What we miss when we focus on the average | Am I Normal? with Mona Chalabi

Transcriber:

When we think about data, we usually think about averages.

Fordító: Tamás Koncz Lektor: Zsófia Herczeg

Amikor adatokra gondolunk, általában az átlagok jutnak eszünkbe.

Average height, average salary,

Átlagos magasság, átlagos fizetés,

average number of hours spent on video calls.

videohívásokban töltött átlagos idő.

It’s tempting to focus on these neat little summaries of our world.

Vonzó, hogy világunknak ezekre a szép kis összefoglalóira összpontosítsunk.

But the world is a lot messier than these averages can make it out to be.

De a világ sokkal rendezetlenebb, mint ahogy ezek az átlagok mutatják.

So instead, I look for the outliers.

Ezért én inkább a kiugró értékeket keresem.

They can offer a better reflection of this chaos we call life.

Jobban tükrözhetik azt a káoszt, amit életnek hívunk,

And they can offer a different perspective

és új perspektívát jelenthetnek azokhoz a dolgokhoz,

on the things that we think we understand.

melyekről azt hisszük, értjük őket.

[Am I Normal? with Mona Chalabi]

[Normális vagyok? - Mona Chalabi sorozata]

Take, for instance, the stats around teens and cigarettes.

Vegyük például a statisztikákat a tinik és a cigaretta körül.

According to the CDC, between 1997 and 2019,

A CDC szerint 1997 és 2019 között

a dohányzó amerikai gimnazisták százalékos aránya jelentősen csökkent,

the percentage of American high school students who smoked plummeted

from 36 to just six percent.

36 százalékról 6 százalékra.

That seems like a pretty big win,

Ez nagy nyereségnek tűnhet,

but when you break apart the data and look at the outliers,

de ha lebontjuk az adatokat, és megnézzük a kiugró értékeket,

it is a totally different picture.

teljesen más képet kapunk.

Among American Indian and native Alaskan students,

Az indián és alaszkai őslakos diákok körében

cigarette usage is much higher than that six percent average.

a dohányzás aránya jóval magasabb, mint ez a hat százalék.

It comes in at a sizable 21 percent.

Itt az arány jelentős, 21 százalék.

All other racial and ethnic groups were in the single digits.

Minden más faji és etnikai csoport egyjegyű számot produkált.

So what first seemed like this great success story

Szóval, ami először nagyszerű sikertörténetnek tűnt,

is actually an indicator of how much work we need to do

valójában csak azt mutatja, hogy sok munkára van még szükség,

to reach some of the most marginalized communities.

hogy elérjük a leghátrányosabb közösségeket.

In general, when we present data as a scatterplot,

Amikor szórásdiagramon mutatunk be adatokat,

the average would usually look like this.

az általában valahogy így néz ki.

And where there are outliers,

A kiugró értékek esetében a tipikus megközelítés az,

the typical approach is to undervalue them,

hogy nem tulajdonítunk nekik jelentőséget;

to see them as a deviation from the average

csak az átlagtól

or from what society thinks is normal.

vagy a társadalmi normától való eltérésként tekintünk rájuk.

But I like to call these outliers “lost birds.”

De én szeretem ezeket a kiugró értékeket “eltévedt madaraknak” nevezni.

It's a nickname I use for something or someone who has gone astray.

Így nevezem az olyan embert vagy tárgyat, aki vagy ami kilóg a sorból.

If you look hard enough,

Ha kellően figyelmes vagy, észreveheted,

you'll find that these lost birds pop up everywhere.

hogy eltévedt madarak mindenhol felbukkannak.

Like my mom, for example.

Ilyen például az anyukám.

She doesn't like being on camera, so this puppet will have to do.

Nem szeret a kamerák elé állni, így ez a bábu helyettesíti.

She's a soft spoken, hijabi woman who isn't much bigger than this puppet.

Anyukám egy könnyű szavú, hidzsábos nő, aki alig nagyobb ennél a bábunál.

Because of that, it's easy for some people to underestimate her.

Emiatt könnyen alábecsülik.

But don't let those first impressions fool you.

De ne hagyd, hogy az első benyomás megtévesszen.

“In my generation,

“Mikor mi voltunk fiatalok,

we used to listen and accept what they tell us.

meghallgattuk és elfogadtunk, amit mondtak nekünk.

'Do what you're told.'

»Csináld, amit mondanak!«

But when I got older,

De amikor idősebb lettem, megváltoztam,

I just changed and I started to argue my point and get what I want."

és érvelni kezdtem az álláspontom mellett, hogy elérjem, amit akarok.”

My mom's a retired doctor, an avid ugly-dress maker,

Anyukám nyugdíjazott orvos, csúnya ruhák lelkes készítője,

a mother of two and a grandmother of none.

két gyermek édesanyja, és nincs unokája.

Though she spends a fair amount of time trying to speak that into existence,

Bár elég sok időt tölt azzal, hogy megpróbál erre rábeszélni.

"I think for every mother, for her daughter, she wants a grandchild."

“Minden anya szeretne a lányától egy unokát.”

(Laughter)

(Nevetés)

"Sorry, Mona."

“Bocsánat, Mona.”

Moving on.

Lépjünk tovább.

My mom is also a lost bird.

Anyukám is egy eltévedt madár.

"Me?"

“Én?!”

She has, statistically speaking, gone astray.

Statisztikailag ő is eltévedt.

"Yeah, but it was a good deviation."

“Igen, de ez egy jó tévút volt.”

Back in the late '70s,

A 70-es években

my mom left Iraq and moved to the UK

Irakból Angliába költözött,

to further her medical training and practice.

hogy folytassa orvosi képzését és gyakorlatát.

She's among the four percent of people born in Iraq who now live abroad.

Azon négy százalékba tartozik, akik elhagyták Irakot és külföldön élnek.

By the early 2000s,

A 2000-es évek elejéig

just three percent of UK doctors with her experience

az ő tudásával rendelkező brit orvosok

were non-white and practicing in her speciality.

csupán három százaléka volt nem fehér bőrű az ő szakterületén.

My mom is a lost bird because she is an outlier.

Anyukám egy eltévedt madár, mert egy különc.

She's one of the rare few to leave her home country

Azon ritka kevesek egyike, akik elhagyták a hazájukat,

and even rarer still among her medical peers.

és mivel orvos, még különlegesebb.

We all think that the people that we love are special,

Mind egyedinek tartjuk azokat, akiket szeretünk,

and there is some truth to that.

és ebben van némi igazság.

But it’s worth considering the ways that we are all lost birds.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy mind eltévedt madarak vagyunk.

Because when we focus on the average and we ignore the outliers,

Mikor az átlagra koncentrálunk, és nem vesszük észre a kiugró értékeket,

we lose all of the richness and insights that those stories provide.

oda a történetek gazdagsága és a bennük rejlő felismerések.

But when we dig into the deviations, we get to see the bigger picture.

De amikor beleássuk magunkat az eltérésekbe, meglátjuk a nagyobb képet,

One from a bird's-eye view.

madártávlatból.