How we're honoring people overlooked by history | Amy Padnani

Translator: Ivana Korom Reviewer: Krystian Aparta

Fordító: Lívia Sági Lektor: Maria Ruzsane Cseresnyes

My name is Amy Padnani,

Amy Padnaninak hívnak,

and I'm an editor on the obituaries desk at the "New York Times."

és a nekrológok egyik szerkesztője vagyok a New York Timesnál.

Or, as some friends call me, the angel of death.

Vagy, ahogy néhány barátom hív: a halál hírnöke.

(Laughter)

(Nevetés)

In fact, people will ask me,

Gyakran meg szokták kérdezni tőlem:

"Isn't it depressing, working on obituaries

"Nem lehangoló nekrológokon dolgozni,

and thinking about death all the time?"

és állandóan a halálon gondolkodni?"

But you know what I tell them?

De tudják, mit felelek nekik?

Obits aren't about death, they're about life,

A nekrológok az életről, és nem a halálról szólnak,

they're interesting, they're relatable.

érdekesek, elmesélhetők.

Often about something you never knew.

Gyakran szólnak soha nem hallott dolgokról.

Recently, for example,

Például épp a minap

we had the obit for the inventor of the sock puppet.

a zoknibáb feltalálójának nekrológján dolgoztunk.

(Laughter)

(Nevetés)

Everyone knows what a sock puppet is,

Mindenki ismeri a zoknibábokat,

but have you ever thought about who created it,

de elgondolkodtunk-e, hogy ki készítette őket,

or what their life was like?

és milyen volt az élete?

Obits are a signature form of journalism.

A nekrológ az újságírás egyik jellegzetes műfaja.

An art form, if you will.

Egy művészeti ág, ha úgy tetszik.

It's an opportunity for a writer to weave the tale of a person's life

Lehetőség az írónak, hogy egy személy élettörténetét

into a beautiful narrative.

gyönyörű elbeszéléssé szője.

Since 1851,

1851 óta

the "New York Times" has published thousands of obituaries.

a New York Times több ezer nekrológot publikált.

For heads of state, famous celebrities,

Államfőkét, hírességekét,

even the person who came up with the name on the Slinky.

még a lépegető rugó, a Slinky, névadójáét is.

There's just one problem.

Mindössze egy gond van.

Only a small percentage of them

Csupán kis részük állít emléket

chronicle the lives of women and people of color.

nőknek és színesbőrűeknek.

That's the impetus behind a project I created

Ez ösztönzött az "Akik kimaradtak"

called "Overlooked,"

sorozat elindítására,

amely a háttérbe szorult emberek történeteit meséli el,

which tells the stories of marginalized groups of people

who never got an obit.

azokét, akiknek nem volt nekrológjuk.

It's a chance for the newspaper to revisit its 168-year existence

Ezzel a lap kapott egy esélyt, hogy áttekintse 168 évét,

and fill in the gaps

és pótolja mulasztásait

for people who were, for whatever reason, left out.

azokkal szemben, akik bármi okból kimaradtak.

It's a chance to right the wrongs of the past,

Ez egy esély jóvá tenni a múlt hibáit,

and to refocus society's lens on who is considered important.

és megváltoztatni a társadalom álláspontját arról, ki számít fontosnak.

I came up with the idea when I first joined Obituaries in 2017.

2017-ben merült fel bennem az ötlet, amikor először a rovathoz kerültem.

The Black Lives Matter movement was at a rolling boil,

A Black Lives Matter mozgalom a forráspontján volt,

and the conversation on gender inequality had just started bubbling up again.

és a nemi egyenlőtlenségről szóló vita is kezdett újra felbugyogni.

And at the same time, I wondered, as a journalist and as a woman of color,

Akkor azon tűnődtem, hogy újságíróként és színesbőrű nőként

what could I do to help advance this conversation.

miként tudnék hozzájárulni a téma megtárgyalásához.

People were coming out of the shadows

Emberek léptek elő az árnyékból,

to tell stories of injustices that they had faced,

hogy meséljenek az őket ért igazságtalanságokról,

and I could feel their pain.

és átéreztem fájdalmukat.

So I noticed we would get these emails, sometimes, from readers,

Ezért feltűntek az olvasói levelekben ismétlődő kérdések:

saying, "Hey, why don't you have more women and people of color

"Miért nincs több nekrológ

nőkről és színesbőrű emberekről?"

in your obituaries?"

And I thought, "Yeah, why don't we?"

És arra gondoltam: tényleg, miért is nincs?

Since I was new to the team, I asked my colleagues,

Mivel új voltam, megkérdeztem a kollégákat,

and they said, "Well, the people who are dying today

akik azt válaszolták: "Akik mostanság halnak meg,

are from a generation when women and people of color

ahhoz a nemzedékhez tartoztak, amikor nem szívesen látták

weren't invited to the table to make a difference.

a nőket és a színesbőrűeket a vitaasztalnál.

Perhaps in a generation or two,

Talán egy-két generáció múlva

we'll start to see more women and people of color in our obituaries."

több nő és színesbőrű nekrológját láthatjuk majd."

That answer just wasn't satisfying at all.

De ezt a választ egyáltalán nem találtam kielégítőnek.

(Laughter)

(Nevetés)

I wanted to know: Where are all the dead women?

Szerettem volna tudni, hogy hol vannak a nők, akik meghaltak?

(Laughter)

(Nevetés)

So I started thinking about how we hear about people who have died, right?

Így elkezdtem tűnődni, hogy honnan is értesülünk emberek halálhíréről?

Number one way is through reader submissions.

Elsősorban az olvasók bejelentéseiből.

And so I thought,

Ekkor arra gondoltam,

"Well, what if we were to look at international newspapers

mi lenne, ha átnéznénk a nemzetközi lapokat,

or scour social media?"

vagy átfésülnénk a közösségi médiát?

It was around this time when ...

Ebben az időszakban

Everything was swirling in my mind,

minden össze-vissza kavargott a fejemben,

and I came across a website about Mary Outerbridge.

és véletlenül ráakadtam egy weboldalra Mary Outerbridge-ről.

She was credited with introducing tennis to America in 1874.

Úgy tudni, ő honosította meg a teniszt Amerikában, 1874-ben.

And I thought, wow, one of the biggest sports in America

Elcsodálkoztam, hogy az egyik legnépszerűbb sportágat

was introduced by a woman?

egy nőnek köszönheti Amerika.

Does anyone even know that?

Tud bárki is erről?

And did she get a New York Times obituary?

És volt nekrológja a New York Timesban?

Spoiler alert -- she did not.

Figyelem, spoiler-veszély! A válasz: nem.

(Laughter)

(Nevetés)

So then I wondered who else we missed.

Akkor kíváncsi lettem, ki maradt még ki?

And it sent me on this deep dive through the archives.

Ezért az archívum mélyébe vetettem magam.

There were some surprises.

Még több meglepetés ért.

The pioneering journalist Ida B. Wells,

Ida B. Wells, az úttörő újságíró,

who started the campaign against lynching.

aki a lincselés ellen küzdött.

The brilliant poet Sylvia Plath.

Sylvia Plath, a zseniális költő.

Ada Lovelace, a mathematician

Ada Lovelace, a matematikus,

now recognized as the first computer programmer.

akit az első programozónak tartanak.

So I went back to my team and I said,

Visszamentem a csoportomhoz,

"What if we were to tell their stories now?"

és felvetettem az ötletet, hogy mondjuk el a történetüket most.

It took a while to get buy-in.

Sokáig tartott, mire megkaptuk a támogatást.

There was this concern that, you know,

Tudják, aggódtak, hogy a lap

the newspaper might look bad

rossz színben fog feltűnni,

because it didn't get it right the first time.

mivel nem jól csinálták az első körben.

It was also a little weird to sort of look back at the past,

Meg egy kicsit furcsa volt, hogy a múltba tekintünk vissza,

rather than cover news stories of our day.

és nem napjaink híreiről számolunk be.

But I said, "Guys, I really think this is worthwhile."

De azt mondtam: "Emberek, szerintem ez megéri."

And once my team saw the value in it,

Amikor a csapatom meglátta az értéket benne,

they were all in.

mindannyian belementek.

And so, with the help of a dozen writers and editors,

Így egy tucat író és szerkesztő közreműködésével

we launched on March 8, 2018,

2018. március 8-án elindítottuk a projektet

with the stories of 15 remarkable women.

tizenöt figyelemre méltó nő történetével.

And while I knew that the work my team was doing was powerful,

Habár tudtam, hogy a csapatom jelentős munkát végez,

I didn't expect the response to be equally powerful.

nem számítottam erre az erőteljes reakcióra.

I had hundreds of emails.

Több száz emailt kaptam.

They were from people who said,

Mind olyan emberektől,

"Thank you for finally giving these women a voice."

akik hálásak voltak, hogy hangot adtunk ezeknek a nőknek.

They were from readers who said,

Olvasóktól, akik saját bevallásuk szerint

"I cried on my way to work, reading these stories,

sírtak munkába menet, miközben olvasták a történeteket,

because I felt seen for the first time."

mivel először életükben érezték úgy, hogy számítanak.

And they were from colleagues of mine, who said,

És kollégáktól,

"I never thought a woman of color

akik soha nem merték remélni,

would be allowed to achieve something like this

hogy egy színesbőrű nőnek megengednek ilyet

at the 'New York Times.'"

a New York Timesnál.

I also got about 4,000 reader submissions

Körülbelül négyezer további javaslatot kaptam

suggesting who else we might have overlooked.

az olvasóktól.

And some of those are my favorite stories in the project.

Sok közülük a kedvenc történeteim közé tartozik a projektben.

My all-time favorite is Grandma Gatewood.

Gatewood Nagyi a mindenkori kedvencem.

(Laughter)

(Nevetés)

She survived 30 years of domestic violence at the hands of her husband.

30 évnyi kapcsolati erőszakot élt túl, ugyanis a férje verte.

One day, he beat her so badly, beyond recognition,

Egy nap a felismerhetetlenségig megverte,

he even broke a broomstick over her head,

még egy seprűnyelet is eltört a fején,

and she threw flour in his face in response.

mire ő egy marék lisztet dobott a férje arcába.

But when the police arrived, they arrested her, not him.

De a rendőrség őt tartóztatta le, nem pedig a férjét.

Mikor a polgármester meglátta a börtönben, befogadta az otthonába,

The mayor saw her in jail and took her into his own home

until she could get back on her feet.

amíg újra talpra nem állt.

Then, one day, she read this article in "National Geographic"

Egy nap meglátott egy cikket a National Geographicben arról,

about how no woman had ever hiked

hogy soha egy nő sem ment végig

the Appalachian Trail in its entirety alone.

az Appalachian Trail gyalogtúra-ösvény teljes hosszán.

And she said, "You know what? I'm going to do it."

Mire azt mondta: "Tudjátok, mit? Én megcsinálom."

Reporters caught wind of the old grandma who is hiking through the woods.

Újságírók fülébe is eljutott az erdőben túrázó nagyi híre.

And at the finish, they asked her,

A célnál megkérdezték tőle,

"How did you survive so rough a place?"

hogy élte túl a durva viszonyokat.

But they had no idea what she had survived before that.

Fogalmuk sem volt róla, hogy miket élt túl azelőtt.

So, "Overlooked" has become wildly successful.

Tehát az "Akik kimaradtak" nagy népszerűségre tett szert.

It's becoming a TV show now, on Netflix.

Sorozat is készül belőle a Netflixen.

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause)

(Taps)

I cannot wait to see this thing come to life.

Alig várom már, hogy lássam életre kelni.

Something like 25 different publishers have reached out to me

Körülbelül 25 kiadó lépett kapcsolatba velem,

with interest in turning "Overlooked" into a book.

hogy könyv formában is kiadják a történeteket.

All of this clearly shows how timely and necessary this project is.

Mindez mutatja, hogy a projekt mennyire időszerű és szükséges.

It's also a reminder of how newspapers

Emlékeztető is egyben, hogy a lapok

document what's happening in our world every single day,

dokumentálják a világ eseményeit minden egyes nap,

and we have to make sure not to leave out key people.

és tennünk kell azért, hogy ne hagyjunk ki kulcsembereket.

That's why, even though it's been so meaningful to look back in the past,

Ezért van az, hogy a múltba való visszatekintés fontossága mellett

I'm plagued with the lingering question:

gyötör a kérdés,

"What about the future of obituaries --

mi lesz a jövőbeli nekrológokkal

how do I diversify those?"

hogyan tegyük azokat is sokszínűvé?

That was my original problem, right?

Az volt eredetileg a problémám, igaz?

So to start answering this question, I wanted to gather some information.

Hogy ezt a kérdést megválaszoljam, információgyűjtésbe kezdtem.

I went down to the sub-sub-basement level of the New York Times Building,

A New York Times épületének alagsor alatti szintjére látogattam,

to the archives.

az archívumba.

We call it the morgue.

Mi csak hullaháznak hívjuk.

(Laughter)

(Nevetés)

And I asked for some guidance from our archivist there.

És segítséget kértem a levéltárostól.

He pointed me to a book called "New York Times Obituaries Index."

A "New York Times nekrológjainak mutatója" című kötethez irányított.

So we handed it to the New York Genealogical Society,

Ezt azután átadtam a New York-i Genealógiai Társaságnak,

and they digitized it for us.

akik digitalizálták.

And then a programmer wrote up a program that scanned all those headlines

Majd egy programozó írt egy programot, ami átvizsgálta a főcímeket

for "Mr.," Mrs.," "Lady," "Sir," all the sort of gender-defining terms.

a nemre utaló "Mr.," Mrs.," "Lady," "Sir," kifejezések után kutatva.

And what we found was that from 1851 to 2017,

Megállapítottuk, hogy 1851 és 2017 közt

only about 15 to 20 percent of our obits were on women.

a gyászjelentések mindössze 15-20%-a szólt nőkről.

So next, I worked with a programmer to build this tool,

Ez után – közösen a programozóval – kidolgoztunk egy eszközt

called the diversity analysis tool.

a sokszínűség vizsgálatára.

It's a very dry name, but bear with me, it's super helpful.

Igaz, hogy nagyon száraz neve van, de irtó hasznos.

It breaks down the percentage of our obits month to month, women to men.

Csoportosítja a nekrológokat havi szinten a nemek szerint.

OK, if that doesn't sound like much to you,

Ha ez nem tűnik olyan nagy dolognak,

this is how I used to calculate it before.

korábban így számoltam össze, strigulázva.

(Laughter)

(Nevetés)

So I asked this programmer to program in a goal,

Megkértem a programozót, írjon bele egy célt,

and that goal was 30 percent.

ami akkor 30% volt.

From the year of "Overlooked's" launch, March of 2018,

Abban reménykedtem, hogy a projekt 2018-as márciusi elindításától

to March of 2019,

2019. márciusáig

I was hoping we could get to 30 percent of our obits on women.

a nők gyászjelentéseinek aránya eléri a 30%-ot.

It was a number we hadn't achieved in a 168 years,

168 év alatt sosem értük el ezt a számot, és örömmel jelentem be,

and I'm happy to say we did it -- we got to 31 percent.

hogy most sikerült: 31%-ot értünk el.

(Applause)

(Taps)

It's awesome, but it's not enough.

Ez nagyszerű, de nem elég.

Next we're hoping to get to 35 percent,

Ezután 35%-ra törekszünk, majd 40%-ra,

and then 40 percent, until we achieve parity.

amíg el nem érjük az egyenlő arányt.

And then I'm hoping to partner with this programmer again,

Azután szeretném, ha a programozó megalkotna

to build a similar tool to measure people of color in our obits.

egy hasonló eszközt a színesbőrűek nekrológjainak a mérésére.

That was something I wanted to do with "Overlooked" too,

Azt akartam, hogy az "Akik kimaradtak"

to include men of color,

foglalkozzon a színesbőrűekkel is.

and I finally got to do it with a special section

Ez végül sikerült egy különkiadásban

for Black History Month,

a Fekete Történelmi Hónap alkalmából,

where we told the stories of about a dozen black men and women.

amiben egy tucat fekete férfi és nő történetét mondtuk el.

Again, it was a really powerful experience.

Ez a tapasztalat nagy hatást gyakorolt ránk.

Many of these people had been slaves

Ezeknek az emberek nagy része rabszolga,

or were a generation removed from slavery.

vagy rabszolgák leszármazottja volt.

A lot of them had to make up stories about their past

Sokuknak ki kellett találni egy múltat,

just to get ahead in life.

hogy előrejuthassanak az életben.

And there were these patterns of their struggles

Volt egy bizonyos visszatérő mintázata

that came up again and again.

küzdelmüknek.

Elizabeth Jennings, for instance,

Például, Elizabeth Jenningsnek

had to fight for her right to ride

harcolnia kellett a jogáért,

on segregated street cars in New York City --

hogy New York elkülönített villamosain utazhasson,

a hundred years before Rosa Parks did the exact same thing with buses.

száz évvel Rosa Parks buszos harca előtt.

It was just a reminder of how far we've come,

Egy emlékeztető, hogy milyen messziről jöttünk,

and how much more we still have left to do.

és még mennyit kell tennünk.

"Overlooked" is including other marginalized people as well.

A projekt más mellőzött emberekkel is foglalkozott.

Recently, we had the obit for the computer programmer Alan Turing.

Nemrég megjelentettük Alan Turing, számítógépes programozó nekrológját.

Believe it or not, this brilliant man never got an obituary,

Ha hiszik, ha nem, soha nem volt nekrológja,

even though his work

noha a németek üzeneteinek

decoding German messages during World War II

dekódolásával hozzájárult

helps end the war.

a II. világháború befejezéséhez.

Instead, he died a criminal for his sexual orientation,

Ehelyett szexuális beállítottsága miatt bűnözőnek tekintették,

and he was forced to endure chemical castration.

és vegyi kasztrációt kényszerítettek rá.

Great things, like this obits project, do not come easily.

A nagyszerű dolgok, mint ez a projekt nem jönnek könnyen.

There were a lot of fits and starts

Sok akadályba ütköztem,

as I worked hard to convince people it was worth getting it off the ground.

miközben próbáltam meggyőzni az embereket, hogy megérte elindítani.

There were moments when I faced great self-doubt.

Voltak pillanatok, amikor önbizalomhiány kínzott.

I wondered if I was crazy or if I was all alone,

Azon tűnődtem, hogy megőrültem-e,

and if I should just give up.

egyedül vagyok-e, és hogy feladjam-e.

When I've seen the reaction to this project,

Amikor láttam a reakciót a projektre,

I know I'm not at all alone.

tudtam, hogy nem vagyok egyedül.

There's so many people who feel the way I do.

Rengeteg ember van, aki osztozik az érzéseimben.

And so yeah, not many people think about obituaries.

Szóval, nem sokan gondolkodnak el egy nekrológon.

But when you do, you realize they're a testament to a human life.

De aki mégis, az rájön, egy ember életének bizonysága.

They're the last chance to talk about somebody's contribution on the world.

Az utolsó alkalom elmondani, hogy mit adott a világnak.

They were also an example of who society deemed important.

Egyúttal példaként szolgál arra, hogy a társadalom kit tekintett fontosnak.

A hundred years from now,

Száz év múlva

somebody could be looking into the past to see what our time was like.

kiderülhet belőle, milyen is volt a mi időnk.

I'm lucky, as a journalist,

Újságíróként szerencsés vagyok,

to have been able to have used this form of storytelling

hogy az elbeszélés e módjával

to help shift a narrative.

megváltoztathatom a narratívát.

I was also able to get an established institution

Rá tudtam venni egy nagymúltú intézményt,

to question its own status quo.

hogy megkérdőjelezze a saját korábbi gyakorlatát.

Little by little, I'm hoping I can keep doing this work,

Remélem, hogy folytathatom ezt a munkát,

and continue refocusing society's lens

és apránként felhívhatom a társadalom figyelmét,

so that nobody else gets overlooked.

hogy senkit ne hagyjunk figyelmen kívül.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)