Will the real Fernando please stand up? - Ilan Stavans

Fordító: Peter Pallos Lektor: Reka Lorinczy

On November 30th, 1935, dozens of writers passed away.

1935. november 30-án több tucat író hunyt el.

They came from different backgrounds, espoused divergent beliefs,

Más-más háttérből származtak, eltérő hiedelmeket vallottak,

and wrote in a variety of styles.

és különféle stílusokban írtak.

Yet all of their work was stashed in a single trunk

De minden munkájuk egyetlen bőröndben rejtőzött

in an apartment in Lisbon, Portugal.

egy lisszaboni lakásban.

So, what mysterious string tied all these writers together?

Milyen titokzatos szál kötötte össze őket?

Well, the trunk belonged to one enigmatic author, Fernando Pessoa,

A bőrönd a rejtélyes szerzőé, Fernando Pessoáé volt,

who was, in fact, all of them.

aki valójában mindannyian voltak.

Some authors use pseudonyms and pen names

Egyesek írói álneveket használnak személyazonosságuk védelmére

to protect their identities or bolster their artistic personas.

vagy művészi személyiségük megerősítésére.

But Pessoa used what he called “heteronyms” to write not as himself

De Pessoa ún. heteronimákat használt, hogy ne saját nevén írjon, hanem más,

but as other people he invented,

általa kitalált személyek nevében, utat engedve

giving way to generative, artistic experimentation.

a generatív, művészi kísérletezésnek.

He fleshed out their imagined lives, devised their distinct quirks,

Bemutatta elképzelt életüket, kitalálta furcsaságaikat,

and cultivated their unique literary voices.

és ápolta egyedi irodalmi hangjukat.

Sometimes Pessoa's heteronyms interacted with each other,

Néha Pessoa heteronimái kölcsönhatásba léptek egymással,

even criticizing one another's work.

sőt kritizálták is egymás munkáját.

Pessoa described himself as a “nomadic wanderer through [his own] consciousness,”

Pessoa „tudatában nomád vándorként” jellemezte magát,

“a kind of medium,” “divided” among his heteronyms.

heteronimái közt „megosztott médiumnak”.

“But,” he wrote, “I’m less real than the others,

„De – mint írta – kevésbé vagyok valóságos, mint a többiek,

less substantial, less personal, and easily influenced by them all.”

kevésbé lényeges, kevésbé egyedi, és mindannyian könnyen befolyásolnak.”

Born in Lisbon in 1888, Pessoa began writing as different people

Az 1888-ban Lisszabonban született Pessoa hatévesen kezdett

különböző személyekként írni, és leveleket írt

when he was around six years old,

authoring letters as an imaginary Frenchman, Chevalier de Pas.

egy képzeletbeli francia, Chevalier de Pas néven.

When Pessoa’s stepfather moved their family to South Africa,

Amikor Pessoa mostohaapja Dél-Afrikába költöztette családjukat,

Pessoa picked up new languages.

Pessoa új nyelveket vett fel.

He adopted several English-language heteronyms in high school

A középiskolában több angol nyelvű heteronimát fogadott el,

and published booklets of poems featured by the British press.

és verses füzeteket adott ki, melyeket a brit sajtó ismertetett.

In 1905, Pessoa returned to Lisbon for good.

1905-ben Pessoa végleg visszatért Lisszabonba.

He gained a reputation for his formal dress, affinity for the occult,

Elegáns öltözékével, az okkultizmus iránti vonzalmával, szívélyes

and for being cordial and charming while always keeping people at arm’s length.

és elbűvölő modorával szerzett magának hírnevet, ám távolságot tartott.

Pessoa established art and literary journals and a publishing house.

Pessoa művészeti és irodalmi folyóiratokat, kiadót alapított.

But while these public ventures failed to take off

Ezek a vállalkozások sikertelenek voltak,

and Pessoa amassed debt and relocated frequently,

Pessoa adósságot halmozott fel, és gyakran költözött,

his greatest experiments were unfolding in private.

legnagyobb kísérletei magánéletében zajlottak.

Scrawling in various languages on envelopes, book jackets and loose papers,

Borítékokra, könyvborítókra és cetlikre több nyelven firkált Pessoa

Pessoa crafted a dreamy love letter as Maria José,

álmodozó szerelmeslevelet Maria Joséként, gerincbetegségben szenvedő tinédzserként,

a teenager with a spinal disorder who was infatuated with a metalworker;

aki egy fémmunkásba szeretett bele;

he scribbled detective stories as Horace James Faber;

detektívtörténeteket írogatott Horace James Faber néven;

and analyzed astrological charts as Raphael Baldaya.

és Raphael Baldayaként asztrológiai ábrákat elemzett.

He used three heteronyms most frequently.

Leggyakrabban három heteronimát használt.

Alberto Caeiro was a shepherd-poet who used simple diction

Alberto Caeiro pásztorköltő volt, aki egyszerű nyelvezettel

to describe the world as he saw it.

írta le a világot: amilyennek látta.

Ricardo Reis, a doctor, favored the epic style of Classical poets.

Ricardo Reis orvos, a klasszikus költők epikus stílusát kedvelte.

And Álvaro de Campos, a bisexual naval engineer and nomad,

Álvaro de Campos biszexuális hajómérnök és nomád

wrote poetry extolling the wonder and hardship of daily life.

a verseiben a mindennapi élet csodáját és nehézségeit hangsúlyozta.

Using de Campos, Pessoa said he could channel all the emotions

De Campos nevében azt mondta, hogy képes átélni minden érzelmet,

he denied himself.

amelyek létezését maga tagadta.

And at one point, de Campos claimed it was Pessoa who didn’t truly exist.

De Campos azt állította, hogy Pessoa nem is létezik.

During his lifetime,

Élete során Pessoa

Pessoa published poems, letters, essays, and literary criticism—

verseket, leveleket, esszéket és irodalomkritikát tett közzé –

some as heteronyms, others under his own name.

egyeseket heteronimaként, másokat saját nevén.

He also produced a handful of books, just one in Portuguese—

Egypár könyvet is írt, de csak egyet portugálul –

a poetry collection about Portugal’s mythic history called “Message.”

versgyűjteményt Portugália mitikus történetéről Üzenet címmel.

He gained local recognition,

Pessoa helyi elismerést szerzett,

but the full scope of his creative endeavours only revealed itself

de kreatív törekvéseinek teljes köre csak akkor derült ki,

when Pessoa died a year after the book’s release.

amikor a könyv megjelenését követő évben meghalt.

From among almost 30,000 pages of unpublished work stashed in his trunk,

A bőröndjébe rejtett közel 30 000 oldalnyi publikálatlan műveiből

critics eventually assembled “The Book of Disquiet” in 1982,

kritikusok végül 1982-ben állították össze a „The Book of Disquiet”-t,

which Pessoa spent two decades developing.

amely fejlesztésével Pessoa két évtizedet töltött.

It declares itself, in typically cryptic fashion,

Rejtélyesen „sosem létezett személy önéletrajzának”

“the autobiography of someone who never existed.”

tekintette magát.

Pessoa wrote it as the fictional diary of his so-called semi-heteronym,

Pessoa ezt ún. félheteronimája,

Bernardo Soares,

Bernardo Soares kitalált naplójaként írta,

whose personality he described as a “mere mutilation” of his own.

akinek személyiségét saját „puszta megcsonkításának” nevezte.

Often frustrated by life’s demands,

Az élet igényei miatt gyakran szorongva

the book’s narrator explores how delving inwards through literature

a könyv narrátora azt vizsgálja, hogy az irodalomba merülés

helps him escape reality’s confines.

hogyan segíti elkerülni a valóság korlátait.

He continuously challenges conceptions of the self as a singular, reliable unit—

Kétségbe vonja az énről mint egyedi, biztos egységről alkotott elképzeléseket,

instead grappling with identity as indefinite,

és ahelyett hogy az identitás határozatlanságával küszködne,

each person a shifting sum of their parts.

az ember részeinek változó összegével küzd.

“My soul is a hidden orchestra,” the first entry reads.

„A lelkem rejtett zenekar” – olvasható az első bejegyzésben.

“I do not know what instruments, what violins and harps,

„Nem tudom, milyen hangszerek, milyen hegedűk és hárfák,

drums and tambours sound and clash inside me.

dobok és csörgődobok szólnak és ütköznek bennem.

I know myself only as a symphony.”

Csak szimfóniaként ismerem magam.”