A juror's reflections on the death penalty | Lindy Lou Isonhood

Fordító: Gyöngyi Iris Czachesz Lektor: Zsuzsanna Lőrincz

It was a Thursday,

Csütörtök volt,

June the 23rd, 1994.

1994. június 23-a.

(Sighs)

(Sóhajtás)

"Collect your belongings. You are free to go.

"Szedjék össze holmijukat. Elmehetnek.

When escorted outside, go directly to your car.

Miután kikísérték önöket, menjenek rögtön az autójukhoz.

Do not talk to reporters."

Ne beszéljenek a sajtóval."

My head is spinning,

Szédülök,

my heart is racing,

a szívem hevesen lüktet,

I can't get a breath.

alig kapok levegőt,

I just want out of there.

ki akarok innen menni.

When I get to my car,

Az autómhoz érek,

I throw everything on the back,

bedobok mindent a hátsó ülésre,

and I just collapse into the driver's seat.

és bezuhanok a kormány mögé.

"I can't do this.

"Nem bírom tovább!

I can't go home to my family

Képtelen vagyok hazamenni a családomhoz,

that I haven't seen in a week

akiket már egy hete nem láttam,

and pretend to be happy."

és vidámságot színlelni."

Not even their love and support

Még az ő szeretetük és támogatásuk sem tud átsegíteni

could help me at this particular time.

ezen az időszakon.

We had just sentenced a man to death.

Az előbb halálra ítéltünk egy embert.

Now what?

Hogyan tovább?

Just go home and wash dishes?

Csak menjek haza és mosogassak?

You see, in Mississippi,

Tudják, Mississippi államban

the death penalty is like a part of our unspoken culture.

a halálbüntetés ki nem mondott kultúránk része.

The basic logic is, if you murder someone,

Az alapgondolat az, hogy ha megölsz valakit,

then you're going to receive the death penalty.

halálra fognak ítélni.

So when the jury selection process took place,

Amikor tehát az esküdteket válogatták a tárgyalás előtt,

they asked me,

megkérdezték tőlem:

"Could you,

"Amennyiben elegendő a bizonyíték

if the evidence presented justified the death penalty,

a halálos ítélet meghozatalához,

could you deliver,

képes ön arra,

rationally and without reservations,

hogy józanul, fenntartások nélkül

a penalty of death?"

halálra ítéljen valakit?"

My answer was an astounding "yes,"

Válaszom egy megdöbbentő "igen" volt,

and I was selected as Juror Number 2.

és én lettem a "2. számú esküdt".

The trial started.

Megkezdődött a tárgyalás.

From the evidence being presented

Az elénk tárt bizonyítékok

and from the pictures of the victim,

és az áldozatról készült képek alapján

my first response was, "Yes, this man is a monster,

először ezt gondoltam: "Ez az ember egy szörnyeteg,

and he deserves the death penalty."

és halálbüntetést érdemel."

For days, I sat and looked at his hands,

Napokon át figyeltem a kezét,

the ones that yielded the knife,

amivel a kést döfte,

and against his pasty white skin,

és a sápadt, fehér arcából

his eyes ...

azok a szemek...

Well, he spent endless days in his cell,

Persze állandóan a cellájában ült,

no sunlight,

nem érte napfény,

so his eyes were as black as his hair and his mustache.

ezért a szemei olyan feketék voltak, mint a haja és a bajsza.

He was very intimidating,

Félelmetes volt,

and there was absolutely no doubt in his guilt.

és senki sem kételkedett abban, hogy bűnös.

But regardless of his guilt,

Bűnössége ellenére,

as the days passed,

ahogy múltak a napok,

I began to see this monster

felfedeztem ebben a szörnyetegben

as a human being.

az emberi lényt.

Something inside of me was changing that I just didn't understand.

Valami megváltozott bennem, bár nem értettem.

I was beginning to question myself

Egyre többször kérdeztem magamtól:

as to whether or not I wanted to give this man the death penalty.

valóban halálra akarom ítélni ezt az embert?

Jury deliberations began,

Megkezdődtek az esküdtszéki tanácskozások,

and the judge gave us jury instructions

és a bíró útmutatásokkal látott el bennünket,

and it was to be used as a tool

melyek abban segítenek,

in how to reach a verdict.

hogy az esküdtszék döntésre jusson.

Well, using this tool only led to one decision,

Az útmutatást használva egyetlen döntést tudtunk csak hozni:

and that was the death penalty.

a halálbüntetést.

I felt backed into a corner.

Úgy éreztem, sarokba szorítottak.

My head and my heart were in conflict with each other,

Az eszem harcolt a szívemmel,

and the thought of the death penalty

a halálbüntetés gondolatától pedig

made me sick.

felfordult a gyomrom.

However, following the judge's instructions,

Ennek ellenére követtem az útmutatást,

being a law-abiding person,

hiszen törvénytisztelő vagyok.

I gave up.

Feladtam.

I gave up and voted along with the other 11 jurors.

Feladtam, és ugyanúgy szavaztam, ahogy a másik 11 esküdt.

And there it was:

És tessék:

our broken judicial system at work.

így működik a mi igazságtalan igazságszolgáltatásunk.

So here I am in my car,

Itt ülök hát az autómban,

and I'm wondering:

és azon gondolkozom,

How is my life ever going to be the same?

hogy kaphatnám vissza a régi életemet.

My life was kids, work, church, ball games --

Az életem a gyerekekről, a munkáról, a gyülekezetről, meccsekről szólt,

just your average, normal, everyday life.

egy normális, átlagos ember élete volt.

Now everything felt trivial.

Most mindezek lényegtelennek tűntek.

I was going down this rabbit hole.

Egyre jobban összezavarodtam.

The anger, the anxiety,

Düh, félelem,

the guilt, the depression ...

bűntudat, depresszió kerített hatalmába.

it just clung to me.

Nem tudtam tőlük megszabadulni.

I knew that my life had to resume,

De azt tudtam, hogy újra kell kezdenem az életem,

so I sought counseling.

ezért segítséget kértem.

The counselor diagnosed me with PTSD

Pszichológusom poszttraumás stressz zavart állapított meg,

and told me that the best way to overcome the PTSD

és azt tanácsolta, hogy a gyógyulás érdekében

was to talk about the trauma.

beszélgessek másokkal is a traumáról.

However, if I talked or tried to talk about the trauma

Amikor viszont szóba hoztam a témát

outside her office,

a rendelőn kívül,

I was shut down.

állandóan lehurrogtak.

No one wanted to hear about it.

Senkit sem érdekelt.

He was just a murderer. Get over it.

"Csak egy gyilkos volt. Tedd már magad túl ezen."

It was then that I decided to become a silent survivor.

Akkor döntöttem úgy, hogy néma túlélővé válok.

Twelve years later, 2006,

Tizenkét évvel később, 2006-ban megtudtam,

I learned that Bobby Wilcher had dropped all of his appeals,

hogy Bobby Wilcher összes fellebbezését elutasították,

and his execution date was approaching.

és hogy közeledik a kivégzésének napja.

That was like a punch in the stomach.

Mintha gyomron vágtak volna.

All of those buried feelings just started coming back.

Az összes addig elnyomott érzelmem visszatért.

To try and find peace, I called Bobby's attorney, and I said,

Hogy nyugalomra leljek, felhívtam Bobby ügyvédjét és megkérdeztem:

"Can I see Bobby before he's executed?"

"Találkozhatok Bobbyval, mielőtt kivégzik?"

Driving to the penitentiary on the day of his execution,

Amikor a kivégzés napján a börtön felé közeledtem,

in my mind,

úgy képzeltem,

Bobby was going to be manic.

egy őrülttel fogok találkozni.

But, surprisingly, he was very calm.

Meglepetésemre Bobby nagyon higgadt volt.

And for two hours, he and I sat there and talked about life,

Két órán át ültünk és beszélgettünk az életről,

and I got to ask him to forgive me for my hand in his death.

és arra kértem, bocsásson meg nekem, hogy halálra ítéltem.

His words to me were:

Ezt válaszolta:

"You don't have to apologize.

"Nem kell bocsánatot kérnie.

You didn't put me here.

Nem ön juttatott ide.

I did this myself.

Én juttattam ide magamat.

But if it'll make you feel better,

De ha ettől jobban érzi magát:

I forgive you."

megbocsátok."

On my way home,

Hazafelé menet

I stopped by a restaurant and bought a margarita.

megálltam egy étteremnél és megittam egy margaritát.

(Laughter)

(Nevetés)

I don't think I could get one big enough --

Nem hiszem, hogy elég nagy adag volt,

(Laughter)

(Nevetés)

to try and calm down.

hogy lehiggadjak tőle.

My phone rang.

Megcsörrent a telefonom.

It was Bobby's attorney.

Bobby ügyvédje volt az.

Within two minutes of his execution,

Két perccel a kivégzése előtt

they had given him a stay.

Bobby haladékot kapott.

This stay gave me time

Ez a haladék lehetővé tette számomra,

to reach out to Bobby.

hogy több időt töltsek vele.

And as crazy as it may sound,

Akármilyen furcsán is hangzik,

we became friends.

barátok lettünk.

Three months later,

Három hónap múlva

he was executed by the State of Mississippi.

Mississippi állam kivégezte őt.

I'm here to tell you my story,

Azért vagyok itt, hogy elmeséljem a történetemet,

because it was precisely 22 years later

mert pontosan 22 év elteltével úgy éreztem,

that I even wanted to open up enough to talk about it,

most már ki is akarom adni magamból,

when a friend encouraged me.

mégpedig egy barátom biztatására.

"Hey, perhaps you need to talk to the other jurors.

"Beszélned kéne a többi esküdttel.

You've been through the same experience."

Mindannyian ugyanazt éltétek át."

Uncertain of what I was after,

Bár nem tudtam, mire számíthatok,

I did need to talk to them.

valóban szükségem volt arra, hogy beszéljek velük.

So I set out on my quest,

Nekifogtam hát a keresésnek,

and I actually found most of them.

és majdnem mindenkit meg is találtam.

The first juror I met

Akivel először találkoztam,

thought that Bobby got what he deserved.

úgy gondolta, Bobby azt kapta, amit érdemelt.

Another juror --

Egy másik esküdt

well, they just kind of regretted that it took so long

mintha csalódott lett volna,

hogy ilyen sokáig húzódott az ítélet végrehajtása.

to carry the sentence out.

Then one juror, and I don't know what was wrong with him,

Aztán volt egy esküdt, nem tudom, mi történt vele,

but he didn't remember anything about the trial.

de nem emlékezett semmire a tárgyalásból.

(Laughter)

(Nevetés)

Well,

Nos,

I'm thinking in my mind,

akkor arra gondoltam:

"Jeez, is this the response I'm gonna get from everybody else?"

"Istenem, vajon mindegyiktől ilyen választ fogok kapni?"

Well, thank God for Allen.

De szerencsére találkoztam Allennel.

Allen was a gentle soul.

Allen szelíd, gyengéd ember.

And when I talked to him, he was genuinely upset

A beszélgetésünk során úgy tűnt,

about our decision.

őszintén felháborította őt a döntésünk.

And he told me about the day that the devastation

Elmesélte nekem azt a napot,

really set in on him and hit him.

amikor elkezdte őt gyötörni a kétségbeesés.

He was listening to the radio,

A rádiót hallgatta,

and the radio had a list of names of men to be executed

azoknak a nevét sorolták, akik kivégzésre vártak

at Parchman Penitentiary.

a Parchman börtönben.

He heard Bobby's name,

Mikor meghallotta Bobby nevét,

and he then truly realized what he had done.

akkor döbbent rá, igazából mit is tett.

And he said, "You know, I had a responsibility in that man's death."

Azt mondta: "Nekem is részem van ennek az embernek a halálában."

Now here it is, 20-something years later,

Most, több mint 20 év elteltével

and Allen is still dealing with that issue.

Allen még mindig nem tudta ezt megemészteni.

And he's never told anyone about it, not even his wife.

Soha senkinek nem mesélt erről, még a feleségének sem.

He also told me

Azt is mondta nekem,

that if the State of Mississippi wanted to keep the death penalty,

hogy ha Mississippi állam nem törli el a halálbüntetést,

then hey, they needed to provide counseling for the jurors.

akkor biztosítaniuk kéne a lelki segélyt az esküdteknek.

Then the next juror I met was Jane.

Jane volt a következő esküdt, akivel találkoztam.

Jane is now totally against the death penalty,

Jane ma mereven elutasítja a halálbüntetést.

And there was Bill.

Aztán ott van Bill.

Bill said he had this crushing depression for weeks,

Azt mesélte, hogy hetekig depressziós volt,

and when he went back to work,

és mikor visszament dolgozni,

his colleagues would say things to him like,

a kollégái ilyesmi kérdésekkel bombázták:

"Hey, did you fry him?"

"Na, megsütöttétek?"

To them, it was just a joke.

Jó viccnek gondolták.

Then there was Jon.

Ezután Jonnal találkoztam.

Jon said his decision weighed on him,

Azt mondta, a döntése súlyos teherként nehezedett rá,

and it burdened him daily.

és megkeserítette a napjait.

The final juror that I spoke to was Ken.

Végül Kennel beszéltem.

Ken was the foreman of the jury.

Ő volt az esküdtszék elnöke.

When we sat down to talk,

Amikor leültünk beszélgetni,

it was apparent that he was deeply saddened by what we were required to do.

nyilvánvaló volt, hogy mélyen elszomorította az, amit tennünk kellett.

He relived the day that he left the courthouse

Felidézte a napot, amikor elhagyta a bíróság épületét,

and he drove home

hazament,

and he went to put his key in his door and unlock it,

és mikor a háza előtt a kulcsát az ajtó zárjába illesztette,

and he said he literally broke down.

akkor szó szerint összeomlott.

He said he knew that Bobby was guilty,

Azt mondta, tudta, hogy Bobby bűnös,

but the decision he made,

de nem volt biztos abban,

he did not know if it was the right decision.

hogy a helyes döntést hozta.

And he said that he played it over and over in his head.

Újra és újra lejátszotta a fejében az egészet.

Did we do the right thing?

Helyesen döntöttünk?

Did we do the right thing?

Helyesen döntöttünk?

Did we do the right thing?

Helyesen döntöttünk?

(Sighs)

(Sóhajtás)

All those years,

Milyen sok év eltelt közben,

and I finally realized that I was not the only disillusioned juror.

mire rájöttem, nem én vagyok az egyetlen kiábrándult esküdt.

And we talked about sharing our experience

Arról beszélgettünk, hogy meg kéne osztanunk a tapasztalatainkat

with potential jurors

esküdtjelöltekkel,

to give them some insight into what to expect,

hogy tudják, mire számíthatnak,

and to tell them do not be complacent;

hogy figyelmeztessük őket, ne legyenek önelégültek;

to know what you believe;

hogy mindig tudják, mit hisznek el;

to know where you stand and be prepared,

hogy felkészültek legyenek és tudják, kinek az oldalán állnak,

because you don't want to walk in one morning as a juror

ne az legyen, hogy reggel esküdtként mennek be az épületbe,

and leave at the end of the trial feeling like a murderer.

és este azzal az érzéssel távoznak, hogy gyilkosok lettek.

Now, through this storm in my life, I did find some inspiration,

Életem e viharos időszakában mégis találtam némi inspirációt,

and it came in the form of my granddaughters.

mégpedig az unokáim révén.

My 14-year-old granddaughter, Maddie,

14 éves unokám, Maddie

was writing an essay on the death penalty for school,

a halálbüntetésről írt iskolai esszét,

and she was asking me questions.

ennek kapcsán megkérdezgetett engem.

Well, it dawned on me that this child was being raised

Akkor döbbentem rá arra,

in the same eye-for-an-eye culture

hogy ő is ugyanabban a szemet szemért kultúrában nőtt fel,

as I was,

amelyben én magam is

or had been.

felnőttem.

And so I explained my experience to her this way:

Ezért a tapasztalataimat így osztottam meg vele:

that I had sentenced someone to death

esküdtszéki tagként

as I served on a jury.

halálra ítéltem egy embert.

And I asked her,

Megkérdeztem tőle:

"Did that make me a murderer?"

"Ettől gyilkossá váltam?"

She couldn't answer.

Nem tudott rá válaszolni.

I knew then that this topic needed to be open for discussion.

Tudtam, hogy erről a témáról beszélni kell.

And guess what happened?

És tudják, mi történt?

I got invited to speak, just recently,

Meghívtak, hogy tartsak egy előadást

in an abolitionist community.

egy halálbüntetés-ellenes közösségben.

While I was there, I got a T-shirt.

Mikor ott voltam, kaptam egy pólót

It says, "Stop Executions."

"Nem kell több kivégzés!" felirattal.

Well, when I get home, my 16-year-old granddaughter was there, Anna,

Otthon a 16 éves unokám, Anna várt rám.

and she says, "Can I have that shirt?"

"Nekem adod a pólódat?" kérdezte.

Well, I looked at her dad --

Rápillantottam az édesapjára,

her dad is my son --

a fiamra,

and I knew that he is still dealing with this death penalty issue.

akiről tudtam, hogy még rágódik ezen a halálbüntetés-témán.

So I turned around and I looked at her, and I said,

Megfordultam hát, és Annára néztem:

"Are you gonna wear this?"

"Hordani akarod?"

So she turned and she looked at her dad, and she said,

Apja felé fordult, és azt mondta:

"Dad, I know how you feel,

"Tudom, mit gondolsz, Apa,

but I don't believe in the death penalty."

de én nem hiszek a halálbüntetésben."

My son looked at me,

A fiam rám nézett,

shook his head, and said,

és fejét csóválva közölte:

"Thanks, Mom."

"Kösz, Anya."

And I knew it wasn't a nice "Thanks, Mom."

De ez nem egy igazi, szép köszönet volt.

(Laughter)

(Nevetés)

So I learned that life had taught me some lessons.

Észrevettem hát, hogy az élet megtanított pár leckére.

It taught me, if I had not served on that jury,

Ha nem lettem volna esküdt,

that I would still be of the same mindset.

még ma is úgy gondolkodnék, mint korábban.

It also gave me confidence

Ez a tapasztalat ugyanakkor abban is segített,

to be able to see through the eyes of my granddaughters,

hogy az unokáim szemeivel lássam a dolgokat,

that this younger generation, they're capable and they're willing

hogy meglássam, ez a fiatal generáció képes és akar is

to tackle these difficult social issues.

ezekkel a nehéz társadalmi kérdésekkel foglalkozni.

And because of my experience,

És az élményeimnek köszönhetően

my granddaughters,

az unokáim

they're now more equipped to stand on their own

képesek megvédeni az igazukat

and to think for themselves

és kialakítani a saját véleményüket,

than to rely on cultural beliefs.

nem pedig pusztán a kulturális hiedelmeket követik.

So:

Tehát:

being from a conservative, Christian family

konzervatív, keresztyén családból

from a very conservative state in the United States,

és egy nagyon konzervatív amerikai államból származok,

I am here to tell you

mégis azt mondom önöknek:

that the death penalty has new opponents.

a halálbüntetésnek újabb ellenzői vannak.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)