Art that transforms cities into playgrounds of the imagination | Helen Marriage

Fordító: Maria Ruzsane Cseresnyes Lektor: Zsuzsa Viola

We live in a world increasingly tyrannized by the screen,

Olyan világban élünk, amelyet egyre jobban ural a képernyő:

by our phones, by our tablets, by our televisions and our computers.

a telefon, a tablet, a televízió, a számítógép képernyője.

We can have any experience that we want,

Bármit megtapasztalhatunk, amit akarunk,

but feel nothing.

de nem élhetünk át semmit.

We can have as many friends as we want,

Annyi barátunk lehet, amennyit csak akarunk,

but have nobody to shake hands with.

de nincs, akivel kezet rázhatunk.

I want to take you to a different kind of world,

El szeretném kalauzolni önöket egy másfajta világba,

the world of the imagination,

a képzelet világába,

where, using this most powerful tool that we have,

amelyben létező legerősebb eszközünket, a képzeletet használva

we can transform both our physical surroundings,

át tudjuk alakítani fizikai környezetünket,

but in doing so, we can change forever how we feel

és eközben meg tudjuk változtatni végérvényesen, ahogyan érzünk,

and how we feel about the people that we share the planet with.

és ahogyan azokkal kapcsolatban érzünk, akikkel osztozunk e bolygón.

My company, Artichoke, which I cofounded in 2006,

Cégemet, az Artichoke-t, 2006-ban alapítottuk,

was set up to create moments.

hogy emlékezetes pillanatokat teremtsünk.

We all have moments in our lives, and when we're on our deathbeds,

Mindannyiunknak vannak ilyen pillanataink,

és halálos ágyunkon nem arra fogunk emlékezni,

we're not going to remember the daily commute to work

ahogy dolgozni jártunk a 38-as busszal,

on the number 38 bus

or our struggle to find a parking space every day when we go to the shop.

vagy napi harcainkra a parkolóhelyért, amikor vásárolni megyünk.

We're going to remember those moments when our kid took their first step

Gyermekeink első lépéseire fogunk emlékezni,

vagy arra, amikor beválogattak a focicsapatba,

or when we got picked for the football team

or when we fell in love.

vagy amikor szerelmesek lettünk.

So Artichoke exists to create moving, ephemeral moments

Az Artichoke feladata, hogy múlékony, megindító pillanatokat hozzon létre,

that transform the physical world using the imagination of the artist

amelyek átalakítják a fizikai világot a művészi képzeletet felhasználva,

to show us what is possible.

hogy megmutassuk, mi minden lehetséges.

We create beauty amongst ruins.

Gyönyörűséget hozunk létre a romok közt.

We reexamine our history.

Felülírjuk saját történetünket.

We create moments to which everyone is invited,

Olyan pillanatokat teremtünk, amelyek mindenkit hívnak,

either to witness or to take part.

hogy tanúi vagy részesei legyenek.

It all started for me way back in the 1990s,

Az egész az 1990-es években kezdődött,

when I was appointed as festival director in the tiny British city of Salisbury.

amikor kineveztek egy kicsiny brit város, Salisbury fesztiváligazgatójának.

You'll probably have heard of it.

Talán hallottak róla.

Here's the Salisbury Cathedral, and here's the nearby Stonehenge Monument,

Itt a Salisbury katedrális, és itt a közeli Stonehenge,

which is world-famous.

amit ismer az egész világ.

Salisbury is a city that's been dominated for hundreds of years by the Church,

Salisbury városában évszázadokon keresztül az egyház,

the Conservative Party

a konzervatív párt

and the army.

és a hadsereg volt az úr.

It's a place where people really love to observe the rules.

Olyan hely ez, ahol az emberek valóban szeretik betartani a szabályokat.

So picture me on my first year in the city,

Tehát képzeljenek el engem az első évemben ebben a városban,

cycling the wrong way down a one-way street, late.

a rossz irányban kerekezve egy egyirányú utcán, késésben.

I'm always late.

Én mindig késésben vagyok.

It's a wonder I've even turned up today.

Csoda, hogy ma ezt elkerültem.

(Laughter)

(Nevetés)

A little old lady on the sidewalk helpfully shouted at me,

Egy apró, idős asszony a járdáról segítőkészen kiabált:

"My dear, you're going the wrong way!"

"Kedvesem, rossz irányba tart!"

Charmingly -- I thought -- I said, "Yeah, I know."

Elbűvölően – így gondoltam – válaszoltam neki: "Igen, tudom!"

"I hope you die!" she screamed.

"Remélem meghalsz" – kiáltotta.

(Laughter)

(Nevetés)

And I realized that this was a place where I was in trouble.

Rájöttem, hogy ez problémás hely számomra.

And yet, a year later,

És mégis, egy évvel később,

persuasion, negotiation -- everything I could deploy --

a rábeszélés, a megegyezés – minden, amit be tudtam vetni –

saw me producing the work.

hozzásegített, hogy megvalósítsam a tervet.

Not a classical concert in a church or a poetry reading,

Nem egy szokásos templomi koncert volt, vagy versolvasás,

but the work of a French street theater company

hanem egy francia utcaszínház műsora

who were telling the story of Faust,

Faust történetével.

"Mephistomania," on stilts, complete with handheld pyrotechnics.

"Mephistománia" gólyalábakon, kiegészítve kézi pirotechnikával.

The day after, the same little old lady stopped me in the street and said,

Azután másnap ugyanaz az öreg néni állított meg az utcán, és azt kérdezte:

"Were you responsible for last night?"

"Maga volt a tegnapi este felelőse?"

I backed away.

Megijedtem.

(Laughter)

(Nevetés)

"Yes."

"Igen."

"When I heard about it," she said, "I knew it wasn't for me.

"Mikor hallottam róla – mondta –, tudtam, nem nekem szól.

But Helen, my dear, it was."

De hát Helen, kedvesem, mégis nekem szólt!"

So what had happened?

Tehát mi történt?

Curiosity had triumphed over suspicion,

A kíváncsiság legyőzte a gyanakvást,

and delight had banished anxiety.

az élvezet elűzte a szorongást.

So I wondered how one could transfer these ideas to a larger stage

Elgondolkodtam, hogyan lehetne ezt nagyobb léptékben csinálni,

and started on a journey to do the same kind of thing to London.

és elkezdődött egy kaland, hogy ugyanilyen dolgokat csináljunk Londonban.

Imagine: it's a world city.

Képzeljék el, egy világváros!

Like all our cities, it's dedicated to toil, trade and traffic.

A meló, a vásárlás és a közlekedés körül forog itt minden, mint minden városunkban.

It's a machine to get you to work on time and back,

Ez egy gépezet, ami elvisz dolgozni, majd hazahoz,

and we're all complicit in wanting the routines to be fixed

cinkosai vagyunk mindannyian, igényeljük a rutin kiszámíthatóságát,

and for everybody to be able to know what's going to happen next.

és hogy mindenki tudja, mi következik.

And yet, what if this amazing city could be turned into a stage,

Mi lenne mégis, ha ez a csodálatos város átváltozna színpaddá,

a platform for something so unimaginable

valami egészen elképzelhetetlen dolog helyszínévé,

that would somehow transform people's lives?

ami valahogy átformálná az emberek életét?

We do these things often in Britain.

Sokszor csinálunk ilyesmit Britanniában.

I'm sure you do them wherever you're from.

Biztosan önök is, ahol élnek.

Here's Horse Guards Parade.

Ez itt a lovas testőrség felvonulása.

És van itt valami, amit gyakran teszünk, és mindig a győzelemről szól.

And here's something that we do often. It's always about winning things.

It's about the marathon or winning a war

Legyen szó maratonról, háborús győzelemről,

or a triumphant cricket team coming home.

a győztes krikettcsapat hazaérkezéséről.

We close the streets. Everybody claps.

Lezárjuk az utcákat. Mindenki tapsol.

But for theater? Not possible.

Na de hogy színi előadásnak? Képtelenség.

Except a story told by a French company:

Leszámítva egy történetet, amit egy francia társulat adott elő:

a saga about a little girl and a giant elephant

mese egy kislányról és egy hatalmas elefántról,

that came to visit

ami négy napra érkezett

for four days.

látogatóba,

And all I had to do was persuade the public authorities

Nekem annyi teendőm volt csupán, hogy meggyőzzem a hatóságokat.

that shutting the city for four days was something completely normal.

hogy teljesen normális dolog lezárni a várost négy napra.

(Laughter)

(Nevetés)

No traffic, just people enjoying themselves,

Nincs közlekedés, csak önfeledt emberek,

coming out to marvel and witness this extraordinary artistic endeavor

akik előbújtak, hogy ámuljanak, és szemtanúi legyenek

a francia Royal de Luxe színháztársulat különleges produkciójának.

by the French theater company Royal de Luxe.

It was a seven-year journey,

Ez egy hétéves kaland volt:

with me saying to a group of men -- almost always men -- sitting in a room,

próbálok meggyőzni egy csoportnyi embert egy teremben – többségük férfi –,

"Eh, it's like a fairy story with a little girl and this giant elephant,

hogy olyan ez, mint egy tündérmese egy kislányról és egy óriás elefántról,

and they come to town for four days

négy napra jönnek a városba,

and everybody gets to come and watch and play."

és mindenki eljöhet, megnézheti és játszhat.

And they would go,

És ők faggatnak:

"Why would we do this?

"De miért engedélyeznénk?

Is it for something?

Milyen alkalomból?

Is it celebrating a presidential visit?

Egy elnöki látogatás tiszteletére?

Is it the Entente Cordiale between France and England?

A Franciaország és Anglia közötti baráti kapcsolatok ápolása érdekében?

Is it for charity? Are you trying to raise money?"

Vagy jótékonykodásból? Ez valami adománygyűjtés?

And I'd say,

Azt mondtam:

"None of these things."

"Egyik sem."

And they'd say, "Why would we do this?"

Azt kérdezték: "Akkor miért tennénk?"

But after four years, this magic trick, this extraordinary thing happened.

De négy évvel később bejött a trükk, fantasztikus dolog történt.

Ültem ugyanazon a megbeszélésen, mint négy éve, amikor ezt kérdeztem:

I was sitting in the same meeting I'd been to for four years,

saying, "Please, please, may I?"

"Kérem, kérem, ugye megcsinálhatom?"

Instead of which, I didn't say, "Please."

Most viszont nem azt mondtam, "kérem",

I said, "This thing that we've been talking about for such a long time,

hanem azt: "Ekkor és ekkor lesz,

amiről olyan régóta beszélünk,

it's happening on these dates,

and I really need you to help me."

de tényleg szükségem van némi segítségre."

This magic thing happened.

És megtörtént a csoda.

Everybody in the room somehow decided that somebody else had said yes.

A teremben mindenki úgy vélte, hogy valaki más mondott igent.

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause)

(Taps)

They decided that they were not being asked to take responsibility,

Mindenki úgy vélte, hogy őt senki nem kérte meg, hogy felelősséget vállaljon,

or maybe the bus planning manager was being asked to take responsibility

lehet, hogy a buszközlekedés irányítóját kérték fel,

hogy vállalja a felelősséget a buszok eltereléséért,

for planning the bus diversions,

and the council officer was being asked to close the roads,

az önkormányzatot, hogy zárják le az utakat,

and the transport for London people were being asked to sort out the Underground.

és a londoni közlekedési vállalatot, hogy oldják meg a metróközlekedést.

All these people were only being asked to do the thing that they could do

Mindenkit csak arra kértünk, hogy tegye meg, ami módjában áll,

that would help us.

és az már segítség nekünk.

Nobody was being asked to take responsibility.

Senkit nem kértünk, hogy vállalja a felelősséget.

And I, in my innocence, thought, "Well, I'll take responsibility,"

És én naivan azt gondoltam, majd én leszek a felelős azért,

for what turned out to be a million people on the street.

ami, mint kiderült, egymillió emberrel történik az utcán.

It was our first show.

Ez volt az első előadásunk.

(Applause)

(Taps)

It was our first show, and it changed the nature of the appreciation of culture,

Ez az első előadás megváltoztatta, amit a kultúráról gondolunk,

not in a gallery, not in a theater, not in an opera house,

nemcsak a galériákban, színházakban vagy az operában van helye,

but live and on the streets,

de az utcán is, élőben,

transforming public space for the broadest possible audience,

a nyilvános teret nézőtérré változtatva a legszélesebb közönségnek,

people who would never buy a ticket to see anything.

olyanoknak, akik sosem vesznek jegyet semmire.

So there we were.

Tehát itt tartottunk.

We'd finished, and we've continued to produce work of this kind.

Befejeztük, és folytattuk az ilyesféle előadások létrehozást.

As you can see, the company's work is astonishing,

Amint látják, a társulat munkája elképesztő,

but what's also astonishing is the fact that permission was granted.

de elképesztő volt az is, hogy megkaptuk az engedélyt.

And you don't see any security.

És sehol egy biztonsági ember.

And this was nine months after terrible terrorist bombings

Ez kilenc hónappal volt a szörnyű terrorista robbantás után,

that had ripped London apart.

ami Londont darabokra tépte.

So I began to wonder whether it was possible

Kezdtem kíváncsi lenni,

to do this kind of stuff in even more complicated circumstances.

meg lehet-e csinálni az ilyesmit még ennél is rázósabb körülmények között.

We turned our attention to Northern Ireland,

A figyelmünket Észak-Írország felé fordítottuk,

the North of Ireland, depending on your point of view.

illetve Írország északi része felé, kinek így, kinek úgy.

This is a map of England, Scotland, Wales and Ireland,

Ez itt Anglia, Skócia, és Wales,

ez a sziget balra pedig Írország,

the island to the left.

For generations, it's been a place of conflict,

konfliktusok színtere generációk óta.

the largely Catholic republic in the south

Délen a jórészt katolikus köztársaság,

and the largely Protestant loyalist community --

és az uralkodóhoz hű protestáns közösség –

hundreds of years of conflict,

századok óta tartó konfliktus,

British troops on the streets for over 30 years.

30 év óta brit katonaság az utcákon.

And now, although there is a peace process,

És most is, bár egy békefolyamatban vagyunk,

this is today in this city, called Londonderry if you're a loyalist,

itt ez a város, amit a lojalisták Londonderrynek neveznek,

called Derry if you're a Catholic.

a katolikusok meg Derrynek,

But everybody calls it home.

de mindannyian otthonuknak.

And I began to wonder

Kezdtem kíváncsi lenni,

whether there was a way in which the community tribalism could be addressed

vajon van-e mód arra, hogy célba vegyük a törzsi megosztottságot

through art and the imagination.

a művészet és a képzelet eszközeivel.

This is what the communities do,

Ezt minden nyáron megteszik a közösségek,

every summer, each community.

mindegyik közösség.

This is a bonfire filled with effigies and insignia

Ez itt egy máglya

a másik oldal gyűlölt személyiségeinek képmásaiból és jelvényeiből.

from the people that they hate on the other side.

This is the same from the loyalist community.

Ugyanez megy a lojalisták közösségében is.

And every summer, they burn them.

És ezt az égetést minden nyáron eljátsszák.

They're right in the center of town.

Itt, a városközpontban.

So we turned to here, to the Nevada desert, to Burning Man,

Tehát ide, a Nevada sivataghoz, a Burning Manhez fordultunk,

where people also do bonfires,

ahol szintén máglyát raknak,

but with a completely different set of values.

de egészen más értékrend alapján.

Here you see the work of David Best and his extraordinary temples,

Itt láthatják David Best munkáját, különleges templomait,

which are built during the Burning Man event

amelyek a Burning Man fesztivál alatt épültek,

and then incinerated on the Sunday.

aztán felégetik vasárnap.

So we invited him and his community to come,

Meghívtuk őt és közösségét,

and we recruited from both sides of the political and religious divide:

fiatalokat, munkanélkülieket toboroztunk

young people, unemployed people,

mindkét politikai, vallási közösségből,

people who would never normally come across each other

olyanokat, akik egyébként sosem találkoznának,

or speak to each other.

állnának szóba egymással.

And out of their extraordinary work rose a temple

Közös munkájuk eredményeként felépült egy templom,

to rival the two cathedrals that exist in the town,

ez volt az ellenpont a város már létező két másik "katedrálisa",

one Catholic and one Protestant.

a katolikus és a protestáns mellett.

But this was a temple to no religion,

Ez a templom nem egyik vagy másik vallásé vagy közösségé volt,

for everyone,

for no community, but for everyone.

hanem mindenkié.

And we put it in this place where everyone told me nobody would come.

Ide raktuk, ahová – mindenki azt mondta –

úgysem jön el senki.

It was too dangerous. It sat between two communities.

Túl veszélyes, a két közösség közt van.

I just kept saying, "But it's got such a great view."

Azt ismételgettem: "De remek a kilátás".

(Laughter)

(Nevetés)

And again, that same old question:

És újra, ugyanaz a régi kérdés:

Why wouldn't we do this?

Miért ne csinálnánk meg?

What you see in the picture

Amit a képen látnak,

is the beginning of 426 primary school children

ahogy 426 kisdiák elindul,

who were walked up the hill by the head teacher,

fel a dombra az igazgatójukkal,

who didn't want them to lose this opportunity.

aki nem akarta őket megfosztani ettől lehetőségtől.

And just as happens in the Nevada desert,

Pont úgy, ahogy a Nevada sivatagban,

though in slightly different temperatures,

bár kissé másmilyen volt ott a klíma,

the people of this community, 65,000 of them,

ebből a közösségből 65 000-en

turned out to write their grief, their pain, their hope,

leírták gyászukat, fájdalmukat, reményüket,

their hopes for the future,

a jövőbe vetett hitüket,

their love.

szeretetüket.

Because in the end, this is only about love.

Végül minden a szeretetről szól.

Ezek az emberek egy konfliktusokon átesett társadalomban élnek,

They live in a post-conflict society:

lots of post-traumatic stress,

sokan szenvednek poszttraumás stresszben,

high suicide.

magas az öngyilkosságok száma.

And yet, for this brief moment --

És most, ebben a röpke pillanatban –

and it would be ridiculous to assume that it was more than that --

és képtelenség lenne feltételezni, hogy ennél több lenne –

somebody like Kevin -- a Catholic whose father was shot when he was nine,

valaki, mint Kevin – egy katolikus, aki kilencéves volt, amikor apját lelőtték,

upstairs in bed --

otthon, az emeleten, az ágyában –

Kevin came to work as a volunteer.

Kevin eljött, hogy önkéntesként dolgozzon.

And he was the first person to embrace the elderly Protestant lady

Elsőként ölelte meg azt az idős protestáns asszonyt,

who came through the door on the day we opened the temple to the public.

aki bejött a templomba, amikor megnyitottuk a közönségnek.

It rose up. It sat there for five days.

Ott magasodott. Öt napig állt.

And then we chose -- from our little tiny band of nonsectarian builders,

Kiválasztottunk egy maroknyi csapatot a felekezeten kívüli építők közül,

who had given us their lives for this period of months

azok közül, akik ezeket a hónapokat nekünk adták az életükből,

to make this extraordinary thing --

kiválasztottuk, hogy ők tegyék meg ezt a rendkívüli dolgot –

we chose from them the people who would incinerate it.

gyújtsák fel az építményt.

And here you see the moment when,

Itt látják a pillanatot, melynek 15 ezren voltak a szemtanúi,

witnessed by 15,000 people who turned out on a dark, cold, March evening,

akik kijöttek a hideg, sötét márciusi estén,

the moment when they decided to put their enmity behind them,

a pillanatot, amikor elhatározták, maguk mögött hagyják az ellenségeskedést,

to inhabit this shared space,

hogy itt éljenek, ebben a közös térben,

where everybody had an opportunity to say the things that had been unsayable,

ahol mindenki kimondhatja, ami korábban kimondhatatlan volt,

to say out loud,

hogy kimondja hangosan:

"You hurt me and my family, but I forgive you."

"Bántottál engem és a családomat, de megbocsájtok neked".

And together, they watched

És együtt nézték,

as members of their community let go of this thing that was so beautiful,

ahogy közösségük tagjai hagyják semmibe veszni azt a gyönyörűséget,

but was as hard to let go of

amit pont olyan nehéz volt veszni hagyni,

as those thoughts and feelings

mint azokat a gondolatokat és érzéseket,

that had gone into making it.

amelyektől ez a közös élmény szabadította meg őket.

(Zene)

(Music)

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)