You Don’t Actually Know What Your Future Self Wants | Shankar Vedantam | TED

Fordító: Zsuzsanna Lőrincz Lektor: Zsuzsa Viola

When I was 12 years old,

12 éves koromban

I fractured my foot playing soccer.

eltört a lábam focizás közben.

I didn't tell my parents when I got home that night,

Nem mondtam el a szüleimnek, amikor hazaértem aznap este,

because the next day, my dad was taking me to see a movie,

mert úgy volt, hogy másnap apám elvisz moziba,

a soccer movie.

egy focis filmre.

I worried that if I told my parents about the foot,

Aggódtam, hogy ha elmondom, mi történt a lábammal,

they would take me to see a doctor.

orvoshoz visznek.

I didn't want to see a doctor,

Nem akartam orvoshoz menni,

I wanted to see the movie.

a filmet akartam megnézni.

The next morning, my dad goes,

Másnap reggel apám azt mondta:

"It's nice out. Why don't we walk to the theater."

“Szép idő van. Sétáljunk el a moziba.”

(Laughter)

(Nevetés)

It was a mile away.

Másfél kilométerre volt.

As we go, he says,

Ahogy mentünk, megkérdezte:

"Why are you limping?"

“Miért sántikálsz?”

I tell him I have something in my shoe.

Azt mondtam, van valami a cipőmben.

The movie was spectacular.

A film csodálatos volt.

It told the story of some of soccer's greatest stars,

A futball legnagyobb sztárjairól,

great Brazilian players.

a nagy brazil játékosokról szólt.

I was ecstatic.

El voltam ragadtatva.

At the end of the movie, I told my dad about the foot;

Mozi után elmondtam apámnak, mi történt a lábammal;

he took me to see an orthopedic doctor,

elvitt egy ortopéd orvoshoz,

who put my foot in a cast for three weeks.

aki három hétre begipszelte a lábamat.

I tell you the story today, because four decades later,

Ma azért mesélem ezt el, mert négy évtizeddel később

I don't really consider myself a soccer fan anymore.

már nem igazán tartom magam focirajongónak.

Today, my sports fandom is tuned to another kind of football.

Ma a sport iránti rajongásom tárgya egy másik fajta futball.

Now my 12-year-old self wouldn't just find this incomprehensible.

A 12 éves énem ezt nemcsak érthetetlennek tartaná,

My 12-year-old self would see this as a betrayal.

hanem árulásnak tekintené.

Now you might say we all change from the time we are 12,

Mondhatjuk erre, hogy mindannyian változtunk 12 éves korunk óta,

so let me fast-forward a decade.

úgyhogy hadd ugorjak előre egy évtizedet.

When I was 22,

22 éves koromban

I was a freshly minted electronics engineer in southern India.

frissen végzett elektronikai mérnök voltam Dél-Indiában.

I had no idea that three decades later, I would be living in the United States,

Nem tudtam, hogy három évtizeddel később az Egyesült Államokban fogok élni,

újságíró leszek,

that I would be a journalist,

and that I would be the host of a podcast called "Hidden Brain."

és hogy a “Hidden Brain” nevű podcast házigazdája leszek.

It's a show about human behavior

A műsor az emberi viselkedésről szól,

and how to apply psychological science to our lives.

és arról, hogyan alkalmazzuk a pszichológia tudományát az életünkben.

Now we didn’t have podcasts when I graduated from college.

Amikor én végeztem a főiskolán, még nem voltak podcastok.

We didn’t walk around with smartphones in our pockets.

Nem járkáltunk okostelefonokkal a zsebünkben.

So my future was not just unknown;

Szóval a jövőm nemcsak ismeretlen volt,

it was unknowable.

hanem megismerhetetlen is.

All of us have seen what this is like in the last three years,

Mindannyian megtapasztaltuk ezt az elmúlt három évben,

as we slowly try and emerge from the COVID pandemic.

ahogy lassanként próbálunk kilábalni a COVID-járványból.

If we think about the people we used to be three years ago, before the pandemic,

Ha arra gondolunk, milyenek voltunk három évvel ezelőtt, a világjárvány előtt,

we can see how we have changed.

láthatjuk, mennyire megváltoztunk.

We can see how anxiety and isolation

Láthatjuk, hogy a szorongás, az elszigeteltség,

and upheavals in our lives and livelihoods,

az életünk és a megélhetésünk megpróbáltatásai

how this has changed us, changed our outlook,

hogyan változtattak meg minket,

hogyan alakították a szemléletünket, a perspektívánkat.

changed our perspective.

But there is a paradox here,

De van itt egy paradoxon,

and the paradox is when we look backwards,

mégpedig az, hogy amikor visszatekintünk,

we can see enormous changes in who we have become.

látjuk a hatalmas változásokat, hogy mivé váltunk.

But when we look forwards,

De amikor előretekintünk,

we tend to imagine that we're going to be the same people in the future.

azt képzeljük, hogy a jövőben is ugyanazok az emberek leszünk.

Now sure, we imagine the world is going to be different.

Persze, úgy képzeljük, hogy a világ más lesz.

We know what AI and climate change

Tudjuk, hogy az MI és a klímaváltozás

is going to mean for a very different world.

egészen más világot fog jelenteni.

But we don't imagine that we ourselves will have different perspectives,

De azt már nem képzeljük el, hogy mi magunk más perspektívákat,

different views, different preferences in the future.

más nézeteket, más preferenciákat fogunk képviselni a jövőben.

I call this the illusion of continuity.

Én ezt a folytonosság illúziójának nevezem.

And I think one reason this happens is that when we look backwards,

És azt hiszem, ennek egyik oka az, hogy amikor visszatekintünk,

the contrast with our prior selves to who we are today is so clear.

a kontraszt a korábbi és a mai énünk között egyértelmű.

We can see it so clearly that we have become different people.

Világosan látjuk, hogy más emberekké váltunk.

When we look forward, we can imagine ourselves being a little older,

Amikor előretekintünk, el tudjuk képzelni magunkat egy kicsit idősebbnek,

a little grayer,

egy kicsit őszebbnek,

but we don't imagine, fundamentally,

de nem képzeljük el azt, alapjában véve,

hogy más lesz a szemléletünk vagy a perspektívánk,

that we're going to have a different outlook or perspective,

hogy más emberek leszünk.

that we're going to be different people.

And so those changes seem more amorphous.

Ezek a változások homályosabbnak tűnnek.

I want to make the case to you today

Ma azt szeretném bizonyítani,

that this illusion has profound consequences

hogy ennek az illúziónak komoly következményei vannak

not just for whether we become soccer players or podcast hosts,

nemcsak arra nézve, hogy focisták vagy podcast műsorvezetők leszünk-e,

but for matters involving life and death.

hanem az élet és halál kérdéseiben is.

Let me introduce you to John and Stephanie Rinka.

Hadd mutassam be önöknek John és Stephanie Rinkát.

We did a story about them for "Hidden Brain" some years ago.

Néhány évvel ezelőtt bemutattuk a történetüket a “Hidden Brain”-ben.

This photograph was taken in 1971, on their wedding day.

Ez a fénykép 1971-ben készült, az esküvőjük napján.

John and Stephanie had just eloped,

John és Stephanie épp megszöktek,

and gotten married at Cambridge City Hall in Massachusetts.

és a massachusettsi Cambridge városházáján összeházasodtak.

He was 22, she was 19.

A férfi 22, a nő 19 éves volt.

John told me that after they got married,

John elmondta, hogy miután összeházasodtak,

they traveled to different parts of the country.

bejárták az országot.

They eventually settled in North Carolina.

Végül Észak-Karolinában telepedtek le.

John became a high school basketball coach,

John középiskolai kosárlabdaedző lett,

Stephanie became a nurse.

Stephanie pedig ápolónő.

And because they lived in a rural part of the state,

És mivel vidéki térségben éltek,

she would often make house visits to patients.

a nő gyakran látogatta a betegeket otthonukban.

Many of the patients she saw were very sick.

Sokan súlyos állapotban voltak.

They had terminal illnesses, very low quality of life.

Halálos betegségben szenvedtek, életminőségük nagyon alacsony volt.

And when Stephanie came home from these visits,

Amikor Stephanie hazaért a látogatásokról,

gyakran megrázta a dolog.

she was often shaken.

And she would tell John,

Azt mondogatta Johnnak:

"John, if I ever get a terminal illness,

“John, ha én egyszer halálos beteg leszek,

please do nothing to prolong my suffering.

kérlek, ne tégy olyat, ami meghosszabbítaná a szenvedésemet.

I care more about quality of life than quantity of life.

Nekem fontosabb az élet minősége, mint az élet mennyisége.”

In her more dramatic moments, she would say,

Drámaibb pillanataiban azt mondta:

"John, if I ever get that sick, just shoot me.

“John, ha ennyire beteg leszek, csak lőj le.

Just shoot me."

Csak lőj le.”

And John Rinka would look lovingly at his wife, his healthy wife,

John Rinka pedig szeretettel nézett a feleségére, az egészséges feleségére,

and he would say,

és azt mondta:

"OK, Steph. OK."

“Oké, Steph. Oké.”

Fast-forward a couple of decades.

Pár évtizeddel később,

In her late fifties, Stephanie begins to slur her words.

az ötvenes évei végén Stephanie elkezd akadozva beszélni.

She goes to see a doctor, who runs some tests,

Elmegy orvoshoz, aki elvégez néhány vizsgálatot,

and he diagnoses her with ALS, Lou Gehrig's disease.

és ALS-t, azaz Lou Gehrig-kórt diagnosztizál nála.

He tells her it's fatal. It's incurable.

Azt mondja neki, hogy ez halálos. Gyógyíthatatlan.

And he tells her that a day is going to come

És hogy eljön a nap,

when she is no longer able to breathe on her own.

amikor már nem lesz képes önállóan lélegezni.

Stephanie, being Stephanie,

Stephanie, Stephanie lévén,

decides to extract as much joy and pleasure from life as she can,

úgy dönt, annyi örömöt merít az életből, amennyit csak tud;

she spends time with friends and family.

időt tölt a barátaival és a családjával.

As she gets sicker,

Amikor betegebb lesz,

she and John spend some time on a beautiful beach that they both love.

Johnnal elmennek egy szép tengerpartra, amit mindketten imádnak.

But there comes a day when Stephanie, in fact, is no longer able to breathe.

Ám eljön a nap, amikor Stephanie már valóban nem képes lélegezni.

She's gasping for air, and John takes her to the hospital.

Levegőért kapkod, és John beviszi a kórházba.

And a nurse at the hospital asked Stephanie,

A kórházban egy nővér megkérdezi Stephanie-t:

"Mrs. Rinka, would you like us to put you on a ventilator?"

“Mrs Rinka, szeretné, ha lélegeztetőgépre tennénk?”

And Stephanie says yes.

És Stephanie igent mond.

John is flabbergasted.

John megdöbben.

They've been having this conversation for 30 years.

Már 30 éve beszélnek erről.

Surely that's not what Stephanie wants.

Stephanie biztosan nem ezt akarja.

He doesn't say anything.

John nem szól semmit.

The next morning, he says,

Másnap reggel azt mondja:

“Steph, a nővér tegnap megkérdezte, akarod-e, hogy lélegeztetőgépre tegyenek,

"Steph, when the nurse asked you yesterday if you wanted to go on a ventilator,

és te igent mondtál,

tényleg ezt akarod?”

and you said yes,

is that really what you want?"

And Stephanie Rinka said yes.

És Stephanie Rinka igent mond.

Now, you might argue that if Stephanie had written out an advance directive,

Most érvelhetnénk azzal, hogy ha Stephanie írt volna egy előzetes rendelkezést,

if Stephanie had come into the hospital unconscious,

vagy ha Stephanie eszméletlenül került volna a kórházba,

if the nurse had asked John, "What is it your wife would want?"

ha a nővér megkérdezte volna Johntól, mit szeretne a felesége,

John, without hesitation, would have said,

John habozás nélkül azt mondta volna:

"Of course she does not want to go on a ventilator.

“Természetesen nem akar lélegeztetőgépre kerülni.

Ki kell alakítanunk a lehető legjobb körülményeket,

We should figure out a way to keep her as comfortable as possible

hogy méltósággal halhasson meg.”

so that she can die with dignity."

But of course, this only solves the legal conundrum.

De ez csak a jogi fejtörést oldja meg.

It doesn't solve the ethical problem here.

Nem oldja meg az etikai problémát.

And the ethical problem is that Stephanie, at age 39, as she was healthy,

És az etikai probléma az, hogy Stephanie 39 évesen, mivel egészséges volt,

had no real conception of what Stephanie at age 59,

nem tudhatta, hogy az 59 éves,

with a terminal illness, gasping for air,

halálos betegségben szenvedő, levegőért kapkodó Stephanie

would really want.

mit akar valójában.

For the older Stephanie,

Az idősebb Stephanie számára

her younger self might as well have been a stranger.

a fiatalabb énje akár egy idegen is lehetett volna.

A stranger who was trying to make life and death decisions for her.

Egy idegen, aki megpróbált élet-halál kérdésekben dönteni helyette.

Philosophers have talked for many years about a thought experiment;

A filozófusok hosszú évek óta beszélnek egy gondolatkísérletről,

it’s sometimes called the “ship of Theseus”.

amit “Thészeusz hajójának” is neveznek.

The great warrior Theseus returned from his exploits,

A nagy harcos Thészeusz visszatért hőstetteiből,

his ship was stationed in the harbor as a memorial.

hajóját megőrizték a kikötőben emlékül.

And over the decades, parts of the ship began to rot and decay,

Az évtizedek során a hajó egyes részei korhadni, pusztulni kezdtek,

and as this happened, planks were replaced by new planks.

és minthogy ez történt, a deszkákat újakkal cserélték ki.

Until, eventually, every part of the ship of Theseus

Mígnem végül Thészeusz hajójának minden részét

was built from something new.

új elemek alkották.

And philosophers, starting with Plato,

A filozófusok pedig Platóntól kezdve feltették a kérdést:

have asked the question "If every part of the ship of Theseus is new,

“Ha Thészeusz hajójának minden része új,

is this still the ship of Theseus?"

akkor ez még mindig Thészeusz hajója?”

Önök és én Thészeusz hajójának két lábon járó példái vagyunk.

You and I are walking examples of the ship of Theseus.

Our cells turn over all the time.

A sejtjeink állandóan változnak.

The people you were 10 years ago are not the people you are today.

Ma nem azok az emberek vagyunk, akik tíz évvel ezelőtt voltunk.

Biologically, you have become a different person.

Biológiailag más emberré váltunk.

But I believe something much more profound happens at a psychological level.

De úgy hiszem, valami sokkal mélyebb dolog történik pszichológiai szinten.

Because you could argue a ship is not just a collection of planks,

Mert mondhatnánk, hogy egy hajó nemcsak deszkák összessége,

a body is not just a collection of cells.

egy test nemcsak sejtek összessége.

It's the organization of the planks that makes the ship.

A deszkák összekapcsolódnak, így épül fel a hajó.

It's the organization of the cells that make the body.

A sejtek összekapcsolódnak, így épül fel a test.

If you preserve the organization,

Ha megőrizzük a szerveződést,

even if you swap planks or cells in and out,

még ha a deszkákat vagy a sejteket ki is cseréljük,

you still have the ship, you still have the same body.

megmarad a hajó, a test is ugyanaz marad.

But at a psychological level,

De pszichológiai szinten

each new layer that's put down

minden egyes új réteg, amit lerakunk,

is not identical to the one that came before it.

más, mint az előtte lévő.

The famous plasticity of the brain that we've all heard so much about

Az agy híres plaszticitása, amiről már annyit hallottunk,

means that, on an ongoing basis,

azt jelenti, hogy folyamatosan

you are constantly becoming a new person.

mindig új emberré válunk.

This has profound consequences for so many aspects of our lives.

Ennek mélyreható következményei vannak életünk számos területén.

You know, I have the illusion that 12-year-old Shankar

Tudják, az az illúzióm, hogy a 12 éves Shankar,

who wanted to be a soccer star,

aki futballsztár akart lenni,

and 52-year-old Shankar who is the podcast host

az 52 éves Shankar, aki egy podcast házigazdája

and 82-year-old Shankar,

és a 82 éves Shankar,

who will hopefully be living one day on a beautiful beach,

aki egy nap remélhetőleg egy gyönyörű tengerparton fog élni,

that these are all the same person.

mind ugyanaz a személy.

Is that really true?

Tényleg így van?

Let's set aside the philosophical questions for another day,

A filozófiai kérdéseket tegyük félre egy másik napra,

and let me tell you about some of the practical challenges

és nézzük, milyen kihívások elé állít bennünket ez a probléma

of this problem.

a gyakorlatban.

When we make promises to other people,

Amikor ígéreteket teszünk másoknak,

when we promise to love someone till death do us part,

pl. megígérjük valakinek, hogy szeretni fogjuk, míg a halál el nem választ,

we are making a promise that a stranger is going to have to keep.

olyan ígéretet teszünk, amelyet egy idegennek kell majd betartania.

Our future selves might not share our views, our perspectives, our hopes.

A jövőbeli énünk nem biztos, hogy osztja

a nézeteinket, perspektíváinkat, reményeinket.

When we lock people up and throw away the key,

Amikor bezárunk embereket, és eldobjuk a kulcsot,

it's not just that the people we imprison are going to be different in 30 years.

nemcsak arról van szó, hogy a bebörtönzött emberek 30 év múlva mások lesznek.

We are going to be different 30 years from now.

Mi is mások leszünk 30 év múlva.

Our need for retribution, for vengeance, might not be what it is today.

A megtorlás, a bosszú iránti igényünk talán nem olyan lesz, mint ma.

(Applause)

(Taps)

When we pass laws,

Amikor törvényeket hozunk,

we often do so with an intent of making a better country,

gyakran azzal a szándékkal tesszük, hogy jobbá tegyük az országot,

improving our country.

jobbítsuk az országunkat.

But any country that's been around for a few decades

De minden országnak, amely már több évtizede létezik,

has numerous laws on the books

számos olyan törvénye van,

that made perfect sense when they were crafted --

amelyek megalkotásukkor teljesen észszerűek voltak –

in fact, that were seen as enlightened when they were crafted --

sőt, abban az időben haladó szellemiségűnek tekintették őket –,

and today, they seem antiquated or absurd, or even unconscionable.

ma pedig elavultnak, abszurdnak vagy akár alaptalannak tűnnek.

And all of these examples stem from the same problem,

Mindezen példák ugyanabból a problémából erednek,

which is that we imagine that we represent the end of history.

hogy azt képzeljük, mi képviseljük a történelem végét.

That the future is only going to be more of the same.

Hogy a jövő nem hoz semmi különöset.

I have three pieces of advice

Három tanácsom van,

on how to wrestle with this wicked problem.

hogy miként birkózzunk meg ezzel a komisz problémával.

And it is a wicked problem,

Hiszen ez egy komisz probléma,

because all of us spend so much of our lives

mivel életünk nagy részét azzal töltjük,

trying to make our future selves happy.

hogy megpróbáljuk boldoggá tenni jövőbeli énünket.

We don't stop to ask,

Nem vonjuk kérdőre magunkat:

"Is it possible that in 20 or 30 years,

“Lehetséges, hogy 20 vagy 30 év múlva

a jövőbeli énünk értetlenül,

our future selves are going to look back at us

with bewilderment, with resentment.

neheztelve fog visszanézni ránk?”

That our future selves will ask us,

Hogy a jövőbeli énünk megkérdezi majd tőlünk:

"What made you possibly think that that is what I would want?"

”Miből gondoltad, hogy én ezt akarom?”

The first piece of advice I have

Az első tanácsom az,

is if you accept the idea that you're going to be a different person

amennyiben elfogadják, hogy 30 év múlva más emberek lesznek,

in 30 years' time,

hogy aktívan formálniuk kell azt a személyt, akivé válni fognak.

you should play an active role crafting the person you are going to become.

You should be the curator of your future self.

Legyenek a jövőbeli énjük kurátorai.

You should be the architect of your future self.

Legyenek a jövőbeli énjük megalkotói.

But what does that mean?

De mit is jelent ez?

Spend time with people who are not just your friends and family.

Töltsenek időt olyan emberekkel is, akik nem a barátaik vagy a családjuk.

Spend time on avocations and professional pursuits

Fordítsanak időt olyan hobbikra és szakmai tevékenységekre,

that are not just what you do regularly.

amelyek nem tartoznak rendszeres elfoglaltságaik közé.

Expand your horizons,

Szélesítsék ki a látókörüket,

because you're going to become someone different,

mert valaki mássá fognak válni,

you might as well be in charge of deciding who that person is going to be.

és akár önök is eldönthetik, hogy ki lesz az a személy.

So the first piece of advice is to stay curious.

Az első tanács tehát az, hogy maradjanak kíváncsiak.

Second, as we make pronouncements on social media or in political forums,

Másodszor, amikor a közösségi médiában, politikai fórumokon vagy vacsorapartikon

or at dinner parties,

kinyilatkoztatásokat teszünk,

let's bear in mind that among the people who might disagree with us

tartsuk szem előtt, hogy azok között, akik esetleg nem értenek velünk egyet,

are our own future selves.

ott van a saját jövőbeli énünk is.

(Laughter)

(Nevetés)

So when we express views with great certitude and confidence,

Amikor tehát nagy bizonyossággal és magabiztossággal fejezzük ki nézeteinket,

let's remember to add a touch of humility.

nem árt egy csipetnyi alázat.

This is true, by the way, not just at an individual level --

Ez egyébként nemcsak egyéni szinten igaz,

hanem szervezeti szinten is.

it's also true at an organizational level.

Nemrég beszélgettem egy fiatal, csodálatos nővel.

I was speaking, some time ago, with this young, wonderful woman.

She had just reached a position of authority at her organization,

Épp akkor került vezető pozícióba,

and she had many idealistic ideas

és sok idealista elképzelése volt arról,

of how she wanted to change her organization.

hogyan szeretné megváltoztatni a szervezetet.

And she asked me, "How do we make these changes

Azt kérdezte tőlem: “Hogyan tudjuk e változásokat úgy végrehajtani,

so that in the future,

hogy a jövőben

no one's going to come along and undo the changes that I have made?"

senki ne tudja csak úgy visszacsinálni az általam végrehajtott változásokat?”

And it's a very human impulse, but it stems from the same belief,

Ez természetes emberi késztetés, de ugyanabból a hitből fakad,

that our perspective on history is the final word.

hogy a mi perspektívánkkal ér véget a történelem.

And quite simply, this is wrong.

Ez egész egyszerűen tévedés.

Three.

Három.

I've given you a number of ways

Több példát is említettem arra,

in which our future selves are going to be weaker and frailer than we are today.

hogy a jövőbeli énünk

gyengébb és törékenyebb lesz, mint amilyenek ma vagyunk.

And that is true, that is part of the story.

És ez így igaz, ez része a történetnek.

But it is only a part of the story.

De csak az egyik része.

Our future selves are also going to have capacities and strengths

A jövőbeli énünknek olyan képességei, erősségei

and wisdom that we do not possess today.

és bölcsességei is lesznek, amelyekkel ma nem rendelkezünk.

So when we confront opportunities and we hesitate,

Amikor tehát szembesülünk a lehetőségekkel, és habozunk,

when I tell myself, "I don't think I have it in me

amikor azt mondom magamnak, nem hiszem, hogy van bennem annyi,

to quit my job and start my own company,"

hogy otthagyjam a munkámat és saját céget alapítsak,

or I tell myself I don't have it in me to learn a musical instrument

vagy amikor azt mondom, nincs meg bennem, hogy 52 évesen

at the age of 52.

megtanuljak egy hangszeren játszani.

Or I tell myself I don't have it in me to look after a disabled child.

Vagy nincs meg bennem, hogy fogyatékos gyerekkel foglalkozzak.

What we really should be saying

Valójában azt kellene mondanunk:

is "I don't have the capacity to do those things today.

“Ma még nincs meg bennem a képesség, hogy ezeket a dolgokat megtegyem.

That doesn’t mean I won’t have the capacity to do those things tomorrow.”

Ez nem jelenti azt, hogy holnap nem leszek képes ezekre a dolgokra.”

So lesson number three is to be brave.

A harmadik lecke tehát az, hogy legyünk bátrak.

I believe if you can do these three things,

Hiszem, hogy ha ezt a három dolgot meg tudják tenni,

if you can stay curious,

ha kíváncsiak tudnak maradni,

you can practice humility and you can be brave,

ha alázatot tudnak gyakorolni és bátrak tudnak lenni,

then your future self will look back at you

akkor a jövőbeli énjük, amikor visszatekint

in 20 or 30 years --

20 vagy 30 év múlva,

will look back,

nem neheztelve

not with resentment or bewilderment,

vagy megrökönyödve fog visszanézni,

but will look back at you and say:

hanem visszatekint, és azt mondja:

“Köszönöm.”

"Thank you."

(Applause)

(Taps)