The Poetry of Everyday Language | Julián Delgado Lopera | TED

Fordító: Lea Black Lektor: Maria Ruzsane Cseresnyes

My passion for the poetics of everyday language

A hétköznapok nyelvének szépsége iránti szenvedélyem

began at 5 pm on Saturdays,

szombatonként kezdődött, délután ötkor,

at my abuela's dining room,

nagymamám ebédlőjében,

at a table full of loud, unstoppable women.

az asztalnál, amit hangos, ellenállhatatlan nők ültek körül:

My five aunts plus my mom’s five aunts,

öt nagynéném és anyukám öt nagynénje.

all smoking, some in their bras, some in their “rulos,”

Cigarettáztak mind, néhányan melltartóban, mások hajcsavaróban,

all complaining about the ineptitude of their husbands

panaszkodtak férjük maflaságára

or the rising prices at the grocery store.

vagy az emelkedő bolti árakra.

Some used grand gestures, pointing with their mouths.

Néhányan élénken gesztikuláltak, hogy nyomatékot adjanak mondandójuknak.

Others made up words.

Mások szavakat találtak ki.

Some yelled, some cried.

Volt, aki kiabált, volt, aki sírt.

They were all narrating a similar experience,

Hasonló dolgokról meséltek mindannyian,

but each one of them put her own twist to her story.

de mindenki beletette a történetébe a saját kis csavarját.

Each one used a different word choice, a different rhythm.

Más szavakat használtak mindannyian, más volt beszédjük ritmusa is.

My mom complained in silence,

Édesanyám csendesen panaszkodott,

shaking her head and sighing.

sóhajtozva rázta a fejét.

My Tía T used energized curse words,

T. néném erős szitokszókat használt,

"That hijo de su madre," she would say.

“az anyjára ütött” – szokta mondani –,

"That good-for-nothing son of a bitch."

“egy szuka semmirekellő kölke”.

(Laughter)

(Nevetés)

My great aunt shut her eyes, drank coffee and pointed at God.

A nagy-nagynéném becsukta szemét, kávét ivott és folyton Istent hívta.

"Diosito!

“Istenem!

What is wrong with this man?"

Mi baja ennek az embernek?”

Each one putting a different tune, a different music to her story.

Mindegyikük más dallamot, más zenét adott a történetéhez.

As a kid, I sat among them in awe,

Gyerekként ámulattal ültem közöttük.

marveled at how elastic, how expansive,

Csodáltam, milyen hajlákony, mennyire mindenre képes,

how infinite language felt at the dining table, how fun.

milyen határtalannak tűnő a nyelv az asztalnál, milyen szórakoztató.

Ha nénikéim nem tudtak egy szót, egyszerűen kitaláltak egyet helyette,

If my aunts didn't know a word, they would just make it up,

laugh about it,

nevettek rajta,

and stick it to their husbands' nicknames.

és hozzáadták a férjük becenevéhez.

(Laughter)

(Nevetés)

The word would then be tossed around

A szó aztán körbejárt, ízlelgették,

and eventually become part of our intimate, familiar vocabulary.

és végül része lett a mi saját, családi tolvajnyelvünknek.

My family is originally from the coast of Colombia,

Családom Kolumbia partvidékéről származik.

which is a region known for its magnificent storytellers,

Ez a vidék jól ismert nagy mesemondóiról,

its grand words,

zseniális szavairól.

a region where made-up words are the norm,

Ez az a hely, ahol norma új szavakat kitalálni,

where music and rhythm are essential to speaking.

ahol a zene és a ritmus hozzá tartozik a beszédhez.

I inherited the creative tongue from my aunts.

Megörököltem a nyelvi rögtönzés képességét a nagynénéimtől.

Kolumbiában igazi, nagy dumás voltam – hangos és energikus.

In Colombia, I was a loud, energized sucker.

I wouldn’t shut up, I made up words, too.

Be nem fogtam a számat, szavakat is találtam ki.

But the moment I moved to the States and landed in Miami,

De aztán az Államokba költöztem és Miamiba keveredtem,

all that energy and love for language disappeared.

energiám és nyelv iránti szeretetem is elmúlt.

It was here that I had my first encounter with language hierarchy.

Itt botlottam bele először a nyelvi hierarchiába.

I was 15 years old and we were reading "Romeo and Juliet" in English class.

15 éves voltam, és a “Rómeó és Júliát” olvastuk angolórán.

I begged and prayed that I wouldn't be called to read Juliet's part

Azon izgultam, azon imádkoztam, hogy ne szólítsanak fel Júlia szövegére,

because it was long and I didn't know what most of the words meant.

mert hosszú volt, és a legtöbb szóról azt sem tudtam, mit jelent.

But of course I was called to read Juliet's part.

De persze, hogy felszólítottak.

My heart sank.

Összeszorult a szívem.

When I said I didn't want to, the teacher responded

Amikor mondtam, nem akarom, a tanár azt felelte,

I will lose participation point if I didn't.

szükség van rá az értékelésemhez,

OK, I had to read it.

Oké, el kellett olvasnom.

I tried to push my tongue in impossible ways,

Próbáltam lehetetlen módokon forgatni a nyelvem,

tried to echo the sound that I have been listening around me.

utánozni a hangokat, amiket magam körül hallottam.

But I butchered all the words.

De kerékbe törtem az összes szót.

Everyone around me laughed

Körülöttem mindenki nevetett,

and the teacher just stood there silently.

a tanár meg csak állt és hallgatott.

I remember clenching that desk, wanting to disappear,

Emlékszem, az asztalba kapaszkodtam, el akartam tűnni,

wishing to be made small, invisible.

szerettem volna kicsivé, láthatatlanná válni.

I went home that day and told my mom I wasn't going back to school.

Hazamentem, és azt mondtam anyukámnak, nem megyek többet iskolába.

The laughter and ridicule in school created deep fear and anxiety inside me.

Félelmet, szorongást váltott ki bennem, hogy kinevettek és kicsúfoltak.

I spoke differently and this clearly was wrong.

Máshogy beszéltem, és világos volt, hogy ez rossz.

Elszomorított, hogy nem érem el személyiségemnek azt a részét,

It saddened me that I couldn’t access that part of myself

that was so excited about language

amelyet izgalomban tart a nyelv,

because my way of speaking, with an accent

Nem érem el, mert az én beszédmódomat, akcentusomat,

or inventing words or pronouncing words as I heard them,

a szavak kitalálását, vagy azok hallás utáni kiejtését

was deemed wrong.

helytelennek tekintik.

I said "sans giving" instead of Thanksgiving.

“Álaadást” mondtam “hálaadás” helyett.

I mix both languages:

Vegyítem a két nyelvet:

"I have to 'plancha' it."

“Ki kell ‘plancha’-znom.”

"Give me the 'trapo.'"

“Add ide a ‘trapo’-t.”

"Mom wants her 'chanclas.'"

“Anyának kell a ’chanclas”-a“.

"'Oye ye estas' ready?"

“‘Oye’ készen ‘ye estas’?”

(Laughter)

(Nevetés)

I remember staying up late to practice pronouncing words

Emlékszem, sokáig fennmaradtam, hogy a szavak kiejtését gyakoroljam,

so the kids at school wouldn't make fun of me.

hogy a gyerekek a suliban ne csúfoljanak.

I hated myself for not fitting in,

Utáltam magam, hogy nem illeszkedtem be.

not realizing that there was a hierarchy much bigger than me at play here.

Nem fogtam fel, hogy itt egy rajtam jócskán túlmutató hierarchiáról van szó.

I felt I was the one who was wrong.

Úgy éreztem én vagyok a hibás.

And it wasn't only me who was being corrected and laughed at.

De nem csak engem javítottak és nevettek ki.

I saw teachers correct some of my peers,

Láttam, hogy a tanárok kijavítják néhány társam is,

usually anyone who wasn't white,

általában bárkit, aki nem fehér,

shaming immigrant kids for saying "quota" instead of "quarter,"

megszégyenítik a bevándorló gyerekeket, mert ‘quota’-t mondanak ‘quarter’ helyett,

“la pena bota” instead of “peanut butter,”

“la pena bota”-t a mogyoróvajra,

“con flae” instead of “cornflakes.”

“con flae”-t “cornflakes” helyett.

(Laughter)

(Nevetés)

It seemed all of us were crossing an invisible language boundary.

Úgy tűnt, mindannyian átlépünk egy láthatatlan nyelvi határt.

A boundary policed by the teacher and maintained by the students' laughter.

Egy határt, amit a tanárok állítottak, és a diákok nevetése tart fenn.

Now let's take a step back and see what's really happening here.

Most nézzük meg kicsit messzebbről, mi is történik itt valójában.

We tend to think of language, in this case English, as a closed circle,

Gyakran tekintjük úgy a nyelvet, – itt az angolt –, mint egy zárt kört,

where all of us English speakers exist.

amin belül létezünk mi, az összes angolul beszélő.

A closed circle where correct English is elevated at the center.

Egy zárt kört, amelyben a helyes angol van középen, kiemelve.

When someone says something in another language,

Amikor valaki egy másik nyelven mond valamit,

we know it is outside of that circle.

az ezen a körön kívül van.

When someone speaks English with an accent or without proper grammar,

Amikor valaki akcentussal vagy nyelvtani hibákkal beszél,

we know it is inside the circle,

az a körön belül van,

but not correct, not at the center.

de nem a közepén.

So we push both the language and the people who speak it

Ezt a nyelvet és beszélőit is

to the margins.

a szegélyre szorítjuk.

We really don't consider

Nem gondolunk arra,

how looking at language as a closed circle with a solid center

hogy ha a nyelvet zárt körnek tekintjük egy szilárd központtal,

excludes so many people,

az kizár sok beszélőt,

so many ways of speaking and making sense of the world.

sokféle beszédmódot és világlátást.

How this in turn creates a hierarchy of language.

Cserében létrehozza a nyelvi hierarchiát.

I learned about how this hierarchy isolates people the hard way,

Megismertem, hogy ez a hierarchia mennyire elszigeteli az embereket,

by watching the condescension of cashiers at the grocery store

ahogy láttam, milyen lekezelően beszélnek anyámmal a pénztárosok,

every time my mom wouldn't pronounce things right.

valahányszor rosszul ejt egy-egy szót.

By watching my mother shrink at every joke at her mispronunciation

Láttam, hogy anyukám egyre összébb húzza magát, ahogy a kiejtésén viccelődnek,

until she stopped trying to speak English altogether

végül teljesen feladja, hogy megpróbáljon angolul beszélni,

and would just sit quietly in shame.

és csak ül csendben megszégyenülve.

My mother, who back in Colombia will call the manager,

Az anyukám, aki otthon, Kolumbiában hívta a menedzsert,

the owner if needed,

a tulajt ha kell,

when her coupons wouldn't scan because

ha a kuponjait nem olvasták be:

“This rice is two for one, señorita, it says it right here.

“ez itt a rizs kettő egy áráért, señorita, itt van rajta.”

Llámame el manager.”

“Hívja a menedzsert!”

(Laughter)

(Nevetés)

I can still see her, hand on hips, negating with her head,

Még most is látom őt, ahogy csípőre tett kézzel rázza a fejét,

articulating like homegirl got a degree in bargaining studies.

úgy előadva magát, mintha diplomája lenne az alkudozásban.

(Laughter)

(Nevetés)

My mom, the discounts queen,

Anyukám, a leárazások királynője,

would not leave until she felt justice was served

el nem mozdult, míg igazsgágot nem szolgáltattak

between coupons and rice.

a kuponnak és a rizsnek.

Proudly bragged to her sisters about it later over coffee.

Büszkén dicsekedett vele később nővéreinek egy kávé mellett.

I walked alongside her with a warm grounding feeling.

A biztonság ölelésében sétáltam mellette.

My mom could take anyone.

Anyukám bárkivel elbír.

When we moved to the States,

Itt, az Államokban,

her sense of being a valued human being deserving of respect was destroyed

az állandó gúnyolódás és lenézés megfosztotta az értékesség tudatától,

by ridicule and condescension.

hogy emberi lény, akinek tisztelet jár.

As I slowly became aware of this hierarchy,

Ahogy lassan kiismertem ezt a hierarchiát,

I realized that my mom, my sister, my friends and me,

megértettem, hogy anyukám, a nőverem, a barátaim és én

we were all close to the bottom.

valahol az alján vagyunk.

We were on the margins of this circle and therefore of society.

A körnek a peremén vagyunk, és így a társadalomén is.

We couldn't reach the center

Nem tudjuk elérni a középpontot

because of our ethnic and cultural background.

etnikai és kultúrális hátterünk miatt.

We sat in shame because our way of speaking wasn't as "refined."

Rajtunk a bélyeg, mivel a mi beszédmódunk nem olyan kifinomult.

I realize also that this hierarchy permeates all spaces

Rájöttem, hogy ez a hierarchia mindent átsző,

and it's a gatekeeper when it comes to accessing resources and opportunities.

és nehezíti hozzáférésünket az erőforrásokhoz és lehetőségekhez.

I wasn't hired on several jobs

Többször is azért nem vettek fel valami állásra,

because I couldn’t speak “correct English,”

mert nem a ‘helyes angolt’ beszélem.

the managers letting me know,

A menedzserek tudomásomra hozták,

"We're just a little worried the customers won't understand you."

hogy kicsit félnek, hogy a vásárlók nem értenének meg.

My writing also hasn't been published in many places

Az írásomat is azért utasították vissza több helyen is,

because it mixes both languages and this is seen as less than, not pure.

mert keveri a két nyelvet, és ez így értéktelenebb, nem tiszta.

My writing has been ridiculed in many academic workshops

Az írásomat egyetemi körökben kigúnyolták.

where several times white writers have made fun

Fehér írók számtalanszor élcelődtek azzal,

hogy próbálják megérteni spanyollal kevert angolságomat,

of my use of Spanglish out loud,

rereading the text for all to hear,

hangosan olvasva szövegemet, hogy mindenki hallja,

questioning its legitimacy as real literature.

megkérdőjelezve, hogy tekinthető-e ez egyáltalán irodalomnak.

My abilities as a student, a worker,

A képességeimet diákként és dolgozóként is

my value as a human being, has been questioned over and over again.

újra és újra kétségbe vonták emberi értékeimmel együtt.

And yet.

És mégis.

There's beauty and connection in these marginal spaces.

Szépség és kapcsolódás rejlik ebben a marginális térben.

For people in the margins, language creates cohesion between us.

A margón létező embereknek a nyelv teremti meg a közösséget.

That "different" way of speaking is a secret door

A másmilyen beszédmód egy titkos ajtó,

only some of us have access to.

amihez csak néhányan férünk hozzá.

A door to an underworld of language freedom.

Egy ajtó az alvilágba, a nyelvi szabadsághoz.

This world begins for me not in Miami,

Ez a világ számomra nem Miamiban kezdődik,

but in the former "Esta Noche" gay Latino bar here, in San Francisco.

hanem az egykori “Esta Noche” meleg latin bárban, itt San Franciscoban.

(Cheers and applause)

(Éljenzés és taps)

Ten years ago, I moved to San Francisco in search of my freak tribe

Tíz évvel ezelőtt San Franciscóba költöztem megkeresni csodabogár törzsemet,

and found the “queenas” tucked in a dingy bar on 16th Street,

és megtaláltam a “queenas”-okat egy lepukkant bárban a 16. utcában,

ironing their wigs and filling up their bras.

amint parókáikat vasalták és tömték ki melltartóikat.

Queena -- it’s a blend between “queen”

Queena – az angol “queen”

and “reina,” Spanish for queen.

és a spanyol “reina” szavakat vegyíti.

Queena.

Királynő.

(Laughter)

(Nevetés)

It was at "Esta Noche" that I learned

Itt, az “Esta Noche”-ban találkoztam

about the long history of LGBT people creating new words

az LMBTQ emberek hosszű múltra visszanyúló szóalkotási gyakorlatával,

to reflect our own histories, our own realities.

amellyel saját történeteikre, saját helyzetükre reflektálnak.

It was here that my passion for language bloomed again.

Itt virágzott ki újra a szenvedélyem a nyelv iránt.

The story begins with the words.

A történet a szavakkal kezdődik.

"Fierce,"

“Vad,”

"perra,"

“kurva,”

"sissy marica,"

“kis gyáva,”

"come here, butch papi."

“gyere ide, apu.”

Here, Spanglish blends with queer slang

Itt keveredik a spanglish az LMBTQ szlenggel,

as drag queens take the center stage to the roar of the crowd.

amint a nőimitátorok a középpontba kerülnek a tömeg üvöltésére.

Here, there's unapologetic invention and creativity.

Itt kendőzetlenül van jelen a nyers találékonyság és kreativitást.

It is not only a mix of two languages,

Nem egyszerűen keveredik itt a két nyelv,

but a constructing, a shaping of new words

hanem új szavak is keletkeznek

to reflect our own bodies, our own gender,

sajátos helyzetünkre,

the ways that we come together.

testünkre, nemi identásunkra utalva.

Here, you don't have to be a man or a woman.

Itt nem kell férfinak vagy nőnek lenned.

You don't have to be gay or straight.

Nem kell melegnek vagy heterónak lenned.

Here, the categories for gender are infinite,

Itt a lehetőségek száma végtelen,

as are the words to describe body parts,

ahogy a szavaké is a testrészek, a szexuális beállítottság,

sexual orientation, feelings.

az érzelmek megnevezésére.

Here, language lets her hair down,

Itt a nyelv elengedi magát,

"se suelta las trenzas."

“leengedi a haját.”

Gloria Trevi plays in the background as the next drag queen gets introduced

Gloria Trevi játszik a háttérben, miközben a következő nőimitátort mutatják be

as a non-binary femme daddy mermaid of the revolution.

a forradalom egy nem bináris femme apuka sellőjeként.

(Laughter)

(Nevetés)

We all snap our fingers,

Mind csettingetünk,

"Get it! Mami!"

“Get it! Mami!”

I stand next to someone with hot pink hair and a T-shirt that reads

Egy rózsaszin hajú mellett állok, akin egy “Gender queen cyborg”

"Gender queer cyborg."

feliratú póló van.

(Laughter)

(Nevetés)

Boys in crop tops yell, "Yes, perras."

Fiúk crop topban azt kiabálják “Yes, perras.”

They sashay up and down, twirling on the dance floor.

Fel és le sasszéznak, forognak a táncparketten.

"Serve," someone says,

“Serve” mondja valaki,

“Bring it,” someone responds,

“Bring it” válaszolja valaki,

“¡Esa!” we all roar.

“¡Esa!” kiáltjuk mind.

We wear glitter on our bodies and glitter on our language.

Testünk, nyelvünk sziporkázik.

We feel seen.

Úgy érezzük, látnak minket.

Our realities take up space

Helyünk van a világban,

and therefore we experience a sense of belonging.

megtapasztaljuk, hogy tartozunk valahová.

We feel less alone, connected.

Kevésbé érezzük magunkat magányosnak, vannak kapcsolódásaink.

We add a sense of magic and possibility to the world.

Mi a varázslat és a lehetőség érzését adjuk a világnak.

We make it less boring and more inviting.

Hívogatóvá és kevésbé unalmassá tesszük.

Now think of the ways that you speak,

Most gondold át hogyan beszélsz,

the words that you use.

milyen szavakat használsz!

Think of how you have borrowed words from your parents, your friends.

Gondolj a szüleidtől és barátaidtól kapott szavakra!

This is how you know you belong to those circles, right?

Ugye ezekből tudod, hogy azokba a bizonyos körökbe tartozol.

By echoing back that language.

Mert hogy te magad is ezt a nyelvet visszhangzod.

The place where you grow up shows up in your accent, how you punctuate,

Akcentusod, írásjeleid, ahogy a magánhangzókat használod,

how you use your vowels.

mind elárulják, hol nőttél fel.

This is your very own language wardrobe.

Ez a te saját nyelvi készleted.

Each one of us has a different wardrobe depending on our background,

Mindannyiunknak saját készletünk van, ami függ a hátterünktől,

our ethnicity, our access to education, our immigration status,

etnikumunktól, neveltetésünktől, bevándorlói státusunktól,

the places that we come from.

és a helytől, ahonnan jöttünk.

Now consider how some of the most glittery,

Vegyük észre, hogy a legpompásabb,

the most creative language wardrobes are erased,

legeredetibb nyelvi készletek némelyikét elutasítják,

stigmatized or only seen as spectacles.

megbélyegzik, vagy épp csak aféle látványosságnak tekintik.

But what if,

De mi lenne ha,

alongside the language wardrobes we see and hear every day,

a mindennap látott nyelvi készletek mellett,

we also allowed for the freaky, the weird,

elfogadnánk a különösöket, a furcsákat is,

the ones that we don't understand.

azokat, amiket nem értünk meg.

Wouldn't our world be that much more interesting?

Nem lenne a világunk ettől sokkal érdekesebb?

Wouldn't our notion of what it means to be human expand?

Nem terjesztenénk ki ezzel emberségünket?

What would happen if these different ways of using language,

Mi lenne, ha a nyelv használatának eltérő módját.

of mixing English with other languages,

az angol más nyelvekkel való vegyítését,

of making up words, were not considered less than,

a szavak kitalálását nem kevesebbnek tekintenénk,

but instead, manifestations of creative brilliance?

hanem inkább a kreatívitás ragyogásának?

People are, after all, inventing, creating, mixing.

Végülis, az emberek feltalálnak, létrehoznak és vegyítenek.

What would happen if, for instance,

Mi történne, ha például nem úgy gondolnánk,

we didn’t see English and Spanish as mutually exclusive,

hogy az angol és a spanyol kölcsönösen kizárják egymást

as two separate languages,

két elkülönülő nyelvként,

but as open circles touching each other?

hanem két nyitott, egymással érintkező körként tekintenénk őket?

Imagine legislation written in Spanglish

Milyenek lennének a spanglish jogszabályok,

or traffic signs written in queer slang.

vagy a közlekedési táblák queer szlengben?

"Men at Werk."

“Men at Werk”/ Pasik munkában.

(Laughter)

(Nevetés)

Imagine textbooks where children also learn words

Képzeljünk el tankönyveket, amikben a gyerekek olyan szavakat is tanulnak,

such as “gender queer” and “queena,”

mint a “gender queer” és “queena”,

where they learn how to write, “Ahí te guacho mami.”

ahol megtanulják hogyan írják le azt hogy “Ahí te guacho mami.”

That playfulness will seep into our own lives,

Az a játékosság bele fog szivárogni életünkbe,

lighten our worlds.

beragyogja világunkat.

Maybe we would treat each other better.

Lehet, jobban bánnánk egymással.

Our daily interactions will be kinder,

Mindennapi interakcióink kedvesebbek,

less uncomfortable and fearful around those who speak differently.

kevésbé kellemetlenek és ijesztőek lennének a másként beszélők számára.

Less isolating and damaging for those of us on the margins.

Kevésbé elszigetelőek és sértőek a premen lévőknek.

I want to invite us to suspend the idea of a "correct" way of speaking,

Mindenkit arra hívok, hogy függesszük fel a “helyes” beszédmód,

a "correct" way of using language.

a “helyes” nyelvhasználat gondolatát!

And let's allow for those rhythms,

Engedjük felemelkedni a peremek ritmusát,

those incorrect words at the margins to rise up.

a helytelen szavakat!

Let's listen.

Füleljünk!

Recognize the glitter in each other's way of speaking.

Ismerjük fel a csillogást egymás beszédmódjában!

Activate that kid at the dining table

Ébresszük fel azt a gyereket ott, az ebédlőasztalnál,

who is in awe and curious about language and its world.

aki le van nyűgözve és kíváncsi a nyelvre és annak világára!

That child listening to her tías drop their

A gyereket aki hallja, amint nagynénje ezt mondja:

"Ay, my goodness,"

“Ay, my goodness,”

as they drop their “Ajá, baby, come pa acá.”

és ahogy hozzáteszi a maga “Ajá, baby, come pa acá.”-t.

Their endless possibility to bring surprise and magic through language.

Határtalan lehetőségek, meglepetések, varázslatok vannak a nyelvben.

Let's dance "pegadito" with language.

Táncoljunk “pegadito”-t a nyelvvel!

Let's tune into the ways that each one of us speaks.

Hangolódjunk rá egymás beszédmódjára!

The many different ways

A sok különböző módra,

that each one of us make sense of the world.

amivel mindenki megérti a világot.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause and cheers)

(Taps és éljenzés)