What prosecutors and incarcerated people can learn from each other | Jarrell Daniels

Fordító: Maria Ruzsane Cseresnyes Lektor: Zsófia Herczeg

When I look in the mirror today,

Ma, amikor a tükörbe nézek,

I see a justice and education scholar at Columbia University,

a Columbia Egyetem végzett diákját látom, aki jogot és pedagógiát tanult;

a youth mentor, an activist

ifjúsági pártfogót, aktivistát,

and a future New York state senator.

és New York állam leendő szenátorát.

(Cheering)

(Üdvrivalgás)

I see all of that

Ezt mind látom a tükörben,

and a man who spent a quarter of his life in state prison --

de látom azt az embert is, aki élete negyedét börtönben töltötte –

six years, to be exact,

hat évet, hogy pontos legyek.

starting as a teenager on Rikers Island

Még kamaszként kezdtem meg büntetésem Rikers Islanden,

for an act that nearly cost a man his life.

valami olyasmiért, ami kis híján egy ember életébe került.

But what got me from there to here

Az, hogy ma itt vagyok, nem a büntetésnek köszönhető,

wasn't the punishment I faced as a teenager in adult prison

amivel tizenévesként a felnőttek börtönében szembesültem,

or the harshness of our legal system.

és nem is igazságszolgáltatásunk kérlelhetetlenségének.

Instead, it was a learning environment of a classroom

Egy osztályterem légköre vezetett be valami olyasmibe,

that introduced me to something I didn't think was possible for me

amiről sosem gondoltam volna, hogy lehetséges számomra,

or our justice system as a whole.

vagy akár jogrendünk egésze számára.

A few weeks before my release on parole,

Néhány héttel feltételes szabadulásom előtt

a counselor encouraged me to enroll in a new college course

egy pártfogó biztatott, hogy vegyek részt egy új főiskolai képzésben,

being offered in the prison.

amit a börtönben hirdettek meg:

It was called Inside Criminal Justice.

Börtönkurzus a büntető igazságszolgáltatásról címmel.

That seems pretty straightforward, though, right?

Elég lényegre törőnek tűnik a cím, ugye?

Well, it turns out,

Végül kiderült,

the class would be made up of eight incarcerated men

hogy nyolc fogvatartott és nyolc kerületi ügyészhelyettes

and eight assistant district attorneys.

vesz részt a tanfolyamon,

amit Geraldine Downey, a Columbia Egyetem pszichológia professzora,

Columbia University psychology professor Geraldine Downey

and Manhattan Assistant DA Lucy Lang

és Lucy Lang, manhattani kerületi ügyészhelyettes

co-taught the course,

közösen tartott.

and it was the first of its kind.

Ez volt az első ilyen próbálkozás.

I can honestly say

Őszintén meg kell mondjam,

this wasn't how I imagined starting college.

nem így képzeltem főiskolai tanulmányaim kezdetét.

My mind was blown from day one.

Az első naptól kezdve teljesen odavoltam.

I assumed all the prosecutors in the room would be white.

Azt gondoltam, a teremben csupa fehér ügyész lesz.

But I remember walking into the room on the first day of class

De emlékszem, hogy amikor bementem az első előadásra,

and seeing three black prosecutors

és megláttam a fekete ügyészeket

and thinking to myself,

arra gondoltam:

"Wow, being a black prosecutor --

"Feketeként ügyésznek lenni –

that's a thing!"

az már igen!"

(Laughter)

(Nevetés)

By the end of the first session,

Mire a tanfolyam első része véget ért,

I was all in.

teljesen beszippantott a dolog.

In fact, a few weeks after my release,

Sőt, egy héttel a szabadulásom után

I found myself doing something I prayed I wouldn't.

olyat tettem, amit mindenképp el akartam kerülni:

I walked right back into prison.

Egyenest visszasétáltam a börtönbe.

But thankfully, this time it was just as a student,

Hál' istennek ezúttal csak hallgatóként,

to join my fellow classmates.

hogy csatlakozzam csoporttársaimhoz.

And this time,

Ekkor már az órák végén

I got to go home when class was over.

hazamehettem.

In the next session, we talked about what had brought each of us

A képzés következő részében arról beszélgettünk,

hogyan jutott az életünk idáig,

to this point of our lives

and into the classroom together.

és hogy kerültünk abba a terembe.

I eventually got comfortable enough

Elég felszabadultnak éreztem magam ahhoz,

to reveal my truth to everyone in the room

hogy elmondjam ott mindenki előtt,

about where I came from.

hogyan kerültem ide.

I talked about how my sisters and I watched our mother suffer years of abuse

Elmeséltem, hogy nővéreimmel együtt végignéztük,

mit szenvedett el anyánk mostohaapánktól,

at the hands of our stepfather,

escaping, only to find ourselves living in a shelter.

hogy hogyan menekültünk el, és végül hogy kötöttünk ki egy anyaotthonban.

I talked about how I swore an oath to my family

Beszéltem róla, hogy megesküdtem a családomnak,

to keep them safe.

megvédem őket.

I even explained how I didn't feel like a teenager at 13,

Azt is elmagyaráztam, hogy 13 évesen nem úgy éreztem magam, mint egy kamasz,

but more like a soldier on a mission.

sokkal inkább, mint egy katona, küldetésben.

And like any soldier,

És ahogy a katonáknak,

this meant carrying an emotional burden on my shoulders,

ez nekem is azt jelentette, hogy érzelmi terhet hordozok a vállamon,

and I hate to say it,

és – bár utálom ezt kimondani –

but a gun on my waist.

egy pisztolyt is az övemben.

And just a few days after my 17th birthday,

Alig pár nappal 17. születésnapom után

that mission completely failed.

ez a küldetés teljesen félrecsúszott.

As my sister and I were walking to the laundromat,

Mentünk nővéremmel a mosodába,

a crowd stopped in front of us.

és tömeg állta el utunkat.

Two girls out of nowhere attacked my sister.

Teljesen váratlanul két lány a nővéremre támadt.

Still confused about what was happening, I tried to pull one girl away,

Megzavarodva attól, ami történik, megpróbáltam az egyik lányt elhúzni.

and just as I did, I felt something brush across my face.

és éreztem, hogy közben valami súrolja az arcom.

With my adrenaline rushing,

Ahogy dolgozott bennem az adrenalin,

I didn't realize a man had leaped out of the crowd and cut me.

észre sem vettem, hogy egy férfi kivált a tömegből és megvágott.

As I felt warm blood ooze down my face,

Amint megéreztem, hogy a meleg vér végigfolyik az arcomon,

and watching him raise his knife toward me again,

és láttam, hogy a férfi újra rám emeli kését,

I turned to defend myself and pulled that gun from my waistband

védekezésül előhúztam pisztolyom a derékszíjamból,

and squeezed the trigger.

és meghúztam a ravaszt.

Thankfully, he didn't lose his life that day.

Szerencsére a lövés nem volt halálos.

My hands shaking and heart racing, I was paralyzed in fear.

Kezem remegett, a szívem szaporán vert, és bénult voltam a félelemtől.

From that moment,

Ettől a pillanattól

I felt regret that would never leave me.

olyan megbánást éreztem, ami már mindig velem lesz.

I learned later on they attacked my sister in a case of mistaken identity,

Később tudtam meg, hogy félreértésből támadták meg a nővéremet –

thinking she was someone else.

összetévesztették valakivel.

It was terrifying,

Rémisztő volt,

but clear that I wasn't trained, nor was I qualified,

de kiderült az is, hogy nem voltam sem olyan felkészült, sem olyan képzett,

to be the soldier that I thought I needed to be.

amilyennek egy családját védő katonának lennie kéne.

But in my neighborhood,

De a környékünkön csak úgy éreztem biztonságban magam,

I only felt safe carrying a weapon.

ha van nálam fegyver.

Now, back in the classroom, after hearing my story,

Visszatérve a tanterembe, miután meghallgatták a történetem,

the prosecutors could tell I never wanted to hurt anyone.

az ügyészek is mondták, hogy nem akartam én bántani senkit.

I just wanted us to make it home.

Azt akartam csupán, hogy hazajussunk épségben.

I could literally see the gradual change in each of their faces

Láttam, miként változik meg az arcuk,

as they heard story after story

ahogy sorban végighallgatják a fogvatartottak történeteit,

from the other incarcerated men in the room.

egyiket a másik után.

Stories that have trapped many of us

Történeteket, melyek sokunkat nem engedtek szabadulni

within the vicious cycle of incarceration,

a fogva tartás ördögi köréből.

that most haven't been able to break free of.

Ezeket a köröket legtöbben nem tudják megszakítani.

And sure -- there are people who commit terrible crimes.

Persze vannak, akik szörnyű bűnöket követnek el.

But the stories of these individuals' lives

De amiket ezek az emberek

before they commit those acts

a bűncselekmények elkövetése előtt átéltek,

were the kinds of stories these prosecutors had never heard.

olyan történetek, amikhez hasonlót ezek az ügyészek sosem hallottak korábban.

And when it was their turn to speak -- the prosecutors --

És amikor arra került a sor, hogy az ügyészek beszéljenek,

I was surprised, too.

én magam is meglepődtem.

They weren't emotionless drones or robocops,

Ők sem érzéketlen drónok vagy robotzsaruk,

preprogrammed to send people to prison.

arra programozva, hogy börtönbe küldjék az embereket.

They were sons and daughters,

Nekik is volt apjuk, anyjuk,

brothers and sisters.

testvéreik.

But most of all, they were good students.

De ami a legfontosabb, jó tanulók voltak.

They were ambitious and motivated.

Voltak céljaik, amit el akartak élni.

And they believed that they could use the power of law to protect people.

És hittek abban, hogy a törvény erejével megvédhetik az embereket,

They were on a mission that I could definitely understand.

Olyan küldetést teljesítenek, amit nagyon is meg tudok érteni.

Midway through the course, Nick, a fellow incarcerated student,

A képzés felénél Nick – egyik elítélt társam –

poured out his concern

kifejtette aggodalmát,

that the prosecutors were tiptoeing around the racial bias and discrimination

hogy az ügyészek kerülgetik a faji alapú elfogultság és diszkrimináció kérdéseit

within our criminal justice system.

a büntető igazságszolgáltatásban.

Now, if you've ever been to prison,

Nos, aki volt valaha börtönben,

you would know it's impossible to talk about justice reform

az tudhatja, hogy nem lehet börtönreformról beszélni úgy,

without talking about race.

hogy szóba ne hoznánk a faji kérdést.

So we silently cheered for Nick

Csendben drukkoltunk Nicknek,

and were eager to hear the prosecutors' response.

és kíváncsian vártuk az ügyészek válaszát.

And no, I don't remember who spoke first,

Nem emlékszem, ki szólalt meg először,

but when Chauncey Parker, a senior prosecutor, agreed with Nick

de Chauncey Parker vezető ügyész igazat adott Nicknek, és kifejtette,

and said he was committed to ending the mass incarceration of people of color,

hogy véget kell vetni a színes bőrűek tömeges bebörtönzésének.

I believed him.

Én elhittem, hogy őszintén mondja.

And I knew we were headed in the right direction.

És tudtam, hogy jó irányba haladunk.

We now started to move as a team.

Elkezdtünk csapatként működni.

We started exploring new possibilities

Kezdtünk új lehetőségek után kutatni,

and uncovering truths about our justice system

és felfedni igazságszolgáltatásunk valós állapotát,

and how real change

és hogy mi hozhat

happens for us.

tényleges változást számunkra.

For me, it wasn't the mandatory programs inside of the prison.

Számomra ezt a változást nem a kötelező börtönbeli programok jelentették.

Instead, it was listening to the advice of elders --

Inkább az idősebbek tanácsaira figyeltem,

men who have been sentenced to spend the rest of their lives in prison.

azokéra, akiket arra ítéltek, hogy életük hátralevő részét börtönben töltsék,

These men helped me reframe my mindset around manhood.

Ők segítettek újragondolni, hogy mi a férfias viselkedés.

And they instilled in me all of their aspirations and goals,

Belém oltották minden vágyukat és céljukat,

in the hopes that I would never return to prison,

abban bízva, hogy sosem fogok visszakerülni a börtönbe,

and that I would serve as their ambassador to the free world.

és követük leszek a szabad világban.

As I talked, I could see the lights turning on for one prosecutor,

Említettem már, hogy láttam, miként világosodik meg az egyik ügyész,

who said something I thought was obvious:

aki valami olyat mondott, amit én nyilvánvalónak gondoltam:

that I had transformed despite my incarceration

hogy nem a fogva tartás eredményeként,

and not because of it.

hanem annak dacára változtam meg.

It was clear these prosecutors hadn't thought much about

Világos volt, hogy ezek az ügyészek korábban nem sokat gondolkodtak azon,

what happens to us after they win a conviction.

mi lesz velünk, miután elítéltek.

But through the simple process of sitting in a classroom,

De már az, hogy együtt ültünk egy tanteremben, elég volt ahhoz,

these lawyers started to see that keeping us locked up

hogy a jogászok kezdjék belátni, hogy sem a társadalomnak,

didn't benefit our community

sem nekünk nem szolgál javunkra,

or us.

ha bezárnak.

Toward the end of the course, the prosecutors were excited,

A tanfolyam vége felé az ügyészek izgatottan hallgatták,

as we talked about our plans for life after being released.

ahogy arról beszélünk, mit kezdünk életünkkel szabadulásunk után,

But they hadn't realized how rough it was actually going to be.

de az nem tudatosult bennük, milyen kemény is lesz ez nekünk.

I can literally still see the shock

Még most is látom a szó szerinti döbbenetet

on one of the junior ADA's face when it hit her:

az egyik fiatal kerületi ügyészhelyettes arcán:

the temporary ID given to us with our freedom

a szabaduláskor kapott ideiglenes igazolványunk elárulja,

displayed that we were just released from prison.

hogy frissen jöttünk a börtönből.

She hadn't imagined how many barriers this would create for us

Nem is gondolta, mennyi akadályt gördít ez elénk,

as we reenter society.

amikor visszatérünk a társadalomba.

But I could also see her genuine empathy for the choice we had to make

Ugyanakkor láttam, mennyire átéli, milyen nehéz meghoznunk a döntést,

between coming home to a bed in a shelter

hogy hová menjünk haza: egy ágyra valami szállón,

or a couch in a relative's overcrowded apartment.

vagy egy szabad kanapéra egy rokonunk agyonzsúfolt lakásába.

What we learned in the class

Abból, amit megtanultunk az órák során,

worked its way into concrete policy recommendations.

konkrét ajánlások születtek.

We presented our proposals

Javaslatainkat a diplomaosztón mondtuk el

to the state Department of Corrections commissioner

az állami Büntetés-végrehajtási Parancsnokság illetékesének

and to the Manhattan DA,

és a manhattani kerületi főügyésznek

at our graduation in a packed Columbia auditorium.

a Columbia Egyetem egy zsúfolt előadótermében.

As a team,

Ha most a csoportunkra gondolok,

I couldn't have imagined a more memorable way

ennél emlékezetesebbé aligha tehettük volna

to conclude our eight weeks together.

az együtt eltöltött nyolc hetet.

And just 10 months after coming home from prison,

Alig 10 hónappal az után, hogy kijöttem a börtönből,

I again found myself in a strange room,

újra egy szokatlan teremben találtam magam,

invited by the commissioner of NYPD to share my perspective

ahová New York város rendőrségének meghívására mentem el,

at a policing summit.

hogy egy értekezleten megosszam velük elképzeléseimet.

And while speaking,

Előadásom közben

I recognized a familiar face in the audience.

a hallgatóságban megpillantottam egy ismerős arcot.

It was the attorney who prosecuted my case.

Az ügyész volt, aki az esetemmel foglalkozott.

Seeing him,

Ahogy megláttam,

I thought about our days in the courtroom

eszembe jutottak a bíróságon töltött napok,

seven years earlier,

a hét évvel korábbiak,

as I listened to him recommend a long prison sentence,

ahogy végighallgatom, hogy hosszú börtönbüntetést kér rám,

as if my young life was meaningless

úgy, mintha fiatal életem értelmetlen lenne,

and had no potential.

és nem lenne benne semmi lehetőség.

But this time,

De most

the circumstances were different.

mások voltak a körülmények.

I shook off my thoughts

Elhessegettem gondolataimat,

and walked over to shake his hand.

és odamentem hozzá, hogy kezet rázzunk.

He looked happy to see me.

Úgy tűnt, örült, hogy találkoztunk.

Surprised, but happy.

Meg volt lepve, de örült nekem.

He acknowledged how proud he was about being in that room with me,

Mondta, hogy büszke, hogy itt lehet velem ebben a teremben,

and we began a conversation about working together

és elkezdtünk beszélgetni arról, hogy dolgozhatnánk együtt,

to improve the conditions of our community.

hogy jobbak legyenek a körülmények közösségünkben.

And so today,

És így ma

I carry all of these experiences with me,

mindezt a tapasztalatot felhasználom,

as I develop the Justice Ambassadors Youth Council at Columbia University,

mikor a Columbia Egyetem Jogvédő Diáktanácsát szervezem,

bringing young New Yorkers -- some who have already spent time locked up

és összehozom a New York-i fiatalokat – köztük olyanokat is, akik ültek már,

and others who are still enrolled in high school --

és másokat, akik még csak középiskolások –

together with city officials.

a város tisztviselőivel.

And in this classroom,

Ezeken az órákon

everyone will brainstorm ideas

ötletelünk, hogy miként lehetne

about improving the lives of our city's most vulnerable youth

a városban élő legveszélyeztetettebb fiatalok életén javítani,

before they get tried within the criminal justice system.

még mielőtt összeütközésbe kerülnének a törvénnyel.

This is possible if we do the work.

Erre megvan a lehetőség, ha tesszük a dolgunkat.

Our society and justice system has convinced us

Társadalmunk és jogrendszerünk azt a képzetet alakította ki bennünk,

that we can lock up our problems

hogy a problémákat megoldják a börtönök,

and punish our way out of social challenges.

és büntetéssel feloldhatjuk a társadalmi kihívásokat.

But that's not real.

De a valóság nem ez.

Imagine with me for a second

Képzeljenek el egy pillanatra egy olyan jövőt,

a future where no one can become

ahol senkiből nem lehet

a prosecutor,

ügyész,

a judge,

bíró,

a cop

rendőr,

or even a parole officer

de még felügyelő tiszt sem,

without first sitting in a classroom

ha nem ül be előbb egy tanterembe,

to learn from and connect with

hogy találkozzon és megismerkedjen azokkal,

the very people whose lives will be in their hands.

akiknek az életéről döntenie kell.

I'm doing my part to promote the power of conversations

Részemről megteszem, ami tőlem telik,

hogy támogassam ezeket a beszélgetéseket és az együttműködést.

and the need for collaborations.

It is through education

Megfelelő képzéssel elérhetjük,

that we will arrive at a truth that is inclusive and unites us all

hogy kialakuljon egy olyan jogrend, ami mindenkit befogad,

in the pursuit of justice.

és ahol mindenki egyenlő.

For me, it was a brand-new conversation

Számomra ezt jelentette ez az egészen újszerű párbeszéd

and a new kind of classroom

és teljesen újfajta képzés,

that showed me how both my mindset

ami megmutatta, hogy gondolkodásom

and our criminal justice system

és a bűnügyi igazságszolgáltatás is

could be transformed.

megváltoztatható.

They say the truth shall set you free.

Azt mondják, az igazság szabaddá tesz.

But I believe

De szerintem

it's education

inkább az oktatás

and communication.

és a párbeszéd vezet ehhez.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)