The mental health benefits of storytelling for health care workers | Laurel Braitman

Fordító: Zsofia Gocze Lektor: Zsuzsa Viola

For the last few years,

Az utóbbi pár évben

I've been a writer in residence at the Stanford Medical School.

vendégíróként dolgozom a Stanfordi Orvostudományi Egyetemen.

I was hired by an incredible woman,

Egy rendkívüli nő vett fel,

she's a poet and an anesthesiologist,

aki költő és aneszteziológus,

named Audrey Shafer,

Audrey Schafernek hívják.

and she started the Medicine and the Muse Program

Megalapította az Orvoslás és a múzsa programot,

to reintroduce humanities back into medical education and training.

hogy a humán tárgyak ismét megjelenjenek az egészségügyi oktatásban és képzésben.

My job was to teach writing, storytelling

Az én feladatom az volt, hogy írást, történetmesélést,

and general communication skills

általános kommunikációs készségeket tanítsak

to physicians, nurses, medical students

orvosoknak, ápolóknak, orvostanhallgatóknak

and other health care workers.

és más egészségügyi dolgozóknak.

And I thought I'd get a ton of great student essays

Azt hittem, kapok majd egy csomó remek esszét

about dissecting cadavers and poems about the spleen.

holttestek boncolásáról és lépről írt verseket.

And I did.

És kaptam is.

But almost immediately,

Mégis, szinte azonnal,

I started getting more essays that made me really anxious

több olyan esszét is kaptam, amely komolyan aggasztott

and really worried.

és nyugtalanított.

My students were writing about their crushing anxiety,

Diákjaim nyomasztó szorongásaikról írtak,

the unbearable pressure on them to succeed,

az elviselhetetlen nyomásról, hogy sikeresek legyenek,

their mental health diagnoses,

mentális egészségükre vonatkozó diagnózisaikról,

their suicide attempts,

öngyilkossági kísérleteikről,

how alone and isolated they felt

a magány és elszigeteltség érzéséről,

and wondered if they'd gone into the right profession,

és a tűnődésről, vajon jó szakmát választották-e,

and they weren't even doctors yet.

pedig még nem is voltak orvosok.

This is my student Uriel Sanchez.

Ő egy diákom, Uriel Sanchez.

(Audio) Uriel Sanchez: The choice you are given through medicine,

(Audio) Uriel Sanchez: Az orvostudományban választanod kell,

from a lot of your mentors even, is like,

még a mentoraid többsége is arra sarkall,

you have to choose,

hogy válassz:

like, being a really good person or a really good doctor.

nagyon jó ember vagy nagyon jó orvos leszel.

(Music)

(Zene)

Laurel Braitman: Physicians' own humanity and emotional well-being

Laurel Braitman: Az orvosok saját emberi volta és érzelmi jóléte

are almost never made a core part of their training

szinte sosem része a képzésüknek,

or even acknowledged.

nem is vesznek róla tudomást.

And real vulnerability,

A valós sebezhetőség pedig,

like sharing certain mental health diagnoses, for example,

például a mentális egészségre vonatkozó diagnózis megosztása,

can be absolutely career-ending.

teljesen derékba törheti a karriert.

But nearly 30 percent of American medical students are depressed,

Mégis az amerikai orvostanhallgatók közel harminc százaléka depressziós,

and one in 10 have thought about suicide.

és tízből egy már gondolt öngyilkosságra.

And it's actually even worse for practicing physicians.

Ráadásul gyakorló orvosok esetében a helyzet még rosszabb.

There's really widespread job dissatisfaction,

Igen széles körben elégedetlenek munkájukkal,

high rates of depression,

magas a depresszió aránya,

and doctors have one of the highest suicide rates

a szakmákat tekintve pedig az öngyilkosságok száma

of any profession in the United Sates.

az orvosoknál az egyik legmagasabb az USA-ban.

This is scary.

Ez félelmetes.

Not just for them but for us, too.

Nemcsak rájuk nézve, de számunkra is.

I really think doctors have the most important job.

Tényleg úgy gondolom, az orvosok feladata a legfontosabb.

And if their lives are at stake,

Ha az ő életük kockán forog,

ours are, too.

akkor a miénk is.

Now, I am absolutely not a mental health professional,

Namármost, egyáltalán nem vagyok a mentális egészség szakértője,

I'm a writer,

író vagyok,

which most days is absolutely the complete and total opposite.

ami többnyire abszolút és teljes mértékben az ellentéte.

But I can tell you that the more opportunities

Azt azonban állítom, hogy minél több lehetőséget adok

that I give health care workers

az egészségügyi dolgozóknak,

to share their daily frustrations, their fears, their joys,

hogy megosszák mindennapi frusztrációikat, félelmeiket, örömeiket,

what surprises them, what they resent,

a meglepetéseket és mindazt, amit nehezményeznek,

the better they seem to feel.

úgy tűnik, annál jobban érzik magukat.

So at Medicine and the Muse, we offer evening, weekend

Ezért az Orvoslás és a múzsán belül

esti, hétvégi és egész napos történetmesélő workshopokat kínálunk

and day-long storytelling workshops

at farms and other places with really good food.

farmokon és más, jó ételeket kínáló helyeken.

I invite other journalists, writers, producers,

Újságírókat, írókat, producereket,

podcasters and poets,

podcastelőket és költőket hívok,

and they teach writing,

akik írást,

communication and storytelling skills to our participants.

kommunikációt és történetmesélést tanítanak a résztvevőknek.

And those participants practice being vulnerable

A résztvevők pedig a sebezhetővé válást gyakorolják

by sharing their stories out loud with one another.

történeteik egymás közötti, hangos megosztásán keresztül.

And in doing so,

Így aztán újra tudnak kapcsolódni ahhoz,

they reconnect with what drew them to medicine in the first place.

ami miatt az orvoslást választották.

These are the skills they'll draw on

Ezekre a készségekre aztán építeni tudnak,

when they realize and are confronted with the stressful, messy reality

mikor rádöbbennek és szembesülnek

választott szakmájuk stresszes, kusza valóságával.

of the work they've chosen.

This is how they realize it's a calling.

Így ismerik fel, hogy ez hivatás.

So I have a prescription here for you today.

Van hát egy felírt receptem önöknek mára.

It's not from physicians, it's for them,

Nem orvosok írták fel, valójában nekik szól,

and I asked my students for help.

és diákjaim segítettek benne.

And before I start, let me just say I work with doctors,

Mielőtt megosztanám, hadd mondjam el, bár orvosokkal dolgozom együtt,

but I'm absolutely convinced

erős meggyőződésem,

that this applies to almost any profession,

hogy szinte bármely szakma képviselőire vonatkozik,

especially those of us who are so committed to our work,

de különösen azokra, akik annyira elkötelezettek munkájuk iránt,

and it can be so intense and overwhelming,

ami már olyan intenzív és nyomasztó tud lenni,

that sometimes we forget why we chose to do it in the first place.

hogy néha elfelejtjük, miért is esett arra a választásunk.

To me, sharing a true vulnerable story

Egy történet megosztása, ami sebezhetővé tesz,

is a lot like raising a flag up a flagpole.

számomra olyan, mintha zászlót vonnánk a zászlórúdra.

Other people see it,

Látják mások is,

if they agree with it and it resonates with them,

és ha egyetértenek, rezonálnak vele,

they come and stand under it with you.

odajönnek és veled együtt állnak alá.

That's what my student Maite Van Hentenryck did.

Ez tette egyik diákom, Maite Van Hentenryck is.

(Audio) Maite Van Hentenryck: I mean, it was super anxiety-inducing,

(Audio) Maite Van Hentenryck: Rendkívül szorongáskeltő volt,

and I shared parts of myself

és olyasmiket osztottam meg magamról,

that I really have probably told five classmates.

amiket tényleg csak úgy öt osztálytársamnak mondtam el.

LB: When Maite was a baby, she had to have her leg amputated.

LB: Amikor Maite még csecsemő volt, amputálni kellett a lábát.

When she got to medical school,

Mikor felvették az orvosira,

she was taking just a standard class quiz,

egy általános, órai tesztet töltött ki éppen,

and she got asked the question,

amiben ez a kérdés szerepelt:

"Please tell us about the first time

“Meséljen az első alkalomról,

you encountered someone with a disability."

amikor fogyatékossággal élővel találkozott.”

She wondered if her supervisors had ever considered

Azon tűnődött, vajon témavezetői elgondolkoztak-e arról,

that the person with the disability was her, the doctor.

hogy a fogyatékossággal élő maga az orvos lesz.

So she talked about it in front of about 100 of her friends, peers,

Erről beszélt kb. száz barátja és társa előtt,

which is a big deal, because, you know, she's really shy.

ami azért olyan nagy dolog, mert tudják, ő nagyon félénk.

And afterwards, what happened,

Ezután több fogyatékossággal élő diák,

is a number of students with disabilities,

akiket nem ismert,

that she didn't know,

came up to her and asked her to colead a group on campus

odamentek és felkérték,

legyen egy csoport társvezetője a kampuszon,

that's now advocating for more visibility and inclusion in medical training.

amely szélesebb láthatóságot, befogadást szorgalmaz az egészségügyi képzésben.

In English, we tend to call people creatives

Az angolban jellemzően kreatívoknak hívjuk

if they have a certain job.

a bizonyos munkában dolgozókat.

Like, designer or architect or artist.

Például a tervezőt, az építészt, a művészt.

I hate that term.

Nem szeretem ezt a kifejezést.

I think it's offensive and exclusionary.

Számomra sértő és kirekesztő.

Creativity doesn't belong to a certain group of people.

A kreativitás nem csupán bizonyos emberek sajátja.

A lot of my work with physicians and medical students

Az orvosokkal, medikusokkal folytatott munkám nagy része

is just reminding them that no matter what profession we choose,

arra hívja fel a figyelmüket, hogy bármely szakmát is választunk,

we can make meaning,

értelmet adhatunk a nehézségeknek,

find beauty in the hard stuff and create.

szépségre lelhetünk bennük, és alkothatunk.

This is medical student Pablo Romano.

Ő Pablo Romano orvostanhallgató.

(Audio) Pablo Romano: My parents immigrated here from Mexico

(Audio) Pablo Romano: Szüleim Mexikóból vándoroltak ide,

sok évvel ezelőtt,

many years ago,

aztán főiskolás koromban mindketten elhunytak.

and when I was in college, they passed away.

I was 18 when my dad died and then 20 when my mom died.

18 éves voltam, mikor édesapám meghalt, 20, amikor édesanyám távozott el.

LB: Not only has Pablo been talking publicly for the first time

LB: Pablo nemcsak először beszélt nyilvánosan árvaságáról,

about being an orphan,

but together, we started a live storytelling series we're calling Talk Rx,

de együtt indítottunk el egy történetmesélő sorozatot,

a Beszéljünk Rx-et is,

and it's become a really popular place for his peers

amely társai számára igen népszerű platformmá vált,

to show their most vulnerable and powerful thoughts and feelings.

ahol megoszthatják legsebezhetőbb és legerősebb gondolataikat, érzéseiket.

(Audio) PR: Az iskolám sokra tartja az adatokat,

(Audio) PR: I go to a school

that cares so much about data and research and numbers.

a kutatást és a számokat.

At the end of the day, what moves people is stories.

A nap végén mégis a történetek hatnak igazán az emberekre.”

LB: Arifeen Rahman is a second-year medical student.

LB: Arifeen Rahman másodéves orvostanhallgató.

And before she was born,

Szülei a születése előtt emigráltak

her parents immigrated from Bangladesh to the United States.

Bangladesből az Egyesült Államokba.

She grew up in a really beautiful home in Northern California,

Egy nagyon szép észak-kaliforniai otthonban nőtt fel,

very safe and stable,

biztonságban, stabil körülmények között,

her parents are still together,

szülei ma is együtt vannak,

she never went hungry, and she graduated from Harvard.

sosem éhezett, és a Harvardon diplomázott.

(Audio) Arifeen Rahman: I didn't feel like the stories I had

(Audio) Arifeen Rahman: Úgy éreztem, történeteimet nem érdemes elmesélni,

were worth telling or that they mattered.

nem számítanak.”

LB: Arifeen did have stories, though.

LB: Arifeennek azonban voltak történetei.

Recently, she gave a talk about being maybe

Nemrég előadást tartott arról,

milyen talán az egyetlen bangladesi amerikai lánynak lenni,

the only Bangladeshi American girl

to win an essay contest

aki esszéversenyt nyert,

from the Daughters of the American Revolution --

amit az Amerikai Forradalom Lányai szervezet hirdetett,

(Laughter)

(Nevetés)

and then dress up for Halloween as the Declaration of Independence.

majd aki Halloween alkalmából az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatnak öltözött.

And I love Arifeen's story so much,

Én nagyon szeretem Arifeen történetét,

because to me it represents all that is good and bad

mert számomra mindazt képviseli,

ami jó és rossz, nehéz és kimerítő

and hard and exhausting

about representing the new American dream.

az új Amerikai Álom megtestesítésében.

(Audio) AR: The hardest thing was coming up against that voice

(Audio) AR: “A legnehezebb az volt, hogy ellentmondjak a hangnak,

that was telling me no one wants to hear my stories,

amely szerint senki nem akarja a történeteimet hallani,

like, why invest the time in this thing

ezért miért is fektessek időt olyasmibe,

that doesn't really mean anything in the grand scale of life.

ami nem is jelent igazán semmit az élet nagy dolgaiban.

Maybe the biggest thing is, like, maybe it does.

A legnagyobb dolog, hogy talán mégis számít.

LB: Life is so short.

LB: Az élet túl rövid.

For me, the only thing, really, that matters with my time here

Számomra az egyetlen dolog, ami igazán számít, amíg itt vagyok,

is feeling like I can connect with other people

az érzés, hogy tudok kapcsolódni más emberekhez,

and maybe make them feel slightly less alone.

ami talán segíti őket, hogy kevésbé érezzék magukat egyedül.

And in my experience,

Tapasztalataim szerint a történetek azok,

that's what stories do absolutely the best.

amelyekkel a legjobban elérhetjük ezt.

So, my student and a collaborator in a lot of these endeavors

Szóval, diákom és együttműködő társam sok ilyen törekvésben

is Candice Kim.

Candice Kim.

She's an MD-PhD student in medical education.

Doktor és PhD hallgató az egészségügyi oktatásban.

She's written about #MeToo in medicine,

Írt a #MeToo-ról az egészségügyben –

navigating her queer identity in a conservative field

queer identitással navigálva egy konzervatív területen –,

and her mom's metastatic cancer diagnosis.

és édesanyja áttétes rák diagnózisáról.

And recently, she started also doing some really interesting research

Nemrégiben belefogott egy nagyon érdekes kutatásba is

about our work.

a munkánkra vonatkozólag.

(Audio) Candace Kim: We've seen that students

(Audio) Candice Kim: Láttuk a történetmesélésen résztvevő diákoknál,

who participate in our storytelling opportunity

hogy 36-51 százalékkal is csökkent a szorongásérzet.

show between a 36 and 51 percent decrease in distress.

LB: If this was a mental health drug,

LB: Ha ez mentális egészségre ható gyógyszer lenne,

it would be an absolute blockbuster.

óriási siker lenne.

Results seem to last up to a month.

A hatás, úgy tűnik,

nagyjából egy hónapig tart.

It might be longer,

Lehet hosszabb is,

a month is just when Candice stopped measuring.

egy hónap után Candice abbahagyta a mérést.

So we don't even know.

Szóval nem is tudjuk.

Not only that, but 100 percent of our participants

Mi több, a résztvevők 100%-a

recommend these opportunities to a friend.

ajánlaná is az alkalmakat barátainak.

For me, though, the most important thing that our work has done

Számomra mégis a legfontosabb, amit a munkánk elért,

is create a culture of vulnerability

hogy kialakította a sebezhetőség kultúráját

in a place [where] there was absolutely none before.

egy olyan helyen, közegben, ahol ez egyáltalán nem volt jelen.

Azt hiszem, ez lehetővé teszi,

I think what this does

is that it allows doctors and other folks

hogy az orvosok és mások is

an opportunity to envision a different kind of future for themselves

másfajta jövőt álmodhassanak maguknak és betegeiknek.

and their patients.

This is Maite again.

Maitet halljuk ismét:

(Audio) MVH: “Az az orvos szeretnék lenni, aki emlékszik a születésnapodra,

(Audio) MVH: I want to be the doctor that remembers when your birthday is

without having to look at the chart.

anélkül, hogy a kartonodra nézne.

And I want to be the doctor who knows

Az az orvos szeretnék lenni, aki tudja,

what my patient's favorite color is

mi a betege kedvenc színe,

and what TV shows they like to watch.

milyen tv-műsorokat szeret nézni.

I want to be the doctor that's remembered for listening to people

Az az orvos, akire úgy emlékeznek, mint aki figyelt az emberekre,

and making sure I take care of all of them

és mindenkiről gondoskodott

and not just treating their disease.

a betegség kezelésén túl is.

LB: Being human is a terminal condition.

LB: Embernek lenni véges állapot.

We all have it, and we are all going to die.

Mindannyian emberek vagyunk, mindannyian meg is fogunk halni.

Helping health care professionals communicate more meaningfully

Ha segítjük az egészségügyi dolgozókat,

hogy kifejezőbben kommunikáljanak egymással,

with each other,

with their patients and with themselves

betegeikkel és saját magukkal,

is certainly not going to magically change

természetesen nem fogja varázslatos módon megváltoztatni mindazt,

everything that is wrong with the contemporary health care system,

ami nem jó a jelenlegi egészségügyi rendszerben,

és nem fogja a hatalmas terhet levenni az orvosok válláról,

and it's not going to live to the immense burdens we place on our physicians,

amit mi helyezünk rájuk,

but it is absolutely key

de kulcsfontosságú abban,

in making sure that our healers are healthy enough

hogy biztosítsuk gyógyítóink egészségét,

to heal the rest of us.

hogy mindenki mást is meggyógyíthassanak.

Communicating with each other with vulnerability,

Sebezhetőséggel kommunikálni,

listening with compassion,

együttérzően figyelni,

is, I believe, the absolute best medicine that we have.

hiszem, hogy a legjobb gyógyszer, ami a rendelkezésünkre áll.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)