How to teach kids to talk about taboo topics | Liz Kleinrock

Fordító: Bogi Zaccaria-Bujda Lektor: Zsófia Herczeg

So, a few years ago,

Néhány évvel ezelőtt

I was beginning a new unit on race with my fourth-graders.

a negyedikeseimmel a fajokkal kapcsolatos új témába kezdtünk.

And whenever we start a new unit,

Ilyenkor mindig szeretem felmérni,

I like to begin by having all the students list everything they know about it,

mit tudnak a témáról a gyerekek,

and then we also list questions we have.

majd összegyűjtjük a felmerülő kérdéseket.

And I had the type of moment that every teacher has nightmares about.

És ekkor történt meg az, ami minden tanár rémálma.

One of my students had just asked the question,

Az egyik diákom megkérdezte:

"Why are some people racist?"

"Miért rasszisták bizonyos emberek?"

And another student, let's call her Abby,

Egy másik diákom, nevezzük mondjuk Abbynek, jelentkezett,

had just raised her hand and volunteered:

és azt mondta:

"Maybe some people don't like black people because their skin is the color of poop."

"Lehet, hogy azért nem szeretik a feketéket, mert kakiszínű a bőrük."

Yeah, I know.

Igen, tudom.

So, as if on cue, my entire class exploded.

Erre aztán, mint egy végszóra az egész osztály felbolydult.

Half of them immediately started laughing,

A diákok egyik fele azonnal nevetni kezdett,

and the other half started yelling at Abby

a másik fele pedig Abbyvel kiabált,

and shouting things like,

olyasmiket mondtak, hogy:

"Te jó ég! Hogy mondhatsz ilyen rasszista dolgot?"

"Oh, my God, you can't say that, that's racist!"

So just take a second to freeze this scene in your mind.

Képzeljük el magunk előtt a jelenetet:

There's a class of nine- and ten-year-olds,

van egy osztály, benne 9-10 éves gyerekek,

and half of them are in hysterics

a fele majd megszakad a nevetéstől,

because they think Abby has said something wildly funny,

mert az gondolja, Abby valami rettentő vicceset mondott,

and the other half are yelling at her for saying something offensive.

a másik fele pedig kiabál vele, mert ugyanezt sértőnek találja.

And then you have Abby, sitting there completely bewildered

Közben ott ül Abby teljesen összezavarodva,

because, in her mind, she doesn't understand the weight of what she said

mert nem érti, milyen súlya van annak, amit mondott,

and why everybody is reacting this way.

és hogy miért reagálnak így a többiek.

And then you have me, the teacher,

Aztán ott vagyok én, a tanár,

standing there in the corner, like, about to have a panic attack.

állok a sarokban és pánikroham kerülget.

So as a classroom teacher,

Osztálytanítóként

I have to make split-second decisions all the time.

a másodperc töredéke alatt kell döntéseket hoznom.

And I knew I needed to react, but how?

Most is tudtam, hogy valahogy reagálnom kell. De hogyan?

Consider your fight-or-flight instincts.

Melyik ösztönömre hallgassak? Harcoljak vagy meneküljek?

I could fight by raising my voice and reprimanding her for her words.

Harcolhatok: megemelhetem a hangom, és leszidhatom Abbyt azért, amit mondott.

Or flight -- just change the subject

Vagy megfutamodhatok:

egyszerűen témát váltok, keresek gyorsan valamit,

and quickly start reaching for another subject,

like anything to get my students' minds off the word "poop."

ami elvonja a diákjaim figyelmét a "kaki" szóról.

However, as we know, the right thing to do is often not the easy thing to do.

Tudjuk azonban, hogy gyakran nem a könnyű megoldás a helyes.

And as much as I wanted this moment to be over,

Bár nagyon szerettem volna ezen gyorsan túllenni,

and that I knew both of these options would help me escape the situation,

és tudtam, hogy mindkét lehetőség segíthet kilépni ebből a helyzetből,

I knew that this was far too important of a teachable moment to miss.

és tudtam azt is, hogy mint tanár, nem szalaszthatom el ezt a lehetőséget.

So after standing there for what felt like an eternity,

Bár egy örökkévalóságnak tűnt az idő, amíg ott álltam,

I unfroze and I turned to face my class, and I said,

végül összeszedtem magam, az osztályhoz fordultam, és azt mondtam:

"Actually, Abby makes a point."

"Az az igazság, hogy van valami abban, amit Abby mond."

And my students kind of looked at each other, all confused.

A gyerekek zavartan néztek egymásra.

And I continued,

Folytattam:

"One reason why racism exists

"A fajgyűlölet egyik oka,

is because people with light skin have looked at people with dark skin

hogy mikor a világos bőrűek ránéznek a sötét bőrűekre,

and said that their skin was ugly.

azt mondják, csúnya a bőrük színe,

And even use this reason as an excuse to dehumanize them.

és ezt aztán ürügyként használják, hogy ne emberi lényként tekintsenek rájuk.

And the reason why we're learning about race and racism in the first place

A legfőbb ok, amiért a fajokról és a fajgyűlöletről tanulunk az,

is to educate ourselves to know better.

hogy belássuk, mennyire nem helyes ez,

And to understand why comments like this are hurtful,

hogy megértsük, milyen bántóak az ilyen megjegyzések,

and to make sure that people with dark skin

és így mi is hozzájárulhassunk ahhoz,

are always treated with respect and kindness."

hogy a sötét bőrű emberekkel mindig tisztelettel és kedvesen bánjanak.

Now, this was a truly terrifying teachable moment.

Félelmetes pillanat volt ez, de óriási pedagógiai lehetőség.

But as we moved forward in the conversation,

Ahogy tovább beszélgettünk, észrevettem,

I noticed that both Abby and the rest of the kids

hogy Abby és a többiek is

were still willing to engage.

szívesen beszélgetnének még erről.

And as I watched the conversation really marinate with my students,

Ahogy egyre jobban elmerültünk a gyerekekkel a témában,

I began to wonder how many of my students have assumptions just like Abby.

elgondolkodtam, vajon hány diákom gondolkodik úgy, mint Abby.

And what happens when those assumptions go unnoticed and unaddressed,

Mi történik, ha nem vesszük ezt észre vagy nem foglalkoznunk vele,

as they so often do?

ahogy ez gyakran meg is esik?

But first, I think it's important to take a step back

De először is, hadd menjek vissza oda,

hogy mitől lesz egy téma tabu.

and even consider what makes a topic taboo.

I don't remember receiving an official list of things

Nem emlékszem, hogy hivatalos listát kaptam volna arról,

you're not supposed to talk about.

hogy miről nem beszélhetünk, arra viszont nagyon jól emlékszem,

But I do remember hearing, over and over, growing up:

milyen sokszor hallottam gyerekkoromban,

there are two things you do not talk about at family get-togethers.

hogy két dolog van, amit nem említünk családi összejöveteleken:

And those two things are religion and politics.

a vallás és politika.

And I always thought this was very curious

Ezt mindig furcsának találtam,

because religion and politics often are such huge influencing factors

mert mind a vallás, mind a politika nagyban befolyásolják,

over so many of our identities and beliefs.

hogy kik vagyunk, és miben hiszünk.

But what makes a topic taboo

Egy téma attól lesz tabu,

is that feeling of discomfort that arises when these things come up in conversation.

hogy kényelmetlen róla beszélni.

But some people are extremely fluent in the language of equity,

Bár néhányan folyékonyan beszélik az egyenjogúság nyelvét,

while other people fear being PC-shamed

mások tartanak attól, hogy politikailag nem elég korrektek,

or that their ignorance will show as soon as they open their mouths.

vagy hogy azonnal kiderül, milyen tájékozatlanok, amint megszólalnak.

But I believe that the first step towards holding conversations

Nekem viszont meggyőződésem, hogy az első lépés afelé,

hogy olyan dolgokról beszélgethessünk, mint a méltányosság az,

about things like equity

is to begin by building a common language.

hogy kialakítunk egy közös nyelvet.

And that actually starts with destigmatizing topics

Ehhez pedig először tisztázni kell azokat a kényes témákat,

that are typically deemed taboo.

melyeket tipikusan tabunak tartunk.

Now, conversations around race, for example,

Például a fajokkal kapcsolatos beszélgetéseknek is

have their own specific language

megvan a maga nyelvezete.

and students need to be fluent in this language

Fontos, hogy a diákok folyékonyan beszéljék ezt a nyelvet,

in order to have these conversations.

hogy beszélni tudjanak erről a kérdésről.

Now, schools are often the only place

Az iskola gyakran az egyetlen hely,

where students can feel free and comfortable

ahol a diákok szabadon és nyugodtan tehetnek fel kérdéseket,

to ask questions and make mistakes.

és követhetnek el hibákat.

But, unfortunately, not all students feel that sense of security.

De sajnos itt sem érzi magát mindenki biztonságban.

Now, I knew that day in front of my fourth-graders

Tudtam, hogy aznap ott a negyedik osztályban

that how I chose to respond could actually have life-long implications

a válaszomnak életre szóló hatása is lehet –

not only for Abby, but for the rest of the students in my class.

nemcsak Abbyre, hanem az osztály többi tagjára is.

If I had brushed her words aside,

Ha mindezt elengedem a fülem mellett,

the rest of the class could actually infer that this type of comment is acceptable.

az osztály egy része azt gondolta volna, hogy egy ilyen megjegyzés elfogadható.

But if I had yelled at Abby

Ha pedig kiabálok Abbyvel,

and embarrassed her in front of all of her friends,

és zavarba hozom a barátai előtt,

that feeling of shame associated with one of her first conversations on race

számára a fajokról szóló első beszélgetésből csak a szégyenérzet marad,

could actually prevent her from ever engaging on that topic again.

és ez akadályozta volna abban, hogy elmélyüljön a témában.

Now, teaching kids about equity in schools is not teaching them what to think.

Mikor az iskolában a méltányosságról tanulunk,

nem azt mondjuk meg a gyerekeknek, hogy mit gondoljanak.

It is about giving them the tools and strategies and language

Sokkal inkább eszközöket, stratégiákat és szókincset adunk,

and opportunities to practice how to think.

illetve lehetőséget, hogy kipróbálják, hogyan gondolkodjanak minderről.

For example, think about how we teach kids how to read.

Gondoljunk például arra, hogy tanítjuk olvasni a gyerekeket.

Nem azzal kezdjük, hogy könyvet adunk a kezükbe,

We don't start by giving them books.

We start by breaking down words into letters and sounds

hanem azzal, hogy a szavakat betűkre és hangokra bontjuk,

and we encourage them to practice their fluency by reading every single day,

és arra biztatjuk őket, hogy egy társukkal vagy a barátaikkal

with a partner or with their friends.

minden nap gyakoroljanak.

Megértést segítő kérdéseket teszünk fel nekik,

And we give them lots of comprehension questions

to make sure that they're understanding what they're reading.

hogy megbizonyosodjunk arról, értik is, amit olvasnak.

And I believe that teaching kids about equity

Hiszem, hogy a méltányosság kérdését

should be approached in the exact same way.

pontosan ugyanígy kellene megközelíteni.

I like to start by giving my students a survey every year,

Szeretem a tanévet azzal kezdeni, hogy egy kérdőívet adok a gyerekeknek

about different issues around equity and inclusion.

az egyenjogúság és az elfogadás különböző témáiról.

And this is a sample survey from one of my kids,

Ez egy minta kérdőív, amit az egyik diákom töltött ki.

and as you can see, there's some humor in here.

Ahogy látják, némi humor is van benne, mert arra a kérdésre, hogy mit jelent

For under the question, "What is race?"

a race vagyis faj szó, ő az angol szó másik jelentésével válaszolt:

she has written, "When two or more cars, people and animals

run to see who is fastest and who wins."

"Mikor autók, emberek vagy állatok versenyeznek, és a leggyorsabb nyer."

However, if you look at her question, "What is racism?"

Ha azonban azt a kérdést nézzük, hogy mi a rasszizmus,

it says, "When somebody says or calls someone dark-skinned a mean name."

ezt olvashatjuk: "Ha valaki csúnyát mond arra, akinek sötét a bőre."

So, she's young, but she's showing that she's beginning to understand.

Ugyan kicsi még, de már kezdi érteni, miről van szó.

And when we act

Ha úgy teszünk,

like our students aren't capable of having these conversations,

mintha diákjaink képtelenek lennének ezekre a beszélgetésekre,

we actually do them such a disservice.

nagyon sokat árthatunk.

Now, I also know that these types of conversations

Azt is tudom, hogy az ilyen beszélgetések

can seem really, really intimidating with our students,

nagyon rémisztőnek tűnhetnek –

especially with young learners.

különösen a kisebbekkel.

But I have taught first through fifth grades,

Az első öt évfolyamon tanítottam eddig,

and I can tell you, for example,

és természetesen

that I'm not going to walk into a first-grade classroom

az elsősökhöz nem úgy megyek be,

and start talking about things like mass incarceration.

hogy most pedig a tömeges bebörtönzésről fogunk beszélni.

But even a six-year-old first-grader can understand the difference

De még a hat éves elsősök is megértik, mit jelent az, hogy valami méltányos,

between what is fair -- people getting what they need.

vagyis ha az ember annyit kap, amennyire szüksége van.

We identified a lot of these things in class together.

Az osztályban sok példát hoztunk erre.

And the difference between fair and equal --

És azt is tudják, mi a különbség a méltányos és az egyenlő között,

when everybody gets the same thing,

vagyis mikor egy szülinapi bulin

especially goody bags at birthday parties.

mindenki egyforma ajándékcsomagot kap.

Now, first-graders can also understand the difference

Még az elsősök is megértik,

between a punishment and a consequence.

mi a különbség büntetés és következmény között.

And all of these things are foundational concepts

Ezek alapvető fogalmak,

that anyone needs to understand

melyeket mindenkinek ismernie kell,

before having a conversation

mielőtt egy egyesült államokbeli

about mass incarceration in the United States.

tömeges bebörtönzésről kezdene beszélgetni.

Some people might think that kindergarteners or first-graders

Néhányan azt hiszik, hogy az óvodások vagy az elsősök

are too young to have conversations around racism,

túl kicsik ahhoz, hogy a fajgyűlöletről beszélgessünk velük,

but also tell you that young kids

de el kell mondjam,

hogy a kicsik értik,

understand that there are many different components

hogy identitásunk több elemből áll;

that make up our identities

and how people are similar and different,

hogy sok mindenben hasonlítunk, és sok mindenben különbözünk,

and what it means to have power when other people don't.

és azt is, hogy mit jelent, ha valakinek hatalma van, és az, ha nincs.

When we have these conversations with students at a young age,

Ha ezekről a dolgokról már kisiskoláskorban beszélünk,

it actually takes away some of that taboo feeling

elkerülhető, hogy később, mikor nagyobbak lesznek,

when those topics come up at a later age.

ezeket tabutémaként kezeljék.

I also know that teaching about these things in schools

Azt is tudom, hogy ilyesmit tanítani olyan,

can feel like navigating a minefield.

mintha aknamezőn sétálnánk.

For example, what happens if parents or families

Például, mi történik, ha a szülők vagy a családok nem partnerek abban,

aren't on board with having these conversations in schools?

hogy az iskolában ilyesmiről beszélgessünk?

But to these people, I can say:

Nekik el kell mondjam,

these are some examples of things that students have said to me

hogy mindez csak néhány példa arra, amiről a gyerekek kérdezni szoktak,

and brought to my attention.

és amire felhívják a figyelmem.

For example, I had a student come in and whisper to me,

Egyszer odajött hozzám egy tanítványom, és azt súgta nekem:

"I've heard all these people use the term LGBTQ,

"Sokszor hallottam, hogy azt mondják LMBTQ,

but I don't know what it means and I'm too embarrassed to admit it."

de nem tudom, mit jelent, és nem merem bevallani."

I had a student come in over a weekend and come up to me and say,

Volt egy diákom, aki egy hétvégén jött be hozzám, és azt mondta:

"You know, I just watched this movie about Australia,

"Most láttam egy filmet Ausztráliáról,

and it made me wonder if they have racism there, too."

és azon gondolkodtam, hogy ott is van-e rasszizmus."

Mindig az volt a célom, hogy a gyerekek nyugodtan beszéljenek ezekről a témákról,

And I always want my students to be comfortable having these conversations

because when they're comfortable talking about it and asking questions,

mert ha magától értetődő hogy beszélgethetünk és kérdezhetnek,

they also build comfort in bringing in their own lives and experiences

azt is megtanulják, hogy a saját életükre és tapasztalataikra is építhetnek,

in how they relate to these big topics.

mikor ezeket a nehéz kérdéseket kezelik.

Also, some teachers might be kind of nervous

Néhány tanárt zavar,

if a student brings up a topic or asks a question

ha a tanítványa olyan témát vagy kérdést vet fel,

and they don't know the answer to it.

amelyre nem tudja a választ.

But if a student ever brings something to my attention

Ha egy diákom olyasmire hívja fel a figyelmem,

and I don't know the answer,

amire nem tudom a választ,

I will always admit it and own it

mindig elismerem és felvállalom.

because I'm not going to pretend to be an expert in something

Nem teszek úgy, mintha szakértő lennék valamiben,

that I don't have experience in or I'm not an authority on.

amiben nincs tapasztalatom vagy nem értek hozzá.

That same year, I had a student come in

Ugyanabban az évben történt, hogy odajött hozzám egy diák,

and ask a question about the LGBTQ community.

és az LMBTQ közösségről kérdezett.

And I just didn't know enough to give them an appropriate answer.

Nem tudtam a témáról eleget ahhoz, hogy megfelelő választ tudjak adni,

So instead, I encouraged that student

ezért inkább azt javasoltam,

to reach out and ask that question to a representative of a nonprofit

tegye fel a kérdést annak az előadónak, aki egy nonprofit szervezettől

who had come to speak to our class about that very same issue.

korábban járt már az osztályban, és erről a témáról beszélt.

When we admit to our students that we don't have all the answers,

Ha a diákok előtt is beismerjük, hogy nem tudjuk mindenre a választ,

not only does it humanize us to them,

nemcsak közelebb kerülünk hozzájuk,

it also shows them that adults have a long way to go, too,

de azt is megmutatjuk,

hogy a felnőtteknek is bőven van még mit tanulniuk a méltányosságról.

when it comes to learning about issues of equity.

Now, a little while back, I wrote a lesson about consent.

Kicsit korábban a közös megegyezés fogalmáról írtam óratervet.

Ez néhány felnőttnek felkeltette az érdeklődését,

And, to some people, this was very exciting

because I took this topic that seemed very taboo and scary

mert olyan témához nyúltam, ami különösen kényes és ijesztő.

and I broke it down into a way that was accessible for young learners.

Úgy dolgoztam fel a témát, hogy az a kisebbek számára is érthető legyen,

However, to other people,

Sok felnőtt számára

the idea of consent is so strongly tied to sex,

a közös megegyezés fogalma szorosan kapcsolódik a szexualitáshoz,

and sex is often considered a taboo subject,

a szexualitás pedig gyakran tabutéma.

Ezért aztán nagyon kínosnak találták a témát.

that it made them very uncomfortable.

But my students are third-graders,

Én viszont harmadikosokat tanítottam,

so we're not talking about sex in class.

akikkel az osztályban nem volt téma a szex.

Rather, I wanted them to understand

Azt szerettem volna inkább, hogy megértsék,

that everybody has different physical boundaries

hogy mindenki számára mások azok a fizikai határok,

that make them feel comfortable.

melyek között kényelmesen mozog.

And the social and emotional intelligence it takes

A társas és érzelmi intelligencia, ami ahhoz szükséges

to read somebody's words and tone and body language

hogy valaki szavait, hanglejtését, testbeszédét megértsük,

are skills that often need to be explicitly taught,

olyan készségek, melyeket ugyanúgy kell tanítani,

the same way we teach things like reading and math.

mint az olvasást vagy a matematikát.

And this lesson is not reserved for students of one single demographic.

Ez az óraterv nem egy bizonyos gyerekcsoport számára készült.

Things like questioning and making observations

A kérdésfelvetés, a hozzászólás

and critical thinking

és a kritikai gondolkodás olyan dolgok,

are things that any student of any race or ethnicity

melyeket etnikai hovatartozástól, származástól, családi háttértől,

or background or language or income or zip code should be learning in schools.

nyelvtől, jövedelemtől, lakóhelytől függetlenül kellene tanulni az iskolában.

Also, deliberate avoidance of these conversations

Ha szándékosan kerüljük az ilyen beszélgetéseket

speaks volumes to our students

a diákok számára az is nagyon beszédes.

because kids notice when their teachers, when their textbooks

A gyerekek észreveszik, ha a tanárok vagy a tankönyvek kihagyják

leave out the voices and experiences of people like women or people of color.

a nők vagy a más bőrszínű emberek véleményét vagy tapasztalatait.

Silence speaks volumes.

A csend is sok mindent elárul.

I recently asked my class of third-graders

Nemrég megkérdeztem a harmadikosaimat,

mit mondanának azoknak a felnőtteknek, akik szerint ők még túl kicsik ahhoz,

what they would say to adults who think they're too young

to learn about issues of equity.

hogy a méltányosságról tanuljanak.

And while this is a small sample of my 25 students,

Bár ez csak az én 25 kisdiákom véleménye,

all of them agreed

mindannyian egyetértettek abban,

that not only are they capable of having these conversations,

hogy nemcsak hogy tudnak erről beszélgetni, de joguk is van hozzá.

but they view it, the right to learn it, as a right and not as a privilege.

Mind úgy gondolták, hogy nem kiváltság ez, hanem jog.

And, in their words:

Hogy őket idézzem:

"We're big enough to know about these things

"Elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy tudjunk ezekről a problémákról,

because these problems are happening where we live.

hiszen ott történnek, ahol élünk.

And we have the right to talk about them

És jogunk van beszélni róluk,

because it will be our life in the future."

mert ez a mi életünk és a mi jövőnk."

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)