A Photographic Journey through the Taliban's Takeover of Afghanistan | Kiana Hayeri | TED

Fordító: Laura Mayer Lektor: Zsuzsanna Lőrincz

Last year,

Tavaly több hónapig fényképeztem a gyorsan változó Afganisztánt,

I spent several months photographing the fast changes across Afghanistan,

as we approached the 20th anniversary of the US invasion.

miközben az amerikai megszállás 20. évfordulójához közeledtünk.

At the time,

Akkor még azt szerettem volna,

I wanted this assignment to be a love letter to a troubled land

hogy ez a megbízás szerelmes levél legyen a feldúlt országnak,

that I had called home for seven years.

amelyet hét évig otthonomnak hívtam.

Little did I know that it will become a goodbye letter to Afghanistan

Nem is sejtettem, hogy inkább búcsúlevél lesz annak az Afganisztánnak,

as I knew it.

amit ismertem.

Along with our brave local colleagues,

Bátor helyi kollégáinkkal bejártuk az országot,

we traveled across Afghanistan

to look at how the last 20 years impacted people.

hogy megnézzük, az elmúlt 20 év milyen hatással volt az emberekre.

I was specifically drawn to hear from the youth

Különösen a fiataloktól szerettem volna erről hallani,

who grew up after the American invasion

akik az amerikai megszállás után nőttek fel,

egy egyre nyitottabb társadalomban.

in an increasingly open society.

Olyan világban, ahol van Facebook, Twitter, amerikai filmek és tévéműsorok.

They grew up in a world with Facebook, Twitter, American movies and TV shows.

Új szabadságjogok és lehetőségek világában.

A world of new freedoms and opportunities.

Ugyanakkor ők is szenvedtek a háború, a terrorizmus, a szegénység

They also endured war and terrorism, poverty and dislocation,

és a kilakoltatások miatt - alig élték túl a korrupt kormányt

barely surviving under a corrupt government

és az állandó öngyilkos merényletek fenyegetését.

and the perpetual threat of suicide bombings.

Míg a vidéki fiatalok vagy a konfliktus áldozatai lettek,

While the youth in countryside mostly saw themselves either victimized

vagy annak valamelyik oldalán harcoltak,

or fighting for both sides of the conflict,

a városi fiataloknak több lehetőségük és álmuk volt.

the youth in urban areas had more options and dreams.

Sok fiatal fiú és lány, akikkel találkoztunk,

Many of the young men and women that we met with

az utolsó reménysugárba kapaszkodott,

were hanging on to the last rays of hope

miközben az ország a sötétségbe süllyedt

as the country was sinking into darkness

az amerikai kivonulás és a közelgő tálib hatalomátvétel miatt.

because of the American withdrawal and Taliban’s imminent takeover.

Számomra a vég kezdete volt szembesülni ezzel.

For me, confronting this was the beginning of the end.

Szeretném Önöket egy utazásra hívni azokba a hónapokba,

I want to take you on a journey

amelyek a tálibok afganisztáni hatalomátvételéhez vezettek,

in the months leading to Taliban’s takeover of Afghanistan,

és pillanatképeket mutatni azokról, akik átélték ezt az átmenetet.

and give you snapshots of people as they lived through this transition.

Múlt áprilisban egy börtön kemény betonpadlóján ültem két tinédzser fiúval,

Last April, I sat down on the cold cement floor of a prison

with two teenage boys

akiket politikai okokból börtönöztek be -

who were incarcerated for political charges,

ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a tálibokat segítették.

a loose term for helping the Taliban.

A 14 éves Mohammad Asif két testvére két különböző oldalon harcolt:

14-year-old Mohammad Asif

had two brothers fighting on two sides of the conflict,

egyik a tálibok oldalán, a másik a hadseregben.

one for the Taliban and one for the army.

Úgy döntött, azt a bátyját követi, aki 16 évesen csatlakozott a tálibokhoz,

He chose to follow the path of the brother who was 16 when he joined the Taliban,

és akit megöltek, mielőtt betöltötte volna a húszat.

and he was killed before he turned 20.

Megkértem a két fiút, képzeljék el magukat 10 év múlva.

I asked both boys to imagine themselves in ten years.

Mohammad Asif nem szólt, csak megvonta a vállát.

Mohammad Asif said nothing and shrugged.

Kértem, hogy próbálja csak meg,

I challenged him to try harder

nézzen túl a lelketlen börtöncellákon.

and see himself beyond the soulless cells of the prison.

Több próbálkozás után végül azt mondta:

It took several tries.

He eventually responded,

„Nem tudom. Valószínűleg halott leszek.”

"I don't know, I'll probably be dead."

Ugyanezen az úton elutaztunk a Karsai-csúcsra is,

On the same trip, we visited Karsai Peak,

ami akkor a tálibok ellen küzdő afgán nemzeti hadsereg frontvonala volt.

which at the time was serving as the frontline

for Afghanistan's national army fighting the Taliban.

A hegyláncon helyőrségek tucatjai voltak szétszórtan elhelyezve,

The mountain range was peppered by dozens of outposts,

amelyekben katonai és milíciaegységek állomásoztak.

housing soldiers and a militia unit.

A legtöbb harcos a húszas évei elején járt.

Most fighters were in their early twenties.

Néhányuk tinédzser volt.

Some of them were teenagers.

Szinte egyikük sem járt otthon hónapok óta.

Almost all of them hadn't been home in months.

Akkoriban az egységet majdnem minden este támadás érte.

At the time, the unit was ambushed almost every night.

A fiatalemberek egész éjszaka harcoltak,

The young men would stay up all night fighting

majd napközben egymást váltva aludtak.

and take turns to nap during the day.

Július 2-án, másfél hónappal azelőtt, hogy a tálibok elfoglalták Afganisztánt,

On July 2, a month and a half before the Taliban took over Afghanistan,

lerohanták a Karsai-csúcsot.

they overran Karsai Peak.

Csak a milíciából 19-en haltak meg.

From the militia unit alone 19 men were killed.

További 25-öt túszul ejtettek.

Another 25 were taken hostage.

Ezek a fiatalemberek voltak az amerikai megszállás utolsó védői.

All these young men were the legacy of the American invasion.

Ő Hafiza.

Meet Hafiza.

A háború elüldözte a falujából, és egymás ellen fordította a fiait.

The war drove her out of her village and turned her sons into enemies.

A konfliktus éket vert saját családjának tagjai közé,

The conflict wedged itself in between her own family

amikor a fiúk különböző utakat választottak.

as her sons took different paths in life.

A legidősebb fia egy tálibellenes milíciához csatlakozott,

Her oldest son joined an anti-Taliban militia unit,

egy másik a tálibokhoz,

another joined the Taliban,

a két legfiatalabb pedig belépett a hadseregbe.

and her two youngest were recruited by the army.

Itt egy nyílt sebet mutat a torkán,

Here she is revealing an open wound on her throat,

amit az orvosok szerint a gyász okozott.

a wound that doctors believe is caused by grief.

Az Afgán Nemzeti Zeneintézetben,

During my visit to Afghanistan's National Institute of Music,

Afganisztán első és egyetlen zeneiskolájában tett látogatásom során

the first and only music school in Afghanistan,

találkoztam a 17 éves Sumbullal,

I met 17-year-old Sumbul,

egy kiváló hegedűművésszel.

a brilliant violinist.

Sumbul annak a generációnak a szimbóluma,

She is the symbol of this generation

amely viszonylagos szabadságban nőtt fel,

that came of age with relative freedom

és amelyet egyik napról a másikra megfosztottak ettől a szabadágtól.

and was robbed of it overnight.

Sumbul családja Afganisztán egyik legfélreesőbb régiójából származik.

Sumbul’s family

come from one of the most inaccessible regions of Afghanistan.

Az apját többször elrabolták a tálibok,

Her father was kidnapped several times by the Taliban,

hogy rákényszerítsék, vegye ki lányait a zeneiskolából.

being pressured to pull [his] daughters out of music school.

Kabul eleste után a tálibok rajtaütöttek a Zeneintézet iskoláján.

After the fall of Kabul,

Taliban fighters raided and ANIM school.

Hangszereket semmisítettek meg.

Instruments were destroyed.

Augusztus 26-án Sumbul és a nagybátyja a reptérnél voltak

On August 26,

Sumbul and her uncle were outside of the airport

több ezer kétségbeesett, menekülni akaró afgánnal együtt,

among thousands of desperate Afghans trying to flee

amikor egy öngyilkos merénylő robbantott a tömegben.

when a suicide bomb ripped through the crowd.

Sumbul túlélte a támadást,

Sumbul survived the attack,

de az álma, hogy valaha Afganisztánban léphessen fel, semmivé lett,

but her dream of performing inside Afghanistan vanished

akárcsak az a 170 ember, aki körülötte halt meg aznap.

like 170 people who died all around her that day.

Azon az utolsó nyáron láthattuk,

Over the course of that final summer,

ahogy az ország egyre gyorsabb ütemben tálib kézre kerül.

we watched as the country rapidly fell into the hands of Taliban.

Az egyik kollégám feladata az volt, hogy számon tartsa az elesett kerületet.

One of my colleague's tasks was to keep track of the fallen district.

Egy másiké, hogy a halottakat számolja.

Another to count the fallen men.

Hitetlenkedve néztük, ahogy az oktatás, a szólásszabadság

We watched in disbelief as 20 years of progress in women's rights, education,

és a nők jogainak 20 éves fejlődése

freedom of expression

20 nap alatt romba dőlt.

disappeared in 20 days.

Augusztus 15-én, amikor a tálibok elfoglalták Kabult,

On August 15, the day that Taliban took over Kabul,

hajnali négykor elindultam a reptérre,

I left the house at 4am

and headed to the airport to photograph Afghans

hogy azokat az afgánokat fényképezzem,

akik kétségbeesetten próbáltak távozni még a tálibok győzelme előtt.

who were desperately trying to leave in anticipation of Taliban's victory.

Délre már tálib harcosok vonultak az utcákon,

By noon, Taliban fighters were marching on the streets,

és kora estére elfoglalták az elnöki palotát.

and by early evening,

they had taken over the presidential palace.

Életem egyik legnehezebb döntése volt aznap távozni.

It was one of the most difficult decisions of my life to leave that day.

Ahogy a reptér felé robogtunk,

As we were dashing to the airport,

százak jöttek ki az utcákra, futva mindenfelé.

hundreds of people came to the street, running in every direction.

Sosem felejtem el a pánikot az arcukon.

I will never forget the panic on their faces.

Iszonyú bűntudat gyötört, hogy elmegyek, és hogy el tudok menni.

I myself was grappling with immense guilt for leaving and being able to leave.

Ugyanakkor szomorú is voltam,

I was also heartbroken,

hogy sosem fogok tudni visszatérni,

thinking that I could never return,

visszatérni ebbe az otthonba, amely nemcsak fotósként,

return to this home that has shaped me,

not only as a photographer, but a human being.

hanem emberként is formált.

A hatalomátvétel óta

Many Afghans have been devastated and overwhelmed with grief and fear

sok afgánt sújtott le a gyász és a félelem.

Nemrég beszéltem Sumbullal és Hafizával,

since the fall.

I recently caught up with Sumbul and Hafiza

hogy lássam, mi lett velük a hatalomátvétel óta.

to see where they ended up after the fall.

Sumbul megsebzett lelkét gyógyítja, miközben Európában követi az álmait.

Sumbul is healing her scarred soul while pursuing her dream in Europe.

Hafiza visszatért a falujába, hogy a fiaival lehessen.

Hafiza had gone back to her village to spend some time with her sons.

A seb még nem gyógyult be.

The wound has not healed yet.

De én nem adom fel a reményt.

Yet I have to hang on to hope.

A reményt egy sebzett országért, amely gyógyulni igyekszik.

Hope for a country with open wounds that is struggling to heal.

Köszönöm.

Thank you.

(Taps)

(Applause)

Shoham Arad: Lenne pár kérdésem.

Kicsit elérzékenyültem, nem nagy ügy.

Shoham Arad: I have a couple of questions.

I'm a little emotional, it's not a big deal.

Jártál már Afganisztánban, mióta eljöttél?

You've gone back to Afghanistan since you left.

Elmondanád, milyen most?

Can you tell us what it feels like right now?

Kiana Hayeri: A helyzet nagyon súlyos.

Kiana Hayeri: The situation is very grim.

A háborúnak vége, de ennek ára volt.

I guess war has ended, but at a cost.

A szegénység egyre mélyül,

But poverty is shooting out the roof,

az emberek éhesek,

people are hungry,

a lányok nem járhatnak iskolába, középiskolába.

girls are banned from going to school, girls in high school.

A nők elveszítették a munkájukat.

Women are stripped from their jobs.

Nagyon súlyos a helyzet.

It's very grim.

SA: Tudom, hogy nagyon szereted ezt az országot.

SA: I know you love this country a lot.

Mit szeretnél, mi jusson az emberek eszébe,

What's one thing you want people to know or think about

amikor Afganisztánra gondolnak?

when they think about Afghanistan?

KH: Sok afgán megy külföldre,

KH: There are many Afghans arriving abroad,

Nyugatra, Amerikába, Kanadába.

in the West, in America, in Canada.

Nyissák ki az ajtókat előttük, sok mindenen estek át,

Open your doors to them, they've been through a lot,

trauma érte őket,

they've been traumatized,

elvesztettek mindent, amijük csak volt,

they've been stripped from everything they had,

még az identitásukat is.

even their identities.

Fogadják be őket, fogják meg a kezüket,

Welcome them in [your] homes, take their hands,

segítsenek nekik letelepedni, hogy otthonra találjanak.

help them to settle, make them feel at home.

Ha szeretnének, lépjenek fel értük.

Also, get involved if you want.

Vannak szervezetek, amelyek sokat tesznek,

There are organizations that are doing stuff,

különösen a lányok oktatásáért Afganisztánban.

especially for girls education back in Afghanistan.

Vegyenek részt ezekben, adományozzanak pénzt, önkénteskedjenek

Get involved, donate money, volunteer your time,

vagy azok javára, akik ideérkeznek,

either with people who are arriving here

vagy azoknak, akik Afganisztánban maradtak.

or back in Afghanistan.

SA: Köszönjük, Kiana.

KH: Köszönöm.

SA: Thanks, Kiana.

(Taps)

KH: Thank you.

(Applause)