Adam Davidson: What we learned from teetering on the fiscal cliff

Translator: Morton Bast Reviewer: Thu-Huong Ha

Fordító: Zsuzsanna Lőrincz Lektor: Melissa Csikszentmihályi

So a friend of mine who's a political scientist,

Egy politológus barátom

he told me several months ago

hónapokkal ezelőtt pontosan megmondta,

exactly what this month would be like.

hogy ez a hónap milyen lesz.

He said, you know, there's this fiscal cliff coming,

Azt mondta, tudod, lesz ez a költségvetési szakadék,

it's going to come at the beginning of 2013.

2013 elejére várható.

Both parties absolutely need to resolve it,

Mindkét párt számára rendkívül fontos, hogy megoldják,

but neither party wants to be seen as the first to resolve it.

de egyik párt sem akarja, hogy ő legyen az, amelyik megoldja.

Neither party has any incentive to solve it a second before it's due,

Egyik pártnak sincs semmilyen indíttatása arra, hogy akár egy másodperccel korábban megoldja, mint ahogy muszáj,

so he said, December, you're just going to see lots of

így hát azt mondta a barátom, a december arról fog szólni, hogy lesz sok

angry negotiations, negotiations breaking apart,

ingerült tárgyalás, félbeszakadt tárgyalás,

reports of phone calls that aren't going well,

tudósítások, hogy az egyeztetések nem jól haladnak,

people saying nothing's happening at all,

az emberek arról beszélnek, hogy semmi sem történik,

and then sometime around Christmas or New Year's,

és aztán valamikor karácsony vagy újév tájékán

we're going to hear, "Okay, they resolved everything."

azt fogjuk hallani, hogy "Igen, mindent megoldottak".

He told me that a few months ago. He said he's 98 percent positive they're going to resolve it,

Ezt tehát több hónappal ezelőtt megmondta. Azt mondta, 98%-ig biztos abban, hogy meg fogják oldani.

and I got an email from him today saying, all right,

Ma kaptam tőle egy email-t, azt írja, "minden rendben van,

we're basically on track, but now I'm 80 percent positive

alapvetően jó úton járunk, de most 80 %-ig vagyok biztos abban,

that they're going to resolve it.

hogy meg fogják oldani."

And it made me think. I love studying

Ez azért elgondolkoztatott. Szeretem tanulmányozni

these moments in American history

az amerikai történelem eme pillanatait,

when there was this frenzy of partisan anger,

amikor így feltör a párthívek indulata,

that the economy was on the verge of total collapse.

hogy a gazdaság a teljes összeomlás szélén áll.

The most famous early battle was Alexander Hamilton

A leghíresebb harc a régebbi időkből Alexander Hamilton

and Thomas Jefferson over what the dollar would be

és Thomas Jefferson között folyt arról, hogy mi lesz a dollárral,

and how it would be backed up, with Alexander Hamilton

és hogyan fogják megvédeni. Alexander Hamilton azt mondta:

saying, "We need a central bank, the First Bank of the United States,

"Szükségünk van egy jegybankra, az Egyesült Államok Központi Bankjára,

or else the dollar will have no value.

különben a dollárnak nem lesz értéke,

This economy won't work,"

ez a gazdaság nem fog működni."

and Thomas Jefferson saying, "The people won't trust that.

Thomas Jefferson pedig azt mondta: "Az emberek nem fognak bízni benne.

They just fought off a king. They're not going to accept some central authority."

Éppen most vívták meg küzdelmüket egy király ellen. Nem fognak elfogadni ilyenfajta központi hatóságot.

This battle defined the first 150 years of the U.S. economy,

Ez a harc meghatározta az Egyesült Államok gazdaságának első 150 évét,

and at every moment, different partisans saying,

és minden alkalommal a különböző párthívek kétségbeesnek, hogy

"Oh my God, the economy's about to collapse,"

"Úristen, összeomlik a gazdaság",

and the rest of us just going about, spending our bucks

mi többiek pedig csak megyünk és költjük a pénzünket

on whatever it is we wanted to buy.

mindarra, amit szándékunkban áll megvásárolni.

To give you a quick primer on where we are,

Nézzünk egy gyors áttekintést arról, hogy hol tartunk,

a quick refresher on where we are.

egy gyors helyzetjelentést arról, hogy hol tartunk.

So the fiscal cliff, I was told

Nos, a költségvetési szakadék, ahogy mondták nekem,

that that's too partisan a thing to say,

túlságosan is párthívekre jellemző kifejezés,

although I can't remember which party it's supporting or attacking.

bár nem emlékszem, hogy melyik pártot támogatja vagy támadja.

People say we should call it the fiscal slope,

Az emberek szerint költségvetési lejtőnek

or we should call it an austerity crisis,

vagy megszorítási válságnak kellene nevezni,

but then other people say, no, that's even more partisan.

mások szerint viszont, ezek még inkább párthívekre jellemző kifejezések.

So I just call it the self-imposed, self-destructive

Ezért én csak úgy nevezem, hogy az önkényesen kijelölt, önpusztító módon

arbitrary deadline about resolving an inevitable problem.

halogatott határidő egy elkerülhetetlen probléma megoldására.

And this is what the inevitable problem looks like.

Az elkerülhetetlen probléma pedig a következő.

So this is a projection of U.S. debt as a percentage

Ez az Egyesült Államok adősságának ábrázolása

of our overall economy, of GDP.

a teljes gazdaságunk, a GDP százalékában.

The light blue dotted line represents

A világoskék pontozott vonalak

the Congressional Budget Office's best guess

a Kongresszusi Költségvetési Hivatal becslését jelentik,

of what will happen if Congress really doesn't do anything,

hogy mi történik a legjobb esetben akkor, ha a Kongresszus tényleg nem csinál semmit,

and as you can see, sometime around 2027,

és ahogy látják, valamikor 2027 körül

we reach Greek levels of debt,

elérjük a görög adósság szintjét,

somewhere around 130 percent of GDP,

a GDP nagyjából 130 százalékát,

which tells you that some time in the next 20 years,

ami azt jelenti, hogy valamikor az elkövetkező 20 évben,

if Congress does absolutely nothing,

amennyiben a Kongresszus nem csinál semmit,

we're going to hit a moment where the world's investors,

elérkezünk ahhoz a pillanathoz, amikor a világ befektetői,

the world's bond buyers, are going to say,

a világ kötvényvásárlói azt fogják mondani, hogy

"We don't trust America anymore. We're not going to lend them any money,

"Nem hiszünk többé Amerikának. Nem adunk nekik több kölcsönt

except at really high interest rates."

csak rendkívül magas kamaton."

And at that moment our economy collapses.

És akkor abban a pillanatban a gazdaságunk összeomlik.

But remember, Greece is there today.

De ne feledjék, Görögország ma tart itt.

We're there in 20 years. We have lots and lots of time

Mi húsz év múlva fogunk itt tartani. Sok-sok időnk van,

to avoid that crisis,

hogy elkerüljük azt a válságot,

and the fiscal cliff was just one more attempt

és a költségvetési szakadék csak egy újabb kísérlet volt,

at trying to force the two sides to resolve the crisis.

hogy megpróbálják rákényszeríteni a két oldalt a válság megoldására.

Here's another way to look at exactly the same problem.

Nézzünk egy másik példát ugyanennek a problémának a megvizsgálására.

The dark blue line is how much the government spends.

A sötétkék vonal azt mutatja, hogy mennyit költ a kormány,

The light blue line is how much the government gets in.

a világoskék vonal pedig azt mutatja, hogy mennyi a bevétele.

And as you can see, for most of recent history,

Ahogy látják, a közelmúlt nagy részében

except for a brief period, we have consistently spent

egy rövid időszakot leszámítva, következetesen többet költöttünk,

more than we take in. Thus the national debt.

mint amennyi bevételünk volt. Ez a nemzeti adósság.

But as you can also see, projected going forward,

De ahogy szintén láthatják, időben előrehaladva

the gap widens a bit and raises a bit,

a rés szélesedik egy kicsit, és emelkedik egy kicsit,

and this graph is only through 2021.

és ez ábra csak 2021-ig szól.

It gets really, really ugly out towards 2030.

2030 felé már nagyon-nagyon csúnya helyzet lesz.

And this graph sort of sums up what the problem is.

És ez az ábra mintegy összegzi a probléma lényegét.

The Democrats, they say, well, this isn't a big deal.

A demokraták azt mondják, hát ez nem nagy ügy.

We can just raise taxes a bit and close that gap,

Egy kicsit emelhetünk az adókon és betömjük azt a rést,

especially if we raise taxes on the rich.

különösen, ha a gazdagok adóit emeljük meg.

The Republicans say, hey, no, no, we've got a better idea.

A republikánusok azt mondják, nem, nem, jobb ötletünk van.

Why don't we lower both lines?

Csökkentsük mindkét vonalat.

Why don't we lower government spending and lower government taxes,

Csökkentsük a kormány kiadásait és csökkentsük az adókat is,

and then we'll be on an even more favorable

és akkor még kedvezőbb

long-term deficit trajectory?

hosszú távú hiánypályán haladnánk.

And behind this powerful disagreement between

Ennek az erős nézetkülönbségnek a hátterében,

how to close that gap,

hogy hogyan tömjük be a rést,

there's the worst kind of cynical party politics,

a legrosszabb fajta cinikus pártpolitika áll,

the worst kind of insider baseball, lobbying, all of that stuff,

a legrosszabb fajta bennfentesség, lobbizás és ehhez hasonló dolgok,

but there's also this powerfully interesting,

de ott van ez a végtelenül érdekes,

respectful disagreement between

tisztes nézetkülönbség

two fundamentally different economic philosophies.

a két fundamentálisan különböző gazdaságfilozófia között.

And I like to think, when I picture how Republicans

Én azt szoktam gondolni, amikor elképzelem, hogy a republikánusok

see the economy, what I picture is just some amazingly

hogyan látják a gazdaságot, amit magam elé képzelek, az egy elképesztően

well-engineered machine, some perfect machine.

jól megtervezett gép, amolyan tökéletes gép.

Unfortunately, I picture it made in Germany or Japan,

Úgy képzelem el, hogy sajnos Németországban vagy Japánban gyártották,

but this amazing machine that's constantly scouring

de ez az elképesztő gép állandóan kiiktat

every bit of human endeavor and taking resources,

minden emberi szempontot, és elviszi az erőforrásokat,

money, labor, capital, machinery,

pénzt, munkaerőt, tőkét, berendezést

away from the least productive parts and towards the more productive parts,

a kevésbé jövedelmező pontokról a jövedelmezőbb pontokra,

and while this might cause temporary dislocation,

és miközben ezzel okozhat átmeneti zavart,

what it does is it builds up the more productive areas

eléri azt, hogy megerősíti a jövedelmezőbb helyeket,

and lets the less productive areas fade away and die,

a kevésbé jövedelmező helyeket pedig hagyja elsorvadni és megszűnni,

and as a result the whole system is so much more efficient,

és ennek eredményeképpen az egész rendszer sokkal hatékonyabb

so much richer for everybody.

és sokkal gazdagabb lesz mindenki számára.

And this view generally believes that there is a role for government,

Nos, e nézet szerint általában a kormánynak van szerepe,

a small role, to set the rules so people aren't lying

egy kicsi szerep, hogy felállítsa a szabályokat, hogy az emberek ne hazudjanak,

and cheating and hurting each other,

ne csapják be és ne bántsák egymást,

maybe, you know, have a police force and a fire department

értik ugye, hogy legyen egy rendőrség, egy tűzoltóság

and an army, but to have a very limited reach

és egy hadsereg, de csak nagyon korlátozottan férjen hozzá

into the mechanisms of this machinery.

ennek a gépezetnek a mechanizmusaihoz.

And when I picture how Democrats and Democratic-leaning

És amikor azt képzelem el, hogy a demokraták vagy a demokrata beállítottságú

economists picture this economy,

közgazdászok hogyan képzelik el a gazdaságot,

most Democratic economists are, you know, they're capitalists,

tudják, a demokrata közgazdászok többnyire kapitalisták,

they believe, yes, that's a good system a lot of the time.

azt hiszik, hogy igen, ez egy jó rendszer alapjában véve.

It's good to let markets move resources to their more productive use.

Jó dolog, hogy a piac szabadon mozgathatja az erőforrásokat oda, ahol azok jövedelmezőbben hasznosíthatóak.

But that system has tons of problems.

De ennek a rendszernek egy halom problémája van.

Wealth piles up in the wrong places.

A vagyon rossz helyeken halmozódik fel.

Wealth is ripped away from people who shouldn't be called unproductive.

A vagyont elszakítják olyan emberektől, akiket nem kellene leírni, mondván, hogy nem jövedelmezőek.

That's not going to create an equitable, fair society.

Ez nem vezet igazságos, méltányos társadalomhoz.

That machine doesn't care about the environment,

Ez a gépezet nem törődik a környezettel,

about racism, about all these issues

a rasszizmussal, mindazokkal az ügyekkel,

that make this life worse for all of us,

amelyek mindannyiunk életét megkeserítik,

and so the government does have a role to take resources

ezért a kormánynak igenis feladata, hogy az erőforrásokat elvegye

from more productive uses, or from richer sources,

a jövedelmezőbb gazdálkodású vagy gazdagabb forrásoktól,

and give them to other sources.

és odaadja más forrásoknak.

And when you think about the economy through these two different lenses,

Ha a gazdaságot e két különböző szemüvegen keresztül nézzük,

you understand why this crisis is so hard to solve,

megértjük, hogy miért olyan nehéz megoldani a válságot,

because the worse the crisis gets, the higher the stakes are,

mert minél súlyosabb lesz a válság, minél nagyobb lesz a tét,

the more each side thinks they know the answer

annál inkább úgy gondolja mindegyik oldal, hogy ők tudják a választ,

and the other side is just going to ruin everything.

a másik oldal pedig csak mindent tönkre akar tenni.

And I can get really despairing. I've spent a lot

Ez számomra tényleg kétségbeejtő. Az utóbbi néhány évben

of the last few years really depressed about this,

gyakran voltam igazán lehangolt emiatt,

until this year, I learned something that

egészen az idei évig, amikor is megtudtam valamit,

I felt really excited about. I feel like it's really good news,

amitől nagyon lelkes lettem. Úgy érzem, tényleg jó hír,

and it's so shocking, I don't like saying it, because I think

és olyan meghökkentő, igazából nem is szeretem elmondani, mert úgy gondolom,

people won't believe me.

az emberek nem fognak hinni nekem.

But here's what I learned.

De a következőt tudtam meg.

The American people, taken as a whole,

Az amerikai emberek, összességében véve,

when it comes to these issues, to fiscal issues,

ilyen ügyekben, tehát költségvetési ügyekben,

are moderate, pragmatic centrists.

mérsékelt, pragmatikus centristák.

And I know that's hard to believe, that the American people

És tudom, nehéz elhinni, hogy az amerikai emberek

are moderate, pragmatic centrists.

mérsékelt, pragmatikus centristák.

But let me explain what I'm thinking.

De hadd magyarázzam el, mire gondolok.

When you look at how the federal government spends money,

Amikor megnézzük, hogy mire költ a szövetségi kormány,

so this is the battle right here,

ez tehát itt a harci helyzet,

55 percent, more than half, is on Social Security,

55 százalék, több mint a fele megy társadalombiztosításra,

Medicare, Medicaid, a few other health programs,

Medicare és Medicaid biztosításra, és még néhány egyéb egészségügyi programra,

20 percent defense, 19 percent discretionary,

20 százalék védelemre, 19 százalék szabad felhasználásra

and six percent interest.

és 6 százalék kamatra.

So when we're talking about cutting government spending,

Tehát amikor arról beszélünk, hogy csökkentsük a kormányzati kiadást,

this is the pie we're talking about,

erről a tortáról beszélünk,

and Americans overwhelmingly, and it doesn't matter

és az amerikaiak rendkívüli módon, függetlenül attól,

what party they're in, overwhelmingly like

hogy milyen párthoz tartoznak, rendkívüli módon kedvelik

that big 55 percent chunk.

ezt a nagy 55 százalékos szeletet.

They like Social Security. They like Medicare.

Kedvelik a társadalombiztosítást. Kedvelik a Medicare biztosítást.

They even like Medicaid, even though that goes to the poor and indigent,

Még a Medicaid biztosítást is kedvelik, pedig azt a szegények és az elesettek kapják,

which you might think would have less support.

és azt gondolhatnánk, hogy ez a cél kevesebb támogatást kap.

And they do not want it fundamentally touched,

Az emberek nem akarják, hogy a rendszerhez lényegét tekintve hozzányúljanak,

although the American people are remarkably comfortable,

igaz, az amerikaiak felettébb kényelmesek,

and Democrats roughly equal to Republicans,

és a demokraták nagyjából azonosak a republikánusokkal,

with some minor tweaks to make the system more stable.

ők néhány kisebb korrekcióval stabilabbá akarják tenni a rendszert.

Social Security is fairly easy to fix.

A társadalombiztosítást viszonylag könnyű rendbe hozni.

The rumors of its demise are always greatly exaggerated.

Az összeomlásáról szóló híresztelések mindig erős túlzások.

So gradually raise Social Security retirement age,

Nos, akkor emeljük fel fokozatosan a társadalombiztosítási nyugdíjkorhatárt,

maybe only on people not yet born.

esetleg csak azokra, akik még nem születtek meg.

Americans are about 50/50,

Az amerikaiak véleménye nagyjából fele-fele arányban oszlik meg,

whether they're Democrats or Republicans.

akár demokraták, akár republikánusok.

Reduce Medicare for very wealthy seniors,

Csökkentsük a nagyon jómódú vezetők Mediacare ellátását,

seniors who make a lot of money. Don't even eliminate it. Just reduce it.

a vezetőkét, akik sok pénz keresnek. Meg ne szüntessük, csak csökkentsük.

People generally are comfortable with it, Democrats and Republicans.

Az emberek általában szimpatizálnak ezzel, demokraták és republikánusok egyaránt.

Raise medical health care contributions?

Emeljük-e az egészségbiztosítási hozzájárulást?

Everyone hates that equally, but Republicans

Ezt aztán mindenki egyformán utálja, de a republikánusok

and Democrats hate that together.

és a demokraták együttesen utálják.

And so what this tells me is, when you look at

Mindez azt jelenti számomra, hogy amikor megnézzük

the discussion of how to resolve our fiscal problems,

ezt a vitát, hogy hogyan oldjuk meg a költségvetési problémákat,

we are not a nation that's powerfully divided on the major, major issue.

nem vagyunk olyan nemzet, amely végletesen megosztott lenne az igazán lényeges kérdésekben.

We're comfortable with it needing some tweaks, but we want to keep it.

Szimpatizálunk a rendszerrel, kell egy kis korrekció, de meg akarjuk tartani.

We're not open to a discussion of eliminating it.

Nem vagyunk nyitottak arra a vitára, hogy eltöröljük.

Now there is one issue that is hyper-partisan,

Van még egy ügy, ami feltétlen támogatást kap egy párttól,

and where there is one party that is just spend, spend, spend,

és ha van olyan párt, amelyik csak költ, költ, költ

we don't care, spend some more,

és nem számít, hogy még többet költ,

and that of course is Republicans

az természetesen a republikánusok pártja,

when it comes to military defense spending.

ha katonai védelmi kiadásokról van szó.

They way outweigh Democrats.

Messze túlszárnyalják a demokratákat.

The vast majority want to protect military defense spending.

A nagy többség meg akarja védeni a katonai védelmi kiadásokat.

That's 20 percent of the budget,

Ez a költségvetés 20 százaléka,

and that presents a more difficult issue.

ezáltal jelentős problémát képvisel.

I should also note that the [discretionary] spending,

Meg kell említenem a szabad felhasználású kiadásokat is,

which is about 19 percent of the budget,

ami a költségvetés 19 százaléka,

that is Democratic and Republican issues,

demokraták és republikánusok számára egyaránt fontos ügyek,

so you do have welfare, food stamps, other programs

hogy legyen szociális jólét, élelmiszerjegy és más programok,

that tend to be popular among Democrats,

ezek a demokraták körében népszerűek,

but you also have the farm bill and all sorts of Department of Interior

vagy hogy legyen agrárszabályozás, mindenféle belügyminisztériumi

inducements for oil drilling and other things,

indítvány olajfúrásra, egyéb dolgokra,

which tend to be popular among Republicans.

ezek a republikánusok körében népszerűek.

Now when it comes to taxes, there is more disagreement.

Amikor adókról van szó, már nem ilyen nagy az egyetértés.

That's a more partisan area.

Ez már pártoktól függő kategória.

You have Democrats overwhelmingly supportive

Vannak a demokraták, akik módfelett támogatják

of raising the income tax on people who make 250,000 dollars a year,

a jövedelemadó megemelését azokra, akik évi 250.000 dollárnál többet keresnek.

Republicans sort of against it, although if you break it out by income,

A republikánusok úgyszólván ellenzik ezt, bár ha jövedelem szerint nézzük,

Republicans who make less than 75,000 dollars a year like this idea.

akkor azok a republikánusok, akik évi 75.000 dollárnál kevesebbet keresnek, jó ötletnek tartják.

So basically Republicans who make more than 250,000 dollars a year don't want to be taxed.

Tehát, hogy úgy mondjam, a republikánusok, akik évi 250.000 dollárnál többet keresnek, nem akarnak adózni.

Raising taxes on investment income, you also see

A befektetésből származó jövedelem adójának megemelését, mint láthatják,

about two thirds of Democrats but only one third of Republicans

a demokraták kétharmada, de a republikánusoknak csak egyharmada

are comfortable with that idea.

tartja elfogadható ötletnek.

This brings up a really important point, which is that

Ezzel elérkeztünk egy nagyon lényeges ponthoz,

we tend in this country to talk about Democrats

hogy mi ebben az országban demokratákról

and Republicans and think there's this little group

és republikánusokról beszélünk, és azt gondoljuk, hogy van valahol még egy picike csoport,

over there called independents that's, what, two percent?

akiket függetleneknek nevezünk, mennyi is 2 százalék?

If you add Democrats, you add Republicans,

Ha hozzáadjuk a demokratákat, és hozzáadjuk a republikánusokat,

you've got the American people.

megkapjuk az amerikai népet.

But that is not the case at all.

De egyáltalán nem ez a helyzet.

And it has not been the case for most of modern American history.

És sohasem volt így a modern amerikai történelem során.

Roughly a third of Americans say that they are Democrats.

Nagyjából az amerikaiak egyharmada tartja magát demokratának,

Around a quarter say that they are Republicans.

körülbelül egynegyede republikánusnak.

A tiny little sliver call themselves libertarians, or socialists,

Egy szűk réteg liberálisnak vagy szocialistának mondja magát,

or some other small third party,

esetleg egy további harmadik kis párthoz tartozónak,

and the largest block, 40 percent, say they're independents.

és a legnagyobb rész, 40 százalék, függetlennek mondja magát.

So most Americans are not partisan,

Tehát a legtöbb amerikai nem párthű,

and most of the people in the independent camp

és a legtöbb ember a függetlenek táborában

fall somewhere in between, so even though we have

valahová a kettő közé esik, így tehát, vannak ugyan

tremendous overlap between the views on these fiscal issues

jelentős átfedések költségvetési ügyekben

of Democrats and Republicans,

a demokraták és republikánusok nézetei között,

we have even more overlap when you add in the independents.

de még nagyobb az átfedés, ha hozzávesszük a függetleneket is.

Now we get to fight about all sorts of other issues.

Mostanság egymásnak esünk sokféle más ügy miatt.

We get to hate each other on gun control

Kezdjük megutálni egymást a fegyverszabályozással,

and abortion and the environment,

az abortusszal, a környezettel kapcsolatban,

but on these fiscal issues, these important fiscal issues,

de a költségvetési ügyekben, ezekben a fontos költségvetési ügyekben

we just are not anywhere nearly as divided as people say.

korántsem vagyunk olyan megosztottak, mint azt mondják.

And in fact, there's this other group of people

Tulajdonképpen van még egy csoportja az embereknek,

who are not as divided as people might think,

akik nem olyan megosztottak, mint azt gondolnánk,

and that group is economists.

és ez a csoport a közgazdászoké.

I talk to a lot of economists, and back in the '70s

Sok közgazdásszal beszélek, és korábban a 70-es,

and '80s it was ugly being an economist.

80-as években borzasztó dolog volt közgazdásznak lenni.

You were in what they called the saltwater camp,

Vagy az úgymond sósvízi táborhoz tartoztak,

meaning Harvard, Princeton, MIT, Stanford, Berkeley,

ami a Harvard, Princeton, MIT, Stanford, Berkeley egyetemeket jelentette,

or you were in the freshwater camp, University of Chicago,

vagy az édesvízi táborhoz, a Chicagói Egyetemhez,

University of Rochester.

Rochester Egyetemhez.

You were a free market capitalist economist

Vagy szabadpiaci kapitalista közgazdászok voltak,

or you were a Keynesian liberal economist,

vagy keynes-i liberális közgazdászok,

and these people didn't go to each other's weddings,

és ezek az emberek nem mentek el egymás esküvőjére,

they snubbed each other at conferences.

lekezelték egymást konferenciákon.

It's still ugly to this day, but in my experience,

A mai napig rosszban vannak, de tapasztalatom szerint

it is really, really hard to find an economist under 40

alig-alig találni olyan közgazdászt 40 év alatt,

who still has that kind of way of seeing the world.

aki még mindig ilyen módon látja a világot.

The vast majority of economists -- it is so uncool

A közgazdászok nagy többsége számára igen nyomasztó

to call yourself an ideologue of either camp.

valamely tábor ideológusának mutatkozni.

The phrase that you want, if you're a graduate student

A nekik tetsző kifejezés, egy végzett egyetemistáé,

or a postdoc or you're a professor,

doktoré vagy professzoré,

a 38-year-old economics professor, is, "I'm an empiricist.

például egy 38 éves közgazdász professzoré, így hangzik: "Elemző közgazdász vagyok,

I go by the data."

az adatok érdekelnek."

And the data is very clear.

És az adatok világosak.

None of these major theories have been completely successful.

Az említett fő elméletek egyike sem bizonyult teljes mértékben sikeresnek.

The 20th century, the last hundred years,

A 20. század, az elmúlt száz év

is riddled with disastrous examples

rémes példákat vonultatott fel arra,

of times that one school or the other tried to explain

hogy az egyik vagy másik irányzat megpróbálta elmagyarázni

the past or predict the future

a múltat és megjósolni a jövőt,

and just did an awful, awful job,

és iszonyatosan pocsék munkát végeztek,

so the economics profession has acquired some degree of modesty.

úgyhogy a közgazdász szakma néhány fokkal szerényebb lett.

They still are an awfully arrogant group of people, I will assure you,

De még mindig szörnyen önteltek, erről biztosíthatom Önöket,

but they're now arrogant about their impartiality,

csak most a pártatlanságuk miatt önteltek,

and they, too, see a tremendous range of potential outcomes.

és ennek egyébként rengeteg potenciális hozadékát látják.

And this nonpartisanship is something that exists,

Ez a pártfüggetlenség valami olyasmi, ami létezik,

that has existed in secret

és titokban korábban is létezett

in America for years and years and years.

Amerikában, már hosszú évek óta.

I've spent a lot of the fall talking to the three major

Ősszel sok időt töltöttem azzal, hogy beszéltem a három fő

organizations that survey American political attitudes:

intézettel, akik tanulmányozzák az amerikai politikai közvéleményt:

Pew Research,

a Pew Research,

the University of Chicago's National Opinion Research Center,

a Chicagói Egyetem Országos Véleménykutató Központja,

and the most important but the least known

és a legfontosabb, de legkevésbé ismert,

is the American National Election Studies group

az Amerikai Országos Választási Tanulmányok csoportja,

that is the world's longest, most respected poll of political attitudes.

amely a világon a legrégebb óta létező, legelismertebb közvéleménykutató.

They've been doing it since 1948,

1948 óta működnek,

and what they show consistently throughout

és amit mindvégig konzekvensen mondanak,

is that it's almost impossible to find Americans

hogy szinte lehetetlen olyan amerikait találni,

who are consistent ideologically,

aki ideológiailag következetes,

who consistently support, "No we mustn't tax,

aki következetesen támogatná, hogy "Nem, nem szabad adóztatni,

and we must limit the size of government,"

és korlátoznunk kell a kormányzat méretét,"

or, "No, we must encourage government to play a larger role

vagy, hogy "Nem, bátorítanunk kell a kormányt, hogy nagyobb szerepet játsszon

in redistribution and correcting the ills of capitalism."

az újraelosztásban és a kapitalizmus hibáinak kijavításában."

Those groups are very, very small.

Az így gondolkodók nagyon-nagyon kevesen vannak.

The vast majority of people, they pick and choose,

Az emberek nagy többsége szelektál és választ,

they see compromise and they change over time

el tud fogadni dolgokat, aztán idővel változtat,

when they hear a better argument or a worse argument.

amikor hall egy jobb érvet vagy egy rosszabb érvet.

And that part of it has not changed.

És a dolognak ez a része nem változott.

What has changed is how people respond to vague questions.

Ami megváltozott, hogy az emberek miként reagálnak homályos kérdésekre.

If you ask people vague questions, like,

Ha felteszünk egy homályos kérdést az embereknek, például, hogy

"Do you think there should be more government or less government?"

"Gondolja, hogy több legyen a kormány vagy kevesebb legyen a kormány?

"Do you think government should" — especially if you use loaded language --

"Gondolja, hogy a kormánynak feladata" - főleg, ha zavaros nyelvezetet használunk.

"Do you think the government should provide handouts?"

Gondolja, hogy a kormánynak adományokat kellene nyújtania?"

Or, "Do you think the government should redistribute?"

vagy "Gondolja, hogy a kormánynak újraelosztást kellene végeznie?"

Then you can see radical partisan change.

Ilyenkor a pártválasztásban radikális változás figyelhető meg.

But when you get specific, when you actually ask

Ellenben, ha egyértelműen fogalmazunk, amikor konkrétan kérdezünk

about the actual taxing and spending issues under consideration,

a konkrét adózásról vagy a tervezett kormányzati kiadásokról,

people are remarkably centrist,

az emberek felettébb középen állnak,

they're remarkably open to compromise.

felettébb nyitottak arra, hogy elfogadjanak dolgokat.

So what we have, then, when you think about the fiscal cliff,

Nos, a helyzetünket illetően, ha a költségvetési szakadékra gondolnak,

don't think of it as the American people fundamentally

ne úgy nézzék, hogy az amerikai emberek alapvetően

can't stand each other on these issues

ki nem állhatják egymást ezekben az ügyekben

and that we must be ripped apart

és, hogy egymás ellen kell fordulnunk

into two separate warring nations.

mint két háborúzó népnek.

Think of it as a tiny, tiny number of ancient economists

Nézzék úgy, hogy egészen elenyésző számú, idejétmúlt közgazdász

and misrepresentative ideologues have captured the process.

és különutas ideológus lecsapott a folyamatra.

And they've captured the process through familiar ways,

Jól ismert módszerekkel csaptak le a folyamatra,

through a primary system which encourages

egy elemi rendszeren keresztül, ami felbátorítja

that small group of people's voices,

az adott szűk véleménycsoportot,

because that small group of people,

mert az embereknek ez a szűk csoportja,

the people who answer all yeses or all noes

akik csakis igenekkel és nemekkel válaszolnak

on those ideological questions,

efféle ideológiai kérdésekre,

they might be small but every one of them has a blog,

lehet, hogy kicsi, de mindegyiknek van egy blogja,

every one of them has been on Fox or MSNBC in the last week.

mindegyiket láthattuk múlt héten a Fox-on vagy az MSNBC-n.

Every one of them becomes a louder and louder voice,

Mindegyiknek egyre nagyobb és nagyobb a hangja,

but they don't represent us.

de ők nem minket képviselnek.

They don't represent what our views are.

Nem a mi nézeteinket képviselik.

And that gets me back to the dollar,

És emiatt vissza kell térnem a dollárhoz,

and it gets me back to reminding myself that

vissza kell térnem, hogy el ne felejtsem,

we know this experience.

ezt már tapasztaltuk.

We know what it's like

Tudjuk, hogy milyen, amikor

to have these people on TV, in Congress,

ezek az emberek szerepelnek a TV-ben, a Kongesszusban,

yelling about how the end of the world is coming

óbégatnak, hogy közeledik a világ vége,

if we don't adopt their view completely,

ha nem osztjuk az ő nézeteiket teljes mértékben,

because it's happened about the dollar

mert ez történik a dollár körül,

ever since there's been a dollar.

amióta csak létezik a dollár.

We had the battle between Jefferson and Hamilton.

Volt az a bizonyos harc Jefferson és Hamilton között.

In 1913, we had this ugly battle over the Federal Reserve,

1913-ban, egy csúnya harc zajlott a Szövetségi Tartalékrendszer

when it was created, with vicious, angry arguments

létrehozásakor, indulatos, dühös érvek csaptak össze,

over how it would be constituted,

hogy hogyan alapítsák meg,

and a general agreement that the way it was constituted

és általános egyetértés, hogy az ahogyan megalapították,

was the worst possible compromise,

a lehető legrosszabb kompromisszum volt,

a compromise guaranteed to destroy this valuable thing,

egy kompromisszum, ami garantáltan tönkretette ezt az értékes dolgot,

this dollar, but then everyone agreeing, okay,

ezt a dollárt, de akkor mindenki egyetértett, hogy rendben,

so long as we're on the gold standard, it should be okay.

amíg aranyalapú a pénzrendszerünk, addig nem lehet baj.

The Fed can't mess it up so badly.

A Szövetségi Bank úgysem tudja annyira elfuserálni.

But then we got off the gold standard for individuals

De aztán lemondtunk az aranyalapú rendszerről az egyének vonatkozásában

during the Depression and we got off the gold standard

a nagy gazdasági világválság idején, aztán lemondtunk az aranyalapú rendszeren

as a source of international currency coordination

nyugvó nemzetközi valutapiaci koordinációról

during Richard Nixon's presidency.

Richard Nixon elnöksége idején.

Each of those times, we were on the verge of complete collapse.

Mindegyik esetben a teljes összeomlás szélére kerültünk.

And nothing happened at all.

De nem történt semmi az égvilágon.

Throughout it all, the dollar has been

A dollár mindvégig

one of the most long-standing,

az egyik legrégebb óta fennálló,

stable, reasonable currencies,

stabil, mértéktartó valuta maradt,

and we all use it every single day,

amit mindannyian nap mint nap használunk,

no matter what the people screaming about tell us,

függetlenül attól, hogy mit mondanak nekünk az óbégató emberek,

no matter how scared we're supposed to be.

függetlenül attól, hogy mennyire meg kellene ijednünk.

And this long-term fiscal picture that we're in right now,

Ebben a tartós költségvetési állapotban, amiben jelenleg vagyunk,

I think what is most maddening about it is,

a legidegesítőbb dolog szerintem az, hogy

if Congress were simply able

ha a Kongresszus egész egyszerűen képes lenne

to show not that they agree with each other,

felmutatni, nem azt, hogy egyetértenek egymással,

not that they're able to come up with the best possible compromise,

nem azt, hogy képesek a lehető legjobb kompromisszummal előállni,

but that they are able to just begin the process

hanem mindössze azt, hogy képesek elkezdeni

towards compromise, we all instantly are better off.

a kompromisszum felé vezető folyamatot, akkor mindannyian már jobb helyzetbe kerülnénk.

The fear is that the world is watching.

Félő, hogy a világ figyel ránk.

The fear is that the longer we delay any solution,

Félő, hogy minél tovább halogatunk bármilyen megoldást,

the more the world will look to the U.S.

a világ annál inkább odafigyel az Egyesült Államokra,

not as the bedrock of stability in the global economy,

és nem úgy, mint a stabilitás fő tényezőjére a globális gazdaságban,

but as a place that can't resolve its own fights,

hanem, mint egy olyan helyre, amely nem tudja megoldani a saját konfliktusait,

and the longer we put that off, the more we make the world nervous,

és minél tovább húzzuk-halasztjuk, minél nyugtalanabbá tesszük a világot,

the higher interest rates are going to be,

annál magasabbak lesznek a kamatok,

the quicker we're going to have to face a day

annál gyorsabban eljön a nap, amikor nem menekülhetünk

of horrible calamity.

a szörnyű bukástól.

And so just the act of compromise itself,

Szóval, visszatérve, a kompromisszum ténye önmagában,

and sustained, real compromise,

mármint a tartós, valódi kompromisszum

would give us even more time,

még több időt adna nekünk,

would allow both sides even longer to spread out the pain

lehetővé tenné mindkét fél számára, hogy még egyenletesebb ütemben ossza el a terheket

and reach even more compromise down the road.

és még több kompromisszum születhetne menet közben.

So I'm in the media. I feel like my job to make this happen

A médiában dolgozom. Feladatomnak érzem, hogy ez megtörténjen,

is to help foster the things that seem to lead to compromise,

hogy segítsem előmozdítani azokat dolgokat, amik megegyezéshez vezetnek,

to not talk about this in those vague and scary terms

hogy ne beszéljek a témáról különféle homályos és szokatlan kifejezésekkel

that do polarize us,

és megosztó legyek,

but to just talk about it like what it is,

hanem úgy beszéljek róla, hogy annak nevezem, ami,

not an existential crisis,

nem egy egzisztenciális válság,

not some battle between two fundamentally different religious views,

nem valamilyen harc két alapvetően különböző vallási nézet között,

but a math problem, a really solvable math problem,

hanem egy matematikai probléma, egy teljességgel megoldható matematikai probléma,

one where we're not all going to get what we want

amelyikben nem mindannyian kapjuk meg, amit akarunk

and one where, you know, there's going to be a little pain to spread around.

és amelyik, bizony, egy kis terhet rak a vállunkra.

But the more we address it as a practical concern,

De minél inkább egy gyakorlati jellegű dolognak tekintjük,

the sooner we can resolve it,

annál előbb meg tudjuk oldani,

and the more time we have to resolve it, paradoxically.

és paradox módon annál több időnk lesz arra, hogy megoldjuk.

Thank you. (Applause)

Köszönöm. (Taps)