How do daily habits lead to political violence? | Christiane-Marie Abu Sarah

Transcriber: Leslie Gauthier Reviewer: Camille Martínez

Fordító: Eva Danko Lektor: Zsófia Herczeg

So I'm starting us out today with a historical mystery.

Egy történelmi rejtéllyel nyitnám a mai napot.

In 1957, there were two young women,

1957-ben két,

both in their 20s,

a húszas éveiben járó,

both living in the same city,

ugyanabban a városban élő fiatal nő,

both members of the same political group.

akik mindketten egyazon politikai csoport tagjai voltak,

That year, both decided to commit violent attacks.

elhatározták, hogy erőszakos támadást hajtanak végre.

One girl took a gun and approached a soldier at a checkpoint.

Az egyik lány puskával megközelített egy ellenőrzési ponton posztoló katonát.

The other girl took a bomb and went to a crowded café.

A másik bombát vett magához, és egy zsúfolt kávézóba ment.

But here's the thing:

Aztán viszont

one of the those girls followed through with the attack,

az egyik lány végrehajtotta a támadást,

but the other turned back.

a másik visszafordult.

So what made the difference?

Mi okozta az eltérést?

I'm a behavioral historian, and I study aggression,

Viselkedéstörténész vagyok,

és a társadalmi mozgalmak kapcsán tanulmányozom az agressziót,

moral cognition

and decision-making in social movements.

morális észlelést és döntéshozatalt.

That's a mouthful. (Laughs)

Még kimondani is nehéz. (Nevet)

So, the translation of that is:

Lefordítva ez annyit tesz:

I study the moment an individual decides to pull the trigger,

azt a pillanatot tanulmányozom, amikor valaki úgy dönt, meghúzza a ravaszt,

the day-to-day decisions that led up to that moment

és a napról napra hozott döntéseket, amelyek elvezetnek ahhoz a pillanathoz,

and the stories that they tell themselves about why that behavior is justified.

és az önáltató sztorikat, hogy miért jogos a viselkedésünk.

Now, this topic --

Ez a téma

it's not just scholarly for me.

nem csak tudományos szempontból érint.

It's actually a bit personal.

Az érdeklődésnek személyes oka is van.

I grew up in Kootenai County, Idaho,

Idahóban, Kootena megyében nőttem fel,

and this is very important.

és ez igen fontos.

This is not the part of Idaho with potatoes.

Ez nem az a rész Idahóban, ahol krumpli van.

We have no potatoes.

Nincs krumplink.

And if you ask me about potatoes,

Ha a krumpliról kérdeznek,

I will find you.

megtalálom magukat.

(Laughter)

(Nevetés)

This part of Idaho is known for mountain lakes,

Idahónak ez a része a hegyi tavakról ismeretes,

horseback riding,

a lovaglásról,

skiing.

síelésről.

Unfortunately, starting in the 1980s,

Sajnos az 1980-as évektől kezdve

it also became known as the worldwide headquarters

arról is ismert, hogy itt található az árja testvériség

for the Aryan Nations.

globális főhadiszállása.

Every year, members of the local neo-Nazi compound

A helyi neonáci csoport tagjai minden évben felbukkannak,

would turn out and march through our town,

felvonulnak a városunkban,

and every year,

és városunk lakói is minden évben felvonulnak –

members of our town would turn out and protest them.

ellenük tiltakozva.

Now, in 2001, I graduated from high school,

2001-ben, amikor leérettségiztem,

and I went to college in New York City.

New Yorkba kerültem, egyetemre.

I arrived in August 2001.

2001 augusztusában érkeztem.

As many of you probably are aware,

Mint azt önök közül sokan tudják,

three weeks later,

három héttel később

the Twin Towers went down.

leomlottak az ikertornyok.

Now, I was shocked.

Nagyon megrázott.

I was incredibly angry.

Hihetetlen mérges voltam.

I wanted to do something,

Tenni akartam valamit,

but the only thing that I could think of doing at that time

ám az egyetlen dolog, ami akkoriban eszembe jutott,

was to study Arabic.

hogy arabul tanuljak.

I will admit,

Bevallom, én voltam az a lány az osztályban,

I was that girl in class that wanted to know why "they" hate "us."

aki tudni akartam, "miért utálnak minket".

I started studying Arabic for very wrong reasons.

Nem a legjobb okot választottam, hogy arabul tanuljak.

But something unexpected happened.

Ám valami váratlan történt.

I got a scholarship to go study in Israel.

Ösztöndíjat kaptam Izraelbe.

So the Idaho girl went to the Middle East.

Ezért aztán az idahói lány a Közel-Keleten kötött ki.

And while I was there, I met Palestinian Muslims,

Amíg ott voltam, találkoztam palesztin muszlimokkal,

Palestinian Christians,

palesztin keresztényekkel,

Israeli settlers,

izraeli telepesekkel,

Israeli peace activists.

izraeli békeaktivistákkal.

And what I learned is that every act has an ecology.

Megtanultam, hogy minden tettnek van környezettana,

It has a context.

körülményei.

Now, since then, I have gone around the world,

Azóta bejártam a világot,

I have studied violent movements,

tanulmányoztam erőszakos mozgalmakat,

I have worked with NGOs and ex-combatants in Iraq,

Irakban dolgoztam egykori katonákkal és nem kormányzati szervezetekkel,

Syria,

ahogy Szíriában,

Vietnam,

Vietnámban,

the Balkans,

a Balkánon

Cuba.

és Kubában is.

I earned my PhD in History,

Történelemből doktoráltam,

and now what I do is I go to different archives

és most különböző archívumokat bújok,

and I dig through documents,

dokumentumokat ások elő,

looking for police confessions,

rendőrségi vallomásokat nézek át,

court cases,

bírósági ügyeket,

diaries and manifestos of individuals involved in violent attacks.

naplókat és vallomásokat olyanoktól, akik erőszakos támadásokban vettek részt.

Now, you gather all these documents --

Ha összeszedik e dokumentumokat,

what do they tell you?

vajon miről mesélnek önöknek?

Our brains love causal mysteries,

Kiderült,

imádjuk az okozati rejtélyeket.

it turns out.

So any time we see an attack on the news,

Így bármikor, ha a hírekben látunk egy támadást,

we tend to ask one question:

ezt a kérdést szoktuk feltenni:

Why?

Miért?

Why did that happen?

Ez miért történt?

Well, I can tell you I've read thousands of manifestos,

Nos, kiáltványok ezreit olvastam,

and what you find out is that they are actually imitative.

és arra jutottam, valójában utánoznak.

They imitate the political movement that they're drawing from.

Utánozzák azt a politikai mozgalmat, amelyből erednek.

So they actually don't tell us a lot about decision-making

A döntéshozatalról nem árulnak el sokat

in that particular case.

abban az adott esetben.

So we have to teach ourselves to ask a totally different question.

Újfajta kérdést kell megtanuljunk.

Instead of "Why?" we have to ask "How?"

A "miért" helyett a "hogyan"-ra kell rákérdezzünk.

How did individuals produce these attacks,

Hogyan kivitelezték a résztvevők e támadásokat,

and how did their decision-making ecology contribute to violent behavior?

és döntéshozatali környezettanuk hogyan befolyásolta erőszakos magatartásuk?

There's a couple things I've learned from asking this kind of question.

E kérdéseket feltéve megtudtam pár dolgot.

The most important thing is that

Az egyik legfontosabb,

political violence is not culturally endemic.

hogy a politikai erőszak a kultúrákban nem őshonos.

We create it.

Mi gerjesztjük.

And whether we realize it or not,

Akár felismerjük, akár nem,

our day-to-day habits contribute to the creation of violence

napi szokásaink révén mi magunk is hozzájárulunk környezetünkben

in our environment.

az erőszak létrejöttéhez.

So here's a couple of habits that I've learned contribute to violence.

Íme néhány szokás, amelyekről tudom, hogy hozzájárultak az erőszakhoz.

One of the first things that attackers did

Az egyik első dolog, amelyet a támadók tettek,

when preparing themselves for a violent event

miközben az erőszakos eseményre készültek,

was they enclosed themselves in an information bubble.

hogy bezárkóztak egy információs buborékba.

We've heard of fake news, yeah?

Mind hallottunk az álhírekről, ugye?

Well, this shocked me:

Megdöbbenve tapasztaltam, hogy minden csoportnak,

every group that I studied had some kind of a fake news slogan.

amelyet tanulmányoztam, volt valami álhírből származó mottója.

French communists called it the "putrid press."

A francia kommunisták ezt hívták rothadt sajtónak,

French ultranationalists called it the "sellout press"

a szélsőséges francia nemzetszocialisták

áruló és hazaáruló sajtónak.

and the "treasonous press."

Islamists in Egypt called it the "depraved news."

Az egyiptomi iszlamisták a romlott sajtó nevet adták neki,

And Egyptian communists called it ...

az egyiptomi kommunisták pedig

"fake news."

álhíreknek hívják ezeket.

So why do groups spend all this time trying to make these information bubbles?

Miért töltenek csoportok ennyi időt azzal, hogy információs buborékokat alkossanak?

The answer is actually really simple.

A válasz igazán egyszerű.

We make decisions based on the information we trust, yeah?

Az általunk hitelesnek vélt információk alapján hozunk döntést.

So if we trust bad information,

Ha rossz információkban bízunk,

we're going to make bad decisions.

rossz döntéseket hozunk.

Another interesting habit that individuals used

Egy másik érdekes szokás, amelyre az emberek alapoztak,

when they wanted to produce a violent attack

amikor erőszakos támadást akartak végrehajtani,

was that they looked at their victim not as an individual

hogy áldozatukra nem egyénként,

but just as a member of an opposing team.

hanem egy szemben álló csapat tagjaként tekintettek.

Now this gets really weird.

És a dolog itt kezd igazán érdekes lenni.

There's some fun brain science behind why that kind of thinking is effective.

E gondolkodás hatékonyságát egy izgalmas, tudományos magyarázat is alátámasztja.

Say I divide all of you guys into two teams:

Mondjuk, hogy két csoportra osztom önöket:

blue team,

kékek,

red team.

pirosak.

And then I ask you to compete in a game against each other.

Aztán azt kérem, vetélkedjenek egymás ellen egy játékban.

Well, the funny thing is, within milliseconds,

A különös az, hogy néhány milliszekundumon belül

you will actually start experiencing pleasure -- pleasure --

valójában örömmel – ismétlem: örömmel – tölti el önöket,

when something bad happens to members of the other team.

ha a másik csapattal valami rossz történik.

The funny thing about that is if I ask one of you blue team members

Ami még különösebb:

ha megkérek egy kék játékost, hogy csatlakozzon a pirosakhoz,

to go and join the red team,

your brain recalibrates,

pár milliszekundum alatt

and within milliseconds,

az agy újrakalibrálódik,

you will now start experiencing pleasure

és most amiatt érzünk örömet,

when bad things happen to members of your old team.

ha rosszul megy a régi csapatunk tagjainak sora.

This is a really good example of why us-them thinking is so dangerous

Ez igen jól példázza, miért veszélyes a "mi kontra ők" gondolkodásmód

in our political environment.

a politika terén.

Another habit that attackers used to kind of rev themselves up for an attack

Egy másik szokás, amely révén a támadók felpörgették magukat egy támadásra,

was they focused on differences.

hogy a különbségekre összpontosítottak,

In other words, they looked at their victims, and they thought,

vagyis az áldozataikra nézve az járt a fejükben:

"I share nothing in common with that person.

"Fikarcnyi hasonlóság sincs köztünk.

They are totally different than me."

Az az ember teljesen más, mint én."

Again, this might sound like a really simple concept,

Igazán egyszerű gondolatként hathat,

but there's some fascinating science behind why this works.

ám hogy miért működik, annak lenyűgöző magyarázata van.

Say I show you guys videos of different-colored hands

Mondjuk, hogy videókat mutatok önöknek különböző színű kezekről,

and sharp pins being driven into these different-colored hands,

amelyekbe tűket szúrnak,

OK?

rendben?

If you're white,

Ha önök fehérek,

the chances are you will experience the most sympathetic activation,

a legnagyobb együttérzést vagy fájdalmat

or the most pain,

valószínű akkor érzik,

when you see a pin going into the white hand.

ha azt látják, ahogy a fehér kezet szúrják meg.

If you are Latin American, Arab, Black,

Ha latin-amerikaiak, arabok vagy feketék,

you will probably experience the most sympathetic activation

valószínűleg az kelti önökben a legnagyobb szimpátiát,

watching a pin going into the hand that looks most like yours.

ha az önökéhez leginkább hasonló kezet szúrják meg.

The good news is, that's not biologically fixed.

A jó hír az, hogy ez nincs a génjeikbe kódolva.

That is learned behavior.

Ez tanult viselkedésforma.

Which means the more we spend time with other ethnic communities

Vagyis minél több időt töltünk más etnikumú emberekkel,

and the more we see them as similar to us and part of our team,

és minél hasonlóbbnak látjuk őket önmagunkhoz, és tartjuk csapattagnak,

the more we feel their pain.

annál jobban átérezzük fájdalmukat.

The last habit that I'm going to talk about

Az utolsó szokás, amely jellemezte a támadókat,

is when attackers prepared themselves to go out and do one of these events,

miközben felkészültek, hogy kimenjenek és véghezvigyenek egy támadást,

they focused on certain emotional cues.

hogy bizonyos érzelmekre összpontosítottak.

For months, they geared themselves up by focusing on anger cues, for instance.

Hónapokon át koncentrálnak például a düh jeleire, és így spannolják fel magukat.

I bring this up because it's really popular right now.

Azért említem, mert ez jelenleg igen népszerű.

If you read blogs or the news,

Két, laboratóriumi kísérlet során felállított elmélettel találkozhatnak,

you see talk of two concepts from laboratory science:

ha blogokat vagy híreket olvasnak:

amygdala hijacking and emotional hijacking.

amigdala-eltérítés és érzelmi eltérítés.

Now, amygdala hijacking:

Az amigdala-eltérítés azt jelenti,

it's the concept that I show you a cue -- say, a gun --

hogy mutatok önöknek egy jelet, mondjuk egy puskát,

and your brain reacts with an automatic threat response

az önök agya pedig automatikusan védekező reakciót ad

to that cue.

arra a jelre.

Emotional hijacking -- it's a very similar concept.

Az érzelmi eltérítés igen hasonló elképzelés.

It's the idea that I show you an anger cue, for instance,

Azt jelenti, hogy például a düh egy jelét mutatom önöknek,

and your brain will react with an automatic anger response

az agyuk pedig automatikusan

haraggal reagál arra a jelre.

to that cue.

I think women usually get this more than men. (Laughs)

Azt hiszem, a nők általában jobban megértik ezt, mint a férfiak. (Nevet)

(Laughter)

(Nevetés)

That kind of a hijacking narrative grabs our attention.

Az eltérítéses magyarázatra felfigyelünk.

Just the word "hijacking" grabs our attention.

Már maga az eltérítés szó is felkelti a figyelmünket.

The thing is,

Az a helyzet,

most of the time, that's not really how cues work in real life.

hogy a valóságban a jelek többnyire nem így működnek.

If you study history,

Nap mint nap

what you find is that we are bombarded with hundreds of thousands of cues

jelek százezreivel bombáznak minket –

ez derül ki, ha tanulmányozzuk a történelmet.

every day.

And so what we do is we learn to filter.

Ezért tanuljuk meg szűrni e jeleket.

We ignore some cues,

Néhányról nem veszünk tudomást,

we pay attention to other cues.

másokra odafigyelünk.

For political violence, this becomes really important,

A politikai erőszak szempontjából ez igen fontos,

because what it meant is that attackers usually didn't just see an anger cue

hiszen azt jelenti: a támadók nem egyszerűen meglátták a düh egy jelét,

and suddenly snap.

majd hirtelen elpattant náluk valami.

Instead,

Ehelyett politikusok, társadalmi aktivisták

politicians, social activists spent weeks, months, years

heteken, hónapokon, éveken át

flooding the environment with anger cues, for instance,

a düh jeleivel árasztották el a környezetüket,

and attackers,

és a támadók

they paid attention to those cues,

odafigyeltek azokra a jelekre,

they trusted those cues,

hittek bennük,

they focused on them,

koncentráltak rájuk,

they even memorized those cues.

mi több: memorizálták azokat a jeleket.

All of this just really goes to show how important it is to study history.

Ez mind azt mutatja, milyen fontos a történelem tanulmányozása.

It's one thing to see how cues operate in a laboratory setting.

Egy dolog megérteni, laboratóriumi körülmények közt hogyan működnek e jelek.

And those laboratory experiments are incredibly important.

E laboratóriumi kísérletek igen fontosak.

They give us a lot of new data about how our bodies work.

Rengeteg új adatot biztosítanak testünk működésének megértéséhez.

But it's also very important to see how those cues operate in real life.

Fontos megértenünk azonban azt is, hogyan működnek a jelek a valóságban.

So what does all this tell us about political violence?

Mit árul el ez számunkra a politikai erőszakról?

Political violence is not culturally endemic.

A politikai erőszak nem őshonos a kultúrában.

It is not an automatic, predetermined response to environmental stimuli.

Nem automatikus, nem eleve elrendelt válasz a környezeti ingereire.

We produce it.

Mi teremtjük meg.

Our everyday habits produce it.

Mindennapi szokásaink eredménye.

Let's go back, actually, to those two women that I mentioned at the start.

Térjünk csak vissza a két nőhöz, akikről korábban említést tettem.

The first woman had been paying attention to those outrage campaigns,

Az első nő odafigyelt a gyűlöletkampányra,

so she took a gun

így fegyvert ragadott,

and approached a soldier at a checkpoint.

és megközelített egy posztoló katonát.

But in that moment, something really interesting happened.

Ám abban a pillanatban történt valami igazán érdekes.

She looked at that soldier,

A katonára nézett,

and she thought to herself,

és arra gondolt:

"He's the same age as me.

"Annyi idős, mint én.

He looks like me."

Úgy néz ki, mint én."

And she put down the gun, and she walked away.

Letette a fegyvert, és elsétált.

Just from that little bit of similarity.

Csupán egy kis hasonlóság miatt.

The second girl had a totally different outcome.

A második lány esete teljesen másképp végződött.

She also listened to the outrage campaigns,

Ő is figyelt a gyűlöletkampányra,

but she surrounded herself with individuals

ám olyan egyénekkel vetette körbe magát,

who were supportive of violence,

akik az erőszak támogatói voltak,

with peers who supported her violence.

társakkal, akik támogatták a tettlegességben.

She enclosed herself in an information bubble.

Bezárta magát egy információs buborékba.

She focused on certain emotional cues for months.

Hónapokon át bizonyos érzelmi jelekre összpontosított.

She taught herself to bypass certain cultural inhibitions against violence.

Megtanult figyelmen kívül hagyni bizonyos erőszakellenes kulturális gátakat.

She practiced her plan,

Készült a tervére,

she taught herself new habits,

új szokásokat vett fel,

and when the time came, she took her bomb to the café,

és amikor eljött az idő, a bombát a kávézóba vitte,

and she followed through with that attack.

és végrehajtotta a merényletet.

This was not impulse.

Nem hirtelen felindulásból.

This was learning.

Tanulás volt.

Polarization in our society is not impulse,

A társadalmi megosztottság nem hirtelen felindulás,

it's learning.

tanulás eredménye.

Every day we are teaching ourselves:

Minden nap képezzük magunkat:

the news we click on,

az általunk olvasott hírekből,

the emotions that we focus on,

az érzelmek által, amelyekre figyelünk,

the thoughts that we entertain about the red team or the blue team.

a kék vagy piros csapat kapcsán támadó gondolataink révén.

All of this contributes to learning,

Ezek mind hozzájárulnak a tanuláshoz,

whether we realize it or not.

akár észrevesszük, akár nem.

The good news

A jó hír,

is that while the individuals I study already made their decisions,

hogy míg az általam tanulmányozott személyek már döntöttek,

we can still change our trajectory.

saját röppályánkat még módosíthatjuk.

We might never make the decisions that they made,

Lehet, sosem hozunk hozzájuk hasonló döntést,

but we can stop contributing to violent ecologies.

ám dönthetünk úgy, hogy nem támogatjuk az erőszakot.

We can get out of whatever news bubble we're in,

Bármilyen információbuborékban vagyunk is, kiléphetünk belőle,

we can be more mindful about the emotional cues

sokkal tudatosabbak lehetünk az emocionális jelek kapcsán,

that we focus on,

amelyekre odafigyelünk,

the outrage bait that we click on.

a gyűlöletkeltő csalikra, amelyekre rákattintunk.

But most importantly,

Ami ennél is fontosabb,

we can stop seeing each other as just members of the red team

felhagyhatunk azzal, hogy egymásra a piros vagy a kék csapat

or the blue team.

tagjaként tekintsünk.

Because whether we are Christian, Muslim, Jewish, atheist,

Legyünk bár keresztények, muszlimok, zsidók vagy ateisták,

Democrat or Republican,

demokraták vagy republikánusok,

we're human.

emberek is vagyunk.

We're human beings.

Emberi lények vagyunk.

And we often share really similar habits.

Sokszor igazán hasonlóak a szokásaink.

We have differences.

Különbözőek vagyunk.

Those differences are beautiful,

Ezek a különbségek csodásak,

and those differences are very important.

és ezek az különbségek igen fontosak.

But our future depends on us being able to find common ground

Jövőnk rajtunk múlik,

hogy találunk e másokkal közös alapot.

with the other side.

And that's why it is so, so important

Ezért annyira fontos,

for us to retrain our brains

hogy átprogramozzuk az agyunkat,

and stop contributing to violent ecologies.

és ne támogassuk az erőszakos környezetet.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)