What I learned when I conquered the world's toughest triathlon | Minda Dentler

Fordító: Andi Vida Lektor: Tímea Hegyessy

It was October 13, 2012,

Azt a napot, 2012. október 13-át

a day that I will never forget.

soha nem fogom elfelejteni.

I was on my bike, pushing up what seemed like a never-ending barren hill.

Felfelé tekertem egy hegyre, ami úgy tűnt, sosem ér véget.

And it wasn't just any hill:

Nem akármilyen hegy volt ám:

it was a 15-mile climb up to a town called Hawi

24 kilométeres emelkedő egy Hawi nevű községig

on the Big Island of Hawaii.

a Hawaii Nagy Szigeten.

And it wasn't just any ride:

És maga az út sem volt semmi:

it was at the Ironman World Championship.

az Ironman Világbajnokság része volt.

I can still feel my muscles burning.

Még most is hasogatnak az izmaim.

I was struggling, tired and dehydrated,

Kínlódtam, fáradt voltam és kiszáradtam,

as I could feel the heat

ahogy felém csapott a forróság,

emanating from the asphalt, measuring almost 98 degrees.

ami a csaknem 37 celsius fokos aszfaltból gőzölgött.

I was near the halfway point of the bike portion

Nagyjából a kerékpáros táv felénél jártam,

of one of the most prestigious, longest,

a világ egyik leghíresebb, leghosszabb,

single-day endurance race events in the world.

egész napos versenyén.

Every year, during my childhood,

Gyerekkoromban minden évben

I watched this very race on TV in our family living room.

megnéztem ezt a versenyt a tévében, családunk nappalijában.

I sat next to my dad on our 1970s-style orange and brown sofa,

Apám mellett ültem a hetvenes évek stílusát tükröző narancs-barna kanapén,

and I remember being in utter awe

és emlékszem, teljesen ledermedtem azon,

at how these athletes pushed themselves to their limit

ahogy ezek a sportolók teljesítőképességük határán küzdöttek

in this grueling race.

ezen a gyötrelmes versenyen.

And just so you don't get the wrong idea,

Persze, könnyen kitalálhatják,

my family members weren't just spectators.

családom tagjai nem pusztán nézők voltak.

They were incredibly athletic,

Hihetetlenül sportosak voltak,

and I always participated from the sidelines,

én is mindig ott ültem a partvonalon,

cheering on my three siblings or handing out water at local races.

éljenezve három testvéremet, vagy vizet osztottam a helyi versenyeken.

I remember wanting so badly to be able to compete, but I couldn't.

Emlékszem, annyira szerettem volna én is részt venni ezeken, de nem tehettem.

Even though I couldn't play sports,

Ha nem is sportolóként,

de úgy döntöttem, aktív közösségi életet akarok élni.

I decided to be active in my community.

I volunteered at the local hospital in high school.

Gimnazista éveimben önkénteskedtem a helyi kórházban.

In college, I interned at the White House,

Főiskolás koromban a Fehér Házban voltam gyakornok,

studied abroad in Spain

Spanyolországban tanultam,

and backpacked through Europe all by myself

és egyedül végigjártam Európát hátizsákkal,

with my leg braces and crutches.

lábszárrögzítővel és mankóval.

Upon graduating, I moved to New York City for a job in management consulting,

A diploma után New Yorkba költöztem, vezetői tanácsadó lettem,

MBA [üzletvitel mester] diplomát szereztem, férjhez mentem,

earned an MBA, got married

and now have a daughter.

és született egy kislányunk.

(Applause)

(Taps)

At age 28, I was introduced to the sport of hand-cycling,

28 évesen megtanultam a kézzel hajtott kerékpározást,

and then triathlon,

aztán triatlonozni kezdtem,

and by luck, I met Jason Fowler, an Ironman World Champion,

és egy fogyatékkal élő sportolóknak szervezett edzőtáborban

at a camp for athletes with disabilities.

találkoztam Jason Fowlerrel, egy Ironman világbajnokkal.

And like me, he competed in a wheelchair.

Ő is kerekesszékben versenyzett, akárcsak én.

And with his encouragement, at age 34,

Az ő bátorítására 34 évesen

I decided to go after Kona.

elhatároztam, hogy utánajárok a Konának.

The Kona, or Hawaii Ironman

A Kona, vagyis a Hawaii Ironman

is the oldest Iron-distance race in the sport,

a legrégebbi Iron távolsági verseny a sport történetében,

and if you're not familiar, it's like the Super Bowl of triathlon.

ha esetleg nem ismernék, a triatlon Szuperkupája.

And the Ironman, for a wheelchair athlete like me,

Az Ironman egy kerekesszékes sportolónak, mint én,

consists of a 2.4-mile open-water swim in the Pacific Ocean,

3,8 kilométer nyílt vízi úszást jelent a Csendes-óceánban,

a 112-mile hand cycle ride in lava fields --

180 kilométer kézihajtású kerékpározást lávamezőkön –

now, that sounds exotic,

egzotikusan hangzik,

but it's not as scenic as it sounds, and it's pretty desolate --

de annyira nem festői, viszont igencsak magányos –

and then you top it off with a marathon,

aztán megfejeljük egy maratonnal,

or a 26.2-mile run in 90-degree heat

vagyis 42 kilométer futással 32 fokos hőségben,

using a racing wheelchair.

verseny-kerekesszéket hajtva.

That's right, it's a total distance of 140.6 miles using just your arms

Így igaz, végül 226 kilométert tettem meg, csak a karomat használva,

in less than 17 hours.

kevesebb mint 17 óra alatt.

No female wheelchair athlete had ever completed the race

Korábban egyetlen kerekesszékes női sportoló sem tudta teljesíteni,

because of the strict, seemingly impossible cutoff times.

a szigorú, látszólag teljesíthetetlen szintidők miatt.

And so there I was,

Így hát ott voltam,

putting it all out on the line.

mindent beleadtam, amit csak tudtam.

And when I finally reached the top of that 15-mile climb,

Végül, amikor felértem a csúcsra a 25 kilométeres emelkedő után,

I was discouraged.

elbátortalanodtam.

There was no way I was going to make that swim in my time limit

Lehetetlennek tűnt, hogy a maradék tíz és fél órás időn belül

of 10 and a half hours,

teljesítsem az úszást,

because I was almost two hours off pace.

ugyanis két órás késésben voltam.

I had to make the agonizing decision

Meg kellett hoznom a gyötrelmes döntést,

to quit.

hogy feladom.

I removed my timing chip, and I handed it over to a race official.

Levettem az időmérő chipet, és átadtam egy szervezőnek.

My day was done.

Véget ért a napom.

My best friend Shannon and my husband Shawn

Legjobb barátnőm, Shannon, és a férjem, Shawn,

were waiting at the top of Hawi to drive me back to town.

a Hawi csúcson vártak, hogy visszavigyenek a városba.

And on my way back to town, I began to cry.

A visszafelé vezető úton sírva fakadtam.

I had failed.

Elbuktam.

My dream of completing the Ironman World Championship

Összeomlott az álmom, hogy teljesítem

was crushed.

az Ironman Világbajnokságot.

I was embarrassed.

Összezavarodtam.

I felt like I'd messed up.

Úgy éreztem, mindent elrontottam.

I worried about what my friends, my family and people at work

Nyomasztott, hogy mit fognak gondolni a barátaim, a családom,

would think of me.

a munkatársaim.

What was I going to put on Facebook?

Mit fogok posztolni a Facebookra?

(Laughter)

(Nevetés)

How was I going to explain to everyone

Hogyan magyarázzam el mindenkinek,

that things didn't go the way I had assumed or planned?

hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna?

A few weeks later I was talking to Shannon about the Kona "disaster,"

Néhány hét múlva beszélgettem Shanonnal a Kona "katasztrófáról",

and she said this to me:

és ő azt mondta: "Minda,

"Minda, big dreams and goals can only be realized when you're ready to fail."

a nagy álmok, célok megvalósulásához készen kell állni a kudarcra."

I knew I had to put that failure behind me in order to move forward,

Tudtam, csak úgy léphetek előre, ha magam mögött hagyom a kudarcot,

and it wouldn't be the first time that I had faced insurmountable odds.

és nem ez volt az első eset, hogy leküzdhetetlennek tűnt valami.

I was born in Bombay, India,

Bombayben születtem, Indiában,

and just before my first birthday, I contracted polio,

még nem voltam egy éves, amikor gyermekbénulást kaptam,

which left me paralyzed from the hips down.

és csípőtől lefelé végleg megbénultam.

Unable to care for me, my birth mother left me at an orphanage.

Szülőanyám nem tudott ellátni, ezért árvaházba adott.

Fortunately, I was adopted by an American family,

Szerencsémre egy amerikai család örökbe fogadott,

and I moved to Spokane, Washington

a washingtoni Spokane-ba költöztem

just shortly after my third birthday.

nem sokkal a harmadik születésnapom után.

Over the next few years, I underwent a series of surgeries

Aztán néhány évig számos műtéten estem át,

on my hips, my legs and my back

műtötték a csípőmet, lábaimat és a hátamat,

that allowed me to walk with leg braces and crutches.

így lábszárrögzítővel és mankóval járni is megtanultam.

As a child, I struggled with my disability.

Gyerekkoromban sokat küszködtem a fogyatékommal.

I felt like I didn't fit in.

Úgy éreztem, kilógok.

People stared at me all the time,

Az emberek folyton megbámultak,

and I was embarrassed about wearing a back brace and leg braces,

szégyelltem a háthevederemet, a lábszárrögzítőimet,

and I always hid my chicken legs under my pants.

és mindig nadrágba bújtattam pipaszár lábaimat.

As a young girl, I thought thick, heavy braces on my legs

Kamaszlányként az zavart, hogy az ormótlan pántok a lábamon

did not look pretty or feminine.

egyáltalán nem csinosak, nem nőiesek.

Among my generation, I am one of the very few individuals in the US

Nemzedékemben egy vagyok azon kevesek közül,

who are living with paralysis by polio today.

akik ma az Egyesült Államokban polio miatt lebénultak.

Many people who contract polio in developing countries

A fejlődő országokban sokan szenvednek e betegségtől,

do not have access to the same medical care, education,

nekik nem jut olyan orvosi ellátás, sem oktatás, sem lehetőségek,

or opportunities like I have had in America.

mint nekem itt Amerikában.

Many do not even live to reach adulthood.

Sokan meg sem érik a felnőttkort.

I have the humbling knowledge that, had I not been adopted,

Megalázó arra gondolnom, hogy ha nem fogadtak volna örökbe,

I most certainly wouldn't be in front of you today.

valószínűleg nem lennék most itt önök előtt.

I may not even be alive.

Talán már nem is élnék.

All of us, in our own lives,

Életünk során mindannyian

may face seemingly insurmountable goals.

szembesülünk leküzdhetetlen akadályokkal.

I want to share with you what I learned

Hadd osszam meg önökkel, amit megtanultam,

when I tried again.

amikor újra nekigyürkőztem.

One year after my first attempt,

Az első próbálkozás után egy évvel

on a sunny Saturday morning,

egy napsugaras szombat reggelen

my husband Shawn

a férjem, Shawn

dumped me into the ocean at the Kona Pier

a konai mólóról bedobott az óceánba,

and, with 2,500 of my closest friends and competitors,

és amint eldördült az ágyú, pontban hét órakor úszni kezdtünk,

we started swimming as that cannon went off promptly at 7am.

2500-an, a legjobb barátaim és más versenyzők.

I focused on one stroke at a time, staying in between bodies,

Egyszerre csak egy tempóra koncentráltam, a többi test közt fennmaradva

számoltam a tempókat –

counting my strokes --

one, two, three, four --

egy, két, há', négy –

és gyakran emelgettem ki a fejem, hogy körülnézzek,

and lifting my head to sight every so often

just so I wouldn't get too off track.

nehogy elkavarodjak.

And when I finally reached the shoreline,

Amikor végre partot értem,

Shawn picked me up, and he carried me out of the water.

Shawn megfogta a kezem, és kiemelt a vízből.

I was so stunned and thrilled when Shawn had told me I had managed

Elképedtem és izgatott lettem, amikor Shawn elmondta,

a one-hour-and-43-minute swim time.

hogy 1 óra 43 perc alatt sikerült leúsznom a távot.

On to the bike segment.

Nézzük a kerékpáros versenyszámot.

I had eight hours and 45 minutes to complete the 112-mile bike course.

8 óra 45 percem volt arra, hogy teljesítsem a 180 kilométeres távot.

I broke up the course in seven- to 10-mile segments in my mind

A fejemben 11-16 kilométeres szakaszokra bontottam,

just to reduce the enormity of the race.

hogy enyhítsem a táv ijesztő nagyságát.

The first 40 miles, they clipped by as we benefited from a little tail wind.

Az első 64 kilométer könnyen ment, kapóra jött nekünk egy kis hátszél.

By 4pm, I had made it to mile 94,

Délután négyre megtettem 150 kilométert,

and I did the math and I realized I was in serious time jeopardy

osztottam-szoroztam, rájöttem, komoly késésben vagyok,

because I had 18 miles to go and less than 90 minutes,

mert még hátravan 29 kilométer, nem egészen másfél óra alatt,

and that included a few sizable hill climbs.

néhány méretes hegymászást is beleszámítva.

I was stressed out, and I was scared

Ideges lettem, attól féltem,

that I wasn't going to make that time cutoff again.

nem fogok beérni időben.

At this point, I pushed my internal voice aside that said,

Ekkor félretoltam a belső hangomat, ami azt súgta:

"This hurts. Quit."

"Ez fáj. Add fel."

And I told myself, "Minda, you better focus.

Azt mondtam magamnak: "Minda, inkább koncentrálj.

Focus on what you can control,

Arra, amit tudsz irányítani,

and that is your attitude and your effort."

ez pedig a hozzáállásod és az igyekezeted."

I resolved to be OK being uncomfortable,

Úgy döntöttem, elfogadom a kényelmetlenségeket,

és így biztattam magam: "Hajts keményebben,

and I told myself, "Push harder,

forget about the pain,

ne törődj a fájdalommal,

and keep that laser focus."

ne téveszd szem elől a célt!"

For the next 90 minutes, I cranked as though my life depended on it.

A következő 90 percben úgy felpörögtem, mintha az életem múlt volna rajta.

And when I rolled into town,

És amikor begördültem a városba,

I heard on the loudspeaker,

meghallottam a hangosbemondót:

"Minda Dentler is one of the last competitors to make the bike cutoff."

"Minda Dentler az egyik utolsó versenyző, aki még időn belül célba ért."

I did it!

Megcsináltam!

(Applause)

(Taps)

By only three minutes.

Csak három percen múlt.

(Laughter)

(Nevetés)

It was 5:27pm,

Délután 5:27 volt,

and I had been racing for 10-and-a-half hours.

tíz és fél órán át versenyben voltam.

The first 10 miles of the run went pretty quickly,

A futás első 16 kilométere egész jól ment,

as I was so excited to finally pass people

hisz olyan izgatott voltam, hogy végül leelőztem másokat,

with my three wheels to their two feet.

én három keréken, ők két lábon.

The sun quickly went down,

A nap gyorsan lement,

and I found myself pulling up to the bottom of Palani hill,

egyszercsak látom ám, hogy a Palani-hegy aljához kaptatok fel,

looking straight into a half-mile hill that looked like Mt. Everest

előttem egy 800 méteres hegy, mintha a Mount Everest lenne

at mile 124 of the race.

a verseny kétszázadik kilométerénél.

My friends and family were ready at their stations

Barátaim és családom már készen állva vártak,

to talk me up that hill.

hogy a hegyről beszéljenek velem.

I was struggling, tired,

Fáradt voltam, elcsigázott,

desperately gripping those rims just so I wouldn't tip backwards.

kétségbeesetten kapaszkodtam a hajtókarikákba, nehogy visszacsússzak.

When I finally reached the top of that hill,

Amikor végre feljutottam a csúcsra,

I turned left onto a very lonely 15-mile stretch onto the Queen K Highway,

a végkimerülés határán balra fordultam, egy elhagyatott, 24 kilométeres szakaszra,

totally exhausted.

ami a Queen K Highwayre vitt.

I pressed on, focusing on one push at a time.

Egyszerre csak egy hajtásra koncentráltam, így folytattam.

By 9:30pm,

Este fél tízkor

I made that final right-hand turn onto Ali'i Drive.

elértem az utolsó jobbkanyarhoz, ami az Ali'i Drive-ra vezet

I heard the crowd's roar, and I was overcome with emotion.

Hallottam a tömeg moraját, és szétáradt bennem az izgalom.

I crossed that finish line.

Áthajtottam a célvonalon.

(Applause)

(Taps)

(Applause ends)

(Taps vége)

And my final time was 14 hours and 39 minutes.

Egyéni teljes versenyidőm 14 óra 39 perc volt.

For the first time in the 35-year history,

Az Ironman Világbajnokság 35 éves történetében

a female wheelchair athlete

először teljesítette az egész versenyt

completed the Ironman World Championship.

egy kerekesszékes sportolónő.

(Applause)

(Taps)

(Applause ends)

(Taps vége)

And it wasn't just any female athlete.

És ez nem akármilyen sportolónő volt.

It was me.

Ez én voltam.

(Laughter)

(Nevetés)

A paralyzed orphan from India.

Egy indiai mozgássérült árva.

Against all odds, I achieved my dream,

Minden esélytelenség ellenére beteljesítettem álmomat,

and through this very personal commitment to myself,

és e nagyon személyes, magamnak tett fogadalom során

I slowly realized that completing the Ironman

lassan rájöttem, hogy az Ironman teljesítése

was about more than conquering Kona.

többet jelent a Kona legyőzésénél.

It was about conquering polio

A gyermekbénulást győztem le,

and other disabling but preventable diseases,

és más fogyatékosságot okozó, ám megelőzhető betegségeket,

not only for myself,

nemcsak magamért,

but for the millions of children

hanem több millió gyermekért,

who have been and still will be afflicted by vaccine-preventable diseases.

akiket olyan betegségek sújtottak és sújtanak, amik oltással megelőzhetők.

Today, we are closer than ever to eliminating one of those diseases

Még soha nem kerültünk ilyen közel ahhoz, hogy véget vessünk az egyik ilyen kórnak

everywhere in the world.

a világ minden táján.

In the mid-1980s, polio once paralyzed more than 350,000 children a year

A nyolcvanas években a polio évente több mint 350 ezer gyermeket bénított meg

in more than 125 countries.

több mint 125 országban.

That amounted to a staggering 40 cases an hour.

Ez azt jelenti: óránként negyven eset – döbbenetes.

By contrast, so far this year,

Ezzel szemben az idén

the last endemic countries have reported a total of only 12 cases.

az utolsó járvány sújtotta országból csak 12 esetet jelentettek.

Since 1988, more than 2.5 billion children have been immunized against polio,

1988 óta több mint 2,5 milliárd gyermeket oltottak be gyermekbénulás ellen,

and an estimated 16 million children,

és becslések szerint 16 millió gyermek,

who otherwise would have been paralyzed like me,

aki egyébként lebénult volna, akárcsak én,

are walking.

tud járni.

Despite this incredible progress,

A hihetetlen fejlődés ellenére

we know that until it's eradicated,

tudjuk, hogy míg gyökeresen ki nem irtják,

polio remains a very real threat,

a polio nagyon is valós veszélyt jelent,

especially to children in the poorest communities of the world.

főleg a világ legszegényebb falvaiban élő gyermekek számára.

It can reemerge in some of the most remote and dangerous places,

Egyes félreeső és veszélyes helyeken bármikor újra felütheti a fejét,

and from there, it can spread.

és onnan szétterjedhet világszerte.

And so this is my new Ironman:

Ez tehát az új Ironmanem:

to end polio.

felszámolni a gyermekbénulást.

And I am reminded every day,

És ez minden nap eszembe jut,

when I look at my two-and-a-half-year-old daughter Maya.

valahányszor ránézek két és fél éves kislányomra, Mayára.

She is able to climb a ladder in the park,

Létrára mászik a parkban,

push her scooter or kick a ball across the grass.

tolja a kismotorját, labdát rúg a füvön.

Almost everything that I see her do at her age

Szinte bármi, amit képes a korának megfelelően megtenni,

reminds me of what I could not do at that age.

arra emlékeztet, amit én akkor nem tudtam megtenni.

And when she was two months old,

Két hónapos korában

I took her to get her first polio vaccine.

elvittem őt az első polio-oltásra.

And when the doctor came in the room to prepare the shot,

Amikor az orvos belépett, hogy előkészítse az injekciót,

I asked him if I could take a picture to document the moment.

megkértem őt, hadd örökítsem meg a pillanatot egy fotóval.

When we left the room,

Amikor kimentünk a rendelőből,

I could feel my eyes welling up with tears.

éreztem, hogy könny szökik a szemembe.

I cried the entire way home.

Egész úton hazafelé sírtam.

It was in that moment that I realized

Abban a pillanatban értettem meg,

that my daughter's life would be very different from mine.

hogy a kislányom élete mennyire más lesz, mint az enyém.

She will never be faced with the crippling disability of polio,

Sosem kell elviselnie a polio okozta bénulást,

because a vaccine was available, and I chose to get her immunized.

mert az oltás elérhető volt, és úgy döntöttem, beoltatom őt.

She can do anything she wants,

Bármit megtehet, amit csak akar,

as can each of you.

ahogy önök is, mindannyian.

(Laughter)

(Nevetés)

Now I'd like to leave you all with one question:

Végül egy kérdést tennék csak fel:

what is your Ironman?

Mi az Ironman az önök életében?

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)