Antony Gormley: Sculpted space, within and without

Translator: Joseph Geni Reviewer: Morton Bast

Fordító: Krisztina Bota Lektor: Melissa Csikszentmihályi

I'm going to tell you about why I became a sculptor,

Arról fogok beszélni, hogy miért is lettem szobrász,

and you may think that sculptors,

és azt gondolhatják, a szobrászok

well, they deal with meta, they deal with objects,

anyaggal foglalkoznak, tárgyakkal

they deal with bodies,

és testekkel,

but I think, really, what I care about most

de azt hiszem, ami a leginkább érdekel,

is making space, and that's what I've called this talk:

az a téralkotás, ezért is választottam a mai témát:

Making Space.

Terek formálása.

Space that exists within us,

A bennünk,

and without us.

és a rajtunk kívül levő tér formálása.

So, when I was a child,

Gyerekkoromban,

I don't know how many of you grew up in the '50s,

nem tudom, önök közül hányan nőttek fel az '50-es években,

but I was sent upstairs for an enforced rest. (Laughter)

de engem általában felküldtek egy-egy kényszersziesztára.(Nevetés)

It's a really bad idea. I mean, after lunch, you're, you know,

Igazán rémes ötlet. Mármint tudják, ebéd után,

you're six, and you want to go and climb a tree.

hatévesen inkább fára akarnánk mászni.

But I had to go upstairs, this tiny little room

De nekem fel kellett mennem egy picike szobába,

that was actually made out of an old balcony,

amit valójában egy régi erkélyből alakítottak át,

so it was incredibly hot, small and light,

szóval hihetetlenül forró, szűkös és világos volt,

and I had to lie there. It was ridiculous.

és ott kellett feküdnöm. Nevetséges volt.

But anyway, for some reason, I promised myself

Bárhogy is, valamilyen okból megígértem magamnak,

that I wasn't going to move,

hogy nem mozdulok,

that I was going to do this thing that Mummy

és azt fogom tenni, amit anyukám

wanted me to do.

elvár.

And there I was, lying there in this tiny space,

Így ott voltam, feküdtem az apró szobában,

hot, dark, claustrophobic, matchbox-sized, behind my eyes,

meleg, sötét, klausztrofób, gyufásskatulyányi az elmémben,

but it was really weird, like, after this went on

de különös módon, ahogy ez így ment még

for days, weeks, months, that space would get bigger

napokon, heteken, hónapokon át, a tér lassan kitágult,

and darker and cooler

sötétebbé és hűsebbé vált,

until I really looked forward to that half an hour

mígnem tényleg vágyakoztam a másfél órányi

of enforced immobility and rest,

kényszermozdulatlanság és pihenő után,

and I really looked forward to going to that place

és valóban vártam, hogy bemehessek abba

of darkness.

a sötét térbe.

Do you mind if we do something completely different?

Nem bánják, ha kipróbálunk valami teljesen mást?

Can we all just close our eyes for a minute?

Behunyhatnánk a szemünket egy percre?

Now, this isn't going to be freaky.

Nem lesz ijesztő.

It isn't some cultic thing. (Laughter)

Ez most nem valami misztikus dolog. (Nevetés)

It's just, it's just, I just would like us all to go there.

Egyszerűen csak szeretném, ha mind ott lennénk.

So I'm going to do it too. We'll all be there together.

Szóval én is csinálom. Mindannyian ott leszünk.

So close your eyes for a minute.

Hunyják be a szemüket egy percre.

Here we are, in a space,

Itt vagyunk, egy térben,

the subjective, collective space of the darkness of the body.

a szubjektív, kollektív térben, a test sötétségében.

I think of this as the place of imagination,

Úgy gondolok rá, mint a képzelet terére,

of potential,

a lehetségesére,

but what are its qualities?

de milyen is ez?

It is objectless. There are no things in it.

Tárgytalan. Nincsenek benne dolgok.

It is dimensionless. It is limitless.

Dimenziótlan. Határtalan.

It is endless.

Végtelen.

Okay, open your eyes.

Oké, nyissák ki a szemüket.

That's the space that I think sculpture --

Ez az a hely, amivel szerintem a szobor --

which is a bit of a paradox, sculpture that is about

ami kissé paradox, mivel egy szobor lényege

making material propositions --

az anyagi alkotás --

but I think that's the space

de azt hiszem, ez az a tér,

that sculpture can connect us with.

amivel egy szobor összeköthet minket.

So, imagine we're in the middle of America.

Képzeljék el, hogy Amerika közepén vagyunk.

You're asleep. You wake up,

Alszanak. Felébrednek,

and without lifting your head from the earth

és anélkül, hogy felemelnék fejüket a földről,

on your sleeping bag, you can see for 70 miles.

a hálózsákjukról, belátnak száz kilométert.

This is a dry lake bed.

Ez egy száraz tómeder.

I was young. I'd just finished art school.

Fiatal voltam. Épphogy befejeztem a művészeti iskolát.

I wanted to do something that was working

Olyasvalamit akartam végezni, amivel közvetlenül

directly with the world, directly with place.

dolgozhatok a világgal, közvetlenül a hellyel.

This was a wonderful place, because it was a place

Csodálatos hely volt, mert ez volt az a táj,

where you could imagine that you were the

ahol elképzelhettem,

first person to be there.

hogy én érintem elsőként.

It was a place where nothing very much had happened.

Ez volt a hely, ahol semmi sem történt igazán.

Anyway, bear with me.

Mindegy is, tartsanak ki,

I picked up a hand-sized stone,

felkaptam egy ökölnyi követ,

threw it as far as I was able,

olyan messzire dobtam, ahogy bírtam,

it was about 22 meters.

mintegy 22 méterre.

I then cleared all the stones within that radius

Aztán összeszedtem a köveket ebben a sugárban,

and made a pile.

és egy halomba raktam.

And that was the pile, by the way.

Ez pedig a halom, egyébként.

And then, I stood on the pile,

Majd felálltam a rakásra,

and threw all of those rocks out again,

és ismét elhajítottam a köveket,

and here is rearranged desert.

és íme, az átrendezett sivatag.

You could say, well, it doesn't look very different

Mondhatnák, nos, hogy nem különösebben lett más,

from when he started.

mint amikor elkezdtem.

(Laughter)

(Nevetés)

What's all the fuss about?

Mi ez a felhajtás?

In fact, Chris was worried and said,

Valójában, Chris aggódott és azt mondta,

"Look, don't show them that slide,

"Figyelj, ezt a diát ne vetítsd le,

because they're just going to think you're another one of

mert azt fogják gondolni, hogy te is csak egy újabb

those crazy modern artists who doesn't do much.

őrült modern művész vagy, aki nem igazán csinál semmit."

(Laughter)

(Nevetés)

But the fact is, this is evidence

De a valóság az, hogy ez bizonyítéka

of a living body on other bodies,

egy élő test hatásának más testeken,

rocks that have been the subject of geological formation,

kövek, amikre földtani képződményekként tekintünk,

erosion, the action of time on objects.

az erózió tárgyaiként, az idő lenyomatának bizonyítékaiként.

This is a place, in a way, that I just

Ez egy hely, amire én csupán

would like you to, in a way, look at differently

szeretném, ha másként néznének,

because of this event that has happened in it,

az itt történtek ismeretében,

a human event,

az emberi esemény tudatában,

and in general, it just asks us to look again

és ami csak annyit kér tőlünk, hogy lássuk

at this world, so different from, in a way,

a világunkat kissé eltérően attól

the world that we have been sharing with each other,

a világtól, amelyben osztozunk egymással,

the technological world,

a technológiai világtól,

to look again at the elemental world.

hogy figyeljünk újra az elemi világra.

The elemental world that we all live in is that space

Az elemi világ az a tér, ahol mindannyian élünk,

that we all visited together, the darkness of the body.

ahol az imént együtt jártunk, a test sötétségéé.

I wanted to start again with that environment,

Ismét ezzel a környezettel akartam kezdeni,

the environment of the intimate, subjective space

a meghitt, szubjektív térrel,

that each of us lives in, but from the other side

amelyben mindegyikünk él, azonban a látható

of appearance.

túloldaláról megközelítve.

So here is a daily activity of the studio.

Tehát itt a stúdió napi tevékenysége.

You can see I don't do much. I'm just standing there,

Láthatják, nem csinálok sok mindent. Csak állok ott,

again with my eyes closed, and other people

újra lehunyt szemmel, amíg mások

are molding me, evidential.

megformáznak, ez egyértelmű.

This is an indexical register of a lived moment

Indexikus leképzése ez a megélt pillanatnak,

of a body in time.

egy időben létező test pillanatának.

Can we map that space, using the language of neutrinos

Vajon feltérképezhetjük ezt a teret a neutrínók nyelvével,

or cosmic rays, taking the bounding condition of the body

a kozmikus sugarakéval, a test behatárolt mivoltát véve

as its limit, but in complete reversal of, in a way,

e tér korlátjaként, azonban teljesen fordított módon, mint

the most traditional Greek idea of pointing?

ahogy a hagyományos görög ábrázolás tette?

In the old days they used to take a lump of Pentelic marble

A régmúlt időkben fogtak egy halom pentelikoni márványt,

and drill from the surface in order to identify the skin,

és megvésték a felületét, hogy leképezzék a bőrt,

the appearance,

a megjelenést,

what Aristotle defined as the distinction

amit Arisztotelész úgy határozott meg, mint

between substance and appearance,

anyag és megjelenés különbségét,

the thing that makes things visible,

a dolgokat láthatóvá tevőként,

but here we're working from the other side.

de mi most a másik oldalról dolgozunk.

Or can we do it as an exclusive membrane?

Vagy elérhetnénk ugyanezt egy exkluzív membránnal?

This is a lead case made around the space

Ez egy ólomtok aköré a tér köré vonva,

that my body occupied, but it's now void.

amit a testem elfoglalt, de immár üres.

This is a work called "Learning To See."

A munka címe "Megtanulni látni".

It's a bit of, well, we could call it night,

Ez valamiféle éjszaka,

we could call it the 96 percent of gravity

nevezhetnénk 96 százalék gravitációnak,

that we don't know about, dark matter,

amit nem ismerünk, sötét anyagnak,

placed in space, anyway, another version of a human space

térbe helyezve, bárhogy is, ez az emberi tér egy újabb verziója

in space at large, but I don't know if you can see,

az általános térben, de nem tudom látják-e,

the eyes are indicated, they're closed.

a szemek is szerepelnek, lehunyva.

It's called "Learning To See" because it's about an object

A címe "Megtanulni látni", mert egy tárgyról szól,

that hopefully works reflexively and talks about that

ami remélhetőleg reflexíven működik, és arról a

vision or connection with the darkness of the body

látványról beszél, vagy arról a kapcsolatról a test sötétségével,

that I see as a space of potential.

amit én a lehetőségek terének tartok.

Can we do it another way, using the language

Elérhetnénk-e ezt máshogy, az atommag körüli

of particles around a nucleus, and talk about the body

részecskék nyelvén, és beszélhetnénk-e a testről,

as an energy center?

mint energia központról?

No longer about statues, no longer having to take that

Immár nem szobrokon keresztül: mentesítve a testet

duty of standing, the standing of a human body,

az állás feladatától, lemondva az álló emberi testről,

or the standing of a statue, release it,

vagy az álló szoborról, engedjék meg neki,

allow it to be an energy field, a space in space

engedjék, hogy energiamező legyen, tér a térben,

that talks about human life, between becoming an entropy

ami az emberi életről beszél, az entropizálódás és

as a sort of concentration of attention,

a valamiféle koncentráció között,

a human place of possibility in space at large.

a lehetőségek emberi tere, az általános térben.

Is there another way?

Megközelíthetjük máshogy is?

Dark matter now placed against a horizon.

A sötét anyag most a horizonttal kerül egy síkra.

If minds live in bodies, if bodies live in clothes,

Ha az elmék testekben élnek, a testek pedig ruhákban,

and then in rooms, and then in buildings,

majd termekben, majd épületekben,

and then in cities, do they also have a final skin,

majd városokban, vajon nekik is lehet egy végső bőrük,

and is that skin perceptual?

és lehet ez a bőr érzékelhető?

The horizon.

A horizont.

And is art about

Vajon a művészet lényege, hogy

trying to imagine what lies beyond the horizon?

megpróbálja elképzelni, mi rejlik a láthatáron túl?

Can we use, in a way, a body as an empty catalyst

Használhatjuk-e a testet egy üres katalizátoraként

for a kind of empathy with the experience

valamiféle empátiának

of space-time as it is lived, as I am standing here

a téridő tapasztalata iránt úgy, mint ahogy itt állok

in front of you trying to feel and make a connection

önök előtt, megpróbálván érezni és létrehozni egy kapcsolatot

in this space-time that we are sharing,

ebben a téridőben, amin osztozunk,

can we use, at it were, the memory of a body,

használhatjuk-e a test memóriájaként,

of a human space in space to catalyze

egy emberi térként a térben, egy tapasztalat

an experience, again, firsthand experience,

katalizátoraként, ismét, elsőkézbeli tapasztalatának

of elemental time.

az elemi időnek.

Human time, industrial time, tested against

Emberi idő, ipari idő, kitéve

the time of the tides, in which these memories

az árapály idejének, amelyben ezeket az emlékeit

of a particular body, that could be any body,

egy adott testnek, ami bármilyen test lehet,

multiplied as in the time of mechanical reproduction,

megsokszorozva a mechanikus reprodukció idejében,

many times, placed over three square miles,

számtalanszor, 8 négyzetkilométeren elhelyezve,

a mile out to sea,

másfél kilométerre a tengerben,

disappearing, in different conditions of day and night.

amint eltűnik, az éjjelek és nappalok váltakozásában.

You can see this work. It's on the mouth of the Mersey,

Nézzék ezt a művet. A Mersey torkolatánál áll,

just outside Liverpool.

Liverpool határán.

And there you can see what a Liverpool sea looks like

Megfigyelhetik, hogy is fest a liverpooli tenger

on a typical afternoon.

egy tipikus délutánon.

The pieces appear and disappear,

A darabok megjelennek és eltűnnek,

but maybe more importantly --

de talán még ennél is fontosabb --

this is just looking north from the center of the installation --

ez az északi látvány az installáció közepéről --,

they create a field, a field that involves

egy mezőt alkotnak: mezőt, ami magában foglalja

living and the surrogate bodies in a kind of relation,

az életet és a helyettesítő testeket, egy egyfajta kapcsolatban,

a relation with each other and a relation with that limit,

egy köztük létesült kapcsolatban, és relációban azzal a korláttal,

the edge, the horizon.

a határral, a horizonttal.

Just moving on, is it possible,

Visszatérve, lehetséges volna

taking that idea of mind, body, body-building,

venni ezt a gondolatot, az elméről, a testről, a test építéséről,

to supplant the first body,

és kiszorítani vele az elsődleges testet,

the biological body, with the second,

a biológiai szervezetet, és vele a másodikat,

the body of architecture and the built environment.

az építészet testét, és az épített környezetét?

This is a work called "Room for the Great Australian Desert."

A mű címe "Terem az ausztrál Nagy Homoksivatagnak".

It's in an undefined location

Meghatározatlan helyen van,

and I've never published where it is.

és sosem tettem közzé, pontosan hol is.

It's an object for the mind.

Ez egy objektum az elmének.

I think of it as a 21st-century Buddha.

Úgy gondolok rá, mint egy 21. sz.-i Buddhára.

Again, the darkness of the body,

Ismét, a test sötétsége,

now held within this bunker shape

ezúttal egy bunkerformába foglalva,

of the minimum position that a body needs to occupy,

azon minimális pozícióban, amit egy testnek elfoglalnia szükséges,

a crouching body.

egy zsugorított test.

There's a hole at the anus, penis level.

Egy-egy lyuk az ánusz, pénisz szinteken.

There are holes at ears. There are no holes at the eyes.

Lyukak a füleknél. A szemek helyén nincsenek.

There's a slot for the mouth. It's two and a half inches thick,

Nyílás a száj számára. Hat és fél centiméter vastag

concrete with a void interior.

beton, üres belsővel.

Again, a site found with a completely flat

Ismét egy tökéletesen sík helyszín,

360-degree horizon.

360 fokos horizonttal.

This is just simply asking, again,

Ugyanazon kérdést veti fel,

as if we had arrived for the first time,

mintha mi látnánk először,

what is the relationship of the human project

hogy mi is az emberi kivetülés kapcsolata

to time and space?

idővel és térrel.

Taking that idiom of, as it were,

Úgy tekintve e motívumra, mintha

the darkness of the body transferred to architecture,

a test sötétségének átültetése volna az építészetbe,

can you use architectural space not for living

felhasználhatjuk-e az építészeti teret másként, mint életteret,

but as a metaphor,

úgymint metaforát,

and use its systolic, diastolic

és alkalmazhatjuk-e a szisztolés és diasztolés

smaller and larger spaces to provide a kind of

kisebb-nagyobb tereit arra, hogy egyfajta

firsthand somatic narrative for a journey through space,

elsőkézbőli szomatikus narratívát nyújtsanak egy utazásra,

light and darkness?

téren, fényen és sötétségen át?

This is a work of some proportion and some weight

Néhány részecske és némi súly munkája az,

that makes the body into a city, an aggregation of cells

ami a testet várossá teszi, sejtek aggregációjává,

that are all interconnected

ahol minden összekapcsolt,

and that allow certain visual access

és ami megenged némi vizuális hozzáférést

at certain places.

bizonyos részeihez.

The last work that I just wanted to share with you

Az utolsó munka, amit meg akartam önökkel osztani,

is "Blind Light," which is perhaps

a "Vak fény", amely talán

the most open work,

a legnyíltabb mű,

and in a conference of radical openness,

és e radikális nyitottság eszméjében,

I think maybe this is as radical as I get,

talán a legradikálisabb, ami valaha leszek,

using light and water vapor as my materials.

fényt és a vízpárát használva alapanyagaimként.

Here is a box

Itt van egy doboz,

filled at one and a half atmospheres of atmospheric pressure,

152 kilopascal légnyomáson megtöltve

with a cloud and with very bright light.

egy felhővel, és nagyon erős fénnyel.

As you walk towards the ever-open threshold,

Amint az egyre nyíló bejárata felé sétálunk,

you disappear, both to yourselves and to others.

eltűnünk, mind önmagunk, mind mások számára.

If you hold your hand out in front of you,

Ha kinyújtanánk a kezünket magunk elé,

you can't see it.

nem látnánk.

If you look down, you can't see your feet.

Ha lefelé nézünk, a lábainkat sem látjuk.

You are now consciousness without an object,

Tudattá válunk, tárgy nélkül,

freed from the dimensionful

megszabadultan attól a dimenzionális

and measured way in which life links us

és mérhető módtól, amellyel az élet kapcsol minket a

to the obligatory.

a kényszerűhöz.

But this is a space that is actually filled with people,

De ez egy tér, ami valójában tömve van emberekkel,

disembodied voices,

testetlen hangokkal,

and out of that ambient environment,

és ebben a környezetben,

when people come close to your own body zone,

amikor az emberek közelebb kerülnek a testi szféránkhoz,

very close, they appear to you as representations.

igazán közel, csupán reprezentációk érzetét keltik.

When they appear close to the edge,

Amikor feltűnnek, közel a határhoz,

they are representations, representations in which

reprezentációk, ábrázolások, amelyben

the viewers have become the viewed.

a nézők válnak megtekintetté.

For me, art is not about objects of high monetary exchange.

Számomra a művészet nem tárgyak monetáris cseréjéről szól.

It's about reasserting our firsthand experience

Arról szól, ahogy megerősítjük első kézből szerzett tapasztalatainkat

in present time.

jelen időben.

As John Cage said,

Ahogy John Cage mondta,

"We are not moving towards some kind of goal.

"Nem valamely cél irányába haladunk.

We are at the goal, and it is changing with us.

A célnál vagyunk, ami velünk változik.

If art has any purpose, it is to open our eyes to that fact."

Ha a művészetnek van szándéka, az az, hogy ráirányítsa a tekintetünket e tényre."

Thank you very much.

Nagyon köszönöm.

(Applause)

(Taps)