Vik Muniz: Art with wire, sugar, chocolate and string

Fordító: Zsófia Farsang Lektor: Anna Patai

I was asked to come here and speak about creation.

Felkértek, hogy jöjjek ide és beszéljek az alkotásról.

And I only have 15 minutes, and I see they're counting already.

Csak 15 percem van, és már telik is.

And I can -- in 15 minutes, I think I can touch only a very rather janitorial branch of creation,

Azt hiszem -- 15 percben azt hiszem az alkotásnak csak egy nagyon házmesteri részére tudok kitérni,

which I call "creativity."

amit kreativitásnak hívok.

Creativity is how we cope with creation.

A kreativitás az, ahogy az alkotással megbirkózunk.

While creation sometimes seems a bit un-graspable, or even pointless,

Amíg az alkotás néha megfoghatatlannak, vagy feleslegesnek tűnik,

creativity is always meaningful.

a kreativitás mindig jelentőségteljes.

See, for instance, in this picture.

Például nézzük ezt a képet.

You know, creation is what put that dog in that picture,

Az alkotás az, ami a kutyát a képre helyezte,

and creativity is what makes us see a chicken on his hindquarters.

a kreativitás pedig az, ami miatt a hátsóján egy csirkét látunk.

When you think about -- you know, creativity has a lot to do with causality too.

Ha belegondolnak -- tudják a kreativitásnak elég sok köze van a kauzalitáshoz is.

You know, when I was a teenager, I was a creator.

Mikor tinédzser voltam, alkotó voltam.

I just did things.

Csak úgy csináltam dolgokat.

Then I became an adult and started knowing who I was,

Aztán felnőttem, és kezdtem rájönni, hogy ki is vagyok,

and tried to maintain that persona -- I became creative.

és megpróbáltam fenntartani ezt az énképet -- kreatívvá váltam.

It wasn't until I actually did a book and a retrospective exhibition, that I could track exactly --

Addig, amíg nem csináltam egy könyvet és egy retrospektív kiállítást, nem láttam pontosan --

looks like all the craziest things that I had done, all my drinking, all my parties --

úgy tűnik, hogy a legőrültebb dolgok, amiket csináltam, az ivás, a partik --

they followed a straight line that brings me to the point

egyenes vonalként vezetnek eddig a pontig,

that actually I'm talking to you at this moment.

hogy itt beszélek Önökhöz.

Though it's actually true, you know,

Az az igazság, hogy

the reason I'm talking to you right now is because I was born in Brazil.

az ok, amiért most itt beszélek az, hogy Brazíliában születtem.

If I was born in Monterey, probably would be in Brazil.

Ha Monterey-ben születek, valószínűleg most Brazíliában lennék.

You know, I was born in Brazil and grew up in the '70s

Tudják Brazíliában születtem és nőttem fel a 70-es években,

under a climate of political distress,

nyomasztó politikai légkörben,

and I was forced to learn to communicate in a very specific way --

és kénytelen voltam megtanulni egy igen különleges módon kommunikálni --

in a sort of a semiotic black market.

egyfajta szemiotikai fekete piacon.

You couldn't really say what you wanted to say;

Nem igazán mondhattad ki, amit akartál;

you had to invent ways of doing it.

új módszereket kellett kitalálni.

You didn't trust information very much.

Nem nagyon bíztál meg az információkban.

That led me to another step of why I'm here today,

Ez vezetett a következő lépéshez, és hogy itt lehetek,

is because I really liked media of all kinds.

mert nagyon érdekelt a média minden formája.

I was a media junkie, and eventually got involved with advertising.

Médiafüggő voltam, és végül a reklámiparban kötöttem ki.

My first job in Brazil

Az első brazíliai munkám az volt,

was actually to develop a way to improve the readability of billboards,

hogy valamilyen módon javítsam a hirdetőtáblák olvashatóságát,

and based on speed, angle of approach and actually blocks of text.

a sebesség, érkezési szög és a szöveg elhelyezésének alapján.

It was very -- actually, it was a very good study,

Egészen -- tulajdonképpen egy elég jó lecke volt,

and got me a job in an ad agency.

és állást kaptam egy reklámcégnél.

And they also decided that I had to --

Úgy döntöttek, adniuk kell nekem

to give me a very ugly Plexiglas trophy for it.

egy nagyon csúnya plexiüveg trófeát érte.

And another point -- why I'm here --

Egy másik ok -- amiért itt vagyok --

is that the day I went to pick up the Plexiglas trophy,

az az, hogy mikor elmentem a plexiüveg trófeámért,

I rented a tuxedo for the first time in my life,

életemben először szmokingot béreltem,

picked the thing -- didn't have any friends.

és elvittem a dolgot -- nem voltak barátaim.

On my way out, I had to break a fight apart.

Kifelé menet verekedőket kellett szétválasztanom.

Somebody was hitting somebody else with brass knuckles.

Valaki bokszerrel a kezén ütött egy másik embert.

They were in tuxedos, and fighting. It was very ugly.

Szmokingban voltak és verekedtek. Nagyon csúnya volt.

And also -- advertising people do that all the time -- (Laughter) --

És -- a reklámszakemberek állandóan ezt csinálják -- (Nevetés) --

and I -- well, what happened is when I went back, it was on the way back to my car,

aztán -- az történt, hogy mikor visszamentem, az autóm felé

the guy who got hit decided to grab a gun --

a férfi, akit megütöttek úgy döntött, hogy pisztolyhoz nyúl --

I don't know why he had a gun --

nem tudom, hogy miért volt nála pisztoly --

and shoot the first person he decided to be his aggressor.

és lelövi az első embert, akiről úgy döntött, hogy megtámadta.

The first person was wearing a black tie, a tuxedo. It was me.

Az első emberen egy fekete nyakkendő és szmoking volt. Én voltam az.

Luckily, it wasn't fatal, as you can all see.

Szerencsére nem volt halálos, mint láthatják.

And, even more luckily, the guy said that he was sorry

És még nagyobb szerencsémre, a férfi bocsánatot kért,

and I bribed him for compensation money, otherwise I press charges.

én pedig megzsaroltam kárpótlásért, különben feljelentettem volna.

And that's how -- with this money I paid for a ticket to come to the United States in 1983,

És így -- ebből a pénzből vettem a jegyet és jöttem 1983-ban az Egyesült Államokba,

and that's very -- the basic reason I'm talking to you here today:

és ez -- alapvetően ez az oka, hogy ma itt beszélhetek Önöknek:

because I got shot. (Laughter) (Applause)

mert meglőttek. (Nevetés) (Taps)

Well, when I started working with my own work, I decided that I shouldn't do images.

Aztán mikor a saját munkáimmal kezdtem foglalkozni, úgy döntöttem, hogy nem képeket fogok csinálni.

You know, I became -- I took this very iconoclastic approach.

Tudják, egy ilyen -- nagyon ikonoklasztikus módon közelítettem meg a dolgot.

Because when I decided to go into advertising, I wanted to do --

Mert mikor úgy döntöttem, hogy reklámokkal akarok foglalkozni, azt akartam --

I wanted to airbrush naked people on ice, for whiskey commercials,

meztelen embereket akartam jégre retusálni, whiskeyreklámokba,

that's what I really wanted to do. (Laughter)

igazából ezt akartam csinálni. (Nevetés)

But I -- they didn't let me do it, so I just -- you know,

De aztán -- nem engedték, úgyhogy -- tudják,

they would only let me do other things.

csak más dolgokat csinálhattam.

But I wasn't into selling whiskey; I was into selling ice.

De én nem a whiskey-t, én a jeget akartam eladni.

The first works were actually objects.

Az első munkáim igazából tárgyak voltak.

It was kind of a mixture of found object, product design and advertising.

Egy talált tárgy, termékdizájn és reklám keveréke volt az egész.

And I called them relics.

Relikviáknak hívtam őket.

They were displayed first at Stux Gallery in 1983.

1983-ban állították ki őket a Stux galériában.

This is the clown skull.

Ez egy bohóckoponya.

Is a remnant of a race of -- a very evolved race of entertainers.

Egy olyan faj maradványa -- egy nagyon fejlett szórakoztatófaj volt.

They lived in Brazil, long time ago. (Laughter)

Brazíliában éltek, réges-régen. (Nevetés)

This is the Ashanti joystick.

Ez az Ashanti joystick.

Unfortunately, it has become obsolete because it was designed for Atari platform.

Sajnos elavulttá vált, mert Atari platformra tervezték.

A Playstation II is in the works, maybe for the next TED I'll bring it.

A Playstation 2 verziót már gyártják, talán a következő TED-re el is hozom.

The rocking podium. (Laughter)

A hintapódium. (Nevetés)

This is the pre-Columbian coffeemaker. (Laughter)

Ez egy prekolumbián kávéfőző. (Nevetés)

Actually, the idea came out of an argument that I had at Starbucks,

Igazából az ötlet egy Starbucksban történt vitából származik,

that I insisted that I wasn't having Colombian coffee;

amikor ragaszkodtam hozzá, hogy nem kolumbiai kávét kaptam,

the coffee was actually pre-Columbian.

ez a kávé prekolumbián volt.

The Bonsai table.

A bonszaj-asztal.

The entire Encyclopedia Britannica bound in a single volume, for travel purposes.

A teljes Encyclopedia Britannica egyetlen kötetbe kötve, utazóknak.

And the half tombstone, for people who are not dead yet.

Egy fél sírkő, olyan embereknek, akik még nem haltak meg.

I wanted to take that into the realm of images,

Át akartam lépni a képek birodalmába,

and I decided to make things that had the same identity conflicts.

és úgy döntöttem, hogy hasonlóan identitászavaros dolgokat fogok csinálni.

So I decided to do work with clouds.

Eldöntöttem, hogy felhőkkel fogok dolgozni.

Because clouds can mean anything you want.

Mert a felhőkbe azt látsz bele, amit akarsz.

But now I wanted to work in a very low-tech way,

De nagyon kevés technológiával akartam dolgozni,

so something that would mean at the same time

szóval valami, ami egyszerre egy

a lump of cotton, a cloud and Durer's praying hands --

vattagombóc, egy felhő és Dürer imádkozó kezei --

although this looks a lot more like Mickey Mouse's praying hands.

habár ezek inkább Mickey egér imádkozó kezeinek tűnnek.

But I was still, you know -- this is a kitty cloud.

De még mindig, tudják -- ez egy cica felhő.

They're called "Equivalents," after Alfred Stieglitz's work.

"Ekvivalensek" a címe, Alfred Stieglitz munkái után.

"The Snail."

"A csiga."

But I was still working with sculpture,

De még mindig szobrászkodtam,

and I was really trying to go flatter and flatter.

és igazán szerettem volna laposabb dolgokat csinálni.

"The Teapot."

"A teáskancsó."

I had a chance to go to Florence, in -- I think it was '94,

Eljutottam Firenzébe -- azt hiszem 94-ben,

and I saw Ghiberti's "Door of Paradise."

és láttam Ghibertitől "A paradicsom kapuját."

And he did something that was very tricky.

Nagyon ravasz dolgot csinált.

He put together two different media from different periods of time.

Két különböző kor két különböző médiáját dolgozta össze.

First, he got an age-old way of making it, which was relief,

Először is, egy ősrégi technikával dolgozott, a domborművel,

and he worked this with three-point perspective, which was brand-new technology at the time.

és ezt hárompontos perspektívában tette, ami akkoriban vadonatúj technológiának számított.

And it's totally overkill.

Ez teljességgel túlzás.

And your eye doesn't know which level to read.

A szemed nem tudja, melyik szintre figyeljen.

And you become trapped into this kind of representation.

És csapdába esel ebben az ábrázolásformában.

So I decided to make these very simple renderings,

Szóval én egyszerű előadásmódot választottam,

that at first they are taken as a line drawing --

ami először vonalrajznak tűnik --

you know, something that's very -- and then I did it with wire.

tudják, nagyon -- aztán ezt drótból csináltam meg.

The idea was to -- because everybody overlooks white -- like pencil drawings, you know?

Az ötletem az volt, hogy -- senki sem veszi észre a drótot -- mintha a ceruzarajz lenne.

And they would look at it -- "Ah, it's a pencil drawing."

És ránéznek -- "Á, egy ceruzarajz."

Then you have this double take and see that it's actually something that existed in time.

Aztán másodszorra már látják, hogy ez a valami időben is létezik.

It had a physicality,

Teste van,

and you start going deeper and deeper into sort of narrative

és akkor mélyebbre és mélyebbre süllyednek a narratívában,

that goes this way, towards the image. So this is "Monkey with Leica."

egészen a képig. Ez a "Majom Leicával."

"Relaxation."

"Relaxáció."

"Fiat Lux."

"Fiat Lux."

And the same way the history of representation

Ugyanúgy, az ábrázolás története is

evolved from line drawings to shaded drawings.

a vonalrajzokból az árnyékolt rajzok felé fejlődött.

And I wanted to deal with other subjects.

Más témákkal is akartam foglalkozni.

I started taking that into the realm of landscape,

Átvittem ezt a tájképek birodalmába,

which is something that's almost a picture of nothing.

amik majdnem olyanok, mint képek a semmiről.

I made these pictures called "Pictures of Thread,"

Készítettem ezeket a képeket, "Cérnaképeket,"

and I named them after the amount of yards that I used to represent each picture.

és azután neveztem el, hogy hány yard fonalat használtam el az ábrázolásához.

These always end up being a photograph at the end,

A végén mindig fényképek lettek belőlük,

or more like an etching in this case.

vagyis inkább metszet ebben az esetben.

So this is a lighthouse.

Ez egy világítótorony.

This is "6,500 Yards," after Corot. "9,000 Yards," after Gerhard Richter.

Ez a "6500 yard," Corot után. "9000 yard," Gerard Richter után.

And I don't know how many yards, after John Constable.

Fogalmam sincs, hány yard, John Constable után.

Departing from the lines, I decided to tackle the idea of points,

A vonalaktól elszakadva úgy döntöttem, hogy a pontokat próbálom megragadni,

like which is more similar to the type of representation that we find in photographs themselves.

ami sokkal jobban hasonlít ahhoz az ábrázolásmódhoz, amit a fényképeknél is látunk.

I had met a group of children in the Caribbean island of Saint Kitts,

Találkoztam ezekkel a gyerekekkel Saint Kitts szigetén, a Karib-tengeren,

and I did work and play with them.

dolgoztam és játszottam velük.

I got some photographs from them.

Lefényképeztem őket.

Upon my arrival in New York, I decided --

Mikor megérkeztem New Yorkba, úgy döntöttem --

they were children of sugar plantation workers.

ezek a gyerekek cukorültetvényeken dolgoztak.

And by manipulating sugar over a black paper, I made portraits of them.

És cukrot dolgoztam szét a fekete papíron, hogy portrét csináljak belőle.

These are -- (Applause) --

Ezek -- (Taps) --

Thank you. This is "Valentina, the Fastest."

Köszönöm. Ez "Valentina, a leggyorsabb."

It was just the name of the child,

Csak a gyerek neve,

with the little thing you get to know of somebody that you meet very briefly.

meg egy apróság, amit olyanokról tudsz meg, akikkel csak rövid időre találkozol.

"Valicia."

"Valicia."

"Jacynthe."

"Jacynthe."

But another layer of representation was still introduced.

De az ábrázolásnak egy új rétegét vezettem be.

Because I was doing this while I was making these pictures,

Mert amíg ezeket a képeket készítettem

I realized that I could add still another thing

rájöttem, hogy hozzáadhatok még egy dolgot,

I was trying to make a subject --

még egy témát --

something that would interfere with the themes,

valamit, ami beleavatkozna a témákba,

so chocolate is very good, because it has --

a csokoládé nagyon jó, mert van --

it brings to mind ideas that go from scatology to romance.

mindenféle dolgokat juttat az eszedbe, a szkatológiától a szerelemig.

And so I decided to make these pictures,

Szóval elkészítettem ezeket a képeket,

and they were very large, so you had to walk away from it to be able to see them.

és nagyon nagyok lettek, úgyhogy messzire kellett menned, hogy láthasd őket.

So they're called "Pictures of Chocolate."

"Csokoládéképeknek" hívom őket.

Freud probably could explain chocolate better than I. He was the first subject.

Freud valószínűleg jobban meg tudná magyarázni a csokoládét, mint én. Ő volt az első alanyom.

And Jackson Pollock also.

Aztán Jackson Pollock.

Pictures of crowds are particularly interesting,

A tömegekről készült képek különösen érdekesek,

because, you know, you go to that --

mert tudják, megpróbálod --

you try to figure out the threshold with something you can define very easily,

megpróbálod megtalálni a határt egy könnyen definiálható dolog, például egy arc

like a face, goes into becoming just a texture.

és egy egyszerű textúra között.

"Paparazzi."

"Paparazzi."

I used the dust at the Whitney Museum to render some pieces of their collection.

A Whitney múzeumban port használtam a kollekciójuk néhány darabjának interpretálására.

And I picked minimalist pieces because they're about specificity.

A minimalista műveket választottam, mert a pontosságról szólnak.

And you render this with the most non-specific material,

És a legkevésbé pontos anyaggal tolmácsolod őket,

which is dust itself.

ami a por.

Like, you know, you have the skin particles of every single museum visitor.

Ebben benne van minden egyes múzeumlátogató bőrdarabkája.

They do a DNA scan of this, they will come up with a great mailing list.

Ha DNS-szkennelést végeznek ezen, remek levelezőlistát kaphatnak.

This is Richard Serra.

Ez Richard Serra.

I bought a computer, and [they] told me it had millions of colors in it.

Vettem egy számítógépet, és azt mondták, hogy több millió színt mutat.

You know an artist's first response to this is, who counted it? You know?

Egy művész első reakciója erre az, hogy ki számolta ezt meg? Értik?

And I realized that I never worked with color,

Aztán rájöttem, hogy még sosem dolgoztam színekkel,

because I had a hard time controlling the idea of single colors.

mert nehezemre esett az egyes színek gondolatát elsajátítani.

But once they're applied to numeric structure,

De ha numerikus alapra illesztjük őket,

then you can feel more comfortable.

már kényelmesebben érzem magam.

So the first time I worked with colors was by making these mosaics of Pantone swatches.

Szóval mikor először dolgoztam színekkel, Pantone színskálákból készítettem mozaikot.

They end up being very large pictures,

Nagyon nagy képek lettek belőlük,

and I photographed with a very large camera --

én pedig nagyon nagy kamerával fényképeztem le őket --

an 8x10 camera.

egy 8x10-es kamerával.

So you can see the surface of every single swatch --

Szóval láthatják minden egyes minta felületét --

like in this picture of Chuck Close.

mint ezen a képen Chuck Close-ról.

And you have to walk very far to be able to see it.

És nagyon messzire kell sétálni, hogy láthasd.

Also, the reference to Gerhard Richter's use of color charts --

A Gerard Richter színtábláira való utalás --

and the idea also entering another realm of representation that's very common to us today,

és az ábrázolás más birodalmába való belépés ma már nagyon elterjedt,

which is the bit map.

ez a bittérkép.

I ended up narrowing the subject to Monet's "Haystacks."

A témát végül Monet "Szénabáláira" szűkítettem.

This is something I used to do as a joke --

Ez valami, amit régen viccből csináltam --

you know, make -- the same like -- Robert Smithson's "Spiral Jetty" --

tudják, csinálj -- mint -- Robert Smithon "Spirális mólója" --

and then leaving traces, as if it was done on a tabletop.

aztán nyomokat elrejteni, mintha egy asztalon csinálták volna.

I tried to prove that he didn't do that thing in the Salt Lake.

Megpróbáltam bebizonyítani, hogy nem a Salt Lake-n csinálta.

But then, just doing the models, I was trying to explore the relationship

Aztán, csak modellezéssel, próbáltam felfedezni a kapcsolatot

between the model and the original.

a modell és az eredeti között.

And I felt that I would have to actually go there and make some earthworks myself.

Úgy éreztem, hogy igazából oda kellene mennem és nekem is alkotni kellene valamit a földből.

I opt for very simple line drawings -- kind of stupid looking.

Néhány nagyon egyszerű rajzot válaszottam -- kicsit bután is néznek ki.

And at the same time, I was doing these very large constructions,

Ugyanakkor ezeket a hatalmas konstrukciókat csináltam,

being 150 meters away.

150 méterre.

Now I would do very small ones, which would be like --

Most nagyon kicsiket csináltam,

but under the same light, and I would show them together,

de ugyanabban a fényben, egyszerre mutattam őket,

so the viewer would have to really figure it out what one he was looking.

szóval a nézőnek kellett kitalálnia, hogy mit is látott éppen.

I wasn't interested in the very large things, or in the small things.

Nem érdekeltek a nagyon nagy dolgok, sem a nagyon kicsik.

I was more interested in the things in between,

A köztük lévő dolgok értedekeltek inkább,

you know, because you can leave an enormous range for ambiguity there.

tudják, mert hatalmas teret lehet hagyni a kétértelműségnek.

This is like you see -- the size of a person over there.

Ez itt látják -- ott látják, mekkora egy ember mellette.

This is a pipe.

Ez egy pipa.

A hanger.

Egy fogas.

And this is another thing that I did -- you know working

Ez egy másik dolog a csináltam --

-- everybody loves to watch somebody draw,

mindenki szereti nézni, ahogy valaki rajzol,

but not many people have a chance to watch somebody draw in --

de nem sokaknak van lehetőségük látni, ahogy valaki rajzol --

a lot of people at the same time, to evidence a single drawing.

sok embernek egyszerre megtapasztalni egyetlen rajzot.

And I love this work,

És szeretem ezt a munkámat,

because I did these cartoonish clouds over Manhattan for a period of two months.

mert ezeket a képregényszerű felhőket két hónapig csináltam Manhattan fölött.

And it was quite wonderful, because I had an interest -- an early interest -- in theater,

Csodálatos volt, mert nagyon érdekelt -- régtől kezdve -- a színház,

that's justified on this thing.

ez indokolta ezt a dolgot.

In theater, you have the character and the actor in the same place,

A színházban egyszerre, egy helyen van jelen a karakter és a színész,

trying to negotiate each other in front of an audience.

a néző előtt próbálnak tárgyalni egymással.

And in this, you'd have like a --

És itt, van egy --

something that looks like a cloud, and it is a cloud at the same time.

valami, ami felhőnek néz ki, és közben tényleg egy felhő.

So they're like perfect actors.

Olyanok, mint a tökéletes színészek.

My interest in acting, especially bad acting, goes a long way.

A színészet iránti érdeklődésem, főleg a rossz színészet iránt, messzire nyúlik vissza.

Actually, I once paid like 60 dollars

Sőt, egyszer 60 dollárt fizettem,

to see a very great actor to do a version of "King Lear,"

hogy egy nagyon jó színészt lássak a "Lear királyban,"

and I felt really robbed, because by the time the actor started being King Lear,

és úgy éreztem, kiraboltak, mert mire a színész elkezdett Lear király lenni,

he stopped being the great actor that I had paid money to see.

már nem volt az a hatalmas színész, akiért én fizettem.

On the other hand, you know, I paid like three dollars, I think --

Másrészt, egyszer három dollárt fizettem, azt hiszem --

and I went to a warehouse in Queens

és elmentem egy raktárházba, Queensben,

to see a version of "Othello" by an amateur group.

hogy lássam egy amatőrcsoportot az "Otellót" előadni.

And it was quite fascinating, because you know the guy --

Magával ragadott, mert a férfi --

his name was Joey Grimaldi --

Joey Grimaldinak hívták --

he impersonated the Moorish general

eljátszotta a mór hadvezért

-- you know, for the first three minutes he was really that general,

-- tudják az első három percben tényleg ő volt az a hadvezér,

and then he went back into plumber, he worked as a plumber, so --

aztán újra vízvezeték-szerelő lett, ez volt a foglalkozása, és --

plumber, general, plumber, general --

vízvezeték-szerelő, hadvezér, vízvezeték-szerelő, hadvezér --

so for three dollars, I saw two tragedies for the price of one.

szóval három dollárért két tragédiát láttam, egy áráért.

See, I think it's not really about impression,

Látják, ez szerintem tényleg nem a benyomásról szól,

making people fall for a really perfect illusion,

arról, hogy az emberekkel elhitessünk egy tökéletes illúziót,

as much as it is to make -- I usually work at the lowest threshold of visual illusion.

bármilyen nehéz is megcsinálni -- általában a vizuális illúzió alsó küszöbénél dolgozom.

Because it's not about fooling somebody,

Mert nem arról szól, hogy átverjünk valakit,

it's actually giving somebody a measure of their own belief:

igazából valakinek mércét kell adni a saját hitéhez,

how much you want to be fooled.

hogy mennyire akarja, hogy átverjék.

That's why we pay to go to magic shows and things like that.

Ezért fizetünk a bűvészelőadásokért meg ilyesmiért.

Well, I think that's it.

Azt hiszem ennyi.

My time is nearly up.

Az időm majdnem lejárt.

Thank you very much.

Nagyon szépen köszönöm.