To overcome challenges, stop comparing yourself to others | Dean Furness

Transcriber: Joseph Geni Reviewer: Joanna Pietrulewicz

Fordító: Eva Danko Lektor: Zsófia Herczeg

It seems we have been measured almost all of our lives,

Úgy tűnik, egész életünkben megmérettetünk:

when we are infants, with our height and our weight,

gyermekként a súlyunk és magasságunk,

and as we grew it became our speed and our strength.

később, ahogy növekszünk, a gyorsaságunk és erőnk.

And even in school there are test scores

Az iskolában ott vannak a teszteredmények,

and today with our salaries and job performance.

felnőttként fizetésünk és munkahelyi teljesítményünk.

It seems as if those personal averages are almost always used

Úgy tűnik, hogy e személyes eredményeket szinte mindig arra használják,

to measure where we are in comparison to our peers.

hogy összemérjenek bennünket társainkkal.

And I think we should look at that a little differently.

Szerintem kissé más szemszögből kéne néznünk ezt.

That personal average is just that, it's something very personal

A személyes eredmény tényleg személyes dolog,

csak az önöké,

and it's for you,

and I think if you focus on that and work to build that,

és ha erre összpontosítanak, és így dolgoznak ezek javításán,

igazán csodás dolgokat érhetnek el.

you can really start to accomplish some really amazing things.

This idea started for me on a December evening in 2011.

2011-ben, egy decemberi estén ugrott be ez az ötlet.

I had just stepped outside to do our evening chores

Kimentem, hogy elvégezzem a ház körüli feladatokat,

to feed our horses.

és megetessem a lovakat.

I hopped into our tractor,

Bepattantam a traktorunkba,

and a few minutes later,

majd pár perccel később

a five foot tall, 700-pound bale of hay fell from the loader,

egy másfél méteres, közel 320 kg-os bála zuhant le a rakodóból,

crushing me in the seat of the tractor

belepasszírozott a traktor ülésébe,

and in the process shattering my T5 and T6 vertebrae.

és ezzel egyidőben szétzúzta az 5-ös és 6-os háti csigolyámat.

I didn't lose consciousness,

Nem ájultam el,

but I felt this buzz throughout my body, and I knew what had happened right away.

de éreztem a testemet átjáró bizsergést, és rögtön tudtam, mi történt.

My hands were reaching for my legs,

Megfogtam a lábam,

ám magát az érintést nem éreztem.

but my legs didn't recognize anything touching them.

And in fact, I couldn't feel anything from the center of my chest down.

Tulajdonképp semmit nem éreztem a mellkasom közepétől lefelé.

So there I was, about 100 feet from the house,

Ott voltam, nagyjából 30 méterre a háztól,

with my arms wrapped around the steering the wheel,

átkaroltam a kormányt, hogy megtartsam magam,

trying to hold myself up, waiting for help.

és vártam a segítséget.

And unlike what you see in TV and the movies,

Azzal ellentétben, amit a TV-ben és a moziban látni,

as much as I tried to get the dogs to go to the house and get help --

bár megpróbáltam a kutyákat rávenni, hogy a házhoz menjenek segítségért,

(Laughter)

(Nevetés)

they just stared at me.

csak bámultak rám.

Well, 45 minutes later, my wife came home,

45 perc múlva hazaért a feleségem,

and I heard her step out of the house

és hallottam, ahogy kilép a házból,

and, like, normal, if I needed help, "Hey, do you need help?"

és mint máskor is, megkérdezte, segítsen-e.

Azt mondtam, igen.

And I said, "Yes."

And there was a brief pause and then I heard her yell,

Rövid szünet következett, majd hallottam, ahogy kiált:

"Do you need 9/11 help?"

"Hívjam a 911-et?"

And again I yelled, "Yes."

Visszakiáltottam, hogy igen.

Well, not long after I was enjoying my very first helicopter ride

Nem sokkal később már életem első helikopteres útját élveztem

all the way to the hospital.

egészen a kórházig.

Now, the injury wasn't very dramatic or graphic.

A sérülés nem volt igazán ijesztő vagy látványos,

I simply broke a bone or two.

egy-két csontom tört csupán.

And in the process, I was told I'd probably never walk again.

Lábadozás közben azt mondták, lehet, többé nem fogok járni.

It became very normal for me to use a rope to sit up in bed,

Megszoktam, hogy kötél segítségével ülök fel az ágyban,

because my abdominal muscles no longer work.

mert a hasizmaim nem működnek.

Or to use a board to slide out of bed into a wheelchair,

Megszoktam, hogy egy deszkán csusszanok az ágyból a tolószékbe,

or to even wait for people to reach things for me.

és hogy amit nem érek el, mások adnak oda.

Everything that I had learned and had known about my height

Minden, amit addig tanultam és tudtam a magasságomról,

and my strength and my balance and my mobility was blown away.

erőmről, egyensúlyomról, mozgékonyságomról, megszűnt.

My entire personal average had been reset.

A személyes teljesítményem lenullázódott.

Now you could be sure in those days I was being measured more than ever,

Gondolhatják: akkoriban mindennél többször mérettettem meg,

by the doctors and nurses for sure

orvosok és nővérek által mindenképp,

but maybe more so in my own mind,

ám fejben talán még annál is többször.

and I found myself comparing

Azon kaptam magam, hogy összemérem azt,

what I thought I was going to be able to do going forward

amire úgy gondoltam, képes leszek a jövőben,

with what I once was able to do.

azzal, amire egykor képes voltam.

And I became pretty frustrated.

Ettől rettenetesen elkeseredtem.

It took some very consistent prodding from my wife, who kept saying,

A feleségem azt mondogatta igen kitartóan: "Fel a fejjel!",

"Get your eyes up," before I could get moving forward.

és sokáig noszogatott, mire tovább tudtam lépni.

And I soon realized that I almost had to forget about the person I was before

Hamarosan rájöttem, szinte teljesen elfelejthetem, ki is voltam azelőtt,

and the things I was able to do before.

mikre voltam képes.

I almost had to pretend it was never me.

Mintha korábbi énem szinte sosem létezett volna.

And I'm afraid if I had not made that realization,

Attól tartok, ha ezt nem így fogtam volna fel,

my frustration would have turned into something much harder to recover from.

a frusztráció olyan állapothoz vezetett volna, amelyből sokkal nehezebb felépülni.

Now, luckily, a few weeks later,

Szerencsére néhány hétre rá átvittek

I was transferred to a specialty spinal cord rehab hospital

egy gerincsérültekre szakosodott rehabilitációs kórházba,

about 10 hours from home, and wouldn't you know,

tíz órányira otthonról,

és ki nem találnák,

the first day of rehab and the first session

a rehabilitáció első napján az első óra torna volt,

we had something called fit class,

and a group of us broke into teams

ahol csapatokba szerveződve azon versengtünk,

to see which team could do the most reps in the weight machine.

melyik csapat tud többet lenyomni a súlyemelő gépen.

Now, we've all been there, haven't been to the gym in a year or two.

Egyikünk sem járt az azt megelőző egy-két évben konditeremben.

Neither had I.

Én sem.

And so what do you do?

Mi történik ilyenkor?

You try to do what you did a couple of years ago,

Megpróbáljuk azt hozni, amit néhány éve tudtunk,

and you do a couple of sets.

és lenyomunk pár kört.

And then what do you do? A couple more.

Mi történik aztán? Még néhány kör.

And you're feeling even better, so you do more.

Belejövünk, ezért lenyomunk még néhányat.

And the next two weeks you complain to your family about how sore you are.

Aztán két hétig arról panaszkodunk a családunknak, hogy mindenünk fáj.

(Laughter)

(Nevetés)

Nos, a csapatommal nekifeküdtünk, és fölényesen győztünk,

Well, my team went all out and we won, we won big,

and for the next three days I could not straighten my arms,

aztán három napig a karom sem tudtam kiegyenesíteni,

which isn't that big a deal except when you're in a wheelchair

ami nem nagy cucc, kivéve, ha tolószékben ül az ember,

and that's really what you have to use to get around.

és a karjára igazán szüksége van a mozgáshoz.

And that proved to be a very important lesson for me.

Ez fontos lecke volt a számomra.

It was one thing that I couldn't compare myself to myself,

Egyrészt nem hasonlíthattam magam korábbi önmagamhoz,

but even around people in the same situation in that hospital,

ám úgy találtam, hogy azokkal sem vehetem fel a versenyt,

I found that I couldn't try to keep pace or set pace with them as well,

akik a kórházban hozzám hasonló helyzetben voltak,

and I was left with really only one choice

így csak egy választásom maradt:

and that was to focus on who I was at that point in time

arra összpontosítottam, ki voltam akkor,

hová kell majd eljutnom, és arra, hogy újra az lehessek, aki lenni akarok.

with where I needed to go and to get back to who I needed to be.

For the next six weeks, for seven to eight hours a day,

A következő hat hétben

napi hét-nyolc órán át ezt tettem.

that's what I did.

I built little by little,

Kis lépésekkel haladtam,

and, as you might expect,

és sejthetik,

when you're recovering from a spinal cord injury,

hogy miközben gerincsérülésből lábadoznak,

you're going to have a bad day.

lesznek rossz napjaik.

Akár több is egymás után.

You might have a few in a row.

What I found out is that good and bad really didn't have a lot of meaning

Rájöttem, hogy jó és rossz nem jelent semmit,

unless I had the context of knowing what my average was.

ha nem veszem figyelembe, mire vagyok épp akkor képes.

It was really up to me to decide if something was bad or good

Az én döntésem volt, mi a jó vagy rossz,

based on where I was at that point in time,

az alapján, hogy én hol tartottam akkor,

and it was in my control to determine if it really was a bad day.

és rajtam múlt azt meghatározni, hogy valóban rossz napom van-e.

In fact, it was my decision on whether or not I could stop

Tulajdonképpen rajtam múlt, meg tudom-e állítani,

hogy hullámvölgybe kerüljek.

a streak of bad days.

And what I found during that time away from home

Mialatt távol voltam otthonról, rájöttem,

is I never had a bad day, even with everything going on.

hogy még így sem volt soha rossz napom.

There were parts of my day that were certainly not as pleasant

Voltak kellemetlen részei a napomnak,

as they could be,

amik lehettek volna jobbak,

but it was never an entirely bad day.

de sosem volt az egész nap rossz.

So I'm guessing that all of you have been through a meeting

Biztosra veszem, mindannyian vettek részt megbeszélésen,

amely nem alakult jól,

that probably didn't go very well,

or a commute that wasn't as great as you would like it,

vagy utaztak úgy, hogy nem úgy sikerült, mint szerették volna,

or even burned dinner at night.

esetleg odakozmált a vacsorájuk.

Did those things really ruin your entire day?

Tönkretették az események az egész napjukat?

What I found in those scenarios is the quicker you move on to what's next,

Azt vettem észre, minél gyorsabban lépünk tovább ilyen helyzetekben,

the quicker you can start attacking things.

annál könnyebben győzzük le a nehézségeket.

And by moving on to next as fast as possible,

A gyors továbblépés miatt

you shrink the time you spend in those bad scenarios

lecsökkenthető az idő, amit a negatív spirálban töltünk,

and it gives more time for the good.

és több időnk jut a jóra koncentrálni.

And, as a result, the good outweighs the bad,

Így a jó túlsúlyba kerül a rosszal szemben,

your average increases and that's just how the math works.

a teljesítményünk növekszik, és így kezd működni a matek.

It didn't matter to me if I'd spent the morning

Nem számított,

hogy délelőttönként kínlódtam a gyógyszerem miatt,

really struggling with my medication,

or at lunch my legs being very spastic,

vagy hogy délben görcsölt a lábam,

or even if I had fallen out of my wheelchair.

esetleg, hogy kizuhantam a tolószékemből.

Ask my wife. It happens quite often.

Kérdezzék a nejem, gyakran megesik.

She's here.

Ő is itt van.

They were just small parts of my day and small parts of my average.

Ezek csak kis részét tették ki a napomnak, és kis részét adták a teljesítményemnek.

And so, in the months and years that followed,

Ezért az azt követő hónapokban és években

I continued to try to attack things in that way,

így próbáltam meg túljutni dolgokon,

and before I knew it I was being presented with some pretty incredible challenges,

és mire észbe kaptam, máris néhány hihetetlen kihívással néztem szembe:

like completing a marathon in a wheelchair.

például kerekesszékben teljesítettem egy maratont.

In early 2016, I met my physical therapist,

2016 elején találkoztam a gyógytornászommal,

and after a few really grueling sessions, she must have sensed something,

aki néhány keserves foglalkozás után valószínűleg megsejtett valamit.

because she pulled me aside and said, "You know, you should do a half marathon.

mert félrevont, és azt mondta: "Tudja, részt kellene vennie egy félmaratonon.

In your wheelchair. And, oh yeah, it's in 10 weeks."

Kerekesszékben. Ja, és tíz hét múlva lesz."

And I thought in my mind, "You're crazy." I didn't have a workout plan.

Az járt a fejemben: "Ez megőrült." Nem volt edzéstervem.

I didn't have any way of knowing how fast I needed to go

Elképzelésem sem volt, milyen gyorsan kéne ehhez fejlődnöm,

or how far I was supposed to go.

vagy hogy hová kéne eljutnom.

But I simply got to work,

Egyszerűen munkához láttam,

and I started tracking every workout, every day,

elkezdtem naponta feljegyezni az edzéseket,

and I simply wanted to be as good as or as fast as I was the prior day.

és arra törekedtem, legalább olyan jó, olyan gyors legyek, mint az előző nap.

And in the end I really created that average for myself

Végül sikerült kialakítanom az én személyes teljesítményátlagaimat,

and I tried to build on that as much as I could.

és ezekre építettem, amennyire csak lehetett.

Well, I finished that race right in time with what my average should have been,

Nos, az átlagomnak megfelelő idő alatt fejeztem be a versenyt,

and somewhere along the way

és a verseny alatt valamikor

I kind of closed the door on who I once was.

egyszerűen rázártam az ajtót arra, aki egykoron voltam.

That person who I was before

Az egykori énem,

and all those things I thought I was able to do really didn't matter.

és mindazok a dolgok, amikre képesnek hittem magam, nem számítottak.

In fact, walking again really didn't matter.

Valójában az sem számított, hogy újra járjak.

It became much less of a goal for me in terms of where I was going to go.

Abból a szempontból, ahova el akartam jutni, kevésbé számított célnak.

And besides, like, you guys are so slow when you walk.

Egyébként meg önök is igen lassúak két lábon.

In crowds like this, it is so difficult.

Az ehhez hasonló tömegben ez igen nehéz.

I'm like, "Get out of the way. We're going places."

"Félre, emberek. Haladni szeretnénk."

(Laughter)

(Nevetés)

And all I wanted to do was go fast.

Csupán gyors akartam lenni.

And so I did what I thought I should do.

Így aztán azt tettem, amit helyesnek gondoltam.

I started researching wheelchair racing.

Elkezdtem kerekesszékes versenyeket keresni.

And I went online and I found the best of the best,

A neten rábukkantam a legjobb versenyzőkre,

I learned their technique, I learned about the equipment,

tanulmányoztam a technikájukat és a felszerelésüket,

and I was lucky to have a coach that offered me a way to get started.

és szerencsémre találtam egy edzőt, aki segítséget ajánlott, hogy belevágjak.

And after talking with him

Beszéltem vele,

and having him help me get those things underway,

és segített a kezdő lépésekben,

as I was leaving, he says, "You know, you should do the 2017 Chicago Marathon."

a távozásomkor pedig azt mondta: "Tudja, indulhatna a 2017-es chicagói maratonon."

And he's the coach, I can't tell him no.

Ő az edző, nem mondhattam neki nemet.

So with that guidance, I went back home, and I got to work,

Ezzel az útmutatással tértem haza, és elkezdtem ezen dolgozni,

much like in the prior way.

hasonlóan a korábbiakhoz.

And I continued researching, but I had learned my lesson.

Folytattam a kutatást, de megtanultam a leckét.

I was really careful not to compare

Igyekeztem magam nem hasonlítani

with how accomplished those people on the internet were

az interneten látottak ügyességéhez

and how fast they were,

és gyorsaságához,

because if I had, I probably never would have continued

mert ha megteszem,

valószínű az elején feladom.

going through with it.

Well, the weekend of the race arrived,

Nos, eljött a verseny hétvégéje,

and it was just like going to college for the first time.

és olyan érzés volt, mint az első főiskolai nap.

You're dumped off,

Lepasszolták magukat,

there's a whole bunch of people around you,

csomóan nyüzsögnek önök körül,

you don't really know very many of them,

nem sokat ismernek közülük,

somebody's got the cool stereo and the cool TV

valakinek remek sztereója és remek tévéje van,

and they're smart and they're pretty and they're cute and they're handsome

okosak és jól néznek ki, cukik és jóképűek,

önök pedig nem tudják, odatartoznak-e.

and you don't know if you really belong.

Aztán valaki azt mondja: "Gyerünk kajáért."

But then somebody says, "Hey, let's go get food."

And all of a sudden, that friend group happens

Hirtelen barátságok alakulnak,

and you start to settle in.

és elkezdenek beilleszkedni.

Well, that weekend of the race,

Nos, a verseny hétvégéjén

we had a meeting called the Wheelers Meeting,

a kerekesszékeseknek volt egy megbeszélése,

and there were 60 wheelchairs in that room the night before the race.

és nagyjából 60 kerekesszékes jött össze a teremben a versenyt megelőző este.

And wouldn't you know it,

Sosem találnák ki,

all of the people that I had been researching were there,

de mindenki, akire a neten rákerestem, ott volt,

the best in the world.

a világ legjobbjai.

There must have been over 50 Paralympic medals in the room that day.

50-nél is több paralimpiai érmes lehetett jelen aznap.

And I felt pretty small and I fell back into that trap of comparing myself.

Kicsinek éreztem magam, és újból beleestem az összehasonlítás hibájába.

I knew that my averages that I had been tracking during my workouts

Tudtam, hogy az edzések során rögzített átlagaim alapján

were over 90 seconds slower per mile than theirs.

majd egy perccel lassabb vagyok náluk kilométerenként.

And the coach was the only one there that I knew,

Ráadásul csak az edzőt ismertem,

and he reached out and noticed something, and I think he sensed my anxiety,

ő pedig észrevehetett valamit, megérezhette rajtam a feszültséget,

and he invited me to get food with his team.

és meghívott, hogy egyek a csapatával.

And with that, everything settled down.

Ez megnyugtatott.

I realized really quick that they didn't care about my average, surely,

Gyorsan rájöttem, hogy őket nem érdekli az átlagom,

and I had forgotten about theirs.

és én is elfeledkeztem az övékéről.

Well that next day,

Nos, másnap

I finished the race about 45 minutes after the person that won it.

nagyjából 45 perccel a győztes után futottam be.

Ám a verseny végén új barátaim, akikkel ma is közel állunk egymáshoz,

But as I was leaving, those new friends, who are very close today,

challenged me to stay involved

rávettek, hogy ne adjam fel,

and to keep working through different races and competitions.

továbbra is vegyek részt versenyeken.

And so I did what I knew how. I went home, and I got busy.

Így aztán tettem, amit tudtam már. Hazamentem, elfoglaltam magam.

Now, as you can imagine, being in a wheelchair,

Képzelhetik, hogy kerekesszékben ülni,

let alone training for a marathon in a wheelchair,

mi több, kerekesszékben maratonra készülni,

igen magányos dolog.

is a pretty lonely thing.

I have an incredible group of friends

Hihetetlen barátaim vannak:

kerékpároznak velem, rögzítik a sebességem, segítenek.

that will ride bikes with me and keep track of pace and help me out.

But in the end, it's still five to six days a week,

Ám végül is heti öt-hat napról van szó,

it's 50 to 60 miles of effort, and it's a lot of alone time.

50-60 mérföldnyi edzésről, sok-sok egyedül töltött időről.

And for the most part,

Ilyenkor

you really have nothing to rely on but yourself in those times.

többnyire csak magunkra számíthatunk, senki másra.

It's my average, and I'm trying to get better little by little.

Ez az én eredményem, és kis lépésekben próbálok fejlődni.

Well, this fall I was in Chicago for the third time.

Nos, idén ősszel harmadszor jártam Chicagóban.

Ez volt a hetedik maratonom,

It was my seventh marathon,

and just like going back to college for your junior year,

és csak úgy, mint amikor visszatérnek nyári szünet után az egyetemre,

you're anticipating catching up with friends

azt várják, hogy a barátaikkal átbeszélik, mi történt,

and getting excited about rolling right back into things.

és izgatottak, amiért rögtön a dolgok sűrűjébe kerülnek.

Well, I attended the same pre-race meeting and the same pre-race meal

Nos, részt vettem ugyanazon a verseny előtti megbeszélésen és vacsorán,

and caught up with those friends.

beszélgettünk a barátokkal.

And we lined up for the race,

Felsorakoztunk a startvonalhoz,

and right at the start, my average kicked in,

és már rögtön megmutatkozott a munkám eredménye.

and before long I caught up with some of those friends

Hamarosan felzárkóztam új barátaimhoz,

and was able to keep pace with them and push together.

tartottam velük az iramot, együtt küzdöttünk.

But it wasn't long before I faded.

Ám csakhamar elfáradtam.

It just happened, and I found myself all alone again

Egyszer csak megtörtént, és megint magam voltam,

with really nothing to rely on other than what I had worked so hard to be at.

nem számíthattam másra, csak arra, amiért olyan keményen dolgoztam.

But we turned into the wind at the halfway point,

Ám félúton megfordult a szél,

és eddigi erősségeim most komoly előnyt jelentettek:

and my average became a strong advantage,

and it wasn't long before I caught some of those friends

hamarosan utolértem néhány barátomat,

és a célig mind többet hagytam le.

and passed them all the way to the finish.

Bár nem állítottam fel új személyes rekordot aznap,

And while I didn't set a personal record that day,

I did finish 30 seconds per mile faster than my prior Chicago times

kilométerenként majd 19 másodperccel jobb voltam, mint a korábbi chicagói időim,

and just left myself pretty excited.

és ez igen izgalmas volt.

And so this is me. This is my average.

Ez vagyok hát én. Ezek az eredményeim.

Seventy-five days from today, I'll be in Boston for my second time.

75 nap múlva újra Bostonban leszek, immáron másodszor.

I'm super excited about that.

Nagyon izgatott vagyok emiatt.

But keep in mind, this isn't really just about racing.

Ne feledjék, ez nem csak a versenyről szól.

I'm working really hard every day to be better in so many other ways,

Minden nap keményen dolgozom, hogy minden téren jobb legyek:

a better parent, a better husband, a better coach, teammate, friend, person.

jobb szülő, jobb férj, jobb edző, csapattárs, barát, jobb ember.

And I promise you, even though what you see here is very visible

És bár az én esetemben szemmel látható,

in terms of the challenges that I face,

milyen kihívásokkal is nézek szembe,

everybody here has something that they're fighting,

higgyék el, itt mindenki küzd valamivel,

and it may be visible, it may not be,

legyen az látható vagy láthatatlan,

but please, take some time and focus on you instead of others,

arra kérem önöket, figyeljenek önmagukra, ne másokra,

and I bet you can win those challenges

és biztosra veszem, legyőzhetik a kihívásokat,

and really start accomplishing so many great things.

és nagy dolgokat vihetnek végbe.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)