How did South African Apartheid happen, and how did it finally end? - Thula Simpson

Fordító: Zsófia Herczeg Lektor: Zsuzsa Viola

On June 16th 1976,

1976. június 16-án

over 10,000 student protesters flooded the streets of Soweto, South Africa.

több mint 10 000 diáktüntető vonult ki a dél-afrikai Soweto utcáira.

For 28 years, South Africans had been living under Apartheid,

A dél-afrikaiak akkor már 28 éve éltek az apartheid szigorú elvei szerint,

a strict policy of segregation that barred the country’s Black majority

melyek értelmében az ország többségi fekete lakossága

from skilled, high-paying jobs, quality education, and much more.

nem juthatott - többek között - jól fizető szakmunkákhoz és minőségi oktatáshoz.

And in 1974, the government announced schools would be forced to teach

1974-ben a kormány bejelentette, hogy az iskolákban számos tárgyat

kötelezően afrikaans nyelven tanítanak majd,

many subjects in Afrikaans—

a language used primarily by the nation’s white ruling elites.

azon a nyelven, amit elsősorban az ország fehér vezető elitje beszélt.

But when protesters rose up to fight this injustice,

Mikor a tüntetők kiálltak az igazságtalanság ellen,

the government's response was swift.

a kormány azonnal lesújtott.

Armed police officers turned their weapons onto the crowd,

Felfegyverzett rendőrök vártak a tömegre,

and over the following days they killed over 150 students,

és az elkövetkező napokban több mint 150 diákot megöltek,

including victims as young as 13.

köztük 13 éves gyerekeket.

Even before Apartheid, South Africa’s long history of racial violence

Dél-Afrika hosszú, faji villongásokkal terhes történetében már az apartheid előtt

had already cost countless Black Africans their jobs, homes, and lives.

számos fekete afrikai veszítette el a munkáját, az otthonát,

és vesztette életét.

Beginning in the 1600s,

Az 1600-as évektől kezdve

first Dutch and later British settlers colonized the nation,

az első holland majd később brit telepesek leigázták az országot,

displacing local populations from their ancestral lands.

és a helyi lakosságot elűzték őseik földjéről.

Over the following centuries,

Az elkövetkező évszázadokban

Black Africans were segregated onto so-called native reserves;

a fekete afrikaiakat ún. bennszülött rezervátumokban különítették el.

and by the 20th century, that meant 70% of the population

A 20. század elejére a lakosság 70%-a

was living on roughly 13% of the country’s land.

az ország területének 13%-ára szorult vissza.

Deprived of their traditional livelihoods

Az eredeti életmódjuktól megfosztott fekete afrikaiak

and seeking to escape these overpopulated regions,

megpróbáltak szabadulni zsúfolt életterükből,

Black Africans began migrating to white-controlled areas.

és megkezdték a bevándorlást a fehérek ellenőrizte területekre,

There, they worked for low wages on white-owned farms and mines,

ahol alacsony bérekért dolgoztak a fehérek farmjain és bányáiban

alongside the descendants of enslaved and indentured workers

a hajdani afrikai és ázsiai rabszolgák és napszámosok leszármazottaival együtt.

from across Africa and Asia.

By 1948, this exploited labor force was a primary driver

1948-ban ez a kizsákmányolt munkásréteg volt

a fellendülő dél-afrikai gazdaság elsődleges hajtóereje.

of South Africa’s booming economy.

But economists argued that continued growth required a stable, educated,

Közgazdászok azonban felhívták a figyelmet arra,

hogy a fejlődést csak egy stabil, tanult, városi munkásosztály biztosíthatja.

and urbanized African labor force.

The ruling United Party accepted this logic,

Az akkor hatalmon lévő Egyesült Párt elfogadta ezt a gondolatmenetet,

but the rival National Party argued such a workforce

de a rivális Nemzeti Párt azzal érvelt,

hogy egy ilyen társadalmi csoport veszélyeztetné a fehérek uralmát.

would threaten the white ruling class.

Naming their campaign Apartheid, the Afrikaans word for “separateness,”

A Nemzeti Párt apartheid elnevezésű programjával -

melynek jelentése afrikaans nyelven "elkülönítés" -

the National Party won the 1948 elections.

megnyerte az 1948-as választásokat.

And once in power, they began forcibly relocating millions of Africans

Amint hatalomra kerültek, megkezdték több millió afrikai

rezervátumokba történő erőszakos visszatelepítését.

back to the reserves.

Under Apartheid, Black workers were considered temporary visitors

Az apartheid idején a fekete munkásokat

időszakos látogatóknak tekintették a fehér területeken.

in white areas.

They were restricted to specific zones,

Elkülönített zónákba szorították vissza őket,

and their trade unions received no official recognition.

a fekete szakszervezetekről pedig tudomást sem vettek.

The government also abolished mixed race universities,

A kormány megszüntette a közös egyetemeket,

outlawed mixed marriages, segregated recreational spaces,

betiltotta a vegyes házasságokat, szegregálta a szórakozóhelyeket,

and purged the non-white population from the voters’ roll.

és a nem fehér választókat törölte a választói névjegyzékből.

Within parliament at this time,

Akkoriban a parlamentben

Apartheid only had a small group of outspoken opponents.

csak egy kis csoport ellenezte nyíltan az apartheidet.

But outside the government,

A kormány berkein kívül azonban

three political groups were leading a popular resistance against the regime:

három politikai csoport fogott össze a fennálló rezsim ellen:

the Communist Party, which was then legally banned in 1950,

a Kommunista Párt - melynek működést 1950-ben betiltották -,

their allies in the African National Congress,

szövetségeseik, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC),

and later, a splinter group called the Pan-Africanist Congress.

majd később egy politikai szakadár csoport,

az ún. Pánafrikai Kongresszus (PAC).

Despite some ideological differences,

Az ideológiai különbségek ellenére

all three groups worked to mobilize the masses

mindhárom csoport azon dolgozott, hogy erőszakmentes módszerekkel

against Apartheid by non-violent methods.

mozgósítsa a tömegeket az apartheid ellen.

But the National Party wasn’t as restrained.

A Nemzeti Párt azonban nem volt ilyen visszafogott.

On March 21st, 1960, policemen massacred demonstrators at a PAC rally,

1960. március 21-én a PAC egyik tüntetésén a rendőrök több tüntetőt megöltek,

and within weeks, the ANC and PAC were outlawed.

és néhány héten belül mind az ANC, mind a PAC működését betiltották.

These events radicalized anti-Apartheid leaders,

Ezek az események az apartheidellenes vezetők radikalizálódásához vezettek.

and in December of 1961,

1961 decemberében

Nelson Mandela and other ANC and Communist Party activists

Nelson Mandela az ANC és a Kommunista Párt más aktivistáival együtt

established the resistance’s armed wing.

megalakította az ellenállás fegyveres egységét.

While the conflict grew increasingly violent,

Míg a konfliktus egyre erőszakosabb formát öltött,

the 1960s saw consistent economic growth throughout South Africa.

az 1960-as években a gazdaság az egész országban egyenletes fejlődést mutatott.

The National Party attributed this to the success of Apartheid,

A Nemzeti Párt ezt az apartheid sikereként könyvelte el,

but it was actually due to further exploitation.

jóllehet a valódi ok a fokozódó kizsákmányolás volt.

Employers were illegally hiring Black laborers

A munkaadók illegálisan alkalmaztak fekete munkásokat

for positions affluent white workers didn’t want to fill.

olyan feladatok ellátására, melyekre nem akadt fehér jelentkező.

And since this prosperity was flowing disproportionately

És mivel ez a fellendülés aránytalanul több előnyhöz juttatta

to the ruling white minority,

az uralkodó fehér kisebbséget,

the government happily turned a blind eye.

a kormány örömmel hunyt szemet a törvénytelenség felett.

Meanwhile, the National Party leveraged global anti-communist sentiment

Időközben a Nemzeti Párt

a világszerte tapasztalható kommunistaellenes hangulatot

to demonize its adversaries.

használta fel arra, hogy démonizálja ellenfeleit.

In 1963, they tried Mandela and ten others for advancing communism

1963-ban Mandelát és 10 társát bíróság elé állították

kommunista eszmék terjesztéséért,

and training recruits in guerrilla warfare.

és mert a gerillahadviseléshez önkénteseket képeztek ki.

Eight of the defendants were sentenced to life in prison,

A vádlottak közül nyolcat életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek,

and many remaining anti-Apartheid leaders were forced into exile.

a többi apartheidellenes vezető közül pedig sokan száműzetésbe kényszerültek.

Over the next decade,

A követekező évtizedben

a generation of student activists rose up to continue the fight,

a diákság egy új generációja vállalta, hogy folytatja a harcot.

led in part by Steve Biko and the South African Students Organization.

A csoportot Steve Biko és a Dél-afrikai Diákszövetség vezette.

Following the Soweto Massacre, student protesters spread nationwide.

A sowetói mészárlás után a diáktüntetések az egész országra kiterjedtek.

But police violently smothered these demonstrations,

A rendőri fellépés azonban elfojtotta ezeket a demonstrációkat.

killing over 600 protesters by early 1977.

1977 elejéig több mint 600 tüntetőt gyilkoltak meg.

That same year, Biko was taken into police custody

Ugyanebben az évben Bikót őrizetbe vették,

and killed in a brutal assault.

aki az itt elszenvedett súlyos bántalmazások miatt életét vesztette.

In response to this violence,

A véres eseményeket követően

the international community finally called for an end to Apartheid,

a világ országai összefogtak, és felléptek az apartheid ellen.

with some countries enacting trade embargoes against South Africa.

Néhány ország még kereskedelmi embargót is életbe léptetett Dél-Afrikával szemben.

The state attempted to launch a reform process,

Az állam reformprogramot indított,

creating separate parliaments for the country's white,

melynek részeként külön parlamentet hívtak össze

non-white, and Indian populations.

a fehér, a nem fehér és az indiai lakosság részére.

But the exclusion of the African majority led to more nationwide rioting.

Az afrikai többség kizárása azonban további országos zavargásokhoz vezetett.

So when F.W. de Klerk, a long-time supporter of Apartheid,

1989-ben az apartheid egyik élharcosa,

came to power in 1989,

F. W. de Klerk került hatalomra.

he concluded the only way to ensure white survival was to end the policy.

De Klerk arra jutott, hogy a fehérek túlélésének egyetlen módja az,

ha megszüntetik a apartheidet.

On February 2nd, 1990,

1990. február 2-án

de Klerk az egész világot megdöbbentette, mikor újra engedélyezte az ANC működését,

de Klerk shocked the world by unbanning the ANC,

releasing Mandela,

szabadon bocsátotta Mandelát,

and calling for constitutional negotiations.

és alkotmányos egyeztető tárgyalásokat hívott össze.

Four years later, in the nation’s inaugural all-inclusive elections,

A négy évvel később megtartott demokratikus választásokon

Mandela became South Africa’s first Black president.

Mandela lett Dél-Afrika első fekete elnöke.

But today, the national trauma of Apartheid can still be keenly felt,

Az a trauma azonban, amit az ország az apartheid alatt elszenvedett,

ma is erősen érezteti hatását.

and many wounds from this period have yet to fully heal.

Hosszú idő telik még el, míg az ekkor szerzett sebek végleg behegednek.