What Makes You “You”? An Actor + a Neuroscientist Answer | Yara Shahidi + Anil Seth | Intersections

Anil Seth: When you perform an action onstage,

Fordító: Peter Pallos Lektor: Reka Lorinczy

Anil Seth: Amikor valami egyszerű dolgot tesz a színpadon,

like something even simple, picking up a mug of coffee,

pl. felvesz egy bögre kávét,

do you feel a sense of agency or free will or intentionality about it?

szabad akaratot vagy szándékosságot érez?

Or is it more that you're observing your body do something?

Vagy inkább azt figyeli, hogy a teste tesz-e valamit?

Yara Shahidi: I've never really thought about it in those terms.

Yara Shahidi: Ilyen értelemben soha nem gondoltam erre.

I think I'm always striving to mimic that automated response that I have,

Mindig arra törekszem, hogy utánozzam az automatikus választ,

as though I was just Yara on set,

mintha csak Yara lennék a forgatáson,

or pretending to be Yara on camera.

vagy úgy tettem, mintha Yara lennék a filmen.

[Intersections]

[Megszakítás]

[Anil Seth: Cognitive neuroscientist]

[Anil Seth: Kognitív idegtudós]

[Yara Shahidi: Actor, producer]

[Yara Shahidi: Színész, producer]

YS: And I'm grateful that they have paired us,

YS: Hálás vagyok, hogy együvé kerültünk,

because I feel like there is such an interesting overlap in acting

mert úgy érzem, olyan érdekes átfedés van a színjátszásban

and how I’ve viewed myself over time.

és abban, ahogyan idővel látom magam.

And I thought, you know,

Úgy gondoltam, az irányított hallucinációval kapcsolatos nézete

your perspective on controlled hallucination

tisztázta nekem,

just clarified so much for myself

amit fiatalként próbáltam kitalálni:

as a young person trying to figure out what am I doing every time I wake up

mit csinálok minden ébredéskor,

mikor úgy döntök, hogy belépek a világba?

and choose to go about the world?

AS: Can we start there?

AS: Kezdhetnénk ott?

Because this is something that's absolutely fascinated me.

Mert ez teljesen lenyűgözött.

So for years now, far too many years, I've been, as an academic,

Évek óta, egészen régóta kutatóként nemcsak azt próbálom megérteni,

trying to understand not only how we experience the world around us

hogyan tapasztaljuk meg a körülöttünk lévő világot,

hanem azt, hogyan tapasztaljuk meg azt, ahogy önmagunk vagyunk benne.

but how we experience being a self within it.

Being me, being you, being Yara.

Önmagam lenni, te magad lenni, Yara lenni.

And we do all these experiments,

Elvégezzük a kísérleteket,

we put people in brain-imaging scanners, we do all this stuff.

agyi képalkotó szkennerbe helyezzük az embereket.

But when I remember started talking to people who had experience of acting,

De emlékszem, mikor olyanokkal kezdtem beszélni,

it struck me that there’s something really underexamined here,

akiknek volt színészi tapasztalatuk,

rádöbbentem, hogy itt valami alul van értékelve,

which is people, especially someone like you,

azaz az emberek, főleg olyanok, mint ön,

who's been acting since you were very young.

aki fiatalkora óta színész.

YS: Yeah.

YS: Igen.

AS: I've just been wondering

AS: Csak azon tűnődtem,

how that affects your experience of being who you are.

hogy ez hogyan befolyásolja az önmaga megtapasztalását.

YS: Well, it's something that I think has evolved over time

YS: Ez az idő múlásával változott,

because when I was acting at a young age,

mert fiatal színészként

it was very much about saying certain lines, having fun.

inkább szövegmondásról és a szórakozásról szólt.

I don't think the idea of embodying a character

A karakterformálás eszembe sem jutott

came to me until much later.

egészen sokáig.

And then I think that presented new ideas because at the core of it, for me,

Aztán azt hiszem, ez új ötleteket adott, mert a lényege számomra,

like when I was Tinker Bell,

mint pl. Tinker Bell szerepében,

as much as that was a small role and I really didn’t even speak in it,

bár ez kis szerep volt, és valójában nem is beszéltem benne,

I was surrounded by a stage and setup a lot like this one,

olyan színpad és beállítás volt köröttem,

ahol állványok, lámpák és kamerák voltak, és semmi sem hasonlított

where it was grip stands and lights and cameras

and nothing like the immersive sets people were on.

a magával ragadó díszletekre.

And so my task was convincing myself every day

Naponta meg kellett győznöm magam,

that I was seeing what everybody else was seeing.

hogy azt látom, amit mindenki más.

And I think it made me create a base sense

Ez olyan alapérzést keltett bennem,

of having to, I don't know,

hogy ne törődjek azzal,

undermine what I knew was in front of me,

amiről tudtam, hogy előttem van,

and say, "Oh, that thing in front of me is actually a huge tree."

és azt mondjam: „Az a dolog előttem... valójában hatalmas fa.”

And there would literally be stick figures

Szó szerint pálcikafigurák körülöttem,

with my costar’s faces on them, plastered around me.

színésztársaim arcával.

And I'd have to believe that they were saying the words

El kellett hinnem, hogy azt mondták,

that the speaker behind me was playing.

amit a mögöttem álló hangszóró játszott.

And I really can’t understand for myself what was exactly happening.

Tényleg nem tudom megérteni, hogy pontosan mi történt.

But I’d have to say it was actually more engaging as an actor

Színészként sokkal lebilincselőbb volt,

to have to be so solely sold

hogy ennyire egyedül kell helytállnom

on the world around me,

a körülöttem lévő világban.

that it was strangely easier than sometimes when I'm on sets

Furcsa módon könnyebb volt, mint néha

that are, you know, super immersive.

a roppant magával ragadó diszletekben.

AS: That's surprising.

AS: Ez meglepő.

I was thinking about that, and I was thinking, you know,

Arra gondoltam,

there's all kinds of contexts in which acting happens.

hogy a színészi munka mindenféle kontextusban történik.

You can be on a stage in front of people,

Lehet színpadon emberek előtt,

on a TED stage in front of people,

TED-színpadon közönség előtt,

and in theaters as well, or on a set.

színházban vagy forgatáson is.

Or I would have thought the hardest thing would be

Azt hittem, hogy a legnehezebb rész az,

when you have to conjure everything

hogy odavarázsoljuk

and generate the surroundings that you're going to be in

és létrehozzuk a környezetet,

after the filming has been done, after the post-production.

amelybe a forgatás és utómunkák után belekerül.

I'd have thought that would have been harder.

Nehezebbnek hittem.

How real did it seem to you?

Mennyire tűnt valóságosnak?

Is it something that as you did this more that the sense of, you know,

Miközben ezt csinálta,

the stick figures actually being people,

fokozódott az érzése,

sense of that wall being a forest,

hogy a pálcikaemberek valójában emberek,

did that grow?

és a fal pedig erdő?

YS: Well, I think I started to learn what senses helped teleport me.

YS: Kezdtem megtanulni, milyen érzékszervek segítettek a teleportálásban.

And so for me, I've always been a more auditory person than a visual person.

Én mindig is inkább auditív ember voltam, mint vizuális.

And so as I started to focus on their voices,

Amikor a hangjukra kezdtem figyelni,

I knew that that would help teleport me into that space

tudtam, hogy ez inkább segít a teleportálásba abba a térbe,

more than looking at the image of their face.

mintha csak az arcukat nézném.

And I think in many ways it was the fact

Nem volt semmi, amibe kapaszkodjak,

that I had nothing to hold on to

ami arra késztetett volna,

that made me have to really double down

hogy tényleg megkettőzzem az erőmet,

and imagine that I was in this world.

és elképzeljem, hogy ebben a világban vagyok.

Whereas sometimes when I'm on a stage,

Míg néha, amikor a színpadon vagyok,

you're flipping in and out of your own life

a saját és a karakterem élete között

and your character's life.

kell váltogatnom.

I mean, I'm far from a method actor, but I'd say, like on a comedy set,

Távol áll tőlem a Method-színészet, de komédiák forgatásán

ki-be szoktak futkosni a színpadon az emberek.

you have people running in and out on stage.

So as much as you're in this immersive house

Bármennyire is e magával ragadó házban

and you're in your character's clothing,

és karakterünk jelmezében vagyunk,

they call cut, a ton of people rush in,

Ennyi!-t kiáltanak, rengeteg ember ront be,

you talk about all sorts of stuff between takes,

a felvételek között mindenféléről beszélünk,

and then they yell "action,"

aztán Csapó!-t kiáltanak,

and then you pretend you're the character again.

aztán úgy teszünk, mintha megint mi lennénk a karakter.

Whereas there was something about having to stay in it

Holott volt valami abban, hogy benne kell maradnom,

and know that I didn't have this set around me.

és tudnom, hogy nincs köröttem a díszlet.

I didn’t have my costars around me.

Nem voltak ott a színésztársaim.

That created quite a new experience.

Ez egészen új élményt hozott létre.

I was even surprised because I came in quite nervous about the process, saying,

Még meg is lepődtem, mert ideges voltam a folyamat miatt,

this is the first time I've done anything like this

hiszen először csináltam ilyet, amikor arra kértek,

where you're asking me to suspend what's in front of me to such an extent.

hogy ennyire függesszem fel azt, ami előttem van.

And then I think, even on the last project I had done,

Azt hiszem, még az utolsó projektben is,

a lot of transforming into that character

mikor átalakultam ebbe a karakterbe,

was about mapping my own experiences and emotions

saját tapasztalataimat és érzelmeimet vittem bele abba,

onto what this character was going through.

amit ez a karakter átél.

And in that way,

Így voltak pillanatok,

there were moments that felt very real.

amelyek nagyon valóságosnak tűntek.

And, you know, that storyline was about me supporting a friend

A történet arról szólt,

hogy támogatom halálos beteg barátomat.

through a terminal illness.

And there was something so interesting

Volt valami érdekes dolog,

that happened to me for the first time as a young actor,

ami fiatal színészként először történt velem,

where I felt like it was hard to snap out of

hogy úgy éreztem, nehezen tudok kilépni abból,

in a way that I hadn’t experienced before.

amit korábban még nem tapasztaltam.

Because I was so emotionally there

Mert érzelmileg annyira ott voltam,

that I'd come home at the end of the day a little tired and fatigued.

hogy a nap végén kissé fáradtan és kimerülten jöttem haza.

But can I ask, I feel like I can go on a tangent.

De megkérdezhetem, úgy érzem, elkalandoztam.

AS: We're going to come back to some of this stuff for sure.

AS: Biztosan visszatérünk ezekhez a dolgokhoz.

YS: But I want to know just, this may sound so basic,

YS: De csak tudni akarom, ez annyira alapvetőnek tűnhet,

but why consciousness?

de miért a tudatosság?

And what made you start examining the thing that I mean,

Mi késztette rá, hogy vizsgálni kezdje azt a dolgot?

you even said we can take for granted as just a part of our everyday experience.

Hozzátette, hogy természetesnek csak tapasztalataink egy részét vehetjük.

AS: I think, to take something you talked about, curiosity.

AS: Azt hiszem, amiről beszélt, az a kíváncsiság.

I think everybody, I might be wrong about this, but when I was a kid,

Ahogy mindenki, úgy én is tévedhetek, de amikor gyerek voltam,

I remember there was a time when I first questioned these things like,

volt idő, amikor először kérdőjeleztem meg a dolgokat,

why am I me and not somebody else?

miért vagyok én én, és nem valaki más?

Where was I before I was born?

Hol voltam, mielőtt megszülettem?

What will happen when I die?

Mi fog történni, ha meghalok?

And those questions, you know, you think about them as a kid.

E kérdésekről gyerekként elgondolkodunk.

You don't do anything with them.

Nem teszünk velük semmit.

And I had no idea that I would end up as an academic, a researcher,

Nem sejtettem, hogy kutató leszek,

still being interested in these questions.

és még mindig érdekelnek ezek a kérdések.

They matured a bit later on to this idea about consciousness,

Kicsit később érték el a tudatosságra vonatkozó elképzelések,

which is one of the oldest mysteries in the book, right?

amely a könyv egyik legrégebbi rejtélye?

I mean, at one level, we're objects, very complicated objects.

Úgy értem, egy szinten tárgyak vagyunk, nagyon bonyolult tárgyak.

I don't want to undersell how amazing,

Nem akarom alábecsülni, milyen csodálatosak,

rich and beautiful human beings and other animals are.

gazdagok és gyönyörűek az emberek és más állatok.

But we’re made of stuff.

De dolgokból vagyunk.

And on the other hand, we have experiences.

Másrészt tapasztalataink vannak.

We open our eyes,

Felnyitjuk a szemünket,

and there's not just information processing

és ez nemcsak információfeldolgozás,

happening in our brains, we have an experience.

amely agyunkban lejátszódik, hanem közben tapasztalunk is.

There's the redness of red, the sharpness of pain.

Ott van a vörös színárnyalata, a fájdalom élessége.

And part of that is the experience of being a self within that,

Ennek a tapasztalatnak része, hogy önmagunkat megtaláljuk,

with all the emotions, all the the moods,

minden érzelmünkkel, hangulatunkkal, a test érzésével,

the feeling of the body,

az első személyű szemlélettel,

the first-person perspective,

az emlékekkel,

the memories, the beliefs, the plans.

a hiedelmekkel, a tervekkel.

And this for me was just the most fascinating thing, I think,

Ez volt számomra a leglenyűgözőbb dolog,

because it combined something that was this big, big mystery

mert egyesített valamit, ami nagy-nagy rejtély volt,

that's still a big mystery,

de még mindig nagy rejtély,

with something that’s so personal.

valami egészen személyessel.

And we all want to understand ourselves, know ourselves better.

Mindannyian meg akarjuk érteni, jobban megismerni magunkat.

And with something that's really practical.

Valami gyakorlatias oldalról is.

I think in the idea of studying consciousness

A tudatosság tanulmányozásának gondolatát

has often been thought of as a philosophical indulgence.

gyakran filozófiai élvezetnek tekintették.

But actually, especially now, there are so many practical,

De különösen most

annyi gyakorlati, fontos ok van a jobb megértésére.

important reasons to better understand it.

We have epidemics of mental illness.

A mentális betegségek járványszerűek.

We have really outdated views about ethics for non-human animals,

Elavult nézeteink vannak a nem emberi állatok,

for patients with brain injuries.

az agysérült betegek etikájáról.

We have new technologies like AI and neurotechnologies,

Új technológiáink vannak, mint az MI és a neurotechnológiák,

which are really challenging the assumptions

amelyek valóban megkérdőjelezik azokat a feltételezéseinket,

that we have about there being like, a separate disembodied soul

hogy létezik a testtől különálló lélek,

that marches around with your body.

amely testünkkel együtt nyilvánul meg.

And so for me,

Szóval számomra

it was the confluence of all of these things

ez mindezen dolgok összefonódása,

that never really let me go.

amely soha nem hagy nyugton.

YS: Can I ask, particularly since you mentioned AI,

YS: Megkérdezhetem, főleg mivel említette az MI-t,

I know in your talk you had said

tudom, hogy előadásában azt mondta,

that the relief of knowing just how consciousness is

hogy megkönnyebbülés, ha tudjuk: a tudatosság az,

our body and mind working in tandem with the outside world,

hogy testünk és elménk együttműködik a külvilággal,

is that sentience is not easily replicated.

és ezt az érzést nem könnyű megismételni.

How do you feel now?

Hogy érzi most magát?

We're at our second conference,

Második konferenciánkon vagyunk,

where we're surrounded by conversations on AI and how far we've gone,

ahol az MI-ről van szó, és arról, hogy milyen messzire jutottunk el,

even in the last three years alone.

akárcsak az elmúlt három évben.

AS: No, that's right, it's really changed.

AS: Így van, tényleg minden megváltozott.

I mean, my PhD was in artificial intelligence,

A doktori disszertációmat kb. 20 éve

like, 20 years ago,

az MI-ről akkor írtam,

when it was not very monetizable.

amikor az még nem volt pénzzé tehető.

I stayed in academia.

Az egyetemen maradtam.

YS: You were thinking long-term.

YS: Hosszú távon gondolkodott.

AS: I was too far ahead of the curve, I think.

AS: Másoknál előbbre jártam.

That's the way I like to think about it.

Így szeretek gondolni rá.

But it has really taken off.

De tényleg beindult.

And I think there’s a risk where we have these technologies,

Fennáll a kockázata, ha megvannak ezek a technológiák,

and we use them as mirrors for ourselves.

tükörként használjuk őket.

And I think this can be quite denuding for the human spirit.

Ez elég megdöbbentő lehet az emberi szellemnek.

And this is happening at the moment with these language models.

Most ez történik a nyelvi modellekkel.

So, you know, you've played around or used ChatGPT probably.

Valószínűleg használta a ChatGPT-t, vagy játszott vele.

And you know, these systems that you can talk to.

E rendszerekkel beszélgethetünk.

And they are kind of magic.

Varázslatos!

They talk back, and they certainly are much more capable

Visszajeleznek, és minden bizonnyal sokkal többre képesek,

than I would have expected them to be.

mint amire számítottam volna tőlük.

But we overproject, I think, we anthropomorphize.

Szerintem túltervezzük, antropomorfizáljuk őket.

We attribute properties to these systems

A rendszerekhez olyan tulajdonságokat rendelünk,

they don't have.

amelyek nem jellemzik őket.

In a sense, there's another parallel here.

Bizonyos értelemben van egy másik párhuzam.

Whereas we can be tempted to feel that AI systems really understand us,

Miközben hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az MI-rendszerek megértenek minket,

they feel things, as well as just spouting interesting text,

éreznek dolgokat, és nem csak érdekes szöveget mondanak,

we’re overprojecting.

túlmagyarázzuk a dolgokat,

And that can lead us astray

ami tévútra vezethet,

because they aren't, in my view anyway.

mert nem értenek minket, legalábbis szerintem.

And there's a lot of disagreement about this,

Sok a véleményeltérés ezzel kapcsolatban,

but I don't think AI is conscious,

nem hiszem, hogy az MI tudatos lenne,

has experiences,

és tapasztalatai lennének,

but it can certainly persuade us that it does.

de biztosan meggyőzhet minket az ellenkezőjéről.

And perhaps we should think about these systems as role-playing

Talán úgy kéne gondolnunk e rendszerekre mint szerepjátékokra,

hasonlóan ahhoz, ahogyan ön szerepet játszik.

in a similar way to how you might play a role.

They're not actually how they seem to be.

Nem olyanok, amilyennek látszanak.

There's something else going on under the hood.

Valami más folyik a felszín alatt.

But yeah, I think we inhabit this,

De igen, itt élünk,

I mean, you must think about this all the time.

úgy értem, folyamatosan foglalkozni kell ezzel.

About what do people project onto you

Arról, hogy mit vetítenek ránk az emberek,

when you're on stage or on a set.

amikor színpadon vagy forgatáson vagyunk.

And how's that going to work?

Hogy fog ez működni?

Because we just do this, I think, it's a natural psychological tendency.

Mivel ezt tesszük, ez természetes pszichológiai hajlam.

We project things.

Visszatükrözünk dolgokat.

YS: Most definitely.

YS: Határozottan.

And I think about something that's always presented an interesting,

Mindig érdeklődéssel fogadták,

I don’t know, maybe curveball in how I’ve perceived myself

ahogyan kissé csavarosan érzékeltem magam,

is at times less the acting

nem annyira színjátszáskor,

but more so when I do advertisements

hanem inkább közszerepléseken

as a public figure or a fashion ad.

vagy divatbemutatókon.

I’ll look at those, and it does not feel like looking in the mirror.

Megnézem azokat, és nem ismerek magamra.

It feels like, oh, that’s something I’ve participated in,

Olyan érzés, mintha ebben részt vettem volna,

while I’m looking at an image of myself.

miközben kívülről látnám magam.

Because, I don’t know, when I see those images,

Mert amikor látom a képeket,

I see the collaboration it took,

látom az együttműködést,

I see this highly curated thing that we've created together.

látom e gondosan megválogatott dolgot, amelyet együtt hoztunk létre.

A lot of times, well before I ever see myself in the image.

Sokszor azt észlelem, még mielőtt látom magam a képen.

And so I find it interesting because when, you know,

Érdekesnek találom, mert ha családom vagy barátaim

family or friends will see a picture of me they'll be like, oh my goodness,

képet látnak rólam, akkor arra gondolnak:

that’s Yara, in a way that it just doesn’t register the same.

„Istenem, ez Yara” – mintha nem ugyanazt látnánk.

And so I think that's why I found your talk so interesting,

Ezért találtam érdekesnek az előadását,

because I've often struggled with this feeling of my friends and I,

mert gyakran küzdöttem azzal az érzéssel,

less academically call it the “brain taxi,”

melyet barátaimmal kevésbé tudományosan agytaxinak nevezünk:

of being like, oh, our bodies are just here to carry this brain.

testünk csak arra való, hogy elménket hordozza.

But otherwise, what is my body doing?

Egyébként mit csinál a testem?

How is it actually helping me exist in the world

Hogyan segít léteznem a világban,

or helping me experience the world?

vagy segít-e megtapasztalnom a világot?

And I found just how you broke down our different types of self

Most értettem meg, hogyan bontotta szét az én-típusainkat,

to be really reaffirming too, to say, oh no, I'm obviously fully connected.

és abban is megerősített, hogy „Ó, nyilván teljesen tudatos vagyok.”

I'm not just a brain taxi,

Nem csak agytaxi vagyok,

because my body is helping me interact with the external world.

mert a testem segít a külvilággal való interakciómban.

But also, what you were saying on regulation in our internal world

De az is, amit belső világunk szabályozásáról mondott:

made so much sense to me in a way that hadn't made sense before.

értelmet adott annak, aminek korábban nem volt értelme.

AS: That's interesting.

AS: Ez érdekes.

I mean, one of the things I've always tried to push back on

Az egyik, amit mindig is próbáltam elnyomni,

is this idea that the self is this singular thing,

az a felfogás, hogy az egyén egyedülálló dolog,

this essence of you or me,

ez a maga vagy az én lényegem,

that derives a little bit from ideas of the soul.

amely egy kicsit a lélek elképzeléséből származik.

Which I think there’s still a role for the soul

Azt hiszem, hogy a léleknek

in how we think about life,

még mindig szerepe van abban,

but not as this singular, separable,

miként gondolkodunk az életről, de nem úgy,

distillable, transportable, detachable, transubstantiable

hogy ez valamelyikünk egyedülálló, elválasztható, transzszubsztanciális,

essence of you or essence of me.

hordozható, levehető, átalakítható lényege lenne.

There are many different aspects to how the self manifests, you know.

Az én sokféleképpen megnyilvánulhat.

We have the body,

Van a test,

and the body is this object in the world.

amely megfogható a világban.

This, as you say, this kind of brain taxi or meat robot

Ez, ahogy mondja: agytaxi vagy húsrobot,

that takes the brain around.

amely az agyat hordozza.

But there’s the body from the inside, too.

De ott van a test belülről is.

And the brain,

Az agy elsődleges szerepe az,

the primary role of the brain is to keep the body alive.

hogy életben tartsa a testet.

And that's all about regulating the interior of the body.

A test belsejének szabályozásáról szól.

Heart rate, blood pressure.

Pulzusszám, vérnyomás.

Then there's the perspective.

Aztán ott van a kilátás.

Like, we see the world from a point of view.

Nézőpontunkból látjuk a világot.

Ezt magától értetődőnek vesszük.

And we take that for granted, too.

But that's something the brain is always kind of figuring out,

De az agy mindig azon dolgozik,

like, where it is in the world in relation to other things.

hogy meghatározza helyünk a világban más dolgokhoz viszonyítva.

Then there's free will and agency.

Aztán van a szabad akarat és a cselekvőképesség.

Like, we feel to be the cause of actions.

Úgy érezzük, hogy saját akaratunkból cselekszünk.

And only then these sort of aspects of self

Csak akkor gondolunk az én ilyen aspektusaira,

that I think many people think of

amelyekre sokan gondolnak,

amikor önmagukra személyes identitásként gondolunk.

when they think of self, which is personal identity.

I'm Anil, I have these memories, these plans.

Anil vagyok, vannak emlékeim, terveim

And the social self.

és társadalmi énem.

How we experience being who we are

Hogyan éljük meg, hogy kik vagyunk

through the minds and memories of others.

mások elméjén keresztül és emlékeiben?

And all of these aspects of self come together in a particular way

Az én mindezen aspektusai

mindenkinek sajátos módon állnak össze.

for each of us.

But they can come apart.

De szétválhatnak.

And I was wondering, in acting,

Azon tűnődtem,

whether that you start to strain at the boundaries

hogy a színészetben kezdik-e már feszegetni

of these different components of self.

az én összetevőinek határait?

Like one thing I’ve always wanted to ask somebody

Mindig is meg akartam kérdezni attól,

who's done a lot of acting like you

aki úgy viselkedett, mint ön:

is when you perform an action onstage,

amikor a színpadon jelenetet játszik el,

like something even simple, picking up a mug of coffee,

valami egyszerűt, pl. felvesz egy bögre kávét,

do you feel a sense of agency or free will or intentionality about that?

szabad akaratot vagy szándékosságot érez-e?

Or is it more that you're observing your body do something?

Vagy inkább azt figyeli, hogy a teste csinál-e valamit?

YS: That's a good question,

YS: Ez jó kérdés,

I've never really thought about it in those terms.

ilyen értelemben soha nem gondolkoztam rajta.

I think, you know, there’s one character I’ve played for ten years,

Azt hiszem, van a karakter, akit tíz éve játszom,

and in many ways I feel like hopping into her is almost automated.

és sok szempontból úgy érzem, hogy beleugrás majdnem automatikus.

And I don’t think about my actions

A tetteimre sem gondolok,

in the same way I don't think about my actions while I'm Yara.

hasonlóan ahhoz, mint mikor Yara vagyok és cselekszem.

And oftentimes the challenge is to think less about my agency,

Gyakran az a kihívás, hogy kevesebbet gondoljak a tevékenységemre,

különben olyan színésznek érezném magam, akinek csak kiadják:

because otherwise I feel like an actor doing things like, oh,

I was told to move towards this cup of coffee and pick it up at this time.

„menj a csésze kávé felé, és vedd fel ekkor és akkor.”

And I think I’m always striving to mimic that automated response that I have,

Mindig arra törekszem, hogy utánozzam az automatikus választ,

mintha csak Yara lennék a forgatáson,

as though I was just Yara on set,

vagy úgy tegyek, mintha Yara lennék a filmben.

or pretending to be Yara on camera.

But oftentimes I think I do feel a sense of agency,

De gyakran, azt hiszem, hogy cselekvőképességet érzek,

and a lot of it comes with buying, having to buy my surroundings.

és sok minden a felfogással kezdődik, el kell fogadjam a környezetemet.

And I find that I’m most in my characters

Karaktereimet akkor szeretem leginkább,

when I can believe the person across from me.

amikor hihetek a velem lévő embernek.

And that's why I thought, you know,

Ezért gondoltam, hogy amit az érzékelésről tisztázott,

what you were clarifying on perception of this idea

hogy nemcsak érzékeljük az objektív dolgokat magunk körül,

that as much as we're perceiving these objective things around us,

hanem vannak saját bejövő információink

we also have our own inputs,

és zsigeri reakcióink is arról,

and we also have our own predictive abilities

hogyan érzékeljük a köröttünk lévő dolgokat.

that are projecting how we intake what's around us,

Szerintem tisztáztuk, miben áll az én folyamatom.

I think clarified what I think my own process is.

Because as much as the person across from me is a friend

Mert a velem lévő ember bármennyire barát,

that I've known for a handful of years off of set,

akit néhány éve a forgatásról ismerek,

as soon as they transform into character,

amint karakterré alakul,

suddenly they bring out something else in me

hirtelen valami mást hoz ki belőlem,

that feels instinctual at its best.

amit a legjobb esetben ösztönösen érzek.

And then other times, I can begin to project different memories onto them.

Máskor emlékeket vetíthetek rájuk.

And that's kind of the task.

Ez a feladat.

So when I was working across from somebody recently that has been a friend,

Amikor nemrégiben egyik barátommal dolgoztam,

and I knew them in such a different context

akit más körülmények között ismertem,

than the context of this film,

nem filmezés közben,

so much of it was creating these different timelines

végigvettük barátságunk kronológiáját,

of what our friendship must have been like in this other alternate universe,

hogy milyen lehetett volna barátságunk másik univerzumban,

and having to buy it when I looked at her.

és ahogy ránéztem, el kellett hinnem.

And that was the project I was just talking about,

Erről a projektálásról beszéltem,

where I think there were times in which we had done it so well

ahol voltak idők, amikor olyan jól csináltuk,

that it was hard to then shift back at times,

hogy időnként nehéz volt visszaállni,

because we'd taken ourselves to such a place of either deep sorrow

mert elkerültünk a mély bánat vagy a mély barátság helyeire,

or deep friendship

or had recreated things that just had not happened to us.

vagy olyan dolgokat hoztunk újra létre, amelyek nem is történtek meg velünk.

AS: But your body doesn't know that, right?

AS: De a teste nem tudja ezt, ugye?

So you have this, like, I guess,

Van az empátiateremtő folyamat,

empathy-generation process that's necessary to do that.

ami ehhez szükséges.

YS: Most definitely.

YS: Határozottan.

I mean, I think at the core of even acting

Úgy értem, hogy a színjátszás,

and then going into my own, you know, bachelor degree studies

aztán főiskolai tanulmányaim is csak

came from just an interest in humans.

a mások iránti érdeklődésből eredtek.

Because I think to be an actor you have to just naturally be very curious

Mert ahhoz, hogy színésszé váljunk, nagyon kíváncsinak kell lennünk

about the people around you and want to know more about them.

a körülöttünk lévő emberekre, és többet akarjunk tudni róluk.

At least for me,

Legalábbis számomra,

I think even in my real life,

még életem nagy részét is

so much of my life is determined by who's around me.

az határozza meg, hogy ki vesz körül.

Úgy érzem, ez határozza meg, ki vagyok, mikor bemegyek valahova.

I feel like they determine who I am when I walk into a room.

That acting has always been about needing to be able to care deeply

A színjátszás mindig azt jelenti, hogy mélyen törődnünk kell azzal,

about whoever is across from you for whatever reason.

aki bármilyen okból velünk van.

And that's proven to me to be when I find my work to be the most intuitive,

Ez bizonyítja, hogy amikor munkám a legösztönösebb,

when I feel like, oh, that natural sense of care is easy.

akkor érzem a természetes gondoskodást könnyűnek.

And then ...

És aztán...

AS: Has that ever got to a stage where it's almost concerning or worrying?

AS: Eljutott-e valaha olyan szakaszba, ahol kétségei voltak?

I mean, I know there's been examples of actors

Vannak példák olyan színészekre,

akik terápiára szorultak,

who've required therapy

or have really struggled, really suffered

vagy küzdöttek, szenvedtek

in playing a character that has required,

olyan karakter alakításakor,

you know, deep emotional challenges.

amely mély érzelmi kihívásokat igényelt.

I don't know if that's dependent on the way,

Nem tudom, hogy ez attól függ-e,

is that something that comes out in method acting more than other kinds?

ami a Method-színjátszásban jobban megmutatkozik, mint másban?

YS: Many times that is when you hear about the method actors in particular.

YS: Sokszor ezt halljuk, hogy különösen a Method-színészekről.

And I mean, I think there's levels to it.

Ennek is vannak szintjei.

I think as somebody that isn’t a method actor

Azt hiszem, én, aki nem vagyok Method-színész,

but oftentimes is projecting my own experiences

de gyakran saját tapasztalataimat vetítem ki,

or trying to mimic emotional responses to these fictionalized situations,

vagy megpróbálom utánozni az érzelmi reakciókat a kitalált helyzetekre,

there are times where I think it takes a while for me to transition out of it.

előfordul, amikor úgy gondolom, hogy időbe telik kilépnem belőle.

Luckily, I think, you know,

Szerencsére

having my own very full world has always helped with that.

a nagyon teljes világom mindig segített benne.

I think oftentimes acting, and to be a good actor,

A színjátszásról és jó színészről azt hiszik,

hogy teljesen el kell merülnünk a világunkban.

it's thought that you have to be so fully immersed in your world,

A Method-színjátszás azt jelenti, hogy soha ne szakadjunk ki belőle,

thus method acting, that you never snap out of it.

Or that your whole world is oriented towards being an actor.

vagy hogy az egész világunk a színészetre irányuljon.

And I think that is where it can feel a little unstable.

Itt bizonytalannak érezhetjük magunkat.

But for me, I think it's always been helpful saying,

De mindig hasznomra vált azt mondanom,

OK, I'm fully immersing myself in this world,

hogy teljesen belemerülök ebbe a világba,

but when I go home, I have a full world as Yara,

de hazatérve mint Yarának van teljes világom,

as a sister, as a daughter,

nővér, lány, barát, ahova visszamehetek,

as a friend, that I get to go back to, that re-anchors me.

az helyre rögzít engem.

And many times I'd actually say

Sokszor azt mondanám,

going into a different world is quite healing.

hogy egy másik világba való belépés gyógyító.

I almost wish that everybody had the opportunity

Bárcsak mindenkinek lenne lehetősége

to be somebody that isn't them.

valaki másnak lenni!

It makes me so much clearer on who I am

Amikor valakit eljátszom,

every time I play somebody that isn't me.

sokkal világosabban értem, hogy ki vagyok.

AS: Just dwell on that for a second.

AS: Gondolkozzunk el kissé ezen!

Miért hiszi, hogy ez így van?

Why do you think that is?

I was I was wondering about that.

Kíváncsi voltam rá.

Producer: We're almost out of time.

Producer: Majdnem elfogyott az idő.

We could listen to you guys talk all day.

Naphosszat elhallgatnánk, ahogy beszélgetnek.

AS: (Laughs)

AS: (Nevet)

Producer: We're kind of sad that we have to --

Producer: Sajnos muszáj...

AS: We're just starting.

AS: Még csak most kezdjük.

YS: Yeah.

YS: Igen.

Can I at least ask --

Legalább megkérdezhetem önt,

Can I at least ask of you how this work has changed your sense of self?

hogy ez a munka hogyan változtatta meg önérzékelését?

Because I can imagine, you know,

as much as we all think about consciousness,

Mert el tudom képzelni,

you dwell in it in a way that I don't think many people do

hogy bármennyire gondolkodunk is a tudatosságról,

and has that for you, made, you know,

úgy élünk benne, ahogy sokan nem,

the study of self, has that made how you relate to yourself change

ez az én tanulmányozása, amely idővel megváltoztatta

vagy fejlesztette az önmagához való viszonyát.

or evolve over time?

AS: I think it must have done.

AS: Ennek meg kellett történnie.

I think we both faced the challenges

Mindketten szembesültünk olyannal,

that we don't have, like, a control condition.

mint pl. hogy nincs ráhatásunk a helyzetre.

We don't have an alternative Anil or an alternative Yara

Nincs alternatív Anil vagy alternatív Yara,

that wasn't acting or wasn't a neuroscientist.

aki nem filmezett, vagy nem volt idegtudós.

But I think it really has.

De tényleg így van.

And I think this manifests for me

Ez számomra úgy nyilvánul meg,

a little bit in,

it opens a bit of distance between what it feels like to be me here now,

hogy távlatot nyit, hogy milyen érzés itt és most énnek lenni,

and how I might reflect on that.

és hogyan tudnék erre reflektálni.

So I can sort of understand emotions as being constructions of the brain.

Az érzelmeket úgy tudom megérteni, mint az agy konstrukcióit.

It doesn't mean they're not real,

Ez nem azt jelenti, hogy nem valódiak,

everything feels real and is real.

minden valóságnak tűnik és valóságos.

But it might not be quite how it seems to be.

De lehet, hogy nem egészen úgy tűnik.

And I think the other thing,

A másik dolog,

which is actually very complementary to ...

amely jól kiegészíti ezt,

centuries of thought in things like Buddhism,

az az évszázados buddhistaféle gondolat:

that everything is impermanent, everything is changing.

hogy minden mulandó, minden változik.

And to become comfortable with the idea

Meg kell barátkozni a gondolattal,

that the self is always changing, always evolving.

hogy az én mindig változik, folyamatosan fejlődik.

There's a certain liberation in that too.

Ebben is van bizonyos felszabadulás.

It makes you think differently about the person that you were

Ez arra készteti, hogy másképp gondolkodjon arról, aki volt,

and the person that you might be in the future.

és arról a személyről, aki lehet a jövőben.

Almost as distinct individuals,

Szinte különálló egyének,

különböző emberek, akikkel hasonló módon törődhet,

different people you can care about

in a similar way to how I might care about friends and family.

mint ahogy én törődhetek barátaimmal és családommal.

And that's an interesting shift.

Ez érdekes váltás.

YS: OK, we're truly out of time.

YS: Tényleg elfogyott az időnk.

Well, I guess we'll have to do part two.

Sort kell kerítenünk a második részre.

We'll continue this.

Folytatjuk.

This conversation could clearly go on for a long time,

E beszélgetés sokáig folytatódhatna,

and I'm just so grateful to share space with you

és nagyon hálás vagyok, hogy egy térben vagyunk,

and begin what I’m sure is going to be a much longer dialogue.

és sokkal hosszabb párbeszédet folytathatunk.

AS: I feel the same way.

AS: Én is így érzem.

It’s been really eye-opening,

Ez felnyitotta a szememet,

and it's been a great pleasure talking to you about all this.

és nagy öröm volt ezekről beszélgetni önnel.

I hope we get the chance to continue.

Remélem lesz esélyünk folytatni.

Thanks so much, Yara.

Köszönöm szépen, Yara.

YS: Thank you.

YS: Köszönöm.