Why You Should Disappoint Your Parents | Desiree Akhavan | TED

Fordító: Zsófia Herczeg Lektor: Eva Danko

I was five years old when “The Little Mermaid” came out,

Ötéves voltam, mikor a Kis hableányt elkezdték vetíteni a mozikban.

and I was convinced it was a work of genius.

Szerintem zseniális volt.

My mother did not agree.

Anyukám szerint nem.

To be fair, she had a point.

Az igazat megvallva, részben igaza volt.

In the film, the mermaid disobeys her father

A történet egy sellőről szól, aki nem fogad szót az apjának,

to chase some guy

hanem inkább egy fickó után ered,

and put her entire species at risk.

és ezzel veszélybe sodorja a fajtársait.

And to my mom, she was the ungrateful,

Anyám szerint ez a hálátlan és elkényeztette lény

spoiled product of the very worst in American culture.

az amerikai kultúra legsötétebb oldalának megtestesítője.

Mom wanted me to be like Belle, from "Beauty and the Beast."

Azt szerette volna, ha olyan lennék inkább,

mint Belle A szépség és a szörnyetegből.

And in case you forgot,

Ha esetleg nincs meg a sztori:

Belle volunteers to replace her father

Belle önként vállalja, hogy helyet cserél az apjával,

as a prisoner to a bloodthirsty beast for the rest of her life.

és élete végéig egy vérszomjas bestia foglya lesz.

(Laughter)

(Nevetés)

Which, to this day, remains the base level of sacrifice

Mellesleg a mai napig ez az alap, ami önfeláldozás szempontjából

expected of you as a child of immigrants.

a bevándorló szülők gyermekeitől elvárható.

(Laughter)

(Nevetés)

When does your life get to be your own

De mikor lesz az életünk a sajátunk,

and not your parents' or your community's?

és nem a szüleinké vagy a közösségé, amelyben élünk?

As the daughter of Iranian immigrants,

Iráni bevándorlók gyermekeként úgy neveltek, hogy úgy gondoljam,

I was raised to believe the answer is “never.”

a válasz erre az, hogy soha.

(Laughter)

(Nevetés)

But I would like to argue that the immigrant parents of the world

Itt szeretném elmondani,

hogy a bevándorló szülők valószínűleg tévednek.

might have it wrong.

In fact, I think you should disappoint your parents.

A helyzet az, hogy szerintem muszáj csalódást okoznunk a szüleinknek.

I think that maybe disappointing your parents

Lehetséges, hogy az, hogy csalódást okozunk nekik,

could be the best thing that ever happened to you.

a legjobb dolog, ami valaha történhet velünk.

My parents were good, obedient Iranian children.

A szüleim jó és engedelmes iráni gyerekek voltak.

Their marriage wasn't arranged, it was introduced

Házasságuk nem elrendezett volt.

Bemutatták őket egymásnak, és három hónapra rá összeházasodtak.

and they were married three months after meeting.

He was 26 and she was 19.

Apám 26 éves volt ekkor, anyám 19.

When I was 19,

Mikor én voltam 19,

I found myself seated at a table with my parents and their friends

a szüleimmel és a barátaikkal ültünk az asztalnál,

when one of them said, "Honestly,

és az egyikünk azt mondta:

“Egészen őszintén,

I would rather my children to have cancer than to be gay.

inkább legyen a gyerekem rákos, mint leszbikus.

They say to me, 'mama, you are being the homophobia,'

Hiába mondják, hogy <ne légy homofób!>>,

but what can I say, it is the truth."

de mit mondjak mást, ha ez az igazság?”

(Laughter)

(Nevetés)

And everyone laughed because yeah, it was the truth.

És mindenki nevetett, mert – igen – ez volt az igazság,

And because none of them would ever have to worry

és mert senki nem is gondolt arra, hogy a gyermeke homoszexuális.

about one of their kids being gay.

They had all raised good, obedient Iranian kids

Mindannyian jó és engedelmes iráni gyerekeket neveltek,

who would marry other good, obedient Iranian kids.

akik hasonlóan jó és engedelmes iráni gyermekekkel kötnek majd házasságot.

I told my parents I was in love with a woman

Hat évvel ezután

six years after that conversation.

elmondtam a szüleimnek, hogy egy nőt szeretek.

I did it with my eyes closed,

Becsuktam a szemem, mikor mondtam,

like I was jumping off a skyscraper.

mintha egy felhőkarcoló tetejéről vetném épp le magam.

When my mom's upset, she wants all the information

Mikor anyukám el van keseredve, mindent pontosan tudni akar,

like she is a bad-news detective,

mintha ő lenne a rossz hírek detektíve, aki megpróbálja kiszimatolni,

and she's trying to sniff out the even worse betrayal

rejtegetsz-e még a hátad mögött egy ennél is nagyobb árulást.

that you're hiding behind your back.

(Laughter)

(Nevetés)

My dad is the complete opposite.

Apám ennek pont az ellenkezője.

You can tell it's real bad when he goes completely silent.

Mikor hallgat, akkor tudjuk, hogy nagy baj van.

It’s kind of like you flip his “off” switch.

Olyan ez, mintha megnyomnád rajta a kikapcs gombot.

"Why can't you keep your private life private?"

“Miért nem tartod meg a magánéleted magadnak?” –

is what my brother wanted to know.

kérdezte a bátyám.

He was born in Iran and left before he turned one,

Iránban született, és egyéves volt, mikor elhagyta az országot,

but those early days managed to infuse him

de már ebben a zsenge korban is mélyen belevésődött a jómodor egy olyan szintje,

with a sense of propriety that's always eluded me.

ami engem mindig elkerült.

Because I was born in New York,

Én New Yorkban születtem,

which is why I am an entitled millennial cliché.

vagyis a beképzelt ezredfordulósok képviselője vagyok.

(Laughter)

(Nevetés)

I'm incapable of lying, and it is a character flaw.

Nem tudok hazudni, ez komoly jellemhibám.

It's gauche to be so straightforward.

Nagyon kínos ilyen egyenesnek lenni.

There's no elegance to it.

Egyszerűen nem elegáns.

Iranians communicate their meaning in the spaces between their words.

Az irániak mondanivalójának légyege a szavak között bújik meg –

The implications.

az utalásokban.

You have to learn a second, silent language.

Meg kell tanulnunk egy második, néma nyelvet is.

There’s even a word for it, “tarof,” the art of disingenuous generosity.

Még külön szavunk is van erre:

ez a “taarof”, a hamis nagylelkűség művészete.

(Laughter and applause)

(Nevetés és taps)

I can tell this room knows a thing or two about it.

Úgy hallom, önök közül is sokan tudnak erről egyet s mást.

We're raised to keep offering things we don't actually want to offer,

Kis korunktól arra tanítanak, hogy olyasmit ajánljunk fel másoknak,

amit nem akarunk odaadni,

and say things that we don't actually mean but must, out of mandatory,

és olyasmit mondjunk, amit nem gondolunk komolyan.

Ez az agresszív udvariasság.

aggressive politeness.

(Laughter)

(Nevetés)

To this day, when you go to pay for a cab in Iran,

Mind a mai napig, ha Iránban ki akarjuk fizetni a taxist,

They’ll say, “No, no, no, no, no, for you it’s free.

azt mondják majd: “Nem, nem, nem! Ingyen utaztál!

You are like a sister, a daughter, a mother to me.

Hisz olyan vagy, mint a húgom, a lányom vagy az anyám.

I could never charge you."

Hogy kérhetnék tőled pénzt?”

And then it's your job to convince them to charge you.

És a mi feladatunk, hogy meggyőzzük, mondja meg mennyi a viteldíj.

(Laughter)

(Nevetés)

And then once you've convinced them to charge you,

És ha ezt sikerült elérni,

akkor kezdődhet az alkudozás, hogy ne fosszanak ki teljesen.

you need to haggle them down so they don't rip you off.

(Laughter)

(Nevetés)

Being the child of immigrants is like being born a widow.

Bevándorlók gyermekének lenni olyan, mintha az ember özvegynek született volna.

The loss is baked into you.

A veszteség érzése beleég az emberbe.

You grow up intrinsically homesick for a place that you've never known

Kisgyermekkorunktól vágyunk vissza egy olyan helyre, amit soha nem ismertünk,

and that no longer exists the way your family remembers it.

és abban a formában, ahogy a család emlékeiben él, soha nem is létezett.

Our home was a testament to an Iran locked in time.

Otthonunk egy régebbi korban ragadt Irán múzeuma volt

Qajar paintings of uni-browed women playing the sitar

egybenőtt szemöldökű, szitározó nőket ábrázoló kádzsár festményekkel

and a samovar that took 80 percent of the kitchen island.

és egy szamovárral, ami a konyhapult 80%-át elfoglalja.

(Laughter)

(Nevetés)

The music we listened to was Persian, dated

Perzsa zenét hallgattunk – régit,

and featured way too much electric keyboard.

amiben kissé túlteng a szintetizátor.

Even the Farsi I was taught to speak is antiquated.

Már az a farszi nyelv is elavult, amit nekünk tanítottak.

I say, "May your hands not hurt" when all I want to say is "thanks."

Ahelyett, hogy “köszönöm”, azt mondom, “Áldás a kézre, mellyel nekem segítettél.”

We didn't go tailgating,

Nem egyszerű összejöveteleket tartottunk,

we went to “mehmoonies,”

hanem ún. “mehmúnikat”,

parties where there were no fewer than 50 guests,

olyan bulikat, ahol minimum 50 ember vett részt,

dinner was never served before 11

a vacsorát sosem szolgálták fel 11 előtt,

and you danced so hard, you left with pit stains.

és az emberek olyan vadul táncoltak,

hogy a ruhájukon izzadságfoltok éktelenkedtek.

Being Iranian in the diaspora means gossip as your love language.

A diaszpórában élő irániak szeretetnyelve a pletyka.

(Laughter)

(Nevetés)

We dig into the messiest details of everyone's lives

Mindenki életéből előássuk a legszaftosabb részleteket –

not because we're assholes, but because we care.

nem rosszindulatból, hanem mert törődünk egymással.

(Laughter)

(Nevetés)

It's bringing the drama.

Ebből kerekednek aztán a nagy drámák.

Like when I overheard my father planning a party screaming,

Mint mikor egy parti szervezésekor apám azt kiabálta:

"They want kebab, we want filet.

“Ezek kebabot akarnak, mi meg csirkemellet.

This is war and I do not intend to lose."

Ez háború! És én nem akarok veszíteni!”

(Laughter)

(Nevetés)

It's being obsessed with status,

Mindenki a társadalmi helyzet megszállottja.

it’s suffocating your ugliest memories

Ehhez kapcsolódnak a legborzasztóbb emlékeink:

and it's built into my bones.

beépül a csontjainkba.

How could I have the audacity to break free from the one rule

Hogy is szakíthatnék azzal a szabállyal,

we all silently agreed to follow blindly?

amit minden iráni felétel nélkül, vakon követ.

The rule that you don't get to make the rules.

Nevezetesen azzal, hogy nem mi hozzuk a szabályokat,

Your parents do.

hanem a szüleink.

There was no precedent to being gay and Iranian.

Arra még nem volt példa, hogy valaki egyszerre iráni és leszbikus.

So claiming it for myself felt ridiculous,

Nevetségesnek tűnt, hogy én legyek az első.

like I was coming out as a leprechaun.

Mintha azzal akarnék előhozakodni, hogy valójában kobold vagyok.

In fact, the president of Iran at that time, Ahmadinejad,

Ahmadinezsád, az akkori iráni elnök

had publicly announced,

nyilvánosan is kihirdette,

“In my country, we don’t have homosexuals.”

hogy Iránban nincs homoszexualitás.

He just failed to mention that that might have something to do

Azt persze elfelejtette hozzátenni, hogy valószínűleg azért,

with the fact that homosexuality is punishable by death.

mert a homoszexualistásért akár halálbüntetés is járhat.

But the moment that I brought the worst shame imaginable onto my family,

De abban a percben, mikor az elképzelhető legnagyobb szégyent hoztam a családomra,

something incredible happened.

hihetetlen dolog történt.

Do you know what is scary

Tudják, mi a félelmetes abban,

after destroying the hopes and dreams of the people that you love the most,

mikor azoknak a vágyait és álmait törjük össze, akiket a legjobban szeretünk?

the people that created you?

Azokét, akiknek az életünket köszönhetjük?

Literally nothing.

Szó szerint semmi.

In the wake of losing my family,

Miközben azt próbáltam megemészteni, hogy elvesztettem a családom,

I lost my fear.

elmúlt a félelmem.

I had no idea that fear had been driving my life up until that point.

Fogalmam sem volt arról,

hogy egészen addig a félelem volt életem fő mozgatórugója.

Fear of being strange, wrong, ugly, bad.

Féltem, hogy fura vagyok, csúnya, rossz, hogy valami helytelent csinálok.

I was always so afraid I was embarrassing myself.

Mindig annyira féltem, hogy kínos helyzetekbe sodortam magam.

But from the moment I came out, none of that really mattered anymore.

De miután színt vallottam, ez már mind nem számított.

There was no way to out-shame myself.

Ennél szégyenletesebb dolgot már nem tudtam elkövetni.

So as we stopped talking, I started writing.

És mikor a szüleim és én nem beszéltünk többé, elkezdtem írni.

I'd wanted to be a filmmaker since I was nine years old

Kilencéves koromtól filmrendező akartam lenni,

and wrote my first script.

és meg is írtam az első forgatókönyvemet, egy sketch comedy-t,

It was a sketch comedy show that featured a fake advert

melyben egy “Hánylett” nevű terméket reklámoznak,

for a product called “Vomelet,

the omelet made of vomit.”

ami egy hányásból készült omlett.

(Laughter)

(Nevetés)

I'd been desperate to find my voice ever since,

Azóta is kétségbeesetten próbáltam megtalálni a hangom,

but I was always writing at arms length from myself.

de mindig tartottam egy kis távolságot magamtól.

After I came out,

Amint felvállaltam a másságom,

there was no reason to hold back, so I didn't.

nem volt többé okom rá, hogy visszafogjam magam – szabad voltam.

I co-created a web series with my girlfriend at the time.

Az akkori barátnőmmel készítttünk egy webes sorozatot

It was about a pair of superficial, homophobic lesbians,

egy felszínes, homofób, leszbikus párról.

and for the first time in my life,

Életemben először a munkáimmal elkezdtem megszólítani másokat.

my work started speaking to other people.

I let go of my idea of good

Elengedtem azt, hogy szerintem mi a jó,

and trying to fit into other people's notion of good,

és nem akartam már alkalmazkodni ahhoz, ami mások szerint jó.

and I ended up finding my own.

Ennek az lett a vége, hogy felismertem, mi a jó nekem.

After that, I wrote, directed, and starred in my first film,

Ezután megírtam és megrendeztem első filmem, sőt játszottam is benne.

which explored themes of being a self-indulgent,

A film olyan tipikus ezredfordulós irániakról szólt,

akik úgy igyekeznek kiteljesedni,

closeted Iranian millennial cliché.

hogy közben titkolniuk kell az identitásukat.

That film premiered at Sundance.

A filmet a Sundance filmfesztiválon mutatták be.

My next film won Sundance.

A következő filmem pedig ugyanitt első díjas lett.

(Cheers and applause)

(Éljenzés és taps)

Eventually, my parents realized that being gay wasn't a death sentence,

Végül a szüleim is rájöttek, hogy a homoszexualitás nem halálos ítélet,

and we found each other.

és újra egymásra találtunk,

But on new terms.

de új alapokon.

They are the heart of me.

A világot jelentik nekem.

They built me.

Belőlük lettem.

But they don't get to determine the rules of my life.

De nem szabhatják meg, milyen szabályok szerint éljek.

Nobody does.

Ezt senki nem írhatja elő.

I challenge you to disappoint your parents

Mindenkit arra biztatok, hogy okozzanak csalódást a szüleiknek,

and to take the rules

bírálják fölük a szabályokat, amelyeket ők is a szüleiktől örököltek,

that they passed down from their own parents,

and ask if those are rules that you would choose for yourself.

és döntsék el, hogy ezek szerint szeretnének-e élni.

I challenge you to be a little more honest and a little less obedient.

Arra biztatom önöket, hogy legyenek egy kicsit őszintébbek,

és egy kicsit kevésébé szófogadóak.

Not just with your parents, but with the world.

És nem csak a szüleikkel, de a nagyvilággal szemben is.

My mother's high school yearbook quote says

Anyukám a középiskolás évkönyvébe ezt az idézetet választotta:

"One should live life like a duck.

“Éljük úgy, mint a kacsák,

Calm and serene on the surface,

akik a felszínen derűsnek és nyugodtnak tűnnek,

but paddling like hell underneath."

de a víz alatt keményen taposnak.”

I beg to differ.

Hadd mondjak ellent ennek.

Calm and serene is for other people's benefit.

Az ilyen béke és nyugalom csak másoknak jó.

The paddling, it turns out, is the good bit.

A víz alatti taposás az izgalmas rész.

The paddling is what it is to be alive.

Ez az élet értelme.

I once overheard my father tell someone,

Hallottam, mikor apám egyszer azt mondta valakinek:

"I knew I had two choices.

“Tudtam, hogy két választási lehetőségem van.

Get over it or lose my daughter."

Túllépek ezen, vagy elveszítem a lányomat.”

I faced a similar choice.

Nekem is hasonló döntést kellett meghoznom.

Live life according to my own standards

A saját értékrendem szerint élek,

and risk losing my family,

és ezzel azt kockáztatom, hogy elveszítem a családom,

or live according to their rules

vagy elfogadom az ő szabályaikat, de örökre elveszítem önmagam.

and never get the opportunity to meet myself.

I took a calculated risk.

Vállaltam a kockázatot.

And against all odds, I won.

És bár nem volt sok esélyem, nyertem.

Thank you.

Köszönöm.

(Cheers and applause)

(Éljenzés és taps)