How architecture can create dignity for all | John Cary

Fordító: Beatrix Turán Lektor: Zsuzsanna Lőrincz

On a beautiful day, just a few years ago

Pár évvel ezelőtt egy szép napon

my wife and I entered a hospital

feleségemmel megérkeztünk a kórházba

near our home in Oakland, California

oaklandi otthonunk közelében,

for the birth of our first daughter, Maya.

első lányunk, Maya érkezésére készülve.

We had responsibly toured the birthing center in advance

Korábban már ellátogattunk a szülészeti osztályra,

and yet we were somehow still startled to find ourselves

mégis megdöbbentünk, amikor ott találtuk magunkat a helyen,

in the place where we would experience

ahol hamarosan átéltük

one of the most significant moments of our lives.

életünk egyik legfontosabb pillanatát.

We were stuck in a windowless room

Egy ablaktalan szobába dugtak minket,

with no hint of the bright and sunny day that we had left.

ahol nyoma sem volt a kinti napsütésnek.

Fluorescent lights buzzed overhead,

Fluoreszkáló lámpák zümmögtek,

the paint on the walls was beige

a fal bézs színű volt,

and machines beeped inexplicably

gépek pittyegtek megmagyarázhatatlanul,

as a wall clock indicated day turning to night.

miközben egy falióra jelezte, hogy közeledik az este.

That clock was placed above a door

Az óra az ajtó felett volt,

in direct line of sight

feleségem jól láthatta,

to where my wife lay as her contractions increased hour after hour.

miközben ott feküdt óráról órára erősödő fájásokkal.

Now, I've never given birth --

Nos, én még sosem szültem gyereket –,

(Laughter)

(Nevetés)

but she assured me that the last thing that a birthing woman would ever want

de feleségem szerint egy vajúdó nő bármi mást szívesebben tenne,

is to watch the seconds tick by.

mint hogy azt figyelje, hogyan telnek a percek.

(Laughter)

(Nevetés)

An architect by training, I've always been fascinated

Építész vagyok, és mindig lenyűgözve figyeltem,

watching people experience design in the world around them.

hogyan érzékelik az emberek az őket körülvevő dizájnt.

I believe design functions like the soundtrack

A dizájn úgy működik, mint az aláfestő zene,

that we're not even fully aware is playing.

amelyet nem is hallunk tudatosan.

It sends us subconscious messages about how to feel

A dizájn tudat alatti üzeneteket közvetít arról, mit érezzünk,

and what to expect.

mit várjunk el.

That room that we were in seemed completely misaligned

A szoba, ahol voltunk, egyáltalán nem illett a pillanathoz,

with the moment that we were experiencing --

amelyet épp átéltünk –

welcoming a human being,

egy emberi lény,

our daughter, into this world.

lányunk világra jöveteléhez.

At one point a nurse, without any prompt,

Egy ponton egy ápoló váratlanul hozzánk fordult

turned to us and said,

s azt mondta:

"I always think to myself,

"Folyton arra gondolok,

'I wish I had become an architect,

bárcsak építésznek tanultam volna,

because I could have designed rooms like this better.'"

én sokkal jobban meg tudnék tervezni egy ilyen szobát."

I said to her,

Azt feleltem:

"An architect did design this room."

"Ezt a szobát is egy építész tervezte."

(Laughter)

(Nevetés)

Despite the immense joy of our daughter's birth,

A boldogság ellenére, amelyet lányunk születése jelentett,

the messages of that hospital room stick with she and I to this day.

a kórházi szoba üzenete a mai napig velünk maradt.

Those messages are,

A szoba azt üzente:

"You are not at home,

"Nem otthon vagy,

you are in a foreign place."

hanem idegen helyen."

"You are not in control of anything.

"Itt semmit sem irányítasz,

Not even the lighting."

még a fényerősséget sem."

"Your comfort, simply, is secondary."

"A kényelmed egyszerűen mellékes."

At best,

Legjobb esetben

a hospital room like this

egy efféle kórházi szoba

might just be described or dismissed as uninspiring.

leírható azzal, hogy egyszerűen sivár.

At worst, it is undignifying.

Legrosszabb esetben viszont megalázó.

And I use it to point out that none of us,

Azért mesélek erről, hogy rámutassak,

anywhere in the world,

a világon senki

are immune from bad design.

nem védett a rossz dizájn ellen.

I went into architecture because I believed

Azért lettem építész, mert hittem,

it was about creating spaces for people to live their best lives.

hogy az építészet olyan tereket teremt, ahol emberek a legjobban élhetnek.

And yet what I found is a profession largely disconnected

Ám úgy találtam, a szakmának szinte semmi kapcsolata nincs az emberekkel,

from the people most directly impacted by its work.

akikre leginkább hat a végeredmény.

I believe this is because architecture remains

Szerintem ennek oka, hogy az építészet továbbra is

a white, male, elitist profession --

főleg fehér férfiak elit szakmája –

seemingly unconcerned

s láthatólag nem foglalkozik

with some of the greatest needs in the world

sem a világ legnagyobb szükségleteivel,

or even the relatively simple needs of an expectant mother.

sem egy mindenórás anya viszonylag egyszerű igényeivel.

Students are trained in school

A hallgatók az egyetemen

using highly theoretical projects,

főleg elméleti képzést kapnak,

rarely interacting with real people or actual communities.

s csak ritkán kerülnek kapcsolatba valódi közösségekkel.

Graduates are funneled through a long, narrow

A diplomás hallgatók hosszú és keskeny folyosón

unforgiving path to licensure.

jutnak el addig, hogy megkapják az engedélyüket.

Meanwhile, the profession holds up a select few

Mindeközben a szakma néhány kiváltságost jutalmaz

through relentless award programs

állandó díjesőkkel,

focused almost exclusively on the aesthetics of buildings,

amelyek szinte kizárólag esztétikai alapon díjaznak épületeket,

rather than the societal impact or contributions of them.

s figyelmen kívül hagyják azok társadalmi hatásait vagy befolyását.

It only goes to reinforce a warped view

Mindez csak erősíti a torz képet

of professional responsibility and success

a szakmai felelősségről és sikerről,

and yet this isn't why so many young, hopeful people

és mégsem emiatt tanul építésznek

go into architecture.

oly sok reményteljes diák.

It's not why I did.

Én sem ezért tanultam.

I believed then, though I didn't have a language for it,

Hittem benne – bár akkor nem tudtam megfogalmazni –,

and I know now, that design has a unique ability to dignify.

ma pedig már tudom, hogy a dizájn egyedülálló módon képes nemesíteni.

It can make people feel valued,

Elérheti, hogy az emberek értékesnek,

respected,

megbecsültnek

honored and seen.

és láthatónak érezzék magukat.

Now I'd like for you to just think about some of the spaces that you inhabit.

Kérem, gondoljanak néhány térre, amelyet belaknak.

And I'd like to have you think about how they make you feel.

Gondoljanak bele, milyen érzéseket keltenek önökben ezek a terek.

Now, there are places that make us feel unhappy,

Vannak helyek, amelyektől boldogtalannak,

unhealthy

betegnek vagy szürkének

or uninspiring.

érezzük magunkat.

They may be the places that you work

Ilyen hely lehet a munkahelyünk,

or where you heal

a kórházunk

or even where you live.

vagy akár az otthonunk is.

And I ask, how might these places be better designed with you in mind?

Kérdem én, milyenek lehetnének e terek az önök szempontjait figyelembe véve?

It's a really simple question

Egyszerű a kérdés,

and it can somehow, sometimes be very difficult to answer.

ám néha valahogy nagyon nehéz megválaszolni.

Because we are conditioned to feel like we don't have much agency

Hiszen azt tanultuk, hogy nem sok beleszólásunk van abba,

over the spaces and places that we live, work and play.

milyen helyeken és terekben élünk, dolgozunk és játszunk.

And in many cases we don't.

És gyakran tényleg nincs.

But we all should.

Fontos volna, hogy legyen.

Now, here's a potentially dumb question for any women watching:

Itt egy talán ostoba kérdés női hallgatóimnak:

Have you ever stood

Álltak már valaha

in a disproportionately long bathroom line?

aránytalanul hosszú sorban a mosdó előtt?

(Laughter)

(Nevetés)

Did you ever think to yourself, "What is wrong with this picture?"

Belegondoltak valaha, mi itt a gond?

Well, what if the real question is,

Ám a valódi kérdés az:

"What is wrong with the men that designed these bathrooms?"

"Mi a gond a férfiakkal, akik ezeket a mosdókat tervezték?"

(Applause)

(Taps)

It may seem like a small thing,

Apróságnak tűnhet,

but it's representative of a much more serious issue.

ám jóval komolyabb baj tünete ez.

The contemporary world was literally built by men

Modern világunkat szó szerint férfiak építették,

who have rarely taken the time to understand

akik ritkán vették a fáradságot, hogy végiggondolják,

how people unlike them

hogyan érzékelik a dizájnt azok,

experience their designs.

akik nem olyanok, mint ők.

A long bathroom line might seem like a minor indignity.

Egy hosszú sor a mosdó előtt apró megaláztatásnak tűnhet.

But the opposite can also be true.

Ám ennek ellenkezője is igaz lehet.

Thoughtful design can make people feel respected

Az átgondolt dizájn hatására az emberek megbecsülve érezhetik magukat

and seen.

és láthatónak.

I've come to believe that dignity is to design

Ma már azt hiszem, a megbecsülés olyan a dizájnnak,

what justice is to law

mint az igazság a törvénykezésnek

and health is to medicine.

és az egészség az orvostudománynak.

In the simplest of terms,

Egyszerűen arról van szó,

it's about having the spaces you inhabit reflect back your value.

hogy a tér, amelyet belakunk, tükrözze vissza értékünket.

Over the past two years

Az elmúlt két évben

I had the opportunity to interview over 100 people from all walks of life

több mint száz embert kérdeztem arról, az élet minden területéről,

about their experience of design.

hogy hogyan tapasztalják meg a dizájnt.

I wanted to test my hunch

Tesztelni akartam a megérzésemet,

that dignity and design are uniquely related.

hogy egyedi összefüggés van a méltóság és a dizájn között.

I listened to Gregory,

Beszéltem Gregoryval,

a resident of this cottage community

aki egy kis közösségben él,

designed specifically

amelyet egyenesen

for the 50 most chronically homeless people in Dallas.

Dallas 50 legrégebb óta hajléktalan emberének terveztek.

Gregory had been living on the streets,

Gregory több mint 30 éven át élt az utcán,

drifting from town to town for over 30 years.

városról városra sodródva.

A broad coalition

Segítő szervezetek,

of social service agencies,

támogatók és dizájnerek

funders and designers,

széleskörű összefogásából

created this place.

született ez a hely.

Each 400 square foot cottage is designed beautifully

Minden egyes gondosan megtervezett 37 négyzetméteres házikó

as a permanent home.

valódi otthon.

Gregory now has a key

Gregorynak ma van egy kulcsa

to a door

egy ajtóhoz,

to his own house.

a saját házához.

He describes the sense of security that it brings him.

Mesél arról, mennyire biztonságban érzi magát ettől –

Something he had lived without for three decades.

ez 30 évig hiányzott az életéből.

When he arrived with little more than the clothes on his back,

Amikor megérkezett, alig volt valamije a ruháján kívül,

he found everything:

ám a házban mindent megtalált:

from a toaster, Crock-Pot and stove

kenyérpirítót, lábost és tűzhelyet,

to a toothbrush and toothpaste awaiting for him.

fogkefét és fogkrémet.

He describes it simply

Azt mondja,

as heaven.

maga volt a paradicsom.

On the other side of the world,

A világ másik felén

I listened to Antoinette,

Antoinette-tel beszélgettem,

the director of this training and community center

ennek az oktató- és közösségi központnak az igazgatójával,

for women in rural Rwanda.

amely vidéki ruandai nőket szolgál.

Hundreds of women come to this place daily --

Naponta több száz nő jön ide,

to learn new skills,

hogy tanuljon,

be in community,

emberek között legyen

and continue rebuilding their lives

és újraépítse az életét

following the country's civil war.

az országban dúló polgárháború után.

These women literally pressed

Ezek a nők a saját két kezükkel vetették

the 500,000 bricks

az 500 000 téglát,

that make up the 17 classroom pavilions like this one.

amelyből a 17 ehhez hasonló oktatópavilon épült.

Antoinette told me,

Antoinette azt mondta,

"Everyone is so proud of it."

mindenki nagyon büszke rá.

And then back here in the US

Aztán újra itt, az USA-ban

I listened to Monika,

beszélgettem Monikával,

the director of a free clinic

egy ingyenkórház igazgatójával,

primarily serving the uninsured in Arkansas.

amely főleg biztosítás nélküli betegeket szolgál ki Arkansasban.

Monika loves telling me that the doctors,

Monika szívesen mesél arról, hogy az orvosok,

who volunteer at her free clinic

akik a klinikáján önkénteskednek,

routinely tell her

folyton azt mondogatják,

that they've never worked in such a beautiful, light-filled place.

még sosem dolgoztak ilyen szépséges, világos helyen.

Monika believes

Monika szerint

that even people experiencing poverty

a szegények is megérdemlik

deserve quality health care.

a minőségi betegellátást.

And what's more,

Ráadásul abban is hisz,

she believes they deserve to receive that care

hogy megérdemlik, hogy méltó környezetben

in a dignified setting.

kezeljék őket.

People like these are invaluable ambassadors for design

A hozzájuk hasonló emberek a dizájn felbecsülhetetlen értékű nagykövetei,

and yet they are roundly absent from architectural discourse.

mégis többnyire kimaradnak az építészeti diskurzusból.

Similarly, the people who can most benefit from good design

Hasonlóképpen azok, akiknek leginkább javukra válna a jó dizájn,

often have the least access to it.

gyakran a legkevésbé férnek hozzá.

Your cousin, a homeless veteran;

Unokatestvérük, a hajléktalan veterán;

your grandma or grandpa

nagyszüleik,

who live in a house with a kitchen that's no longer accessible to them;

akik olyan házban élnek, ahol már nem tudják használni a konyhát;

your wheelchair-bound sister

kerekesszékes nővérük

in a suburban area planned without sidewalks.

a kertvárosban, ahol nincsenek járdák.

If good design is only for a privileged few,

Ha a jó dizájn csak néhány kiváltságosnak jár,

what good is it?

az mégis mennyire jó?

It's time designers change this

Ideje, hogy a tervezők változtassanak ezen,

by dedicating their practices to the public good

azzal, hogy a közjó szolgálatába állnak,

in the model of firms

követve olyan cégek példáját,

like Orkidstudio,

mint pl. az Orkidstudio,

Studio Gang

a Studio Gang

and MASS Design Group.

vagy a MASS Design Group.

Their clients

E cégek ügyfelei

are orphaned children in Kenya,

kenyai árvák,

foster children in Chicago

nevelőszülőknél élő gyerekek Chicagóban

and pregnant women in Malawi.

és terhes nők Malawiban.

Their practices are premised on the belief

E cégek gyakorlata arra a hitre épül,

that everyone deserves good design.

hogy mindenki megérdemli a jó dizájnt.

Dedicating more practices to the public good

Ha több cég fordít figyelmet a közjóra,

will not only create more design that is dignifying,

az nemcsak több méltó dizájnt eredményez majd,

but it will also dignify the practice of design.

de a tervezés gyakorlatát is megnemesíti.

It will not only diversify the client base of design,

Nemcsak változatosabbá teszi a dizájn ügyfélbázisát,

but it will also create new, more diverse forms of design

de új, változatosabb dizájnt teremt

for the world.

a világban.

Now, in order to do this,

Hogy ez megvalósuljon,

my architecture and design friends, especially my fellow white guys,

építész és tervező barátaim, főleg a hozzám hasonló fehérek,

we must simultaneously and significantly diversify our ranks.

sokkal változatosabbá kell tennünk sorainkat.

If we want the public to believe that design is for them

Ha azt akarjuk, hogy az emberek elhiggyék, a dizájn őket szolgálja,

and for everyone.

és mindenkit.

Today, barely 15 percent

Ma az USA-ban dolgozó építészek

of registered architects in the United States are women.

alig 15%-a nő.

And a far smaller percentage are persons of color.

S még ennél is sokkal kevesebb a színes bőrű építész.

Other professions, like law and medicine

Más szakmák, pl. a jog vagy a gyógyászat

had made far greater strides in these crucial areas.

sokkal nagyobb előrelépést tapasztaltak már e téren.

How might our shared built environment --

Hogyan lehetne közös épített életterünket –

our homes, our hospitals, our schools, our public spaces --

otthonainkat, kórházainkat, iskoláinkat, nyilvános tereinket –

be shaped differently

másként formázni,

if women and people of color

ha nők és színesbőrűek

were behind half of the proverbial blueprints?

állnának a közmondásos tervrajzok fele mögött?

It is not a question of whether,

Nem az a kérdés, vajon így van-e,

but to what extent

hanem hogy mennyire áll az,

our buildings, our landscapes,

hogy épületeink, környezetünk,

our cities and our rural communities

városaink és vidéki közösségeink

are less beautiful, less functional,

csúnyábbak, kevésbé működőképesek,

less equitable and less dignifying

kevésbé méltányosak és kevésbé méltók attól,

because women and people of color are less likely to be creating them.

hogy kevésbé valószínű, hogy nők és színesbőrűek építik őket.

As Winston Churchill famously noted in 1943

Ahogy Winston Churchill megjegyezte 1943-ban,

when he called for the rebuilding

amikor London háború sújtotta

of London's war-damaged parliamentary chambers,

parlamenti épületeinek újjáépítésére szólított fel:

"We shape our buildings, and afterward, they shape us."

"Mi formáljuk épületeinket, utána az épületeink formálnak minket."

The good news is that we can change how we build

Jó hír, hogy lehet változtatni azon, hogyan építünk

and who we build for.

és kinek.

Be that a health worker in rural Rwanda,

Legyen az akár egy egészségügyi dolgozó Ruandában

or a birthing mother and nervous new father in the United States.

vagy egy szülő nő és egy ideges ifjú apuka az USA-ban.

We can do this by recommitting architecture

Képesek vagyunk erre, ha ismét

to the health, safety and welfare of the public.

a közösség egészségének, biztonságának és jólétének szenteljük az építészetet.

This will pay dividends.

Ez haszonnal fog járni.

Because once you see what design can do,

Mert amint meglátjuk, mire képes a dizájn,

you can't unsee it.

már mindig látni fogjuk.

And once you experience dignity,

S amint megéljük a méltóságot,

you can't accept anything less.

nem érhetjük be kevesebbel.

Both become part of your possible.

Mindkettő a lehetőségeink része lesz.

One of my favorite conversation partners is my 90-year-old grandmother,

Egyik kedvenc beszélgetőtársam a 90 éves nagyanyám,

Audrey Gorwitz, from Oshkosh, Wisconsin.

Audrey Gorwitz, a wisconsini Oshkoshból.

After one of our conversations about design,

Az egyik dizájnról folytatott beszélgetésünk után

she wrote me a letter.

levelet kaptam tőle.

She said, "Dear Johnny,

Azt írta: "Kedves Johnny,

I thought the other day, as I sat in my doctor's office,

a minap, amikor az orvosi váróban ültem, arra gondoltam,

how depressing it was,

milyen lehangoló ez,

from the color on the wall, to the carpet on the floor.

a falak színétől kezdve a padlót borító szőnyegig.

(Laughter)

(Nevetés)

Now I will have to call to see

Fel kell hívnom őket, hogy megtudjam,

who is responsible for the drabness in that place."

ki felel azért, hogy ilyen nyomasztó az a hely."

(Laughter)

(Nevetés)

In the same letter, mind you, she said,

Ugyanebben a levélben ezt is írta:

"I did call, and I got the man in charge,

"Felhívtam őket, beszéltem a felelőssel.

and he said he appreciated someone calling him.

Azt mondta, örül, hogy valaki felhívta.

My doctor's office is now on the list for an upgrade."

Az orvosom várója felkerült a felújításra várók listájára."

(Laughter)

(Nevetés)

She signed it by saying,

Levelét ezzel zárta:

"It is always good to express one's opinion

"Mindig jó dolog elmondani a véleményünket,

if done in a proper manner."

megfelelő formában."

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause)

(Taps)

I love my grandma.

Imádom a nagymamámat.

(Laughter)

(Nevetés)

Like my grandma Audrey,

Akárcsak Audrey nagymamám,

you deserve good design.

önök is megérdemlik a jó dizájnt.

Because well-designed spaces

Mert a jól tervezett tér

are not just a matter of taste or a questions of aesthetics.

nemcsak ízlés és szépérzék kérdése.

They literally shape our ideas about who we are in the world

A terek határozzák meg elképzeléseinket arról, kik vagyunk

and what we deserve.

és mit érdemlünk.

That is the essence of dignity.

Ez a méltóság lényege.

And both the opportunity and the responsibility of design

És ez egyszerre lehetőség és felelősség

a dizájn számára,

for good

mindörökké, mindenkiért.

and for all.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)