Katie Mack: The death of the universe -- and what it means for life | TED Fellows

Fordító: Zsuzsanna Lőrincz Lektor: Zsófia Herczeg

[SHAPE YOUR FUTURE]

I love the universe.

The vastness, the mystery,

the astonishing beauty of the stars.

I love everything about it,

and I've devoted my life to studying it.

[FORMÁLD A JÖVŐD!]

From atoms to galaxies,

Imádom az univerzumot.

from beginning to end.

A végtelenségét, a rejtelmét,

But lately, I've gotten stuck on that last bit.

a csillagok lenyűgöző szépségét.

The fact that the universe is dying.

Imádok benne mindent,

és a tanulmányozásának szenteltem az életem.

I know this may come as a shock.

I mean, it's the universe, it's everything.

Az atomoktól a galaxisokig,

a keletkezésétől a végezetéig.

It's supposed to be eternal, right?

De mostanában csak az utóbbi foglalkoztat.

But it isn't.

We know the universe had a beginning

Az a tény, hogy az univerzum haldoklik.

and everything that begins ends.

The start of the story is a familiar one.

Tudom, megdöbbentően hangzik.

In the beginning, there was light.

Mégiscsak az univerzumról, a mindenségről van szó.

We know that because we can see it directly.

Annak örökké kell tartania, igaz?

De nem!

The cosmos today is filled with low-energy background radiation

Tudjuk: az univerzumnak volt kezdete,

és aminek kezdete van, egyszer véget ér.

left over from a time

A történet eleje jól ismert.

when the whole universe was an all-encompassing inferno.

Kezdetben volt fény.

In its first 380,000 years, space wasn't cold or dark.

Ezt onnan tudjuk, hogy közvetlenül megfigyelhetjük.

A kozmosz ma is tele van alacsony energiájú háttérsugárzással,

It was thick with a churning, humming plasma.

mely abból a korból származik,

It was hot and dense.

amikor a világegyetem egy forró pontba zsúfolódott össze.

It was loud.

But it was also expanding.

Az első 380 000 évben a világűr még nem volt hideg és sötét.

Over time, the fire dissipated and space cooled.

Örvénylő, morajló plazmából épült fel.

Clouds of gas pulled together by their own gravity

Forró, sűrű

formed stars and galaxies and planets and us.

és hangos volt.

Ugyanakkor tágult is.

And one day,

Idővel a tűz kihunyt, a világűr lehűlt.

astronomers using a microwave receiver detected a bit of static

A saját gravitációjuk hatására összesűrűsödő gázfelhőkből

coming from every direction in the sky,

the leftover radiation from that primordial fire.

csillagok, galaxisok, bolygók keletkeztek, és ezekből vagyunk mi is.

We can now map out the cosmos

Majd egy nap csillagászok

mikrohullámú vevőkészülék segítségével egy kis zajt észleltek

to the farthest reaches of the observable universe.

We can see distant galaxies

az égbolt minden irányából –

whose light has taken billions of years to reach us.

valójában az ősi tűzből visszamaradó sugárzást.

So by looking at them, we are looking deep into the past.

Ma már feltérképezhetjük

We can watch how the expansion of the universe has slowed down

a megfigyelhető világegyetem legtávolabbi pontjait is.

since that hot early phase 13.8 billion years ago.

Megfigyelhetünk távoli galaxisokat,

amelyek fénye több milliárd év alatt jut el hozzánk.

We can see collisions of entire galaxies

Ezek vizsgálatával a régmúltat tárjuk fel.

and watch the bursts of star formation,

Megfigyelhetjük, hogyan lassult a világegyetem tágulása

that result from the sudden conflagration of all that cosmic hydrogen.

a 13,8 milliárd évvel ezelőtti kezdeti forró állapot óta.

And we can see that these collisions are happening less and less.

Láthatjuk teljes galaxisok összeütközését,

The expansion of the universe isn't slowing down anymore.

a csillagképződéshez társuló kitöréseket,

A few billion years ago, it started speeding up.

amelyeket a kozmoszt kitöltő hidrogéngáz hirtelen fellobbanása okoz.

Distant galaxies are getting farther apart

Azt is látjuk, hogy ilyen összeütközések egyre ritkábban történnek.

faster and faster.

Star formation has slowed.

A világegyetem már nem lassuló ütemben tágul.

In fact, we can calculate exactly how much.

Néhány milliárd évvel ezelőtt a tágulás elkezdett felgyorsulni.

And when we do, we find something shocking.

A távoli galaxisok egymástól való távolodása

Of all the stars that have ever been born or that ever will be,

egyre gyorsabb.

A csillagképződés lelassult.

around 90 percent have already come into being.

Ki is tudjuk számítani ennek pontos mértékét.

From now until the end of time,

the universe is working on just that last 10 percent.

És ha kiszámoljuk, az eredmény megdöbbentő.

A valaha megszületett vagy majdan keletkező összes csillag

The end of the universe is coming.

90%-a már létrejött.

There are a few ways it could happen,

but the most likely is called the heat death,

Az univerzum mostantól a világ végezetéig

and it's an agonizing, slow languishing of the cosmos.

az utolsó 10%-on dolgozik.

Stars burn out and leave smoldering ash.

A világegyetem a végéhez közeledik.

Galaxies become increasingly isolated in their own dim pools of light.

Többféle forgatókönyv lehetséges,

de a legvalószínűbb az úgynevezett hőhalál,

Particles decay.

amely során a kozmosz elhal, lassan elenyészik.

Even black holes evaporate into the void.

A csillagok kiégnek, parázsló hamut hagyva maguk után.

Of course, we still have some time.

A galaxisok mint halvány fénytócsák egyre messzebb sodródnak egymástól.

The heat death is so far in the future, we hardly have words to describe it.

A részecskék elbomlanak.

Long past a billion years,

Még a fekete lyukak is elpárolognak a semmibe.

when the sun expands and boils off the oceans of the Earth.

Természetesen van még időnk.

Long past 100 billion years,

when we lose the ability to see distant galaxies

A hőhalál olyan távol van a jövőben, hogy alig tudjuk azt leírni.

and that faint trace of Big Bang light.

Sokkal több mint egymilliárd év múlva,

Long after we are left alone in the darkness

amikor a Nap felfúvódik, és felforralja az óceánjainkat.

watching the Milky Way fade.

Sokkal több mint 100 milliárd év múlva,

amikor már nem látjuk a távoli galaxisokat

It's OK to be sad about it,

és az ősrobbanás fényének halvány maradványát.

even if it is trillions of years in the future.

Sokkal azután, hogy magunkra maradunk a sötétségben,

No one wants to think about something they love coming to an end.

ahogy a Tejút elhalványodik.

As disconnected as it may be to us here and now,

it is somehow more profound than personal death.

Normális, hogy szomorúak vagyunk emiatt,

még akkor is, ha évmilliárdok múlva következik be.

We have strategies for accepting the inevitability of that.

Senki sem akar belegondolni abba, hogy valami, amit szeret, véget ér.

After all, we tell ourselves, something of us will live on.

Bármennyire is elképzelhetetlen számunkra itt és most,

Maybe it will be our great works.

valahogy mélyebben érint minket, mint az emberi halál.

Maybe it will be our children, carrying on our genetic material

Vannak stratégiáink, hogy elfogadjuk a halál elkerülhetetlenségét.

or perhaps our basic outlook on life.

Maybe it will be some idea worth spreading.

Hiszen elhitetjük magunkkal, hogy egy részünk tovább él.

Humanity might venture out into the stars and evolve and change,

Talán a nagyszerű műveink.

Talán a gyermekeink, akik tovább viszik a génjeinket,

but something of us will survive.

vagy talán az életszemléletünk.

But if the universe ends,

Esetleg egy terjesztésre érdemes gondolatunk.

at some point we have no legacy.

There will come a time when, in a very real sense,

Az emberiség eljuthat a csillagok közé, fejlődhet és változhat,

our existence will not have mattered.

de megmarad belőlünk valami.

The slate will be wiped clean completely.

Viszont ha a világegyetem ér véget,

Why should we spend our lives

egy ponton túl nem marad örökségünk.

seeking answers to the ultimate questions of reality

Eljön az idő, amikor gyakorlatilag

if eventually there will be no one left to tell?

a létezésünk mit sem ért.

Why build a sandcastle when you can see that the tide is coming in?

Az égvilágon minden törlődik.

Miért szentelnénk az időnket arra,

I've asked a dozen other cosmologists

hogy válaszokat keressünk az élet nagy kérdéseire,

and they all had different answers.

ha végül senki sem marad, akinek elmondhatnánk?

To some, the death of the cosmos just seems right.

Miért építenénk homokvárat, ha látjuk, hogy jön a hullám?

It's freeing to know that we are temporary.

"I very much like our blipness," one told me.

Megkérdeztem több kozmológust is:

To others, the question itself motivates the search for some alternative theory.

mindenki mást mondott.

Néhányuk szerint a kozmosz halála teljesen rendben van.

There must be some way to carry on.

Felszabadító érzés, hogy átutazók vagyunk.

The slow fade to black just cannot be how our story ends.

“Imádom, hogy csak villanás vagyunk” - mondta az egyikük.

One found comfort in the possibility of the multiverse.

Másokat a puszta kérdés is arra ösztönöz, hogy alternatív elmélet után kutassanak.

"It's not all about us," he said.

Csak van valami módja, hogy fennmaradjunk.

Personally, I feel lucky.

Nem végződhet úgy a történetünk, hogy lassan minden elsötétül.

Our cosmos existed for billions of years before us

Van, aki a multiverzum lehetőségében talált vigaszt.

and it will carry on long after we are gone.

For this brief moment, we are here.

“Nem csak mi vagyunk” - mondta.

We may be insignificant to the cosmos as a whole,

Személy szerint szerencsésnek érzem magam.

but we have an immense power to understand it,

Az univerzumunk évmilliárdokkal előttünk is létezett,

to see the beginning,

és sokáig fennmarad még utánunk is.

to contemplate the end,

Egy rövid pillanat erejéig itt vagyunk.

to look up into the sky

and see ourselves reflected in every tiny point of light.

Lehet, hogy jelentéktelenek vagyunk a kozmosz egészéhez képest,

de elképesztő a képességünk, hogy értjük az univerzumot,

There is a kind of luxury in the freedom to look beyond our own little lives

látjuk a kezdetét,

számolni tudunk az elmúlásával,

and contemplate the end of everything.

hogy felnézünk a csillagokra,

és látjuk magunkat visszatükröződni minden apró fénylő pontban.

We, fragile, doomed humans

carry within us a sense of discovery and wonder.

Nagy áldás az a szabadság, hogy kutathatjuk saját kis életünket,

It will persist as long as there are thinking beings in the cosmos.

és elmélkedhetünk az idők végezetéről.

And we can decide how to use it.

Mi, törékeny, halandó emberek

magunkban hordozzuk a felfedezésre és a csodára való nyitottságot.

Thank you.

És ez kitart mindaddig, amíg gondolkodó lények lesznek a kozmoszban.

Rajtunk áll, hogyan élünk vele.

Köszönöm.