How urban spaces can preserve history and build community | Walter Hood

Fordító: Beatrix Turán Lektor: Péter Pallós

How can landscapes imbue memory?

Hogyan itatják át a terek az emlékezetet?

When we think about this notion "e pluribus unum" --

Gondoljunk az "e pluribus unum" –

"out of many, one,"

"sokból egy" mottóra:

it's a pretty strange concept, right?

elég fura fogalom ez, nemde?

I mean, with all different races and cultures of people,

Úgy értem, annyi különböző fajta ember és kultúra létezik –

how do you boil it down to one thing?

hogyan hozunk ki mindebből egyvalamit?

I want to share with you today this idea of "e pluribus unum"

A "sokból egy" fogalmáról akarok ma beszélni,

and how our landscape might imbue those memories of diverse perspectives,

s arról, hogyan itathatják át a helyek a sokféle szemszögű emberek emlékezetét

as well as force us to stop trying to narrow things down

s hogyan késztethetnek arra, hogy ne próbáljuk leegyszerűsíteni a dolgokat

to a single, clean set of identities.

egyértelmű identitások csoportjaira.

As an educator, designer,

Oktatóként és tervezőként

I'd like to share with you five simple concepts

öt egyszerű fogalmat említek,

that I've developed through my work.

amelyeket munkám során hasznosítottam.

And I'd like to share with you five projects

Öt projektről is beszélek,

where we can begin to see how the memory around us,

amelyek példázzák, hogy a körülöttünk élő emlékek,

where things have happened,

a helyek, ahol dolgok történtek,

can actually force us to look at one another in a different way.

valóban rávehetnek, hogy másként nézzünk egymásra.

And lastly: this is not just an American motto anymore.

És végül: a "sokból egy" már nemcsak amerikai mottó.

I think e pluribus unum is global.

Az e pluribus unum gondolata globális.

We're in this thing together.

Mind egy cipőben járunk.

First, great things happen when we exist in each other's world --

Először is, nagyszerű dolgok történnek, ha belépünk egymás világába –,

like today, right?

mint például ma, nem igaz?

The world of community gardens --

Vegyük a közösségi kertek világát.

most of you have probably seen a community garden.

A legtöbben biztosan láttak már közösségi kertet.

They're all about subsistence and food. Right?

Lényegük a létfenntartás és a növénytermesztés, igaz?

I'll tell you a little story,

Elmesélek egy történetet,

what happened in New York more than a decade ago.

amely New Yorkban esett meg több mint tíz éve.

They tried to sell all of their community gardens,

A város el akarta adni az összes közösségi kertet,

and Bette Midler developed a nonprofit, the New York Restoration Project.

ám Bette Midler létrehozta a New York Restoration Project nevű nonprofit céget.

They literally brought all the gardens

Felvásárolták az összes kertet,

and decided to save them.

és úgy döntöttek, megmentik őket.

And then they had another novel idea:

Volt még egy újszerű ötletük:

let's bring in world-class designers

világhíres tervezőket vontak be a munkába,

and let them go out into communities and make these beautiful gardens,

akik gyönyörű kertekké változtatták a közösségi kerteket,

and maybe they might not just be about food.

s ez már nemcsak a növénytermesztésről szólt.

And so they called me,

Engem is megkerestek,

and I designed one in Jamaica, Queens.

és terveztem is egy kertet a queensi Jamaicában.

And on the way to designing this garden,

Miközben ezen dolgoztam,

I went to the New York Restoration Project Office,

elmentem a New York Restoration Project irodájába,

and I noticed a familiar name on the door downstairs.

ahol ismerős nevet pillantottam meg egy földszinti ajtón.

I go upstairs, and I said,

Felmentem az emeletre, s megkérdeztem:

"Do you guys know who is downstairs?"

"Tudjátok, ki van a földszinti irodában?"

And they said, "Gunit."

Azt felelték: "Gunit."

And I said, "Gunit?

Mire én: "Gunit?

You mean G-Unit?

Úgy értitek, G-Unit?

Curtis '50 Cent' Jackson?"

Curtis '50 Cent' Jackson?"

(Laughter)

(Nevetés)

And they said, "Yeah?"

Mire ők: "Tényleg?"

And I said, "Yes."

Mire én: "Tényleg."

And so we went downstairs, and before you knew it,

Úgyhogy lementünk hozzá, és mire észbe kaptunk volna,

Curtis, Bette and the rest of them formed this collaboration,

Curtis, Bette és a többiek összeálltak,

and they built this garden in Jamaica, Queens.

és megépítették ezt a kertet Jamaicában.

And it turned out Curtis, 50 Cent, grew up in Jamaica.

Mint kiderült, Curtis, 50 Cent, Jamaicában nőtt fel.

And so again, when you start bringing these worlds together --

Megint csak, ha összehozzuk e különböző világokat –

me, Curtis, Bette --

engem, Curtist, Bette-t –,

you get something more incredible.

valami sokkal hihetetlenebb dolgot kapunk.

You get a garden

Olyan kertet,

that last year was voted one of the top 10 secret gardens in New York.

amely tavaly bekerült New York 10 legjobb titkos kertjének listájára.

Right?

Látják?

(Applause)

(Taps)

It's for young and old,

A kert mindenkié,

but more importantly, it's a place --

ám még fontosabb, hogy olyan hely, ahol –

there was a story in the Times about six months ago

volt egy sztori úgy fél éve a The Times-ban arról,

where this young woman found solace in going to the garden.

hogy egy fiatal nő ebben a kertben talált vigaszt.

It had nothing to do with me. It had more to do with 50, I'm sure,

Ez nem az én érdemem, valószínűleg sokkal inkább 50 Centé,

but it has inspired people to think about gardens

ám a történet arra ösztönözte az embereket, hogy gondoljanak a kertekre,

and sharing each other's worlds in a different way.

és más módon is megosszák egymással világukat.

This next concept, "two-ness" --

A következő fogalom a "kettős-ség" –

it's not as simple as I thought it would be to explain,

ezt nem olyan könnyű elmagyarázni, mint hittem.

but as I left to go to college, my father looked at me,

Amikor egyetemre mentem, az apám rám nézett,

and said, "Junior, you're going to have to be both black and white

és azt mondta: "Fiam, egyszerre kell majd feketének és fehérnek lenned,

when you go out there."

amint kilépsz innen."

And if you go back to the early parts of the 20th century,

Menjünk vissza a 20. század elejére:

W.E.B. Du Bois, the famous activist,

W. E. B. Du Bois, a híres aktivista mondta:

said it's this peculiar sensation

van ez a különös érzés,

that the Negro has to walk around

hogy a feketék

being viewed through the lens of other people,

mindig magukon érzik mások tekintetét,

and this two-ness, this double consciousness.

s ebből fakad a kettősség, ez a kettős tudat.

And I want to argue that more than a hundred years later,

Szerintem most, több mint 100 évvel később

that two-ness has made us strong and resilient,

már erőssé és ellenállóvá tett minket ez a kettősség,

and I would say for brown people, women --

s azt mondanám a barna bőrűeknek –

all of us who have had to navigate the world through the eyes of others --

mindenkinek, akinek folyton magán kellett éreznie mások tekintetét,

we should now share that strength to the rest of those

hogy most meg kellene osztanunk ezt az erőt azokkal,

who have had the privilege to be singular.

akiknek szerencsére nem kellett kettősségben élniük.

I'd like to share with you a project,

Ismertetek egy projektet önökkel,

because I do think this two-ness can find itself in the world around us.

mert e kettősségnek igenis helye van a világunkban.

And it's beginning to happen where we're beginning to share these stories.

Azzal kezdődik, hogy nekilátunk e történetek elmesélésének.

At the University of Virginia,

A Virginiai Egyetemen található

the academical village by Thomas Jefferson,

a Thomas Jefferson egyetemváros,

it's a place that we're beginning to notice now was built by African hands.

amelyet, mint mostanában rájöttünk, afrikai kezek építettek.

So we have to begin to say,

Fel kell tehát tennünk a kérdést:

"OK, how do we talk about that?"

"Hogyan beszéljünk erről?"

As the University was expanding to the south,

Ahogy az egyetem dél felé terjeszkedett,

they found a site that was the house of Kitty Foster,

rábukkantak Kitty Foster,

egy szabad fekete nő egykori házára.

free African American woman.

And she was there,

Kitty Foster

and her descendants,

és összes leszármazottja

they all lived there,

abban a házban élt,

and she cleaned for the boys of UVA.

Foster pedig az egyetemen takarított.

But as they found the archaeology,

Amikor rábukkantak erre a leletre,

they asked me if I would do a commemorative piece.

felkértek, hogy építsek emlékhelyet.

So the two-ness of this landscape, both black and white ...

Itt ez a hely, kettős, egyszerre fekete és fehér...

I decided to do a piece based on shadows and light.

Úgy döntöttem, az árnyékokkal és fénnyel fogok játszani.

And through that, we were able to develop a shadow-catcher

Építettünk egy árnyékvetőt,

that would talk about this two-ness in a different way.

amely másként mesél a kettősségről.

So when the light came down,

Amint megjelenik a fény,

there would be this ride to heaven.

mennybemenetelt láthatunk.

When there's no light, it's silent.

Ha nincs fény, minden csendes.

And in the landscape of Thomas Jefferson,

Thomas Jefferson környezetében

it's a strange thing.

furcsaság ez.

It's not made of brick.

Nem téglából épült.

It's a strange thing,

Furcsaság ez,

and it allows these two things to be unresolved.

tered ad a fény és árnyék ellentmondásainak.

And we don't have to resolve these things.

És nem kell feloldanunk ezeket az ellentmondásokat.

I want to live in a world

Olyan világban szeretnék élni,

where the resolution --

ahol a feloldás –

there's an ambiguity between things,

ahol a dolgok ellentmondásosak,

because that ambiguity allows us to have a conversation.

mert az ellentmondások teszik lehetővé, hogy beszéljünk dolgokról.

When things are clear and defined,

Ha a dolgok világosak és egyértelműek,

we forget.

elfeledjük őket.

The next example? Empathy.

A következő példa? A beleérzés.

And I've heard that a couple of times in this conference,

Ezt már hallottam párszor ezen a konferencián:

this notion of caring.

a gondoskodás gondolatát.

Twenty-five years ago, when I was a young pup,

25 évvel ezelőtt, kölyökkoromban,

very optimistic,

amikor nagyon optimista voltam,

we wanted to design a park in downtown Oakland, California

parkot akartunk építeni a kaliforniai Oakland belvárosában

for the homeless people.

hajléktalanoknak.

And we said, homeless people can be in the same space

Azt gondoltuk, hajléktalanok is létezhetnek ugyanott,

as people who wear suits.

ahol öltönyös emberek.

And everyone was like, "That's never going to work.

Mindenki azt mondta: "Ez nem fog menni.

People are not going to eat lunch with the homeless people."

Senki sem fog egy helyen ebédelni hajléktalanokkal."

We built the park.

Megépítettük a parkot.

It cost 1.1 million dollars.

1,1 millió dollárba került.

We wanted a bathroom.

Akartunk a parkba fürdőszobát.

We wanted horseshoes, barbecue pits, smokers,

Akartunk patkódobókat, grillezőhelyeket, dohányzókat,

picnic tables, shelter and all of that.

piknikasztalokat, menedékházat meg mindent.

We had the design, we went to the then-mayor

A tervvel felkerestük az akkori polgármestert

and said, "Mr. Mayor, it's only going to cost you 1.1 million dollars."

és azt mondtuk: "Polgármester úr, mindez csak 1,1 millióba fog kerülni."

And he looked at me.

A polgármester rám nézett.

"For homeless people?"

"Hajléktalanoknak?"

And he didn't give us the money.

És nem adott pénzt rá.

So we walked out, unfettered, and we raised the money.

Úgyhogy üres kézzel távoztunk, de előteremtettük a pénzt.

Clorox gave us money.

Kaptunk pénzt a Cloroxtól.

The National Park Service built the bathroom.

A National Park Service megépítette a fürdőt.

So we were able to go ahead

Tudtunk haladni,

because we had empathy.

mert voltak együttérző emberek.

Now, 25 years later,

Most, 25 évvel később,

we have an even larger homeless problem in the Bay Area.

még nagyobb hajléktalanproblémával küzdünk a Bay Area-ban.

But the park is still there,

De a park még mindig ott van,

and the people are still there.

az emberek még mindig ott vannak.

So for me, that's a success.

Számomra ez sikertörténet.

And when people see that,

Aki ezt látja,

hopefully, they'll have empathy for the people under freeways and tents,

remélhetőleg együttérez majd a hidak alatt és sátrakban élőkkel.

and why can't our public spaces

Miért ne adhatnának nekik otthont nyilvános tereink,

house them and force us to be empathetic?

s miért ne kényszerülhetnénk ezáltal nagyobb együttérzésre?

The image on the left is Lafayette Square Park today.

A bal oldali kép a Lafayette téri park mai állapotában.

The image on the right is 1906, Golden Gate Park after the earthquake.

A jobb oldali a Golden Gate park az 1906-os földrengés után.

Why do we have to have cataclysmic events

Miért kell katasztrófának történnie,

to be empathetic?

hogy együttérzőek legyünk?

Our fellow men are out there starving,

Embertársaink itt éheznek mellettünk,

women sleeping on the street, and we don't see them.

nők alszanak a járdán, mi pedig észre sem vesszük őket.

Put them in those spaces, and they'll be visible.

Adjunk nekik helyet nyilvános tereken, s akkor láthatóvá válnak.

(Applause)

(Taps)

And to show you that there are still people out there with empathy,

S hogy megmutassam, vannak még együttérző emberek:

the Oakland Raiders' Bruce Irvin

az Oakland Raiders focistája, Bruce Irvin

fries fish every Friday afternoon

minden péntek délután halat süt

for anyone who wants it.

bárkinek, aki kér belőle.

And by going to that park, that park became the vehicle for him.

Kijár a parkba, a park az eszközévé vált.

The traditional belongs to all of us,

A hagyomány mindenkié,

and this is a simple one.

s ez egyszerű hagyomány.

You go into some neighborhoods -- beautiful architecture, beautiful parks --

Elmehetünk valamely környékre, ahol szépek az épületek és parkok –

but if people look a different way,

de ha az emberek más külsejűek,

it's not traditional.

akkor az nem hagyomány.

It's not until they leave and then new people come in

Előbb új embereknek kell érkezniük a régiek helyére,

where the traditional gets valued.

hogy megbecsüljük a hagyományokat.

A little quick story here:

Mesélek egy rövid történetet:

1888 opera house,

Az 1888-ban alapított operaház,

the oldest in San Francisco,

San Francisco legrégibb színháza,

sits in Bayview–Hunters Point.

a Bayview-Hunters Point negyedben áll.

Over its history,

Története során

it's provided theater,

helyt adott színháznak,

places for businesses, places for community gatherings, etc.

üzlethelyiségeknek, közösségi találkozóknak.

It's also a place where Ruth Williams taught many black actors.

Emellett Ruth Williams számos fekete színészt tanított itt.

Think: Danny Glover --

Gondolják el,

came from this place.

pl. Danny Glover is itt tanult.

But over time, with our 1980s federal practices,

Ám idővel, a szövetségi kormányzat 1980-as évekbeli politikája miatt

a lot of these community institutions fell into disrepair.

sok efféle közösségi tér a hanyatlás útjára lépett.

With the San Francisco Arts Council, we were able to raise money

A San Francisco Arts Council együttműködésével előteremtettük a pénzt,

and to actually refurbish the place.

és felújítottuk az épületet.

And we were able to have a community meeting.

Még közösségi találkozót is szerveztünk,

And within the community meeting, people got up and said,

amely közben a résztvevők felálltak és azt mondták:

"This place feels like a plantation. Why are we locked in?

"Ültetvényen érzem itt magam. Miért vagyunk bezárva?

Why can't we learn theater?"

Nem tanulhatnánk színjátszást?"

Over the years, people had started putting in chicken coops, hay bales,

Az évek során az emberek tyúkketreceket, szalmabálákat hordtak ide,

community gardens and all of these things,

közösségi kerteket építettek,

and they could not see that traditional thing behind them.

ám nem látták a háttérben rejlő hagyományt.

But we said, we're bringing the community back.

Mi azt mondtuk: felélesztjük a közösséget.

American Disability Act -- we were able to get five million dollars.

Az American Disability Actnek köszönhetően szereztünk 5 millió dollárt.

And now, the tradition belongs to these brown and black people,

S most a hagyomány mindezeké a barna és fekete bőrű embereké,

and they use it.

és használják is.

And they learn theater,

Színjátszást tanulnak,

after-school programs.

délutáni programokra járnak.

There's no more chickens.

A csirkék eltűntek.

But there is art.

Van viszont művészet.

And lastly, I want to share with you a project that we're currently working on,

Végezetül arról a projektről szólok, amelyen most dolgozunk,

and I think it will force us all to remember in a really different way.

s amely rávesz majd, hogy teljesen másként emlékezzünk.

There are lots of things in the landscape around us,

Sokféle dolgot látunk magunk körül,

and most of the time we don't know what's below the ground.

de legtöbbször nem tudjuk, mi van a föld alatt.

Here in Charleston, South Carolina,

Itt, a dél-karoliniai Charlestonban

a verdant piece of grass.

zöldellő füvet látunk.

Most people just pass by it daily.

Legtöbben csak úgy elmennek mellette naponta.

But underneath it,

Ám itt, a fű alatt

it's where they discovered Gadsden’s Wharf.

találtak rá Gadsden's Wharf maradványaira.

We think more than 40 percent of the African diaspora landed here.

Úgy hisszük, az afrikai diaszpóra több mint 40%-a itt ért partot.

How could you forget that?

Hogy feledhettük ezt el?

How could you forget?

Mégis hogyan?

So we dug, dug, and we found the wharf.

Úgyhogy ásni kezdtünk, s addig ástunk, amíg rá nem találtunk a rakpartra.

And so in 2020,

Úgyhogy 2020-ra

Harry Cobb and myself and others

Harry Cobb, jómagam és mások

are building the International African American Museum.

itt fogjuk felépíteni a Nemzetközi Afroamerikai Múzeumot.

And it will celebrate --

Amely ennek állít emléket –

(Applause)

(Taps)

this place where we know, beneath the ground,

ennek a helynek a föld alatt,

ahol, tudjuk, ezrek pusztultak el,

thousands died, perished,

the food chain of the bay changed.

ahol az öböl tápláléklánca megváltozott.

Sharks came closer to the bay.

A cápák közelebb merészkedtek az öbölhöz.

It's where slaves were stored.

Itt tartották a rabszolgákat.

Imagine this hallowed ground.

Képzeljék el ezt a megszentelt földet itt!

So in this new design, the ground will erupt,

A tervek szerint a föld megnyílik majd,

and it will talk about this tension that sits below.

s ez a felszín alatt rejlő feszültséget fogja kifejezni.

The columns and the ground is made of tabby shales

Az oszlopok és a padló az Atlanti-óceánból felhozott

scooped up from the Atlantic,

szürke palából készülnek,

a reminder of that awful crossing.

emlékeztetőül a szörnyű átkelésre.

And as you make your way through on the other side,

S ahogy az ember átmegy a másik oldalra,

you are forced to walk through the remains of the warehouse,

át kell haladnia a raktárhelyiség maradványain,

where slaves were stored

ahol a rabszolgákat tartották

on hot, sultry days, for days,

forró, fülledt időben, egész napokon át,

and perished.

s ahol sokan elvesztek.

And you'll have to come face-to-face

S szemtől szemben állnak majd

with the Negro,

a négerrel,

who worked in the marshes,

aki a lápvidéken dolgozott,

who was able to, with the sickle-cell trait,

aki képes volt rá, sarlósejtes vérszegénység mellett,

able to stand in high waters for long, long days.

hosszú napokig állni a mély vízben.

And at night, it'll be open 24/7,

Éjszaka pedig – a múzeum éjjel-nappal nyitva lesz,

for everybody to experience.

nyitva mindenki előtt.

But we'll also talk about those other beautiful things

De szó lesz majd a szépségekről is,

that my African ancestors brought with them:

amelyeket afrikai őseim magukkal hoztak:

a love of landscape,

a természet szeretetéről,

a respect for the spirits that live in trees and rocks and water,

a fák, vizek és sziklák szellemeinek tiszteletéről,

the ethnobotanical aspects,

az etnobotanikai szemszögről,

the plants that we use for medicinal purposes.

a gyógynövényekről.

But more importantly,

A legfőbb,

we want to remind people in Charleston, South Carolina,

hogy emlékeztetni akarjuk Charleston lakosait

of the black bodies,

a feketékre,

because when you go to Charleston today,

mert ha ma Charlestonba látogatnak,

the Confederacy is celebrated,

látják, hogy itt a Konföderációt ünneplik,

probably more than any other city,

sokkal inkább, mint bárhol máshol,

and you don't have a sense of blackness at all.

és a feketeség érzése teljesen hiányzik.

The Brookes map,

Meg akarjuk ismételni,

which was an image that helped abolitionists see

a Brookes-hajó rajzának hatását, amely segített, hogy az abolicionisták

and be merciful for that condition of the crossing,

meglássák és átérezzék

is something that we want to repeat.

az átkelés körülményeit

And I was taken by the conceptuality

Megérintett a charlestoni múzeumban tárolt

of this kind of digital print that sits in a museum in Charleston.

digitális nyomat gondolatisága.

So we decided to bring the water up on top of the surface,

Úgyhogy elhatároztuk, hogy megemeljük a vízszintet,

seven feet above tide,

kb. két méterrel a tengerszint fölé,

and then cast the figures full length, six feet,

aztán kb. 180 centis figurákat készítünk

multiply them across the surface,

szürke palából,

in tabby,

szétszórjuk őket a felszínen

and then allow people to walk across that divide.

és hagyjuk, hogy az emberek átkeljenek a szakadékon.

And hopefully, as people come,

Remélhetőleg ahogy az emberek járkálnak majd,

the water will drain out,

a víz elfolyik,

fill up,

újra megemelkedik,

drain out and fill up.

elfolyik és megemelkedik.

And you'll be forced to come to terms with that memory of place,

Szembe kell majd néznünk a hely emlékeivel,

that memory of that crossing,

az átkelés emlékével,

that at times seems very lucid and clear,

ami néha egyértelműnek tűnik,

but at other times, forces us again to reconcile the scale.

máskor viszont kényszerít, hogy másként tekintsünk a dolgokra.

And hopefully, as people move through this landscape every day,

Remélhetőleg ahogy az emberek itt járkálnak majd naponta,

unreconciled, they'll remember,

ellentétes érzelmekkel, emlékeznek majd,

and hopefully when we remember,

és – remélhetőleg – ha emlékezünk,

e pluribus unum.

a sokból egyek vagyunk.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)