Why winning doesn't always equal success | Valorie Kondos Field

Fordító: Zsófia Herczeg Lektor: Maria Ruzsane Cseresnyes

OK, I have a question for all of us.

Szeretnék feltenni önöknek egy kérdést.

You ready?

Készen állnak?

Is all winning success?

Önök szerint a győzelem mindig siker is egyben?

(Murmurs)

(Morajlás)

Oh.

Ó!

(Laughter)

(Nevetés)

Whoa. OK.

Ez igen! Értem.

I am the recently retired head coach

Az UCLA Egyetem női tornacsapatának vezetőedzője voltam –

of the UCLA Women's Gymnastics Team,

a közelmúltban vonultam vissza.

a position that I held for 29 years.

29 évig töltöttem be ezt a pozíciót.

(Applause)

(Taps)

Thank you.

Köszönöm.

And during my tenure,

Pályafutásom során

I experienced a lot of winning.

számos győzelemnek voltam tanúja.

I led our team to seven National Championships,

Vezetésemmel a csapat hétszer szerzett országos bajnoki címet,

I was inducted into the UCLA Athletic Hall of Fame

én magam pedig bekerültem a UCLA Sporthírességek Csarnokába,

and I was even voted the Coach of the Century

és az Egyetemi Sportszövetségtől, a Pac-12-től megkaptam

by the Pac-12 Conference.

az évszázad edzője címet.

(Applause)

(Taps) (Ujjongás)

Winning is really, really,

Győzni nagyon, nagyon,

like, really, really fun.

de tényleg nagyon fantasztikus érzés!

(Laughter)

(Nevetés)

But I am here to share my insight:

De szeretném most megosztani önökkel, amit erről megtudtam:

winning does not always equal success.

A győzelem nem mindig azonos a sikerrel.

All across America and around the world,

Egész Amerikában és szerte a világon

we have a crisis

válságos helyzetet idézett elő

in the win-at-all-cost cultures

a minden áron győzni akarás filozófiája,

that we have created.

ami mindenhol gyökeret eresztett.

In our schools,

Iskolákban,

in our businesses, in politics,

üzleti vállalkozásokban, a politikai életben

winning at all cost has become acceptable.

teljesen elfogadottá vált, hogy minden áron győznünk kell.

As a society,

Társadalmi szinten is

we honor the people at the top of the pyramid.

azokat becsüljük nagyra, akik a piramis csúcsán vannak.

We effusively applaud those people who win championships and elections and awards.

Áradozunk azokról, aki megnyernek egy bajnokságot, választást vagy díjat.

But sadly, quite often,

Azonban sajnos elég gyakori,

those same people are leaving their institutions

hogy ezek a győztesek

sérült emberként hagyják maguk mögött az intézményt, ahonnan jöttek.

as damaged human beings.

Sadly, with straight A's,

Sajnálatos módon sok színjeles diákot

kids are leaving school damaged.

sérül az iskolában.

With awards and medals,

Sportolóink, akik számos díjat és érmet szereztek,

athletes often leave their teams damaged,

sok esetben sérülten fejezik be pályafutásukat –

emotionally, mentally, not just physically.

és nemcsak testi, de érzelmi és mentális értelemben is.

And with huge profits, employees often leave their companies damaged.

Jól menő cégeket is sokszor hagynak ott sérülten az ott dolgozók.

We have become so hyperfocused on that end result,

Csak a végeredményre koncentrálunk,

and when the end result is a win,

és mikor győzünk,

the human component of how we got there

gyakran söpörjük az alá a bizonyos szőnyeg alá,

often gets swept under the proverbial rug,

hogy milyen szerepet játszottak az emberek abban, hogy eddig eljutottunk,

and so does the damage.

és hasonlóképpen nem foglalkozunk az okozott károkkal sem.

So I'm calling for a time-out.

Ezért most egy kis időt kérek.

Time-out.

Időt kérek.

We need to redefine success.

Újra kell definiálnunk a siker fogalmát.

Real success is developing champions in life for our world,

Az igazi siker az, ha az élet bajnokait képezzük ki a világnak –

win or lose.

függetlenül attól, hogy nyernek vagy veszítenek.

(Applause)

(Taps)

Real success is developing champions in life,

Az igazi siker az, ha az életnek nevelünk bajnokokat –

not for your team,

nem a csapatnak, nem az üzletnek,

not for your business

and, I'm sad to tell you, not even for your Christmas card bragging rights.

és sajnos azt kell mondjam,

nem is azért, hogy elbüszkélkedhessünk velük az karácsonyi üdvözlőlapokon.

Sorry.

Ez van.

So how do we do this?

Hogy érhetjük ezt el?

First of all, you may be able to dictate your way to a win,

Először is, lehet, hogy ki tudjuk taposni valakiből a győzelmet,

but you can't dictate your way to success.

de nem tudjuk kitaposni magunknak a sikert.

Let me take you back to 1990, when I was first appointed the head coach

Hadd ugorjak kicsit vissza 1990-re,

mikor először lettem a UCLA női tornacsapatának vezetőedzője.

of the UCLA Women's Gymnastics Team.

And I would like to share with you that I've never done gymnastics.

Szeretném rögtön elmondani, hogy semmi közöm nem volt a tornához.

I grew up in the world of ballet.

Egész életemben balettoztam.

I have never done a cartwheel,

Soha életemben nem tudtam cigánykerekezni,

and I couldn't teach you how to do a proper cartwheel.

és nem is tudnám megtanítani, hogy kell cigánykereket vetni.

(Laughter)

(Nevetés)

It's sadly true.

Ez sajnos igaz.

And I knew nothing about how to develop a team culture.

Arról sem volt halvány fogalmam sem, hogyan kovácsoljak össze egy csapatot.

The best I could do was mimic other coaches who had won.

Annyit tudtam csak tenni, hogy utánoztam a győztes csapatok edzőit.

And so I became tough-talking,

Így aztán kemény hangon beszéltem,

tough-minded, relentless,

kemények voltak az elvárásaim,

hajthatatlan voltam és közönyös,

unsympathetic,

bullish, unempathetic

makacs voltam, nem törődtem mások érzelmeivel,

and oftentimes downright mean.

és nagyon gyakran kimondottan utálatosan viselkedtem –

I acted like a head coach

úgy, mint egy olyan vezetőedző,

whose only thought was to figure out how to win.

akit semmi más nem érdekel, csak az, hogy a csapata győzzön.

My first few seasons as a head coach

Vezető edzőként az első néhány szezonom

were abysmal,

pokoli volt.

and after putting up with my brash coaching style for a few years,

És miután a csapat néhány évig elviselte lekezelő edzői stílusomat,

our team asked me for a team meeting.

megkértek, tartsunk csapatértekezletet.

Well, I love team meetings,

Imádtam a csapatértekezleteket, szóval mondtam is, hogy:

so I said, "Yay! Let's have a team meeting."

"Hurrá! Tartsunk értekezletet!"

And for two solid hours,

Aztán a csapat két teljes órán át sorolta,

they gave me examples of how my arrogance was hurtful and demeaning.

hogy arrogáns viselkedésemmel hogyan sértettem és aláztam meg őket.

Yeah, not yay.

Akkor már nem mondtam, hogy hurrá.

They explained to me

Elmondták,

that they wanted to be supported,

hogy támogatást várnak tőlem,

not belittled.

nem pedig lekezelő viselkedést.

They wanted to be coached up, not torn down.

Olyan emberre van szükségük, aki erősíti, és nem földbe döngöli őket.

They wanted to be motivated,

Azt szeretnék, ha biztatnám őket,

not pressured or bullied.

nincs szükségük az állandó nyomásra és vegzálásra.

That was my time-out,

Ekkor engem küldtek ki a kispadra,

and I chose to change.

és úgy döntöttem, megváltozom.

Being a dogmatic dictator

Valószínű, hogy egy elvhű diktátor

may produce compliant, good little soldiers,

kiváló, engedelmes kis katonákat tud kinevelni magának,

but it doesn't develop champions in life.

de ők sosem lesznek az élet bajnokai.

It is so much easier, in any walk of life,

Mennyivel könnyebb – tulajdonképpen az élet minden területén –

to dictate and give orders

parancsokat osztogatni,

than to actually figure out how to motivate someone

mint megtalálni a módját annak, hogyan ébreszthetjük fel másban a vágyat arra,

to want to be better.

hogy jobb akarjon lenni.

And the reason is -- we all know this --

Ennek oka pedig az – ezt szerintem mindannyian tudjuk –,

motivation takes a really long time

hogy nagyon sok idő kell ahhoz,

to take root.

hogy a motiváció erős gyökeret eresszen.

But when it does,

De ha ez megtörténik,

it is character-building

az erősíti a jellemet,

and life-altering.

és megváltoztathatja az életünket.

I realized that I needed to fortify our student-athletes

Rájöttem, hogy sportoló diákjainknak úgy kell erőt adnom,

as whole human beings,

hogy az egész embert nézem,

not just athletes who won.

nem csak a sportolót, aki nyert.

So success for me shifted

Így fogalmaztam meg magamnak a siker fogalmát.

from only focusing on winning

Már nemcsak a nyerésre összpontosítottam,

to developing my coaching philosophy,

hanem arra, hogy olyan edzői filozófiát alakítsak ki,

which is developing champions in life through sport.

ami segít abban, hogy a sporton keresztül felnevelhessünk az élet bajnokait.

And I knew if I did this well enough,

Azt is tudtam, hogy ha ezt jól csinálom,

that champion mentality would translate to the competition floor.

ez a fajta mentalitás, a tornaszőnyegen is megmutatkozik majd.

And it did.

És így is lett.

The key ingredient was to develop trust

A legfontosabb eleme ennek a bizalom kiépítése volt,

through patience,

melyhez türelmesnek,

respectful honesty

tiszteletteljesen őszintének

and accountability --

és megbízhatónak kellett lennem.

all of the ingredients that go into tough love.

Ezek mind fontos részei annak, amit én kemény szeretetnek nevezek.

Speaking of tough love,

Jó példa erre

Katelyn Ohashi is a perfect example of this.

Katelyn Ohashi.

You may have all seen her floor routine.

Valószínűleg önök is látták már a talajgyakorlatait.

It has had over 150 million views.

Az interneten több mint 150 millió a megtekintések száma.

And the consensus is, her performance is pure joy.

És mindenki egyetért abban, hogy a teljesítménye kész gyönyörűség.

However, when Katelyn came to UCLA, she was broken in body, mind and spirit.

Viszont mikor Katelyn megérkezett hozzánk, testileg-lelkileg romokban hevert.

She had grown up in a stereotypical, very high-level athletic world,

Tipikus sportolói verseny- környezetben szocializálódott,

and she was damaged.

és teljesen ki volt készülve.

So when Katelyn came to UCLA her freshman year,

Mikor Katelyn megkezdte tanulmányait a UCLA-n

she found her inner rebel quite well,

hamar megtalálta magában a lázadót,

to the point where she was no longer able to do gymnastics

olyannyira, hogy már nem is volt képes olyan színvonalon tornázni,

at the level at which she was recruited.

mint mikor bekerült hozzánk.

And I will never forget

Sosem fogom elfelejteni azt a csapatértekezletet,

a team meeting we had halfway through her freshman season.

amelyre az első féléve végén került sor.

We were in there with the team, the coaching staff, the support staff,

Ott volt mindenki: a csapat, az edzők, a segítő személyzet,

sports psychologist,

a sportpszichológus;

and Katelyn very clearly and unapologetically said,

Katelyn pedig világosan és egyértelműen kijelentette:

"I just don't want to be great again."

"Egyszerűen nem akarok már a legjobbak közt lenni."

I felt like I got sucker punched.

Olyan volt, mintha fejbe vágtak volna.

My first thought was,

Az első gondolatom az volt:

"Then why the heck am I going to honor your scholarship?"

"Akkor én meg mi a fenéért támogatnám az ösztöndíjad?"

It was a really snarky thought, and thankfully I didn't say it out loud,

Tudom, nem volt valami szép gondolat, de szerencsére nem mondtam ki hangosan,

because then I had clarity.

mert aztán rájöttem:

Katelyn didn't hate gymnastics.

Katelyn nem a tornát utálja,

Katelyn hated everything associated with being great.

hanem mindent, ami a kiválósággal jár.

Katelyn didn't want to be a winner,

Nem akart többé nyerni,

because winning at all cost had cost her her joy.

mert tudta, hogy a minden áron való győzelem, kiöli belőle az örömöt.

My job was to figure out how to motivate her

Nekem pedig az volt a dolgom, hogy rájöjjek, hogyan tudom rávenni,

to want to be great again,

hogy újra ott akarjon lenni a legjobbak között,

by helping her redefine success.

úgy, hogy segítek neki abban, hogy újraértelmezze a siker fogalmát.

My enthusiasm for that challenge turned into determination

Lelkesedésem az ügy iránt elszántságba fordult,

when one day Katelyn looked me in the eye and said,

mikor egy nap Katelyn rám nézett, és azt mondta:

"Ms. Val, I just want you to know,

"Ms. Val, szeretném, ha tudná,

everything you tell me to do, I do the exact opposite."

hogy bármire kér, én annak pont az ellenkezőjét fogom tenni."

(Laughter)

(Nevetés)

Yeah, it was like, yeah, Katelyn, challenge accepted. OK.

Na, akkor azt gondoltam: "Oké, Katelyn, ha így akarod, legyen így."

(Laughter)

(Nevetés)

And further proof that dictating was not going to win.

Számomra ez is újabb bizonyíték volt arra, hogy utasítgatással nem megyek semmire.

So I embarked on the painfully slow process

Így hát nekivágtam a bizalomépítés

of building trust

fájdalmasan lassú folyamatának,

and proving to her that first and foremost

és annak, hogy bebizonyítsam Katelynnek,

I cared about her as a whole human being.

hogy engem elsősorban és leginkább ő, mint emberi lény érdekel.

Part of my strategy was to only talk to Katelyn about gymnastics in the gym.

A terv része volt, hogy tornáról csak az edzéseken beszélünk.

Outside of the gym, we talked about everything else:

Edzések előtt és után pedig valami teljesen másról:

school, boys, families, friends, hobbies.

iskoláról, fiúkról, családról, barátokról, hobbikról.

I encouraged her to find things outside of her sport that brought her joy.

Próbáltam rávezetni, hogy mi az, ami a sport mellett örömöt okoz neki.

And it was so cool

És csodálatos volt látni,

to see the process of Katelyn Ohashi literally blossom before our eyes.

hogy Katelyn Ohashi szó szerint kivirágzik a szemünk előtt.

And through that process,

Ez idő alatt

she rediscovered her self-love

újra megtanulta szeretni

and self-worth.

és értékelni önmagát.

And slowly, she was able to bring that joy

És szépen lassan ezt az örömöt

back to her gymnastics.

vissza tudta hozni a gyakorlataiba.

She went on to earn the NCAA title on floor,

Talajgyakorlatával országos egyetemi bajnoki címet nyert,

and she helped our team win our seventh NCAA championship in 2018.

a csapatot pedig hozzásegítette ahhoz,

hogy 2018-ban megnyerjük hetedik bajnoki címünket.

So --

És most... Köszönöm.

Thank you.

(Applause)

(Taps)

So let's think about the Katelyn Ohashis in your life.

És most gondoljunk a saját környezetükben élő Katelyn Ohashikra.

Let's think about those people under your care and your guidance.

Gondoljunk azokra, akik tőlünk várják a gondoskodást és a segítséget.

What are you telling your kids on the car ride home?

Önök mit mondanak a gyereküknek, mikor hazafelé autóznak?

That car ride home

Az ilyen autóutaknak

has much more impact than you know.

sokkal nagyobb jelentősége van, mint gondolnák.

Are you focusing on the end result,

Mire gondolnak ilyenkor? A végeredményre?

or are you excited to use that time

Vagy örülnek, hogy arra fordíthatják ezt az időt,

to help your child develop into a champion?

hogy segítsenek abban, hogy a gyerekből bajnok legyen?

It's very simple:

Nagyon egyszerű eldönteni.

you will know you're focusing on the end result

Ha a végeredmény számít,

if you ask questions about the end result.

akkor a végeredménnyel kapcsolatban tesznek fel kérdéseket:

"Did you win?"

"Nyertetek?"

"How many points did you score?"

"Hány pontot szereztetek?"

"Did you get an A?"

"Kaptál ma ötöst?"

If you truly are motivated about helping your child develop into a champion,

Ha az a cél, hogy segítsünk kihozni a gyerekből a bajnokot,

you will ask questions about the experience

a kérdések inkább az élményekkel

and the process,

és a folyamattal magával kapcsolatosak,

like, "What did you learn today?"

mint például: "Mit tanultatok ma?"

"Did you help a teammate?"

"Segítettél valamelyik csapattársadnak?"

And, my favorite question,

És a számomra legkedvesebb kérdés: "Sikerült már rájönnöd,

"Did you figure out how to have fun at working really, really hard?"

hogyan tudsz keményen dolgozni úgy, hogy közben jól érezd magad?

And then the key is to be very still

Aztán az a lényeg, hogy maradjunk csöndben,

and listen to their response.

és figyeljünk arra, mit válaszol.

I believe that one of the greatest gifts we can give another human being

Hiszem, hogy a legnagyobb ajándék, amit egy embertársunknak adhatunk az,

is to silence our minds

ha el tudjuk csendesíteni a gondolatainkat,

from the need to be right

ha nem arra koncentrálunk, hogy igazunk legyen,

or the need to formulate the appropriate response

vagy hogy valami nagyon frappáns választ adjunk,

and truly listen

hanem az, hogy ténylegesen odafigyeljünk,

when someone else is talking.

mikor a másik beszél.

And in silencing our minds,

Ha sikerül elcsöndesíteni a gondolatainkat,

we actually hear our own fears and inadequacies,

meghalljunk a saját félelmeinket és hiányosságainkat is,

which can help us formulate our response

és ez segít abban, hogy világosabban és nagyobb átérzéssel

with more clarity and empathy.

tudjuk megfogalmazni a választ.

Kyla Ross, another one of our gymnasts,

Kyla Ross egy másik tornászunk,

is one of the greatest gymnasts in the history of the sport.

a sporttörténet egyik legnagyobb tornásza.

She's the only athlete to have earned the trifecta:

Az egyetlen sportoló, aki három bajnoki címet mondhat magáénak egyszerre:

she's a national champion,

országos bajnok,

a world champion

világbajnok

and an Olympic champion.

és olimpiai bajnok.

She's also not one for small talk,

Nem az a csevegős típus,

so I was a bit surprised one day when she came to my office,

ezért kicsit meglepődtem, mikor egy nap bejött az irodámba,

sat on the couch

leült a kanapéra,

and just started talking --

és csak úgy mesélni kezdett:

first about her major,

hogy milyen szakra jár,

then about graduate school

meg az egyetemről,

and then about everything else that seemed to pop into her mind.

aztán meg minden másról, ami épp az eszébe jutott.

My inner voice whispered to me

Az volt az érzésem,

that something was on her mind,

hogy bántja valami,

and if I was still

és ha nyugton maradok,

and gave her enough time,

és adok neki elég időt,

it would come out.

el is fogja mondani.

And it did.

És így is lett.

It was the first time that Kyla had shared with anyone

Ez volt az első alkalom, hogy Kyla elmondta,

that she had been sexually abused by Larry Nassar,

hogy Larry Nassar, a válogatott tornászcsapat egykori orvosa

the former USA Gymnastics team doctor,

szexuálisan zaklatta.

who was later convicted of being a serial child molester.

Nassart később sorozatban elkövetett gyermekmolesztálásért el is ítélték.

Kyla came forward

Kyla vállalta a nyilvánosságot,

and joined the army

és élére állt mindazoknak,

of Nassar survivors

akik hozzá hasonlóan Nassar áldozatai voltak,

who shared their stories

és akik szintén megosztották ezt a történetet másokkal,

and used their voices

felemelték a hangjukat,

to invoke positive change for our world.

hogy ezzel jobbá tegyék a világot, amelyben élünk.

I felt it was extremely important at that time

Akkor úgy éreztem, elengedhetetlenül fontos,

to provide a safe space for Kyla and our team.

hogy biztonságos környezetet alakítsak ki Kyla és a csapat többi tagja számára.

And so I chose to talk about this in a few team meetings.

Így aztán úgy döntöttem, felhozom ezt a témát néhány csapatértekezleten.

Later that year, we won the national championship,

Később ugyanabban az évben megnyertük az országos bajnokságot.

and after we did, Kyla came up to me and shared with me the fact

Ekkor Kyla odajött hozzám, és elmondta,

that she felt one reason that we'd won

hogy szerinte az egyetlen oka, hogy nyertünk, az volt,

was because we had addressed the elephant in the room,

hogy kiengedtük a szellemet a palackból,

the tragedy that had not only rocked the world

és ugyan a tragédia megrázta a világot, de egyben napvilágra került az igazság,

but that had liberated the truths and the memories in herself

és szembe tudtak nézni az emlékeikkel – nemcsak ő,

and in so many of her friends

de sok barátja

and her peers.

és kortársa is.

As Kyla said,

Ezt mondta:

"Ms. Val, I literally felt myself walk taller as the season went on,

"Ms. Val, úgy éreztem, szó szerint magasabb lettem ebben az évadban,

and when I walked onto that championship floor, I felt invincible."

és mikor a tornaszőnyegre léptem, úgy éreztem, senki nem tud legyőzni."

Simply --

Egyszerűen...

(Applause)

(Taps)

Simply because she had been heard.

Egyszerűen azért, mert végre meghallgatták.

As parents, as coaches,

Mi, szülők, edzők,

as leaders,

vezetők,

we can no longer lead from a place

nem irányíthatjuk az eseményeket úgy,

where winning is our only metric of success,

hogy csak a győzelem lebegjen a szemünk előtt,

where our ego sits center stage,

hogy csak az egónk legyen a fontos.

because it has been proven

Bebizonyosodott ugyanis,

that that process produces broken human beings.

hogy ebből semmi más nem lesz, csak megtört emberi lények.

And I emphatically know

És érzem,

that it is absolutely possible

hogy tökéletesen lehetséges,

to produce and train champions in life

hogy úgy neveljük bajnokokat

in every single walk of life

az élet minden területén,

without compromising the human spirit.

hogy ne törjük meg a lelküket.

(Applause)

(Taps)

It starts with defining success

Az egész azzal kezdődik, hogy tisztázzuk

for yourself and those under your care

mind önmagunk, mind a ránk bízottak számára, hogy mi a siker,

and then consistently

és aztán következetesen vizsgáljuk meg,

self-examining whether your actions are in alignment with your goals.

hogy tetteink összhangban vannak-e a céljainkkal.

We are all coaches in some capacity.

Bizonyos értelemben mindannyian edzők vagyunk.

We all have a collective responsibility

Közös felelősségünk,

to develop champions in life for our world.

hogy az élet bajnokait neveljük ki a világnak.

That is what real success looks like,

Ez a valódi siker.

and in the world of athletics,

És ez az, amiről a sportban azt mondjuk:

that is what we call a win-win.

ezzel mindenki nyer.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)