The Problem With Being “Too Nice” at Work | Tessa West | TED

Fordító: Reka Lorinczy Lektor: Peter Pallos

So why is it the case

Miért van az,

that when we are feeling the most anxious, uncomfortable,

hogy amikor legjobban feszengünk, kényelmetlenül érezzük magunkat,

socially awkward versions of ourselves,

társaságban önmagunk legsutább változatát hozzuk,

when our hearts are pounding and our palms are sweating

amikor hevesen ver a szívünk, izzad a tenyerünk,

and we feel like crawling out of our skin,

és legszívesebben kimásznánk a bőrünkből,

are we also the most nice and often generic to the people around us?

akkor vagyunk legkedvesebbek és gyakran megszokottak a környezetünknek?

I'm a social psychologist,

Szociálpszichológus vagyok,

and I've been studying the science of uncomfortable social interactions

és több mint 20 éve tanulmányozom

a kellemetlen társadalmi kapcsolatok tudományát.

for over 20 years.

So everything from new roommate relationships,

Mindent: az új szobatársi kapcsolatoktól,

negotiations,

tárgyalásoktól,

upward feedback with your boss to doctor patient-interactions,

a főnöknek visszajelzéstől kezdve az orvos-beteg-beszélgetésig,

those moments where you need to break in and say,

azokig a pillanatokig, amikor közbe kell szólni:

"Yeah, for the last 20 minutes,

„Igen, az elmúlt 20 percben

I actually have no idea what you were talking about.

fogalmam sincs, miről beszéltél.

Can we maybe rewind a bit?"

Kezdhetnénk újra?”

And to study these things,

Ezek tanulmányozásakor

I look at three main outcomes.

három fő eredményt nézek meg.

First, I look at what people say, the things we can control,

Először megnézem az irányítható dolgokat,

how friendly we are,

mennyire vagyunk barátságosak,

how much we complement one another,

mennyire egészítjük ki egymást,

how much we give gracious feedback.

mennyire udvariasan jelzünk vissza.

Second, I look at the things that are tougher for us to control,

Másodszor: megnézem a nehezebben irányítható dolgokat,

our nonverbal behaviors, things like fidgeting,

a nonverbális viselkedésünket, például a fészkelődést,

avoiding eye contact, playing with our hair,

a szemkontaktus elkerülését, a hajigazgatást,

doodling even,

a firkálást,

even our tone of voice.

még a hangszínt is.

And then I look at the things that are impossible for us to control

Aztán megnézem azt, amit lehetetlen ellenőrizni,

our under-the-skin responses,

a zsigeri reakcióinkat,

our physiology, our cardiovascular reactivity,

a fiziológiánkat, a szív- és érrendszeri reakcióinkat,

things like blood pressure, heart rate,

például a vérnyomást, a pulzusszámot,

these types of things

ezeket a dolgokat,

that we often don't even really realize that we're feeling.

amelyekről tudomást sem veszünk.

And the way I do this is by having people come into the lab

Laboromba hívom a résztvevőket,

and interact with each other in a bunch of different settings,

és szerepjátékokkal

and I have them negotiate with each other,

megtanítom őket tárgyalni,

I have them get acquainted with each other.

megismertetem őket egymással.

And often it's the case that in these interactions,

Gyakran előfordul, hogy ezekben az interakciókban

people are required to give some form of feedback to their partner.

partnerüknek visszajelzést kell adjanak.

Tell them honestly what they're thinking or feeling,

Őszintén megmondják nekik, mit gondolnak vagy éreznek,

come in with an offer for a negotiation,

tárgyalási ajánlatot tesznek,

tell them what they could have done better next time.

elmondják, mit tehetnének jobban legközelebb.

And I think we all kind of know what it feels like

Azt hiszem, mindenki tudja,

milyen érzés részt venni ilyen kutatásban.

to be in one of these studies.

You might not know what it would really feel like to be in one of my studies.

De tán mégsem tudják, milyen a kutatásomban részt venni.

There's a lot of equipment involved,

Rengeteg felszerelést használunk,

but we plug people up to all of these things

érzékelőket helyezünk az alanyokra,

to measure these under-the-skin responses.

hogy mérjük a bőr alatti reakciókat.

We videotape them to capture those behaviors that I just mentioned.

Felvételt készítünk, hogy lássuk az imént említett viselkedést.

Now, to get us all into this mindset of what it's like to feel awkward,

Most, hogy átéljük, hogy milyen kínosan érezni magunkat,

but maybe potentially a little bit nice,

de kissé mégis kedvesnek,

I want you all to think

szeretném, ha felidéznék

about what was the last awkward interaction that you had.

az utóbbi kínos esetüket.

OK, so keep this thought in your mind.

Tartsák észben ezt a gondolatot.

You can think about it for a few moments,

Elmélkedjenek róla pár percig,

because in a couple minutes,

mert utána véletlenszerűen

I'm actually going to randomly call on someone based on your seat

felhívok valakit a közönségből,

to have you come up

hogy a színpadról ossza meg a történetét,

and share your story of what that moment felt like.

hogyan érezte magát akkor.

So before we do that,

De szeretném, ha előtte megértenék

I just want you all to kind of get a sense of the typical pattern that we see

a tipikus mintát, amelyet akkor látunk,

when people are engaging in these interactions.

amikor hatunk egymásra.

So we bring them into the lab,

Az alanyokat behozzuk a laborba,

we hook them up to all this equipment

rákapcsoljuk a berendezésekre,

and within moments, within the first 20 seconds,

és pillanatok alatt, már az első 20 másodpercben

we start to see those stress responses that I mentioned.

látjuk az említett stresszreakciókat.

Their heart rate goes up, their blood pressure increases.

Pulzusuk emelkedik, vérnyomásuk felugrik.

It doesn't take much to get people to start to feel anxious.

Nem kell sok ahhoz, hogy szorongjanak.

Next, we see it in those nonverbal behaviors.

Ezután látjuk ezt a nonverbális viselkedésükben.

They start to fidget,

Fészkelődni kezdenek,

they avoid eye contact,

kerülik a szemkontaktust,

they pull their chair a couple inches away

pár centivel távolabb húzzák széküket

from the person who's sitting next to them,

a mellettük ülő személytől,

in an effort just to get a little bit more distance.

erőlködnek, hogy csak kicsit távolabb legyenek.

One of my favorite findings is in doctor-patient interactions,

Az egyik kedvenc területem az orvos-beteg-kapcsolat.

uncomfortable doctors,

Feszengő orvosok,

they look down at the chart more,

akik többet nézik a táblázatot,

or they look more at the computer screen

vagy inkább a számítógép képernyőjét nézik,

instead of making eye contact with those patients.

ahelyett hogy szemkontaktusba lépnének betegeikkel.

So let's all return to your awkward moment.

Térjünk vissza a kínos pillanatotokhoz.

Does everyone have an awkward moment in mind or thinking about one?

Eszükbe jutott egy kellemetlen pillanatuk, vagy gondolkodnak még rajta?

How many of you have increases in your heart rate,

Hányuknak emelkedett a pulzusa,

maybe your palms are sweating?

vagy izzadt a tenyere?

You can start to feel yourself getting a little tingly

Már a gondolattól is bizseregnek,

just with the mere thought of being called upon today?

hogy ma önöket hívhatják fel?

Hey, a few of you.

Hé, maguk ott!

How many people would actually be excited about that opportunity?

Hányan örülnének a lehetőségnek?

Not -- OK, same people.

Nem, ugyanazok az emberek.

(Laughter)

(Nevetés)

How many of you, if I did call on you, would walk up here,

Hányan jönnének fel a színpadra

you would grin through gritted teeth like this

vigyorogva, de összeszorított fogakkal,

and you would do it even though you secretly hated me the whole time?

bár magukban egész idő alatt utálnának?

A few of you.

Néhányan.

Don't worry, I'm not going to actually do this.

Nyugi, nem teszem meg!

This was all just a ruse to teach you a lesson

Ez az egész csak trükk volt, hogy megtanulják:

which is, in uncomfortable social interactions,

kényelmetlen társas kapcsolatokban

we often don't have a social script of what to do.

gyakran nincs közösségi forgatókönyvünk, hogy mi a teendőnk.

Instead of telling people what we really think, what we really feel,

Ahelyett hogy közölnénk, valójában mit gondolunk, mit érzünk,

we do the nice thing that makes us incredibly uncomfortable.

megjátsszuk magunkat, és ettől végtelenül kellemetlenül érezzük magunkat.

Now one of my favorite findings illustrating this effect

Egyik kedvenc felfedezésem, amely ezt a hatást szemlélteti,

is in the context of negotiations.

a tárgyalások kontextusában érhető el.

I went to a major firm and I brought people together

Elmentem egy nagy céghez,

who were used to working with one another,

és összeszokott kollégákat hívtam össze,

and we had them engage in a negotiation.

és megkértük őket, hogy tárgyaljanak.

And at the end of it,

Végül

there was a winner and there was a loser.

volt egy győztes és egy vesztes.

So we said to the winner,

Azt mondtuk a győztesnek:

you know, this is really a study about feedback.

„Ez valójában kutatás a visszajelzésről.

And what we would like you to do is give some constructive feedback

Szeretnénk, ha építő visszajelzést adna a vesztesnek.

to the person who just lost.

What are some things that they could do better next time?

Mit tehetne jobban legközelebb?

What are some potential missteps?

Melyek a lehetséges hibák?”

How many of you think that that's what they actually did,

Mit gondolnak,

they really followed our instructions?

hányan követték az utasításainkat?

OK, nobody.

Egy lélek sem!

[You] can see where this is going.

Láthatják, ez hova vezet!

What we found is that even when we're talking to someone

Azt találtuk, hogy még az ellenünk tárgyalást vesztett esetében is

who just lost a negotiation to us, we tend to bend over backwards.

hajlamosak vagyunk szépíteni a dolgokat.

We say things like,

Olyasmiket mondunk:

"The way you made that really early offer and didn't even ask for a counter,

„Elképesztő volt, ahogy megtette a korai ajánlatot,

that was amazing."

és még ellentételezést sem kért!”

Or "It was so great how you didn't even ask me anything about my side,

Vagy: „Nagyszerű, hogy semmit sem kérdezett az álláspontomról,

or what I was willing to kind of, you know,

vagy arról, hogy mit lennék hajlandó

change on or be flexible on."

esetleg változtatni vagy rugalmasan kezelni.”

People layered on the compliments

Az emberek bókolnak annak,

to someone who they just beat in a negotiation,

akit tárgyaláson éppen legyőztek,

telling them how great they are.

elmondják, milyen remeknek találják őket.

So often these kinds of interactions

Az ilyen típusú interakciók,

that take the form of what I’ll call “anxious niceness,”

amelyek az ún. szorongó kedvesség formáját öltik,

they involve a lot of compliments,

gyakran sok bókot tartalmaznak,

telling people what they do well in a very general, non-specific way.

általánosságban, konkrétumok nélkül mondják el, hogy mit csinálnak jól.

But a lot of my work actually looks

A munkám során azzal foglalkozom,

at what's it like to be on the receiving end

milyen érzés az efféle interakciókban

of these types of interactions.

a fogadó oldalán lenni.

How do you feel when you interact with someone over and over again

Hogyan érzik magukat, amikor újra és újra kapcsolatba lépnek valakivel,

who's giving off these kinds of brittle smiles?

aki ilyen merev mosolyt áraszt?

These are typically the kinds of facial expressions

Jellemzően ilyenfajta arckifejezéseket látunk:

that we actually see from people, kind of sneering,

vigyor,

a little bit of side eye,

szemmeresztgetés,

you know, arms crossed, these types of things.

karba tett kéz.

After a lifetime of interacting with someone

Egy életen át tanulmányozva

who engages in anxious niceness,

a szorongó kedvességben szenvedőket

what we find is that most people on the receiving end

arra jutottam, hogy a fogadó oldalon lévők zöme

are racial minorities.

valamely rasszhoz tartozó kisebbség.

They are disadvantaged group members,

Hátrányos helyzetű csoport tagjai,

they are the type of people

akiknél attól tartunk,

that we are worried about appearing prejudiced in front of,

nehogy előítéletesnek tűnjünk,

and that anxiety is regulated

és szorongásunkat

by being over-the-top nice to these folks.

túlzásba vitt kedvességgel ellensúlyozzuk.

We also find that these individuals tend to be more synchronized to

Azt is megállapítottuk, hogy ezek az egyének jobban szoktak törődni

and attentive to the how-we-say-it piece

és figyelmesebbek a „hogyan mondjuk”,

than the what-we-say part.

mint a „mit mondunk” résszel.

So in one study, we had Black and white Americans

Egyik tanulmányban

interact with each other in a cross-race interaction,

a fekete és fehér amerikaiak kapcsolatát tanulmányoztuk.

and we brought them into the lab

Behívtuk őket a laborba.

and we measured the physiology of both partners.

Mértük a partnerek fiziológiáját.

What this allowed us to do is capture the degree

Lehetőségünk volt mérni

to which people stress.

a stressz-szintjüket.

Those under-the-skin responses can actually be caught by their partners.

Ezeket a zsigeri válaszokat megfigyelhetik a partnereiken.

And what we expected to find

Azt vártuk, hogy a fekete résztvevők

is that the Black participants would become more synchronized,

fiziológiailag szinkronizáltabbak lesznek

physiologically, to those whites.

a fehérekkel.

They'd be more attuned to those, kind of, nonverbal signals of anxiety.

Jobban ráhangolódnak a szorongás nemverbális jeleire.

And that's exactly what we found.

Pontosan ezt találtuk.

The more anxious those white participants appeared,

Minél szorongóbbak voltak a fehér alanyok,

minél inkább vigyorogtak, annál inkább kerülték a szemkontaktust,

the more they fidgeted, the more they avoided eye contact,

even the higher their cortisol reactivity,

még annál is nagyobb volt a kortizol-reakciójuk,

indicating some real deep, kind of, under-the-skin stress response,

amely mély, alapvető stresszreakciót jelez,

the more those Black participants became linked up to them over time.

a fekete résztvevők idővel annál inkább kapcsolódtak hozzájuk.

And I think this finding is a little bit terrifying.

Szerintem ez a megállapítás egy kicsit félelmetes.

I think it means that we often think of our own stress and our own physiology

Gyakran gondoljuk stresszünket és fiziológiánkat

as independent of the people we interact with,

függetlennek az emberektől, akikkel kapcsolatba lépünk,

but our bodies are not always our own,

de testünket nem mindig irányítjuk,

our physiology is not always our own.

fiziológiánk nem mindig a miénk.

And if you spend a lifetime interacting with people who are so nice to you,

Ha egy életen át túláradón kedvesekkel van dolguk,

in an effort to control their anxiety,

akik igyekeznek féken tartani szorongásukat,

you could potentially catch that stress.

akkor a stressz önökre is átragadhat.

It could negatively affect your bodies.

Ez negatívan befolyásolhatja a testüket.

Now often what we find is the type of feedback

Gyakran azt találjuk,

hogy a kapott visszajelzések

that people are actually getting

isn't always super direct.

nem mindig szuper közvetlenek.

Sometimes it's a little bit patronizing.

Néha ez kissé lekezelő.

So you could probably see where I'm going with this.

Valószínűleg látják, hová szeretnék eljutni.

Having over-the-top positive nice feedback can harm your performance,

A túlzott pozitív visszajelzés árthat a teljesítményüknek,

it can make it very difficult for you to climb up,

igen megnehezítheti az előrelépésüket,

difficult to kind of know where you stand, what you should do better,

jól pozicionálni magukat, mit kellene jobban tenniük,

what you should stop doing,

mivel kellene felhagyniuk.

but can also damage people in ways that we often don't think about.

Káros hatására nem is gondolunk.

It can affect their reputations outside of the interaction context.

Befolyásolhatja hírnevüket az interakciós kontextuson kívül is.

So imagine the case that you're one of these people

Képzeljék el azt az esetet,

who loves giving this general, nice feedback,

hogy általános, szép visszajelzést szeretnek adni.

and you have someone who works for you,

Vannak alkalmazottaik,

and a recruiter calls, maybe a past employee,

és toborzó jelentkezik,

talán korábbi alkalmazottjuk,

a recruiter calls you,

or someone asks you for a letter of recommendation,

vagy valaki ajánlólevelet kér,

the kinds of things you're going to put are going to be like,

és ilyesmiket fognak beleírni:

"They're are real team player."

„Igazi csapatjátékos.”

"They have great energy at work."

„Energikusan dolgozik.”

Generic things.

Általános dolgokat.

Yes, they're nice, but they are not very telling

Igen, kedvesek, de semmimondók arról,

about what that person is really like.

hogy valójában milyen az illető.

And what we find is that the readers of these things, at best,

Rájöttünk, hogy akik olvassák,

legfeljebb azt gondolják:

think to themselves,

"Wow, they must not really know this person at all.

„Hűha, egyáltalán nem biztos, hogy igazán ismerték.

I don't even know what this means."

Azt sem tudom, mire véljem.”

At worst, they think to themselves,

A legrosszabb esetben azt gondolják:

"Well, they probably have some real opinions.

„Nyilván megvan róla a véleményük.

They're just afraid to share them."

Csak félnek megosztani velünk.”

So these kinds of general positive feedback

Az ilyen típusú általános pozitív visszajelzések

tend to actually harm people's reputation when they're not backed up with real data.

általában rontják az emberek hírnevét, ha nem tartalmaznak konkrét adatokat.

So I think we have to then think

Érdemes elgondolkozni,

about what is the solution to this problem.

mi a megoldás erre a problémára.

Is it the case that we should all just be meaner to each other

Vajon csak gonoszabbnak kellene lennünk egymással,

in an effort to be more direct?

hogy közvetlenebbek legyünk?

I don't think that's the case at all.

Szerintem nem így van.

I think there are some things we can do,

Van pár lehetőségünk,

and I'm going to highlight three of them,

és közülük hármat kiemelek,

to improve the degree to which we give clear,

hogy milyen mértékben adjunk egyértelmű,

consistent feedback to people,

következetes visszajelzést

particularly in the workplace.

különösen a munkahelyünkön.

So first we need to ask ourselves the question,

Először fel kell tennünk magunknak a kérdést:

how many people are on board with this niceness culture, really?

hányan támogatják a kedvességkultúrát?

There's a bit of a plural ignorance that goes on

Többszörösen tudatlanok vagyunk,

when we think about how nice we are to people at work.

amikor azt hisszük, hogy kedvesek vagyunk másokkal a munkahelyen.

What I've found is that for every one person

Azt találtam, hogy mindenkire,

who loves this kind of general, generic, nice feedback,

aki szereti az általános, mézesmázos, szép visszajelzéseket,

there's another person who feels like it's lazy,

jut egy másik, aki léhaságnak tartja,

aki úgy érzi, hogy haszontalan.

who feels like it's not helpful.

And I actually learned this lesson the hard way

A közelmúltban tanultam meg

from one of my students recently.

a leckét az egyik tanítványomtól.

She was giving a practice talk in my lab,

Beszédét gyakorolta a laboromban,

and she spent weeks and weeks preparing it,

és heteket töltött az előkészítésével,

probably harder than anyone else I'd ever seen

többet fáradozott beszédére való felkészüléssel,

on preparing a talk like this.

mint bárki, akit ismerek.

And then she went and gave it, and she came back and I said,

Aztán elment, megtartotta, visszajött, és megkérdeztem:

"How did the talk go? Did it go well?"

„Hogy sikerült a beszéd? Jól ment?”

She said, "It was terrible. It was horrible.

Azt mondta: „Szörnyű volt! Szörnyű volt!

It was the worst experience."

Legrosszabb élményem volt.”

I said, "Well, what happened?"

„De mi történt?” – kérdeztem.

And she said, "All I got were a bunch of 'Great jobs,'

„Csak azt mondták: »Nagyszerű munka«,

‘That was interesting’

»Érdekes volt«,

and then some clap emojis from the people on Zoom.

aztán néhány tapsoló hangulatjel érkezett a Zoom résztvevőktől.

Not a single person asked a tough question," she said.

Senki sem tett fel kemény kérdést” – mondta.

And I had this moment where I realized

E pillanatban jöttem rá,

that positive feedback can come across as lazy feedback.

hogy a pozitív visszajelzés lusta visszajelzésként jelenhet meg.

It can come across as disengaged feedback.

Közömbös visszajelzésként jelenhet meg.

And so if we want to change this culture,

Ha meg akarjuk változtatni ezt a kultúrát,

we actually need to first do a quick pulse

először gyorsan ki kell derítenünk,

of how many people are actually more interested in doing the tougher,

hányan lennének hajlandók keményebb,

constructive forms of this type of feedback.

építőbb jellegű visszajelzést adni.

So you might be thinking to yourselves,

Talán azt gondolják:

"Alright, I might be on board with this idea of tough,

„Rendben, talán benne lennék a keményebb,

yet honest feedback.

mégis őszinte visszajelzésben.

So what should I do?

Szóval mit tegyek?

Should I go to people and say, ’Alright, do you want me to be ... nice

Kérdezzem meg a beszélőket:

„Rendben, azt akarja, hogy kedves legyek, vagy őszinte és hasznos?”

or honest and useful?'"

No, do not do this.

Nem, ne így kezdjék!

You will, by and large, get a lot of people telling you,

Általában sokan azt fogják mondani:

"You know, I actually just want to keep it nice.

„Tudja, csak kedveskedni akartam.

That just feels a lot more comfortable for me."

Nekem ez sokkal kényelmesebb.”

What I learned in my work

Munkám során megtanultam,

is that this process I've been talking about,

hogy az említett folyamat,

about giving anxious, nice feedback,

a szorongó, szép visszajelzések áradata

is just as much about the feedback receiver

ugyanannyira a visszajelzés fogadójáról is szól,

as it is about the feedback giver.

mint a visszajelző személyről.

People get into a bit of a dance with each other.

Az emberek kicsit udvariaskodnak egymással:

I give you nice feedback, you kind of know it's BS,

szép visszajelzést mondok, te is tudod, hogy marhaság,

but you smile and say thank you and then, you know, go on your way.

de mosolyogsz, és köszönetet mondasz, aztán minden marad a régiben.

It takes a lot to break that interpersonal cycle.

Nagyon sok kell ahhoz, hogy megszakítsuk ezt a kapcsolati ciklust.

And to do that,

El kell döntsük,

we have to think about how we actually want

hogyan akarjuk megfogalmazni

to frame our feedback to other people.

visszajelzéseinket.

So instead of asking people,

Tehát ahelyett, hogy megkérdezzük:

"Should I be nice or honest and useful?"

„Kedves legyek vagy őszinte és hasznos?”,

What I like to do is ask people,

inkább kérdezzük meg:

"Can I give you feedback on a couple dimensions?"

„Adhatok több szempontból visszajelzést?”

Can we think about feedback as general versus specific?

Osztályozhatók-e a visszajelzések általánosra és konkrétra?

Another dimension would be,

Másik szempont az lenne,

can we think about things that you're doing well

hogy lehet-e különválogatni a jót,

you should keep doing

amit folytatni kellene,

versus things that "please stop."

attól, amit azonnal abba kell hagyni.

And I'll get in a moment

Rögtön világossá válik,

to how we can actually frame that form of negative feedback.

hogyan alakíthatjuk ki a negatív visszajelzés ilyen formáját.

So I think a lot of us are actually pretty decent

Sokan közülünk elég tisztességesek

at the positive general feedback, right?

a pozitív általános visszajelzésekkel kapcsolatban, igaz?

"I love how timely you are."

„Szeretem, milyen időszerű vagy.”

But what does that mean?

De mit jelent ez?

It could mean that you're on time for meetings,

Jelentheti, hogy idejében érkezik a találkozókra,

it could mean that you turn your work in on time,

jelentheti, hogy idejében adja le a munkáját,

it could mean it in a very global way of,

széles értelemben jelentheti:

"You sure managed to do a lot in five years."

„Öt év alatt biztosan sok mindent sikerült tennie.”

Or it could mean something so specific,

Vagy lehetünk annyira konkrétak, mint pl.:

like, “It’s so helpful that you send in your reports by 5 pm,”

„Annyira hasznos, hogy 17 óráig elküldi a jelentéseit.”

but I don't really want to comment

De nem igazán akarom kommentálni

on all those other kinds of forms of being timely.

az időszerűség minden más formáját.

And when we do the kind of general feedback that is negative,

Általános negatív visszajelzés helyett,

the "please stop," we need it to be specific.

hogy „kérem, ezt hagyja abba”, konkrétnak kell lenni.

So kind of, one of the more common forms of general negative feedback people get

Az általános negatív visszajelzések egyik leggyakoribb formája az,

is "You don't take enough initiative here."

hogy: „Nem elég kezdeményező.”

How many of you have ever been told, “Please take some more initiative”?

Kinek mondták már: „több kezdeményezést várunk öntől”?

I think most of us at some point in our lives have experienced this.

Azt hiszem, mindenkinek volt szerencséje hozzá.

What does that mean?

Mit jelent ez?

Does it mean I should speak up more in meetings?

Vajon többet kellene felszólalnom az üléseken?

Does it mean I should be quicker on my email?

Gyorsabban kellene reagáljak az e-mailekre?

Does it mean I should do your job without complaining about doing your job,

Zokszó nélkül végezzem a te munkádat is, helyetted is dolgozzam?

which is often what it actually means?

Gyakran erre utalnak vele.

We have to break it down into the specifics,

Konkrétumokra kell bontani,

and that could include things like,

és figyelni olyan részletekre is:

"Don't wait for Tom to ask if you found any errors

ne várja meg, amíg Tom megkérdezi, talált-e hibát,

before you say, 'Tom, I found some errors.'"

előtte szóljon: „Tom, találtam néhány hibát.”

Now an important piece here is what people should do instead.

Lényeges, hogy mit kellene tenniük helyette.

Often if we get to the stage

Mire eljutunk ehhez a szakaszhoz,

where we're comfortable enough telling people,

amikor nem esik nehezünkre kimondani:

“I have a specific, critical, negative thing I want to tell you,” --

„Van egy konkrét, kritikus, negatív ügy, amelyet el akarok mondani”:

“Please stop interrupting people,”

»Kérlek ne szakíts félbe másokat«”.

you know, not telling Tom about the errors,

Nem említeni Tomnak a hibáit,

showing up five minutes late with coffee

aztán öt perc késéssel megjelenni a kávéval,

so I know what you were doing during those five minutes --

világossá teszi, miért volt szükség arra az öt percre.

we don’t tend to replace them with anything,

Nem is törekszünk eltüntetni,

but we know from our personal lives that replacing negative critical,

de saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy a negatív kritika,

"please stop" behaviors is absolutely essential.

a „kérem, hagyja abba” viselkedés kétségkívül elengedhetetlen.

So I want to take you out of the workplace for a moment.

Lépjünk ki a munkakörnyezetből egy pillanatra!

And we're going to go to the bedroom.

Menjünk a hálószobába!

Yes, I said we're going to the bedroom.

Igen, azt mondtam, menjünk a hálószobába!

So imagine it's the case that you just had sex with someone for the first time.

Képzeljék el, hogy most először szexelt valakivel.

OK, we're all there, we've done a lot of mentalizing today.

Mindannyian voltunk ilyen helyzetben, ma ilyen lelkizős napot tartunk.

And you turn to the person and you say,

A partneréhez fordulva azt mondja:

"Those last three things you just did back there,

„Az utolsó három dolog, amit ott csináltál,

no good.

nem tetszett.

They're all bad.

Minden rémes volt.

Didn't like any of them."

Egyik sem tetszett.”

They're going to look at you in shock and surprise and say,

Megdöbbenten és meglepve néz önre, és azt mondja:

"Well, what should I do instead," right?

„Hát mit tegyek helyette?”

And until we're ready to actually fire the person

Egyelőre készen vagyunk elbocsátani valakit,

or kick them out of bed

vagy kirúgni az ágyból,

or fire them from our team,

vagy kitenni a csapatunkból,

we have to focus on those replacement behaviors,

de a helyettesítő viselkedésekre kellene összpontosítanunk,

what they should be doing instead.

hogy mit kellene tenniük helyette.

And I think as we think through kind of, scaling this type of feedback,

Az ilyen típusú visszajelzések hangnemét még át kell gondoljuk,

it can be very scary to make these types of change.

rémisztő lehet ekkora változtatás.

What I found is that cultures of anxious, nice feedback are ingrained.

Azt találtam, hogy a szorongó, szép visszajelzések kultúrái beágyazódtak.

They're systemic,

Következetesek,

they are deeply embedded in a community,

beépültek a közösségbe,

in the workplace, in a team,

a munkahelyen, egy csapatba,

even in dyadic interpersonal relationships.

még a páros, személyek közötti kapcsolatokba is.

And so to break that cycle, you have to start small,

Ahhoz, hogy megszakítsuk a ciklust,

you need to start neutral.

kicsiben, semlegessel kell kezdeni.

And by neutral I mean things

Semleges az,

that are not scary to hear critical feedback on.

amelyekről nem ijesztő kritikus visszajelzéseket hallani.

You might be thinking to yourself,

Lehet, azon gondolkodnak,

what's some neutral feedback that you could give me

vajon milyen semleges visszajelzést adnának nekem

at the end of my talk?

a beszédem végén?

Mit szólnak ehhez: „Módosítanám az előadás pontjainak sorrendjét”

How about "I would switch the order of the points on your talk"

or "I would change the font."

vagy „Megváltoztatnám a betűtípust”.

These types of feedback are specific, and so they're useful,

Ez konkrét visszajelzés, ezért hasznos,

but they're not scary to deliver

de nem ijesztő sem adni,

and they're not actually scary to receive.

és nem ijesztő kapni sem.

And what we find is that when people take these baby steps

Azt találtuk, hogy amikor az apró lépéseket megteszik,

to work up to this type of feedback,

hogy reagáljanak a visszajelzésekre,

they are much less anxious in the delivery.

akkor sokkal kevésbé nyugtalankodnak a visszajelzés miatt.

So those behaviors I opened with of people fidgeting,

Ezért az a viselkedés, amellyel nyitottam:

engaging in what we call a brittle smile,

a fészkelődés, a kínos mosoly,

avoiding eye contact,

szemkontaktus kerülése,

they actually go down

tényleg csökken,

and so do those stress responses

és a stresszreakciók is,

when you know and you're anticipating giving this kind of feedback

amikor tudatosan rákészülnek az effajta reakcióra,

that isn't going to sting.

amely nem fog fájni.

And I think as you work through this,

Miközben ezen dolgoznak,

I don't want to be a proponent of killing niceness entirely.

nem javaslom a kedvesség teljes elhagyását.

I think it's actually really important

Alapvető,

to put niceness in the delivery of your feedback,

hogy udvariasan jelezzünk vissza,

and that can come across in a bunch of different ways.

és erre sokféle mód kínálkozik.

It can come across as by showing you're engaged, you listened.

Éreztethetik, hogy együttéreznek és odafigyelnak.

You know what the person's actually trying to do,

Mutassák ki, hogy értik az illető törekvését,

you're aligned with their goals.

és összhangban vannak a céljaival.

The first time I actually got this type of critical nice feedback

Először egy beszédem után kaptam

was after a talk I gave

ezt a fajta kritikus szép visszajelzést.

and the person came up to me and she said,

Az illető odajött hozzám, és azt mondta:

"Can I give you some feedback?"

„Adhatok visszajelzést?”

And immediately my heart started pounding.

Rögtön szívdobogást kaptam.

I'm like, oh great, here we go.

Úgy gondoltam: hát jó, tessék.

No one likes hearing, "Can I give you some feedback?"

Senki sem szereti hallani: „Adhatok visszajelzést?”

And she opened with three things that she thought I did well.

Három dologgal nyitott, amelyet szerinte jól csináltam.

"I really liked points one, two and three you made in that talk.

„Nagyon tetszett a beszéde első, második és harmadik pontja.

They really resonated with me.

Tényleg szívhez szólt.

But you have this habit when you're concentrating

De szokása, hogy amikor koncentrál,

of looking up and to the right,

felfelé és jobbra néz, és így a beszéde felét

and so you spent half the talk kind of staring at the ceiling

a mennyezetet vagy a kijárati táblát bámulva

or the exit sign in this case,

mondta el,

ahelyett hogy szemkontaktusba lépett volna a közönséggel.

instead of making eye contact with the audience.

And it's distracting and it creates a distance."

Ez zavaró és távolságot teremt.”

So I thought a little bit about it

Kicsit elgondolkodtam rajta,

with my eyes probably rolled up inside my head,

talán forgattam a szemem,

and I thought, OK, I can actually make that change.

és azt gondoltam, rendben, biztos tudok változtatni rajta.

It doesn't feel super scary.

Nem érzem túl ijesztőnek.

And so I did.

Bevállaltam.

I made that change, and I thought about how she framed that feedback

Változtattam, és azon gondolkodtam, hogyan fogalmazta meg a visszajelzést

through this culture of niceness.

a kedvesség kultúráján keresztül.

So I want to wish you all luck

Ezért szeretnék mindenkinek sok szerencsét kívánni

on your journey of trying to change culture of feedback,

a visszajelzés kultúrájának megváltoztatásához,

killing anxious niceness,

a szorongó kedvességtől megszabaduláshoz,

and hopefully have some concrete steps to help you move forward.

és remélhetőleg lesz néhány konkrét segítségük a továbblépéshez.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)