Inés Hercovich: Why women stay silent after sexual assault (with English subtitles) | TED

Fordító: Andi Vida Lektor: Tímea Hegyessy

There are about 5,000 women here today.

Itt a teremben

körülbelül ötezer nő ül.

Among us, 1,250 have been or will be sexually assaulted

Önök közül ezerkétszázötvenen

elszenvedtek már vagy el fognak szenvedni

at some point in our lives.

szexuális erőszakot. életük során.

One in four.

Minden negyedik nő.

De csak 10 százalékuk tesz feljelentést.

Only 10 percent will report it.

The other 90 percent take refuge in silence --

90 százalékuk hallgatásba menekül –

half of them, because the incident involves a close family member

a fele azért,

mert az erőszakot

or someone they know,

egy családtag vagy egy ismerős követte el.

and that makes it much more difficult to deal with and talk about.

Ezt pedig sokkal nehezebb átélni, és beszélni róla.

The other half don't talk about it

A másik fele azért nem beszél, mert fél, hogy nem fognak hinni nekik.

because they fear they won’t be believed.

And they're right -- because we don't.

Mégpedig jó okkal,

mert tényleg nem hiszünk nekik.

Today I want to share with you why I think we don't believe them.

Szeretném megosztani önökkel, miért gondolom így.

We don't believe them because when a woman tells what happened to her,

Azért nem hiszünk nekik, mert ha egy nő elmondja, mi történt vele,

she tells us things we can't imagine,

elképzelhetetlen dolgokat mesél,

things that disturb us,

olyanokat, amik felzaklatnak, amiket hallani sem akarunk,

things we don't expect to hear,

things that shock us.

amik megdöbbentenek.

Ilyesmi történetekre számítunk:

We expect to hear stories like this one:

"Girl raped near the Mitre Railroad tracks.

"Egy fiatal nőt megerőszakoltak a mitrei vasútvonalon.

It happened at midnight as she was on her way home.

Késő éjszaka történt, amikor munkából utazott haza.

She said that someone attacked her from behind,

A nő beszámolt arról, hogy egy alak hátulról rávetette magát,

told her not to scream, said he had a gun and that she shouldn't move.

rászólt, hogy ne kiáltson, fegyver van nála,

jobb, ha nyugton marad.

He raped her and then fled the scene."

Megerőszakolta, majd elmenekült."

When we hear or read a story like this,

Amikor ilyen hírt hallunk vagy olvasunk,

we immediately visualize it:

azonnal így látjuk magunk előtt:

the rapist, a depraved lower-class man.

az erőszaktevő egy züllött alak;

And the victim, a young, attractive woman.

az áldozat egy vonzó fiatal nő.

The image only lasts 10 or 20 seconds, and it's dark and two-dimensional;

Képzeletünkben az egész lezajlik 10-20 másodperc alatt,

sötét és sík állóképet látunk.

there's no movement, no sound; it's as if there were no people involved.

Nincs mozgás, nincsenek hangok;

mintha nem is emberekkel történne.

But when a woman tells her story, it doesn't fit in 10 or 20 seconds.

Pedig amikor egy nő elmondja, mi történt vele,

az a történet nem 10-20 másodperces.

The following is the testimony of a woman I'll call "Ana."

Elmesélem egy nő tanúvallomását, nevezzük őt Anának.

She's one of the 85 women I interviewed

Egyike annak a 85 nőnek, akikkel beszélgettem,

while conducting research on sexual assault.

amikor a szexuális erőszakról végeztem kutatást.

Ana told me:

Ana elmondta:

"I had gone with the girls in the office to the same pub we always go to.

"Elmentünk a kolléganőimmel abba a sörözőbe, ahová szoktunk.

We met some guys,

Megismerkedtünk pár fickóval, az egyik nagyon jó fej volt.

and I hooked up with this super cool guy; we talked a lot.

Rengeteget beszélgettünk.

Around 4am, I told my friends it was time to go.

Négy óra körül mondtam a barátnőimnek, hogy menjünk;

They wanted to stay.

ők maradni akartak.

So, the guy asked me where I lived

Akkor az a jó fej srác megkérdezte, hol lakom,

and said if it was OK with me, he'd drive me home.

és azt mondta, ha akarom, hazavisz.

I agreed, and we left.

Beleegyeztem, és elmentünk.

At a stoplight, he told me he liked me and touched my leg.

Az egyik lámpánál azt mondta: tetszem neki, és megérintette a lábamat.

I don't like a guy to approach me that way,

Nem szeretem, ha valaki így nyomul,

but he had been affectionate all night.

de egész éjjel olyan aranyos volt.

I thought, 'I shouldn't be so paranoid.

Azt gondoltam: "Nem kell ennyire parázni,

What if I say something but he didn't mean anything by it,

csak képzelődöm, ő meg nem is akar semmit, még megbántom."

and I offend him?'

When he should have made a turn, he kept going straight.

Amikor le kellett volna térnie, egyenesen ment tovább.

I thought he had made a mistake, and I said,

Azt hittem, eltévesztette,

'You should have turned there.'

és rászóltam: "Túlmentél!" – de rosszat sejtettem.

But something felt off.

Thinking back, I wonder,

Most azt gondolom: oda kellett volna figyelnem az előérzetemre.

'Why didn't I pay attention to what I was feeling?'

When he pulled over near the highway,

Amikor félreállt az autópálya közelében,

that's when I got scared.

akkor kezdtem megijedni.

But he told me to relax, that he liked me,

De azt mondta, ne izguljak, tetszem neki,

and that nothing would happen unless I wanted it to.

semmi olyat nem fog tenni, amit nem akarok.

Kedvesen beszélt velem.

He was nice.

I didn't say anything,

Nem szóltam semmit, mert féltem, hogy dühös lesz, és minden rosszra fordul.

because I was afraid he would get angry,

and that things would get worse.

I thought he might have a gun in the glove compartment.

Arra gondoltam, hátha fegyvert tart a kesztyűtartóban.

Suddenly, he jumped on me and tried to kiss me.

Hirtelen rám vetette magát, és meg akart csókolni.

I said no. I wanted to push him away, but he was holding my arms down.

Azt mondtam: "Nem!", és el akartam lökni, de szorosan lefogott.

When I wriggled free, I tried to open the door, but it was locked.

Amikor elengedett, ki akartam nyitni az ajtót, de zárva volt.

And even if I had gotten out, where would I have gone?

Egyébként, ha ki is szállok, hová mentem volna?

I told him he wasn't the kind of guy who needed to do that to be with a girl,

Azt mondtam neki:

nem olyan pasi ő, akinek így kéne csajozni;

and that I liked him, too, but not in that way.

és hogy ő is tetszik nekem, de nem ezen a módon.

I tried to calm him down.

Próbáltam lecsillapítani,

I said nice things about him.

szépeket mondtam neki.

I talked to him as if I were his older sister.

Úgy beszéltem vele, mintha a nővére lennék.

Suddenly, he covered my mouth with one hand

Hirtelen befogta a számat az egyik kezével,

and with the other hand he unbuckled his belt.

a másikkal kikapcsolta az övét.

I thought right then he would kill me, strangle me, you know?

Abban a pillanatban arra gondoltam, akár meg is ölhet, megfojthat.

I never felt so alone,

Soha nem éreztem ilyen egyedül magam,

like I had been kidnapped.

mintha elraboltak volna.

I asked him to finish quickly and then take me home."

Arra kértem, végezzen gyorsan, és vigyen haza.

How did you feel listening to this story?

Milyen érzés volt végighallgatni ezt a történetet?

Surely, several questions arose.

Biztos felmerült önökben néhány kérdés.

For example: Why didn't she roll down the window and call for help?

Például: miért nem tekerte le az ablakot, és kiabált segítségért?

Why didn't she get out of the car when she felt something bad might happen?

Miért nem szállt ki az autóból, amikor rossz előérzete lett?

How could she ask him to take her home?

Miért hagyta, hogy hazavigye őt a fiú?

Now, when we hear this kind of story not on the news

Amikor egy ilyen történet nem sajtóhírként kerül elénk,

or from someone like me, presenting it on a stage like this --

vagy amikor nem valakitől halljuk

egy ilyen színpadon,

when we're hearing it from someone we know

hanem amikor olyan meséli el, akit ismerünk,

who chose to entrust us with the story of what happened to them,

és aki a bizalmába avatva elmondja nekünk, mi történt vele,

we'll have to listen.

azt meg kell hallgatnunk.

And we'll hear things we won't be able to understand --

És olyan dolgokat is meg kell hallgatnunk,

amiket nem tudunk sem megérteni, sem elfogadni.

or accept.

And then doubts, questions and suspicion will creep in.

Akkor kétségek, kérdések, gyanakvás lesz úrrá rajtunk,

And that is going to make us feel really bad and guilty.

és ettől még rosszabb érzésünk és még inkább bűntudatunk lesz.

So to protect ourselves from the discomfort, we have an option.

Van egy eszközünk ahhoz, hogy megkíméljük magunkat

ettől a rossz érzéstől.

We turn up the volume on all the parts of the story

Felerősítjük a történet azon részeit,

amiket hallani akarunk:

that we expected to hear:

a gun in the glove compartment, the locked doors, the isolated location.

pisztoly a kesztyűtartóban, bezárt ajtók,

félreeső hely.

And we turn down the volume on all the parts of the story

És lehalkítjuk azokat a részeket,

that we didn't expect to hear

amiket nem akarunk hallani, amikről nem szívesen veszünk tudomást:

and that we don't want to hear;

like when she tells him that she liked him, too,

például azt, hogy a lány elmondta: neki is tetszett a fiú,

or when she tells us she spoke to him as if she were his older sister,

vagy hogy úgy beszélt vele, mintha a nővére lenne,

or that she asked him to take her home.

vagy amikor megkérte őt, hogy vigye haza.

Why do we do this?

Miért tesszük ezt?

Azért, hogy higgyünk neki,

It's so we can believe her;

so we can feel confident that she really was a victim.

hogy elfogadjuk: tényleg áldozat volt.

I call this "victimization of the victim."

Ezt úgy hívom: "az áldozatok áldozattá tétele".

"Victimization," because in order to believe she's innocent,

"Áldozattá tétel" ahhoz, hogy elhiggyük: ártatlan,

that she's a victim,

egy áldozat,

we need to think of her as helpless, paralyzed, mute.

úgy kell rá gondolnunk, hogy fegyvertelen, megbénult, néma.

But there's another way to avoid the discomfort.

De van másik módja is annak, hogy legyőzzük a kényelmetlen érzést,

And it's exactly the opposite:

mégpedig az előzőnek épp a fordítottja:

we turn up the volume on the things we didn't expect to hear,

azt hangosítjuk fel, amit nem akarunk hallani:

such as "I spoke nicely to him," "I asked him to take me home,"

"Szépen beszéltem vele", "Megkértem őt, hogy vigyen haza",

"I asked him to finish quickly,"

"Arra kértem őt, hogy végezzen gyorsan",

and we turn down the volume on the things we did expect to hear:

és lehalkítjuk mindazt, amit szívesen hallunk:

a pisztoly a kesztyűtartóban, a félreeső hely.

the gun in the glove compartment,

the isolation.

Why do we do this?

Ez meg mire jó?

We do it so we can cling to the doubts

Arra, hogy megragadjuk kétségeinket,

and feel more comfortable about them.

és kibéküljünk velük.

Then, new questions arise, for instance:

Akkor újabb kérdések vetődnek fel, például:

Who told her go to those clubs?

Ki kényszerítette őt, hogy sörözőbe menjen?

You saw how she and her friends were dressed, right?

Látták, hogy volt felöltözve ő és a barátnői, nem?

Those miniskirts, those necklines?

Miniszoknya, mélyen kivágott felső?

What do you expect?

Mégis mit vártak?

Questions that aren't really questions, but rather, judgments --

Olyan kérdések. melyek valójában nem kérdések,

hanem bírálatok,

judgments that end in a verdict:

amiknek egy ítélet a vége:

she asked for it.

ő kereste a bajt magának.

That finding would be verified by the fact

Ezt a megállapítást megerősíti az a tény,

hogy Ana nem említi,

that she didn't mention having struggled to avoid being raped.

hogy küzdött volna az erőszak ellen.

So that means she didn't resist.

Ez tehát azt jelenti: nem állt ellen;

It means she consented.

azt jelenti: beleegyezett.

If she asked for it and allowed it,

Ha ő kereste a bajt, és hagyta, hogy megtörténjen,

how are we calling it rape?

hogy beszélhetünk erőszakról?

I call this "blaming the victim."

Ezt "az áldozat hibáztatásának" nevezem.

These arguments that serve us both to blame and to victimize,

Mindannyiunk fejében ott vannak, sőt kapóra jönnek azok az érvek,

melyekkel az áldozatokat hibáztatjuk,

we all have them in our heads, at hand --

beleértve magukat az áldozatokat

including victims and perpetrators.

és az elkövetőket is.

So much so, that when Ana came to me,

Annyira, hogy amikor Ana eljött hozzám,

she told me she didn't know

azt mondta nekem, nem tudja,

if her testimony was going to be of any use,

vajon a tanúvallomása segítene-e nekem,

because she wasn't sure if what happened to her qualified as rape.

ugyanis nem volt benne biztos, hogy erőszak volt-e,

ami vele történt.

Ana believed, like most of us,

Ana, mint szinte mindannyiunk,

that rape is more like armed robbery --

maga is úgy hitte, hogy ami erőszak, az inkább fegyveres rabláshoz hasonlít,

a violent act that lasts 4 or 5 minutes --

erőszakos folyamat, ami négy-öt perc alatt lezajlik,

and not smooth talking from a nice guy

nem pedig egy vonzó fiatalember meghitt duruzsolása,

that lasts all night and ends in a kidnapping.

ami egy egész éjszakán át tart, és emberrablással végződik.

When she felt afraid she might be killed,

Amikor attól félt, hogy esetleg megölik,

she was afraid to be left with scars,

vagy attól, hogy sebeket ejtenek rajta,

and she had to give her body to avoid it.

és fel kellett áldoznia a testét, hogy mindezt elkerülje,

That's when she knew that rape was something different.

akkor jött rá, hogy a nemi erőszak valami egészen más.

Ana had never talked about this with anyone.

Ana soha senkinek nem beszélt erről.

She could have turned to her family,

A családjához fordulhatott volna,

but she didn't.

de nem tette.

She didn't because she was afraid.

Nem tette, mert félt.

She was afraid the person she'd choose to tell her story to

Attól félt,

hogy az, akit a bizalmába avatna, ugyanúgy reagálna,

would have the same reaction as the rest of us:

mint bármelyikünk,

they'd have doubts, suspicions;

kétségek és gyanakvás merülne fel benne,

those same questions we always have when it comes to things like this.

mint mindig,

valahányszor ez a téma szóba kerül.

And if that had happened,

Ha így történt volna,

it would have been worse, perhaps, than the rape itself.

az rosszabb lett volna, mint maga a nemi erőszak.

She could have talked to a friend or a sister.

Beszélhetett volna valamelyik barátnőjével, a nővérével,

And with her partner, it would have been extremely difficult:

vagy a legnehezebb: a párjával –

the slightest hint of doubt on his face or in his voice

a legkisebb kétség az arcán vagy a hangjában pusztító érzés,

would have been devastating for her

és valószínűleg a kapcsolat végét jelentette volna.

and would have probably meant the end of their relationship.

Ana keeps silent because deep down she knows

Ana csendben maradt, mert lelke mélyén tudta:

that nobody -- none of us, not her family or therapists,

senki közülünk – sem a családja, sem terapeuta,

let alone the police or judges --

még kevésbé a rendőrség vagy a bíróság –

are willing to hear what Ana actually did in that moment.

nem hajlandó végighallgatni,

mit tett ő akkor.

First and foremost, Ana said, "No."

Mindenekelőtt, Ana azt mondta: "nem".

When she saw that her "no" didn't help,

Amikor látta, hogy hasztalan tiltakozik,

she spoke nicely to him.

próbált a lelkére beszélni;

She tried not to exacerbate his violence

igyekezett nem súlyosbítani az erőszakot, nem akart ötleteket adni.

or give him ideas.

She talked to him as if everything that was happening were normal,

Úgy beszélt, mintha minden rendben lenne

azokban a percekben,

so he wouldn't be thinking that she would turn him in later.

nehogy a fiú észrevegye a rettegését, amit később ellene fordíthatna.

Now, I wonder and I ask all of you:

Most megkérdezem magamat is, önöket is:

All those things she did --

amit tett, az nem ellenállás?

isn't that considered resisting?

No.

Nem;

For all or at least most of us, it's not,

mindannyian, vagy majdnem mind úgy gondoljuk, hogy nem,

probably because it's not "resisting" in the eyes of the law.

mert jogi értelemben valószínűleg nem az.

In most countries,

A legtöbb ország jogrendszere elvárja,

the laws still require that the victim prove her innocence --

hogy az áldozat bizonyítsa ártatlanságát –

that's right: the victim needs to prove her innocence --

így, ahogy mondom: az áldozat bizonyítsa ártatlanságát –

by showing marks on her body

mutassa meg a jeleket a testén,

as evidence that she engaged in a vigorous and continuous fight

amik igazolják, hogy "szívós és kitartó" ellenállást tanúsított

with her aggressor.

a támadóval szemben.

I can assure you, in most court cases,

Biztosíthatom önöket, hogy a büntetőperek többségében

no amount of marks is ever enough.

nincs elegendő ilyen jel.

I listened to many women's stories.

Nagyon sok nőt végighallgattam.

And I didn't hear any of them talking about themselves

Egy sem akadt köztük, ki tárgyra redukálva beszélt volna

as if they had been reduced to a thing,

saját magáról,

totally subjected to the will of the other.

teljesen alávetve magát a másik fél akaratának.

Rather, they sounded astonished and even a little proud

Inkább úgy tűnt: megdöbbentek,

és kicsit még büszkék is, amikor rájöttek:

looking back

and thinking how clear-headed they had been at the time,

mennyire tisztán gondolkodtak azokban a percekben,

of how much attention they paid to every detail,

figyeltek minden részletre,

as if that would allow them to exert some control over what was happening.

mintha ez lehetővé tette volna nekik,

hogy valamennyire befolyásolják a történteket.

Then I realized,

Majd később rájöttem:

of course --

világos, hogy a nők ilyen helyzetbe kerülve

what women are doing in these situations

is negotiating.

tárgyalnak.

They're trading sex for life.

Szexet adnak az életükért cserébe.

They ask the aggressor to finish quickly,

Megkérik támadójukat, hogy gyorsan végezzen,

so everything is over as soon as possible and at the lowest cost.

hogy mindent a lehető leghamarabb és legkisebb áron fejezzen be.

Beleegyeznek

They subject themselves to penetration,

a behatolásba,

because believe it or not,

mert akár hiszik, akár nem,

penetration is what keeps them furthest

a behatolás az, ami a legtávolabb tartja őket

from a sexual or emotional scenario.

a szexuális vagy érzelmi jelenettől.

They subject themselves to penetration,

Beleegyeznek a behatolásba,

because penetration is less painful

mert a behatolás kevésbé fáj,

than kisses, caresses and gentle words.

mint a csókok, a simogatás, vagy a gyengéd szavak.

Now, if we continue to expect

Szóval ha továbbra is elhitetjük magunkkal,

hogy a nemi erőszak igen ritkán fordul elő:

rape to be what it very rarely is --

with the rapist as a depraved lower-class man

hogy az elkövető valami alsóbb néposztálybeli züllött alak,

and not a university student or a businessman

és nem egy egyetemista diák, vagy egy vállalkozó,

who goes out chasing after girls on a Friday or Saturday;

aki pénteken vagy szombaton leszáll a repülőről;

if we keep expecting the victims to be demure women

ha továbbra is elhisszük,

hogy az áldozatok egyszerű, megalázott nők,

who faint on the scene,

akik elájulnak a jelenetben,

nem pedig magabiztos nők,

and not self-confident women --

we will continue to be unable to listen.

akkor továbbra sem tudjuk meghallgatni őket.

A nők továbbra sem fognak tudni erről beszélni.

Women will continue to be unable to speak.

And we will all continue to be responsible

És továbbra is mindannyian felelősek leszünk

for that silence

hallgatásukért

and their solitude.

és elhagyatottságukért.

(Taps)

(Applause)