mintha azon gondolkodnának:

you know, "What just happened?"

„Mi történt velem?

"Is this a big enough deal for me to cry?

Elég nagy a baj, hogy sírjak?

Does this hurt? What's going on?"

Fáj? Mi történik?”

Usually kids will be OK until they lock eyes with an adult:

A gyerekek nem sírnak, amíg felnőtt szemébe nem néznek:

one that they trust and know can do something for them.

akiben megbíznak, akiről tudják, hogy segíthet nekik.

Eyes lock, and then, they burst out in tears.

Amikor a tekintetük találkozik, csak akkor fakadnak könnyekre.

When I noticed this, I so wanted it to happen to me,

Amikor ezt észrevettem, alig vártam, hogy velem is megtörténjen,

because to me, that meant that you had earned a kid's trust

mert nekem ez azt jelentené, hogy elnyertem egy gyerek bizalmát,

and had proven that you're capable to help them with anything.

és biztos benne, hogy tudok neki segíteni.

You were a hero to them.

Hős vagyok a szemében.

Weeks went by of me just watching other teachers

Hetekig figyeltem,

ahogy a gyerekek sírva szaladnak a kollégáimhoz,

have kids run to them in tears,

and I'd watch in jealousy.

és irigyeltem őket.

Oh, was I jealous.

Ó, milyen irigy voltam!

I mean, of course I didn't want the kids to fall,

Persze nem akartam, hogy a gyerekek elessenek,

but I really wanted that moment of validation

de vágytam a megerősítésre,

that yes, I had earned a kid's trust enough to be the one to help them.

hogy igen, elnyertem egy gyerek bizalmát, éntőlem vár segítséget.

Then, it finally happened.

Egyszer csak megtörtént.

It was a beautiful day.

Gyönyörű nap volt.

It was during recess at the indoor playground.

Szünet közben történt a fedett játszótéren.

The kids were playing

A gyerekek játszottak,

and I was getting some things laminated --

én éppen ragasztottam valamit –

because teachers are forever laminating stuff --

az óvónők mindig ragasztanak valamit –

in the teacher's room next door.

a szomszéd szobában.

Then I heard a kid yell, "Teacher, teacher, Sam fell down."

És akkor hallottam a kiabálást: "Óvónéni, Sam elesett!"

So I went out to peak,

Kimentem, hogy megnézzem,

looked around for Sam,

mi történt Sammel,

and there he was, looking very puzzled,

és ott volt, zavartan állt,

as if he was trying to add double digits.

mintha éppen számolni próbálna.

Then he looked at me,

Rám pillantott.

our eyes locked,

egymás szemébe néztünk,

and then it happened.

és akkor megtörtént.

His lower lip started to tremble

Az alsó ajka remegni kezdett,

and his tiny eyes started to fill with tears.

a kis szemei könnyezni kezdtek.

Then he burst out in tears running towards me,

Sírva fakadt, és felém szaladt.

and it was glorious.

Fantasztikus volt!

I'll never forget that moment.

Sosem felejtem el azt a pillanatot.

He let me give him a big hug to help him calm down,

Engedte, hogy megöleljem és megnyugtassam,

and it turns out that yes, he did trip over his own two feet

és kiderült, hogy igen, a saját lábában botlott meg,

so there was no one other than the floor to reprimand.

a padlón kívül nem volt kit felelősségre vonni.

We checked to make sure that he wasn't hurt

Ellenőriztem, nem sérült-e meg,

and he overcame that with not even a bruise.

de egyetlen karcolás se volt rajta.

It was in that moment, oddly --

Abban a pillanatban, érdekes módon,

it didn't feel like I was there to help Sam,

nem éreztem, hogy én segítek Samnek,

but rather he was giving me this gift,

inkább ő ajándékozott meg.

this opportunity to help him.

Lehetőséget kaptam, hogy segítsek neki.

And it's something very weird that I struggle putting down in words.

Ez nagyon furcsa dolog, nehezen tudom szavakba önteni.

With his vulnerability

Kiszolgáltatott volt,

in coming to me for help as if I could do something about it,

és hozzám fordult segítségért, mintha tényleg tehetnék valamit,

you would think that gives me the power,

így azt gondolhatják, ez hatalmat ad a kezembe,

but in that moment,

de abban a percben

no, it was quite the opposite,

az ellenkezőjét éreztem.

and the power shifted even more so to him.

Valójában nála volt a kontroll.

Being asked for help is a privilege:

A segítségnyújtás kiváltság:

a gift for you to do something for someone,

ajándék, hogy tehetünk valamit másokért,

especially when it's coming from their place of vulnerability.

főleg akkor, ha kiszolgáltatott helyzetben vannak.

With everything I learned from kindergarten,

Mindazzal, amit az óvodában,

or in "teaching" kindergarten,

az óvónői munka során tanultam,

I went to conquer other things in life.

továbbléptem az életben.

Fast-forward nine years,

Kilenc évvel később

and I landed in an association for project management professionals

egy projektmenedzsment egyesülethez kerültem,

in a role that works extensively with volunteers.

időm zömében önkéntesekkel foglalkoztam.

Working with volunteers is a wonderful experience,

Önkéntesekkel dolgozni csodálatos,

but there are some things I wish had a been warned about,

de van néhány dolog, amit jó lett volna előre tudnom,

like how to set boundaries.

pl. hogyan kell határokat szabni.

It's very easy to fall into the rabbit hole

Nagyon könnyű belesétálni

of "because they're volunteers."

a „mert önkéntesek” csapdába.

Late night calls?

Éjjeli telefonhívások?

Yes, because they're volunteers and have day jobs.

Igen, hiszen önkéntesek, napközben dolgoznak.

Business trips that are almost exclusively only on weekends?

Üzleti utak majdnem mindig hétvégén?

Yes, because they're volunteers and have day jobs.

Igen, mert önkéntesek, hétköznap dolgoznak.

Not to pat myself on the back,

Nem akarok dicsekedni,

but I got quite good at my job.

de egész jó voltam a munkámban.

I was thriving off of the relationships I was building.

Kiváló kapcsolatokat építettem.

And the best way I knew how to judge whether I had earned someone's trust

Ha valaki segítséget kért tőlem,

was if they would come and ask me for help.

azonnal tudtam, hogy megbízik bennem,

I loved it.

Szerettem a munkám.

Every time we did year-end retreats

Amikor az év végi megbeszéléseken szóba került,

and we talked about what we wanted to be in the next year,

hogy milyenek szeretnénk lenni jövőre,

my keywords were always "help" or "helpful."

mindig a hasznos, és segítőkész volt a válaszom.

The problem was that I wasn't being just helpful.

A probléma az volt, hogy nem csak segítettem.

Over time, I put more and more pressure on myself

Egyre több feladatot vállaltam,

to always be busy

folyamatosan dolgoztam,

and to always do a good job.

mindig jó munkát akartam végezni.

Soon my self-worth became associated with my performance at work,

Hamarosan a munkahelyi teljesítményem alapján ítéltem meg magam,

which is basically a recipe for disaster.

ez pedig a katasztrófa felé vezető út.

But don't worry, because I had the best coping mechanism,

De ne aggódjanak, voltak jó megküzdési stratégiáim:

which was denial,

a tagadás,

distraction with even more work

még több munka,

and drinking --

és az alkohol.

and lots of it.

Sok alkohol.

I was so busy being helpful and independent

Úgy szerettem volna

hasznos, önálló és kiváló Sam lenni,

and being a great Sam

that I forgot how to ask for help when I needed it.

hogy elfelejtettem, hogyan kell segítséget kérni.

All I had to do was ask,

Csak kérnem kellett volna,

and if I truly believed that asking for help was a gift,

és ha igazán hittem abban, hogy ajándék a segítségkérés,

then I should have been doing it more, right?

gyakrabban kellett volna megtennem.

Well, we don't always practice what we preach,

Nem mindig azt tesszük, amit papolunk,

but about two years ago,

és két évvel ezelőtt

I was slapped with a big, fat reminder.

az élet durván emlékeztetett erre.

To say that I was burned-out at the time was an understatement,

A kiégtem elég enyhe kifejezés volna.

but thanks to my coping mechanism, drinking,

De az alkohol miatt mindenki azt hitte,

it looked like I was just having a great time.

hogy remekül érzem magam.

But one day,

De egy nap,

just like Sam in the playground,

ahogy Sam a játszótéren,

I tripped over my own two feet.

én is elbotlottam a saját lábamban.

I blacked out

Elájultam,

and woke up with a big cut on my foot from broken pieces of glass,

törött üvegcseréppel elvágtam a lábam,

eyes swollen from crying

a szemem feldagadt a sírástól,

and a voice so hoarse that I'd most likely been wailing.

a hangom rekedt volt, biztos jajgattam a fájdalomtól.

I don't have much recollection of what actually happened,

Nem tudom, pontosan mi történt,

but I remember feeling frustrated, sad and afraid.

de emlékszem, hogy zavart, szomorú és riadt voltam.

Now you've known me for only about 10 minutes,

Még csak tíz perce ismernek,

but you can probably tell that this was really not like me,

de valószínűleg már tudják, hogy az tényleg nem én voltam,

so when I came to my senses about what had happened,

tehát, amikor magamhoz tértem, és láttam, mi történt,

I was in shock.

megdöbbentem.

There was no other way of saying it other than that I needed help,

Nem tudom másképp mondani: segítségre volt szükségem,

both in the sense of I needed some type of therapy help,

Terapeutára is szükségem lett volna,

but also help in getting out of that situation.

de barátra is, aki átsegít a helyzeten.

It was one of the lowest moments of my life,

Életem egyik legsötétebb pillanata volt,

and even in that moment,

és még akkor is

my mind was running at hyperspeed into problem-solving mode.

a probléma megoldásán pörgött az agyam.

What do I do with this?

Mit kezdjek ezzel?

If I don't fix this, then I'm even more of a disappointment.

Ha nem teszek valamit, még nagyobb csőd leszek.

If I don't resolve this, then I'm even more of a failure.

Ha nem tudom megoldani, kudarcot vallottam.

Those are things that were running through my mind,

Ilyen gondolataim voltak,

and it didn't even occur to me that I could ask for help.

de meg sem fordult a fejemben, hogy segítséget kérhetnék.

I was surrounded by so many people who cared for me and wanted to help,

Sokan voltak körülöttem, akik szerettek, és segítettek volna,

but I just couldn't see them.

de nem vettem észre őket.

Until finally, my good friend had to literally hold me by my shoulders

Egészen addig, amig egy jóbarátom szó szerint rá nem kényszerített,

and force me to ask for help.

hogy segítséget kérjek.

"Can you do this?"

"Meg tudod tenni?"

"No."

"Nem."

"Do you need help?"

"Tudok segíteni?"

"Yes."

"Igen."

"Can I help you?"

"Engeded, hogy segítsek?"

"Yes."

"Igen."

"Can I get others that love and care for you to help you too?"

"Szólhatok másoknak is, akik szeretnek és törődnek veled?"

"Yes."

"Igen."

That was my grown-up version of locking eyes with my teacher.

Felnőttként újra az óvónőm szemébe néztem.

And just like that,

És akkor,

as soon as I said, "Yes, you may help me,"

amint kimondtam, hogy igen, segíthetsz,

I felt a tingling of hope

máris reménykedni kezdtem,

and some sort of control coming back.

és erősebbnek éreztem magam.

And if you think about it,

Gondoltak már arra,

isn't it so weird we spend all of childhood

milyen furcsa,

hogy gyerekként olyan könnyen kérünk segítséget,

being so good at asking for help

and are expected to grow up to be these self-reliant human beings

felnőttként mégis azt várják tőlünk, hogy egyedül csináljunk mindent,

and we get so good at it

és úgy hozzászokunk,

that we have to be reminded that it's OK to ask for help?

hogy elfelejtjük, milyen jó segítséget kérni?

Later, that moment helped me realize so many things.

Sokat tanultam ebből az esetből.

I'm always so happy to help others and I love it.

Mindig szívesen segítek, szeretek másokért tenni.

Why wouldn't others be willing to help me?

Miért ne akarnának ők is segíteni nekem?

And more importantly,

Ennél is fontosabb:

why wouldn't I want others to feel the happiness and joy

miért ne akarnám,

that comes from helping the Sams of the world?

hogy mások is érezzék a segítségnyújtás örömét?

We all want to be the best Sams in life:

Mind olyanok akarunk lenni, mint Sam:

to be strong, independent and self-reliant,

erősek, függetlenek és önállók,

but we don't always have to be.

de nem mindig kell ilyennek lennünk.

So let's start asking for help more often,

Kérjünk gyakrabban segítséget,

because helping Sams is a privilege and a gift.

mert Samnek segíteni kiváltság és ajándék.

Thank you.

Köszönöm!