My story of love and loss as a transracial adoptee | Sara Jones

Fordító: Orsolya Boronyai Lektor: Zsuzsanna Lőrincz

When I was three years old,

Hároméves koromban

I was transracially adopted from South Korea

egy másik rasszból való örökbefogadás útján Dél-Koreából kerültem

by a white family in Salt Lake City, Utah.

egy Salt Lake City-beli fehér családhoz.

I arrived in America with a mysterious tattoo on my left forearm.

Egy rejtélyes tetoválás volt a bal alkaromon.

The tattoo was so large and noticeable

A tetoválás olyan nagy és látványos volt,

that my adoptive parents had it surgically removed right away.

hogy örökbefogadó szüleim sebészi úton azonnal eltávolíttatták.

They were worried that other kids would make fun of it.

Aggódtak, hogy a többi gyerek kigúnyolna miatta.

Today, there's only a light scar where the tattoo once was,

Ma már csak egy halvány heg jelzi a régi tetoválás helyét,

so I've redrawn it in permanent marker so you can see what it looked like.

amit alkoholos filccel újrarajzoltam, hogy láthassák, hogy nézett ki.

Korean adoption records in 1976 were notoriously incomplete.

1976-ban a koreai örökbefogadási nyilvántartás közismerten hiányos volt.

I didn't have any information about my background

Semmilyen információm nem volt a hátteremről

or my birth family.

vagy a családomról.

I didn't even know if my name or birth date were real

Azt sem tudtam, hogy a nevem vagy a születési időm valódi volt-e,

or if they were assigned.

vagy csak úgy kijelölték.

And no one knew what my tattoo meant.

És senki nem tudta, mit jelent a tetoválásom.

Transracial adoption is where a child from one race or ethnicity

A transzraciális adoptálás során valamely rasszhoz tartozó gyereket

is adopted by parents from a different race or ethnicity.

egy másik rasszból vagy etnikumból származó szülők fogadnak örökbe.

In my generation, children who were adopted from Korea

Az én generációmban a Koreából adoptált gyerekeket

were assimilated into the culture of their adoptive parents.

az örökbefogadó szülők kultúrájába asszimilálták.

So I was raised as if I were white.

Engem is fehérként neveltek fel.

Growing up, occasionally my family would eat at a Korean restaurant,

A családom néha koreai étteremben evett,

or we'd go to the Asian festival.

vagy elmentünk az Ázsia-fesztiválra.

But I did not identify with being Asian.

De nem éreztem magam ázsiainak.

Looking back now,

Visszatekintve,

having my tattoo removed is symbolic of losing a connection

a tetoválásom eltávolítása a koreai származásommal

with my Korean ethnicity and culture.

és kultúrámmal való kapcsolat elvesztését jelképezte.

And I am not alone.

És nem vagyok egyedül.

Since the 1950s, almost 200,000 Korean children have been adopted

Az 50-es évektől csaknem 200 000 koreai gyereket fogadtak örökbe

all over the world.

világszerte.

A growing body of research shows that children experience trauma

Egyre több kutatás igazolja, hogy a gyerekek traumát szenvednek el,

when they're separated from their families of origin.

amikor vér szerinti családjuktól elválasztják őket.

My story includes such childhood trauma.

Az én történetemben is van ilyen trauma.

I recently found out that my birth mother

Nemrég megtudtam, hogy vér szerinti anyám

left my family shortly after I was born.

röviddel születésem után otthagyta a családot.

When I was two years old, my birth father became injured

Kétéves koromban vér szerinti apám megsérült,

and could not provide for my brothers and me.

és nem tudott minket a bátyáimmal eltartani.

And so my two older brothers and I were sent to children welfare services.

Így két idősebb bátyám és én a gyermekjóléti szolgálathoz kerültünk.

And there, someone decided, because I was younger,

Ott valaki úgy gondolta, hogy mivel még kicsi vagyok,

that I was more adoptable.

engem könnyebb lesz örökbe adni.

And so, I was sent to a separate orphanage,

Ezért átküldtek egy másik árvaházba,

separated from my brothers who cared for me.

elszakítva szerető bátyáimtól.

My adoption records say that I wouldn't play

Az örökbefogadási papírok szerint

nem játszottam egyik gyerekkel sem az árvaházban -

with any of the other children at the orphanage,

and now I know why.

most már tudom, miért.

My adoption photos show the picture of a frightened, malnourished little girl.

Örökbefogadási fényképeimen egy ijedt, alultáplált kislány látható.

Just imagine my culture shock a short and lonely nine months later,

Képzeljék el a rövid, kilenchónapos magány utáni kulturális sokkot,

as I arrived in America,

ami Amerikába érkezve ért,

where everything was different:

ahol minden más volt:

the people,

az emberek,

the buildings,

az épületek,

the food

az étel,

and the clothing.

a viselet.

As a three-year-old child, I quickly figured out

Hároméves gyerekként hamar rájöttem,

that no one spoke the Korean language that I spoke,

hogy senki nem beszéli az általam beszélt koreai nyelvet,

and so I stopped speaking altogether for six months.

úgyhogy meg sem szólaltam vagy hat hónapig.

And when I started speaking again, it was in full English.

Amikor újra beszélni kezdtem, az már teljesen angolul történt.

One of the first phrases I said

Az elsők közt kimondott szavaim,

as my parents showed me my orphanage photos

amikor szüleim megmutatták az árvaházi fényképeimet,

was, "Sara sad."

ezek voltak: "Sara szomorú."

Children who are adopted often put up emotional walls

Az örökbefogadott gyerekek gyakran érzelmi falakat húznak,

to protect themselves from being hurt again.

hogy megvédjék magukat az újabb sérüléstől.

I certainly did this,

Én is így tettem,

and like many transracially adopted children,

és a más rasszból adoptáltakhoz hasonlóan sokszor kívántam,

there were many moments growing up where I wished that I was white

bárcsak fehér lennék,

like the other kids around me.

mint a többi gyerek körülöttem.

Other kids made fun of my eyes and nose.

A többiek csúfoltak a szemem és az orrom miatt.

Now, the '80s styles were particularly brutal to me,

A 80-as évek stílusa különösen kegyetlen volt hozzám,

with glasses that didn't fit well,

furán álló szemüvegeivel,

hairstyles --

hajviseletével -

(Laughter)

(Nevetés)

that looked ridiculous on me.

amik röhejesen álltak nekem.

(Laughter)

(Nevetés)

This narrative of adoption might be uncomfortable for you to hear.

Kellemetlen lehet ezt az örökbefogadási történetet hallgatni.

The narrative that we usually hear is that of a new parent,

Többnyire az újdonsült szülő narratíváját halljuk,

who is eagerly awaiting a child that they've been wanting for so long.

aki izgatottan várja rég óhajtott gyermeke érkezését.

The parents' story is told with love, joy and excitement,

A szülők történetét szeretet, öröm és izgalom hatja át,

and as they bring a newly adopted child into their home,

és amikor megérkezik hozzájuk a frissen adoptált gyermek,

family and friends celebrate and congratulate the parents

a család és a barátok ünnepelnek, és gratulálnak a szülőknek

on their wonderful decision to adopt.

csodás döntésükhöz.

My parents' adoption story was like a beautiful blanket that kept me warm.

A szüleim örökbefogadási története melegen tartott, akár egy takaró.

But after a while, it felt like the focus was more on the blanket,

De egy idő után úgy éreztem, a takarón volt a hangsúly,

covering me and my point of view entirely.

ami teljesen elfedett engem és a nézőpontomat.

I couldn't emotionally breathe.

Képtelen voltam emocionálisan lélegezni.

My parents would say things to me like,

A szüleim ilyeneket mondtak nekem:

"I fell in love with you the first time I saw your photo.

"Ahogy a fényképedet megláttam, beléd szerettem.

My heart broke."

A szívem összetört."

They love me, I know that, and I was wanted.

Tudom, hogy szeretnek, és akartak is engem.

But I wish that the only birth story I had wasn't so sad,

De bárcsak a születésem története ne lenne ilyen szomorú,

so humanitarian.

ennyire humanitárius.

I would often confuse love with gratitude,

Sokszor keverem össze a szeretetet a hálával,

especially when other people would say things to me like,

különösen, ha mások ilyesmiket mondanak nekem:

"You're so lucky to be adopted to America,"

"Milyen szerencsés vagy, hogy Amerikába fogadtak örökbe."

or, "Your parents are such angels to adopt you."

Vagy: "A szüleid micsoda angyalok, hogy örökbe fogadtak."

To a child, it felt like these comments were constant reminders to be grateful

Egy gyereket ez folyton arra emlékeztet, hogy hálásnak kell lennie

to my parents' charity.

a szülei irgalmasságáért.

I resented that I couldn't tell these adults,

Nehezteltem, hogy nem mondhattam ezeknek a felnőtteknek:

"I don't like being reminded all the time that I'm adopted.

"Nem szeretem, hogy folyton emlékeztetnek, hogy örökbe fogadtak.

I just want to be a normal kid,

Átlagos gyerek akarok lenni,

and maybe even be ungrateful once in a while."

aki néha akár hálátlan is lehet."

(Laughter)

(Nevetés)

But I learned to smile without really smiling,

De megtanultam mosolyogni valódi mosoly nélkül,

and as I grew older, I wanted to be able to say,

és ahogy növekedtem, el akartam tudni mondani:

"Sara is still sad."

"Sara még mindig szomorú."

But I buried my feelings, and it wasn't until later in life

De eltemettem az érzéseimet, és csak jóval később jöttem rá,

that I realized I'd never really grieved my own adoption.

hogy sohasem gyászoltam meg az örökbefogadásomat.

While many of us understand that adopting a child

Míg sokan értjük, hogy örökbe fogadni egy gyermeket

from a different race, culture or country is never simple,

egy másik rasszból, kultúrából, országból sohasem egyszerű,

we rarely acknowledge the complex emotions

nem foglalkozunk azzal az érzelmi komplexitással,

that children who are adopted can experience.

amit az örökbefogadott gyerekek megélnek.

Some children experience feelings of loss,

Néhány gyerek veszteséget él meg,

feelings of rejection,

elutasítást,

grief,

gyászt,

shame,

szégyent,

guilt,

bűntudatot,

challenges with identity,

identitásgondokat,

difficulty with intimacy

nehézségeket az intimitásban

and control issues.

és kontrollproblémákat.

Just ask my kids.

Csak kérdezzék meg a gyerekeimet!

(Laughter)

(Nevetés)

Children who are adopted can still love their adoptive parents

Az adoptált gyerekek egyszerre szerethetik örökbefogadóikat,

at the same time as experiencing these complex emotions.

miközben megtapasztalják e komplex érzéseket.

And many of us wonder: If we had had safe emotional spaces

Sokan gondolkodunk el: ha biztonságos érzelmi hátterünk lett volna

to own our own stories when we were younger,

a saját gyerekkori történetünkhöz,

would we still be struggling to come to terms with adoption as adults?

akkor is gondot okozna számunkra felnőttként az örökbefogadás kezelése?

Where do we find the emotional oxygen to own our own stories?

Hol találjuk meg az érzelmi oxigént a saját történetünkhöz?

Since the late 1990s and early 2000s,

A 90-es évek vége, 2000-es évek eleje óta

researchers like Dr. Richard Lee have focused on different parenting techniques

tudósok, pl. Dr. Richard Lee kutatják a rasszok közti örökbefogadás

for transracial adoption.

gyereknevelési technikáit.

The hope is to help children and their adoptive parents

A cél, hogy segítsék a gyerekek és örökbefogadó szüleik számára

better adapt to their unique racial and ethnic circumstances.

a könnyebb alkalmazkodást a sajátos faji és etnikai körülményekhez.

There's more enculturation encouraged,

Szorgalmazzák az inkulturáció folyamatát,

that exposes children to the people,

hogy a gyerekek találkozzanak származási családjukhoz tartozó

places, languages and culture of their birth families.

emberekkel, helyekkel, nyelvvel és kultúrával.

Some parents focus on racial inculcation

Egyes szülők a rasszhoz tartozás tudatosítására fókuszálnak,

to specifically work with their children on the racism and discrimination

felkészítve gyermeküket a rasszizmusra és a diszkriminációra,

that they will experience outside of the home.

amely az otthonukon kívül várja őket.

And some parents allow children to choose as they get older

Mások a felnövő gyerekeikre bízzák annak eldöntését,

the level of exposure to the culture of their birth families.

mennyire szoros kapcsolatot alakítanak ki származási családjuk kultúrájával.

Now, we might look at these signs of progress

A fejlődés e jeleit tekintve azt gondolhatjuk,

and think we've got it all figured out when it comes to transracial adoption.

hogy mindent tudunk a rasszok közti örökbefogadásról.

The Korean adoptees were the first massive wave of international adoptions,

A koreai adoptáltak alkották az első nagy nemzetközi örökbefogadási hullámot,

almost 30 years earlier than most other countries,

csaknem 30 évvel megelőzve a legtöbb országot,

and so there are entire generations of Korean adoptees --

úgyhogy koreai örökbefogadottak egész generációi -

from children all the way to adults in their 70s --

gyerekektől a 70-es éveikben járó felnőttekig -

dealing with the impact of their assimilation,

küzdenek asszimilálásuk hatásaival,

and there have only been a handful of studies

és csak néhány tanulmány áll rendelkezésre,

that follow transracial adoptees over a lifetime.

ami végigköveti a más rasszból adoptáltak életét.

I know that people around me could not understand my adoption grief.

Tudom, hogy a környezetem nem értheti az örökbefogadás miatti gyászomat.

Rachel Rostad, another Korean adoptee, expressed what I was feeling

Rachel Rostad, egy másik koreai adoptált jól ragadta meg érzéseimet,

when she said,

mikor azt mondta:

"Loss is especially confusing to measure

"A veszteség különösen nehezen mérhető,

when it appears as if I haven't lost anything at all.

mikor úgy tűnik, nem is veszítettem el semmit.

Ez nem olyan, mintha egy szervünk hiányozna.

It's not missing like an organ.

It's missing like wherever dreams go when you blink awake

Úgy hiányzik, mint az eltűnt álom az ébredés után

into the morning light."

a reggeli fényben."

Every year, hundreds of South Korean adoptees

Minden évben koreai adoptáltak százai

search for their birth families.

kutatnak származási családjuk után.

Korean agencies report that less than 15 percent are successful.

A koreai ügynökségek jelentése szerint kevesebb, mint 15%-uk jár sikerrel.

Last year, I found my Korean birth family in just three months.

Tavaly mindössze három hónap alatt rátaláltam az én származási családomra.

I posted a photo of my redrawn tattoo on social media,

Feltettem egy fotót az újrarajzolt tetoválásomról egy közösségi oldalra,

which Korean groups generously shared.

melyet sok koreai osztott meg a saját oldalán.

And a friend of my brother saw the photo,

A bátyám egyik barátja meglátta a fotót,

and he knew instantly what the tattoo meant.

és rögtön tudta, mit jelent.

When my father decided to send us to children welfare services,

Amikor apám a gyermekjóléti szolgálathoz küldött bennünket,

he was worried that we would be separated and even adopted into foreign countries.

aggódott, hogy szétválasztanak minket, és idegen országba adnak majd örökbe.

And so he took the unusual step to place a large tattoo

Ezért szokatlan módon hatalmas tetoválásokat helyezett el

on each of our arms

mindegyikünk karjára,

and on his own,

és a sajátjára is,

so that we could find each other someday.

hogy egy nap majd megtalálhassuk egymást.

And he tried searching for me.

Kutatott is utánam.

And he was right:

És igaza lett:

the tattoo did eventually lead me to find the family that I had lost.

a tetoválás vezetett el odáig, hogy megtaláltam az elveszett családomat.

Unfortunately, he passed away nine years before he could see his children reunited.

Ő sajnos meghalt kilenc évvel azelőtt, hogy láthatta volna egymásra találásunkat.

But last year, I traveled to Korea to meet my two older brothers,

De tavaly Koreába utaztam, hogy találkozzam a bátyáimmal,

my aunt and uncle,

nagynénémmel és nagybátyámmal,

and I learned a lot of new things about myself,

és sok új dolgot tudtam meg magamról,

including my real birth date,

ideértve a valódi születési időmet is,

which actually makes me seven months older.

amitől hét hónappal idősebb lettem.

(Laughter)

(Nevetés)

This middle-aged woman did not love hearing that she is older.

Ez a középkorú nő nem örült, hogy öregebb lett.

(Laughter)

(Nevetés)

And that explains all those gifted and talented classes I had in school.

Ez megmagyarázza, miért bizonyultam olyan tehetségesnek az iskolában.

(Laughter)

(Nevetés)

But the most important thing that I learned

De a legfontosabb, amit megtanultam,

was that I had a loving family in Korea

hogy volt egy szerető családom Koreában,

who remembered me as a little baby

akik kisbabaként emlékeztek rám,

and had never forgotten me.

és soha nem felejtettek el.

I wasn't abandoned, like my adoption records said.

Nem hagytak el, ahogy az az örökbefogadási iratokban szerepelt.

I was wanted.

Akartak engem.

It's time to reframe our views on adoption.

Ideje szemléletet váltanunk az örökbefogadással kapcsolatban.

A healthy adoption ecosystem is one in which children,

Az egészséges örökbefogadási rendszerben mind a gyerekeknek,

adoptive families and birth families

mind az örökbefogadó és a származási családnak

each own their unique stories.

megmaradhat a saját története.

When these narratives are placed side by side,

Amikor e történeteket egymás mellé tesszük,

it creates better empathy and policies for the lives that adoption impacts.

több empátiával és jobb vezérelvek mentén látjuk az adoptálással érintett életeket.

Here are two things that adults can do

A felnőttek két dolgot tehetnek,

to better protect adopted children's stories.

hogy jobban óvják az örökbefogadott gyermekek történetét.

First, give children safe emotional spaces to express their emotions,

Biztonságos környezetet kell teremteniük a gyerekek érzelmeinek kifejezéséhez,

both positive and negative.

legyen az pozitív vagy akár negatív.

Phrases such as "tell me more,"

Az olyan biztatások, mint "beszélj róla",

"what do you wish for"

"mit szeretnél",

and "those feelings are normal"

"normális, hogy ezt érzed"

are ways that parents can grant emotional oxygen to their children.

érzelmi oxigént nyújtanak a gyereknek.

Second, validate a child's adoption story.

Másodszor, validáljuk a gyerek adoptálási történetét.

Children may express emotions that may feel hurtful

A gyerekek által kifejezett érzelmek bántóak vagy aggasztóak lehetnek

or worry an adoptive parent.

egy örökbefogadó szülőre nézve.

As a parent, work to hold and manage your fears

Szülőként dolgozzunk saját félelmeink kordában tartásán és kezelésén,

separately from your child.

elválasztva azokat a gyermektől.

Always acknowledge your child's story as valid and important.

Mindig ismerjük el érvényesnek és fontosnak a gyerekünk történetét.

Now, it's natural to want to protect children

Természetes, hogy meg akarjuk óvni a gyerekeket

from experiencing pain.

a fájdalomtól.

But my tattoo is a poignant reminder that every adoption starts with loss,

De a tetoválásom megrendítő mementó, hogy minden adoptálás veszteséggel indul,

and every child is affected differently.

és minden gyerek másként éli ezt meg.

Children who are adopted can live full, rich lives,

Az adoptált gyerekek teljes és gazdag életet élhetnek,

as we accept and build upon this unique set of cards that we were dealt.

ha elfogadjuk és építünk ezekre a kiosztott lapokra.

And as you listen to our narratives with empathy,

És ha együttérzéssel hallgatják történetünket,

you will hear other things as well:

mást is kihallanak majd:

childlike curiosity,

gyermeki kíváncsiságot,

grace,

kedvességet,

resilience,

rugalmasságot,

courage,

bátorságot,

love

szeretetet,

and yes, even gratitude.

és igen, még hálát is.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)