Michael Archer: How we'll resurrect the gastric brooding frog, the Tasmanian tiger

Translator: Joseph Geni Reviewer: Morton Bast

Fordító: Sándor Nagy Lektor: Laszlo Kereszturi

I do want to test this question we're all interested in:

Felteszem a mindannyiunkat izgató kérdést:

Does extinction have to be forever?

Muszáj, hogy a kihalás örökre szóljon?

I'm focused on two projects I want to tell you about.

Előadásomban két projektről kívánok beszélni önöknek.

One is the Thylacine Project.

Az egyik az Erszényesfarkas Projekt.

The other one is the Lazarus Project,

A másik a Lázár Projekt,

and that's focused on the gastric-brooding frog.

mely a gyomorköltő békáról szól.

And it would be a fair question to ask,

Jogos a kérdés,

why have we focused on these two animals?

hogy mért pont erre a két állatra koncentrálok.

Well, point number one, each of them represents a unique family of its own.

Nos, először is azért, mert mindkettő

egy teljes családot képvisel a maga nemében.

We've lost a whole family.

Tehát egy egész családot veszítettünk el.

That's a big chunk of the global genome gone.

Ezzel egy jó nagy adagja tűnt el a globális genomnak.

I'd like it back.

Szeretném ezt visszacsinálni.

The second reason is that we killed these things.

A másik ok az, hogy ezeket a jószágokat mi pusztítottuk ki.

In the case of the thylacine, regrettably, we shot every one that we saw.

Az erszényesfarkas esetében, sajnálatos módon,

ami a szemünk elé került, azt lelőttük. Lemészároltuk őket.

We slaughtered them.

In the case of the gastric-brooding frog, we may have "fungicided" it to death.

A gyomorköltő béka esetében

lehet, hogy halomra "gombáztuk" őket.

There's a dreadful fungus that's moving through the world

Van egy borzasztó gombaféle, a Batrachochytrium,

amelyik terjedőben van a Földön,

that's called the chytrid fungus,

és ez elintézi a békákat az egész világon.

and it's nailing frogs all over the world.

We think that's probably what got this frog,

Úgy gondoljuk, hogy valószínűleg ez történt ezzel a békával is,

and humans are spreading this fungus.

márpedig ezt a gombát az ember terjeszti.

And this introduces a very important ethical point,

Ami felvet egy fontos etikai kérdést,

and I think you will have heard this many times

melyet, úgy hiszem, sokszor hallottak már,

when this topic comes up.

amikor ez a téma felmerült.

What I think is important

A lényeg a következő.

is that, if it's clear that we exterminated these species,

Ha biztos, hogy mi irtottuk ki ezeket a fajokat,

then I think we not only have a moral obligation

akkor szerintem nemcsak az az erkölcsi kötelességünk,

to see what we can do about it,

hogy megnézzük, miképp lehetne helyretenni a dolgot,

but I think we've got a moral imperative to try to do something, if we can.

hanem az is, hogy helyre is tegyük, ha tudjuk.

OK. Let me talk to you about the Lazarus Project.

Nos, a Lázár Projekttel kezdem.

It's a frog. And you think, frog.

Vagyis a békával. Na igen, egy béka, gondolják.

Yeah, but this was not just any frog.

Csakhogy itt nem akármilyen békáról van szó.

Unlike a normal frog, which lays its eggs in the water

Egy szimpla békától eltérően, amely lepetézik a vízbe,

and goes away and wishes its froglets well,

majd elballag, minden jót kívánva a békuciknak,

this frog swallowed its fertilized eggs,

ez a béka lenyelte a megtermékenyített petéit,

melyek lecsúsztak a gyomrába, ahová az étel szokott,

swallowed them into the stomach, where it should be having food,

didn't digest the eggs, and turned its stomach into a uterus.

de nem emésztette meg a petéit,

hanem a gyomrát méhvé változtatta.

In the stomach, the eggs went on to develop into tadpoles,

Aztán a peték ebihallá alakultak a gyomrában,

and in the stomach, the tadpoles went on to develop into frogs,

majd ugyanott továbbfejlődtek békává,

and they grew in the stomach

és addig növekedtek a gyomrában, míg végül

until eventually the poor old frog was at risk of bursting apart.

szegény anyabéka majd' kipukkadt.

It has a little cough and a hiccup, and out comes sprays of little frogs.

Ekkor rájött egy kis köhögés és csuklás, és már

spricceltek is ki a száján a kis békák.

Now, when biologists saw this, they were agog.

Ezt látva, a biológusok izgalomba jöttek.

They thought, this is incredible.

Ez hihetetlen, gondolták.

No animal, let alone a frog, has been known to do this,

Egy állatot sem ismertek addig, nemhogy békát, amely

to change one organ in the body into another.

képes lett volna egyik szervét más szervvé alakítani.

And you can imagine the medical world went nuts over this as well.

És el lehet képzelni, hogy az orvosok is teljesen rákattantak.

If we could understand

Ha megértenénk, hogy képes a béka a pociját

how that frog is managing the way its tummy works,

úgy működtetni, ahogy, akkor talán

is there information here that we need to understand

kimódolhatnánk azt is, hogy ezt

or could usefully use to help ourselves?

a saját hasznunkra fordítsuk.

Now, I'm not suggesting we want to raise our babies in our stomach,

Nem arra célzok, hogy a kisbabát a gyomrunkban kéne kihordani,

but I am suggesting it's possible

hanem csak arra, hogy esetleg szabályozhatnánk

we might want to manage gastric secretion in the gut.

a gyomrunk emésztőnedv-kiválasztását.

And just as everybody got excited about it, bang!

És épp, amikor mindenki fantáziája beindult: puff neki!

It was extinct.

Már ki is pusztult.

Felhívtam a barátomat, Mike Tylert, aki egyetemi tanár

I called up my friend,

Professor Mike Tyler in the University of Adelaide.

a University of Adelaide-en.

Ő volt az utolsó, akinek volt ilyen békája --

He was the last person who had this frog, a colony of these things, in his lab.

egy kisebb kolónia -- a laborjában.

And I said, "Mike, by any chance --" This was 30 or 40 years ago.

És megkérdeztem tőle: "Mike, nincs véletlenül" --

ez 30-40 éve történt --

"By any chance had you kept any frozen tissue of this frog?"

"nem maradt egy kis lefagyasztott testszövet ebből a békából?"

And he thought about it,

Elgondolkodott egy kicsit, aztán odament a mélyhűtőjéhez,

and he went to his deep freezer, minus 20 degrees centigrade,

mely a mínusz 20 Celsiust tartja,

and he poured through everything in the freezer,

átkutatott mindent a fagyasztóban,

és a legalján talált egy üveget,

and there in the bottom was a jar and it contained tissues of these frogs.

amely ennek a békának a szöveteit tartalmazta.

This was very exciting,

Ez nagyon izgalmas volt, de nem volt túl nagy okunk

but there was no reason why we should expect that this would work,

arra számítani, hogy sikerrel járunk,

because this tissue had not had any antifreeze put in it,

mert a szövethez nem adtak krioprotektánst, afféle

cryoprotectants, to look after it when it was frozen.

fagyásgátlót, amely megvédte volna a lefagyasztott sejteket.

And normally, when water freezes, as you know, it expands,

Mert normálisan, amikor a víz megfagy, kitágul,

and the same thing happens in a cell.

és ugyanez történik ilyenkor a sejtben is.

If you freeze tissues, the water expands, damages or bursts the cell walls.

Ha az ember lefagyaszt egy szövetet, a víz kitágul,

amitől a sejtfalak szétrepednek.

Nos, mikroszkópos vizsgálatnak vetettük alá a szövetet.

Well, we looked at the tissue under the microscope.

It actually didn't look bad. The cell walls looked intact.

Nem is nézett ki olyan rosszul. A sejtfalak épnek tűntek.

Akkor hát, gondoltuk, vágjunk bele.

So we thought, let's give it a go.

Amibe belevágtunk, azt úgy hívják, hogy

What we did is something called somatic cell nuclear transplantation.

szomatikus sejtmagátültetés.

We took the eggs of a related species, a living frog,

Fogtuk a petéit egy rokon fajnak, egy élő békának,

and we inactivated the nucleus of the egg.

és inaktiváltuk a pete sejtmagját.

We used ultraviolet radiation to do that.

Ehhez UV sugárzást használtunk.

And then we took the dead nucleus from the dead tissue of the extinct frog

Akkor aztán kiszedtünk egy halott sejtmagot a kihalt béka

halott szövetéből, és beraktuk az előkészített petébe.

and we inserted those nuclei into that egg.

Now, by rights, this is kind of like a cloning project,

Igazából ez olyasmi, mint egy klónozási projekt,

mint ahogy Dollyt létrehozták, de mégis egészen más,

like what produced Dolly,

but it's actually very different,

because Dolly was live sheep into live sheep cells.

mert Dolly estében élő birkasejtmag került élő birkasejtbe.

That was a miracle, but it was workable.

Már az is kész csoda volt, de meg lehetett csinálni.

Mi viszont egy kihalt faj halott sejtmagját próbáltuk belerakni

What we're trying to do is take a dead nucleus from an extinct species

and put it into a completely different species and expect that to work.

egy teljesen más faj sejtjébe, azt remélve, hogy működni fog.

Well, we had no real reason to expect it would,

Nos, nem volt igazán okunk abban reménykedni, hogy fog,

and we tried hundreds and hundreds of these.

de száz és száz alkalommal próbálkoztunk a dologgal.

And just last February, the last time we did these trials,

És akkor idén februárban, az utolsó próbálkozások során,

I saw a miracle starting to happen.

a szemem láttára kezdődött el a csoda.

A létrehozott peték zöme nem működött ugyan,

What we found was most of these eggs didn't work,

but then suddenly, one of them began to divide.

de váratlanul az egyik osztódni kezdett.

That was so exciting.

Ez igazán izgalmas volt. És akkor a pete ismét osztódott.

And then the egg divided again. And then again.

Aztán megint. És kicsivel később ott volt előttünk egy

And pretty soon, we had early-stage embryos

korai stádiumú embrió, mely sejtek százaiból állt.

with hundreds of cells forming those.

We even DNA-tested some of these cells,

Némelyik sejtnek megvizsgáltuk a DNS-ét,

és az megegyezett a kihalt békáéval.

and the DNA of the extinct frog is in those cells.

So we're very excited. This is not a tadpole. It's not a frog.

Nagy izgalomba jöttünk. Ez még nem egy ebihal volt.

Pláne nem egy béka. De jó nagy szakasz azon az úton,

But it's a long way along the journey

to producing, or bringing back, an extinct species.

mely egy kihalt faj visszahozásához vezet.

And this is news.

És ez itt olyan hír, amit még nem hoztunk nyilvánosságra.

We haven't announced this publicly before.

Még mindig izgalomban vagyunk. De tovább kell lépnünk.

We're excited.

We've got to get past this point.

We now want this ball of cells to start to gastrulate,

Azt szeretnénk, ha ez a sejtgombóc differenciálódna,

to turn in so that it will produce the other tissues.

betüremkedne, és különböző szöveteket hozna létre.

It'll go on and produce a tadpole and then a frog.

És így tovább, míg egy ebihalat, majd egy békát nem kapunk.

Watch this space.

Meglátják: nemsokára meglesz a béka, és

I think we're going to have this frog hopping

boldogan ugrál vissza a földi létezésbe.

glad to be back in the world again.

Köszönöm. (Taps)

(Applause)

Thank you.

(Applause)

We haven't done it yet, but keep the applause ready.

Még nem végeztünk, de tartsák készenlétben azt a tapsot.

A másik, amiről beszélni akarok, az Erszényesfarkas Projekt.

The second project I want to talk to you about is the Thylacine Project.

The thylacine looks a bit, to most people, like a dog,

Az erszényesfarkas legtöbb embert a kutyára emlékezteti,

or maybe like a tiger, because it has stripes.

vagy a tigrisre a csíkjai miatt.

De nem rokona egyiknek sem.

But it's not related to any of those. It's a marsupial.

Ahogy a nevéből sejthető, erszényes állat: a kicsinyei

It raised its young in a pouch, like a koala or a kangaroo would do,

az erszényében fejlődtek, ahogy a kengurué és a koaláé.

A története hosszú és lenyűgöző,

and it has a long history, a long, fascinating history,

that goes back 25 million years.

mely 25 millió éve kezdődött.

A Thylacinus cynocephalus története egyben tragikus is.

But it's also a tragic history.

The first one that we see occurs in the ancient rain forests of Australia

Az első példányok az ausztrál esőerdőkben

bukkantak fel 25 millió éve,

about 25 million years ago,

a fosszíliák felderítése a National Geographic Society

and the National Geographic Society

is helping us to explore these fossil deposits.

segítségével történt. Ez itt Riversleigh.

This is Riversleigh.

In those fossil rocks are some amazing animals.

Ezekben a fosszilis kőzetekben elképesztő állatokra akadtak.

We found marsupial lions.

Volt köztük erszényes oroszlán.

We found carnivorous kangaroos.

Volt köztük ragadozó kenguru.

It's not what you usually think about as a kangaroo,

Más, mint amit az ember kengurunak gondol,

de végül is ezek húsevő kenguruk.

but these are meat-eating kangaroos.

Megtaláltuk a világ legnagyobb madarát,

We found the biggest bird in the world,

bigger than that thing that was in Madagascar,

nagyobbat, mint az a madagaszkári volt,

and it too was a flesh eater.

és az is húst evett. Egy óriási, bizarr kacsa.

It was a giant, weird duck.

And crocodiles were not behaving at that time either.

És akkoriban a krokodilok sem tudták a dolgukat.

You think of crocodiles as doing their ugly thing,

A krokodilra úgy gondolunk, mint egy vízben

sitting in a pool of water.

csúnyálkodó jószágra.

These crocodiles were actually out on the land

Ezek a krokodilok viszont szárazföldiek voltak,

and they were even climbing trees and jumping on prey on the ground.

még a fára is felmásztak, hogy rápottyanjanak

a földön bóklászó áldozatra.

We had, in Australia, drop crocs. They really do exist.

Nálunk, Ausztáliában, potyodílusok éltek. Tényleg voltak ilyenek.

(Laughter)

But what they were dropping on was not only other weird animals

De nemcsak a többi bizarr állatra pottyantak rá,

hanem az erszényesfarkasokra is.

but also thylacines.

There were five different kinds of thylacines in those ancient forests,

Azokban az ősi őserdőkben öt különböző fajta erszényesfarkas élt:

voltak hatalmas nagyok és voltak közepesek,

and they ranged from great big ones to middle-sized ones

to one that was about the size of a chihuahua.

és volt csivavatermetű is köztük.

Paris Hilton would have been able

Paris Hilton is képes lett volna

a ridiküljében hurcolni egyet,

to carry one of these things around in a little handbag,

until a drop croc landed on her.

míg egy potyodílus ki nem szemeli leszállópályának.

At any rate, it was a fascinating place,

Akárhogy is, elképesztő hely volt,

but unfortunately, Australia didn't stay this way.

de sajnos, Ausztrália időközben megváltozott.

Climate change has affected the world for a long period of time,

Az éghajlatváltozás már akkor is napirenden volt,

and gradually, the forests disappeared, the country began to dry out,

és az erdők lassacskán eltűntek,

a vidék egyre szárazabb lett,

and the number of kinds of thylacines began to decline,

az erszényesfarkas-fajták száma csökkent,

until by five million years ago,

míg aztán félmillió évvel ezelőtt már csak egy maradt.

only one left.

By 10,000 years ago, they had disappeared from New Guinea,

10 000 évvel ezelőtt eltűntek

Új-Guineából, és sajnos,

and unfortunately, by 4,000 years ago, somebodies, we don't know who this was,

4000 évvel ezelőtt valakik,

fogalmunk sincs, hogy kik, behozták a dingót --

introduced dingoes -- this is a very archaic kind of a dog --

ezt a nagyon ősi típusú kutyát -- Ausztráliába.

into Australia.

És amint látják, a dingó alakja

And as you can see,

dingoes are very similar in their body form to thylacines.

nagyon hasonlít az erszényesfarkaséhoz.

That similarity meant they probably competed.

A hasonlóság azt jelenti, hogy vetélytársak lehettek.

They were eating the same kinds of foods.

Hasonló táplálékon éltek.

Elképzelhető, hogy az őslakosok

It's even possible that aborigines were keeping some of these dingoes as pets,

dingókat tartottak, és így a dingó

and therefore they may have had an advantage in the battle for survival.

előnyt szerzett a túlélésért folyó versenyben.

All we know is, soon after the dingoes were brought in,

Egy biztos: alig jelent meg a dingó,

thylacines were extinct in the Australian mainland,

az erszényesfarkas eltűnt az ausztrál kontinensről,

and after that they only survived in Tasmania.

és csak Tasmaniában maradt fenn.

Then, unfortunately,

A következő sajnálatos esemény az erszényesfarkas történetében

the next sad part of the thylacine story is that Europeans arrived in 1788,

az európaiak érkezése volt 1788-ban, akik

and they brought with them the things they valued,

magukkal hozták értékeiket, köztük a juhaikat is.

and that included sheep.

Ahogy meglátták az erszényesfarkast Tasmániában,

They took one look at the thylacine in Tasmania,

and they thought, hang on, this is not going to work.

rögtön arra gondoltak: hoppá, ez így nem lesz jó.

That guy is going to eat all our sheep.

Ez a jószág meg fogja enni a birkákat.

That was not what happened, actually.

Valójában nem ez történt.

A birkákat igazából a vadkutyák eszegették, de a balhét az erszényesfarkas vitte el.

Wild dogs did eat a few of the sheep, but the thylacine got a bad rap.

But immediately, the government said, that's it, let's get rid of them,

A kormány nyomban kiadta az ukázt: ez az,

szabaduljunk meg tőlük, és fizetett az embereknek,

and they paid people to slaughter every one that they saw.

hogy öljék le mindet, amit csak látnak.

By the early 1930s,

Az 1930-as évek elejére 3-4000 erszényesfarkast

3,000 to 4,000 thylacines had been murdered.

gyilkoltak le. Ez katasztrófa volt,

It was a disaster, and they were about to hit the wall.

a vég kezdete.

Nézzék meg ezt a filmfelvételt.

Have a look at this bit of film footage.

It makes me very sad because, while it's a fascinating animal,

Nagyon elszomorít, mert elképesztő egy állat, és szinte hihetetlen,

and it's amazing to think that we had the technology to film it

hogy megvolt a technológiánk a lefilmezésére,

before it actually plunged off that cliff of extinction,

mielőtt elmerült volna a megsemmisülés tengerében,

we didn't, unfortunately, at this same time,

ugyanakkor, sajnálatos módon, egy fikarcnyit sem törődtünk

have a molecule of concern about the welfare for this species.

a faj sorsával.

These are photos of the last surviving thylacine, Benjamin,

Ezek a felvételek Benjamint, az utolsó élő erszényesfarkast mutatják

who was in the Beaumaris Zoo in Hobart.

a hobarti Beaumaris Állatkertben.

To add insult to injury,

Az okozott sérülést -- hogy a fajt csaknem lesöpörtük a színről --

having swept this species nearly off the table,

sértéssel tetézve, ezt a példányt, mellyel a gondozók

this animal, when it died of neglect --

The keepers didn't let it into the hutch on a cold night in Hobart.

gondatlansága végzett, akik nem engedték be a vackára egy

hobarti fagyos éjszakán -- a kihűlés végzett vele -- és reggel,

It died of exposure, and in the morning, when they found the body of Benjamin,

Benjamin tetemét megtalálva

they still cared so little for this animal that they threw the body in the dump.

olyan keveset törődtek az állattal,

hogy a testét a szemétre vetették.

Does it have to stay this way?

Muszáj ebbe beletörődnünk?

In 1990, I was in the Australian Museum.

1990-ben az Ausztrál Múzeumban dolgoztam.

I was fascinated by thylacines.

Lenyűgöztek az erszényesfarkasok. Mindig is így volt.

I've always been obsessed with these animals.

A koponyákat tanulmányoztam; megpróbáltam felderíteni

And I was studying skulls,

trying to figure out their relationships to other sorts of animals,

a kapcsolatukat másfajta állatokkal,

and I saw this jar,

és akkor megláttam ezt az üveget itt, és az üvegben

and here, in the jar, was a little girl thylacine pup,

egy kis erszényesfarkas lánykölyköt, kb. 6 hónapost.

perhaps six months old.

The guy who had found it and killed the mother

A fickó, aki az anyát megölte,

alkoholban konzerválta a kölyköt.

had pickled the pup, and they pickled it in alcohol.

I'm a paleontologist, but I still knew alcohol was a DNA preservative.

Paleontológus létemre tudtam, hogy az alkohol megóvja a DNS-t.

But this was 1990, and I asked my geneticist friends,

Ez 1990-ben volt. Megkérdeztem a genetikus ismerőseimet,

couldn't we think about going into this pup

elképzelhető-e, hogy ebből a kölyökből

and extracting DNA, if it's there,

kivonjunk egy kis DNS-t, ha van benne,

and then somewhere down the line in the future,

hogy annak segítségével -- majd egyszer, valamikor --

visszahozzuk az erszényesfarkast.

we'll use this DNA to bring the thylacine back?

A genetikusok kinevettek. De ez még hat évvel Dolly előtt történt.

The geneticists laughed. But this was six years before Dolly.

Cloning was science fiction.

A klónozás akkor még science fiction volt. Még nem történt meg.

It had not happened.

But then suddenly cloning did happen.

De egyszer csak megtörtént az első klónozás.

And I thought, when I became director of the Australian Museum,

És amikor az Ausztrál Múzeum igazgatója lettem,

arra gondoltam, hogy belevágok a dologba.

I'm going to give this a go.

I put a team together.

Felállítottam egy csapatot.

We went into that pup to see what was in it,

Átvizsgáltuk a kölyköt, hogy mi van benne,

and we did find thylacine DNA.

és találtunk benne erszényesfarkas-DNS-t. Heuréka!

It was a eureka moment. We were very excited.

Nagy izgalomba jöttünk.

Unfortunately, we also found a lot of human DNA.

Sajnos, egy csomó emberi DNS-t is találtunk a konzervben.

Every old curator who'd been in that museum

A múzeum összes régebbi gondnoka

had seen this wonderful specimen,

kiszúrta ezt a csodálatos példányt,

beledugta a kezét az üvegbe, kihúzta a kölyköt, és arra gondolt,

put their hand in the jar, pulled it out and thought,

"Wow, look at that," plop, dropped it back in the jar,

"Hú, ez nem semmi!", aztán plotty, visszapottyantotta megint,

beszennyezve közben a mintát.

contaminating this specimen.

And that was a worry.

És ez gondot jelentett. Ha az a cél, hogy a kinyert DNS

If the goal here was to get the DNA out

and use the DNA down the track to try to bring a thylacine back,

segítségével visszahozzuk az erszényesfarkast,

nagyon kínos lenne,

what we didn't want happening

when the information was shoved into the machine

ha az információt a gép egyik végébe dugva -- némi

and the wheel turned around and the lights flashed,

zakatolás és villogás után -- egy öreg, töpörödött gondnok

was to have a wizened old horrible curator pop out the other end of the machine.

bújna elő a másik oldalon. (Nevetés)

It would've kept the curator very happy, but it wasn't going to keep us happy.

Lehet, hogy a gondnok ennek örülne,

de nekünk csak a gondjaink szaporodnának.

Így aztán tovább vizsgáltuk a mintákat,

So we went back to these specimens and we started digging around,

and particularly, we looked into the teeth of skulls,

legfőképp a koponyákban talált fogakat vettük szemügyre --

hard parts where humans had not been able to get their fingers,

ezekbe a kemény részekbe senki sem dughatta bele az ujját --

and we found much better quality DNA.

és sokkal jobb minőségű DNS-re leltünk.

Mitokondriális géneket is találtunk. Ott voltak.

We found nuclear mitochondrial genes.

It's there. So we got it.

Kiszedtük őket.

OK. What could we do with this stuff?

Eddig meg lettünk volna. De mit kezdjünk az egésszel?

Well, George Church, in his book, "Regenesis,"

Nos, George Church a "Regenesis" (Újrateremtés) c. könyvében

has mentioned many of the techniques that are rapidly advancing

több technikát is említ, melyek

to work with fragmented DNA.

a töredezett DNS feldolgozásával kapcsolatosak.

We would hope that we'll be able to get that DNA back into a viable form,

Reméljük, hogy sikerül majd visszaállítani a DNS-t

életképes állapotúra, hogy aztán, ahogy a Lázár Projekt esetében,

and then, much like we've done with the Lazarus Project,

get that stuff into an egg of a host species.

beletegyük egy gazdafaj petéjébe.

It has to be a different species. What could it be?

Nyilván más fajról lehet csak szó.

Melyik legyen az? Kipróbálhatnánk az erszényes ördögöt.

Why couldn't it be a Tasmanian devil?

They're related, distantly, to thylacines.

Ez távoli rokona az erszényesfarkasnak.

And then the Tasmanian devil is going to pop a thylacine out the south end.

Így az erszényes ördög déli végéből

erszényesfarkas cuppanna elő.

Critics of this project say, hang on.

A projekt bírálói azt mondják: álljon meg a menet.

Thylacine, Tasmanian devil? That's going to hurt.

Erszényesfarkas? Erszényes ördögből? Ez fájni fog!

No, it's not. These are marsupials.

Nem fog. Ezek erszényesek.

They give birth to babies that are the size of a jelly bean.

Egy újszülöttük akkora, mint egy borsószem.

Az erszényes ördög észre sem veszi, hogy megszült.

That Tasmanian devil's not even going to know it gave birth.

It is, shortly, going to think

Azt hiszi majd, hogy övé a világ

it's got the ugliest Tasmanian devil baby in the world,

legcsúfabb erszényes ördögfiókája,

de ezt is el fogja fogadni egy kis támogatással.

so maybe it'll need some help to keep it going.

Andrew Pask and his colleagues have demonstrated

Andrew Pask és kollégái bebizonyították,

this might not be a waste of time.

hogy nem feltétlenül időpocsékolás, amit csinálunk.

And it's sort of in the future, we haven't got there yet,

És mindez még a jövő, még nem vagyunk ott,

de olyasmi, amin már most gondolkodnunk kell.

but it's the kind of thing we want to think about.

Vettek egy csöppet ugyanebből a konzerv-DNS-ből,

They took some of this same pickled thylacine DNA

and they spliced it into a mouse genome,

és beépítették egy egér genomjába,

but they put a tag on it

de megcímkézve, hogy ha bármit is termel

so that anything that this thylacine DNA produced

az az erszényesfarkas-DNS,

az kékeszöld legyen az egérbébiben.

would appear blue-green in the mouse baby.

In other words, if thylacine tissues were being produced by the thylacine DNA,

Ily módon az erszényesfarkas-DNS által gyártott

erszényesfarkas-szövetek felismerhetővé váltak.

it would be able to be recognized.

Amikor kijött a bébi, tele volt kékeszöld szövettel.

When the baby popped up, it was filled with blue-green tissues.

Ebből pedig látszik, hogy ha sikerül összerakni a genomot,

And that tells us if we can get that genome back together,

get it into a live cell,

akkor az egy élő sejtbe rakva erszényesfarkas-dolgokat fog produkálni.

it's going to produce thylacine stuff.

Is this a risk?

Nem kockázatos ez?

You've taken the bits of one animal

Fogjuk egy állat alkotórészeit

and you've mixed them into the cell of a different kind of an animal.

és belekeverjük egy másfajta állat sejtjébe.

Akkor most egy Frankensteint kapunk?

Are we going to get a Frankenstein? Some kind of weird hybrid chimera?

Valami bizarr hibrid kimérát?

And the answer is no.

A válasz az, hogy nem.

If the only nuclear DNA that goes into this hybrid cell is thylacine DNA,

Ha a hibridsejt magjába csakis erszényesfarkas-DNS kerül,

akkor csakis az jöhet ki

that's the only thing that can pop out the other end of the devil.

az ördög másik végén is.

OK, if we can do this, could we put it back?

Jól van, és ha ez sikerült, akkor visszatehetjük oda, ahová való?

This is a key question for everybody.

Ez kulcskérdés a visszahozásban.

Does it have to stay in a laboratory, or could we put it back where it belongs?

Ott kell tartanunk a laborban,

vagy visszavihetjük oda, ahol az erszényesfarkasok éltek?

Could we put it back in the throne of the king of beasts in Tasmania,

Visszahelyezhetjük a trónjára a tasmaniai állatok királyát,

helyreállítva a rég ökológiai rendszert?

restore that ecosystem?

Or has Tasmania changed so much that that's no longer possible?

Vagy Tasmania oly sokat változott,

hogy ez többé már nem lehetséges?

Elmentem Tasmaniába. Bejártam sok olyan vidéket,

I've been to Tasmania.

I've been to many of the areas where the thylacines were common.

ahol az erszényesfarkas gyakori volt.

I've even spoken to people, like Peter Carter here,

Beszélgettem olyanokkal, mint Peter Carter ezen a képen,

who when I spoke to him, was 90 years old,

aki 90 éves volt, amikor találkoztam vele.

És ez az ember, 1926-ban, az apjával és a testvérével

but in 1926, this man and his father and his brother

caught thylacines.

erszényesfarkasokat fogott csapdával.

They trapped them.

And when I spoke to this man, I was looking in his eyes and thinking,

És amikor ezzel az emberrel beszélgettem,

belenéztem a szemébe, és arra gondoltam,

"Behind those eyes is a brain that has memories of what thylacines feel like,

hogy a szemei mögött ott van egy agy,

mely emlékeket őriz arról, milyen is volt egy erszényesfarkas

what they smelled like, what they sounded like."

érintése, milyen volt a szaga, a hangja.

He led them around on a rope.

Kötélen vezette őket.

He has personal experiences

Olyan személyes élményei voltak,

that I would give my left leg to have in my head.

melyekért a fél lábamat adtam volna cserébe.

Mi itt mind szeretnénk, ha ez megismétlődhetne.

We'd all love to have this sort of thing happen.

Anyway, I asked Peter, by any chance,

Elég az hozzá, megkérdeztem Petert, vissza tudna-e vinni

could he take us back to where he caught those thylacines.

minket oda, ahol az erszényesfarkasokat fogta.

Arra voltam kíváncsi, hogy megváltozott-e ott a környezet.

My interest was in whether the environment had changed.

Törte a fejét. Ne feledjük, csaknem 80 év telt el azóta,

He thought hard. It was nearly 80 years before this that he'd been at this hut.

hogy utoljára járt abban a viskóban.

At any rate, he led us down this bush track,

Akárhogy is, megtalálta az ösvényt a bozótban,

és lám, épp ahol emlékezett rá, ott volt a kunyhó,

and there, right where he remembered,

was the hut,

and tears came into his eyes.

és a szemét elöntötték a könnyek.

He looked at the hut. We went inside.

Csak nézte a kunyhót. Aztán bement.

There were the wooden boards on the sides of the hut

A kunyhó fala mentén ott voltak a pallók,

amelyen az apjával és a testvérével aludtak éjjelente.

where he and his father and his brother had slept at night.

And he told me, as it all was flooding back in memories.

És ahogy visszatértek az emlékei, így szólt:

"Emlékszem, hogy az erszényesfarkasok körbejárták a kunyhót,

He said, "I remember the thylacines going around the hut

mert kíváncsiak voltak, mi van belül."

wondering what was inside,"

and he said they made sounds like "Yip! Yip! Yip!"

Utánozta a hangjukat is: "Jip! Jip!, Jip!"

Mindezek részei életének és emlékeinek.

All of these are parts of his life and what he remembers.

És akkor feltettem a kulcskérdést Peternek:

And the key question for me was to ask Peter, has it changed?

And he said no.

Változott a hely? "Nem", felelte.

A kalyibát délibükk (Nothofagus) erdők vették körül,

The southern beech forests surrounded his hut

akárcsak 1926-ban, amikor ott tanyáztak.

just like it was when he was there in 1926.

The grasslands were sweeping away.

Körülötte füves terület húzódott.

That's classic thylacine habitat.

Az erszényesfarkas klasszikus élőhelye.

And the animals in those areas were the same that were there

És az állatvilág ezeken a területeken ugyanaz volt,

mint az erszényesfarkas idejében.

when the thylacine was around.

Tehát vissza tudjuk telepíteni? Igen!

So could we put it back? Yes.

Is that all we would do? And this is an interesting question.

Csak ennyi volna a teendőnk? Érdekes kérdés.

Egyszer lehet, hogy sikerülni fog a visszatelepítés.

Sometimes you might be able to put it back,

but is that the safest way to make sure it never goes extinct again?

De vajon ez a legjobb biztosítéka annak,

hogy soha többé ne pusztuljon ki? Nem hiszem.

And I don't think so.

I think gradually, as we see species all around the world,

Ha belegondolunk a fajok sorsába a földön,

it's kind of a mantra that wildlife is increasingly not safe in the wild.

lassacskán mantraként darálhatjuk, hogy az élővilág

mind nagyobb veszélyben van odakint.

We'd love to think it is, but we know it isn't.

Szeretnénk azt hinni, hogy nem, de tudjuk, hogy igen.

We need other parallel strategies coming online.

Párhuzamos stratégiákra van szükség.

And this one interests me.

Eszembe jut egy érdekes lehetőség.

Some of the thylacines that were being turned in to zoos,

Az erszényesfarkasok némelyike, melyet beadtak az állatkertbe,

sanctuaries, even at the museums,

menhelybe vagy akár múzeumba,

had collar marks on the neck.

nyakörvviselés jeleit mutatta a nyakán.

They were being kept as pets,

Házi kedvencként tartották őket.

and we know a lot of bush tales and memories

Sok történet és elbeszélés szól

of people who had them as pets,

olyan emberekről, akiknek erszényesfarkasuk volt.

Ezek mind csodálatos és szelíd lényeknek tartották őket.

and they say they were wonderful, friendly.

This particular one

Ez a példány itt, kijött az erdőből,

came in out of the forest to lick this boy

megnyalogatta ezt a fiút, aztán

and curled up around the fireplace to go to sleep.

lekucurodott a tűz mellé aludni. Egy vadállat.

A wild animal.

And I'd like to ask the question. We need to think about this.

Van egy kérdésem --

gondolkodjanak el rajta.

If it had not been illegal to keep these thylacines as pets then,

Ha nem lett volna illegális az erszényesfarkas tartása,

vajon akkor is kihalt volna?

would the thylacine be extinct now?

And I'm positive it wouldn't.

Biztos vagyok benne, hogy nem.

We need to think about this in today's world.

Gondoljuk át a dolgot a mai világba helyezve.

Could it be that getting animals close to us so that we value them,

Elképzelhető volna, hogy a magunkhoz vegyünk állatokat,

hogy értékeljük őket, és megóvjuk a kipusztulástól?

maybe they won't go extinct?

And this is such a critical issue for us

És ez kritikus kérdés,

because if we don't do that,

mert ha nem ezt tesszük, akkor újabb és újabb állat

we're going to watch more of these animals plunge off the precipice.

zuhan a megsemmisülés szakadékába a szemünk előtt.

As far as I'm concerned,

Ami engem illet, ezért hoztuk létre

this is why we're trying to do these kinds of de-extinction projects.

ezeket a visszahozási projekteket.

We are trying to restore that balance of nature

Megpróbáljuk helyreállítani azt a természeti egyensúlyt,

that we have upset.

melyet felborítottunk.

Thank you.

Köszönöm.

(Taps)

(Applause)