A Lens on Georgia’s Survival in the Shadow of a Superpower | Daro Sulakauri | TED

Fordító: Peter Pallos Lektor: Reka Lorinczy

It’s very confusing and unsettling to wake up

Nagyon felkavaró arra ébredni, hogy csak 72 órám van

and have only 72 hours to make that really hard decision

az igazán nehéz döntésre, hogy vagy elhagyom a házam,

to either leave your house or stay on the Russian occupied territory.

vagy az oroszok megszállta területen rekedek.

Overnight, the border has been unofficially redrawn

A határt egyik napról a másikra nem hivatalosan

by the occupied forces.

átrajzolták a megszállóerők.

Your bedroom is now located in a different country,

Hálószobám most egy másik országban található,

while your living room and kitchen

míg nappalim és konyhám még mindig

are still in the country where you fell asleep.

abban az országban van, amelyben elaludtam.

The borders are not marked,

A határok nincsenek kijelölve, így előfordulhat,

so you might end up being kidnapped or detained by the Russian-backed forces.

hogy az oroszok támogatta erők elrabolnak vagy őrizetbe vesznek.

Director: Is that a reality for many people?

Rendező: Ez sokaknak valóság?

Daro Sulakauri: It is a reality for many people in Georgia.

Daro Szulakauri: Sokaknak ez valóság Georgiában.

In fact, about 20 percent of Georgia is occupied by Russia.

Georgia mintegy 20%-át Oroszország tartja megszállás alatt.

Georgia is not heard or seen in the world,

Georgiáról a világ még csak nem is hallott,

and many don't even know the location of the country.

sőt sokan azt sem tudják, hol fekszik.

It's important to know what is going on today in Georgia

Fontos tudni, mi történik ma ott,

because yeah, it happens in one region,

mert ugyan ez egy térségben zajlik,

but you never know when it's going to happen in your country

de sosem tudhatják, mikor ismétlődik meg ez

or in your region.

hazájukban vagy térségükben.

So we have to pay more attention.

Tehát éberebbnek kell lennünk.

My name is Daro Sulakauri.

A nevem Daro Szulakauri.

I'm a Georgian photojournalist.

Georgiai fotóriporter vagyok.

I started taking pictures when I was 14.

14 évesen kezdtem el fotózni.

I was talking with my camera.

Beszéltem a kamerámmal.

It was like an intermediary of me expressing myself.

Mintha közvetítőm lett volna, amikor kifejeztem magam.

I had like a turning point

Fordulópont volt, amikor elkészítettem

when I did my first photo project on Chechen refugees.

az első fotóprojektemet csecsen menekültekről.

My great grandmother was a Chechen woman,

Dédanyám csecsen nő volt,

and I was always told stories about her.

és mindig meséltek róla.

And during the time there was this stereotype on Chechens in Georgia,

Akkoriban az volt a sztereotípia a csecsenekről Georgiában,

that they were all like criminals and terrorists.

hogy mind bűnözők és terroristák.

And I wanted to destroy the stereotype.

Le akartam rombolni ezt a sztereotípiát.

When I finished the story, I got emails from people saying that,

Amikor befejeztem a történetet, sokan ímélben köszönték meg,

thank you for showing Chechens in a different way.

hogy másképp mutattam be a csecseneket.

And so I think that was the moment I realized what power photography had

Ekkor jöhettem rá a fotózás erejére,

and how it can really change consciousness in people

és arra, hogyan képes megváltoztatni az emberek tudatát,

and let them think differently.

hogy másképp gondolkodjanak.

From that moment, I concentrated on stories in my country

Ettől kezdve hazám történeteire koncentráltam,

that touched on taboo topics such as early marriages

tabutémákra: gyerekházasságokra,

and conditions faced by mine workers,

bányászok munkakörülményeire,

stories about minorities,

kisebbségekről szóló történetekre,

post-Soviet health care system that created pandemic of stolen babies,

az elrabolt csecsemők garmadát létrehozó posztszovjet egészségügyi rendszerre,

and how conflict with Russia led to the surreal border dynamics

és hogy az Oroszországgal való konfliktus

hogyan vezetett az említett szürreális határváltozáshoz..

I described earlier.

There are so many topics to cover in Georgia,

Rengeteg témáról kell tudósítanunk,

and I feel like it's not been covered.

és úgy érzem, hogy nem eleget foglalkozunk velük.

By photographing these topics and talking about it

E témák fotózásával és megbeszélésével

the dialogue starts,

kezdődik a párbeszéd,

and I think from this dialogue the change comes.

és azt hiszem, ebből a párbeszédből jön a változás.

One journey I documented a 14-year-old boy telling the story

Utazásom során lefotóztam egy 14 éves fiút,

about how he had to cross the occupied border

aki elmondta, hogyan kellett átlépnie a határt az oroszok megszállta területre,

onto the Russian-controlled territory to visit his ill grandmother,

hogy beteg nagymamáját meglátogassa,

and kind of risking his life.

és ezzel életét kockáztatta.

And I went with him on this one trip

Négyórás útra mentem vele, amelynek során

that took us four hours to crawl, walk,

kúsztunk, gyalogoltunk, bújkálunk,

hide and cross irrigation canals.

és öntözőcsatornákon keltünk át.

We had to hide from both the Russian-backed militants

Bujkálnunk kellett mind az orosz-párti fegyveresek,

and also Georgian border police.

mind a georgiai határrendőrség elől.

It's really dangerous for, especially journalists,

Ez igen veszélyes, különösen újságíróknak,

because they don't know where the border is.

mert nem tudjuk, hol húzódik a határ.

I could not make any mistakes

Nem hibázhatok,

or I would be detained by the Russian-backed militants.

különben lefognak az orosz-párti fegyveresek.

He symbolized for me our people's resilience

Szememben a fiú jelképezte népünk ellenállóképességét,

because he loves his grandmother so much.

mert annyira szereti a nagymamáját.

He kind of killed the fear in him and took this road.

Kioltotta a benne lévő félelmet, és úgy döntött, hogy útra kel.

I think it matters to not just be a photographer

Fontos, hogy ne csak fotósok legyünk,

who goes there and leaves and never comes back,

akik odamennek, majd távoznak, és sosem térnek vissza,

but to actually have this connection with the people.

hanem hogy tényleg kapcsolatba is kerüljünk az emberekkel.

It's not just a story that's told by a photographer,

Ez nemcsak valami történet, amelyet fotós mesélt el,

but it's a story that's told by the people who live in Georgia.

hanem olyan történet, amelyet georgiaiak mesélnek el.

It's like an archive

Archívumhoz hasonló,

that will let the future generation also understand

amelyből a jövő nemzedéke megértheti,

what it was like to live close to the occupied territories.

milyen volt a megszállt területek közelében élni.

Soviet Union tried to demolish our identity,

A Szovjetunió megpróbálta lerombolni identitásunkat,

but they couldn't manage because our roots are very strong,

de nem sikerült, mert gyökereink: hagyományaink,

like, traditions and culture and language.

kultúránk és nyelvünk roppant erősek.

So I think it's very important to tell the story of my people.

Ezért fontos elmesélni népem történetét.

I want us to be heard.

Azt szeretném, hogy halljanak rólunk.