How did Polynesian wayfinders navigate the Pacific Ocean? - Alan Tamayose and Shantell De Silva

Fordító: Szilvia Tarsoly Lektor: Csaba Lóki

Imagine setting sail from Hawaii in a canoe.

Képzeld el, hogy tengerre szállsz Hawaiiról indulva egy kenuval.

Your target is a small island thousands of kilometers away

A célod egy kicsi sziget 1000 kilométerrel arrébb

in the middle of the Pacific Ocean.

a Csendes-óceán közepén.

That's a body of water that covers more than 160 million square kilometers,

Ez egy akkora víztömeg, ami több mint 160 millió négyzet km-t takar,

greater than all the landmasses on Earth combined.

nagyobb területet, mint az összes szárazföld együttvéve a Földön.

For thousands of years,

Több ezer évig

Polynesian navigators managed voyages like this

polinéz hajósoknak sikerült az ilyen utakat, mint ez,

without the help of modern navigational aids.

mindenféle modern navigációs eszköz nélkül megtenni.

Az ősi polinézek támpontnak használták a Napot,

Ancient Polynesians used the Sun,

Moon,

a Holdat,

stars,

planets,

a csillagokat,

a bolygókat

ocean currents,

a tengeri áramlatokat,

and clouds as guides that allowed them to see the ocean as a series of pathways

és az iránymutató felhőket, melyek inkább láttatták velük az óceánt

ösvények sorozataként, mintsem akadályként.

rather than an obstacle.

Their voyages began around 1500 B.C.

Tengeri útjaik i.e. 1500 körül kezdődtek, amikor

when the people who would settle Polynesia first set sail from Southeast Asia.

Polinézia későbbi telepesei először bontottak vitorlát Délkelet-Ázsiában.

Early Polynesians eventually settled a vast area of islands

Az első polinézek végül szigetek sokaságain telepedtek le,

spread over 40 million square kilometers of the Pacific Ocean.

amelyek a Csendes-óceán több, mint 40 millió négyzet kilométerén terülnek el.

Some historians believe the voyagers moved from place to place

Némely történész úgy gondolja, az utazók a túlnépesedés

elkerülése végett mentek egyik helyről a másikra.

to avoid overpopulation.

Others, that they were driven by war.

Mások szerint háborúskodások vihették rá őket.

Voyages became less frequent by around 1300 A.D.

A tengeri utak i.sz. 1300 körül váltak kevésbé gyakoriakká,

as Polynesian societies became more rooted in specific locations.

mivel a polinéz társadalmak egyre inkább gyökeret vertek egyes térségekben.

During the voyaging period,

A tengeri utazások idején

successful journeys depended on a number of factors:

a sikeres út számos tényezőn múlott:

well-built canoes,

a jól megépített kenun,

the skill of navigators,

a hajós képességein

and weather being some of the biggest.

és az egyik legfontosabb tényezőn, az időjáráson.

Voyages relied on sturdy wa'a kaulua, or double-hulled canoes,

A tengeri utak a szilárd wa'a kauluakon vagy dupla-testű kenukon múltak,

which were powered by sails and steered with a single large oar.

amelyeket vitorlákkal szereltek és egy hosszú evezőlapáttal irányítottak.

Canoe building involved the whole community,

A kenuépítésben az egész közösség részt vett,

ami egységbe kovácsolta a hajósokat,

bringing together the navigators,

canoe builders,

a kenuépítőket,

priests,

a papokat,

chanters,

a kántálókat

and hula dancers.

és a hulatáncosokat.

Navigators were keen observers of the natural world.

A hajósok a természet kifinomult megfigyelői voltak.

They were abundantly familiar with trade wind-generated ocean swells,

Kitűnő ismerői voltak a passzátszél által generált hullámverésnek az óceánon,

which typically flow northeast or southeast.

amely tipikusan észak-kelet vagy dél-kelet felől áramlik.

By day, navigators could identify direction

Nappal a navigátorok be tudták azonosítani az irányt

by the rocking motion of their canoes caused by these swells.

a kenuk ringatózása által, amelyet ezek a hullámverések okoztak.

But sunrise and sunset were even more useful.

De a napkelte és a napnyugta még hasznosabbnak bizonyult.

The Sun's position indicated east and west

A Nap állása jelezte a keletet és a nyugatot,

and created low light on the ocean that made it possible to see swells directly.

és alacsony fényeket teremtett az óceánon, a vízfodrokat láthatóvá tette.

At night, navigators used something called a star compass,

Éjjel a navigátorok úgynevezett csillagiránytűt használtak,

which wasn't a physical object, but rather a sort of mental map.

amely nem egy valódi tárgy volt, hanem inkább egyfajta elmetérkép.

They memorized the rising and setting points of stars and constellations

Megjegyezték a csillagok felkelő és lenyugvó pontjait,

at different times of the year.

és az év különböző időszakaira jellemző csillagállásokat.

They used those to divide the sky into four quadrants,

Ezeket arra használták, hogy az égboltot négy szeletre osszák,

subdivided into 32 houses,

azon belül 32 házra,

with the canoe in the middle.

közepén a kenuval.

So, for example, when they saw the star Pira‘atea rising from the ocean,

Tehát, amikor például meglátták a Pirat'atea csillagot felkelni az óceánon,

they knew that to be northeast.

tudták, hogy ott kell legyen észak-kelet.

They had some other tricks, too.

Volt pár más trükkjük is.

The Earth's axis points towards Hokupa'a, or the North Star,

A Föld tengelye a Hokupa'a vagy Sarkcsillag felé mutat,

so called because it's the one fixed point in the sky as the Earth rotates

amelyet azért hívnak így, mert ez az egyetlen fix pont az égen, a Föld forgása ellenére

and always indicates north.

és mindig északot jelöli.

However, it's not visible south of the Equator,

Azonban az Egyenlítőtől délre nem látható,

so navigators there could use a constellation called Newe,

így a hajósok ott a Newe csillagképet használták,

or the Southern Cross,

vagy más néven a Dél Keresztjét,

and some mental tricks to estimate where south is.

és emellett néhány trükköt, hogy megbecsüljék, merre van dél.

For instance, draw a line through these two stars,

Például, húzz egy vonalat e két csillagon kresztül,

extend it 4.5 times,

hosszabbítsd meg 4,5-ször,

and draw another line from there to the horizon.

és húzz egy másik vonalat onnan a horizont irányába.

That's south.

Arra van dél.

But the sky also contains navigational aids much closer to Earth,

De az égen vannak még a Földhöz sokkal közelebbi tájékozódási pontok is:

the clouds.

a felhők.

Besides being useful weather cues,

Amellett, hogy hasznos időjárásjelzők,

under the right conditions, they can indicate landmasses.

megfelelő feltételek mellett jelezhetik a szárazföldet is.

For instance, the lagoons of Pacific atolls

Például a lagúnák vagy csendes-óceáni korallzátonyok tükröződése

can actually be seen reflected on the underside of clouds,

konkrétan látható a felhők alsó részén,

if you know what to look for.

ha tudod mit kell keresned.

And high masses of clouds can indicate mountainous islands.

És a nagy tömegű felhők jelezhetik a hegyvidékes szigeteket.

Once navigators neared their destination, other clues,

Ha már a navigátor közelebb van a célhoz, más támpontok,

such as the flight patterns of birds,

például a madarak repülési mintázata,

floating debris or vegetation,

a vízen lebegő törmelékek vagy növényzet,

and types of fish in the area helped determine the proximity of land.

és az adott területre jellemző halfajták segítenek meghatározni a föld közelségét.

For example, the Manu-O-Ku had a known flight range of 190 kilometers,

Például a Manu-O-Ku-nak ismert a 190 km-es repülési terjedelme,

and could be followed back to shore.

és azt vissza lehet követni a partig.

So how do we know all of this?

Nos, honnan tudjuk mindezt?

Partially through evidence in petroglyphs,

Részben a sziklarajzokon látható bizonyítékokból,

written observations of European explorers,

európai felfedezők írásos megfigyeléséből,

and Polynesian oral traditions.

és a polinézek szájhagyományából.

But also by trying them out for ourselves.

De azáltal is, hogy magunk is kipróbáltunk

In 2017, a voyaging canoe called Hokulea

2017-ben egy Hokulea nevű tengerjáró kenu

completed a worldwide voyage using only these techniques.

teljesített egy világ körüli tengeri utat, csak ezeket a technikákat alkalmazva.

If that seems remarkable, remember the ancient Polynesians,

Ha ez figyelemre méltónak tűnik, emlékezz az ősi polinézekre,

akik a természet pontos megfigyelése és a vele való szoros kapcsolat által

who through close study and kinship with nature,

were able to forge these paths across

képesek voltak megtalálni ezeket az ösvényeket

an unfathomably vast, vibrant living ocean.

egy kifürkészhetetlen, hatalmas, vibrálóan eleven óceánon.