How to Find Humor in Life's Absurdity | Maira Kalman | TED

Fordító: Zsófia Herczeg Lektor: Zsuzsanna Lőrincz

Every day

Mindennap beszélgetünk Ornával,

I speak to my beautiful and brilliant cousin Orna,

az én gyönyörű és okos unokatestvéremmel,

who lives in Israel.

aki Izraelben él.

In normal times, we talk about which cousin is the bigger idiot,

Általában arról beszélgetünk, hogy melyik unokatesónk a nagyobb idióta,

which honey cake recipe to use,

(Nevetés)

vagy arról, hogy melyik mézessütireceptet válasszuk,

which books we're reading,

vagy hogy mit olvasunk;

the family stories from Belarus --

megosztjuk a régi, fehérorosz családi történeteket -

this is not Orna, these are other people in Belarus.

ez nem Orna, ezek mások Fehéroroszországból.

The conversations are a beacon for me,

Ezek a beszélgetések adnak nekem erőt,

and they fill my soul and enter my books.

megmelengetik a szívem, és bekerülnek a könyveimbe.

The other day, Orna brought up a Romanian philosopher named Emil Cioran.

A minap Ornával egy Emil Cioran nevű román filozófusról beszélgettünk.

He was a miserable insomniac

Cioran élete csupa keserűség volt, ráadásul álmatlanságban is szenvedett,

who drove everyone nuts because of this.

ezért aztán mindenkit az őrületbe kergetett.

(Laughter)

(Nevetés)

That's actually my favorite book of his,

Ez a kedvenc könyvem tőle, [A születés nehézségei]

but the better title, the more accurate translation,

bár a cím jobb, illetve pontosabb lenne így:

is "On the Inconvenience of Being Born."

A születés kényelmetlenségéről.

(Laughter)

(Nevetés)

So he was relentless in talking about how horrible it was to be alive.

Kérlelhetetlen kitartással írt arról, hogy milyen borzalmas élni

And he did this until the age of 85, when he died, which is incredibly ironic.

egészen 85 éves korában bekövetkezett haláláig,

ami meglehetősen ironikus.

(Laughter)

(Nevetés)

But I must give him credit.

Munkásságát mégis elismeréssel kell illessük,

He does bring up the essential dilemma:

hiszen végül is olyan alapvető problémákat vetett fel mint:

why are we here, for what purpose?

Miért vagyunk itt? Mi a létezésünk célja?

But today, I don't really want to dwell on the morose.

Ma viszont nem ezekről a borongós témákról szeretnék beszélni.

Let's talk about other things.

Beszéljünk most valami másról.

That's not the right slide.

Ez nem az a dia.

(Laughter)

(Nevetés)

That's the right slide.

Ez az!

[On death]

[A halálról]

(Laughter)

(Nevetés)

So here's Proust.

Ez itt Marcel Proust -

Dead, obviously --

holtan, nyilván.

or you think he's sleeping, but he's dead --

Ha azt hitték, csak alszik, nem, halott.

from a series of paintings that I’ve done called “Dead in Bed,”

A “Halottas ágy” c. festménysorozatom egyik darabja ez,

which includes Tolstoy and Chekhov, of course.

melyben Tolsztojról és Csehovról is van hasonló kép - természetesen.

In normal times --

Rendes időkben -

and these are not normal times,

és ezek most nem rendes idők,

these are grim times when the world is awash in war and killing --

ezek sötét idők, amikor a világot áthatja az öldöklés és a háborúk -

but in normal times, I have a routine.

rendes időkben van egy jó kis napirendem.

In the early morning hours, with a strong cup of coffee,

A reggelt egy jó erős kávéval indítom,

I read the obituaries.

és elolvasom az újságban a gyászjelentéseket.

The infusion of coffee and biography affords me a way to reflect.

A kávénak és az életrajzoknak ez az elegye segít, hogy kicsit magamba nézzek.

And it might seem too soon in the day to start with such a tremendous topic.

Talán túl korán van még ilyen súlyos témákhoz,

But it is a jolt to action

de nekem ez adja meg a szükséges kezdő lökést.

because it reminds me how fragile

Arra emlékeztet,

and how vulnerable we all are,

hogy milyen törékenyek és sebezhetőek vagyunk mindannyian,

and how quickly our lives can end.

és milyen hamar véget érhet az élet.

The night is different.

Este minden egészen más.

Then I watch an endless stream of murder mysteries,

Ilyenkor egymás után nézem a krimiket,

preferably British.

lehetőleg angol krimit,

Watching them is the kind of solace.

és ekkor megnyugszom.

I call this the murder and mint chip portion of the day.

Nálam ez a nap “mentafagyi és gyilkosság” szakasza.

(Laughter)

(Nevetés)

We have a problem, we solve the problem.

Van egy probléma, amit gyorsan megoldunk,

People seem briefly upset by the murders,

az ember kicsit szomorkodik a gyilkosságok miatt,

so many in every episode.

amiből minden részben van bőven,

But there is no time to brood

de sok elmélkedésre nincs idő,

because they have to film the next episode.

mert már jön is a következő rész:

And they all seem to say, “Get on with it.”

mintha mindegyik végén elhangzana: “Jöhet a következő.“

And the idea of prevailing over evil

És a gondolat, hogy legyőztük a gonoszt a legjobb altatószer számomra,

is my lullaby, and I sleep.

és gyorsan el is alszom.

But what of the day that lies ahead?

De mi van reggel, mikor még az egész nap előttünk áll?

Every one of us invents the day.

Mindenki kitalálja magának valahogy a napot.

Every single day is invented.

Minden egyes nap egy műalkotás.

The actual first day was 13.8 billion years ago, more or less.

Az első nap nagyjából 13,8 milliárd évvel ezelőtt volt.

And maybe with the information from the Webb telescope,

A Webb-teleszkóp segítségével

we can actually see the beginning of time,

ma már láthatjuk is az idők kezdetét,

which is an incomprehensible idea, of course.

ami természetesen teljesen felfoghatatlan.

But what does that perspective afford us

De segítségünkre van-e ez az új nézőpont abban,

when contemplating which tutu to wear

hogy eldöntsük, melyik tütüt vegyük fel,

or which insult to respond to

melyik sértésre reagáljunk,

or what book to write?

vagy milyen könyvet írjunk?

Sometimes the day is too long, excruciatingly long,

A napok néha túl hosszúak, gyötrelmesen hosszúak.

and I get out of bed, I look longingly at the bed

Kikelek az ágyból, vágyakozva nézek vissza rá,

and I say to the bed,

majd így szólok:

I will be back soon.

Hamarosan visszajövök.

(Laughter)

(Nevetés)

And in between, there are things to know

Aztán a kettő között ott vannak azok a dolgok, amiket tudni kell,

and things to not know.

és azok, amiket nem.

Here is a map of the United States

Ez itt az Egyesült Államok térképe.

(Nevetés)

made from memory by my mother, Sarah.

Legalábbis így rajzolta le édesanyám, Sarah, emlékezetből.

(Laughter)

(Nevetés)

Sarah was the dean of American history at Harvard.

Sarah az amerikai történelem tanszék dékánja volt a Harvardon.

(Laughter)

(Nevetés)

Actually not.

Persze nem.

(Laughter)

(Nevetés)

Her family fled the pogroms of Belarus for Palestine in the 1930s,

Anyám családja a pogromok elől menekült Fehéroroszországból Palesztinába

az 1930-as években,

and in 1954 our family moved to New York City.

majd 1954-ben a családunk áttelepül New Yorkba.

Her acute sense of the absurd permeated everything in our life

Anyám abszurditás iránti elképesztő fogékonysága

mindennapi életünk része volt - a szó legjobb értelmében.

in the best way possible.

This map for me is the gold standard of knowledge.

Számomra ez a térkép a tudás aranymértéke,

Knowledge as imagination, knowledge as humor,

mert a tudás képzelet, a tudás humor,

knowledge as not giving a damn

a tudás az, hogy fütyülünk rá,

what the correct answer is to anything, ever.

mi a helyes válasz - bármikor, bármire.

(Laughter and applause)

(Nevetés és taps)

Sarah, this is Sarah, did not speak that much.

Sarah - ez itt ő - nem sokat beszélt,

Really, she was of few words, and we really listened to her.

de ha mondott valamit, mindig nagyon figyeltünk rá.

And what are the obvious assets of not speaking?

Milyen egyértelmű előnyökkel jár, ha az ember nem beszél?

So many.

Rengeteggel!

No worries about repeating yourself or boring others.

Nem kell félnünk, hogy ismételjük magunkat, vagy untatunk másokat,

(Laughter)

(Nevetés)

Or boring yourself or being misunderstood.

hogy magunkat is unjuk, vagy hogy félreértenek.

No regrets of having said something inconsiderate or too considerate,

Nem kell megbánnunk, hogy valami olyasmit mondtunk, ami nem helyénvaló,

or too banal or too provocative,

tapintatlan, túl közhelyes, túl provokatív

or just plain stupid and altogether insufferable.

vagy egyszerűen csak simán marhaság és teljességgel felháborító.

That is what happens when we speak,

Mert ez van, ha beszélünk. Az ilyesmi elkerülhetetlen.

it is inevitable.

No justification at all for saying much of what we say.

A legtöbb dolog, amit mondunk, védhetetlen.

And if we examine this notion to its ultimate conclusion,

És ha ezt a folyományt górcső alá vesszük,

obviously the answer is no more dinner parties.

a következtetés egyértelmű: a vacsorapartiknak vége.

(Laughter)

(Nevetés)

“Wait,” you say, “None at all?

“Várjunk csak! - mondhatják - Mármint hogy mindnek?

What if the Tolstoys invite me?” who are pictured here.

Mi van, ha Tolsztojékhoz hívnak, akiket itt láthatunk.”

“Sure, but have you hung out with the Tolstoys?”

“Az más. De előtte is gyakran találkoztak Tolsztojékkal?”

"Or what if Antony and Cleopatra invite me?

“És mi van ha Antóniusz és Kleopátra hív?

Should I attend?"

Akkor se menjek?”

“OK,” I say. “But at your own peril.

“Nyugodtan, de csak saját felelősségre.

You know what happened to them.”

Mert hát ugye tudjuk, hogy végezték.”

(Laughter)

(Nevetés)

On the other hand,

Másrészről,

if you are invited,

ha az embert vendégsége hívják -

and let's just say, it's really lovely to be invited,

ami valljuk be, tényleg nagyon kedves gesztus -,

you never know what you're going to see that will be a painting,

mindig láthatunk valamit, amiből lesz egy festmény,

or hear, that might be a story,

vagy hallhatunk valamit, amiből lesz egy könyv.

some fragment, some gesture,

Lehet az egy mozdulat, egy mondatfoszlány

an image of a dog sitting on a green chair

vagy egy kutya, ahogy egy zöld széken ül

in front of radishes and flowers.

retkek és virágok háttérben.

And let's not forget connectedness, congeniality, conviviality,

És ne feledkezzünk meg az összetartozás érzéséről,

a rokonlelkűségről, a derűs együttlétekről, a bajtársiasságról,

camaraderie,

bonhomie, merriment, laughter.

az önfeledtségről, a vidámságról és a nevetésről.

What is wrong with that?

Mi ezzel a baj?

Nothing, absolutely nothing.

Semmi. Egyáltalán semmi.

(Applause)

(Taps)

I used to be ashamed of my inconsistencies.

Régen gyakran hoztak zavarba a következetlenségemmel.

Now I revel in them.

Ma már ezt kimondottan élvezem.

Everything is in conflict,

Mindenhol vannak ellentmondások,

everything has an opposite,

mindennek van másik oldala.

you are not bound to be one thing,

Nem vagyunk kötelesek mindent egy nézőpontból látni -

a truly liberating notion for me.

ez számomra rendkívül felszabadító gondolat.

You might tell the truth or you might lie.

Hazudhatok vagy mondhatok igazat.

You might be kind or unkind,

Lehetek kedves vagy undok,

selfish or generous, quick or thick.

önző vagy nagylelkű, gyors vagy lassú.

And in the midst of that confusion and that tumult,

Ebben a zűrzavarban és felfordulásban

the work blossoms.

virágzik az alkotókedv.

To have meaningful work is a salvation,

Az értelmes munka megváltás.

and one of my greatest pleasures is to stare at things,

Az egyik legnagyobb örömöm, mikor megnézhetem magamnak a dolgokat.

and my children always say that I get too close to people, strangers on the street,

A gyerekeim mindig mondják, hogy túl közel megyek ismeretlenekhez az utcán:

and just stare at them, at their features,

csak nézem őket, a vonásaikat,

because I'm so entranced.

mert az ilyesmi teljesen lenyűgöz.

So I have to be pulled away a little bit.

Kicsit odébb is szoktak húzni.

But then I can go into my studio and report on what I have encountered.

De aztán bevonulok a műtermembe, és kiadom magamból ezeket az élményeket.

And then, as a bonus, the bliss of mixing colors,

És aztán jön a jutalom: a boldogság, mikor kikeverem a színeket,

of being alone and listening to music and going into another world.

egyedül vagyok, zenét hallgatok, és átléphetek egy másik valóságba.

Here is a painting from a visit that I did to Cézanne's studio.

Ez a festmény azután készült, hogy látogatást tettem Cézanne műtermébe.

The walls are painted gray.

A falakat szürkére festettem.

This is the recipe for any of those who need it:

Ha valakinek esetleg szüksége lenne rá, íme a recept:

black, white, ochre and aquamarine.

egy kis fekete, fehér, okkersárga és akvamarinkék.

Now, as a talisman,

Ma már - mintegy talizmánként -

every painting I do includes Cézanne gray.

minden festménybe becsempészek egy kis Cézanne-szürkét.

Writing, of course, is different.

Az írás természetesen más.

Finding the idea,

Próbálom kitalálni a témát,

próbálok előhúzni hozzá egy szót a semmiből.

plucking a word out of the air.

But which word?

De milyen szó legyen?

And then a sentence, but which sentence?

És aztán jöjjön egy mondat, de milyen?

Aztán egy bekezdés, de milyen?

And then a paragraph, and which paragraph?

És ennek aztán sosincs vége. Olyan sok szó van!

And it never stops, so many words.

I could not live without both painting and writing,

Nem tudnék élni sem festés, sem írás nélkül.

and one supports the other in obvious ways.

Az egyik tevékenység egyértelműen segíti a másikat.

In both, the struggle is invisible but palpable.

A küzdelem mindkét műfajban láthatatlan, de érzékelhető.

I say the tears are invisible, but they're definitely there.

A könnyeket sem látjuk, de érezzük.

How do I deal with never good enough?

És mi van, ha úgy érzem, nem elég jó, amit csinálok?

Easy.

A válasz egyszerű.

[On self-loathing]

[Az önutálatról]

(Laughter)

(Nevetés)

“Self-loathing” is a truly ugly expression,

Az “önutálat” valóban utálatos kifejezés,

but it is an unavoidable condition.

de maga az élethelyzet elkerülhetetlen.

The crushing anxiety of not getting it right,

Mikor az embert megbénítja a félelem, hogy valamit nem jól csinál,

of not finding the truth,

hogy nem talál rá az igazságra,

of feeling worthless.

hogy értéktelennek érzi magát.

If you look at it one way,

Ha másként nézzük,

it could be helpful to have doubt and dismay.

akár hasznos is lehet, ha az embernek kétségei vannak.

Plowing through the muck of despair

Ahogy próbálunk kikecmeregni a kétségbeesés dágványából,

leads to a sense of humanism and perseverance.

megértjük, mi a humanizmus és a kitartás.

On the other hand,

Másrészről megértjük azt is, milyen abszurd és milyen unalmas

how absurd and tedious to be in the grips of self-doubt.

átadni magunkat az önmagunkban való kétkedésnek.

What a waste of time, that insidious insecurity.

Milyen értelmetlen időpocséklás ez az alattomos kétkedés.

What of finding your work and your place on Earth?

Hogy találjuk meg mi a feladatunk, hol a helyünk a Földön?

What of self-confidence?

Hol a magunkba vetett bizalom?

What of the bliss of finding the right color or the right word?

Hol a megfelelő szín vagy szó felfedezésének öröme?

What of sheer joy?

Hol a boldogság?

What is wrong with that?

Mi ezzel a baj?

Nothing, absolutely nothing.

Semmi, egyáltalán semmi.

After reading the obituaries, I go for a walk,

Miután elolvasom a gyászjelentéseket, sétálok egyet.

which is a salvation.

Ez is megváltás.

Here is Robert Walser,

Ő itt Robert Walser,

who wrote one of my favorite books called "The Walk,"

az egyik kedvenc könyvem, “A séta” szerzője.

which I highly suggest you read.

Szívből ajánlom, hogy olvassák el.

Walking and not thinking is the favorite state.

Nagyon szeretem, mikor csak sétálok, és nem gondolok semmire.

An empty brain, which I call my best brain,

Az agyam akkor működik legjobban, mikor üres:

is the only way to have any ideas, to allow surprises to appear.

ilyenkor jönnek az új ötletek, és érnek meglepetések.

“Solvitur ambulando,” they thought of this before I did, long ago.

Ahogy mondják: “Solvitur ambulando.” Előttem már jóval korábban tudták ezt.

Walking solves all problems without trying.

Séta közben erőlködés nélkül születnek meg a megoldások.

Walking leads to the pleasure of sitting,

Séta után üldögélni is jobban esik,

perhaps on a bus going down Fifth Avenue,

mondjuk, egy buszon, ami az Ötödik sugárúton megy végig,

and looking at the entire world around you with a great sense of well-being.

én pedig elégedetten szemlélhetem az ablakból a világot, ami körülvesz.

One day at a farmers market,

Egy nap egy piacon láttam egy nőt,

I saw a woman carrying an absolutely gigantic cabbage.

aki egy elképzelhetetlenül hatalmas káposztát cipelt.

(Laughter)

(Nevetés)

When I asked to photograph her, she looked really annoyed.

Mikor megkértem, hadd fotózzam le, nagyon bosszús lett.

(Laughter)

(Nevetés)

And for some reason, I was so delighted by her crankiness.

De valamiért nekem nagyon tetszett, hogy bosszankodik.

It seemed so authentic and true.

Olyan életszerű volt, olyan valóságos.

Let's just say what we feel.

Mondjuk ki, mit érzünk.

It made me think of all the things women hold,

Aztán az jutott eszembe, hogy milyen terheket cipelünk mi, nők

literally and metaphorically.

a szó szoros és átvitt értelmében:

Balloons and grudges.

léggömböket és haragot,

(Laughter)

(Nevetés)

And heavy loads and cabbages.

nehéz súlyokat és káposztákat,

And stupendous love and courage.

nagy szerelmeket és bátorságot

And the pink ukulele under a cherry tree.

vagy rózsaszín ukulelét egy cseresznyefa alatt.

And from this a book was formed:

Ebből a gondolatból könyv is született “Mit cipelnek a nők?” címmel.

“Women Holding Things”.

What do women hold?

Mit cipelünk?

The home and the family

Az otthonunkat, a családot, a gyerekeket,

and the children and the food.

hazavisszük az élelmiszert,

The friendships, the work,

hordozunk barátságokat, a munkánkat,

the work of the world and the work of being human,

a világ összes feladatát és az emberi lét nehéz feladatát,

the memories and the troubles and the sorrows

emlékeket, gondokat, szomorúságokat,

and the triumphs and the love.

győzelmeket és szerelmeket.

Men do as well, but not quite in the same way.

A férfiak is hordoznak ezt-azt, de másképp.

Sometimes when I'm feeling particularly happy or content,

Néha, mikor különösen boldog vagy elégedett vagyok,

I think I can provide sustenance for legions of human beings.

úgy érzem, rengeteg emberről lennék képes gondoskodni.

I can hold the entire world in my arms.

Az egész világot képes lennék a karjaimba zárni.

Other times, I can barely cross the room.

Máskor az is nehézséget okoz, hogy átmenjek egy szobán.

And I drop my arms, frozen.

A karomat sem tudom megemelni, tehetetlen vagyok.

There is never an end to holding,

Mindig tartani kell valamit,

and certainly there is often the feeling of never doing enough.

és gyakran érezzük úgy, hogy amit csinálunk, nem elég.

And then there is the next day and the next day.

Aztán jön a következő nap, és aztán megint a következő.

And one holds on.

De mi kitartunk.

I dreamt

Egyszer azt álmodtam,

someone else was stupid for a change.

hogy kivételesen valaki más viselkedett idétlenül.

(Laughter)

(Nevetés)

Such a relief.

Micsoda megkönnyebbülés.

(Laughter)

(Nevetés)

Albeit a fleeting one.

De sajnos gyorsan elmúlt.

A few years ago,

Néhány évvel ezelőtt

I did an illustrated edition

Alice B. Toklas önéletrajzának illusztrált kiadásán dolgoztam,

of "The Autobiography of Alice B. Toklas,"

written by the inimitable Gertrude Stein.

melyet az utánozhatatlan Gertrude Stein írt.

Alice and Gertrude lived a singular life,

Alice és Gertrude élete igazán különleges volt,

one of intense creativity and equally intense domesticity,

melyet áthatott a közös otthon és az alkotás iránti szenvedély.

and one could not exist without the other.

Nem tudtak meglenni egymás nélkül.

That, to me, is the ideal of life, family and work.

Számomra ilyen az otthon és a munka ideális viszonya.

My son Alex and I made a short film called "My Name is Alice B. Toklas,"

A fiammal, Alexszel készítettünk egy rövidfilmet,

melynek címe: “Nevem Alice B. Toklas”.

and for a brief day

Egy napra én lettem Alice.

I became Alice with two extra noses on my nose.

Az orromra felragasztottunk még kettőt.

Here is a short clip from the end of the film.

Kérem, nézzenek meg egy rövid bejátszást a film végéről.

[Picasso was an Idiot]

[Picasso egy marha volt]

(Piano music in background)

(A háttérben zongoramuzsika: Erik Satie - Gymnopédie No.1)

(Nevetés)

(Video) It took Picasso 90 sittings

(Videó) Picassónak 90 alkalomra volt szüksége,

to paint Gertrude Stein's portrait.

hogy megfesse Gertrude Stein portréját.

Nobody thought it looked like her,

Senki nem látta a hasonlóságot,

but he said, "Don't worry, it will."

de Picasso csak annyit mondott: “Semmi baj, majd lesz.”

But actually, I don't know if he knew anything about what he was talking about

De szerintem csak a levegőbe beszélt.

oh, you know, Picasso, he was impossible.

Picasso lehetetlen alak volt.

(Laughter)

(Nevetés)

Thank you very much.

Nagyon köszönöm.

Oh, this looks delicious.

Finomnak néz ki.

Absolutely delicious.

Rendkívül finomnak.

(Laughter)

(Nevetés)

(Piano music ends)

(Zongoramuzsika vége)

(Applause)

(Taps)

The hot dog was delicious,

A hot dog tényleg finom volt.

and dancing down Fifth Avenue was a complete joy.

Az Ötödik sugárúton pedig igazi boldogság volt végigtáncolni.

And as we say in our family,

És ahogy mi a családban mondjuk:

doing almost everything in the strangeness of life

Bármilyen furcsa vagy szomorú is legyen az élet,

through the sorrows of life, live.

élni kell.

Thank you very much.

Nagyon köszönöm.

(Applause and cheers)

(Taps és ujjongás)