Why You Should Embrace Mediocrity | Crispin Thurlow | TED

Fordító: Jáni Orsolya Lektor: Peter Pallos

So a few years ago,

Pár évvel ezelőtt

I had to make a work trip to Stockholm.

munkám miatt Stockholmba kellett mennem.

And because it was the school holidays,

Mivel iskolai szünet volt,

I needed to take my two kids along with me.

a 14 és 12 éves gyerekeimet is

And at the time they were 14 and 12.

magammal kellett vinnem..

Anyway, my local colleagues, needless to say,

Helyi kollégáim, mondanom sem kell,

were really very supportive.

nagyon segítőkészek voltak.

And in fact, knowing that I do research on language and social class,

Tudták, hogy a nyelv és a társadalmi osztály kutatásával foglalkozom,

they'd also clearly enjoyed arranging to put us into a hotel

és kétségkívül élvezték,

hogy a hatalmas svéd Elite Hotels lánc szállójába helyeztek el minket.

belonging by a large Swedish chain called Elite Hotels.

So on the day that we arrived,

Aznap, mikor megérkeztünk,

we checked in and then we made our way straight up to our room.

bejelentkeztünk, majd egyenesen a szobánkba vettük az irányt.

But as soon as we crossed the threshold,

De ahogy átléptük a küszöböt,

my oldest son declared with genuine frustration,

az idősebbik fiam őszinte csalódottsággal kijelentette:

"But this isn't elite."

„De hiszen ez nem elit!”

(Laughter)

(Nevetés)

And I was a little bit surprised,

Kicsit meglepődtem,

but also kind of really curious to know exactly what he meant.

de nagyon kíváncsi voltam, hogy pontosan mire gondol.

So I sort of pressed him, and he quickly explained to me

Úgyhogy beszédre bírtam, és gyorsan elmagyarázta,

that the room was just not big enough to be elite.

hogy a szoba egyszerűen nem elég nagy ahhoz, hogy elit lehessen.

(Laughter)

(Nevetés)

So in that moment,

Abban a pillanatban rájöttem,

I realized that my son had already learned two really important lessons

hogy a fiam két fontos leckét tanult meg

about everyday language.

a mindennapi nyelvről.

First, that words are very influential,

Először: a szavak ugyan kifejezők,

but their meaning can often be slippery.

de a jelentésük gyakran ingoványos.

And second, that the language of superiority and comparison

Másodszor: a felsőbbrendűség és az összehasonlítás nyelve

can lead to disappointment.

csalódottsághoz vezethet.

But it's tough.

De ez nehéz.

Nowadays we're bombarded with messages about excellence,

Manapság olyan üzenetekkel bombáznak minket, amelyek a kiválóságról,

distinction and success,

a kitűnőségről és a sikerről szólnak,

and we hear voices telling us you should be a top student,

és olyanokat hallunk, hogy a legjobb tanulónak kell lennünk,

or a winner, or a leader, or preferably all three.

vagy győztesnek, vagy vezetőnek, vagy lehetőleg mindháromnak.

And it's this that's started me to think a little bit more

Ez gondolkodtatott el egy kicsit jobban arról,

about what's going on here.

hogy mi folyik itt.

How do we manage this?

Hogyan tudjuk ezt kezelni?

Because all of this leads to a profound sense

Mert mindez olyan mély érzéshez vezet,

of what the philosopher Alain de Botton has called status anxiety.

amelyet Alain de Botton filozófus státuszszorongásnak nevezett el.

And for me, this is a kind of anxiety that arises through our constant worry

Számomra e szorongás abból az állandó félelmünkből fakad,

about not being good enough,

hogy nem vagyunk elég jók,

or always needing to be someone better,

vagy mindig jobbnak kell lennünk,

or to have something better.

vagy hogy valamink jobb legyen.

But the reality is this.

De a valóság ez.

Not everyone can be a top student.

Nem mindenki lehet legjobb tanuló.

Not everyone can be a winner,

Nem mindenki lehet győztes,

and not everyone can be a leader.

és nem mindenki lehet vezető.

By the simple law of averages,

Az átlagok egyszerű törvénye alapján

most of us have to live a life more ordinary.

legtöbbünk kénytelen hétköznapibb életet élni.

Well, it's for this reason that I've started to rethink

Ez az oka annak, hogy elkezdtem újragondolni

or perhaps even reclaim the notion of mediocrity.

vagy talán még vissza is követelni a középszerűség fogalmát.

And I've even been challenging myself to consider the possibility

Még arra is rávettem magam,

of embracing mediocrity.

hogy megfontoljam, vajon elfogadható-e a középszerűség.

Now, obviously, I understand that mediocrity has a bad reputation

Értem én, hogy a középszerűségnek rossz hírneve van,

with sort of connotations like average quality

mert pl. az átlagos vagy silány minőséget

or not very good.

társítják hozzá.

But the sociolinguist in me insists on digging just a little bit deeper,

De a bennem lévő szociolingvista kitart amellett, hogy egy kicsit mélyebbre ássak,

maybe listening to some of the word's origins

talán néhány szó eredetét meghallgatva

and unearthing some of its other meaning potentials.

más jelentési lehetőségeit is feltárjam.

In actual fact,

A középszerű szó gyökere

the word mediocre has its roots in the Indo-European "medial,"

az indoeurópai ‘medial’,

meaning "middle."

azaz ‘középső’ szóban rejlik.

So essentially then, mediocrity is just about existing

A középszerűség lényegében csak arról szól,

hogy két véglet között létezünk,

between two extremes,

hence middling or average

tehát innen a középszerűség vagy átlagos,

or otherwise unexceptional or ordinary.

nem kivételes vagy hétköznapi.

So, as I say, statistically speaking,

Ahogy mondtam, statisztikailag szólva,

life in the middle is inevitable and unavoidable for most of us.

legtöbbünknek a középen lévő élet végzetes és elkerülhetetlen.

And in fact, it seems to me

Bár nekem úgy tűnik,

that the middle is not such a terrible place to be.

hogy a középső nem olyan szörnyű hely.

In fact, it's quite a privileged place to be.

Valójában elég kiváltságos hely.

It may not be as good as being at the top,

Lehet, hogy nem olyan jó, mint csúcson lenni,

but it's surely not as bad as being at the bottom.

de biztosan nem olyan rossz, mint legalul.

And the trick, I suppose, is to learn to recognize our mediocrity,

A trükk talán az, hogy megtanuljuk felismerni középszerűségünket,

or at least our averageness or our ordinariness,

vagy legalább az átlagosságunkat vagy a hétköznapiságunkat,

without allowing other people to make us feel like failures or losers.

anélkül hogy másoknak engednénk, hogy vesztesnek vagy lúzernek nézzenek.

Needless to say, this is quite a bit harder to do than it is to say.

Mondanom sem kell, hogy ezt egy kicsit nehezebb megtenni, mint mondani.

And I think especially so nowadays.

Manapság különösen így gondolom.

When we’re surrounded by these voices pressuring us to be the best

Amikor körülöttünk azt duruzsolják, és ránk erőltetik azt,

hogy a legjobbak és még jobbak legyünk,

and to be better,

we find ourselves, I think, in a world that is bombarded

olyan világban találjuk magunkat, amelyet folyamatosan bombáznak

or confronted constantly with what I've come to think of

vagy szembesítenek azzal,

as a relentless language of superiority and comparison.

amit a felsőbbrendűség és összehasonlítás könyörtelen nyelvének tartok.

And it's as a sociolinguist

Szociolingvistaként már jó ideje

that I've been tracking this language for quite some time.

nyomon követem ezt a nyelvet.

And in this work, what I've been trying to do

Munkámban azt próbáltam megmutatni,

is show that this is not just a relentless language,

hogy ez nemcsak könyörtelen nyelv,

but it's also often a very sneaky, surreptitious language.

hanem gyakran igen alattomos, kódolt nyelv is.

And it's with this in mind that I want to just share with you

Ezt szem előtt tartva szeretném megosztani önökkel

a couple of my favorite examples of what this looks like.

néhány kedvenc példámat arra, hogy ez hogyan néz ki.

These are my two favorite case studies.

Ez a két kedvenc esettanulmányom.

And the first of these is the word “elite” itself.

Közülük az első maga az ‘elit’ szó.

And this is a word that circulates everywhere in our lives,

Ez a szó mindenhol ott kering az életünkben,

which is, as my son discovered in Stockholm.

ahogy azt a fiam is Stockholmban felfedezte.

But take a look at a few of the many examples that I've also been collecting.

De nézzenek meg pár példát a sok közül, amelyeket szintén én gyűjtöttem.

So here we have an elite grocery store in Denmark,

Van elit élelmiszerboltunk Dániában,

we have an elite nail salon in Seattle,

van elit körömszalonunk Seattle-ben,

we've got an elite phone shop in the UK,

elit telefonboltunk az Egyesült Királyságban,

an elite electrician's in Switzerland, actually in Bern,

elit villanyszerelő boltunk Svájcban, pontosabban Bernben,

and then an elite pastry shop or bakery in Poland.

majd elit cukrászda vagy pékség Lengyelországban.

And all of these, I can assure you,

De ezek, biztosíthatom önöket,

appear in decidedly non-elite spaces.

határozottan nem elit helyeken jelennek meg.

(Laughter)

(Nevetés)

But when I say that elite crops up everywhere, I mean really everywhere.

De ha azt mondom, hogy az elit mindenhol felbukkan, akkor azt úgy is értem.

(Laughter)

(Nevetés)

I promise that after this talk,

Ígérem, hogy az előadás után

you are going to start noticing elite everywhere too.

önök is elkezdik az elitet mindenhol észrevenni.

(Laughter)

(Nevetés)

And I've never been quite sure what we're supposed to think

Sosem voltam benne biztos, hogy mire kéne gondoljak,

when we're being told that our pickles are elite or our tissues.

amikor azt mondják, az uborkánk vagy a zsebkendőnk elit.

What exactly, I wonder, does an elite condom offer?

Vajon pontosan mit nyújt egy elit óvszer?

(Laughter)

(Nevetés)

And I don't know about you,

Nem tudom, önök hogy vannak vele,

but it's going to take a lot more than the word elite

de engem csupán az elit szó nem győz meg arról,

to convince me that a urinal is in any way prestigious.

hogy egy piszoár bárhogyan is jobb.

(Laughter)

(Nevetés)

But the use of the word “elite” like this

De az ilyen formában használt ‘elit’ szó

is a very, very common language game nowadays.

manapság elterjedt nyelvi játék.

We see this word attached to all sorts of goods and services,

A szót mindenféle áruhoz és szolgáltatáshoz kapcsolják,

kind of meaning everything and nothing at the same time.

ami egyszerre mindent és semmit is jelent.

And in some ways I suppose it's all perfectly harmless,

Bizonyos esetekben teljesen ártalmatlan,

a bit playful even.

egy kicsit még játékos is.

But I can't help but think,

Nem hagy nyugodni a gondolat,

and in fact, I genuinely believe that these ubiquitous,

és őszintén hiszem, hogy ezek a mindenhol jelenlévő,

constant appeals to eliteness

állandó elitizmusra való felszólítások

are trying to persuade us that superiority really does matter

arról próbálnak meggyőzni minket, hogy a felsőbbrendűség tényleg számít,

and that status is something

és a státusz olyan dolog,

that we should be thinking about all the time.

amelyre állandóan gondolnunk kellene.

And these little one-word messages also suggests to us

Ezek az egyszavas üzenetek azt is sugallják nekünk,

that superiority is easily obtained.

hogy a felsőbbrendűség könnyen megszerezhető.

To be very clear,

Hogy nagyon világos legyek:

the language of superiority and comparison

a felsőbbrendűség és az összehasonlítás nyelve

is really good for business.

előnyös az üzleti világnak.

All of these relentless little one-word messages,

Ezek a könyörtelen egyszavas üzenetecskék

and ones like them,

és a hozzájuk hasonlók arra buzdítanak,

are trying to keep us aspiring upwards all the time.

hogy folyton felfele törekedjünk.

And if we're aspiring, we're also acquiring.

Mert ha törekszünk, akkor szerzünk is.

In other words, we're shopping.

Más szavakkal: vásárlunk.

And for this, they don't even need us aspiring to be the best.

Ehhez nincs is szükségük rá, hogy a legjobbak legyünk.

Just aspiring to be better is often enough.

Gyakran elég arra törekedni, hogy jobbak legyünk.

Which brings me to my second little case study.

Ami elvezet a másik kis esettanulmányomhoz.

The one little, one-word message that I'm talking about

A kis egyszavas üzenet, amelyről beszélek,

in this instance is “premium,”

ez esetben a ‘prémium’,

and a good example of this appears

és erre jó példa

in the so-called premium economy services

az ún. prémium turistaosztály szolgáltatásai,

offered by most major international airlines nowadays.

amelyet manapság a legtöbb nemzetközi légitársaság kínál.

And it's no coincidence that premium economy

Nem véletlen, hogy a prémium turistaosztály

can be more profitable for airlines than business class.

jövedelmezőbb lehet a légitársaságoknak, mint az első osztály.

But what's interesting about this little one-word message

De ami érdekes ebben az egyszavas üzenetecskében,

is that it's precisely not about being the best.

hogy pont nem arról van szó, hogy a legjobbnak kell lenni.

Premium is all about having just a little bit extra

A prémium a kis pluszról

or a little bit more,

vagy a kicsit többről szól,

and especially a little bit extra or a little bit more

és főleg a kis pluszról vagy a kicsit többről

compared with others.

másokhoz képest.

And to be sure, marketers know only too well

A marketingesek biztos jól tudják,

that people will pay good money for feeling better off.

hogy jó pénzt fizetnek az emberek, hogy jobban érezzék magukat.

Even that is when this comparison doesn't make us feel

Még akkor is, ha ettől az összehasonlítástól

nem túl sokáig érezzük magunkat jól.

very good for very long.

But the most striking thing about the word premium

De a prémium szóban a legszembetűnőbb az,

is that it really crops up in way more banal spaces.

hogy sokkal banálisabb helyeken jelenik meg.

And I'm offering you a few more examples than before,

Erre az eddigieknél is több példával szolgálok,

because I really want to impress upon you

mert nagyon szeretném lenyűgözni önöket,

just how far-reaching this one-word message is.

hogy milyen messzire kihat ez az egyszavas üzenet.

So we have premium chocolates in Sweden (not Switzerland),

Svédországban – nem Svájcban – prémium csokoládéink vannak,

we have premium chips in Spain, premium coffee in Australia,

prémium csipszeink Spanyolországban, prémium kávé Ausztráliában,

premium tomatoes in New Zealand and burgers in Denmark.

prémium paradicsomok Új-Zélandon és hamburgerek Dániában.

What we seem to have in Switzerland are premium cigarettes

Úgy tűnik, hogy Svájcban prémium cigaretta

and premium barbecue charcoal.

és prémium grillszén van.

Elsewhere, we've got premium puzzles, premium haircuts

Máshol találunk prémium kirakósokat, prémium fodrászokat

and my most recent encounter in Poland, premium baby diapers.

és a legutóbbi lengyelországi találkozásom prémium babapelenkát.

(Laughter)

(Nevetés)

Again, premium is just about having a little bit more

Ismétlem: a prémium csak arról szól, hogy egy kicsit többünk

or a little bit extra compared with others.

vagy egy kis pluszunk legyen másokhoz képest.

And as I say, these comparisons are usually built on illusions,

Ahogy mondtam, ezek az összehasonlítások általában illúziókra épülnek,

and these comparisons just don't make us feel good for very long.

és ezektől az összehasonlításoktól nem sokáig érezzük jól magunkat.

In fact, all of these silly little language games

Ezek a buta kis nyelvi játékok

are a perfect example

tökéletes példák arra,

of what the famous sociologist Pierre Bourdieu called symbolic violence.

amelyet Pierre Bourdieu híres szociológus szimbolikus erőszaknak nevezett.

And in a nutshell,

Dióhéjban ez erről szól:

this is about the way that we allow words to manipulate us,

megengedjük, hogy szavak manipuláljanak minket,

even when it's against our own best interests.

még akkor is, ha ez érdekeinkkel ellentétes.

So while social comparison may indeed be in our nature,

Bár a társadalmi összehasonlítás valóban természetünkben rejlik,

it invariably leaves us feeling insecure, inadequate, unsatisfied.

mégis mindig bizonytalanságot, elégtelenséget és kielégítetlenséget okoz.

There will always be something more or something better.

Mindig lesz valami több vagy valami jobb.

And there will always be someone better and better off.

Mindig lesz valaki, aki jobb lesz, és jobb helyzetben lesz.

So the question for me is this:

Tehát a kérdés számomra a következő:

how can we avoid doing symbolic violence to ourselves?

hogyan kerülhetjük el az önmagunkkal szembeni szimbolikus erőszakot?

Well, personally,

Azon kapom magam,

I find myself returning once again

hogy ismét visszatérek arra a lehetőségre,

to the possibility that mediocrity might hold the key or a key.

hogy a középszerűségben rejlik a kulcs vagy egy kulcs.

Now I understand that embracing mediocrity

Értem, hogy a középszerűség felvállalása

might feel just a little bit extreme or uncomfortable for some people,

néhány embernek kissé kétségbeejtőnek vagy kényelmetlennek tűnhet,

which I think is fair enough.

ami eléggé méltánylandó.

But the point is really just about coming to terms

De a lényeg igazából csak az, hogy megbékéljünk

with the inevitability of our averageness

átlagosságunk elkerülhetetlenségével

and maybe finding a way

és hogy megtaláljuk az értéket

to find the value and perhaps the privilege in being unexceptional.

és talán a kiváltságot abban, hogy nem vagyunk kivételesek.

And for this, we've got to keep reminding ourselves that it really is OK

Ehhez emlékeztetnünk kell magunkat arra,

hogy valóban rendben van nem legjobbnak lenni.

not to be the best.

And it's certainly OK not to always want to be someone better

Az sem baj, ha nem akarunk mindig valakinél jobbak lenni,

or to have something better.

vagy hogy valamink jobb legyen.

But I think that nowadays,

De azt hiszem, hogy manapság,

especially when we are surrounded by this relentless language

különösen, amikor a felsőbbrendűség

és az összehasonlítás könyörtelen nyelve vesz körül bennünket,

of superiority and comparison,

it takes determination

elszántság kell hozzá,

and it also takes real courage to be ordinary.

és igazi bátorság, hogy hétköznapiak legyünk.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)