What will a future without secrets look like? | Alessandro Acquisti

Fordító: Judit Szabo Lektor: Anna Patai

I would like to tell you a story

Szeretnék elmesélni egy történetet,

connecting the notorious privacy incident

amely összekapcsolja a közismert

involving Adam and Eve,

Ádám és Éva magánjogi esetet

and the remarkable shift in the boundaries

és az elmúlt tíz évben megfigyelhető

between public and private which has occurred

nyilvánosság és magánügy közötti

in the past 10 years.

határeltolódást.

You know the incident.

Ismerik a történetet.

Adam and Eve one day in the Garden of Eden

Ádám és Éva az Édenkertben egy nap rájöttek,

realize they are naked.

hogy meztelenek.

They freak out.

Kiborultak.

And the rest is history.

A többi már történelem.

Nowadays, Adam and Eve

Manapság Ádám és Éva

would probably act differently.

valószínűleg máshogy reagálna.

[@Adam Last nite was a blast! loved dat apple LOL]

@Adam: Király volt az este! Kösz az almát LOL

[@Eve yep.. babe, know what happened to my pants tho?]

@Eve: Jaja! Nem tudod hol a gatyám?

We do reveal so much more information

Sokkal több információt osztunk meg

about ourselves online than ever before,

magunkról online, mint valaha,

and so much information about us

és sokkal több információt

is being collected by organizations.

gyűjtenek rólunk különböző szervezetek.

Now there is much to gain and benefit

Namármost, rengeteget lehet nyerni

from this massive analysis of personal information,

egy ilyen hatalmas személyi adathalmaz

or big data,

elemzéséből,

but there are also complex tradeoffs that come

de bonyolult kompromisszumokat is kötünk ám azzal,

from giving away our privacy.

hogy lemondunk a magánjogainkról.

And my story is about these tradeoffs.

Az én történetem ezekről a kompromisszumokról szól.

We start with an observation which, in my mind,

Azzal a megállapítással kezdeném, ami számomra

has become clearer and clearer in the past few years,

egyre és egyre világosabbá vált az elmúlt pár évben,

that any personal information

mégpedig hogy a személyi adatok

can become sensitive information.

érzékeny adatokká válhatnak.

Back in the year 2000, about 100 billion photos

2000-ben 100 milliárd fotó készült

were shot worldwide,

szerte a világon,

but only a minuscule proportion of them

de csak elenyésző részük

were actually uploaded online.

került fel a netre.

In 2010, only on Facebook, in a single month,

2010-ben, csak a Facebookon, egyetlen hónap alatt

2.5 billion photos were uploaded,

2,5 milliárd fotót töltenek fel,

most of them identified.

melyek nagy része beazonosított.

In the same span of time,

Ez idő alatt

computers' ability to recognize people in photos

a számítógépek arcfelismerési képessége

improved by three orders of magnitude.

három nagyságrenddel megugrott.

What happens when you combine

Mi történik, ha összeadjuk

these technologies together:

e két technológiát:

increasing availability of facial data;

az egyre több rendelkezésre álló adatot,

improving facial recognizing ability by computers;

az egyre jobb arcfelismerő képességet,

but also cloud computing,

illetve a felhő alapú számítástechnikát,

which gives anyone in this theater

ami ezen a színtéren mindenkinek

the kind of computational power

olyan számítási erőt biztosít,

which a few years ago was only the domain

ami pár éve csak a hárombetűs intézmények

of three-letter agencies;

kiváltsága volt;

and ubiquitous computing,

és a mindent elárasztó technológiát,

which allows my phone, which is not a supercomputer,

amely által még a telefonom is, ami nem egy szuperszámítógép,

to connect to the Internet

csatlakozni tud az internethez

and do there hundreds of thousands

és ott többezer arcbemérést

of face metrics in a few seconds?

tud elvégezni másodpercek alatt?

Well, we conjecture that the result

Nos, kitalálhatjuk, hogy ennek

of this combination of technologies

a kombinációnak az eredménye

will be a radical change in our very notions

radikálisan meg fogja változtatni, hogy hogyan gondolkodunk

of privacy and anonymity.

a magánjogokról és a névtelenségről.

To test that, we did an experiment

Elvégeztünk egy kísérletet ennek igazolására

on Carnegie Mellon University campus.

a Carnegie Mellon egyetemen.

We asked students who were walking by

Arra járó hallgatókat megkértünk,

to participate in a study,

hogy vegyenek részt egy felmérésben,

and we took a shot with a webcam,

lefotóztuk őket egy webkamerával,

and we asked them to fill out a survey on a laptop.

majd egy laptopon kitöltettünk velük egy kérdőívet.

While they were filling out the survey,

Miközben adták a válaszokat,

we uploaded their shot to a cloud-computing cluster,

feltöltöttük a fotóikat a felhőbe,

and we started using a facial recognizer

majd lefuttattunk egy arcfelismerőt,

to match that shot to a database

hogy megkeresse az adott fotót

of some hundreds of thousands of images

többszázezer kép között,

which we had downloaded from Facebook profiles.

amelyeket Facebook adatlapokról töltöttünk le.

By the time the subject reached the last page

Mire a válaszadó az utolsó oldalra ért

on the survey, the page had been dynamically updated

a kérdőíven, az oldal dinamikusan frissítődött,

with the 10 best matching photos

feldobva a 10 legjobb találatot

which the recognizer had found,

amire az arcfelismerő rábukkant,

and we asked the subjects to indicate

majd megkérdeztük a tesztalanyokat,

whether he or she found themselves in the photo.

hogy megtalálják-e magukat a fotón.

Do you see the subject?

Látják a tesztalanyt?

Well, the computer did, and in fact did so

Hát a számítógép látta, tulajdonképpen

for one out of three subjects.

három esetből egyben.

So essentially, we can start from an anonymous face,

Alapvetően tehát kiindulhatunk egy névtelen arcból,

offline or online, and we can use facial recognition

offline vagy online, és arcfelismeréssel

to give a name to that anonymous face

nevet tudunk rendelni ahhoz a képhez

thanks to social media data.

a közösségi oldalaknak köszönhetően.

But a few years back, we did something else.

Pár évvel ezelőtt azonban mással próbálkoztunk.

We started from social media data,

A közösségi oldalak adatait

we combined it statistically with data

statisztikailag összekapcsoltuk

from U.S. government social security,

az amerikai társadalombiztosítási rendszerrel,

and we ended up predicting social security numbers,

és így eljutottunk a TB-számokig,

which in the United States

amik Amerikában

are extremely sensitive information.

különlegesen érzékeny információk.

Do you see where I'm going with this?

Látjátok, hova akarok kilyukadni ezzel?

So if you combine the two studies together,

Tehát ha összefésülsz két kutatást,

then the question becomes,

akkor a kérdés így hangzik:

can you start from a face and,

lehet-e egy arcképből kiindulva

using facial recognition, find a name

arcfelismeréssel megtalálni a nevet

and publicly available information

és egyéb nyilvános adatokat

about that name and that person,

arról a névről és személyről,

and from that publicly available information

és a nyilvános adatokból

infer non-publicly available information,

kikövetkeztethetünk-e személyes adatokat,

much more sensitive ones

-- sokkal titkosabbakat --

which you link back to the face?

amik az archoz kapcsolódnak?

And the answer is, yes, we can, and we did.

A válasz igen, lehet, meg is tettük.

Of course, the accuracy keeps getting worse.

A pontosság természetesen romlik.

[27% of subjects' first 5 SSN digits identified (with 4 attempts)]

[4 próbálkozásból 27%-os találati arány a TB-szám első 5 jegyére]

But in fact, we even decided to develop an iPhone app

Egy iPhone appot is fejlesztettünk,

which uses the phone's internal camera

amely a telefon belső kamerájával

to take a shot of a subject

fotót készít az egyénről,

and then upload it to a cloud

majd feltölti a felhőbe

and then do what I just described to you in real time:

és pontosan azt csinálja valós időben, amit most elmeséltem:

looking for a match, finding public information,

képet egyeztet, nyilvános adatot keres,

trying to infer sensitive information,

próbál személyes adatot kideríteni,

and then sending back to the phone

majd visszaküldi a telefonnak,

so that it is overlaid on the face of the subject,

ahol a célszemély arcképe felett megjelenik mindez,

an example of augmented reality,

jó példaként,

probably a creepy example of augmented reality.

ijesztő példaként, a kiterjesztett valóságra.

In fact, we didn't develop the app to make it available,

Igazából nem azért csináltuk az appot, hogy terjesszük,

just as a proof of concept.

csupán hogy igazoljuk vele a koncepciót.

In fact, take these technologies

Vegyük ezeket a technológiákat,

and push them to their logical extreme.

és képzeljük el ezeknek a végleteit.

Imagine a future in which strangers around you

Képzeld el a jövőt, ahol körülötted az idegenek

will look at you through their Google Glasses

rádnéznek a Google szemüvegen keresztül,

or, one day, their contact lenses,

vagy egy nap kontaktlencsén keresztül,

and use seven or eight data points about you

és hét vagy nyolc adatpontból

to infer anything else

bármi mást kitalálnak rólad,

which may be known about you.

amit csak tudni lehet.

What will this future without secrets look like?

Milyen lesz ez a titkok nélküli jövő?

And should we care?

Érdekel ez minket?

We may like to believe

Lehet, hogy szeretjük azt hinni,

that the future with so much wealth of data

hogy az adatbőség jövőjében

would be a future with no more biases,

nem lesznek előítéletek,

but in fact, having so much information

de ilyen mennyiségű információ

doesn't mean that we will make decisions

még nem jelenti azt, hogy a döntéseink

which are more objective.

tárgyilagosabbak lesznek.

In another experiment, we presented to our subjects

Egy másik kísérletben a tesztalanyok

information about a potential job candidate.

álláskeresőkről kaptak információkat.

We included in this information some references

Ennek részeként belekerültek

to some funny, absolutely legal,

vicces, teljesen törvényes,

but perhaps slightly embarrassing information

de lehet, hogy kicsit ciki dolgok,

that the subject had posted online.

amiket az alany online megosztott.

Now interestingly, among our subjects,

Érdekes módon a tesztalanyok között is volt olyan,

some had posted comparable information,

aki hasonló információkat osztott meg,

and some had not.

és olyan is, aki nem.

Which group do you think

Mit gondoltok, melyik csoport

was more likely to judge harshly our subject?

ítélte el jobban az alanyokat?

Paradoxically, it was the group

Ellentmondásosan hangozhat, de pont az,

who had posted similar information,

amelyik hasonló információkat osztott meg --

an example of moral dissonance.

jó példa a morális disszonanciára.

Now you may be thinking,

Most talán azt gondoljátok,

this does not apply to me,

hogy ez rám nem vonatkozik,

because I have nothing to hide.

mert nincs mit takargatnom.

But in fact, privacy is not about

De a magántitok nem arról szól,

having something negative to hide.

hogy valami negatív dolgot elrejtsünk.

Imagine that you are the H.R. director

Tegyük fel, hogy HR igazgató vagy

of a certain organization, and you receive résumés,

egy bizonyos cégnél, önéletrajzokat fogadsz,

and you decide to find more information about the candidates.

és elhatározod, hogy többet akarsz tudni a jelentkezőkről.

Therefore, you Google their names

Rákeresel a nevükre,

and in a certain universe,

és egy bizonyos világban

you find this information.

rábukkansz erre az információra.

Or in a parallel universe, you find this information.

Egy párhuzamos világban pedig ezt találod.

Do you think that you would be equally likely

Gondolod, hogy ugyanolyan eséllyel

to call either candidate for an interview?

hívod be mindkét jelentkezőt interjúra?

If you think so, then you are not

Ha igen, akkor nem olyan vagy,

like the U.S. employers who are, in fact,

mint az amerikai munkáltatók, akiket

part of our experiment, meaning we did exactly that.

kísérletünk részeként pontosan így teszteltünk.

We created Facebook profiles, manipulating traits,

Facebook profilokat csináltunk a jellemzők manipulálásával,

then we started sending out résumés to companies in the U.S.,

majd szétküldtük az önéletrajzokat amerikai cégeknek,

and we detected, we monitored,

figyeltük, követtük

whether they were searching for our candidates,

hogy rákeresnek-e a jelentkezőkre,

and whether they were acting on the information

és hogy befolyásolja-e a döntéseiket az információ,

they found on social media. And they were.

amit a közösségi oldalakon találtak. És igen.

Discrimination was happening through social media

A közösségi oldalakon keresztül diszkriminálták

for equally skilled candidates.

a hasonló képességű jelentkezőket.

Now marketers like us to believe

A marketingesek szeretnék elhitetni velünk,

that all information about us will always

hogy ez a sok rólunk szóló adat mindig

be used in a manner which is in our favor.

ránk nézve kedvezően lesz felhasználva.

But think again. Why should that be always the case?

De gondoljunk bele. Miért lenne ez mindig igaz?

In a movie which came out a few years ago,

Pár évvel ezelőtt játszották

"Minority Report," a famous scene

a Különvéleményt, ahol az egyik híres jelenetben

had Tom Cruise walk in a mall

Tom Cruise egy plázában sétál,

and holographic personalized advertising

és személyreszabott hologram hirdetések

would appear around him.

jelennek meg körülötte.

Now, that movie is set in 2054,

Ez a film 2054-ben játszódik,

about 40 years from now,

nagyjából 40 év múlva,

and as exciting as that technology looks,

s bár izgalmasnak tűnik ez a technológia,

it already vastly underestimates

máris jóval alulbecsüli

the amount of information that organizations

azt az adatmennyiséget, amit a szervezetek

can gather about you, and how they can use it

gyűjtenek rólunk, és hogy azt hogyan használhatják

to influence you in a way that you will not even detect.

észrevehetetlen befolyásolásra.

So as an example, this is another experiment

Ismét álljon itt egy példa, egy másik kísérlet,

actually we are running, not yet completed.

ez még most is folyik, nincs még befejezve.

Imagine that an organization has access

Tegyük fel, hogy egy szervezet hozzáfér

to your list of Facebook friends,

a Facebook ismerőseink listájához

and through some kind of algorithm

és valamilyen módszerrel

they can detect the two friends that you like the most.

kitalálják, hogy melyik két barátodat kedveled a legjobban.

And then they create, in real time,

Valós időben generálnak

a facial composite of these two friends.

egy arcot a két ismerősödből.

Now studies prior to ours have shown that people

Korábbi kutatások igazolják, hogy az emberek

don't recognize any longer even themselves

nem ismerik fel saját magukat sem

in facial composites, but they react

összetett arcokon,

to those composites in a positive manner.

de pozitívan reagálnak az összemosott képekre.

So next time you are looking for a certain product,

Úgyhogy legközelebb, ha keresel egy terméket,

and there is an ad suggesting you to buy it,

és belefutsz egy reklámba,

it will not be just a standard spokesperson.

nem csak egy tipikus eladót látsz majd.

It will be one of your friends,

Hanem az egyik ismerősödet --

and you will not even know that this is happening.

és nem is fogod tudni, hogy mi folyik.

Now the problem is that

Az a gond,

the current policy mechanisms we have

hogy a jelenlegi szabályozás mellett

to protect ourselves from the abuses of personal information

a személyes adatokkal való visszaélés ellen harcolni olyan,

are like bringing a knife to a gunfight.

mint bicskával szállni be egy háborúba.

One of these mechanisms is transparency,

Az egyik ilyen módszer az átláthatóság,

telling people what you are going to do with their data.

tájékoztatni az embereket arról, hogy mi történik az adataikkal.

And in principle, that's a very good thing.

Elvileg ez nagyon jó dolog.

It's necessary, but it is not sufficient.

Szükséges, de nem elégséges.

Transparency can be misdirected.

Az átláthatóság félrevezető lehet.

You can tell people what you are going to do,

Megmondod az embereknek, hogy mit fogsz csinálni,

and then you still nudge them to disclose

de még egy kicsit ösztönzöd őket arra,

arbitrary amounts of personal information.

hogy további személyes adatokat adjanak ki.

So in yet another experiment, this one with students,

Egy újabb kísérletet hallgatókkal végeztünk,

we asked them to provide information

megkérdeztük őket

about their campus behavior,

a viselkedésükről az egyetemen,

including pretty sensitive questions, such as this one.

személyes kérdéseket feltéve, mint például ezt: Puskáztál már valaha?

[Have you ever cheated in an exam?]

Now to one group of subjects, we told them,

személyes kérdéseket feltéve, mint például ezt: Puskáztál már valaha?

Az egyik csoportnak azt mondtuk,

"Only other students will see your answers."

hogy csak a többi hallgató fogja látni a válaszaikat.

To another group of subjects, we told them,

A másik csoportnak azt mondtuk,

"Students and faculty will see your answers."

hogy a többi hallgató és a tanszék is látni fogja a válaszokat.

Transparency. Notification. And sure enough, this worked,

Átláthatóság. Tájékoztatás. És ez bizony működött is,

in the sense that the first group of subjects

abban az értelemben, hogy az első csoport

were much more likely to disclose than the second.

sokkal hajlandóbb volt kiadni az információt, mint a második.

It makes sense, right?

Logikus, nem?

But then we added the misdirection.

De ekkor egy kis megtévesztést csempésztünk bele.

We repeated the experiment with the same two groups,

Ugyanazzal a két csoporttal folytattuk a kísérletet,

this time adding a delay

immár egy kis késést iktatva aközé,

between the time we told subjects

amikor elmondtuk nekik,

how we would use their data

hogyan lesznek felhasználva az adataik,

and the time we actually started answering the questions.

és amikor elkezdtük megválaszolni a kérdéseket.

How long a delay do you think we had to add

Mit gondoltok, mekkora késleltetés kellett ahhoz,

in order to nullify the inhibitory effect

hogy teljesen elvesszen az a gátló hatás,

of knowing that faculty would see your answers?

amelyet a tanszék bevonásának tudata okozott?

Ten minutes?

Tíz perc?

Five minutes?

Öt perc?

One minute?

Egy perc?

How about 15 seconds?

Esetleg tizenöt másodperc?

Fifteen seconds were sufficient to have the two groups

Tizenöt másodperc elég volt ahhoz,

disclose the same amount of information,

hogy mindkét csoport hasonló mennyiségű adatot osszon meg,

as if the second group now no longer cares

mintha a másodiknak nem számítana,

for faculty reading their answers.

hogy a tanszék látja-e a válaszaikat.

Now I have to admit that this talk so far

Belátom, ez az előadás eddig

may sound exceedingly gloomy,

egy kicsit lehangoló lehet,

but that is not my point.

de nem ez a lényeg.

In fact, I want to share with you the fact that

Sőt, azt szeretném elmondani nektek,

there are alternatives.

hogy vannak atlernatívák.

The way we are doing things now is not the only way

Ahogy most mennek a dolgok, az nem az egyetlen megoldás,

they can done, and certainly not the best way

és egész biztosan nem a legjobb

they can be done.

megoldás.

When someone tells you, "People don't care about privacy,"

Ha valaki azt mondja, "Senkit nem érdekelnek a magánjogok",

consider whether the game has been designed

gondolj arra, hogy a játékszabályok vannak úgy megírva,

and rigged so that they cannot care about privacy,

hogy ne tudjanak foglalkozni a személyiségi jogokkal,

and coming to the realization that these manipulations occur

és ennek a befolyásolásnak a felismerése

is already halfway through the process

már önmagában fél siker afelé,

of being able to protect yourself.

hogy megvédd magad.

When someone tells you that privacy is incompatible

Ha valaki azt mondja, hogy a magánjogok

with the benefits of big data,

és a nagy mennyiségű adat nem egyeztethető össze,

consider that in the last 20 years,

gondolj arra, hogy az elmúlt 20 évben

researchers have created technologies

a fejlesztők megteremtették a lehetőséget arra,

to allow virtually any electronic transactions

hogy szinte minden elektronikus tranzakció

to take place in a more privacy-preserving manner.

a személyiségi jogok megóvásával történhessen.

We can browse the Internet anonymously.

Lehet névtelenül internetezni.

We can send emails that can only be read

Tudunk olyan emaileket küldeni,

by the intended recipient, not even the NSA.

amit csak a címzett tud elolvasni, és még az NSA sem.

We can have even privacy-preserving data mining.

Még az adatbányászat is történhet magánjogok megsértése nélkül.

In other words, we can have the benefits of big data

Másszóval kihasználhatjuk a tömeges adatokat úgy,

while protecting privacy.

hogy közben megóvjuk a személyiségi jogokat.

Of course, these technologies imply a shifting

Természetesen ezek a technológiák

of cost and revenues

költség és bevétel eltolódást jelentenek

between data holders and data subjects,

az adattulajdonosok és alanyok között,

which is why, perhaps, you don't hear more about them.

valószínűleg ezért nem hallunk róluk.

Which brings me back to the Garden of Eden.

Ezzel vissza is térnék az Édenkerthez.

There is a second privacy interpretation

Van egy másik magánjogi értelmezése

of the story of the Garden of Eden

az Édenkert-történetnek,

which doesn't have to do with the issue

amelynek nincs köze

of Adam and Eve feeling naked

Ádám és Éva meztelenségéhez

and feeling ashamed.

és szégyenérzetéhez.

You can find echoes of this interpretation

Ennek az értelmezésnek a visszhangjai találhatóak meg

in John Milton's "Paradise Lost."

John Milton Elveszett Paradicsomában.

In the garden, Adam and Eve are materially content.

Az Édenkertben Ádám és Éva anyagi szempontból elégedett.

They're happy. They are satisfied.

Boldogak. Elégedettek.

However, they also lack knowledge

Viszont nincs tudásuk

and self-awareness.

és öntudatuk.

The moment they eat the aptly named

Amint megeszik a találóan elnevezett

fruit of knowledge,

tudás gyümölcsét,

that's when they discover themselves.

rögtön magukra eszmélnek.

They become aware. They achieve autonomy.

Tudatra ébrednek. Önállóak lesznek.

The price to pay, however, is leaving the garden.

Mindennek az ára azonban a kiűzetés.

So privacy, in a way, is both the means

A magánjogok bizonyos értelemben tehát

and the price to pay for freedom.

a szabadság módját és árát jelentik.

Again, marketers tell us

Ismétlem, a marketingesek meg akarnak győzni,

that big data and social media

hogy a tömegadat és a közösségi média

are not just a paradise of profit for them,

nem csak számukra profitparadicsom,

but a Garden of Eden for the rest of us.

hanem számunkra is Édenkert.

We get free content.

Ingyen tartalmakat kapunk.

We get to play Angry Birds. We get targeted apps.

Játszhatunk az Angry Birds-zel. Személyreszabott appokhoz jutunk.

But in fact, in a few years, organizations

De éveken belül a szervezetek

will know so much about us,

annyi mindent fognak tudni rólunk,

they will be able to infer our desires

hogy kitalálják a vágyainkat

before we even form them, and perhaps

még mielőtt azok bennünk megszületnének,

buy products on our behalf

és talán még vásárolnak is a nevünkben,

before we even know we need them.

még mielőtt nekünk bármire szükségünk lenne.

Now there was one English author

Volt egy angol író,

who anticipated this kind of future

aki előre látta ezt a fajta jövőt,

where we would trade away

ahol eladjuk

our autonomy and freedom for comfort.

a függetlenségünket és szabadságunkat a kényelemért.

Even more so than George Orwell,

Még George Orwellen is túlmutatva --

the author is, of course, Aldous Huxley.

az író, természetesen, Aldous Huxley.

In "Brave New World," he imagines a society

A Szép Új Világban egy olyan társadalmat ír le,

where technologies that we created

amelyben a technológiák,

originally for freedom

melyek eredetileg a szabadságot szolgálták,

end up coercing us.

végül kényszerré válnak.

However, in the book, he also offers us a way out

Könyvében azonban egy kiutat is kínál

of that society, similar to the path

ebből a társadalomból, hasonlóan ahhoz,

that Adam and Eve had to follow to leave the garden.

ahogy Ádám és Éva elhagyta a Kertet.

In the words of the Savage,

A Vadember szavaival élve,

regaining autonomy and freedom is possible,

az önállóság és szabadság visszaszerzése lehetséges,

although the price to pay is steep.

de hatalmas ára van.

So I do believe that one of the defining fights

Azt hiszem, korunk egyik meghatározó harca

of our times will be the fight

az a csata lesz,

for the control over personal information,

amelyet a személyiségi jogok feletti hatalomért vívunk,

the fight over whether big data will become a force

amely eldönti, hogy a tömeges adatok

for freedom,

a szabadság

rather than a force which will hiddenly manipulate us.

vagy a rejtett manipuláció eszközei lesznek.

Right now, many of us

Jelenleg sokan

do not even know that the fight is going on,

nem is tudják, hogy folyik ez a harc,

but it is, whether you like it or not.

de folyik, ha tetszik, ha nem.

And at the risk of playing the serpent,

Lehet, hogy én leszek a kígyó,

I will tell you that the tools for the fight

de elmondom, hogy a harc eszközei

are here, the awareness of what is going on,

itt vannak: annak felismerése, hogy mi megy a háttérben,

and in your hands,

a ti kezetekben van,

just a few clicks away.

csupán pár kattintásra.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)