What foods did your ancestors love? Aparna Pallavi

Transcriber: Joseph Geni Reviewer: Camille Martínez

Lektor: Maria Ruzsane Cseresnyes

Tavaly egy indiai bennszülött családnál éltem.

Egy délután

a fiú evett valamit,

Last year, I was living with this indigenous family in India.

és ahogy meglátott, gyorsan a háta mögé rejtette az ételt.

One afternoon,

the young son was eating,

Sokat kellett győzködnöm, mire rávettem, hogy mutassa meg, mit eszik.

and at the sight of me, he quickly hid his curry behind his back.

Kiderült, hogy molylepke lárváját,

It took a lot of persuasion to get him to show me what he was eating.

ami hagyományos csemegéje a madia népcsoportba tartozó őslakosoknak.

Felkiáltottam,

It turned out to be moth larvae,

“Te jó ég, ezeket megeszed?

Remélem nekem is hagysz egy keveset.”

a traditional delicacy with the Madia indigenous people.

Hitetlenséget láttam a fiú szemeiben.

I cried,

"Oh my God, you're eating these!

"Te...megeszed ezeket?"

I hope there's a little left for me!"

" Szeretem” válaszoltam.

I saw disbelief in the boy's eyes.

"You ... eat these?"

Láttam rajta, hogy nem hisz nekem egy kicsit sem.

"I love these," I replied.

Hogyan is tudná egy városi, tanult nő ugyanazokat az ételeket szeretni amit ő?

I could see he did not trust me one bit.

Később ezt a témát felhoztam az apjánál,

How could an urban, educated woman like the same food as him?

és kiderült, hogy ez egy igen érzékeny kérdés.

Later, I broached the subject with his father,

Olyan dolgokat mondott, hogy

“Óh, csak a fiam eszi ezt meg,

and it turned out to be a mighty touchy affair.

Mondjuk neki, hogy szokjon le róla, nem jó.

He said things like,

Nem hallgat ránk, láthatja.

"Oh, only this son of mine likes to eat it.

Mi már évek óta nem eszünk ilyet.”

We tell him, 'Give it up. It's bad.'

"Miért?" Kérdeztem.

He doesn't listen, you see.

“Ez a nemzeti ételük.

We gave up eating all this ages back."

Helyben elérhető,

"Why?" I asked.

tápláló,

és lefogadnán, hogy finom is.

"This is your traditional food.

Miért ne lehetne megenni?”

It is available in your environment,

it is nutritious,

A férfi elhallgatott.

and -- I can vouch for it -- delicious.

Megkérdeztem,

“Azt mondta valaki, hogy rossz az étel, amit esznek,

Why is it wrong to eat it?"

The man fell silent.

és szégyellni való ezt elfogyasztani,

I asked,

hogy barbár szokás?”

"Have you been told that your food is bad,

Halkan bólintott.

that to eat it is backward,

Ez volt az egyik alkalom a sok közül,

not civilized?"

He nodded silently.

amikor az indiai őslakosok között azt tapasztaltam,

This was one of the many, many times in my work with indigenous people in India

hogy szégyellik, amit esznek; szégyen megenni azt az ételt, amit szeretnek,

hogy az étel, amit generációkon át fogyasztottak,

that I witnessed shame around food,

valamiképp alantas,

shame that the food you love to eat,

sőt, emberhez méltatlan.

És ez a szégyen nem korlátozódik a bizarr, undort keltő ételekre,

the food that has been eaten for generations,

is somehow inferior,

mint a rovarok vagy patkányok esetleg,

even subhuman.

de kiterjed olyan szokásos ételekre is,

And this shame is not limited to out-of-the-way, icky foods

mint a vadon termő zöldségek,

gombák, virágok –

like insects or rats, maybe,

lényegéban mindenre, ami gyűjtögetésből, nem pedig termelésből származik.

but extends to regular foods:

white vegetables,

Az őslakos Indiában ez a szégyen mindenütt jelen van.

mushrooms, flowers --

basically, anything that is foraged rather than cultivated.

Bármi kiválthatja.

Ha egy felsőbb kasztból való vegetáriánus igazgató kerül egy iskola élére,

In indigenous India, this shame is omnipresent.

a gyerekek heteken belül azt mondják szüleiknek,

Anything can trigger it.

hogy undorító megenni a tengeri rákot,

One upper-caste vegetarian schoolmaster gets appointed in a school,

vagy bűnös dolog húst enni.

A kormány táplálkozási programja fehér rizst kínál,

within weeks, children are telling their parents it's yucky to eat crabs

most már senki sem akar vörös rizst vagy kölest enni.

or sinful to eat meat.

Egy nonprofit szervezet a várandós nők egészséges étrendjével járja a vidéket.

A government nutrition program serves fluffy white rice,

now no one wants to eat red rice or millets.

Itt tartunk.

Az összes kismama szomorú,

A nonprofit reaches this village with an ideal diet chart for pregnant women.

hogy nem engedheti meg magának az almát és a szőlőt.

Az emberek valahogy elfelejtették a gyümölcsöket,

There you go.

All the expectant mothers are feeling sad

amiket az erdőben szedhetnek föl.

that they cannot afford apples and crepes.

Egészségügyi dolgozók,

And people just kind of forget the fruits

misszonáriusok,

akármilyen hivatali dolgozók,

that can be picked off the forest floor.

de akár a saját, iskolázott gyermekeik is,

Health workers,

szó szerint leordítják a bennszülötteket,

religious missionaries,

random government employees

hogy ételük nem elég jó,

and even their own educated children

are literally shouting it down at the indigenous people

nem elég civilizált.

Így tehát egy étel kezd eltűnni

that their food is not good enough,

szép fokozatosan.

not civilized enough.

Kiváncsi vagyok, hogy önök észrevettek-e már valami hasonlót

And so food keeps disappearing,

saját közösségükben, ott nincsenek-e

a little bit at a time.

hasonló történetek az ételekkel kapcsolatban?

I'm wondering if you all have ever considered

Ha a 90 éves nagymamájukkal beszélnek, mesélne-e olyan ételekről,

whether your communities would have a similar history around food.

amiket sosem láttak, amiről nem hallottak?

If you were to talk to your 90-year-old grandmother,

Tisztában vannak vele, hogy közösségük ételei

mára már nem elérhetőek?

would she talk about foods that you have never seen or heard of?

Helyi szakemberek mondják,

Are you aware how much of your community's food

hogy Dél-Afrika élelmiszeripara teljes mértékben az importált ételekre épül.

is no longer available to you?

Local experts tell me

A gabona vált alapvetővé,

that the South African food economy is now entirely based on imported foods.

míg a helyi cirok, köles, a hagymás és gumós növények mind eltűntek.

Corn has become the staple,

Akárcsak a vadon nőtt hüvelyesek és zöldségek,

while the local sorghum, millets, bulbs and tubers are all gone.

közben az emberek krumplit és hagymát, káposztát és répát esznek.

Hazámban

So are the wild legumes and vegetables,

rengeteg élelmiszer tűnik el ilyen módon.

while people eat potatoes and onions, cabbages and carrots.

A modern India leragadt a rizsnél, búzánál

In my country,

és a cukorbetegségnél.

this loss of food is colossal.

Teljesen megfeledkeztünk az olyan ételekről, mint a különféle gumók,

Modern India is stuck with rice, wheat

a fák nedve, a halak, rákok, kagylók,

and diabetes.

And we have totally forgotten foods like huge varieties of tubers,

olajos magvak,

puhatestűek, gombák, rovarok,

tree saps, fish, shellfish,

nem veszélyeztetett, kistermetű állatok,

oil seeds,

amelyek régebben mind elérhetőek voltak környezetünkben.

mollusks, mushrooms, insects,

small, nonendangered animal meats,

Tehát hova tűntek el ezek az ételek?

all of which used to be available right within our surroundings.

Miért ilyen szűkös a mai ételkínálat?

Beszélhetnénk az összetett gazdaságpolitikai és ökológiai okokról,

So where has this food gone?

Why are our modern food baskets so narrow?

de én egy emberi jelenségről, a szégyenről fogok beszélni,

We could talk about the complex political economic and ecological reasons,

mert a szégyennnek döntő szerepe van abban,

but I am here to talk about this more human phenomenon of shame,

hogy melyik étel tűnik el a tányérunkról.

because shame is the crucial point

Mit tesz a szégyen?

A szégyentől kicsinek,

at which food actually disappears off your plate.

szomorúnak,

csökkent értékűnek érezzük magunkat,

What does shame do?

mintha nem is lennénk emberek.

Shame makes you feel small,

A szégyen kognitív disszonanciát alakít ki bennünk.

sad,

Eltorzítja az ételekhez fűződő történeteket.

not worthy,

subhuman.

Vegyük ezt a példát!

Shame creates a cognitive dissonance.

Mit szólnának,

ha lenne egy csodálatos, sokféleképp használható alapanyag,

It distorts food stories.

Let us take this example.

ami egyszerűen megszerezhető a környezetükben?

How would you like to have

Csupán be kéne gyűjteni,

a wonderful, versatile staple

megszárítani, raktározni,

that is available abundantly in your environment?

és elegendő lenne egész évre

különféle ételek készítéséhez, amihez csak akarják.

All you have to do is gather it,

dry it, store it,

Indiának van ilyen élelmiszere, a mahua,

and you have it for your whole year

to cook as many different kinds of dishes as you want with it.

ez a virág az, itt fent.

Három éven át kutattam ezt az élelmiszert.

India had just such a food, called "mahua,"

A bennszülött hagyomány és a tudomány is

this flower over there.

And I have been researching this food for the past three years now.

különösen táplálónak tartja.

A bennszülötteknek régebben

It is known to be highly nutritious in indigenous tradition

alapélelmiszerük volt az év négy-hat hónapjában.

and in scientific knowledge.

Olyasmi ez, mint önöknél a marula,

For the indigenous,

it used to be a staple for four to six months a year.

azzal a különbséggel, hogy ez virág, az meg gyümölcs.

Ahol gazdag az erdő,

In many ways, it is very similar to your local marula,

az embereknek ma is van mit enni egész évben,

except that it is a flower, not a fruit.

és eladásra is tudnak gyűjteni.

35 féle ételt találtam mahuaból,

Where the forests are rich,

people can still get enough to eat for the whole year

amit ma már senki nem főz.

and enough spare to sell.

I found 35 different dishes with mahua

Ezt ma már csak likőr-alapanyagként, tartják számon,

that no one cooks anymore.

étel alapanyagaként egyáltalán nem használják.

Le is tartóztathatják azt, akinek a házában megtalálják.

This food is no longer even recognized as a food,

Hogy mi ennek az oka? A szégyen.

but as raw material for liquor.

Beszélgettem őslakosokkal szerte Indiában,

You could be arrested for having it in your house.

hogy miért nem esznek már mahuát.

Reason? Shame.

Mindenkitől pontosan ugyanazt a választ kaptam.

I talked to indigenous people all over India

Amíg nyomorban éltünk, ezt ettük.

about why mahua is no longer eaten.

Miért kellene most is ennünk?

And I got the exact same answer.

Van rizsünk meg gabonánk.

"Oh, we used to eat it when we were dirt-poor and starving.

És nyomban egy szuszra elmondták azt is,

hogy mennyire tápláló a mahua.

Why should we eat it now?

We have rice or wheat."

MIndig előkeróülnek történetek az öregekről, akik mahuán éltek.

And almost in the same breath,

people also tell me how nutritious mahua is.

“A nagymamánknak 10 gyereke volt,

There are always stories of elders who used to eat mahua.

és még akkor is keményen dolgozott, soha nem volt sem fáradt, sem beteg.”

"This grandmother of ours, she had 10 children,

És ugyanaz a kétféle beszéd mindenütt.

and still she used to work so hard, never tired, never sick."

Hogyan is van ez?

Hogy lehet, hogy ugyanazt az ételt

The exact same dual narrative every single where.

egyszerre látják nagyon táplálónak, és tekintik a szegények eledelének

How come?

szinte egyazon mondatban?

How does the same food

get to be seen as very nutritious and a poverty food,

Ugyanez vonatkozik más, erdei élelmiszerekre is.

Egyik szívfacsaró történetet a másik után hallotam

almost in the same sentence?

éhezésről, éhínségről,

Same goes for other forest foods.

emberekről, akik az erdőben gyűjött szeméten éltek,

I have heard story after heartrending story

mert nem volt élelmiszer.

of famine and starvation,

Kicsit jobban utánajárva a dolognak kiderült,

of people surviving on trash foraged out of the forest,

hogy nem általában hiányoztak az élelmiszerek,

because there was no food.

hanem csak azok, amelyek becsben voltak, mint mondjuk a rizs.

If I dig a little deeper,

Megkérdeztem tőlük,

it turns out the lack was not of food per se

“Hogy jöttek rá, hogy amit szemétnek tartottak, az ehető?”

but of something respectable like rice.

Ki mondta meg, hogy bizonyos keserű gumók édessé válnak,

I asked them,

"How did you learn that your so-called trash is edible?

ha egy éjszakán át a levegőn hagyják?

Vagy, hogy hogyan vegyék ki a csigaházból a csiga húsát?

Who told you that certain bitter tubers can be sweetened

Vagy hogyan állítsanak csapdát a patkánynak?

by leaving them in a stream overnight?

Ilyenkor törni kezdik a fejüket,

Or how to take the meat out of a snail shell?

és rájönnek, hogy ezeket az öregeiktől tanulták,

Or how to set a trap for a wild rat?"

hogy elődeik ezeken éltek, ezeken éltek túl évszázadokat,

That is when they start scratching their heads,

and they realize that they learned it from their own elders,

mielőtt a rizzsel találkoztak volna,

és messze egészségesebbek voltak, mint a mostani generáció.

that their ancestors had lived and thrived on these foods for centuries

Tehát így működik az étel,

before rice came their way,

and were way healthier than their own generation.

és így működik a szégyen:

az ételek készítése és hagyománya eltűnik az emberek életéből és emlékezetéből

So this is how food works,

how shame works:

anélkül, hogy észrevennék.

making food and food traditions disappear from people's lives and memories

Hogyan tehetjük meg nem történtté ezt a folyamatot?

without their even realizing it.

Hogyan tudnánk visszaszerezni természetes ételeink gyönyörű, komplex rendszerét,

So how do we undo this trend?

az ételeket, amelyeket szeretettel adott Föld Anyánk,

How do we reclaim our beautiful and complex systems of natural food,

amelyeket ősanyáink örömmel készítettek,

food given to us lovingly by Mother Earth according to her own rhythm,

melyeket ősapáink hálásan fogyasztottak,

food prepared by our foremothers with joy

az ételt, ami egészséges, helyi, természetes,

and are eaten by our forefathers with gratitude,

változatos, finom,

ami nem igényli a föld megművelését,

food that is healthy, local, natural,

nem károsítja a környezetet,

varied, delicious,

és semmibe nem kerül?

Mindannyiunknak szüksége van az ilyen ételre,

not requiring cultivation,

nem hiszem, hogy mondanom kéne, miért.

not damaging our ecology,

not costing a thing?

Nem kell beszélnem a világ egészségi állapotáról,

We all need this food,

a klímaváltozásról, az ivóvíz-krízisről,

and I don't think I have to tell you why.

a termőtalaj kimerüléséről,

a mezőgazdasági rendszer összeomlásáról,

I don't have to tell you about the global health crisis,

mindezekről.

De számomra ugyanilyen fontosak

climate change, water crisis,

soil fatigue,

az ételekhez kötödő érzelmek,

collapsing agricultural systems,

all that.

mert az étel annyi dolgot jelent.

But for me, equally important reasons why we need these foods

Az étel nem csak táplálék, de vígasz is,

are the deeply felt ones,

benne van a kreativitás, a közösség,

because food is so many things, you see.

élvezet, biztonság, identitás,

Food is nourishment, comfort,

és még rengeteg egyéb dolog.

creativity, community,

Az ételekhez fűződő kapcsolatunk

pleasure, safety, identity

sokat elmond az életünkről.

Meghatározza, hogyan viszonyulunk testünkhöz,

and so much more.

How we connect with our food

mert testünk végtére is abból áll, amit megeszünk.

defines so much in our lives.

Meghatározza létünkhöz való viszonyunkat.

It defines how we connect with our bodies,

because our bodies are ultimately food.

Manapság még inkább szükségünk van ezekre az ételekre,

It defines our basic sense of connection

hogy újradeifiniáljuk az emberi faj helyét

with our existence.

a természet rendjében.

We need these foods most today

Szükségünk van erre az újradefiniálásra?

to be able to redefine our space as humans

within the natural scheme of things.

Nekem az egyetlen igazi válasz a szeretet,

And are we needing such a redefinition today?

mert egyedül a szeretet képes ellenszegülni a szégyennek.

For me, the only real answer is love,

Hogyan vihetnénk többet szeretetetünkből az étellel való kapcsolatunkba?

because love is the only thing that counters shame.

Nekem a szeretet jórészt

And how do we bring more of this love into our connections with our food?

a lelassulásra való hajlandóságot jelenti,

For me, love is, in a big way,

hogy időt szánok az érzésekre,

érzékelésre, az odafigyelésre, a kérdezésre.

about the willingness to slow down,

to take the time to feel,

Ez az odafigyelés vonatkozhat akár saját testünkre is.

sense, listen, inquire.

Hogy mi bújik meg étkzési szokásaink, hiedelmeink,

It could be listening to our own bodies.

függőségeink mögött?

What do they need beneath our food habits, beliefs

Időt kéne szánnunk e hiedelmek vizsgálatára.

Mégis, honnan jönnek ezek?

and addictions?

Talán a gyerekkorunkra vezethetők vissza.

It could be taking time out to examine those beliefs.

Milyen ételeket szerettünk akkor,

Where did they come from?

és mi változott meg?

It could be going back into our childhood.

Történhetne ez úgy, hogy leülünk, és csendben eltöltünk egy estét egy öreggel,

What foods did we love then,

meghallgatva az ételhez tartozó emlékeit,

and what has changed?

It could be spending a quiet evening with an elder,

esetleg segítünk megfőzni, amit szeretett,

és együtt fogyasztjuk el.

listening to their food memories,

A szeretet emlékeztethet arra,

maybe even helping them cook something they love

hogy sokan vagyunk és sok félék,

and sharing a meal.

és másmilyen ételeket fogyasztunk.

Love could be about remembering

Szólhat a tiszteletről és kíváncsiságról,

ha azt látjuk, hogy valaki valami nem szokványos ételt fogyaszt,

that humanity is vast

and food choices differ.

ahelyett, hogy megszólnánk érte.

It could be about showing respect and curiosity

A szeretet megnyilvánulhat abban is, hogy időt szánunk a kérdésekre,

instead of censure

when we see somebody enjoying a really unfamiliar food.

információk után kutatunk,

kapcsolatokat keresünk.

Love could be taking the time to inquire,

De lehet akár egy csendes séta is a fynbosban,

to dig up information,

hogy megnézzük, bizonyos növények megszólítanak-e.

reach out for connections.

It could even be a quiet walk in the fynbos

Ez megtörténik.

Hozzám mindig beszélnek.

to see if a certain plant speaks up to you.

És többnyire a szeretet az oka,

hogy bízunk abban, hogy a felfedezés apró lépéseiben

That happens.

They speak to me all the time.

benne rejlik annak lehetősége, hogy elvezet valami nagyobb dologhoz,

And most of all,

love is to trust that these little exploratory steps

néha valóban meglepő válaszokhoz.

have the potential to lead us to something larger,

Egy bennszülött orvosnő egyszer azt mondta,

a szeretet az, amikor legkedvesebb gyermekként

sometimes to really surprising answers.

sétálunk Föld Anyánkon,

An indigenous medicine woman once told me

bízva abban, hogy értékeli az őszinte szándékot,

that love is to walk on Mother Earth

as her most beloved child,

és tudja, hogyan vezesse a léptünket.

Remélem sikerült kedvet csinálnom,

to trust that she values an honest intention

hogy figyelmüket újra az ősök ételei felé fordítsák.

and knows how to guide our steps.

Köszönöm a figyelmet.

(Taps)

I hope I have inspired you

to start reconnecting with the food of your ancestors.

Thank you for listening.

(Applause)