Powerful Photos That Honor the Lives of Overlooked Women | Smita Sharma | TED

Fordító: Zsófia Herczeg Lektor: Zsuzsanna Lőrincz

This is Lakhi Ram Lohar.

Ezen a képen Lakhi Ram Lohart látják.

His job was to spray pesticide

Abból élt, hogy rovarirtóval kezelt egy teaültetvényt

at a tea garden in West Bengal, India.

Nyugat-Bengálban, Indiában.

Lakhi was a single father

Lakhi egyedül nevelte

to his only daughter, Sugi.

egyetlen lányát, Szudzsit.

One day in 2007,

Egy nap 2007-ben

Sugi went missing.

Szudzsi eltűnt.

Lakhiram went to the local police to file a missing persons report,

Lakhi elment a helyi rendőrőrsre, hogy bejelentse lánya eltűnését,

but he was unable to do so because he was illiterate.

de írástudatlansága miatt ezt nem tudta megtenni.

He didn't have Sugi's birth certificate or any of her photographs.

Nem volt meg Szudzsi anyakönyvi kivonata és egyetlen fénykép sem a lányról.

So, the police didn't believe him,

Így a rendőrségen persze nem hittek Lakhinak,

and did nothing.

és nem is tettek semmit.

He tried, again and again, but no luck.

Újra és újra megpróbálta, de nem járt szerencsével.

It was as if Sugi never existed.

Olyan volt, mintha Szudzsi soha nem is létezett volna.

Ten years later,

Tíz évvel később

a local nonprofit that fights human trafficking

egy emberkereskedelem ellen küzdő civil szervezet

took up her case.

megkezdte Szudzsi ügyének kivizsgálását.

They approached Sugi's school

Elmentek az iskolájába,

and requested proof that she had attended.

hogy valahogyan igazolhassák, hogy a lány oda járt.

Here is the certificate, issued in 2017,

Itt azt az igazolást láthatják, amelyet 2017-ben adtak ki –

10 years after her disappearance.

10 évvel a lány eltűnése után.

It bothered me

Nagyon elkeserítőnek találtam,

that the disappearance of a poor girl doesn't matter to anyone,

hogy egy szegény lány eltűnése ennyire nem érdekelt senkit –

except her family.

a családján kívül.

I'm a photojournalist,

Fotóriporter vagyok.

and I report on critical human rights and social issues,

Súlyos emberi jogi és társadalmi problémákról

készítek tudósításokat,

not just in my country, India,

nemcsak hazámban, Indiában,

but across the Global South.

hanem szerte a világ déli országaiban.

I see stories like this everywhere.

És mindenhol ilyen történetekkel találkozom.

One of the biggest myths about human trafficking

Az emberkereskedelemmel kapcsolatos egyik legnagyobb tévedés,

is that it is a developing world problem.

hogy ilyesmi csak a fejlődő országokban történhet meg.

But the reality is that human trafficking

Az igazság azonban az, hogy az emberkereskedelem

is a 150-billion-dollar industry, globally.

egy 150 milliárd dolláros világméretű üzletág.

The International Labour Organization's 2016 report

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2016-os jelentése szerint

reveals that 40.3 million people were trafficked into modern-day slavery,

az emberkereskedelem 40,3 millió embert juttatott modern kori rabszolgaságba.

out of which 23 million were women and girls.

Köztük 23 millió lányt és nőt.

It's as if girls and women from poor families

Olyan ez, mintha a szegény sorsú nők és lányok

don't have any value,

teljesen értéktelenek lennének.

and their existence or their deaths ...

Sem az életük, sem a haláluk

don't matter.

nem számít.

Their stories are mostly unseen and unheard.

Azt, hogy mi történik velük, legtöbb esetben nem látjuk,

nem hallunk erről.

But it's important to see these stories and not look away.

De fontos, hogy észrevegyük őket, nem nézhetünk félre.

Photographs inspire compassion

A fénykép felébreszti az emberek együttérzését,

and enhance our understanding of the world.

és segít abban, hogy jobban megértsük a világot.

It is a powerful tool for making connections with people.

Az emberek közötti kapcsolatok építésének fontos eszköze ez.

But when we undertake the task of sharing people's lives,

Ha felvállaljuk, hogy képeket osztunk meg mások életéről,

we have an added responsibility.

különösen nagy a felelősségünk.

Are we representing them with dignity and fairness?

Képesek vagyunk-e arra, hogy méltóságukat megőrizve,

igazságosan mutassuk be őket?

Are we telling the whole story or just a part of it?

Mindent elmondunk vagy csak bizonyos részleteket?

I'm very conscious about stereotypes and how I represent people.

A magam részéről különösen figyelek a sztereotípiákra

és arra, hogy ezek milyennek mutatják az embereket.

Life can be harsh for poor girls from these countries.

Az ilyen országokban élő lányok élete nagyon kemény lehet.

Boys are given preferential treatment,

A fiúkkal nagyobb figyelemmel bánnak.

while girls are expected to do household chores --

A lányoktól viszont elvárják, hogy végezzék a házimunkát:

cook, clean, fetch water,

főzzenek, takarítsanak, vizet hordjanak

and take care of their younger siblings.

és gondoskodjanak kisebb testvéreikről.

Often, parents tend to marry their daughters early

A szülők gyakran korán férjhez adják a lányaikat,

so they would become someone else's responsibility.

hogy onnantól kezdve a sorsuk mások felelőssége legyen.

Basic education is free in many developing countries,

A legtöbb fejlődő országban ingyenes az alapfokú oktatás,

but students still need to buy books and uniforms,

de a diákoknak maguknak kell gondoskodniuk a könyveikről és az egyenruhájukról.

and when putting even two meals on the table is a struggle,

Ahol az is kihívás,

hogy a család asztalára naponta legalább kétszer étel kerüljön,

schools can seem like a luxury.

az iskola luxus.

So when I went to Nepal a few years ago,

Mikor néhány évvel ezelőtt Nepálba utaztam,

to document child marriage for Human Rights Watch,

hogy a Human Rights Watch számára riportot készítsek a gyermekházasságokról,

I thought the girls I would meet were forced by their parents to marry.

arra számítottam, hogy a lányokat, akikkel ott találkozom,

a szüleik kényszerítik bele a házasságba.

What I saw was a bit different.

A tapasztalatom viszont más volt.

The girls I met wanted to escape a grim situation

Ezek a lányok maguk akartak szabadulni nyomorúságos helyzetükből

and gain some control of their lives.

abban a reményben, hogy valamilyen szinten maguk irányíthassák sorsukat.

When Tilmaya was 11,

Mikor Tilmaja 11 éves lett,

her father took her out of school

az apja kivette az iskolából,

and sent her to Pokhara to work as a domestic maid.

és elküldte Pokharába, hogy cselédként dolgozzon egy háznál.

When she was 15, she eloped

15 éves korában megszökött,

and married a 20-year-old man from her village.

és hozzáment egy falujabeli 20 éves férfihez.

This is Sharmila.

Ez itt Sarmíla.

Sharmila's parents tried to separate her from her boyfriend,

Sarmíla szülei megpróbálták elszakítani a lányt a kedvesétől,

so she ran away with him.

ezért inkább megszökött vele.

She was 14, he was 18.

A lány 14 éves volt, a fiú 18.

When I took this image of her,

Mikor ezt a képet készítettem,

Sharmila was seven months pregnant.

Sarmíla hét hónapos terhes volt.

She said she regrets leaving school and marrying early

Azt mondta, már megbánta, hogy otthagyta az iskolát,

és korán férjhez ment.

and that she had no knowledge of reproductive health or family planning.

Fogalma sem volt a nők egészségvédelméről és a családtervezésről.

So why would girls leave the safety of their families,

De miért hagyják el a lányok a családjuk nyújtotta biztonságot,

drop out of school?

miért hagyják ott az iskolát?

For nothing?

A semmiért?

To gain some control

Azért, hogy valamilyen mértékben

of their future.

maguk irányíthassák jövőjük alakulását.

At least, in this case, they were able to choose their own partner.

Ezekben az esetekben legalábbis maguk választhattak maguknak párt.

I try to dig deep and show the nuances of the situations,

Szeretnék most mélyebbre ásni,

és részleteiben is bemutatni a helyzetet.

because often, poor women and girls are stripped of their equity and dignity.

A szegény sorsú lányokat és nőket ugyanis

gyakran megfosztják az egyenjogúságuktól és a méltóságuktól.

I would not have taken these photographs if the girls didn't want me to.

Nem készítettem volna el ezeket a képeket,

ha ők maguk nem akarták volna.

And I work very discreetly, keeping a low profile,

Nagyon diszkréten dolgozom, nem hívom fel magamra a figyelmet,

and go to great lengths to avoid attention.

mindent megteszek, hogy kerüljem a reflektorfényt.

I carry minimum gear

A lehető legkevesebb felszerelést viszem magammal,

and this dirty-looking tote bag,

és ezt a szutykosnak látszó vászontáskát,

which my mother hates.

amit az anyukám nagyon utál.

(Laughter)

(Nevetés)

The idea is to blend with the crowd.

A cél az, hogy elvegyüljek a tömegben.

Even if I dress simply,

Bármilyen egyszerűen öltözöm,

it's understood I am from the city.

úgyis feltűnik, hogy városi lány vagyok.

So I tell people I'm a researcher into female hygiene.

Azt szoktam mondani, a női higiéniával kapcsolatban végzek kutatást.

I started carrying sanitary napkins in my purse.

Elkezdtem tisztasági betéteket hordani a táskámban.

Men are so embarrassed,

A férfiak ettől annyira zavarba jönnek,

they leave me alone.

hogy békén hagynak.

(Laughter)

(Nevetés)

(Taps)

(Applause)

The women offer me tea,

A nők teával kínálnak,

and I sit and chat with them for hours,

és néhány órára leülünk beszélgetni –

until they get bored of me.

amíg rám nem unnak.

That's when my real work begins.

Nekem ekkor kezdődik az igazi munka.

The family knows there will be no gossip or any unwelcome scrutiny,

A család tudja, hogy nem fogunk pletykálkodni, nem lesz kérdezősködés,

as I had already been to 10 different houses.

mert akkorra tíz másik családnál is jártam már.

Everyone in the village just assumes I was there to speak about menstruation.

A faluban úgy gondolják, azért jöttem, hogy a menstruációról beszéljek.

I'm very careful that my work does not disrupt

Figyelek arra, hogy a munkám ne okozzon fennakadást

the lives of the people I photograph,

fotóalanyaim mindennapi életében –

while I'm there and long after I've left.

sem akkor, mikor ott vagyok, sem azután.

I do hours of research before diving into a new territory,

Órákat töltök azzal, hogy feltérképezzem a terepet,

mielőtt új helyre megyek.

honoring people's culture,

Tiszteletben tartom az ott élők kultúráját,

abiding by local laws.

figyelek a helyi törvényekre,

Asking permission,

engedélyt kérek,

seeking informed consent and not leading with my camera

tájékoztatom őket arról, mihez adják a beleegyezésüket.

Nem az az első, hogy előveszem a fényképezőgépet.

has been the foundation of my work.

Ez a munkám alapja.

And this has helped me overcome many hostile situations.

Ezzel sok ellenséges helyzetnek tudtam elejét venni.

While working on a project called "Not My Shame,"

Míg a “Nem az én szégyenem” elnevezésű projekten dolgoztam,

documenting sexual violence in my country, India,

melynek során hazámban, Indiában

a szexuális erőszakról készítettünk dokumentumfilmet,

I met a young girl I’ll call Beena.

találkoztam egy fiatal lánnyal – nevezzük Bínának.

Beena was abducted and repeatedly raped by a distant relative.

Bínát egy távoli rokona elrabolta, és rendszeresen megerőszakolta.

This man was also a very powerful person in the community.

A férfi nagy befolyással bírt a közösségben.

While I was sitting with Beena at her house,

Míg Bínával bent voltunk a házban,

a huge crowd had gathered outside.

kint nagy tömeg gyűlt össze.

Hearing loud voices, I went out,

Felfigyeltem a hangoskodásra, és kimentem.

only to be surrounded by a group of hostile men.

Egy csoport haragos férfi vett körbe.

The men snatched my camera bag,

Kitépték a kezemből a fotóstáskát,

tore off my purse,

elszakították a kézitáskámat,

and started berating me.

és elkezdtek becsmérelni.

My first thought was to protect Beena and her family, and also myself.

Az első gondolatom az volt, hogy megóvjam Bínát, a családját és magamat.

I tried to appear calm,

Próbáltam nyugodtnak tűnni,

although I was scared.

pedig nagyon féltem.

The men said they thought I was there ...

A férfiak elmondták, hogy úgy gondolták, azért vagyok ott,

to disrupt their lives

hogy felforgassam az életüket,

and spoil the village's reputation.

és rossz hírbe hozzam a falut.

I told them I was there to learn about their lives and culture.

Azt válaszoltam, hogy azért jöttem,

hogy megismerjem az életüket és a kultúrájukat.

By the end of our conversation, an hour later,

Egy órával később, a beszélgetésünk végén

these same men offered me tea and snacks.

ugyanezek a férfiak teával és harapnivalóval kínáltak.

Despite this incident,

A közjáték ellenére

Beena and her family wanted me to share her story

Bína és a családja arra kért,

osszam meg a lány történetét a világgal.

with the world.

Beena’s story matters,

Fontos, hogy tudjuk, mi történt vele,

so does Sugi's,

mi történt Szudzsival

and hundreds of women's and girls' like them.

és több száz hozzájuk hasonló lánnyal.

Their stories would not have been seen or heard

Senki nem látja és nem hallja meg ezeket a történeteket,

if people like me didn't show them.

ha valaki, mint például én, meg nem mutatja őket.

We need to start valuing them.

Fel kell ismernünk, milyen értékesek ezek a lányok.

The first step to any change

A változás első lépése minden esetben

is acknowledgment and awareness.

a felismerés és a tudatosság.

Otherwise, this cycle of harm will continue.

Enélkül folytatódik a meghurcoltatás.

These women and girls exist.

Ezek a nők és lányok igenis léteznek!

And the reason I'm telling you this

És az ok, amiért megosztom ezt önökkel az,

is because we were lucky enough to be born

hogy szerencsémre

kényelembe születtem.

in very comfortable circumstances.

We won the birth lottery.

Mi szerencsésnek születtünk.

These women have values.

Ezek a nők értékesek.

They exist.

Léteznek!

The least we can do is honor them

A legkevesebb, amit tennünk kell értük, hogy tiszteljük őket,

and not look away.

és nem fordítjuk el a fejünket.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)