Work Is Not Your Family | Gloria Chan Packer | TED

Fordító: Zsófia Herczeg Lektor: Zsuzsanna Lőrincz

"We're like family."

“Olyanok vagyunk, mint egy nagy család.”

This is a phrase that's become quite popular in our places of work

Ez a mondat egyre gyakrabban hangzik el munkahelyeinken,

to try to make work feel a little less like this

hogy a munkát ne ilyennek érezzük,

and a little bit more like this.

hanem inkább ilyennek.

It's a phrase that started in the last decade or two

Ez a szlogen az elmúlt egy-két évtizedben kezdte megvetni a lábát,

to try to elicit feelings of warmth and belonging

hogy a melegség és összetartozás érzését keltse bennünk,

and really that "cool culture" vibe.

és azt érezzük, milyen nagyszerű körülmények között dolgozunk.

The laid-back break rooms with beanbag chairs and the beer on tap

Ott a nyugis pihenőszoba babzsákfotelekkel, házi sörcsappal,

and those tight-knit teams that got through everything together

és ott vannak az összetartó teamek, akik együtt mindenre képesek -

like a family.

pont mint egy nagy család.

It's a phrase that started with positive intent

A mondat eredetileg jó szándékú, és eddig a hozadéka is pozitív volt.

and has had positive outcome.

However, what's gone far less recognized and discussed

Azt azonban nem vettük észre, és nem is nagyon beszéltünk róla,

is how calling work our family can actually be quite detrimental

hogy ha a munkahelyünkre úgy gondolunk, mint a családunkra,

to our mental and emotional health without our knowing it.

az mentális és érzelmi egészségünkre is káros lehet - anélkül, hogy észrevennénk.

Which is why I'm here today to offer the reminder that work is not your family.

Azért vagyok ma itt, hogy figyelmeztessem önöket:

a munkahelyünk nem a családunk.

And to explore how this "cool culture" catchphrase often ends up

Lássuk, hogyan is vezet gyakran kiégéshez

ez a jól hangzó, trendi munkahelyi szlogen.

breeding burnout instead.

My name is Gloria Chan Packer.

A nevem Gloria Chan Packer.

I am a mental wellness educator and an experienced corporate leader.

Mentálhigiénés tanácsadó vagyok, emellett pedig gyakorlott cégvezető.

In 2018, I founded a company called "Recalibrate"

2018-ban hoztam létre a Recalibrate nevű céget,

to try to deliver workplace mental wellness services

melynek célja, hogy modern, könnyen érthető

that were more modern, accessible and science-backed.

és tudományosan megalapozott munkahelyi mentálhigiénés szolgáltatást nyújtson.

Since that time,

Az elmúlt években

I and my team have gotten to work with almost 20,000 employees

majdnem 20 000 munkavállalóval dolgoztunk együtt világszerte.

all over the world.

Now, the reason this topic,

Az, hogy problémás lehet, és kiégéshez vezethet,

exploring how calling work our family can be problematic and breed burnout,

ha a munkánkat a családunkkal azonosítjuk, azért fontos nekem,

the reason it's important to me is because I've personally lived it.

mert mindezt én magam is átéltem.

Before we get into that, though,

Mielőtt ezt elmesélném önöknek, fontos, hogy megértsük,

let's first baseline by understanding why calling work our family

miért problémás már alapjaiban is,

at its core can be problematic.

ha a munkahelyünkre azt mondjuk, olyan, mint a családunk.

Doing so, psychologically infers a really big blur

Ezzel ugyanis pszichológiai értelemben teljesen meglazítjuk

and betrayal in our boundaries.

és feladjuk a határainkat.

Work and family are different entities with different goals,

A munka és a család két teljesen különböző dolog:

mások a célok, az elvárások, mások a kötelezettségeink,

expectations and responsibilities,

and therefore should be separated and boundaried.

ezért a kettőt szét kell választanunk, és el kell egymástól határolnunk.

For example, I'm not going to be in the shower one day

Biztos nem fordulhatna elő például, hogy egy nap, zuhanyozás közben

and notice a really weird mole on my pregnant belly

babaváró pocakomon felfedezek egy furcsa pöttyöt,

and roll into my boss's office like I would my mom and be like,

majd, mintha az anyukám lenne, ezzel rontanék be a főnököm irodájába:

"Hey, can you can you get in here and look at this?

“Figyelj! Ide tudnál jönni egy kicsit? Megnéznéd ezt?

This looks kind of weird. I'm freaked out."

Mi az a fura izé? Nagyon ijesztő!”

A few of us are giggling or laughing,

Néhányan mosolyognak, nevetnek, de biztos vagyok benne,

but I'm sure a few of us, too, in our heads are like,

hogy vannak, akikben felmerült,

hogy csináltak-e valaha valami nem odaillőt a munkahelyükön,

"Oh, have I done something weird like that at work?

Have I crossed a boundary before?”

valamit, amivel átléptek egy határt.

Boundaries are hard for a lot of us

A határokat sokan nem tudjuk kezelni.

because many of us never learned boundaries.

Sokan vagyunk, akiknek soha nem is kellett ezt megtanulni.

It's kind of a newer, buzzy phrase

Kissé még új és divatos elképzelés ez,

that not many of us really have learned or defined before.

amit korábban nem ismertünk, és nem is fogalmaztuk meg magunknak.

So let's start by defining what boundaries are

Kezdjük azzal, hogy mit is jelentenek a határok,

and why they're so important to our mental health.

és miért fontosak mentális egészségünk szempontjából.

I like to think of boundaries as our ability to identify,

Úgy gondolom, hogy a határok segítenek abban,

communicate and take action on our needs.

hogy szükségleteinket felismerjük, kifejezzük, és azok szerint cselekedjünk,

Being able to say, "I need to eat,"

vagyis ki tudjuk mondani, hogy éhes vagyok,

"I need to rest," "I need some space right now."

pihennem kell, vagy most egyedül akarok lenni.

Survival speaking, boundaries are critical for us as humans to be able to say,

A puszta túlélés szempontjából is fontos, hogy ki tudjuk mondani,

"I need something," to be able to find safety and resourcing.

ha valamire a biztonságunk és épülésünk érdekében szükségünk van.

However, it can also be advantageous in certain situations

Bizonyos helyzetekben az is előnyünkre válik,

ha a szükségleteinket késleltetni tudjuk, vagy háttérbe tudjuk szorítani.

to delay or deprioritize our needs too.

For example,

Például, ha egy éhes ősember lennék, aki épp egy tigris elől menekül,

if I'm a human back in the day, running away from a tiger,

if I happen to be hungry,

mindenképpen előnyös, ha az éhségem félre tudom tenni addig,

it will, of course, be beneficial to delay that need for hunger

until I'm safe again.

míg újra biztonságban leszek.

However, if, after the tiger has left and I'm safe,

Ha viszont a tigristől való félelmemben azután is bezárkózom,

I keep staying stuck and being scared of the tiger

hogy már biztonságban vagyok,

továbbra is háttérbe szorítom az éhségem, és nem eszem,

and delaying my hunger and not eating,

that becomes unhealthy too.

ennek az egészségem látja kárát.

This shift of delaying our needs into the unhealthy without knowing it

Pontosan ez az a helyzet - szükségleteink egészségtelen háttérbe szorítása -,

is where a lot of us find ourselves unknowingly stuck today.

aminek, észrevétlenül, ma is olyan sokan áldozatul esünk.

Somewhere in our lives we learned and adapted

Életünk valamilyen szakában megtanuljuk vagy elfogadjuk,

that repressing or sacrificing our needs for others was beneficial.

hogy jó, ha szükségleteinket másokért elnyomjuk vagy feláldozzuk.

But that became so auto-piloted in our subconscious

Ez később automatikussá válik a tudatalattinkban,

that it goes past the point of diminishing returns

de előbb-utóbb érvényesül a csökkenő hozadék elve,

and becomes unhealthy.

és ez a viselkedés ártalmassá válik.

To where maybe we land into a workplace and we hear "we're like family"

Mikor a munkahelyünkön azt halljuk: olyanok vagyunk, mint egy nagy család,

and our brain just triggers into "give it everything no matter what."

agyunk automatikusan reagál: adjunk bele mindent, mindegy mi az ára.

We sacrifice our boundaries, our time, our relationships,

Feladjuk a határainkat, feláldozzuk az időnket, a kapcsolatainkat;

and we start living life in these big swings of overworking to burnout.

az életünk már csak a megfeszített munkáról szól, ami végül kiégéshez vezet.

And maybe we rationally know that it's not the healthiest pattern in our life,

Talán van még bennünk annyi józanság, hogy tudjuk, mennyire egészségtelen ez,

but we feel stuck.

de úgy érezzük, kényszerpályán vagyunk.

I get that.

Pontosan tudom, milyen ez.

I've lived through that and sometimes still feel challenged with it.

Én is átéltem, és néha még ma is megkísért a gondolat.

You see, before I worked in mental wellness,

Mielőtt mentális egészségvédelemmel kezdtem foglalkozni,

you could argue that I worked in the opposite of mental wellness.

ezzel pont ellentétes irányba haladtam.

I started my career in management and technology consulting,

Szakmai karrierem a cégvezetés és IT szaktanácsadás területén kezdtem.

spending almost a decade giving it my all.

Majdnem egy évtizedet töltöttem el itt, és mindent beleadtam.

I did the 80 to 100 hour billing weeks,

80-100 órát dolgoztam a hét hét napján,

the 100-plus fights a year, for years on end,

évekig megállás nélkül hajszoltam magam,

the early promotion chase

törtettem az előléptetésért,

and didn't scale back on other parts of my life either.

de az élet más területein sem tudtam lazítani:

Still volunteered, went to my SoulCycle classes

önkénteskedtem, spinningre jártam,

did brunch and late nights with my friends

barátokkal ebédeltem, késő estig buliztam,

until my completely overscoped life turned into burnout cycle

egészen addig, míg ez a túlfeszített élet

egyik kiégési ciklusból a másikba sodort.

after burnout cycle.

In 2017, my brain and body hit a wall.

2017-ben fizikailag és mentálisan elértem teljesítőképességem határát.

I started struggling with debilitating, chronic migraines

Állandó bénító migrén gyötört.

that, for me,

meant that after months of no change

Mivel hónapokig nem változott semmi,

és semmilyen gyógyszer, semmilyen kezelés nem használt,

and no medication or treatment working,

I knew I had to take at least a leave from work.

tudtam, hogy legalább egy kis időre szabadságra kell mennem.

And that was devastating for me

Ettől aztán teljesen kiborultam,

because work had really become my everything.

mert ekkorra már tényleg a munka volt a mindenem.

There is a memory that haunts me from that time.

Van egy emlékem ebből az időből, ami azóta is kísért.

And it was the night before I was about to go on leave,

A szabadságolásom előtti estén történt.

and I was just grabbing dinner with a friend and my husband.

Egy barátommal vacsoráztunk a férjem és én,

And I said to my friend,

mikor ezt mondtam a barátomnak:

"Work is my entire worth and my identity.

“A munka az egyetlen, ahol érek valamit, enélkül senki vagyok.

I don't know what I'm going to do without it."

Nem is tudom, mit fogok csinálni, ha nem dolgozom.”

And my husband's body language and face dropped

A férjem teljes testében megfeszült, az arca döbbenetet sugárzott -

in a way that I had never seen it.

sosem láttam még ilyennek.

And after my friend left, I remember him saying to me,

Emlékszem, hogy miután a barátom elment, a következőket mondta:

"I can't believe that you think that work is your only worth

“Nem tudom elhinni, hogy úgy érzed, a munka az egyetlen értéked.

when I see so much more.

Én ennél azért sokkal többet látok benned, és nehezen hiszem, hogy te nem.”

And I can't believe you can't see that either."

It's a poignant memory for me because I remember it feeling so true.

Éles emlékem ez, mert akkor úgy éreztem, igaz, amit mondok.

And now I know it's not.

Ma már tudom, hogy nem az.

But it was a really rough period.

Nagyon nehéz időszak volt ez, de életem fontos szakasza is egyben.

It's such an important one in my life because it gave me the opportunity

Lehetőséget adott arra,

to do my own mental health work

hogy feltérképezzem saját mentális egészségem,

and understand where these burnout behaviors had come from for me,

és megértsem, mi az oka a visszatérő kiégéseknek.

so that now I could grow into being able to discern

Ennek köszönhetően ma már meg tudom mondani,

when those behaviors are healthy or unhealthy.

hogy egy-egy viselkedési minta egészséges vagy egészségtelen.

For me, where those behaviors started and were adopted

Ezek a viselkedésminták nálam azért alakultak ki,

is that I grew up learning that I needed to be perfect

mert úgy nőttem fel, hogy tökéletesnek kell lennem:

and to people please and be the best at everything

mindenkinek meg kell felelnem, és mindenből a legjobbnak kell lennem,

so that I could get myself out of a situation

ha előre akarok lépni -

that I felt like I otherwise wouldn't be able to make it through.

máshogy nem fogok boldogulni az életben.

For me,

A tökéletességre való törekvés és a másoknak való megfelelés

that perfectionism and people-pleasing was so critical to that point in my life.

mindaddig kulcsszerepet játszott az életemben.

Aztán mikor már automatikusan ment,

But then when I just put it on autopilot,

it went way past the point of diminishing returns

túllendült azon a ponton, amikor még megérte,

and often became unhealthy for me.

és inkább már csak ártottam magamnak vele.

That's my story.

Ez az én történetem.

Let's spend some time getting to know yours.

És most ismerjük meg az önökét.

I'm going to invite you to do a little bit of reflection activity with me

Arra kérem önöket, tartsanak egy kis önvizsgálatot.

Helyezzék magukat kényelembe,

as you're comfortable,

if you can all just close your eyes wherever you are.

és ha megtehetik ott, ahol éppen vannak, csukják be a szemüket.

And with your eyes closed,

Így csukott szemmel

I'm going to ask you to start to bring to mind a part of you

keressék meg azt az énjüket,

that tends to overwork,

aki hajlamos arra, hogy túlhajszolja magát,

to be a perfectionist or a people-pleaser,

aki mindig tökéletes akar lenni, mindenkinek meg akar felelni,

struggles to set boundaries.

aki nehezen tudja meghúzni a határokat.

When I ask what it would be like

Képzeljék el,

if you tone that part of you back a little.

milyen lenne, ha egy kicsit lazítani tudnának ezen.

Just let that go a little.

Kérem, próbálják meg.

For the piece of you that pops up with some tension or resistance,

Kérdezzék meg kissé feszült és kétkedő énjüket,

let's lean into that and ask, why not?

hogy miért ne?

What would happen? What would go wrong?

Ugyan mi történhet, ha megteszik?

Would things go wrong, the other shoe would finally drop,

Beüt a krach?

Bekövetkezik valami elkerülhetetlen, amiért magukat hibáztatják?

and it'd be all your fault?

Would you lose success?

Elkerüli majd önöket a siker?

Would you not have anything to talk about in conversation to feel worthy anymore?

Nem tudnak semmi olyat mondani egy beszélgetésben,

amitől értékesnek éreznék magukat?

Then let's practice some curiosity

És most próbálják megtalálni az okot,

around where you might have first adapted or learned this.

amiért ezek az érzések kialakultak önökben,

When it might have helped or protected you in life.

azt az időszakot, amikor ezek az érzések megvédték önöket.

Did you learn early on you had to be perfect

Korán megtanulták, hogy tökéletesnek kell lenniük,

to avoid shame or discipline?

hogy elkerüljék a megaláztatást vagy a büntetést?

Or when you were young,

Lehetséges, hogy már kiskorukban megtanulták,

did you learn you had to be overly self-reliant,

hogy csak önmagukra számíthatnak?

you had to take care of everything and everyone

Hogy mindenről és mindenkiről önöknek kell gondoskodniuk,

because your caretaker couldn't.

mert akinek ez a feladata lett volna, nem volt képes erre?

Or maybe later in life,

Lehetséges, hogy később, a főiskolai évek alatt tanulták meg,

in college,

did you learn it was worth sacrificing whatever you needed

hogy megéri lemondani arról, amire szükségük van,

to get that win or accolade,

hogy megnyerjenek valamit, vagy megkapják az elismerést, amire vágynak,

maybe to make up for not feeling accepted earlier in life?

hogy végre úgy érezzék, elfogadják önöket?

See what it would be to speak to that part of yourself and say,

Mondják el akkori önmaguknak:

"Thank you so much for making this adaptation.

“Köszönöm, hogy segítettél ebben a helyzetben,

You helped me through such an important time,

és mellettem voltál életemnek ebben a fontos szakaszában,

but right now, I don't need you to be on the clock all the time anymore.

de ma már erre nincs szükségem.

I have a beautiful life that I've built with safety and stability,

Jó életem van, biztonságos és stabil.

and I have people in my life that love me for who I am

Olyan emberek vesznek körül, akik azért szeretnek, aki vagyok,

and not what I do.

nem pedig azért, amit csinálok.

You can take a breather so I can to."

Lazítsunk kicsit - te is, én is.”

As you're ready,

Ha ezt megtették,

just gently opening your eyes back up

nyissák ki a szemüket szép lassan,

and coming back into the room with me.

és térjenek vissza a jelenbe.

Welcome back.

Isten hozta önöket.

So part of that reflection activity

Az önvizsgálatnak ez a formája

is an example of what we would technically call

jó példája annak,

amit kognitív mintáink tudatosításának nevezünk.

identifying our cognitive schemas.

Our cognitive schemas are essentially how our brain forms

Kognitív mintának tekintjük az összes magatartásformát, sémát,

all of our subconscious behaviors, patterns, thoughts and emotions

gondolatot és érzelmet, melyet az agyunk múltbeli tapasztalataink alapján

which our brain largely learns based on past experiences we've had.

tudat alatt hoz létre.

A majority of our subconscious schemas,

Tudat alatti mintáink többsége

our behaviors, are formed and adapted early on in life,

már egészen korán kialakul -

especially in childhood,

leginkább gyerekkorban -

because our brains are kind of blank slates.

mivel az agyunk ilyenkor olyan, mint egy tiszta lap.

We haven't experienced much of life yet,

Még nem sokat tudunk a világról,

so out of safety and efficiency,

ezért saját biztonságunk és hatékonyságunk érdekében,

our brain takes each big experience and wants to say,

az agyunk minden nagyobb esemény után megállapítja,

OK, this is what I did, these were the factors around,

hogy, igen, ezt csináltam, ezek voltak a körülmények, ez történt,

this is what happened

és innentől kezdve jobb, ha ilyen helyzetben

and therefore is how I should predict,

I should feel, think and act from here on out."

így és így érzek, gondolkodom, cselekszem.

And it puts that on autopilot into our subconscious.

És mindez a tudatalattinkban automatikussá válik.

This can be very beneficial, and it does keep us safe and efficient.

Ez legtöbbször persze nagyon hasznos, biztonságos és hatékony,

However, it can also become very outdated and unhealthy for us too,

de időszerűtlen és ártalmas is lehet.

which is why it's so important to do this work.

Ezért olyan fontos tudatosítanunk ezeket a folyamatokat.

Now, doing such work is not about saying,

Ez nem jelenti azt,

because a lot of our subconscious behaviors were formed in the past,

hogy mivel tudattalan viselkedésformáink a múltban alakultak ki,

that they're all invalid or wrong.

ma már mind haszontalanok vagy ártalmasak.

What it is about doing is making sure we each do our own due diligence

Az önvizsgálat arra való, hogy amit lehet, megtegyük azért,

to understand where the blueprint of our behaviors came from

hogy megértsük, honnan ered egy bizonyos viselkedés,

and ensure they're still relevant and productive to our current lives.

és megbizonyosodjunk róla, hasznát tudjuk-e venni életünk jelen szakában is.

We update everything else important in our lives,

Az életben minden fontos dolgot megújítunk:

from our homes to our technology to our education.

az otthonunkat, az eszközeinket az oktatási rendszert.

Why aren't we doing the same with our behaviors that affect our everyday?

Miért nem tesszük meg ezt azokkal a viselkedésmintákkal,

amelyek kihatnak a mindennapjainkra.

Now I'm sure some of y'all might be asking,

Most biztos mindannyian felteszik a kérdést:

"OK, I thought we were talking about workplace burnout.

“Nem a munkahelyi kiégés a téma?

Why aren't we talking more about our workplaces and our employers?"

Miért nem a munkahelyekről és a munkáltatókról beszélünk?”

Which is where I'll offer a little bit of a plot twist.

Hadd magyarázzam meg ezt a kis kitérőt.

Yes, when it comes to burnout,

Teljesen igaz: ha a kiégésről beszélünk,

our workplaces and employers do own a big part of the equation.

a munkahely és a munkáltató szerepe nagyon fontos,

However, what I find to be somewhat of an overlooked part

de amiről szerintem manapság kissé meg szoktunk feledkezni az az,

of the equation today

hogy mi magunk

is what piece of the problem we individually own ourselves, too.

milyen mértékben vagyunk felelősek a problémáért.

If I inherently have a tendency or a pattern to overwork

Ha én magam hajlamos vagyok arra, hogy túldolgozzam magam,

or not be able to set boundaries

vagy nem vagyok képes meghúzni szükséges határokat,

no matter what workplace or organization I change.

akkor mindegy, milyen munkahelyen vagy intézményben dolgozom.

If I never take accountability to drive my own internal change,

Ha soha nem veszem a fáradságot,

hogy megváltoztassam ezt a belső késztetést,

then no matter what external change I make,

akkor teljesen mindegy, mit változtatok a külső körülményeken.

I will likely keep suffering from the same patterns

Valószínűleg újra és újra

over and over again.

ugyanazoktól a viselkedésmintáktól fogok szenvedni.

Now, all that being sad and all that being something I strongly believe in,

Most, hogy mindezt elmondtam, és azt is, milyen mélyen hiszek ebben,

I am also a realist and I know that not all of us

hozzá kell tennem, hogy a valóság talaján állok, és tudom,

will be ready to do our own deep personal work yet.

hogy nem mindenki áll készen egy ilyen komoly lelki munkára.

So where else can we start on this topic?

Hogyan fogjunk hát neki ennek a feladatnak?

What else can we do?

Vagy mit tehetünk helyette?

I'll offer three smaller steps.

Hadd osszak meg önökkel három lehetőséget.

First,

Először: mikor azon kapják magukat,

when you find yourself wanting to say "we're like family" around work

hogy a munkahelyükről azt szeretnék mondani,

or organizations,

hogy “olyan, mint egy család”,

try to get clearer in your communication

próbáljanak meg pontosabban fogalmazni.

and use language that has better boundaries.

Használjanak olyan szavakat,

amelyek világosabban jelölik ki a határokat.

As Brené Brown says,

Ahogy Brené Brown mondja:

"Clear is kind. Unclear is unkind."

“Ami világos, az segít. ami homályos, az árt.”

So if you find yourself wanting to say "We're like family,"

Szóval, mikor már a nyelvükön van ez a nagy család dolog,

but you're really kind of asking for a favor,

de igazából csak egy szívességet szeretnének valakitől kérni, mondják azt:

clarify that, say, "Hey, you know,

we actually need this deliverable a week sooner.

“Figyelj csak, ennek a szállítmánynak egy héttel korábban el kell mennie.

What can we do to achieve that?"

Meg tudjuk oldani ezt valahogy?”

Or if you're just trying to communicate a value about your organization,

Vagy ha a cég valamilyen erényét szeretnék ezzel kifejezni,

akkor is fogalmazzanak pontosan, és húzzák meg a határokat valahogy így:

again, clarify the language and use boundaries.

Say, "It's a priority for our teams to feel trust and connection."

“Nálunk kiemelt fontosságú a bizalom és az együttműködés.”

Or, as my friend Trey, the CEO of Kronologic,

Vagy ahogy egy barátom, Trey,

a Kronologic vezérigazgatója szokta mondani a csapatának:

says to his team, he says,

"We're not like a family;

“Nem olyanok vagyunk, mint egy család,

we're like a professional sports team."

hanem olyanok, mint egy profi sportcsapat.”

It still infers that same warmth and camaraderie,

Ebben benne van ugyanaz a kötödés, ugyanaz a bajtársiasság,

but within the boundaries of a workplace.

de a munkahely keretei között.

Now, when it comes to this topic,

Mindez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek

it's not to say that you can't have deep,

a munkahelyünkhöz köthető mély és tartalmas kapcsolataink.

meaningful relationships from work,

but it is to point out that we need to practice healthy boundaries

Csak arról van szó, hogy fontos, hogy a határok egészségesek legyenek,

so that we can sustain healthy workplaces and relationships.

és ezzel együtt egészségesek legyenek munkahelyi kapcsolataink is.

The second tip I'll offer is to actually do the work

A következő tanácsom az, hogy tanuljunk meg

to learn and model healthy boundaries for one another.

egészséges határokat szabni egymásnak.

If you are a people-pleaser who tends to overscope and overcommit,

Aki kezét lábát töri, hogy mindenkinek megfeleljen,

try buying some time before you respond and commit.

próbáljon meg nyerni egy kis időt, mielőtt igent mond valamire.

Say, "Hey, I need to evaluate this against my other priorities.

Például így: “Értem, de meg kell néznem, befér-e ez a többi feladatom mellé.

Can I get back to you by the end of the day?"

A nap végére átgondolom, jó?”

Ahelyett, hogy beleragadunk egy állandóan ismétlődő mintába,

Give yourself some time for that behavioral change

instead of getting stuck in the same repetitive pattern.

adjunk időt maguknak, hogy kialakulhasson egy új magatartásforma.

When you're communicating boundaries,

Mikor meghúzzuk a határokat,

clarify what you need and what the impact will be

tisztázzuk, mik az igényeink, és mi lesz a következménye,

if you don't get that need met.

ha ezeket nem tudjuk kielégíteni.

Say, "If we need this product a month sooner,

Például: “Ha ezt a terméket egy hónappal korábban kell leszállítanunk,

I'm going to need the help of two other people.

akkor még két emberre lesz szükség,

Otherwise, the quality is really going to be at risk,

ha nem akarjuk, hogy a sietség a minőség rovására menjen,

and we might either lose team members or customers."

és emiatt akár kollégákat, akár ügyfeleket veszítsünk el.”

Remember that when you're communicating boundaries,

Mikor kijelöljük a határokat, ne veszítsük szem elől,

that's not a "me versus you" fight,

hogy ez nem egy “vagy te, vagy én” harc,

but it's what we need to do to collectively come together

hanem egyszerűen olyasmi, amit meg kell tennünk közösen:

to resource ourselves, to sustain our organizations,

mozgósítanunk kell az erőforrásainkat a szervezetünk, a munkahelyünk

workplaces and relationships.

vagy a kapcsolataink érdekében.

Last tip I will offer

Végezetül azt szeretném tanácsolni önöknek,

is to see if you can find one way to empower mental health

találjanak módot arra,

hogy a jövőben ápolják saját mentális egészségüket vagy másokét.

for yourself or others this year.

I will recognize that just when it comes to talking about mental, emotional health,

Megértem, hogy mikor a mentális és érzelmi egészségünkről, a magatartásmintáinkról

our behaviors and our past, that can feel tender, personal.

és a múltunkról kezdünk beszélni, az nagyon érzékeny és személyes dolog,

But it can especially feel a little scary or stigmatized

és különösen ijesztő lehet, sőt szégyenérzetet kelthet bennünk,

when we are talking about working with experts

ha szakemberekkel - pszichológusokkal, pszichoterapeutákkal - beszélünk erről.

like psychologist or psychotherapist.

I'll close here by offering a reframe in that thinking,

Hadd vázoljak fel végül egy másik megközelítési lehetőséget,

a reframe in that stigma.

hogy az ilyen helyzetet ne szégyenként éljék meg.

When it comes to any other important part of our lives,

Mikor életünk fontos eseményeihez érünk,

we seek out experts.

szakembereket keresünk fel.

When it comes to our physical health, we seek out doctors.

Ha fizikai egészségünkről van szó, orvoshoz megyünk,

pénzügyeinkkel pénzügyi tanácsadóhoz fordulunk.

Financial health, we seek out financial advisors.

Why is it that when it comes to our mental health,

Miért van az, hogy mikor a mentális egészségünkről van szó,

we think we should take care of it on our own?

úgy gondoljuk, mindent magunknak kell megoldanunk?

We would never look at a friend who's having a heart attack and be like,

Biztos nem mondanánk egy barátunknak, akinek épp infarktusa van, hogy:

"You should really take care of that yourself,

“Figyelj, oldd meg, haver, nem lehetsz ilyen gyönge.

otherwise you're kind of weak.

You should not need to go to the hospital."

Miért mennél kórházba?”

Miért hisszük azt, hogy mentális egészségünkkel magunk is boldogulunk,

Why is it that we think we can grow or develop our mental health

when most of us don't have the tools or education to do so?

pedig legtöbben nem vagyunk erre felkészülve, nincsenek meg az eszközeink.

So today,

Akár a kiégés réme fenyegeti önöket,

whether it is your propensity to burn out,

your struggle with setting boundaries or something different,

akár a határok megszabásával vagy valami mással küzdenek,

I hope you can feel a little bit more free and empowered

remélem, hogy ma tisztábban látják azt, hogy érdemes dolgozniuk azon,

to start building more meaning and sustainability into your life.

hogy életüket tartalmasabbá és fenntarthatóbbá tegyék.

Thank you for your time.

Köszönöm, hogy velem voltak.

(Applause)

(Taps)